A vulkáni és vaskapui ezredévi emlékek fölavató ünnepélyei.
1896. szeptember 5. és 6-án
Mint a Záp-fog vára írásban említettem, a zsilvajdeivulkáni szoros, mint átkelőhely, már régen ismert. Az új útvonal kiépítése (Livezény-Bumbesti) még nem volt elkészülve 1896-ban. A vulkáni hágóban emelt emlékműről a következőket tudhatjuk meg, Sólyom-Fekete Ferenc tollából: „Az ezen emlék fölírásán megörökített Kendefy Miklós is Hunyadi vezérkarához tartozott s ő Kendefy László nevű testvérével, valamint atyjukkal, Jánossal, együtt kapta Hunyadi Jánosnak 1447 augusztus 5-én Temesváron kelt adománylevele szerint Boldogasszonyfalvát (ma Őralja-Boldogfalva), valamint Tetőfalvát (Tythewffalwat), Rasciatól (Szerbia-sz.megj) Bulgárián át a Fekete-tengerig, mert a szent korona visszaszerzése végett Fridrik osztrák herczeg ellen folytatott harcokban is vitézül harcoltak Bács körül.
Ezt a Kendefy Miklóst magasztalja Mátyás király Kőrösbányáról 1462 deczember 18-áról kelt levelében, mint olyat, a ki a Vaskapunál és a Vöröstoronynál atyjának örökre dicső emlékezetű csatáiban vitézkedett Rasciában, Bulgáriában, Varsónál és a Rigómezőn atyjával és testvérével együtt vérét ontotta Hunyadi János védelmezésében, s atyja, Kendefy János, Somos vára megvívása után halt el; míg testvére László, a vulkáni hágónál a török ellen harczolva áldozá életét a hazáért…”
Az emlékoszlop a vajdahunyadi vasgyárban Márkusz Ferenc főmérnök tervei szerint Sallat József bányatanácsos vezetése alatt öntetett. A vasoszlop tetején aranyozott érczbuzogány van. Egyik oldalán az ország, másikon a megye címere díszlik. Előlapján aranyos betűkkel ez a fölirat olvasható: „Vulkánhágó ősidőktől Magyarország hadászati, közlekedési vonala, melyet Hunyadi János vitéze malomvízi Kendefy Miklós élete feláldozásával védelmezett 1455 körül a becsapó török ellen. E dicső fegyvertény és határvédelem örök emlékezetéül állíttatá ez oszlopot Hunyadmegye közönsége a honfoglalás ezredik évében.”
Az emlékmű felavatására különvonat indul a megyeszékhelyről Hollaky Arthúr alispán és Szentkereszthy György ispán vezetésével. Minden vallás képviseltette magát és beszédet tartott, Jaura Vazul szolgabíró románul. Este Hátszegre indulak, ahol Muzma Béla polgármester fogadta őket. A Vaskapuig Totesti-en és Várhelyen kellet átutazni. Megérkezve úticélukhoz, ott 120 főnyi bandérium fogadta őket Litsch Béla vezetése alatt és a vajdahunyadi vasgyár zenekara. A vaskapui emlék a vulkáni emlék párja, ezt is Márkusz Ferenc vasgyári mérnök tervezte és Lukács József főmérnök állítatta föl. Az út felé néző oldalán a következő aranybetűs fölírás van: „Hunyadi János 15.000 vitézével az 1442-iki szeptember 6-án e szorosban verte szét Sehabedin beglerbégnek Erdélybe nyomuló nyolczvanezer főnyi török hadseregét. A dicső fegyvertény örök emlékéül állíttatta ez oszlopot Hunyadmegye közönsége a honfoglalás ezredik évében.”
Báró Szentkereszthy György főispán megnyitójában élénk színekkel ecseteli az emlék fontosságát; Kún Robert magyar nyelven, Nestor Mikós gör. kath. püspöki vicarius román nyelven lendületes emlékbeszédeket tartottak- írja Téglás Gábor.
Utoljára hagytam a cikk bevezetőjét: „Hunyadmegye saját kezdeményezéséből két olyan emlékművel gazdagította az ezredévi emlékek sorozatát, melyek nagy honfierények megörökítése mellett a magyar-román testvériség jelképéül fognak szolgálni a késő nemzedékek előtt is.”
