Déva történelméből 1830-1852

   KÉRDEZŐSKÖDÉS
   Erdélyi Híradó. 1830-11-06/37. szám
  1) Hunyad Vgyében, Déva városa, mikor ki alatt épült, honnan kapta nevét mivel azt mind az Óniversumi Geograpislájában olvashatni, mind Amerikában, mind Angliában vagyon Déva nevű Helység? Némellyek Dacopolisból mások Decidovából akarják e’ nevet kifaragni.—
  2) Ennek Vára mikor és ki által építtetett, azt kik mely esztendőben, ’s mi ellenségek ellen oltalmazták,s miféle ellenség, mikor vette meg.
  3) Azt mitsoda nevezetes emberek, mely esztendőben lakták? Abban kik mikor voltának fogva, vagy holtak meg fogságokban ottan?
  4) Vajon Hunyad Vgye, mindjárt elején az magyarok által lett elfogattatása után Erdélynek midőn a’ Vgyék. felállíttattak, mindjárt Hunyad Vármegyének hívatott-é? vagy tsak Hunyadi János idejétől fogva ’s ha az időtől, annak előtte mitsoda neve lehetett ezen Vármegyének '
  5) Hunyad Vgyének, eleitől kezdve a’ mostani időkig kik voltak rendre Fő-Ispányai?
f1) Mes esztendőkben kik által, ’s miáltal, m féle viszontagságokat szenvedett, u. m. tűz-ellesiség árvíz-pestis-sáskák, ’s éhség által? Mert mind ezekről Ns. Megyénk Leveles Tárában, v. s semmit se, v. tsak némellyekről, és pedig tsak 1770. innét lehet keveset találni.

  Papírgyár Roskányban-1832
  Hazai 's Külföldi Tudósítások. 1832-04-11/29. szám. Hirdetés.
  Az Erdélyi Felséges Kir. Kints-Tárnak folyó Esztendő Martius holnap 8-kán 2584 Számok alatt költ Rendelése következésében, a’ Dévai Kir. Uradalomhoz tartozó, esztendőnként 1100 kötés Papiros készítésre is alkalmatos Roskányi Papiros - Malom, az ahoz való szükséges Épületekkel, Mrv-Szerekkel, Telkekkel, Gyümöltsös és veteményes Kertekkel, úgy szintén azon 86 mázsa Rongyokkal, mellyeket az Uradalmi Falak ezen Malomhoz, mázsáját egy Rforint árron Váltó Levélben, esztendőnként Uradalmi tartozás szerént szolgáltatni kötelesek, ezen esztendő Junius holnap 1-jő napjától kezdve, hat egymás után folyó esztendőkre a° többet ígérőnek, közönséges Kótyavetye uttyán, haszonbérbe adatik.
Az erre határozott első kikiáltandó Bér 1079 R forint 27 ¼ xr. Conv. pénzben. A’ Kótyavetye tartatik a’ folyó esztendő Majus holnapja eső napján Déván az Uradalom Udvarában reggeli 9 órától kezdve. A’ melyben, a kik részt venni szándékoznak, ne terheltessenek 10 peng Bánat pénzt addig is a’ mig a’ Kótyavetye végre hatna, az ennek tellyesütésbe való vételére rendelt Biztosságnál a, Kir. Kints-Tár bátorságára lekötni, előre pedig magoknak Roskányon a’ helyszínén a’ Malom mivoltáról elegendő ismeretséget szerezni; mert valamint Bánat pénz nélkül senki a’ Kótyavetyére nem botsáttatik, úgy szintén a’ Kótyavetye után az ismeretség fogyatkozásából származott
ellenvetések el nem fogadtatnak, Nagy-Szeben Martius 8-dik napján 1832-ben.

  Felső Szilvási Méltóságos Nopcsa László
  Hazai 's Külföldi Tudósítások. 1832-12-08/46. szám.
  Déva November 16-kán: A’köz akarat, szíves kívánság, midőn teljesedést nyer, nem de öröm időnek lehet nevezni? illyenkor a’vágyakkal teljes szív a’ kívánatok tételétől megszűnik ’s teljes mértékű meglepettetése kedves súlya alatt öröm innepet ül. Hasonló öröm innepünk derűje a’ folyó hónapokán midőn ezen nemes Megyének ürességbe volt főispányi széke, a’ köz akarat, kívánság szerint egy minden szívében előre kijelölt hazafi, valódi felebarát Felső Szilvási Méltóságos Nopcsa László úrral Helytartóképpen betöltetett, szeretett főispányi Helytartónk rövid de fontos beszéde által megnyitván a’ népes számmal egybe sereglett Megye rendeinek gyűlését, minekutánna némellyek a’ nemes rendek közűl válogatott szavakkal az egésznek ezen óhajtott nap iránti szíves örömét kifejezték.
  S azt éljen éljen sűrű kiáltások által a nemes Rendek lelkesen ’s egy szóban ismételték volna, a’felsőbb szolgálatot tárgyazó Rendelések több nemes Megyék Írásbeli és követeik által előterjesztett megtalálása nyomán a’ nemzeti gyűlések, a’ testvér hazával való egyesülés, némelly vallásos tárgyak felett eredeti kívánatok, javallatok a’ törvények tiszta értelméből és tartalmából, a’ közjó előmozdítása szempontjaiból merített vezérigazságokkal, a’ Fejedelem és Haza jussaival megegyező határozások , végzések létetettek. Nevezetessé teve ezen megyei gyűlés az egész Tisztikarnak újításával is — minden hivatalok a’ szabad választás útján 4 napokra terjedett szózatolás alá vétetvén, melynek végzetével a’ 2-dik aljegyző, a' szolgabírák kineveztettek és fel is eskettettek, a’ több hivatalok pedig az eddigi szokás szerént fejedelmi helybehagyás végett felküldetni végeztettek.

Ps. Mellesleg a Nopcsa Vaszilka úr nagyon bokázott, mert 1848-ban ott volt a romám nemzetiségek gyűlésen Balázsfalván. Akkor román volt, aztán magyar lett….

   Dévai eszem-iszom 1835.
  Hazai 's Külföldi Tudósítások. 1835-02-28/18. szám.
Felséges Fejedelmünk dicsőséges születési ünnepe a’ szenvedő emberiségre nálunk az idén különös hasznú volt. Déván Kéméndi Várady József helytartó főbíró úr a’ megyei és katonai tiszti kart megvendégelte, az örömlövéseket tett katonaságnak pedig 109 font húst és 13 veder bort osztatott.
   Dévai vár-kormányzó-kapitány M. Osdolai Gróf Kún Sámuel ura Nga, a’ vár sáncza kapuja elébe, közel az ország úthoz jó borral töltött 45 vedres hordót és 300 darab kenyeret olly meghagyással tétetett ki, hogy abból koldus, rab, városi polgár, utas sat. részesítessenek, ’s az utasoknak, kik ő Felsége egészségéért további útjokban is inni kívánnának, kulacsaik megtehessenek.

  Erdélyi Híradó, 1836-03-08/20. szám. Déva.
  Kir. tanácsos keméndi Váradi Ignátz úr febr. 17-én vértorlásból eredeti gutta ütésben élte 59 évében meghalt; és Hunyad vármegye szolgálatjában 56 évek alatt jegyzői, alispányi ’s főbírói hivatalait a’ felsőbbség megelégedésével folytatta.
  Ugyancsak itten halálozott meg febr. 191kén osdolai gróf Kun Sámuel úr dévai várnagy ’s nyugalmazott lovas kapitány mely vízkorságban 66 esztendős korában, már a’ török háborúban kezdett katonai szolgálatját 51 évekig folytatta, mint életében a’ szegények ’s árvákat gyámolította, így végrendeletében szerzeménye nagyobb részit gyámtalan árvák nevelésére rendelte.

  Erdélyi Híradó, 1836-11-29/44. szám
  Nemes Hunyad Vármegyében a’ Dévai kir. uradalomban egy Áts Pallérnak 200 fr. esztendei fizetéssel, kinek lakhelye Déva várossá lészen, és lakhelyéről hivatalos dolgokban leendő eltávozása esetében 32 xr. cvn. pénz napi bér fog felvétetni, felsőbb helyről kineveztetése meghatároztatott. A’ ki tehát ezen hivatalra magát elégségesnek lenni érezné, jelentse magát írásban a’ Dévai kir. uradalom inspectoratusnál.

