A DÉVAI CSÁNGÓ-SZÉKELY TELEPESEK LAKÁSA ÉS LAKÁSBERENDEZÉSE. (1903. kivonat)

    1891-ben Déva és Szántóhalma határában is bukovinai székelytelep létesíttetvén, e czélra a kincstár tulajdonát képező uradalom osztatott ki a nagyobbrészt Andrásfalvából visszatelepített 65 család közt, miáltal a Déván csángótelep néven ismert külváros keletkezett.
    A telep Déva város déli részén, a Hunyadi-út mentén fekszik. Két utczája közül egyik ettől nyugatra, a másik mintegy 3/4 km.-rel feljebb keletre ágazik el.
   Az egy családra eső, téglalap alakú 700 öl2 terjedelmű belsőségek rövidebb oldala az útra, illetőleg az utczára rúg, mélységükkel az utczától befelé vonulván.
   Az egyes telken a lakóház és gazdasági épületek elhelyezését az 1. ábra mutatja.
   A házak legtöbbje az élet hosszában, homlokzattal az utczára, háttal pedig vagy északnak, vagy északkeletnek van építve, minek folytán az udvar a háztól délnek, illetve dél-nyugatnak esik (2.-3. ábra).
   A ház beosztása a következő: Középen van az eresz, ettől balra az utcza felől a nagyház vagy vendégház, jobbra a kicsi ház van. Ezek előtt ez épület teljes hosszában a gáng (folyosó) húzódik végig, míg a ház házához csatolva, ugyancsak a ház egész hosszában, a suplákot (kamraszerű helyiség) látjuk. Van egy-két ház olyan is (és ezek a legeredetibbek), amelyeknek utczára eső vége mellett is végig húzódik a gáng. Ezt esős időben beszélgető és kártyázó helyül használják (1.4. ábrát).

   A ház szélessége 6—8 m., mélysége 12—14 m., tetőmagassága 6—7 m. között váltakozik.
Építőanyagul fát szeretnek használni, minthogy azonban a helyi körülményekből kifolyólag az épület felemeléséhez alkalmas szálfákhoz nehezebben jutnak, mint a téglához, házépítéshez nagy részben az utóbbit használják.
   Az épület falai kőalapon nyugszanak, mely alapra először a talpfát rakják, mit — ha a ház fenyőfából épül — egymásra rakott s végein farkasfogba vágott bornafák (tutajfa) követnek. A bornafák legfelsőjén az alaptól kb.2 ½ méternyire az aggfa nyúlik végig.
Ha azonban a házat nem fenyő-, hanem cserfából vagy bükkfából építik (a tölgyfát sohasem használják), akkor a talpfára merőlegesen sasokat állítanak föl s erre helyezik az aggfát és az így támadt közöket az alappal párhuzamosan haladó, csapos hasított rakófákkal töltik ki oly formán, hogy az utóbbiak csapjait a sasfa véseteibe illesztik. A sasfa véseteibe helyezik egyúttal az ajtó-szemöldököt is s az ablak-aljfát és a falak-felsőfát.
Az épület aggfáira világgerendákat raknak. Úgy az aggfa, mint a világgerenda keresztbe vágott (keresztbe rótt). Az utóbbi 40—50 cm.-nyire nyúlik ki; bütüje (vége) vésetes, mibe a peterkélt (csapos) szarufa illeszkedik. Szarufáit az épület felső részében, macskafák (kakasülők) fogják össze.
   A ház derekán felüli utczai s az ezzel párhuzamos hátsó deszkafal a legszélső virággerenda és szarufák által képezett háromszögnek megfelelően csúcsosodik s a felül csapott bütüt alkotja, melyen kétes négyszögű vagy kerek szerelő ablakocska látható.
   A ház bütüjéből kinyúló léczek végeire a szarufákkal párhuzamosan két hullámvonalas czifra deszkát szegeznek, melyeknek csúcsosodására drótszegekkel az építés idejét feltüntető czímert erősítik.
   Ugyancsak a ház talpfájával egyidejűleg rakják le a gáng és a suplák talpfáját is. A derék felrakást egyfelől a suplák-fal, másfelől pedig a gángláb (folyosó-oszlop) felállítása követi, mely utóbbit a gángaggfához hónyajkötés erősíti. A gánglábfába riglifa van keresztbe vágva, mire függőlegesen deszkákat szegeznek.

