RÉTHI LAJOS: Magyar nép és magyar szó Hunyadmegyében. (1893)
1.Terület és népesség.
Hunyadmegye területe, a vármegyei alispán által kiadott községi névsor szerint, 6962 km2. A dr. Jekelfalussy József országon statisztikai igazgató szerkesztésében 1892-ben megjelent Helységnévtár 30 km2-el kevesebbre, 6932 km2-re teszi a területet. Miután tudjuk, hogy határkiigazítás volt egyfelől Romániával, másfelől Szeben megyével, az országos adatot kell elfogadnunk. A megye népességét, az 1890-iki népszámlálás alapján, az alispáni névsor 266,720-ban; az országos névtár 267,895-ben állapítja meg. Utóbbi 1175 lélekkel többet talál.
Itt is az országos adatot fogadom el, mert ismeretes, hogy a megyénél a népszámlálási adatok felküldése előtt, kellő idővel nem rendelkezve, futtában tették az összeszámítást; míg az orsz. statisztikai hivatal bőven vett időt rá, hogy dolgozhassék. Annyival inkább az országos adatokat kell alapul venném, mivel a megye a részletekre, nevezetesen a lakosság nemzetiségi és vallási megoszlására nézve számításokat nem is tehetett.
2. Általános lakosság és külön a magyarságszaporodása.
A megye lakossága 1880-ban csak 248,464 volt; 1890-ben 267,895-re számíttatván, 10 év alatt 19,431-el, az egésznek 8%-ával szaporodott. 1870-től 1880-ig nem volt szaporodás, sőt némi apadás. A magyarság ekkora tömeg közt csakis 17,167-et az egésznek 6%-át teszi.
Az 1870-iki népszámlálásban a lakosság nemzetisége nem volt felvéve. Én akkor egyházi és iskolai adatok alapján, a Szathmáry György és Szabó Endre által szerkesztett Hunyadi Albumban, 12,000-re számítottam a megye területén élő magyarok számát. Az 1880-iki népszámlálás megerősítette számításomat, mert 12,278 magyart mutatott ki. A 70-es évtizedben az általános lakosság száma is megállapodást mutatott; hasonlókép a magyarságé.
1880 és 1890 közt azonban a magyarság 4889 lélekkel szaporodott, tehát elébb létszámának kerek 40%-val. Ez oly fokú szaporodása nemzetünknek, amelyhez hasonlót én ugyanazon 10 év alatt sehol sem találok.
3. Honnan szaporodott a magyarság?
Honnan nyerte magyarságunk e nagyarányú szaporodást? Talán az irántunk hajlandósággal viseltető németek vallották magokat tömegesen magyaroknak? Ez nem történt, mert hisz a németek száma is felszaporodott, 6968-ról 8047-re emelkedvén. Vagy talán a hátszeg-vidéki falvakban élő köznemeseket, akik köztudomásúlag magokat sem magyaroknak, sem románoknak, hanem nemzetiségileg is csak nemeseknek vallják, számították az összeírásnál, részben legalább, a magyarok közé? Ez sem történt. Ama derék és a politikai küzdelmekben is mindenkor velünk tartó polgártársaink, az általuk beszélt nyelvnek megfelelőleg, románokul vannak felvéve mindenütt a népszámlálásban. Az is mutatja, hogy nem a románok rovására mutattunk ki több magyart, hogy az ők létszámuk is jelentékenyen felszaporodott: 21,072-vel, előbbi létszámuk 7,%-ával. Csakis az „egyéb nyelvű” rovatban jegyzett lakosság apad ott lényegesen. Azok közül, igen is, természetes átalakulás következtében sok olvadott a magyarságba. Hogy e csoportba megyénk területén jelentékeny számú lakosság tartozik, arra igen helyesen mutatott rá gr. Kuun Géza, az Emke 1890. évi emlékkönyvében „Hunyad megyéről“ írt nagy értékű dolgozatában, e szavakkal: „Megyénk etnográfiái képe a legújabb időben még a közel múltnál is élénkebb színezetet nyert a különböző nemzetiségűek betelepítése által. A vasút, petrozsényi szénbánya, vas- és aranybányáink újabb lendülete olaszokat, belgákat, észak-németeket, sőt angolokat és franciákat is vonzott Hunyadmegye területére, akik közül sokan ide telepedtek.