A Naláczy család emlékezete.
Mostanában halt ki nemcsak Hunyadmegyének, de talán az egész Erdélynek egyik legjellegzetesebb családja, mely, főnemesi cím nélkül is Erdély főrendjéhez tartozott, nemcsak társadalmilag, de közjogilag is. Szinte egyszerre hunytak el naláczi Naláczy Géza és András. Ősi nemzetségüknek legutolsó férfisarjai.
A Naláczyak családtörténet írója inkább tarthat attól, hogy az ecsetelés ragyogó színeiből fog hamarabb kifogyni, mint az árnyékoló színek festékéből. E család története szoros viszonyban áll hazája történetével, tartozván a történelem során kialakult ősi erdélyi főrendhez, mely a főnemesi címeket a XVII. század végéig legfeljebb hírből ismerte. Szereplésének, emelkedésének tere közös volt a Báthory, iktári Bethlen, Apaffy, Bocskay, de különösen a Hunyadi családéval. De ezek már réges-rég elenyésztek a kihalásba. Ősi családainknak volt ugyan egy erkölcsi haláluk is: a nótázás.
Az uradalmak adományozgatása izgatta a becsvágyakat. Az áskálódás, pártoskodás pedig szomorú nótán, a jószágvesztésen végződött.
A XVIII. században addig ismeretlen címvágy lepte el az erdélyi főurakat. Az ősrégi főrendű családok cím nélkül kezdték boldogtalannak érezni magukat, mert kint, Magyarországon ekkor már ki volt alakulva a Hasburgok címzetes arisztokráciája. Az egyre sűrűbben érkező főnemesi diplomák megritkítják az ellenzéki patrióták sorait, mert sajnos e téren sok gyengeséget mutatott Erdély!
Az Erdélyt is hatalmukba kerítő Habsburgok, az emberek gyengéire építve, kősziklára építkeztek. De végig megmarad az erdélyi országgyűlés sajátságos szervezete, hogy a felsőtáblára a régi főrendű családok tagjait személyi jogon, mint született főrendűeket meghívják. Az 1848-i Unió után e főnemesi címet nem nyert régi főrendű, a „méltóságos” regalista családok tagjai a magyar mágnástábla, illetőleg főrendiház tagjai lesznek egész 1885-ig, mikor a főrendi adócenzus behozásakor kiesnek. E főrendi jog megadásával e családok, a történe¬lem során kialakult főrend voltát, a magyar közjog is elismerte. Erdélyben a nagy nemesi családokat mindvégig a mágnásokhoz számítják.
E családok voltak hazánk alapítói, megtartói. Tagjai voltak tisztviselőink, hadvezéreink. Az ő dicsőségük vagy gyalázatuk a nemzet dicsősége, gyalázata. Birtokuk őseikről maradt családi ereklye, egy darabja a hazának, mely őket kötelezi.
A Naláczyak legkedvesebb színe a zöld, a park, mező, erdő színe. Mikor gróf Kendeffy Ádám megalapítja a kolozsvári Casinót és vívó iskolát, a kardforgatás mellett a lovagiasság szabályait és követelményeit hangsúlyozta. Nem is volt akkor mindennapi a párbaj, mert az összes, talán három duellum Naláczy György és Bíró Pál, gróf Bethlen Gergely és gróf Teleki Lajos, báró Wesselényi Miklós és gróf Wurmbrandt Ottó között vérrel, halállal végződött.
A büszke Naláczy így esik áldozatul, karddal átjárt szívvel, a családi becsület érinthetetlenségének. A Naláczy nemzetség az érdekszaggatta Erdélyt híven képviselte, lévén benne nemes és báró, református és katholikus. A nemeslevelet soha sem ismerte, lejött mint tradíció, hogy ősfoglalás jogán bírja birtokát. Tagjai a XVI. század előtt de Vád, azóta de Nalác predikátummal fordulnak elő. Hunyadmegye Nalácvád községéről írva, hol máig áll két Naláczy kastély. Egyik hajdan a szürke barátok kolostora. Felvonóhídja előtt nem igen álltak ostromló hadak, faltörő kosok és ágyuk. Még a török, majd a kuruc világ is minden nagyobb említésre méltó kalandok nélkül su¬hant el Hátszeg festői völgye felett.