Az utolsó bejegyzésről jobb nem beszélni. (Vasárnapi Újság, 1896. szeptember 20, 38. szám, 43 évfolyam)
Déva és Vidéke, 1896. szeptember 10. A milleniumi emlékek felszentelése.
A vulkáni emlék-oszlop felavatása.
A XV. században becsapó külellenség ellen a vulkáni és a vaskapui szorosnál vívott dicsőséges ütközetek emlékére, Hunyadvármegye közönsége által emelt emlékoszlopok felavatási ünnepélye f. évi szeptember 5- és 6-án nagyszámú közönség részvétele
mellett tartatott meg.
A központi rendezőbizottság, melynek élén Hollaki Arthur alispán állott, a petrosenyi és hátszegi helyi bizottságokkal együtt mindért elkövettek, hogy az ünnepély jól sikerüljön s úgy történelmi, mint nemzeti vonatkozásaiban a résztvevő vidéki lakosságnak is emlékezetes maradjon.
Nagy jelentősége volt ez ünnepélynek főleg azon okból mert Hunyadvármegye különböző nyelvű és állású lakói egyenlő hazafias lelkesedéssel örvendeztek a magyar állam ezeréves fennállásának s hódoltak a hős Hunyady János emlékének.
Az ünnepély a vulkáni emlékoszlop leleplezésénél a következő sorrendben folyt le. A Hymnus előadása után, melyet a petrosenyi kitűnően iskolázott bányászzenekar játszott, az elnöki megnyitót br. Szentkereszty György főispán tartotta; ezután dr. Sólyom-Fekete Ferencz kir. tszéki elnök ünnepi beszéde következett, amelyben hazánk ezer éves történetéből a létért való küzdelemnek ama fényes epizódját méltatta, midőn a pogány török invasió ellen az isteni gondviselés megyénk szülöttjében, a nagy Hunyadyban erős védő kart támasztott, s akinek hősi vitézsége és hadvezért tehetsége kortársai számára is a hallhatatlanság örök emlékezetét biztosította.
Az ünnepi beszédet a következőkben közöljük:
„Mélyen tisztelt ünneplő közönség!
Hunyadvármegye területén a honfoglalás történeteiben szereplő, vagy azon korból nevezetes helyet egész biztossággal nem ismerünk. Ennek oka, más alkalommal hangoztatatott és érveken alapuló meggyőződésem szerint, abban a körülményben keresendő, hogy a természet által annyira védett eme völgyeket, a honfoglalókkal vérrokon hun-avar nép töredéke tartotta megszállva; mely rokonnép fiaival Árpád vezére Töhötömnek csak baráti jobbot kellett ráznia. A honfoglalással majdnem egy tekintet alá eső hősi védelem, küzdelmek és jelentékeny események annál több helyet tőnnek itt örökre nevezetessé. Hogy e helyek közül némelyeket állami fennállásunk ezredik esztendejében tehetségeink mértékéhez képest megjelöljünk: az e hazánkat egyik szélétől a másikig behálózó ilynemű törekvésekhez méltán sorakozik. Dicséret azoknak, kikben az eszme támadt és érlelődött, és azoknak, kik elősegítették, megvalósuláshoz juttatták.
Föladatom csupán ezen helynek, melyen állunk, nevezetességét és ezen emlékműnek, melyet ma felavatunk, jelentőségét rövides megértelmeznem.
Kárpátok hegyláncza! Téged a mindenható bámulatos védmű gyanánt hívott elő a föld gyomrából, hogy óriási félkörökben fel emelkedő és csak gyéren megszakadó vagy közlekedésnek engedő bástyáidon belől elterülő földrésznek különös hivatást is adhasson.