“ Örvendve egészítettem ki az igen tisztelt gróf úr által megállapított e tényt ama tapasztalatommal, hogy az ilyeneknek gyermekei, nagy részint már az első nemzedékben, elsajátítják nyelvünket s nemcsak jó, hanem lelkes magyarokká válnak. Ezeknél azonban sokkal nagyobb arányban és gyorsabban szaporítja számukat magának a magyarságnak beköltözése. Amint városaink, első sorban Déva és V.-Hunyad gyors fellendülésnek indultak; amint vas, kőszén és aranybányászatunk országosan számottevő nagy arányokat öltött s maga a vasút, piski telepén és állomásain a családok százainak nyújt létezési alapot: az életrevaló, munkaképes és munkakedvelő magyar faj a székely megyékből s még az Alföldről is, csángó testvéreink Bukovinából tömegesen keres és talál itt biztos kenyeret. Emez általános állításokat meg fogják erősíteni az alábbi részletes adatok.
4. A magyar lakosság szétoszlása.
A vármegye 428 községe közül 273-ban van magyar lakó. 246-ban 100-nál kevesebb létszámmal. Ezek közé tartoznak ama községek, amelyekben régi birtokos családok és leszármazóik tartották fenn a magyarságot. 100-nál nagyobb számmal 27 községben találunk magyarokat. Ezen 27 községben együtt lakik 13,396 magyar. Ezek, természetesen, mind el vannak látva magyar iskolákkal. Nemzetiségük veszélyben nem forog. Általános többséget 3 községben képez a magyarság. Ezek közt is első Piski-telep, a mely a vármegyének legmagyarabb községe. Utána következnek Lozsád és Rákosd, ősi telepedésű református lakosságaikkal. Legtöbb magyar lakik együtt Déván, ahol egyszersmind a lakosság viszonylagos többségét képezzük. 191 lélekkel több, mint az itt lakó románság. Szászvároson a magyarok száma valamivel több a németekénél; de a románoké pár száz híján annyi, mint az előbbi kettőé együtt. Hogy mily sokat köszönhet magyarságunk az ipartelepnek, azt, Piskitelepen kívül, mutatja Brád, Kristyor, Nagyág, Kudsir, Puszta-Kalán magyarságának örvendetes, részben meglepő létszáma, még azoknál is sokkal inkább a petrozsényi kőszénbányatelepé. Ott a Zsil völgyében, ahol ezelőtt 25 esztendővel semmi nyoma nem volt még a ma¬gyarságnak, hanem egyszerű, még a kenyérsütés mesterségét sem ismerő oláh pásztorok legeltették nyájaikat, a Livazeny, Petrozsény és Petrilla községének határain elterjedő s együttesen Petrozsénynek nevezett bányatelepen 2570 magyart talál a népszámlálás. Azóta már megnyíltak a lupényi bányák is, a melyeknél, ügyességükért keresett székely munkások bevonásával, gyorsan emelkedik egy szép és nagy jövőjű új telep. A szolgabírói járások közül legtöbb a magyarság a petrozsényiben: 2762 lélekkel; mindjárt mellette áll a dévai 2644-eI. Legkevesebb magyar van a kőrösbányaiban, csakis 373 lélek; nem sokkal több a pujiban: 435.
5. Szomorú állapotok 2 évtizeddel ezelőtt.
Vajon terjed-e a magyar szó és mily mértékben? Legelőbb is saját tapasztalataimra hivatkozom. 19 esztendeje múlt az őszön, hogy elkezdettem bejárni és megismerni terjedelmes megyénk természeti szépségekben és történelmi nagy emlékekben egyaránt remek vidékeit. Én istenem, mily nehéz komorság borult rám az első tapasztalatoknál! Mekkora lelki rugalmasságra volt szükségem, hogy reményt táplálhassak a jobb jövő iránt!
