Megyerendezés 1873-1876

   Magyar Polgár, 1873. október 2.
Az erdélyi részek új municipális felosztása elkészült. Lesz nyolc megye, átlag 150 mértföld 250.000 lakossal; egyesíttetnek Közép-Szolnok-Dobokával, Naszód Kővárral Besztercével, Kolos Tordával, Aranyosszék a két Fehérmegye részeivel, a Székelyföld felső részei, azután alsó részei, Szeben-szék vidéke, végül Hunyad Zaránddal Szászvárossal.

   Magyar Polgár, 1873. október 3. Fővárosi levelek. CCCXLV. Pest, sept. 30. 1873.
  Kedves barátom!
Az ígért világkiállítási szemle folytatást újból későbbre kell halasztanom, miután oly nagy jelentőségű és titeket oly közelről érdeklő ügy merült föl, mely minden egyebet háttérbe tol.
  A mai „Pester Lloyd,“ a kormánynak úgy látszik főközlönye (talán mert német?) első közli a királyhágón túli megyék és hatóságok új kikerekítését, mely körülbelül a következő lenne: Doboka és Belső-Szolnok egy megyét képeznének, Szamos-Újvár, vagy Dééssel, mint megyei székhellyel, Naszód vidéke, Kővár és Beszterce vidékek egyesítve tennének egy második vármegyét, Beszterce főhellyel.
  A harmadik megye a mai Kolozsvár és Torda megyékből kerülne ki, Kolozsvár, mint központi hellyel. Aranyosszék, Alsófehér, Toroczkó s a bányavárosokkal egy megyét fognának tenni Nagy Enyeddel, mint központtal.
  A Székelyföld két részre oszlanék: felsőre, mely Udvarhely s alsóra, mely Brassó vidékével egyesítve, Brassót tekintené székhelyéül. Ehhez jönne Fogaras keleti része.
  Szeben egy oly megyének lenne székhelye, mely Brassón és Szászváros-széken kívül, hozzá foglalná Fogaras-vidéke nyugati részét is. A nyolcadik megye Hunyad lenne Zaránddal és Szászváros-székkel egyesítve, melynek székhelye Déva lenne.
  Felső-fehérmegye inclavátum darabjai természetesen beolvadnának: de sajátszerűnek tartjuk, hogy vagy a minisztérium, vagy a „Pester Lloyd“ oly nagyszerű geographiai ismeretet tanúsítanak, hogy az egész Küküllő-vármegyét és Segesvár-széket kihagyják Erdély kerületéből. Ez mindenesetre jó tájékozottságra mutat, reméljük csak a Pesten Lloyd-nál.
  Ha a felosztás, melynek egyébiránt hite¬lességét már a két megye teljes feledségbe ejtése is meglehetősen kétségessé teszi — valósul; akkor igen kevés gratulatiot várhat a kormány ezen fölosztás alkalmából. Mert, hogy csak úgy hirtelenében a nagyobb botrányokat említsük föl, nem absurdum-e Erdély két leghosszabb vármegyéjét, Kolozsvárt és Tordát mostani formájában egyesíteni; holott ez egyesített két megye hossza jóval meghaladja gyenge közlekedési vonalak mellett a 30—40 geographia mértföldet. Hogy lesz ebben aztán jó administratio?
  Nem jobb lett volna-e a két megyét keresztbe metszeni át, s keleti részéhez inkább Maros-székből adni valamit. Hozzá tehetjük, hogy e jeles felosztó uraknak úgy látszik nagy foguk van a derék Tordára, Erdély egyik legfiatalabb, de hajh, baloldali városára!
  Az is eredeti, ha a nagy Alsó-Fehért, Erdély egykori első zászlós megyéjét, a kis Aranyos-székről fogják elnevezni. Ez már a tisztelt urak magyar kegyeletére fogna mutatni.
  Általában véve is, e megyék szerfölött nagyra vannak szabva, mi elhisszük: talán nyújthatna némi financiális előnyt, de a jó adminisztratio lehetőségét, még vasutakkal keresztül vágva is, végleg eltemetné.
   De hiába, így ugrándozik a mi kormányunk egyik végletből a másikba. Egykor 100 vármegyét akart teremteni, s főispánt adott még a városnak is, — most meg 50 vármegyét akar, — reméljük városi főispánok nélküli.
  P. Szathmáry Károly