E hivatás közvetíteni Keletet Nyugattal, Ázsia népáradatainak hullámverését megtörni vagy gyöngíteni. Azonban e védmű egymagába holt tárgy, abba életet a lakók és védelmezők visznek. Az idők folytában e földrészen népelemek népelemre halmozott fel a gondviselés; összefogó és vezérelemnek legutoljára őseinket szállította be. Így állott elő azon államalkotó nemzet, mely 1000 óv óta élt itt és élni fog mindaddig, míg ő maga élni kíván és feladatait buzgón teljesíteni meg nem szűnik. Országának, nemzetének kezdeteit, a. jövendő századokban szereplését, ihleten lélekkel fogta fel első királyunk Szent István. Intézményeit azokhoz idomította. Különösen az államnak egységes és szilárd alapon nyugvását biztosította. Belátta s Imre fiához intézett bölcs intelmeiben ki is fejezte, hogy országában különböző elemek forrtak és forrhatnak össze, de a föladat és végczél csak egy lehet. Hirdette tehát, hogy a békésen betelepülőket ne tekintsék ellenséges szemmel; új elemek azok, melyek a meglevőkhöz csatlakozva, azok erejét csak fokozhatják. Valamint ugyanis, így szólt a szent király említett intelmének 6-ik fejezetében: különböző tartományokból érkeznek a települők; úgy különböző nyelveket és szokásokat, különböző tanulságokat és fegyvereket is hoznak magukkal, melyek mind díszére és fönségére válnak a királyi hatalomnak és ezt rettegetté teszik a hivalkodó ellenségek előtt. E nyomdokon haladt nemzetünk a tartotta fenn magát máig. A teremtő által kezeire bízott erődöt nem adta fel soha, de megosztotta a benne oltalmat keresőkkel, kik viszont különbség nélkül engedtek a közakaratnak, védték, fenntartották ez országot, ezen reájuk bízott várat.
A Kárpátok lábainál, hegyormain és szorosaiban felállított vagy felállítandó mindenik emlékmű jelzése annak, hogy megbecsüljük a hazánk széttagolását egy magukban is lehetetlenné tevő, természet alkotta erődítményeket. Ám példaadásul jelzése annak is, hogy őseink, elszánt kebleket és férfias karokat szegeztek mind azok elé, kik öröküket elfoglalni, bástyáikon áttörve őket kivetni és leigázni szándékoztanak.
Az itt most leleplezett emlékoszlop mondott kettős feladatnak szintén megfelel…Nekünk oly fontos délkeleti Kárpátok lábaihoz állíttatott ez emlék; oly bástya részt díszít, melyet hős védők kiomlott vére áztatott. Felirata, melyet történelmi társulatunk, a Hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat kiküldött bizottsága fogalmazott, hirdeti a hely, az alkalom nevezetességét és egy kiváló példára, utal.
„Vulkáni hágó!
Ősidőktől Magyarország hadászati és közlekedési vonala, melyet Hunyady János vitéze: malom vízi Kendeffy Miklós élete feláldozásával védelmezett 1455 körül a becsapó törökök ellen. E dicső fegyvertény és határvédelem örök emlékezetéül állította az oszlopot Hunyadvármegye közönsége a Honfoglalás ezredik évében (1896).”
Dicső királyunk Hunyady Mátyás tartotta fenn számunkra az oszlop feliratában említett példás eseményt, midőn magasztaló szavakkal emlékezik meg róla, a Kőrösbányán 1462. évben kelt és a Kendeffyek javára adományokat osztogató oklevelében. Történjék ez oszloppal bármi; érje azt utói az anyag sorsa: feliratának tartalma és jelentősége megmarad.
Az azt szemeink elé táró ércztáblánál maradandóbb helyre is, lelkünk mélyébe, szívünk lapjára véssük azt be mai naptól fogva. Gondunk lesz reá, hogy utódainkra hagyjuk és ezek ismét utódaikra szállítsák át az idők végéig.
Az emlékoszlopot leleplezés után a különböző hitfelekezetek lelkészei, u. m. Székely Károly r. kath. lelkész, Radul István g. kath. főesperes, Stanka Abrahám g. kel. esperes, Pelger Mihály ág. ev. lelkész, Juhász Izidor ev. ref. lelkész és Leitner N. petrosenyi rabbi megáldották és szépen át¬gondolt hazafias szellemben tartott alkalmi beszédeket mondtak. Ezután Janza Vazul petrosenyi szolgabíró román nyelven tartott hazafias szellemű alkalmi beszéddel a néphez szólott, megmagyarázván nekik az ünnepély jelentőségét, mit a nép lelkes éljenzéssel fogadott; végül Hollaki Arthur alispán a vármegye közönsége nevében átadta, Janza Vazul szolgabíró pedig a járás közönsége nevében gondozás végett átvette az emlékoszlopot. Befejezésül a petrosenyi bányász zenekar eljátszotta a Szózatot.