  A fejedelem ünneplése Déván. 1837.
  Erdélyi Híradó, 1837. május 2. (kivonat).
  A’ hely szűke miatt a’felséges fejedelmünk születése év innepét érdeklő tudósításokat csak rövid kivonatokban közölhetjük. Déván, különösen az uradalmi kastély fényesen ki volt világitva, isteni tisztelet tartatott előbb a’bolgár szerzetbeli atyák catholicum, azután az ev. ref. templomban, hol esperes t. Salamon István úr czélirányos ékes beszédet tartott, mind két templomokban vallásbeli különbség nélkül minden tiszti karok megjelentek, ’s mind két helyt az isteni tisztelet alatt a’ katonaság 3 szoros tisztelkedő lövéseket tett.
  Délben uradalmi inspector Csűrös István úr 40 személyre terített fényes asztalt adott, a’ katonaságnak pedig serfőzö Hartel Ignácz húst, bort és sert bőven adatott.

  Hazai 's Külföldi Tudósítások. 1839-03-23/24. szám.
  Déva márt. 18kán ismét egy újabb bizonysága annak, hogy hazánk törvényhatóságai ntilly atyafi részvéttel kívánják a’ magyar főváros árvíz által okozott szenvedéseit enyhíteni. — és Hunyad vmegye Rendes közelebbi közgyűlésükben főispány felső szilvási ngs. Nopcsa László úr lelkes felszólítására egyes akarattal elhatározván, hogy a’ budapesti árvíz által károsultak segedelmezésére a’ megyei birtokosok minden füsttől hat hat ezüst krt. fizessenek, e’ mennyiség, a’ hazában legnagyobb kiterjedésű megye öszvesen tizenkilencz járásából az ajánlást tett birtokosok készsége, ’s a’ felgyűjtő tisztviselők pontossága által már is teljesen egybe gyűlt 2263 frt 12 kr. p. p. öszveségben megyei pénztárnok Bodó Dávid úr keze alól legközelebb illető helyére juttatandó.

  1840. Déva városa sem kívánván a’csinosodásban hátra maradni…
  Hirnök, 1840. február 20. Erdélyi hírek.
  Déva városa sem kívánván a’csinosodásban hátra maradni, a’ns. vgyének még 1837 ben hozott azon határzatát, hogy a’ város’ piacza ’s utczái kiegyenesítessenek, a’ házak előtt ötszéles járdák kővel rakassanak ki, a’ szalmafedelek ’s vesszőből font kertek helyett barátságosabbak, csinosabbak építessenek, a' czigányok a’ város’ belsejéből egy félreeső helyre szállítassanak ’s a. t., az e’ végre kinevezett biztosság olly lelkes iparral vette munkába, hogy három hét alatt az utczák simára egyenlítettek, a’ piaczot disztelenítő deszkaboltok elhányattak, a’ főbb utczák nagyobb részint kirakattak, sőt a’ bálok’jövedelmei is már e’ czélokra határoztatván fordítandóknak, másfelől a’ ns. megye ’s uradalom is tetemes pártfogással gyámolítván ez intézetet, azon reménység kecsegtet, hogy Déva városa a’ csinosbulás’ ’s küldísz’ fokain nenmsokára annyira fog haladni, hogy más testvérvárosokkal e’ részben a’ versenyt bátran kiállítatta.
  — Múlt hó 6ikán Fejérvíz helységben (Hunyad megye) vigyázatlanságból tűz támadván, kevés percz alatt 17 házat’ s ahhoz tartozó gazdasági épületeket emésztett meg.
  — Farkaspataka és Banicza helységekben a’ házi asszonyok szalmás fedelű épűletjeik’ font vessző padlazatjára szárasztás végett kendert rakván, ’s a’tűzhelyen tüzet élesztvén, eltávoztak, csak gyermekeiket, egyik 8 éves leányát, másik 10 éves fiát, hagyván otthon. A’gyermekek vigyázatlanul rakván a’ száraz ágat a’ tűzre, fen a vessző padlazat szikrát kapott, melly ott lánggá éledvén, nemcsak a’házak, hanem mikorra a’ szánandó anyák megérkeztek, a’ gyermekek is annyira elégtek, hogy csak hamvokat találhatók a’ szerencsétleneknek.
  — Ugyan múlt hó’ 15ikén egy iszákos iskolamester V.Hunyadról Haró helységbe szándékozván, útközben Déván magát annyira agyon itta, hogy a’ mint magát a’Maroson által vitette, nem messze a’hidastól hihetőleg vízbe bukott, ’s oda fúlt. Harmadnapra a’ víz által kivettetve parton találták a’ jámbor énekvezért.
  — Pui helységben Pui Elek úr által múlt évben épített posztógyár szorgalmatosan működik, ’s már több posztó darabok is kerültek ki belőle.
  — Demsus helységben Maderspack Károly és Lukács Ferencz urak czukorgyárt alapítván, már a’ szükséges előkészületekben annyira haladtak, hogy ez évben a’ czukorfőzéshez hozzá foghatnak.
  — Siker koronázza mindkét közhasznú vállalatot, mellyekhez hasonlókról vajha minél többekről értesíthetnők t. olvasóinkat e’ kicsin hazában!
(Erd. Hrdó.)

  Hirnök. 1840-08-03/62. szám. Déva, júl. 20.
  A’ mi ilyen tartós szárazságunk vala, olly tartós esőzéstől félünk, miután jelen hónap 15kén esni kezde már naponkint 3 ízben néha jéggel elegy esik, mi egy néhány helység határait, mint a’ keresztúrit, ’s archiat annyira elverte, hogy gabonáját szőlőjét letiporta, haszonvehetetlenné tette. Másfelől pedig a’ széna egyben takarítást ’s aratást nagyon akadályoztatja.

  Erdélyi Híradó, 1841. január 8.
  A’ mult 1840dik év’ utó napján Déváról elszökött’ s egy lovat ellopott postakocsis Lukács János’ személyes leírása. Az írt tordai, magyar születésű, mintegy 30— 40 éves, beszél magyarul és oláhul; vallására nézve ev. ref., közép termetű, barna kerek ábrázatú, kondor nyitott fekete haju, fekete szemöldökű és bajuszú. Midőn elszökött, viselt szürke, gallértalan szondra posztó köpenyeget, fekete báránybőr, belöl flanellel béllett ködmönt, sötétszürke harisnyaposztó-nadrágot, sarkantyus czizmát, fejér sajkit.
  Az általa ellopott ló 6 éves, mintegy 14—15 markos, kurtára nyírett farkú, piros pej, minden jeny nélkül; a’ rajta levő magyar nyereg fekete bőrrel van bevonva. A’ ki rá ismerne, jelentse a’ helybeli tisztségnek vagy a’ dévai cs. k. postahivatalnak ’s fáradsága’ jutalmára számíthat.

  Erdélyi Híradó, 1841. június 1. Déva máj. 25-kén.
  A’ szárazság megyénkben is rendkivüli. Április’ közepétől mai napig esőnk nem volt, ma is csak egy óra negyedig és sűrű jéggel elegy. A’ törökbuzát sokan még nem vetették el esőre várva, az elvetett mag sem kőlt ki. Az őszvetések a’ téli nagy hó s a’ tavaszi szárazság miatt nagyobbára kipusztultak, annyira hogy csak negyedrész terméshez lehet remény ’s ha a’ törökbuza is megcsalja reményünket, drágaságtól félhetni.

  Hirnök. 1841-06-10/46. szám.
  Hunyad vármegye közszeretetet nyert egyik alispányai poklisai Móré István, ki az itt megyében al- és főjegyzői ’s végre alispányi hivatalát hazafi lelkességgel, de törvényes mérséklettel, köz megelégedésre folytatta, f. évi máj. 18-án Déván, hová megyei számvételre (domesticus computus) jelent volt meg, hirtelen gutaütés miatt meghalt.