Kőrösbánya, Brád, Boicza, Dobra, Hátszeg közönségénél román szó fogadott. Piski-telepen, Nagyágon, Kudsiron, Kalánban, Petrozsényben németül üdvözölték. Vajda-Hunyadon azt erőltették, hogy ha iskolát szervezünk, abban a német tannyelvet egyenrangúvá kell tenni a magyarral. Déván, mint megyei székhelyen, számot tevő magyar értelmiség volt! De még ezek körében is könnyen fordították románra a társalgást.
A falvakban napokon keresztül utazva román szónál egyebet nem hallottam; s mivel azon nyelvet nehézkésen beszéltem, mintha hazámba érkeztem volna, mikor egy-egy zsidó korcsmáros németül szólított meg.
A rákosdi református pap elkezdett románul prédikálni. Más falvakban a hívek nem értették meg papjok magyar beszédét. Tisztelet az egyetlen Lozsádnak, amely megőrizte őseink nyelvét.
A nép nagysokasága románul beszélt, kivétel nélkül mindenütt. De nem is volt alkalma rá, hogy szert tegyen a magyar szó ismeretére. A református iskolák szegénységükkel vesződtek, mert még nem rendezte viszonyaikat a gr. Kun Kocsárd nagy alapítványa. A róm. kath. iskolák közül Boiczán, Nagyágon, Kudsiron, Govásdián németül gyötörték az ABC-ét; marosillyei tanítójuknak 100 frt fizetése volt; Dobrán egy becsületes csizmadia 4-5 gyermeket tudott összegyűjteni a tőkére helyezett tanszéke körül. Piskitelepen egyetlen kántortanító tette az első bizonytalan kísérleteket. Petrozsényben két tanító közül egyik németül tanított. V.-Hunyadon a derék református kántor gyűjtött magához annyi gyermeket, ahány szűk lakásába elfért. A 6000 lakóval bíró Szászvároson egyedül a református kántor vállaira nehezedett az összes magyar leánynevelés. Déván működött már egy gyakorló iskolai tanító, továbbá egy 200 frttal javadalmazott kántor és egy szerzetes. A nőegylet tiszteletre méltó fáradozást fejtett ki, hogy az előkelőbb családok 30-40 leánygyermekét egy gourvernante-tal taníttassa.
Állami iskola egyetlen volt a megyében; annak tanítója is elment, mert nem volt tanítványa. Piskitől Petrozsényig, azon a hosszú vonalon egyetlen iskolát sem találtam. Más vidéken is néha napokig vándoroltam, amíg rábukkantam egy-egy iskolának nevezett nyomorúságra.
Az egész vármegye területén a tanköteleseknek 10%-át sem tette ki az összes iskolába feljáró gyermekek száma. Ily viszonyok közt bizony nem terjedhetett a magyar szó, ha csak mannaként nem hullott az égből.
6. A magyar nyelv terjedése.
A mostani helyzetről beszéljenek a számok. Az 1891-2. tanévben az egész vármegye területén össze volt írva 40,552 tanköteles. Ebből magyarnak vallotta magát 3719. Fentebb megállapítottuk már, hogy a magyar lakosság az összes népességnek 6%-át tette. A magyar tankötelesek száma azonban már 9%-a az összesnek. Ennek valószínű oka egyfelől az, hogy a magyarokat pontosabban összeírták; de kétségtelenül az is, hogy a magyarság száma 1890. óta is szaporodott. Iskolába járt összesen 23,119, az összes tanköteleseknek csak 57%-a. A magyar tankötelesek közül azonban iskolába járt 3541, nem kevesebb, mint 96% -a a tanköteles korban levőknek. Kizárólag magyar iskolában tanított 117 tanerő. Ezeknek keze alá 6666 gyermek járt fel; tehát csaknem ugyanannyi idegen ajkú, mint magyar. Eszerint az összes iskolába járóknak 28 százaléka kizárólag magyarul tanul. A magyar nyelv terjesztésében vezérkedik két hatalmas középtanoda. Első alapokat rak, hozzá 4 jól rendezett óvoda és 14 nyári gyermekmenhely.