   Téglaházaknál kőrakás gánglábat (tégla-oszlop) alkalmaznak, miért is a riglifa és deszkázás elmarad.
A gang körülbelül 1 m. szélességű s az utcza felőli végén egy kis ablakkal nyílik (1. ábra IV.). Hol lépcsős, hol lépcső nélküli feljárata az eresz ajtajával van szemben. Agyfája négy ganglábon nyugszik, melyek közül kettő a feljáratot fogja közre. Az eresz alsó padlása (padozata) rendszerint föld, melynek hátsó részén helyenkint csapóajtóval ellátott pinczelikat találunk (pinczelejárat); felső padlása (mennyezet) félespontba van falczolva, de lehet borítékos is. Az előbbi abban áll, hogy a hornyolt deszkák szélei teljesen egymáshoz illeszkednek, míg a borítékos padlásnál a két egymás mellé helyezett deszka közét egy harmadikkal fedik el.
   Ugyanily két fajta felső padlás látható a ház többi részeiben is.
   A gángról 12—14 m2 területű helyiségbe, az ereszbe nyitunk.
   Világosságot az eresz a gangra nyíló kis ablakon nyer. Hátsó jobb sarkából körülbelül 2 m. hosszú és 1 m. szélességű kuptor (sütőkemencze) ötlik szemünkbe; anyaga tégla, melyet kívül agyagos sárral tapasztanak be. Itt süti a gazdasszony a szép piros héjú pitánt (málé) vagy a jó búzakenyeret.
Kéménye helyenkint a mennyezet felét elfoglaló sátoros kémény, mely a felső padlástól számítva bolthajtásszerűen elkeskenyedik s azontúl, mint a közönséges kémény, egyenesen nyúlik fel. Alul teljesen nyitott, úgy hogy a kuptor száján kiömlő füst minden akadály nélkül jut a szabadba. Ezt felhasználandó, a kémény sátorába szintén macskafának nevezett farudakat helyeznek, melyre a füstölni való húst madzagolják.
   Az eresz hátsó bal sarkában, esetleg errébb, garádicsot vagy lajtorját látunk, melynek segítségével a felső padláslikon a hijjuba (padlás) jutunk.
   Az ajtó melletti bal sarokban van fölállítva a sütésnél használt sütőlapát és kocsorba (szénvonó).
   A falakon néhány szegre akasztott edényt találunk.

   Az ereszből egy ajtó a kicsi házba vezet (1. ábra II.). Ez az épület hátsó részét foglalja el s a család mindennapi tartózkodó helyéül ez szolgál. Ajtaja szintén lehet táblás vagy keresztes. Ablaka kettő van, melyek közül egyik a folyosóra, a másik az ajtóval szemben az udvarra nyílik. Alsó padlása deszkázott vagy csak agyagpadló, felső padlása két gerendán nyugszik. Mestergerendája nincs.
   Az ajtótól balra, közvetlenül a fal mellett, téglából készült füttőt veszünk észre, melyen elől a hamutartó, hátul a gudu (sütő) s az alatta levő sod (fatartó lyuk) nevű részeket különböztetik meg. Füstje kürtön (cső) jut a padlásra vagy a sátoros kéménybe. Füttőjükkel kapcsolatosan megemlítem, hogy a mögötte levő sarkot sutunak nevezik.
   Málékeverő székét gazdasszonyunk, hogy mielőbb keze ügyébe essék, a hamutartó elé helyezi, nem sok helyet foglal el, hisz az egész egy alacsony, háromlábú szék. Tűzhelyük fölött a kalántartó, gyakor-szita, (sűrű szita) és a gyér-szita, függenek.
   Napi fáradalmait gazduram élete párjával a kicsi ház felső bal sarkában levő, gyalulatlan deszkából sajátkezűleg összetákolt ágyában piheni ki. A szalmazsákot jó öl szalma pótolja, ezt lepedővel lecsíptetik, aztán maga szőtte tokba tőtött tyúktollas derekaljat tesznek rá, majd vékonyabb lepedővel s festékessel (ágytakaró) letakarják. Erre vetik a lúdtollal töltött vett hijú donyhát, mit hosszabb, élére keresztbe fektetett párnákkal tetéznek, melyeknek varrottas vagy szöttes fejű maga szőtte hijuk van. Ezek felett pedig egy sor németes (bolti huzatú) párna van.
    Az ágy felett zsineggel a gerendához kötött rúd (c. ábra) csüng, hova először festékest, a festékesre pedig sorban lepedőaljakat és rudi kendőket terítenek, ezek fölé pedig németes párnákat tesznek.
   Az ágy lábánál a művészietlen kivitelű, a gazdától összetákolt, alacsony kis bölcső áll. Alkalmasabb helyre hova is kerülne? Ha éjjel sír az áldás, gondos anyja egy-kettőre megrendítheti (ringatja).
   A szoba hátsó jobb sarkában van a gyermekek ágya. Ebbe alul szintén szalmát hintenek, melyre csak lepedőt alsó derekaljat és csergét (lombos pokrócz) tesznek. Jobban nem rakják meg, mert a gyermekek úgy is mindig rajta parlagolnak (heverésznek).
   A két ágy közé, az utczai fal mellé, festetlen asztalt helyeznek. Fölötte, lehetőleg magasan, hogy sípját (lámpaüveg) el ne törjék, petróleumlámpa csüng. Mellette balról karosszék (rendes szék), jobbról pedig szék (alacsony fapad) látható, míg az utóbbival egy sorban, a gyermekágy előtt, padot (magasabb ülésű fapad) találunk.