  A roskányi malom leírása. 1841.
  Erdélyi Híradó, 1841. szeptember 7. Hirdetmény.
  Mellynél fogva köztudatra adatik, hogy az erdélyi n. fejedelemségbeli felséges királyi kincstartó tanácsnak, idei július hónap 31-ik napján 6719/1840 számok alatt kell rendelése következéséül, a’ királyi fiscusnak ns. Hunyad Vármegyében Roskány nevezetű helységben, jó állapotban’ s minden szükséges szer és eszközökkel ellátva lévő papiros malma, mellyben egy ahoz értő szorgalmatos papiros mester, 6 legény és 3 tanuló inassal évenként több ezer papiros kötést is elkészíthet, idei September 27-én Déván az odavaló k. uradalmi cancellarián tartandó közönséges árverés utján a’ többet ígérőnek folyó évi november lső napjától számlálva, 6 egymást felváltólag következő évekre haszonbérbe fog adatni.
Ezen papiros malom főalkotó részei a’ következendők: két Hollender, 18 nagy és 128 kisebb késeivel együtt, 12 rongytörő stompok, 5 csatornás anyag tartók, 2 szívós kút, 2 merítő kádak, 2 keverő örvény, egy négy osztályú hiu, a’szükséges száraztó köteleivel, 18 különbféle papiros forma, 2, csomó posztó, 182 táblákra osztva, 1 rézből való 45 vedres enyvező üst, más 4 vedres festéknek való üst, 3 réz fúvó , egy víznyomó prés, maga vas tengely és anyalékjával együtt, egy rongy nyomó sajtó, egy enyvtörő prés, két papiros nyomó és szorító sajtók, csigáival együtt, egy vas bütű verő stomp, 1 nagy vas mázsa nehezékeivel együtt, mint egy 400 tb. 8 darab anyag meritő tekenők, egy nemez tisztáló gépely, 16 darab választó kés, 3 rongy vagdaló fejsze és 6 daraboló kés.
  Az egész papiros malmot belőlről 14, kivülről pedig 3 kerék űzi.
  A’ papiros malomhoz tartozik a papiros mesteri szállás is, melly áll 2 szoba, egy konyha és 10 hordó bora való pinczéből, ehez járul még egy szép veteményes gyümölcsös kert is, és két véka férőjü kender föld, nem különben 6 legény számára való szállások, mellekből 4 új épület, a’ más kettő régibb ugyan, de még jól használhatók és a’ mellyek külön külön kert részekkel és 4 véka férőjü kender földet ellátva vannak.
Tanállatik még ottan egy rongy raktár 100 mázsára való és egy rongy porozó szoba. Ezen papiros malom kibérlése, még a’ következő hasznokkal jár, úgymint:
  Tartozik а rоskánуi közönség
  1ször A’ papiros malomhoz két darabontot, a’ maga költségén állítani, kik is minden ottan előfordulandó’ s megkívántató kézi munkákat egész esztendőt át ingyen tartoznak véghez vinni.
  2szor A’ malomárkát, gátot és a’ töltést, a’ hányszor szükséges kitakarittatni és helyreállítani.
  3szor Az ottan készítendő papirosat, Déváig, az enyvezésre megkívántaid kecskelábakat pedig Déváról,’s az elkerülhetetlen szükség esetében Szebenből is Roskányig vitetni.
  4ször A Déván különbféle helyekről egybegyűjtött és a roskányi papiros malomhoz megkivántató rongyokat Déváról Roskányig fuvarozni.
  5ször Három ácsot a’ papiros malomhoz adni, kik is csupán a’ robot szolgálatjuk elengedése mellett minden ács munkát ingyen kötelesek, véghez vinni.
  6szor Évenként 64 öl tűzifát, a’ papiros malom számára ingyen adni és vitetni.
  7szer A’ papiros malomhoz szükséges épületi fát ingyen elő szerezni.
  8szor A’ papiros malom udvara és kertje kerítését a’ hányszor szükséges, ingyen és jó móddal helyreállítani.
  Egyébiránt köteleztetik a’ haszonbérlő, a’dévai uradalom helységeiből urbáriumi tartozás képpen egybegyűlő rongyot, mázsánként egy ezüst forintjával elfogadni és megváltani, úgy szintén a’ dévai uradalmi cancellaria számára, évenként 13 ½ , kötés jó iró papírosat ingyen Dévára szálitani.
  Az első kikiáltás summája lészen 1,100 rsft. pengő pénzben, minden az árveréshez hozzá szólani kívánó tartozik az árverés kezdete előtt, a’ kikiáltott summának 10 percentjét bánatpénzül, az árverési biztosságnak letenni, melly is az árverés bévégezetével a’ többet ígérőn kivüil azonnal mindenkinek vissza fog adatni, a’ többet ígérőnek piedig csak a’ kötés levél megkészitése és a’ cautio letétele után.
  Kiknek tehát kedvük lenne ezen papiros malmot kibérleni, tessenek annak állapotja, alkotó részei és minden más közbejöhető körülállásokról akár személyesen, akár pedig megbízottjaik által magoknak a’ helyszínén bővebbi ismeretséget szerezni, mivel az árverés alatt vagy után, semminemű ürügy alatt leendő kifogásoknak hely nem adathatik, azon esetre pedig, ha valahogy a’ többet ígérő, a’ kire a’ papiros malom már reá vezetett, a’ kötelezvényt akármi ürügy alatt aláírni nem akarná és a’ papiros malmot ha mindjárt a’ kötelező levél aláírása előtt is (mellynek pontjai az árverés alkalmával felfognak olvastatni) által venni vonakodnék, azon esetben nem csak a’ bánatpénzt veszti el, hanem köteles lészen az újonnan tartandó árverés költségét is hordozni ’s ha az új haszonbér az általa igértnél alább szállana és így a k. k. kamarának kára okoztatnék, ezen kárt is a’ kincstárnak az árendás évekre nézve előlegesen megfordítani.

  Déva, 1841.
  Hirnök. 1841. 1841-09-16/75. szám. Déva, aug. 10.
  Aratásunkat julius közepén nem csak bevégeztük, hanem az utolsó hetében be is hordoztuk, mi olly gyéren ütött ki közönségesen, hogy ott, hol máskor rendszerint 40 kalongya termett, most csak 9—10, a’ lapályos helyeken sokaknak csak 2—3 kalongyájok termett ’s ezek is legfeljebb 1 ½ vékát eresztenek. Az aratás, hordás 35 — 37 fokra emelkedett melegben történvén, a’ szem egy része kihullott.
  Zab még annyi kupa sem termett, mint a’ hány vékát vetettek el. Széna is a’ szárazság miatt kevés termett, ’s mivel most szűkét a’ szalma sem pótolja , aggodalom fogja el a’ marhás gazdákat, minthogy mindenki óvakodik a’ marhák megvételétől. Reményünket most már csak a’ törökbuzában helyheztetnek, melly külsőképen szépnek mutatkozik, de a’ nagy szárazság miatt a’ csok aprók és szemetlenek. Mind e’ mellett is a’ gabona ára (a’ zabot ide nem értve, mellynek vékája némelly helyen 1 frt. 25 kr. v.) nem hág, a’ tisztabuza 2 fr. 12 kr., a’ rozs 1 fr. 20. kr., a’ törökbuza 1 forinton kél.
  Borunkat egy forinton is eladnák, de senki sem veszi, ’s a’ kiknek nincs edényök, gondolkoznak a’ tavalyit kibocsátani. Borunk az idén, ha viszontagság nem éri, elég és jó lesz, mert már aug. első napján lehetett érett szőlőt enni.

  Erdélyi Híradó, 1841. szeptember 28. Kiadó színészi terem.
  Déván ezen évben is egy 12 személyből álló jól egyesített ’s köztetszést ígérő nemzeti szinésztársaságnak October elsejétől aprilis elejéig a’ színészi terem kiadó. A’ feltételek iránt értekeződhetni tulajdonossával megyei föorvos Fodor Andrással.

  Nemzeti Ujság. 1843-02-22/15. szám.
  Hunyadmegyei követ Kakucsi Elek a Hunyadmegye tiszti házára leendő hely kiszakasztása, Déva városának a kir. városok sorába leendő fölvétele és Csolnakosi családnak régi kiváltságaiba leendő visszahelyezése tárgyában beadott kérelem elővétetését sürgetvén határoztatott, hogy az a maga rendén elő fog vétetni.

  Haszonbérek. Déva 1843.
  Erdélyi Híradó, 1843. szeptember 26.
A' dévai kir. uradalmi felügyelőség részéről közhírré tétetik, hogy a’ k. uradalomnak Déván a’ nagy országútban fekvő cziganyi nevet viselő fogadójához kapcsolt széna, és zab árulhatás, úgy szintén a’ Görög városbeli Nagy István féle háza, idei nov. 1 hó napjától kezdve öt ’egymást követő évekre Déván a’ nagy udvarban folyó év October 11dik napján délelőtti 10 órakor tartandó köz árverés utján külön külön a’ többet ígérőknek haszonbérbe kiadandók. Ezen árveréshez a’ bérleni kivánók, csak úgy szólhatnak, ha a’ kir. kincstárt, a czigányi fogadóbeli széna és zab árulásra nézve pengőben [60 r.ft. — a’ Nagy István féle házra nézve 15 rft. biztosítékkal (cautioval) mindjárt az árverés színén bátorságositják. A’ többi haszonbéri feltételek az árverés ideje előtt is Déván a’ királyi uradalom irodájában a’ rendes hivatali órákban akármikor megtekinthetők.

