A dévai csángó-székelyek karácsonya (1905).

   A katonajáték.

   Csángó-székelyeink a karácsonyi ünnepeket verselésekkel s az országszerte ismeretes betlehemezéssel szokták megülni. Szenvedését (karácsonyest) minden különösebb szokások nélkül ünneplik.
   Az úgynevezett katonaversek karácsony első napján dívnak. Az egybegyűlt legények ketteje katonának öltözik föl, sarkantyús csizmát húz s piros sapkát tesz fejére. Kettő rongyos zsidó lesz, hátukat szalmával tömik ki, hogy púposabbak legyenek. Egy klánétás, egy mozsikás meg egy gardonyos kíséretében ellátogatnak oly házakhoz, hol nagy leány van. Az ablak alá érve, esetleg az ereszben általánosan ismert karácsonyi énekeket énekelnek.
   Ennek végeztével az egyik katona a) betoppan a házba. Kezében levő nádvesszőjével megüti a gerendát s így köszönti a gazdát:
„Jó estét gazda, tőcs bort asztalodra
Itt fogok maradni zsíros pánkodra!”
   Közben előbbre jön, újra megüti a gerendát, mire belép a második katona is, ki pálczájával a mennyezetet szintén megérinti. Ha ez megtörtént, kezdetét veszi a jelenlevő háziak s idegenek mulattatására a két katona közötti tréfás, összefüggés nélküli verselés.
   Az utóbb belépett katona elkezdi:
„Jó estét vitézek, ide hallgassatok
Ez sárga répátok mind nékem háncsátok
Jó tormás tyúkhúsval engem jól tartsatok
Szőröm galléromba mind néktek pakolok.”
    Az ereszben maradottak közül a zsidók már türelmetlenkednek; a jelenlevők folytonos kötődését nem állják s benyitnak a szobába, ami azonban a katonát nem gátolja meg abban, hogy társának ne feleljen vissza a következőleg:
a) „Ájj félre barátom, hadd szóljak én eggyet,
Hejyén van az eszem, nem ettem vadmeggyet,
Bort sem ittam kupát hármat, négyet,
Jó vóna már innék három huszonnégyet.”

b) rávágja:
„Ájj félre te meszes üstökű,
Ojan a fejed mint egy rossz hegedű
Szeder módra termetű,
Gerezdes tetejű.”

a) „Ájj félre te olá sz . . az orrod alá.”

b) sem rest, s így válaszol:
„Üsmertem apádot,
Szőrös bocskorba járt,
Kecskeganéval kenegette fogát
Mégis oly hegyesen hordozta magát.”

a) „Sutuba laska,
Beleesett macska
Nézze bátya tarkát
Feltarcsa a farkát
Hogy üsse be orrát.”

b) „Bátyád a szakállát félvállárra vette,
Mi kicsi esze vót, zacskóba tette.
A zacskó zsiros vót, a macska megette,
így szegény bátyádnak nincsen elég esze.”

a) „Mikor én a hadba csákós huszár (v. főkapitány) vótam
Tizenkettő között legokosabb vótam
Feteke levest sapkámval hörpöltem,
Sült pecsenye helyett fészefokot nyertem.”

b) „Mikor én Szent Istán királynál délebéden vótam
Két hordó arannyat egy zacskóba raktam,
Mikor a lovamra tenni fel akartam
A nadrágot teli s teli raktam.”
„Váj ki zsidó!"
   Nosza van erre a zsidóknak hadd el hadd! Eddig sem hagyta a ház népe őket békében, de most már teljesen nekik esnek. Hol jobbról, hol balról czibálják, húzzák, egyet-egyet hátukra is kapnak. Ha kissé lecsendesülnek, a katonák tovább folytatják félbeszakított verselésüket.
a) „Vékony czérna, keménymag (köménymag)
Hejbe vitéz legény vagy
A falunak adós vagy
Egy féniknek ura nem vagy.”

b) „Elvettem egy vén leányt, mit csináljak véle
Csiszik, csúszika papucsa, maj meg halok tölle,
Vagyon biró, vagyon eskütt, válasszon el tölle,
Mi Istennek teremtése,nem élek meg vélle.”

a) „Messze jártam házasodni, bár ne jártam vóna
Édes kicsi, feleségem bár ott vesztél vóna.
Bár az ördög olyan vóna, talicskába tenne,
Minél jobban sikótoznál, annál jobban vinne!”

b) „Duna mellett veszedelem,
A vén kopacz fejedelem,
Hányd el, vesd el a kereket
Mind a bikfa nadrágfeneket
Idd meg a f. . . .t
Mind a rozmaringot.”

a) „Csorba Marczi felakasztotta magát,
Nyerd el a nyakra valóját.”

b) „Minap az erdőben látok egy szúnyogot
Kinek árnyékába hét falu nyugodott,
Akkor agusztusba
Senki meg nem izzadott.
Az ó-testamentomba vót egy bába,
Kinek 77 felé állott a lába
Ha nem hiszed pajtás,
Buj a szerszámjába.”

a) „Minap az erdőbe látok egy őzet
Ki futott, s hullatta a rezet.
Ha nem hiszed pajtás, menny el, szedd fel
S edd meg, mint a lépes mezét.”