   Folytatólagosan, háttal falnak állított, gyalult stelázs (tálas) tűnik szemünkbe. Az ajtó sarkánál kártyaszéket pillantunk meg, melyre piros pozsgás asszonyunk a vizes edényt szokta helyezni; fölébe vert szegről kendőző (törülköző) csüng alá.
   Az ereszből másik ajtón az utcza felőli nagy házba vagy vendégházba jutunk (1. ábra III.). Tiszta és csinos berendezése jól esik a szemnek. Ezt csak ünnepi alkalmakkor használják, vagy ha vendég van a háznál.
   Ablaka három van, melyek közül kettő az utczára, egy pedig a folyosóra nyílik. Az ajtótól jobbra látjuk a füttőt, mely alkatrészeinek elnevezését illetőleg a kicsi házban levővel teljesen megegyező. Tőle nem messze, a nagy ház mélyében, a fal mellett virágos láda foglal helyet, ide rakják be a fehérneműt. Fölötte, a sarokig benyúlólag, gazdagon megrakott rúd van. Alatta van egyúttal a vásáron vett, czifrán felrakott ágy is. Szalmával töltött derekát vastag lepedővel csíptetik le, mire festékes következik, mely alól a vastag lepedőre helyezett csipkés lepedő és az ízlésesen kivarrt vagy szőttes lepedőaljak tűnnek elő. A festékesen egy sor, az ágyon keresztül élire rakott magyaros párna, ezen vett hijú donyha látható, legfelül pedig szintén egymás mellé élire helyezett németes párnák vannak, melyek néha a mennyezetig is felérnek.

   A szoba utcza felőli falánál pad van, ez előtt maga szőtte ablakos abrosszal leterített asztal látható. A vendégház felső bal sarkában újra az előbb említett módon megrakott ágy foglal helyet. Folytatólagosan az udvar felőli ablak előtt kanapé, esetleg egy második virágosláda, az ajtó sarkánál pedig mázolt fenyőfa duláp vagy nagy tálas (üvegezett szekrény) és néhány szék egészítik ki a szoba berendezését.
   A duláp vagy nagy tálas alsó részét két ajtó zárja s az alappal párhuzamosan padlása van (polcz), melyre pitánt (málé), kenyeret és tejjel telt fazekakat helyeznek. A duláp felső, üvegezett részébe tányérokat s tálakat, tetejére pálinkás vagy más üvegeket raknak.
   A vendégház falai szent képekkel és tányérokkal vannak teleaggatva, mikről kendőzők csüngnek alá. Ajtaja fölé Bukovinában virágos kendőszeget helyeztek, de itt nincs szokásban.
   Ami a kicsi házban és nagy házban legelőször kelti fel figyelmünket, elsősorban a festékesek, továbbá lepedőaljakkal és rudi kendőkkel megrakott rúdjuk és a magyaros párnahíjak fejei…

   …Ha körültekintettünk a vendégházban, térjünk vissza az ereszbe. Lajtorjánk segítségével felső padláslikán (padlásfeljárat) innen jutunk a hijjuba (padlás). Földje tapasztatlan, jobbra kéményt, szemben hombárokat látunk. Itt tartja gazduram a gabonáját, alkalmasabb helyet életében (gazdaságában) nem is találna; húsneműjét a szarufákat összekötő macskafákra akasztja.
   A ház supláknak nevezett része (1. ábra V.) az épület mélységenek felel meg, de szélessége alig haladja meg az egy és fél métert. Bejárata a színből nyílik. Ide rakják az osztovátát, kaszáikat, a kapákat, egy szóval az esztendőnek csak bizonyos szakaszában használandó eszközöket.
    A pinczét illetőleg megjegyzem, hogy ha van, akkor csak a kicsi ház alatt terül el. Falazata kő, mennyezete két gerendán nyugszik. Likát (bejárat) vagy a gángból nyílólag, vagy az épület hátsó falán látjuk.