A magyar nyelv tanításáról szóló törvénynek is van már, ha nem is feltűnő, de mindenesetre számba vehető hatása. Bizonyos mennyiségű magyar szót és kifejezést elsajátítanak mindenütt; a jobban rendezett nemzetiségi iskolák pedig annyira viszik, hogy tanítványaik a magyar középiskolákba felvehetők.
******************************************************************************
Honvédzászlóaljunk parancsnoka, Czakó Károly őrnagy tisztelt barátom közölte velem, hogy a most bevonult 20 legény közül 7 jól beszél magyarul, 4 érti és megérthetőleg töri nyelvünket. Közös örömünket csak az rontotta meg, hogy a magyarul nem tudó 9 között 2 hosdáti református.
Az iskola felekezeti s a nyomorúságtól elcsigázott egyházi vezető nem bírja erélyesen végrehajtani a törvényt azon néppel szemben, amelytől civódás közt nyeri szegényes kenyerét. Az a két hosdáti a múltnak egy átnyúló sajnálatos foszlánya; de a 11 magyarul beszélő a jelennek öröme és a jövőnek záloga.
Mi nem veszünk el senkitől semmit; hanem gazdagabbá tesszük a románt is és legalább megkétszerezzük lelki világát, midőn anyanyelve mellé hazája eredeti és gazdag kifejezésű nyelvére is megtanítjuk. Igenis, a magyar nyelv erőteljes és győzelmes előhaladásban van Hunyadmegye területén. Az ország kormánya, mely kivételes figyelemben és támogatásban részesítette ez annyira elárvult drága földet; azok a derék hazafiak, akik a terméket ennek látszó pusztaság megnövelése céljából reményt erőltettek és fáradságos munkát vállaltak magokra: meg lehetnek jutalmazva, mert bizonyos már, hogy ahol meg van művelve, terem is ez a föld. Nekem végzetem úgy mérte ki, hogy férfierőm összes munkabírása ezen ügynek, ezen célnak szolgálatában álljon. Nem panaszkodom osztálya ellen. Nem ingyen éltem, mert látom az ígéret földjét.
7. Az Emke segítő keze.
Nagy feladatainkhoz jóságos munkatársat, mily készséggel segítő kezet nyertünk az Emkében. Négy óvodánk közül hármat segélyez; a negyediknek is felajánlotta segélyét, ha szükség lett volna rá. Az ötödik számára, melyet legközelebbről Petrozsényben fogunk megnyitni, már biztosította a fenntartási költségek nagy részét. 14 nyári gyermekmenhelyünk közül 6-nak költségeit egészen fedezte. A dévai állami főreáliskolában két szegény tanulót lát el teljesen.
Egy róm. kath. és egy református papnak s egy róm. kath. tanítónak pótolja állandólag helyzetükhöz mérve felette csekély javadalmait. Négy falusi iskolánál léptette életbe saját költségén a női kézimunkák tanítását. Jól megválasztott értékes könyvtárakkal terjeszti a nemzeti érzületet s igaz ismereteket.
Megyei választmánya a rendelkezésére jutó osztalékból szegény tanulókat lát el taneszközökkel; érdemes tanulókat jutalmazott már ismételve a magyar nyelv sikeres terjesztéséért. Ez a nemes lény, kinek szülője az igaz fajszeretet, kitárva nyújtja felénk állandólag mind a két kezét. Egyikben forintokat tart, hogy nekünk adja, csak mutassunk rá szükségeinkre és bizalommal forduljunk felé. A másikba a mi filléreinket várja: hogy ki ne fogyjon jobbjának adakozásra szánt készlete. Az a Hunyadmegye, amely általa is támogatva, oly szép előhaladást tett a magyarosodás útján, nem fogja szégyenben hagyni őt, leghívebb barátai egyikét.
Magyar Polgár, 1893. május 2.