Ezután b) a gazdához fordul s a következőt mondja:
„Likas a kend háza szege
Piros a kend lánya képe
Aggya nékem kend a lányát
Maj bé fódom én a házát.
Huszonhárom ruczatojás,
Enyém vagy te kékrakolás, (szoknyás)
Húzd rá muzsikás!”
   Erre bejönnek a muzsikások s valamennyien, muzsikaszó mellett, tánczra perdülnek, mulatnak egy kicsit. Távozás előtt a gazda leánya kalácsot és pálinkát ad a katonáknak, mire az egyik elrikóccsa (elkiáltja) magát hogy:
„Herczek Marczi felnyergelte a lovát,
Mind azt mondják, Magyar fiak előre hát!
   S ezzel elhagyják a házat.

                                                                                                                                            A bethlehemesek fölállása

   A betlehemesek. (részlet)

   A betlehemesek szintén az ünnep első napján kezdik meg útjokat.
   Csoportjuk 12 tagból, ú. m. gazda (6), király (7), királyi szolga (8), Szent József (5), Szűz Mária (4) s az angyalból (3), továbbá a következő csobánokból (csobán oláhul, juhpásztor): öreg csobán (11), bogláros (10), báránkás (12), kecskepásztor (9), furulyás (2), hamubotos (1) és a romlott istálócskából áll.
   A gazda rendes ünneplő ruháját veszi magára, kezében hosszú, vékony bot van. A király czifra egyenruhát szerez, kezében pálczát s zsebkendőt tart. Fejét színes papír csákó födi, oldalán kard csüng. A királyi szolga piros, huszár sapkát hord. Szent József mentolvát (szarszerű felső ruha) ölt, s nagy fehér szakállat ragaszt. A Szűz Máriának öltöztetett fiú fehér lepedővel takarja fejét s kendőt tart szája elé, úgyszintén az angyal is. Ez utóbbinak a királyéhoz hasonló csákója van. Az álarczos csobának a furulyás és az elemózsiát gyűjtő hamubotos lompos, báránybőr bundájukkal, furkos botjaikkal s szalmával kitömött gatyaszárukkal igen érdekes képet mutatnak.
   A gazda már jó előre benyit a kiszemelt házhoz s a házigazdát üdvözölve megkérdi, hogy: „Lesz szíves befogadni a Krisztus példáját követő betlehemeseket?" Kedvező válasz esetén a kapuba kimenve bevárja az elmaradottakat. Várakozására különösen a lassan haladó csobánok adnak okot. Míg a hamubotos tréfáival a nagy számban összegyűlt népet mulattatja, addig a furulyás az öreg csobán keservét, a purnyáló nótát fújja (nevét az oláh „pornesce"-ből indul, veszi). Ha útközben hídra találnak, a csobánok botjaikkal dörömbölve tánczhoz fognak. A furulyás eddigi lassú nótája élénkebb lesz. A házhoz érve valamennyien az ereszben maradnak, csak a király s a rongyos istállót vivő királyi szolga lépnek be a szobába, hol az előbbi fel s alá járkálva lassú, vontatott hangon elkezdi énekét…

                                                                                                         A pakulárok tánca

   Az énekek és szavalatok végeztével, a benmaradt hamubotos mély hajlongással a gazdasszony felé tart, hogy elemózsiát kunyeráljon tőle. Zsákját kibontja, s hogy minél többre tehessen szert, nyájas hangon elkezdi:

„Látom gazdasszonynak
Sűrű mosolygását,
Zörgeti pénzes ládájának kóccsát
Hogy kivegye belőle
Három ezüst garassát,
Kilencz rétbe összefont kolbásszát.
S akár mejen nagy vasban sült
Rétes kalácsosát."

  Ha kikapta részét, a király eme szavai mellett hagyják el a házat: „Áldás békességet kévánok az új esztendőben. Császárok s királyok közt békességet."
                              Szabó Imre

Forrás:
A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. Az „Ethnographia” melléklete, szerkeszti dr. Semayer Vilibáld, VI. évfolyam, 1905, 12-24. oldal