   Két ajtója közül felső ajtója vízszintes, belső ajtója rendes állású.
   Gazdasági épületüket szemlélve, a házzal egy irányban folytatólagosan kocsiszínt találunk (1. ábra VI.). Oszlopai földbe ásottak. Keresztbe vágott aggfáira gerendák s erre kapcsolatosan a csűrrel zsindelyfedés helyezkedik el. Alatta szekereket és a nap folyamán használandó gazdasági eszközöket tartanak.
   De lássuk most a kapuval szemben levő s az udvaron keresztbe épített csűrt (6. ábra). Fontos gazdasági épülete ez a csángónak. Éppen azért akként osztja be, hogy lehetőleg mindene elférjen benne. Egy takarmányát, valamint marha-állományát ebbe helyezi el.
   Anyaga bornafa. Közepén van a cséplő, ettől jobbra az istálló, balra az udor. Istállója előtt gáng (folyosó), mögötte toldalékfedél alatt a cséplő által megszakított puplák (polyvatartó) látható (alaprajza 1. ábra VII.).
   Az épület hossza 14—16, szélessége és magassága körülbelül 6—7 méter. Kő alapjára keresztbe vágott talpfák helyezkednek el, melyekre három méter magas peterkélt sasfákat (vésett) állítanak. A sasfákon végig nyúló aggfára a csűr három részét teljesen elkülönítő négy, szintén keresztbe vágott gerenda következik, elől mintegy 80 cm. kinyúlással, hová a csűr hosszának megfelelő szélkoszorút fektetik. Erre a csűr felső részén macskafákkal összetartott, a szélkoszorúval fél farkasfogba vágott szarufák következnek, oly képen, hogy a szélkoszorúba derékszög alatt egy éket be, a szarufából pedig kivágnak, a két elsőt egybe illesztve, derékszöggel erősítik meg.
   A csűr bütüje deszka, zsindely fedele csapott s alól az eszterhéjat képezi.
   Az istálló derekát farkasfogba vágott (kapcsolt fogazatba illesztett) barnafákból állítják össze. Hosszabb fele hat, rövidebb oldala 4—5 méter. Gerendái az ereszig nyúlnak ki s az istálló-gáng-lábba vésett agyfára helyezkedve az istálló ládájának nevezett kis zugot képezik. Maga az istálló két soros; hosszában helyezkednek el a jászolyok, melyeknek földbe ásott sasfáira a vízszintesen elhelyezett jászolygerendát erősítik. Ehhez kötik a marhákat.
   A cséplő szélessége négy, hossza 6—7 méter, földje tapasztott. Ide állítják be a szénával vagy egyéb takarmánnyal megrakott szekeret, hogy a kóstot (takarmány) a szénahíjba (istálló-padlás vagy az udorba télire elrakhassák. Amennyiben gabonájukat nagyobbrészt gépekkel csépelik, a cséplőt cséplésre csak ritkán használják, de ha esetleg a dolog úgy fordulna, itt vernék ki a búzát, paszulyt s több effélét. A cséplőnek rendszerint két kapuja van. Elől egy nagyobb, hogy a megterhelt szekér jól beférjen alatta, hátul a kisebb, a melyen keresztül a szérűs kertbe mehessenek.

   Az udor (keresztmetszete 7. ábra) a csűr bal felében helyezkedik el s az istállónál valamivel kisebb alapja van. Falai közül a két külső teljesen, cséplő felőli részén pedig csak a talpfától számított egy méter magasságban keresztbe fektetett gerendáig az ú. n. udorfáig deszkázott. Suplák felőli része szabad.
   Földjétől a macskafáig meglehetős sok takarmány fér el, s ha már nem fér több belé, akkor boglyát raknak a csűr mögé.
A csűr hátsó részén, mintegy odaragasztva, helyezkedik el a suplák. Hossza csak az istálló, illetőleg udor szélességének felel meg — közepén a cséplő által meg lévén szakítva is két méter szélességű. Külső két oldala deszkázott, bejárata cséplőből van. Polyva, búzatörek, esetleg sarjú tartásra használják.
   Ezek után tekintsünk szét csángóink udvarán is.
   A színnel szemben disznópajta (sertésól) helyezkedik el. Plopfából (Egerfa) összeállított — mert a tölgy repedezik — vázára köröskörül deszkát szegeznek.
   Ezzel feljebb léczezett kukoricza kast, valamivel odébb komponás kutat (gémes kút) találunk. Ágasára helyezett komponáján (gémjén) van a vederrel ellátott gém (ostorfa) Hogy könnyebben járjon, a komponáját jól megrakják súllyal.
Ilyen egy dévai csángó-telepi lakás és lakásberendezés. Mutatja ez is, hogy igaz, amit eredetükről beszélnek, mert a leírtak a csíki székelyek lakásával és lakásberendezésével jórészt megegyeznek.

         Szabó Imre.

       A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. Az „Ethnographia” melléklete, szerkeszti dr. Semayer Vilibáld, IV. évfolyam, 1903 január-február, 1-2 szám, 208-221. oldal