   Magyar Polgár, 1873. december 25. A törvényhatóságok területi szabályozása és új beosztásáról.
  A belügyminiszter három törvényjavaslatot teljesített a képviselőház elé, melyeknek sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítunk, hogy sem ne sietnénk azok lényeges tartalmát röviden ismertetni addig is, míg azoknak és indokolásaiknak teljes szövegét közölhetjük.
  Az első törvényjavaslat a törvényhatóságok területének szabályozása és új beosztásáról szól és öt fejezetből áll.
Az első fejezetben több törvényhatóság egyesítése és új átalakítása foglaltatik. Erdély, törvényjavaslat szerint így leend fölosztva:
1) Hunyad és Zaránd egyesíttetnek. Székhely Déva.
2) Kővárvidék, Belső-Szolnok és Doboka egyesíttetnek. Székhely Deés.
3) Besztercze, Naszód vidékek egyesíttetnek, Belső-Szolnok, Doboka és Torda keleti részeinek hozzácsatolásával, Torda név alatt Szász-Régen székhellyel.
4) Kolozs és Torda nyugati részei és Aranyosszék egy törvényhatóságot képeznek. Székhely Kolozsvár.
5) Alsó-Fehér megye és Küküllőnek nyugati nagyobb része egyesíttetik; az elnevezés Küküllő vármegye, a székhely N. Enyed
6) Maros, Csík és Udvarhelyszékek, valamint Küküllő megyének keletre eső kisebb része Maros vármegye név alatt Udvarhely székhellyel egy törvényhatóságot, képeznek.
7) Felső-Fehér megye, mint különálló törvényhatóság megszüntettetik és részei azon újjáalakított vármegyékbe kebeleztetnek, amelyek kerületén feküsznek.
8) Szászváros, Szászsebes, Szerdahely, Nagyszeben, Medgyes, Segesvár, Nagy-Sink Újegyház székek, továbbá Felső-Fehér megyének e székek közt fekvő részei és Fogaras vidéknek nyugati kisebb része Szeben vármegye név alatt egy törvényhatósággá alakíttatnak. Székhely Nagyszeben.
9) Kőhalom és Háromszékek, Brassóvidék és Fogarasnak keleti nagyobb része, valamint Felső-Fehér megyének közbeeső szigetei Brassó-vármegye név alatt Brassó város székhellyel egyesíttetnek.
  A II. fejezet a városi főispánok megszüntetése, továbbá a kisebb városi törvényhatóságoknak az illető vármegyékbe való bekebelezése iránti intézkedéseket foglalja magában.
  A III. fejezet a törvényhatóságok közötti határigazításokról szól és ötvenhárom ily esetről intézkedik.
  A IV. fejezet azon elveket tartalmazza, melyek az egyesített, vagy újjáalakított törvényhatóságok közös vagyonának kezelése és elszámolásánál lesznek alkalmazandók, kimondatván, hogy ha e tekintetben vitás kérdésük merülnek fel, azoknak elintézése közigazgatási úton fog megkísértetni, ha ez nem sikerül, a kérdés az illetékes bíróság eldöntése alá bocsáttatik.
  Az V. fejezet az átmeneti intézkedésekről szól és az egyesített, vagy újjáalakított törvényhatóságok bizottságának megalakulásáról és tisztikarának megválasztásáról intézkedik.
  A második törvényjavaslat a közigazgatási járások számát és székhelyét határozza meg, miden egyes új vármegye részére. A járási székhelyek száma 370-ben állapíttatott meg, kimondatván egyúttal hogy a járási szolgabíró, a járás székhelyén állandóan lakni tartozik.
A harmadik törvényjavaslatban a községek rendezéséről szóló 1871-ik évi XVIII. t. c-nek a közsédi illetőségre, a községi háztartásra és a szegényügyre vonatkozó rendelkezései, kiterjesztetnek a szab. kir és törvényhatósági joggal felruházott városok, mint községekre.