Volt a Naláczyak között államférfi, udvaronc poéta, diplomata, katona, talán még rablólovag is, de magyartalan érzésű? Az soha! Ott a két testvér: István I. Apaffy fejedelem főudvarmestere, belgrádi követ, tanácsúr, mai nyelven minister, hunyadi főispán, gyermekeivel a Naláczyak bárói ágának őse; — és András kitől a szintén főrendű, de főnemesi címet nem szerző ág származik. A Naláczyak Erdély legelőkelőbb közjogi méltóságait: a hunyadi és zarándi főispánságot, fejedelmi, majd guberniumi tanácsosságot, táblai elnök¬séget nemzedékről nemzedékre viselik, miközben Erdély legelőkelőbb családaival látjuk összeházasodva.
Azt tartják, a Naláczyak szép férfiak és szép nőket is nyernek nőül. De külsejük mellett az észt, a tudományszeretetet, műveltséget s ha kell, a fegyveres bátorságot sem lehet tőlük elvitatni.
Naláczy József báró, előbb Mária Therézia testőrének áll be. Császári és királyi kamarás. Zaránd megye főispánja, táblai elnök. Irodalmunk kimagasló alakja. Több önálló műve mellett lefordítja Young „Éjszakai”-t franciából. Mert Erdélybe a fejedelmi udvar előkelő hagyománya a nemzeti nyelven még a XVIII, században is megérzett. Hol a nagy nemesi házak az irodalom szeretetében és művelésé¬ben szellemi fényűzést és hazafi érdemeket kerestek. Az erdélyi mágnás családokban otthonos nagy, európai látókör, a felszín mögé rejtőző bizalmas összefüggések mélységes félérzése és helyes értékelése jellemzi a bécsi testőr írásait is. Unokája annak a Naláczy Györgynek, ki a báróságot 1726-ban elfogadva szakított az erdélyi pátriótáknak az osztrák főnemesi címeket lenéző hagyományaival, de megmaradnak buzgó kálvinistának abban a korban is, melyben a protestáns az udvar előtt gyanús, a katholikus annyi mint aulikus, az aulikus pedig inkább osztrák, mint magyar!
Naláczy Borbála, báró Nopcsa kancellár hitvese Szacsalon, megyénkben valóságos udvartartást, fényes kastélyának őrzésére testőrséget tartott. Naláczy István, a bárói ág utolsó sarja különc. Nagy ész, végletekig hajszolt cinizmus jellemzi. Szellemes gúnyverseket és epigrammákat írt, melyekkel több ellenséget, mint barátot szerzett magának. Különben igazi nagy úr. Meghalt 1844-ben.
Naláczi kastély, 2009
A Naláczyak vérében van valami romantika, nem maradhatott el a tragikum. 1848 novem¬berében Wardener osztrák generális elfoglalja Kolozsvárt. Erdély részére börtönt, vérpadot állított. A Naláczyak mindeddig a Kendeffyek mellett Hunyad legnagyobb birtokosai, de a szörnyű eseményeknek. az elfogatásoknak és jószágelkobzásoknak ők is áldozatul esnek.
Tisztán vállalkozó szellemükkel párosult szerencséjüknek köszönhetik, hogy az abszolutizmus után, a hetvenes években már ismét Erdély nagybirtokosai között foglalnak helyet. Kik most halálukkal a pusztulás szellőztetését fölidézték: Naláczy Géza, a puji földesúr. Közepes, karcsú termet, a család érdekes típusával, sas-tekintetében az őserő és öntudat sajátságos kifejezésével. Nagyanyja, Mózsa Krisztina révén az Árpádházba nősült Mózes Nádorispánnak, így magának IV. Béla királynak tizenkilencedfokú unokája. Naláczy András nagyanyja, egy Tholdy grófnő sugallatára katholikus szellemben nevelkedik, pappá lesz és most, mint róm. kath. plébános rekesztette be nagynevű őseinek hosszú sorát, mindketten szinte egyszerre zárva le a Naláczyak félezredévnél hosszabb történetét, nevük fennmaradásáról sem adoptálással, sem névátruházással nem gondoskodva.
Így a Naláczy nevet ma egyedül egy köztiszteletben álló dáma, Erdély legmagasabb köreiben élő és szeretett naláczi Naláczy Ákosné, született naláczi Naláczy Amanda viseli, mint férfiágban kihalt híres családjának legutolsó tagja. Az utolsó Naláczy!
A letűnő Cserényi, Gyulay, Inczédy, Henter, Mikó, Rhadák, Rhédey, Tholdy, Naláczy családok hulló levelek az élő nemzet virágzó fájáról. A nemzeti veszteség fölötti fájdalom sugallta e sorokat. Családaink sírjánál a visszaemlékezés azon érzetével állhatunk meg, hogy minden családdal egy koronás tölgy zuhan le, mely menykőnek és viharnak volt kitéve s ha kiállta a vihart, nevének megadjuk a tiszteletet!
Déva és Vidéke, 1930. május 3.