  Úri muri Ágnes napján.
  Életképek. 1845-02-15/7. szám. Déva, télhó 21kén.
Tizenhatod éve, hogy Hunyadmegye hatalmasai gazdag fényűzéssel ülik Ágnes napját, mint főispány F. Szilvási Nopcsa László neje k. sz. Léleki Kozma Ágnes asszony névnapját egy azon estre adandó fényes tánczvigalommal. Számos taraczkropogás zúgott alá a’ dicső várhegyről, ’s repülő lőpormeteorok világíták ki a' várfalakat, hol hajdan hont boldogító terveket fűztek a’nagyok.
  A’hegy oldalán 's udvarkapukon sok száz mécs csillogott, ’s ezek közt a’ fényes terembe értél, melly vakító fénynyel elömölve díszelgett, a’ külföldi ruhakelméktöl lopva sugárait, mert többen valának kétszáznál jelen, ’s honi ipar gyárainkból csak egy férfi selyemkalap, többi Bécs és Páris. — Megcsendült a’ koboz és lyra, ’s Erdélye’ classicus népe is elkezdő a németet Strauss és Lanner sörházi nótáira; csak éjfél után járá négy ügyvéd a' nemzeti kórt, mellyre fintorgatva tekintenek a’ salon arszlánnői; — a’ zsidó kétezred óta járja ma is jordánparti nevetséges tánczát,’s a’ magyar leány nemzetiét csárdadalnak csúfolja; bizony elmondhatnám Kölcseyvel: „Szív, lélek el van vesztegetve rátok.“ Furcsa napokat értünk.

  Hetilap. 1845. április 15. (kivonat).
  Papirosgyárok vannak Borgón (a’ beszterczei kerületben), Orláthon Szeben mellett ’s más több helyeken; Szebenben, Déván, Kolosmonostoron és több helyeken, mellyek szép papirost készítenek. —A’ batizi kőedénygyár jó minőségű készítményét nagy mennyiségben szállítja Moldva és Oláhországba. —

  Ps. A batizi fekete porcellán gyárat D’André György fia, Ferenc (1806-1881, Marosillye) alapította.

  Bányák, 1845.
  A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 78. évfolyam (1944). 15. szám
Részesedések más bányákból, szénterületek szerzése a Zsil völgyében.
Virágzása idején a ruszkabányai bányatársulat, valamint annak tulajdonosai is, több más bányát vásároltak, vagy megszerezték azok részjegyeinek többségét. Ezek a vállalatok mint külön bányatársulatok működtek, és azokban az öt ruszkabányai tulajdonoson kívül a rokon családokból is sokan voltak részesek. Öt ilyen bányavállalatról tudunk, úgymint:
  1. Az Olimpia-Varrus-Poiana Merului nevű ólom- és ezüstbánya a fogarasmegyei Sinka község vidékén, amelyet Hofmann Virgil alapított és haláláig vezetett. Erről a bányáról külön fogunk szólni.
  2. A Gyergyó-Holló melletti bánya, valószínűleg szintén ércbánya, melynek vezetője 1852-ig Küstel Odiló volt.
  3. A Hacasel (Hunyad megye) melletti vasbánya és kohó, amelyet Hofmann Alajos kezelt egy ideig. Később a Maderspach-családé volt ez a vasbánya és birtok.
  4. A Szt. Antónia nevű rézbánya Déva mellett, amely Hofmann Ernő társtulajdonos gondozása alatt állt.

   A várról és városról 1845-ben.
  Múlt és Jelen, 1845. május 2. (kivonat).
  Róma enyészete után új időszak, kor jutott Dévának is. A’ magyarok alatt sok hánykodása volt Decidavának, Dévának és ma pura fiscalitas; a’ város észak- nyugoti szélén száznál több öles magasságú porfir kőhegyre építteté Decebal a várat. Későbbi idejéről hallgat a történészet. Gezti Ferencz javított mint első azon, ki 1587 Báthori Zsigmondnétól kapta ajándékba a’ dévai uradalommal együtt; az északra nyíló épület ajtó homlokán vésve van. Franciscus Gezti de eadem Gezt. 1582.
  Bethlen Gábor 1518-ben egy kerek bástyát ragasztott hozzá, tán fogház volt. Bartsai Ákos buja nője számára egy más szűk czellát rakatott, ott zártan őrizteté a’ kéjhölgyet, pedig míg maga Szebenben reszketett Kemény Jánostól, Bánfi Ágnes, Bethlen karjai közti kéjelgett.
1607-ben Basta vérünnepet ült itt, a’ bakó az országgyűlésre ide hívott nemeseket nyakazá; az olasz kaczagott, a’ hon sírt.
  Az Ausztriai ház gróf Viscontinak adá át dévai uradalmat 1719-ben, mely már ugyanakkor az uradalomtól elválasztatván, katonai kormány alá adatott. Steinville sok javításokat tett; ekkor ágyúbástyát építettek, hármas föld sáncz ásatott, kaszamáta, pinczeház, tisztilak, sütő.
  A hegy czukorsüveg - alakú, építésekor tán leöntetelt kömorzsalékkal, ma bokrok és élettelen fák nyulnak ki kopár oldalaikról, a’ vár nyugoti kapuján 858 lépés viszen fel kerengősen a második kapuig hol a' felvonó híd 's kettős várudvar van, az épületben is nagy 12 kisebb szoba, 1 kápolna 3 konyha, 2 fegyver, 1 lőportár, 4 istálló - kertje is volt, kéjelgő helye Bethlen Miklósnak.
  A’ vár 1800-ban — Mitrowsky hadvezér az udvarhoz tett tudósítása után, hogy az a' jelen hadi igazgatás után haszon vehetlen, ’s a’ további reá fordítandó költség káros—eladattatott árverés útján oly feltétellel, hogy a megvevő minden használhatókat onnan elhordhat, de lakását oda nem teheti. Pogány Franciska 150 váltó forinton megvette, kapuit, ajtót, ablakokat leszedett, s a’ királyi ára elveszte ékességeit, lehányta nemzeti ruháját, elfelejtő nyelvét, ősi szokásait 's csak mint kirabolt királyi ravatal nyöszörög az éjszaki széllel, árvaságra jutott, mint kit elhagyának házi istenei.
Végre 1817-ben Karolina Augusta császárné kieszközlé Déván jártakor újra fenntartását 's 1829-ben munkába is vevődött, évenként egy-egy rész igazíttatván jelennen épen áll, egy darab északi rész van leomolva csak. Új ő, de letűnt világa, mert nem hall honi hangokat, és csak mind múlandóság élő sírkeresztje áll elpusztult ifjúságában az utókornak kijelelni a' helyet hol egy nép temetkező helye van.
A’ várban most egy sánczkaplár, naponnan egymást felváltó 7 őrkatonákkal; felügyelő egy nyugalmazott százados.
  Hát a' város?
  Egy igénytelen kis hely, gyülpontja a' nemeseknek kik Sardanapali életet élnek annak zajos carnevaljain. Van kényelmes elrendezésű casinoja, van hírlap, teke-asztal, tarók, márjás szobák, és preferancz; a’ miveit olvasó egyének itt kártyáznak, nem félve , hogy boldog mit sem tevésükben a' felettök kinyúló hegy orom maga alá temeti a szunnyadókat.
  Déván nevezetes a ref. templom a' déli oldalfalba helyezett kőlap bizonyítása szerint 1109-ben épült Joannes Magister által. Ki volt nem tudatik. A’ templomban sok nevezetes halott fekszik, említendő, alvajda Dobó Domokosné Bajoni Klára 1544, Sándor András, ki reformátussá lett híveivel később, mint superintendens nevezetes kitartó férfi, meghalt 1578. Sulyok Zsófia Gezti István özvegye, Ferencz édes anyja, a' negyedik kőben többen vannak a’ nagy Bánfi emelteté szülői és testvérei emlékére, mint a’ felírat mulatja.
  Dévának nincs más nevezetessége. A' várostól déli részen egy órányira van a'rómaiaktól miveltetett gránit kőbánya, ma is Petroszanak hívják, szép lapos köveivel, keletre egy fertályórányira van horgosi ércztörő malom, melyben a dévai réz bányából ásott köveket törik.
  A várost olybá tekintem, mint elfajult király gyáva gyermekét, kit homály szült, előítélet nevelt, a nemtudás volt dajkája, kitől feledést szopott, egy lélek, testben elöregedett gyermek, ki nem érti az idő szózatát, mert tanítói kiolták belőle az apák józan erkölcseit; nincs itt nyoma a nagynak, egy kákatenger ez, melyen csak egy-két érdemetlen munkakerülő halász kéreget, más csolnakján — hivatalt.
  Különböző sok lakói ezereken túl vannak, rendesen mindenki méltóságos és nagyság, kik a hazai ipar minden ágaiban helyt állnak, kísérletet senki nem tesz, mert szégyellene mint nemes, 's ha egy kettő kap is valamihez, de mivel reményfeletti sikerültség nem örvendeztete félbe hagyja, mert nincs kitartás. Az a nép csak fog valamihez, de a’ főurak nem, magokat mythologiai szenteknek tekintik, kik előtt csak a’ hízelgők állhatnak fenn, 's borzadály fog el azon szabályos ürességen, mely nállok van. Bizodalmatlan ezen érintkezés, melyen csak avatott haladhat el. A' tarka beszéd folyama rendesen egy nagyúr határján kezdődik, 's végződik inasa fejér glacé kestyüjén.
  A’ dévai nép általánosan jó, szelíd, jámbor határ nélkül, könnyen reábeszélhető jó és nem jóra, csak alkalmas vezér kell, ismerője a’ gyengéknek és hiúságoknak, engedjen a’ nőknek, kik főszerepet visznek a’ megyegyűléseken és tisztválasztásnál is, kiknek persze alapismeretök nem lévén, érdek, szenvedély után ítélnek. A’ hölgyvilág pazar, fényűző, bír jó fogadással, de a’ mindennapiság typusa feltűnik nálok.
Fiatalsága igen mindennapias, keveset olvas, mit sem gondol, de sokat kártyázik, alapnélküli ifjakra pedig a’ korszellem is káros béfolyást gyakorol, átaljában velők az egész felületes, divat, fényt űz, elüttök semmi egy tudós, egy író, ki önállósággal, a' formák és külsőségektől függetlenségével dicsekedik.
  Kalmár- és kereskedőnek nincs élete Déván, úgy a' mesterembernek, az úri nép idegen ruhát ölt magára, nem dolgoztatja magáéit, s ezért az itt készültekben csak kontárlat tűnik ki.
  Törvényismeret sok van Déván, de kevés a’ törvény elleniség fellépője. Az ügyvédeknél csak volna lélek, kik sokan vannak, de rendesen, egy kettőt kivéve, szak emberei, 's még is mondani lehet, hogy mint hajdan az egyptomi papoknál, úgy van ezek kezei köztt is itt az igaz ismeret.
Tartatik Déván rendes és nem - rendes megyegyűlés, hol minden tárgy igen szelíden foly le. Korteskedés nincs, mert nem lehet. Sapienti ’s a’t.  Most Isten velünk.
   Dévai Gergely.