   Magyar Polgár, 1873. december 30. Törvényjavaslat a közigazgatási járások száma és székhelyeknek meghatározásáról. 
1.§. A közigazgatási járások száma 370-ben állapíttatik meg a következő §§-ban meghatározott székhelyekkel:
10. §, Brassó vármegyében 9 járás: Kőhalom, Baróth, Kézdi-Vásárhely, Kovászna, Sepsi-Szt.-György, Hidvég, Brassó és Törcsvár székhelyekkel.
17. §. Hunyadvármegyében 8 járás: Nagy-Halmágy, Kőrös-Bánya, Maros-Ilye, Déva, Algyógy, Vajda-Hátszeg, Hunyad és Petrozsény székhelyekkel.
19. §. Kolozsvármegyében 9 járás: Bánffy-Hunyad, Gyalu, Kolozsvár, Kolos, Mócs, Torda, Alsó-Jára, Maros-Ludas és Felvincz székhelyekkel.
23. §. Kraszna vármegyében 6 járás: Tasnád, Szilágy-Cseh, Szilágy-Somlyó, Zsibó, Zilah és Hidalmás székhelyekkel.
24. §. Küküllő vármegyében 8 járás: Nagy Enyed, Dicső-Szent-Márton, Abrudbánya, Tövis, Erzsébetváros, Balázsfalva, Zalathna és Gyula székhelyekkel.
27. §. Maros vármegyében 9 járás: Székely-Keresztúr, Székely-Udvarhely, Gyergyó-szent-Miklós, Parajd, Nyárád-Szereda, Maros-Vásárhely, Balavására, Csík-Szereda és Csík-Szt Márton székhelyekkel.
30. §. Szeben vármegyében 9 járás: Segesvár, Medgyes, Szász Sebes, Szászváros, Vízakna, Nagy Szeben, Szelislye, Újegyház és Nagy-Sink székhelyekkel.
41. §. Szolnok-Doboka vármegyében 7 járás: Nagy-Somkut, Magyar-Lápos, Bethlen, Deés, Szamosújvár, Pánczél-Cseh és Szék székhelyekkel.
44. §. Torda vármegyében 6 járás: Ó-Radna, Naszód, Besztercze, Teke, Szász-Régen és Vajda-Szt.-Iván székhelyekkel.
63. §. Az egyes községeket a meghatározott közigazgatási járásokba, azok száma és székhelye szerint az illető vármegyék osztják be. Ezen beosztás jóváhagyás végett a belügyminiszternek terjesztendő fel.
54. §. A szolgabíró a járás székhelyén lakni köteles.
55. §. Ezen törvény végrehajtásával a belügyminiszter bizatik meg.