Az ünnepély után felköszöntőkkel fűszerezett közebéd volt, mely igen vidám hangulatban folyt le. Az ünnepélyen Moldován Gergely a kolozsvári Tud. egyetemet; Téglás Gábor a m. tud. akadémiát, Hermann Antal pedig az etnográfiái társulatot
képviseltek.
A vaskapu emlékoszlop felavatása.
Folyó hó 5-én esti fél 8 órai vonattal érkeztek meg Hátszegre a vulkáni ünnepségről visszatérő vendégek, kiket a szépen feldíszített vasúti állomáson, melyet az új állomásfőnök saját költségén eszközölt, Pietsch Sándor főszolgabíró fogadott, s innen a városba hajtattak. A város végén felállított díszkapu alatt Muzsnay Béla fogadta és üdvözölte a vendégeket. Az elszállásolás után alig volt idő a felöltözködésre, a vendégek nagy zöme az érdekesnek ígérkező, hangversenyre sietett; a terem zsúfolásig megtelt hallgató közönséggel és a kik végig élvezték a hangversenyt, azzal a tudattal lettek gazdagabbak, hogy ilyen sikerült előadást megirigyelhetett volna a szék-főváros közönsége is; az előadás fénypontját Lónyay Margit grófné és Náday pesti nemzeti színházi tag játéka képezte, s amidőn a játék végével üdvözölni siettek a grófnőt és dicsérték művészi játékát, azt felelte: „Nádayval könnyű művészileg játszani.“
A hangverseny bevégeztével megkezdődött a táncz, mely éjfél után 2 óráig tartott, és hogy nem kivilágos virradtig, annak az volt oka, hogy a közönség nagy része ki volt merülve a fáradságtól és készült a másnapi ünnepélyre, melynél szebbet, nagyobbszerűt alig képzelhetünk és Hunyadmegye közönsége megmutatta, hogy az ezredéves ünnep magasztosságát átérzi, mert csaknem 5-6 ezer emberre tehető az a gyülekezet, mely sietett résztvenni az ünnepélyen 6-án reggel 8 órakor indult meg a hosszú kocsisor, mely csaknem 200-ra tehető, Totesd és Várhely községeken keresztül, hol mindenütt szép díszkapuk voltak felállítva; a várhelyi díszkapu alatt csoportosult a román paraszt bandérium, .melynek élén 8 herold fújta a koronázási indulót és vágtattak a kocsisor előtt a zajkányi dombig, hol az emlékoszlop van felállítva, az oszloppal szemben arcvonalba állottak fel az ünnepség végéig.
11 óra volt, midőn br. Szentkereszty György Hunyad megye főispánja az emelvényre lépett és igaz hazaszeretettől áthatott lendületes beszéddel megnyitotta az ünnepélyt, azután Kun Róbert tanár mondta el szépen átgondolt ünnepi beszédét.
Ezután az emlékoszlopot az összes hit felekezetek papjai megáldották és Nesztor püspöki helynök román nyelven tartott hazafias szép beszédet.
Hollaki alispán átadta az oszlopot a hátszegi járás közönségének, és Pietsch Sándor főszolgabíró átvette azt a hátszegi járás közönsége nevé¬ben. Ezzel az ünnepély véget ért, melynek minden aktusánál a heroldok díszjelt fújtak.
Az ünnepély lefolyása után a bandérium elvonult a közönség előtt a mélyen fekvő úton és olyan szép látvány volt apró hegyi lovaikon látni, katonai sorrendben elvonulni e román parasztokat, kik olyan fegyelmezett magatartást tanúsítottak, hogy különbet nem tudna produkálni egy huszárszázad sem.
A bandérium elvonulása után kezdődött az úri és a paraszt bankett, amaz egy deszkákból felállított szín alatt, ez pedig a szabad ég alatt; az úri banketten 200-an vettek részt, toasztokban nem volt hiány.
A paraszt banketten kiosztották a népnek az enni és inni valói; ebéd után vidám táncra perdültek, melyet a nagy közönség élvezettel nézett végig. Esti alkonyat felé a nagy tömeg oszladozni kezdett, a vendégek is siettek, hogy az érkező vonaton elszéledjenek a megye minden irányában kinyugodni a két feledhetetlen nap fáradalmait. Elismerés- és hálás köszönettel adózunk Pietsch Sándor főszolgabírónak, kinek az ünnepély sikerében oroszlánrésze volt.