  Viták, 1845 
  Múlt és Jelen, 1845. május 23.
  Nyílt level. Tek. Szerkesztő úr!
  Történettani igen kevés ismeretem szerint, a' közvélemény még eddig soha hiba nélkül nem ítélt; az megtörtént, hogy az erényt magasztalta, a’ bűnt pedig sújtotta; de az nem, hogy vagy a’ jutalom , vagy a' büntetés mértékét a’ dolog érdeméhez illőleg valaha eltalálta volna; megtörtént az is, hogy jutalmazott ott, hol büntetni és büntetett ott, hol jutalmazni kell vala; megtörtént végre az is , hogy tegnap valakit méltán felemelt, ma pedig méltatlanul ugyan azt földre sújtotta. Mi hogy így van, azért nem kell meszsze mennünk, csak figyelmezzünk, mert mindennap látjuk.
Ezen ingatag lábú közvélemény Hunyad megyét egy idő óta, méltatlanul üldözőbe vette 's hírlapokban és azon kívül a’ mi itt rész van, azt rendszerint nagyítva, a’ mi pedig jó, azt vagy kisebbítve adja elő, vagy gyakran egészen el is mellőzi. Ám a mi Hunyad megyére illik, maradjon rajta; de a mi nem illik rá, azt ne tulajdonítsuk néki, úgy azt se ruházzuk kirekesztőleg Dévára vagy Hunyad megyére, mi az egész világon mindenütt hiba. A hibát nem csak szabad, de kötelességünk is üldözni; de más modorban kell fellépnünk akkor, midőn a bűnt általánosan támadjuk meg, ismét másban akkor, mikor valakire vagy valamely erkölcsi személyre rávitelesen hozzuk azt fel. Az első esetben, minthogy akkor senkire sem alkalmazunk; szabad a'bűnt a’ maga rútságában lefestenünk; a' második esetben pedig, kímélettel és szelídséggel kell bánnunk, ’s így jobbításainkban biztosabban czélt érünk.
  A’ Mult és Jelen“ 36 és 37-k száma mellett megjelent Tárczában Déva leírásában, Dévai Gergely a’ dévai népet (mi alatt író e’ Hunyad megyei népet érti) a’ leggyalázatosabb színben rajzolja le; a’ nemességet sardanapali élettel vádolja, a’ casinot kártyaháznak nevezi, a’ népet tudatlannak, lélekben és testben elöregedett gyermeknek mondja ’s attól a’ szépre és nagyra való képpességet megtagadja ’s több ott elősorolt bűnökkel vádolja. Legérzékenyebbül megbántja pedig a’ megyei ifjúságot, midőn azt, mit sem gondolással, kevés olvasással de sok kártyázással, fényűzéssel ’s a’ tudós számba nem vételével vádolja, ’s gy az erkölcsi halál bélyegét homlokára sütötte.
  Én azt megengedem, hogy valamint egyebütt úgy Hunyad megyében is jelesen Déván is lehet egy két elaszszonyosodott férfi, de azért az egész nemesség még eddig aszszony ruhába nem öltözött nemcsak, de férfias munkásságának sok tekintetben lép példáját is adja. Vannak biz itt kik 10, 11 óráig schlafrockban pipáznak, talán azért, hogy így bennük urakra ismerjenek, de a nagyobb rész jókor felkel s dolgához jár.
  Az is igaz,hogy a casinoban inkább téli esteken tartókodnak, de az is igaz, hogy olvasnak is, valamint egyebütt. Az is igaz, hogy a nagy urak közül sok a’ hízelkedő, mint egyedül , de az én a’ Hunyad megyei nemesség átaljában ezen bűnben nem osztozik, mert a’ józanabb rész (mi Isten kegyelméből a’ nemességnek nem kis számát teszi) a’ hízelkedőkre, mint valamely férgekre, méltó undorodással tekint le. Már mondjon író csak egy megyét, csak egy várost, hol felpuhult férfi ne találtatnék ; mondjon casinot, hol nem tarokoznak; mondjon nagy urat, kihez hízelgők ne fúrják bé magukat? Hej pedig rút madár az a’ hízelkedő; mert ez szívben (ha szabad a’ hízelkedőröl a’ szívet feltenni rendszerint gyűlöli azt, kinek hízeleg, embertársait rágja, ’s ha a’ kegyelemnek csak árnyékához jut is, azonnal a’ nagy úr méltóságát öltözi fel, mint a’ pakson az ezüst képében, ’s természetesen csak melegben tenyészik, de már őszszel megdermed, vagy más konyhát keres. Nem így van-é ez mindenütt a’ világon? Miért sújtjuk tehát ezért kiszemelve csak Hunyad megyét, midőn ezen nép átaljában ment a’ mondott hibától!?
  Déva az igaz, hogy egy igénytelen kis hely; de azért, vannak itt szorgalmatos gazdák, vannak tanult és tanuló emberek, van egy oly jeles törvényes derékszéke, mely aligha akár melyik megyében a’ maga helyét be nem töltené. Van itt a’ római katholikusoknak és a’ nem egyesült görögöknek igen szép népiskoláik; az utolsóban a’magyar nyelv is sikerrel tanultatik,és annyira, hogy az egyébiránt idegen ajkú gyermekek a’ magyar nyelvet már is szépen beszélik. A’ reformátusok igen szép virágzó iskolával csakugyan nem dicsekedhetnek. A van itt a’ V-i testvéreknek már is sokra vitt archaeologiai, nevezetesen numismatica gyűjteményük, melynek gyarapítására a lelkes anya nem kevesebb gondot fordít, mint szép reményű fiai.
  Van orvostudor Fodor Andrásnak más archaeologiai gyűjteménye; van K—nak más numismalicai gyűjteménye; van St. W — nak igen szép állatgyűjteménye; van T. A—nak más archaeologiai és fai gyűjteménye. Mindezeket az előbbírtak nem örökölték, hanem saját szorgalmuk és költségük által szerzettek is nevelik, pedig mindnyájan Déván laknak. Már mondja meg szó, hogy egy ily kis városban többekhez mérve, nem elegek-e ezek? Honnan állítja tehát, hogy a dévai nép mit sem munkálódik? Hihetőleg, nem járt a’ dolognak végére, hanem czikkét igazán a’ közvéleményből merítette.
  A mi az az ifjúság tudatlanságát ’s erkölcstelenségét illeti, az ismét nem igaz; mert a’ Hunyad megyei ifjúságban erkölcsi ’s értelmi tekintetben ezen megyének igen szép jövendője mutatkozik, kártyás pedig közttök tudtom szerint egy sincs; volt egy, ki a’ napokban kártyázásra vetemedett vala, de a’ kása száját megégette , ’s most erről is jónál egyebet nem hallhatni. Egy botlás nem elégséges még, hogy azért valakit, különösen a’ szép ifjú embert, excommunicáljuk! A’ Hunyad megyei ifjúság nagyobb része tanuló, munkás és józan életű.
Ennyivel az igazságnak tartoztam , ’s kérem is a’ tek. szerkesztő urat, szíveskedjék bár az ártatlan ifjúság vigasztalására ezen igénytelen feleletemet közönségessé tenni. Déván, május 11-n 1845. Tóth László m. k.