   Magyar Polgár, 1874. január 6. KOLOZSVÁR, JANUÁRIUS 5
   A területi felosztáshoz.
  A belügyminiszter tervezete a megyék felosztása iránt már mindenki előtt ismeretes. A sajtó nyilatkozott reá s meg lett vitatva minden oldalról. Egy körülmény; azonban úgy látszik kikerülte az érdekeltek figyelmét s arra nem reflectáltak.
A javaslat három román megyét töröl ki a létezők sorából. Zarándmegye Déva székhellyel Hunyadhoz csatoltatik; Naszódvidéke, Beszterce, Torda és Kolozs megye egy részével képezendi Tordamegyét; Fogaras vidék egy része Brassóhoz, a másik pedig Szebenhez csatoltatik Szeben és Brassó székhellyel.
  Komolyan megfontolva a javaslat ezen részét, azon eredményre jutunk, hogy a kormány a románokkal szemben már csak a méltányossági szempontoknak sem felelt meg.
  Ez nem felel meg a méltányossági szempontoknak, mert három majdnem tisztán románok által lakott megyékben a románok befolyását a közügyekre megtöri, e megyéket olyanokhoz csatolván, melyekben ezen befolyás más nemzetiségűek által teljesen meg van semmisítve.
Ugyancsak tapasztalhatjuk, hogy a románok sem szellemileg sem anyagilag nem állnak ott, ahol ezen országrész más nemzetiségei állanak, s addig, míg a kevesebb számú szász vagy magyar ajkúakból fognak kitelni a virilisták, s befolyás folytára választott törvényhatósági képviselők, addig a kevesebbek döntőleg fognak hatni a közügyekre, addig a nagyobb számot tevő románság befolyása tökéletesen nullifikálva lesz.
  E sorokból azonban ne következtesse senki, hogy én román vármegyéket kívánnék Magyarország területén alakítani; se azt ne következtesse, mintha én a közügyeket román nemzetiségi szempontokból óhajtanám elintéztetni, mert én igen óhajtanám érni azt, miszerint nem mint román, szász, avagy szerb, hanem hogy mint magyar állampolgár működjék mindenki a haza felvirágzásán.
  Ezen többi szempontból indulva ki, természetesen megszűnnék fennebbi aggodalmam s a három romok által lakott megye feldaraboltatása kifogása alá nem eshetnék, ha e felosztás más közös érdeknek, a közigazgatás és célszerűség követelményeinek megfelel. De még nem jutottunk odáig.
  A nemzetiségi izgalom még lázban tartja hazánkban a kedélyeket, még kancsalit a nemzetiségi félténység, még vannak sokan, akik az ilynemű intézkedésekből tőkét csinálnak a magyarállam ellen saját céljaik kivitelére: ezen szempontot tekintetben kell venni múlhatatlanul mindenkor, ha azt akarja a kormány, hogy hazánk egyes részeibe fekélyeket ne plántáljon be, melyek az egészet fenyegethetik.
  Igaz az, hogy van elég hatalom, útját vágni az ilynemű törekvéseknek; van hatalom kimetszeni a sebet, meggátolni az alkotmányellenes cselekvényeket, s sarokba szorítani azokat, akik ilyeneket rendezni képesek. Van hatalom is, van erő is, — de jobb volna, ha e hatalom és eszköz igénybe soha se vétetnék; jobb volna kikerülni azt, hogy az ily eszközök alkalmazásba vétessenek. Mert, ha igénybe vétetnek, ki van egyúttal mutatva az is, miszerint hazánk területén elégedetlen kedélyek háborognak, akiket el lehet nyom¬ni, de megfojtani soha.
  Ha a nemzetiségekkel szemben bizalmasan dolgozik a kormány és féltékenységre okot nem ad; ott talán, ahol egyet-mást, ami a törvénnyel nem ellenkezik s a mit a nemzetiségek igen kedvesen fogadnának el, enged, bizonyára megszünteti a nemzetiségi féltékenységet s ezt később bizonyára fel nem költi többé az, ha talán a kormány egyes intézkedése épen a nemzetiségek ellen szólna. Lehet szépszerével is kivinni valamit, lehet erőszakolva is, az első biztosabb s az eredmény tartósabb.
  A kormány e munkája erőltetett, a nemzetiségeknél bizalmat nem szül, e bizalomra pedig nagy szüksége volna a magyar állam jelenje és jövőjének; mutatja ezt a múlt.
  A három megye eltörlése fegyvert nyújt azok kezébe, akik oly buzgón dolgoznak alkotmányunk s a magyar elem ellen, a közbéke és barátság rovására. Mindenesetre hatalmas fegyver lesz és sikerrel fogják forgatni. A román sajtó már is felindult, kígyót-békát kiáltva a magyar alkotmányosságra; igaz, hogy mindazt félvállról vehetjük, de azért mégis mindenki jobb szerette volna, ha e jajkiáltás elmarad, mert eredménye mégis van. Az is igaz, hogy elmúlik, de nem fog elmúlni az, aki engesztelhetetlen gyűlölet a magyar alkotmányosság ellen, mely gyűlöletet oly híven táplálnak sokan. Mért nyújtsunk fegyvert az ellenség kezébe?
   A kormány bizonyára a múltra támaszkodott, midőn e megyéket eltörölte. Zaránd- és Fogarasban nyugtalanító dolgok fordultak elő. Ez nem lehet indok, mert bosszú-politikát nem folytathatunk.
  Ha vétett Zaránd és Fogaras a törvények ellen, rendre lett utasítva s később ők maguk belátták azt, hogy törvény ellen dolgoztak s belenyugodtak.   Ha vétettek volna, mint új megyék, a kormány igénybe vette volna hatalmát s hasonlót cselekedett volna. Ez a dolog sorja s az új megyék, román polgárak befolyása alatt, megsokallták volna a törvényt tisztelni, az alkotmányosságát szeretni s lettek volna, román polgárok befolyása alatt, erős támaszai a magyar államnak.
  De így nincs reményem hozzá, hogy valaha e felosztás által követett csorbát, elfelejteni képesek legyenek; ezt szeretném ugyan, de nincs reményem hozzá.
  Moldován Gergely

   Magyar Polgár, 1874. március 13. (kivonat)
  Magyarország királyhágón-inneni vagy erdélyi kerületének 12 törvényhatóságrai felosztása iránti tervezete.
  I. Jeleni törvényhatóságának megnevezése. Hunyad megye.
Hunyad megye Déva központtal. Zarándmegyéből: Brádi járás. Boitzai járás. Szászváros-Szék. Szászváros-szék s városát hozzácsatolva. Mező vagy kiváltságot város 6. Község, puszta vagy telep 369. 120 négyzetmérföld. Lélekszám 237.029.

   Magyar Polgár, 1874. május 9. (kivonat)
  Az albizottság nem tartja célszerűnek Zaránd megyét Hunyad megyével egyesíteni, mert félni lehet attól, hogy azon elemek, melyek Zarándot kiválólag alkotják, Hunyadban, ha ehhez csatoltatnak, a nemzetiségi egyensúlyt nagy mérvben megzavarnák.
  Ellenben a közigazgatás érdekében levőnek tartja azt, hogy Szászvárosszék Hunyad megyébe bekebleztessék, mint amelyhez úgyis forgalmi, kereskedelmi érdekeinél és területi fekvésénél fogva tartozik, s mint amelynek természetes kiegészítő részét képezi.
  Igaz ugyan, hogy Szászvárosszék ma még a Királyföldhöz tartozik, s ennélfogva az albizottság azon kimondott elve alá vonható, hogy az idegen elemek egyesítése lehetőleg kerülendő, de mint már említettük, Szászvárosszéknek természetes fekvése, mindennapi összeköttetése Hunyad megyével oly annyira kizár minden más combinatiót, hogy az albizottság a jobb közigazgatás lehetővé tételén vélt volna csorbát ejteni, ha ezen vidék Hunyad megyéhez való csatolásának szükségességét ki nem mondja.
  Az albizottság óhajtja ugyan, hogy idegen elemeknek egymással való egyesítése a lehetőségig kerültessék, de Szászvárosszéket épen olyannak tekinti, hol már ezen lehetőség határai megszűnnek, mert Szászvárosszék mint önálló törvényhatóság külön, kicsinységénél, lakosságának csekély számánál fogva fenn nem tartható, s még csakis Szebenhez, illetőleg a Királyföldhöz lehetne azt csatolni, de ez Szászvárosszék lakosságának nagy¬ mérvű megterheltetésével járna, amennyiben oly központhoz erőszakoltatnék, mely tőle távol van, hozzá alig vonná valamely érdek, szóval ez utóbbi combinatio a geográfiái és közigazgatási célszerűségnek minden feltételeit nélkülözi.
  A fentebbieken kívül, Szászvárosszéknek Hunyad megyével való egyesítése mellett szól még az, hogy ezen egyesülést a nevezett szék lakosságának legnagyobb része élénken óhajtja, s hogy a nevezett két törvényhatóságban nincsenek a birtok és magánjogi viszonyok tekintetében oly eltérések, melyek különös figyelembevételt igényelnének. Tény az is, hogy a nevezett terület egy időben, évtizedeken át a legszorosabb egyesítés mellett s ugyanazon közigazgatási kerethez tartozott, s a két municípiumnak természetes viszonyain alapuló, mindennapi érintkezésből kifejlődő számtalan érdekközösség, a súrlódásokat meggátolta s a közigazgatást lehetővé tette.
  Nem hagyhatta figyelmen kívül az albizottság azt sem, hogy Szászvárosszéknek bekebelezése által Hunyadmegye tekintélyes értelmi erőt és polgári elemet nyer, mely a két municípium egymással azonos érdekeinél fogva csak javára válnék az önkormányzatnak.
  Az albizottság tehát nem javasolhatja Zaránd megyének Hunyad megyével való egyesítését, ellenben a közigazgatás érdekében levőnek tartja, hogy Szászvárosszék Hunyad megyébe kebeleztessék. Az albizottság fentebbi javaslata értelmében ezen municípium, melynek neve Hunyad megye, székhelye Déva, körülbelül 120 □ mfld nagyságú lenne, 216, 000 lélekből állana és 470.000 frt állami egyenes adót fizetne.

   Magyar Polgár, 1874. június 13.
  Szászvárosszék és város törvényhatóságának két küldöttje: Lészai László és Tinku tanárok tisztelgett jún. a 10-én belügyminiszternél, arra kérvén a minisztert, hogy Szászvárosszék ne csatoltassék N.-Szebenhez, hanem inkább Hunyadhoz és a székhely ezen esetben Szászvárosra tétessék át, mint amely város Déva ellenében a kellő hivatali helyiségekkel s tisztviselői lakásokkal rendelkezik.