  Dobrai leltár, 1845.
  Múlt és Jelen, 1845. július 18. Árcsökkentési hirdetmény.
  Ezen nagyfejedelemség fenséges főhadikormánya folyó évi máj. 20-kán R. betű 155. számok alatt költ rendelésénél fogva a jelen év augusz. 4-dik napján délelőtti 9 órakor Dobrán a nagy fogadóteremben a’ dobrai katonaközönség allódiaturái e’ folyó évi november i-je napjától kezdve három egymásután következendő évekre nyilvános árverés útján új haszonbérbe fognak adatni, melyek a’ következendők.
  1) Egy nagyvendégfogadó a’piatzon, a’ megkívántató vendég-, tánczoló-, korcsmáros által lakható és egyéb szükséges szobákkal, úgy neki különben szekérszín- és 30 lóra való istállóval ellátva.
  2) Két malmok, az egyik négy és a’ másik kétkerekű, a’ helység között folyó patakon.
  3) A’ mészárszék, a’ hozzátartozandó 4 országos sokadalom és hétivásárok alkalmával szedendő vámpénzel.
  4) A’Maros vizén lévő révészet.
  5) A’ mézespogácsa és rózsolisárulás jussa.
  6) Egy boltház és hozzá tartozandó lakszobák.
  7) A’ pióczafogás az egész Dobra határán lévő tókban és: 8 jugerum szántóföld és 3 jugerum szénarét.
  Mely ezennel közhírré tétetik azon megjegyzéssel, hogy a’ haszonbért kedvelök a’ haszonbérkötéshez szükséges és illő törvényes authenticával bíró adatokkal és a’ bánati pénzzel, úgymint:
A’ nagy vendégfogadót bérleni kívánó -------51 fr. kr.
A’mészárszéket vámpénzt 16 fr. 12.
A’ mézespogácsa és rózsolisárulást 2 fr. 6.
A pióczafogást - - - 1 fr. —
A’ malmokat -----54 fr. 34.
A’maros‘vizén lévő révészetet ----- 29 fr. 6.
A’ boltházat - - - - 11 fr. 39 és a’ szántóföldeket és szénaréteket ----- 1 fr. — pengő pénzzel ellátva, s a’megnevezett napon és helyen megjelenni hivatalosok.
A’ szerződés feltételei előbb is ugyanott a’ szárny-kormány kancelláriájában minden időközben tekinthetők és az árverés előtt is felfognak olvastatni.

  Múlt és Jelen, 1845. november 4. Figyelmeztetés.
  Több nemzeti színésztársaság igazgatói által a’ végett megtaláltatván, hogy terememet e’ télre előadások tekintetéből engedném át, kénytelen valók kérésüket mindeddig azon okból megtagadni, mivel bizonytalan voltam, váljon azon javításokkal, miket azon tennni, munkába vettem, készen lehetek-é? Mi ha megtörténend megígérnem hírlap útján köztudatra juttatni. Ennél fogva már most nyilvánítom, hogy jövő november 1-je napján túl akármikor átadhatom azon teremet egy oly jó társaságnak, mely meggyőződve van, hogy a’ t. cz. közönség várakozásának megfelelhet, mert csak ugy remélhet tartós és biztos pártfogást. Az illetők tudósítását bérmentes levelekben elvárom.
Déván oct. 35- 1845. Dr. Fodor András.

  Múlt és Jelen, 1845. december 9. Gyászhír. Déva novemb. 28-kán.
 Városunk mai napon igen derék egyént veszte el, ügyvéd néhai Petke Károlyban, ki megyénkben 22 évig kitűnő ügyességgel és lelkes buzgalommal folytatta terhes hivatalát. A derék férfi felejthetetlen érdemei, melyek életében még homályban valának sírja halma felett kaptak létért, hogy hervadhatatlan emlékkoszorútűzzenek a dicsőült homlokára. Jótékony hagyományai: a) a n. enyedi oskola zenekarának 500 rft v.; b) a dévai piaci kút felépítésére, mely hat év óta áll félben begyült pénz elköltése miatt—500 rft; c) egy Déván felállítandó kisdedóvoda alaptőkéjéül 1000 rft; d) a’ dévai kövezet készítésére 500 rft; e) a' mértéklelességi társulat előmozdítására 750 rft; f) a' megyei rabok köztti kiosztásra 100 rft; g) a' dévai casinónak 300 rft. mult évi házbér kifizetésére; h) javainak többi részét a’ dévai ev. ref. pap fizetése pótlására alaptőkéül.
Született a'néhai derék férfi Kisbaczonban 1793-ban, tanulási pályáját végezte a’ nagyenyedi oskolában 1814-ben, ügyvédi diplomát nyert 1823-ban, azóta Déván lakott, itt nyervén meg mint árvák ügyvéde a’ közbirodalmát.
Folyó hó 21-én jött glodi jószágáról lóháton; átfázódva megérkezte után tűz mellé vonult 's e’ miatt hirtelen guttaütés következtében élni megszűnt. Béke a' nemes szivü emberbarát porainak! T.

  Múlt és Jelen, 1845. december 19. Helyreigazítas.
  Azon tudósítás, melyet 98-dik számunkban Déváról ügyvéd Petke László úr haláláról közöltünk, valótalan és hitvány mystificalio, mert a’ nevezett ügyvéd úr, dec. 12.-től szerkesztőséghez saját kezével írt levele szerint él 's jó egésségben van. Helyszűkéért eziránti körülményes mentségünket csak jövő számunkban adhatjuk. Szerk.

  A dévai várról, 1846-ban.
  Múlt és Jelen, 1846. január 13. (kivonat).
  Bírunk a 17-dik századból egy kimerítő leírrást e várról gróf Bethlentől, ki azt el szókkal dicséri: „Ez legnagyobb és legjobb erősség egész Erdélyben, sőt mondhatni, legerősb vár volt egész Európában, mielőtt a’ bombákat feltalálták, mi a legbiztosb helyekre nézve is ártalmassá, veszélyessé vált.“
Jelen század elején romboltatni kezdetett, de néhány év óta ismét kezd helyreállittatni, még pedig, mint hallám, országos fenyítékvárrá szándékoznak alakíttatni. E' szomorú hírre, minden, nemzeti ereklyéket, igazán tisztelni tudó melegkeblű bank és idegen fejét bús gondolatszikrák járják át, tudván azt, miszerint ha e helyet nem csak fenyítő, de — mi ennél több — korigénynek megfelelő javitó-várrá is akarják varázsolni, bizonyosan a’ még meglévő eredetiséget is teljesleg elfogja veszteni. De azt mondhatná az, ki csak a' haszonra tekint, elég ha híre és neve fennmarad, mi szükség falura!!
  Néhány’ határőrezredbeli oláhok itt ott állanak. Három csupa sziklára épített körfalak erősítik e’ várczát, mely mond szerint, föld alatti út által a’ hegy lábánál egy régi hadi laktanyával egybeköttetésben volt. Jelenleg áll a' vár egy hoszszú négyszeg kemény épületből.
  Minden kiállott viszontagság dacára még ma is valódi dísze az alatta virágoskertként elterülő városnak, hármas körfalai és szerencsés fekte által. A várba juthatni egy szekérrel is könnyen járható csiga-úton. A faltetőkről egy nagy térre meszsze kilátás nyílik, határozva északról a’zalatnai hegyektől, melyek aljához ragad Nagyág. Az áldásdús szántóföldek között kígyózó Maros nyárfák mellett hömpölyögvén, Dobra— Jófű vidékének mondja Approbatánk — bajló völgyébe rejlik; átellenben hegypárkányzatok nyúlnak; alatta a' pompás Déva, a' lakokat övedző ezer fa és virágnövényzetével, melyek annak valami angolos alakot kölcsönöznek, mert valójában barátom! Déva olyan, mint egy szép virágos-kert.
  De a természettől nyerte’ regényes fekvésű hely büszke öntudatában pompáznak ám lakói is, úgy, hogy Déva méltán neveztetik kis Bécsnek, mert jóllehet neve sem tisztinévtárokban, sem vallató királyi parancsokban nem foglaltatik, mindazáltal annál nevezetesebb helyen áll az üzérek és divatárusok tárczájában.
  A város egy részét Bethlen Gábor adományozta bizonyos kiváltságokkal az általa ide telepített bolgároknak, kiknek száma ma nagyon csekély, de kiváltságuk értelmében az előváros mindaddig övék, míg vagy egy él közzülök. Ezeknek külön bírájok van, 's közvetlen a' kormányszék alatt állanak. Tarka szemény vesztő ékszerekkel rakott egyházuk mellett van egy zárda, melyben 6 szerzetes lakik.
  Déva körül sok történetileg nevezetes helyek vannak. Első Veczel egy római telepítvény szomszédjában. A' víz partján láthatni egy a' föld kiemelkedése által képezett, meglehetős terjedelmű négyszeget, mely mintegy a város helyét jelöli. Itt találhatni különbféle pénzeket, czímereket, képeket. Évenként valami nevezetes régiséget fedeznek fel a’ földészek. Több írók véleménye szerint e’ név Yeczel nem egyéb, mint Decebal eltorzítva. Alaposabban állíthatni, hogy e római város Sergidavának neveztethetett. Legalább senki sem kétkedik hogy ily nevű telep volt. Ha tehát ittlétezése bizonyos, úgy szükségképpen egy folyó mellett kellett feküdni, még pedig meglehetős nagy folyó mellett, hogy a rómaiak vagyonosodván, hidat is építhettek rá, mint következő felirat igazolja: „Aulus Crispus e Tribu Volteia, Praefectus Legionis XIII. Geminae, pontem bellorum injuria et amnis violentia deruptum, populo plebisque Sergidavensi restituit.“
  Már csak a’ Maros partján lévő romok eléggé igazolják Sergidavának itt fekvését. E' vélemény, mely a' Benkőé is még azon körülmény által erősbödik, hogy a’ most említett felirat éppen Veczelben találtatott.
  Veczel mellett van Branyicska, hol Báthori Zsigmond alatt a' törökök megverettek; Illye, hol Bethlen fejedelem született. Távolabb van Dobra, hova a' törökök várat építettek volt.
  Déva átellenében a' tér más végén van egy magára álló „Arany“ hegy. Ezt is hajdan hasonnevű vár koszorúzta, mely Kapié volt, de ma csak kevés romjai állanak.

   A Hunyad vármegyei magyarság helyzete. 1846. 
  Múlt és Jelen, 1846. március 31.
  Hunyad megye Erdélynek legnagyobb 's természeti és históriai tekintetben a' legdúsabb megyéje; e’ szép földön legterjedtebb, az oláh nyelv, vannak azonban egész helységek, melyek valaha valamint magyarok voltak, úgy magyarul is beszéltek: ilyen Alsó- és Felsőszilvás, Paros, a’ két Livadia’, F. Sz.álláspataka, Bajesd (ezeknek lakosai birtokaikat hihetőleg a’ prímáévá occupational fogva nyerték, most pedig régi nova donatiok mellett a' leányok kirekesztésével bírják. Most ugyan már a' családok nevei is eloláhosodtak, de noha donatiokba —legtöbb van Mátyástól—régi 's többnyire scytha magyar neveken említtetnek — Alpestes, Rákosd, Hosdáth, Losád, N. Rápolt, Szent-András, Szántóhalma.
  Dévának nagyobb része anynyival is inkább magyar volt, mert egy része éppen székely telep, mely II. Rákóczi Györgytől kiváltságot is nyert vala. Ezek közzül Losád még a’ régi magyar nyelvet tisztán beszéli. Rákosdon, Hosdáton, úgy Alpestesen is az öreg emberek még most is beszélik a’ magyar nyelvet, de a’ középkorúak azt már csak rontják, a’ gyermekek pedig éppen nem tudják, a’több helységekben pedig igen kevés kivétellel idegen a' magyar nyelv.
  Iskolák — melyekben a’ magyar nyelvet tanítják, de azt sem szabály szerint — van a' katholikusoknak Déván a’ reformátusoknak régen itt oly iskolájuk volt, melyben a’ rhetorikáig tanítottak, ma semmi sincs, a' reformátusoknak Losádon, N. Rákoson — ebbe a' közrend, gyermekeit nem jártatja — a’ hosdáti, alpestesi már haldoklik, az orlya-boldogfalvi sem igen virágzik. Rákosdon van ugyan iskola, de nincs köszönet benne, mert — mint minden katonaiskolában nem a’ magyar, hanem a' német nyelv tanulatik; ilyen a’ hátszegi iskola is. — Ó. Brettyén egy ember indításából a’ múlt években alakult ugyan egy kis iskola, de ezt is —egy embert kivéve — ki sem pártolja, félő azért, hogy ez is viszszatért eredeti hazájába a’nemlételbe.
  Hunyad megyében e szerint a’ nemzetiség és a’ nevelés ügyében egy általános részvétlenség uralkodik’s a magyar nyelvet és nemzetiséget előmozdító népiskolák s kisdedóvodák az északi tengerbe fagytak ’s nincs nap, mely azokat életre időzze s termékenységbe hozza — ’s ha néha néha eszünkbe is jut, hogy ezen érdekes ügyben lépnünk kellene vagy egyet, megnyugtatjuk lelkünk ismeretét azon boldogító hittel, hogy nincs fundus rá , mert a’ kormány nem segít 's azon kívül házi pénztárunkat is elvette!
  E’ mind igaz, de az is igaz ellenben , hogy határtalan fényűzésekre van fundus, mert ha nincs pénz, kérünk kölcsön 's ha kapunk jó zálog mellett 100-tól 50-re, ’s ha így sem kapunk eladjuk birtokainkat, úgy a' hogy veszik 's apránként megterheljük úgy, hogy maradtunknak sem lesz kedve kiváltani, s tehát mi törvényczikken kívül is eltöröljük az ősiséget.— Ma már, ha azon áldozatnak — mit fényűzésünk felemészt — csak egy kis részét fordítanék iskolákra ’s ha mlgs szolgabíráink (s Hunyadban 19 szolgabíró van s csak 4 szenvedi meg a’ tks czímnet) a' köznéptől kapott mellékes jövedelmei csak egy részecskéjét fordítanák ugyan azon nép idomítására, ha névnapi bálaink (nálunk némely névnap alkalmával minden évben nagyszerű bál adatik) a' méltó tiszteleten kívül iskoláink érdekével is öszveköttetnének (így méltó tiszteletünk tárgya még becsesebbé válna) ’s az ezekből béjövö öszveg nem azon mlgs kezekre, melyek némely rendkívüli jövedelmeikből gazdagságéiból s szép méltóságos czímeiket megalapították, hanem hű kezekre bízatnának, akkor bizony lenne fundus ’s lennének népiskoláink s kisdedóvodáink , ha mindjárt a’ kormány nem is segít, ’s ha házi pénztárunkat el is vette; van tehát fundus, még sincsenek iskoláink, nincsenek mert nincs akarat bennünk, egyesek akarata nélkül pedig ha milliónként adná is a’ kormány nékünk a’ pénzt, mint a’ hogy hídaink és gátaink vannak t. i. az okosabbak iskolai biztosoknak tétetnék magukat, a' roppant öszvegeket felvennék, azt a' maguk hasznára fordítanák 's majd sok évek múlva, minekutána a' statuskormány kifáradt a’ sok írásból, csinálnának quid pro quot szemszúrásból, de a' mit a' mlgs biztos úr szerencséjére az árvíz még azon évben elvinne!
Bizony uraim! a’ hol nincs akarat, ott csak burján terem; mert csak a’ lélek az , mi megelevenít, az akarat pedig, ha az egy megyéje annál inkább egy nemzeté — mindent megtehet — ’s nincs oly földi hatalom, mely a' nemzet akaratának mindenható hatalmán daczolhasson.
  Az aluszékonyságon kívül vannak némely elemek is, melyek nyelvünket 's nemzetiségünket gátolják; ilyen a' többek köztt az egész hazában az oláh elem, mi egyébiránt nem volna veszedelmes, ha az oláh nyelv külön vallással is nem volna egybekötve, de úgy van, mert a' köznép nyelvén oláh vagy görög vallást követő egyet teszen 's nincs gondolat, nincs eszme, nincs, oktatás, mely azon igazságot hirdetné, hogy az oláhok a’ görög egyesült ’s nemegyesült vallást követőknek csak egy kicsiny részét teszik ’s milliókra megy azoknak száma, kik a’ görög vallást követik, de azért sem nyelvük, sem nemzetek nem oláh s így ők is bévehetnék a’ magyar nyelvet 's isteni tiszteletöket azon tarthatnák a’ nélkül, hogy vallásukat elhagyni kéntelenítlennének, hiszen a’ magyarok azon kivűl is több vallást követnek. Másik az, hogy a’ határőrző ezredekben vannak ugyan iskolák , de azokban magyar nyelv éppen nem taníttatik 's hihetőleg nem is igen kedveltetik.
  Ily szomorú ábrázatja van nálunk a’ dolognak! — Sopánkodásaimat ez úttal bévégzem egy furcsa állítással: ti azt mondjátok, hogy egy nemzeti múzeum ’s egy jól rendezett nemzeti színház a’ hazának megbecsülhetetlen kincse. Én ezt nem tagadom, de azt mondom ezzel szembe, hogy egy Szántóhalmán vagy Szentandráson felállítandó kisdedóvoda, hol a' járni kezdő gyermek a’ magyar nyelvet 's következőleg nemzetiséget tenné sajátjává, sokkal nagyobb és sürgetőbb szükségét pótolná a' nemzetnek, mint ha Kolozsvárt egészen színházzá vagy múzeummá varázsolnátok.   Nagyot mondokúgy-e?
  A' ki a’ Sahara pusztáján utazik, újjá születik, ha a' silány homoktengerben imitt amott egy egy kis termékeny vidéket 's abban forrást találhat, így a’ ki megyénk városait ’s falvait átutazza, a’ sövénytengerből három kis nyugvó szigetre talál: az egyik a’ r. katholikusoknak dévai iskolája, de ezt is nem lakosok, hanem a r. katholikus püspök ő nmlga dédelgeti; másik az algyógyi reformátusok iskólája harmadik F. A. nak kecskedági csak most alakított kisdedóvodája. Az elsőben folyó év február. 27-kén a' gyermekek megszemléltéttek, a’ szemlén jelen voltak három világi férfi és egy aszszony. Temérdek részvétlemség! A’ gyermekek fiúk és leányok (62-n valának , ezek közzül 22 oláh, 6 német, 1 horvát, vallására nézve pedig görög-nem egyesült 22, református 11; az oláhok , németek és horvát kevés kivétellel jól beszélt magyarul, egy magyar eredetű gyermek azonban — eddig Szebenben nevekedvén nem tuda magyarul; átaljában véve a' tanítónak szorgalma megtetszett, kettő a' latin nyelv elemeiből is próbát állott , úgy tetszett nékem azonban, hogy ezen két — egyébiránt jeles gyermek igen sok regulát vala kéntelen megtanulni. Én megvallom a' sok régulának barátja nem vagyok, ’s ha nyelvet taníttatnék azt inkább olvastatás 's a’ szóknak olvasás közbeni magyarázása által taníttatnám, de a’ szabályokat igen ritkán 's akkor is soha sem előre, hanem mindég olvastatás közben alkalmaznám, mert a’nyelvet szabályokból bajosan olvasás által pedig nagyon könnyen tanulja a'gyermek.
  Algyógyon a' szülők közösen egy tanítót tartanak, ’s a' mint tudom a' gyermekek jókedvvel és sikerrel tanulnak, már egy alkalmas új iskolaház is épülőben van.
  Kecskehágán F. A. a' nélkül, hogy a' dolognak nagy feneket kerített volna, egy kisdedovódát Hunyad megyében a’legelsőt életbe léptette; úgy pedig, hogy van ezen keveset beszélő, de többet tevő 's csak jól akaró úrnak egy magyarul írni és beszélni tudó úrbérese, ennek szolgálatát elengedte, oly feltétel alatt, hogy a’ gyermekeket házához bevegye 's azokat magyarul beszélni, 's a’ kik már arra valók írni ’s olvasni tanítsa, 's már a' gyermekek, kik az említett óvodába feljárnak magyarul beszélnek; ezen derék úr czélba vette e' végre egy alkalmas ház építését is, de nincs, ki segéd kezeket nyújtson, bár a' mlgs szolgabíró úr azon napszámoknak, miket a’járástól — a' mint mondja ajándékba fogad el — csak egy részét engedné által.
  Unalmas czikkemet bévégzem azzal a’ figyelmeztetéssel: nézzétek egy nemzetnek vagy egy megyének iskoláit ’s azokban az ottani vallásosságnak's hon szeretetnek hévmérőjét bizonyosan feltaláljátok 's nyiltan kimondom, hogy csak a’ vallás, munkás hon szeretet’s nevelés iránti buzgóság az a'szent háromság 's azonban egyállatu Isten, mely egy nemzetet idvezthet. Agyagfalvi.