  Magyar Polgár, 1875. január 1. Ügyvédi kamarák.
A hivatalos lap közli az igazságügyér rendeletét az ügyvédi kamarák száma, székhelyeik s kerületeik megállapításáról. Összesen 27 ügyvédi kamara szerveztetik: Arad, Balassa-Gyarmat, Beszterczebánya, Brassó, Budapest, Debreczen, Eger, Eperjes, Győr, Gyulafejérvár, Kassa, Kecskemét, Kolozsvár, Máramaros-Sziget, Maros-Vásárhely, Miskolcz, Nagy-Várad, Nagy-Szeben, Pécs, Pozsony, Soprony, Szabadka, Szathmár-Németi, Szeged, Székes-Fehérvár, Temesvár és Zala-Egerszeg városokban.
Az erdély-részi ügyvédi kamarák székhelyei és kerületei így állapíttattak meg:
1. Brassó: Brassó, Fogaras, Kezdi-Vásárhely és Sepsi-Szt.-György.
2. Gyulafejérvár: Abrudbánya, Déva, Gyulafejérvár, Hátszeg és Nagy-Enyed.
3. Kolozsvár: Deés, Kolozsvár, Szamosújvár és Torda.
4. Maros-Vásárhely: Besztercze, Csíkszereda, Gyergyó-Szent-Miklós, Maros-Vásárhely, Naszód és Székely-Udvarhely.
5. Nagy-Szeben: Medgyes, Nagy-Szeben és Segesvár

   Magyar Polgár, 1875. MÁJUS 21. Levelezés.Déva május 18. 1875
  Hunyadmegye főispánja Pogány György ma tartotta bevonulását a megye székhelyére. Azon őszinte tisztelet és ragaszkodás, melyet Hunyad-megye közönsége a fogadtatás alkalmával főispánja iránt kifejezett, több volt a kötelesség parancsolta tiszteletnél.
  A szó szoros értelmében ünnepe volt a mai nap Hunyadmegyének; hogy miért? Tartózkodunk részletezésekbe bocsátkozni, elégnek tartjuk, ha annyit mondunk, hogy az öröm általános volt, már főispánunk kineveztetése alkalmával, a mai ünnepélyességek sorozata pedig csak az általános öröm természetes kifolyásának tekinthető.
  Csak hálával tartozunk a kormánynak, hogy Hunyadmegye közigazgatási ügyeit ily erélyes kezekbe tette le; s hálával tartozunk másfelől főispánunknak is, ki nem habozott azt elfogadni. Szükségünk is volt már munkabíró tetterős kezekre.
A tisztelgések és ünnepélyességek sorozata már a piskii indóháznál elkezdődjek, amennyiben a megye intelligentiája, élén az alispánnal, egész odáig ment, az óhajtva várt főispán elé. Itt Szereday alispán magyarul — és Papiu esperes oláhul üdvözölték ő méltóságát. Szántó-Halmáról a Cserna hídján felállított csinos díszkapunál Makrai szolgabíró, Déván Béke K. a megyeházánál a megyei főjegyző tartottak üdvözlőbeszédet.
E beszédek mindenike méltó dísze volt az ünnepélynek.
   Megérkezés után azonnal kezdődtek a szokásos tisztelgések. Azután díszebéd volt, hol természetesen nem hiányoztak a toastok. Este fáklyás zene volt, mikor a dévai tűzoltó egylet parancsnoka tartott talpra esett beszédet.
  Nem tehetjük, hogy rövid tudósításunkat az egész megye közönsége által hangsúlyozott azon óhajtással ne zárjuk be, hogy Pogány György Hunyadmegye főispánja, mint akinek működésével itt egy új korszak vette kezdetét, sokáig éljen!

   Magyar Polgár, 1876. május 16. (kivonat)
  Törvényjavaslat, némely törvényhatóságok területének szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről.
I. Fejezet. A területi szabályozásról.
1. §. Az alább megnevezett megyék, kerületek, székek és vidékek területe szabályoztatván, az eddig ott fennállott törvényhatóságok helyett a következő megyék alakíttatnak:
…11. Hunyadmegye. Ezt képezik:
a) Hunyad-megye;
b) Szászváros-szék, Szászvárossal együtt;
c) Zarándmegye kőrösbányai és brádi járásai és n.-halmágyi járásának egy része;
d) Vajda-Hunyad város;
e) Hátszeg város.
Székhelye: Déva. Zaránd-megyének fennmaradó része Arad megyéhez csatoltatik.