  Jelenkor. 1846. május 17.
  A’ Würtembergából ide csábított svábok egy része Déván keresztül viszszafelé utazik, mint mondják azért, mert szász atyafiak az ígért Kánaán földet ingyért adni nem akarok, nekik pedig pénzök nincs, mi hihető, mert az úti költségeket koldulják.

  Jelenkor. 1846. június 18.
  Szászvároson a’ szászok az E. H. szerint 46 családot fogadtak külső telkeikre, honnan előbb az oláhokat kihányták; Romoszon pedig kilenczet telepítettek meg, mindöszsze tehát 55 családot. A’ szászvárosi oláh ezen iszonyú kijátszatása miatt olly ingerült, hogy aggódás szállá meg mindenkit a’ következés felett.
  A’szászvárosi magyarság ismét kesztyűt vetett a’ szászoknak, kivált mióta azon rendeletét látta, mellyel mart. 23án 168 universitási szám alatt a’ magyar nyelvet eltiporni akarják.
  A’ szászvárosi magyarnak Szászvárost négyszázados élete van,’s mindég élhetett nyelvével; és most szorítsák meg azok, kiknek egykor eleink adtak kegyelemkenyér helyet? Midőn leért ide a’ fentebb nevezett univ. leirat, tanácsgyülés volt, ’s a’ helyettes elnök távollétében a’ másod (szász) elnöklése alatt tárgyaltatván az élet, és halál, a’ magyar nyelv három szavazattal a’ min. calc. által megbukott, mert egyik magyar tanácsos billikomot nyervén egyszer, most meggyőződéséből (?) a’ német nyelvre adá szavazatát. Messze kinyúlik a’szászok keze.

  Múlt és Jelen, 1847. február 18. Marillai Ferencz Déva városa érdemes szolgabírája január. 16-n elhunyt. Végrendeletében hagyott 400 frt a’ dévai piaczon felállítandó kútra, melynek, míg élt buzgó és tántoríthatatlan építő kezelője volt. Gyermekei gyámnokává t. Pogány Ignátz urat nevezte ki.

  Nevelési emléklapok 5. (Pest, 1848). IV. Nevelési bírálmányok. (kivonat).
  Erdély egy nagyszerű ékes népsír, ravatal, melynek vésett címerei a hegyek és bájos völgyek. De megjött már az ideje, hogy Erdély országos múzeumot is igyekszik létesíteni, habár csak fiául is a magyarországinak, mert nekünk csakugyan együtt és közösen kellene gyűjtenünk a múltnak emlékeit, mert múltunk közös volt, hogy jövendőnk is közös lehessen. De itt még különösen is kell emlékeznem azon egyes lelkes fiúkról, kik saját magángyűjteményeiket felajánlák a felállítandó országosnak, így csak az egy Déva mezővárosban öt gyűjtögetőt találtam a kiknek ritkaságai már is megtöltenének egy pár múzeumi termet, és ezen urak sokoldalulag még folyvást szaporítják gyűjteményeket, állat, növény, ásvány, pénz, faragvány, építvényrajzok, életeszközök és szerek stb-re nézve. Ezt nem lehet eléggé becsülni, csak így nyerhet az egész, ha az egyesek enyhe és ily irányban munkásak.

  Kossuth Hírlapja. 1848. július 17. Déva, júl. 10-kén.
  Soha Déván népesebb, lelkesebb megyei népgyülés nem volt mint e napon, mellyen az újon kinevezett főispán Kun Gothárd közbizalom s menydörgő „éljenek“ közt elfoglald főispáni székét. A zavartalan gyűlés eredményei: követválasztás; közfelkiáltással követeink lettek: Gyulay Lajos gr., Györfi Samu b., pótlókövet Váradi Ádám, mind a három egyén legragyogóbb gyöngye megye koronájában. Jegyzőkönyvbe íratott, hogy a követségéről épen most csinosan számolt Kakucsi Elekre is fötekintet volt volna, ha a jelenleg mint kinevezett h. főbíró olly szükséges nem volna a megyébe mint a falat kenyér.
  Ezután tárgyaltatott a megyei pecsétnek új magyar körirattali metszése, a honvédelmi szükségekről adakozás, „közlöny“ megrendelés, tudósítók kinevezése a h. laphoz, s végűl a székbéli katonaság tetemes sérelmeinek k. biztos utjáni orvosoltatása s az 1848. XVI. t. cz.-nek is elég tétetett. Minden nagyszerű lelkesedéssel folyt le, s az eredmény megmagyaráztatván — a magyarul nem értőknek is keblükben nyugalmat, viszhangot talált a tiszta akarat, s mivel érdekükkel nem volt összeütközés örömmel távozónak, írták a külföldi lapok, hogy midőn Metternich buktát halják a francziák örömökben az utczán csókolák egymást, így van most Déván „vége a szolgaságnak“ üdvözli egymást minden alak.
  Egy szót Nopcsa Lászlóról. Ő a volt főispán még mind érdekli a figyelmet. N. L. egyike volt azon mérges növényeknek, mellyek kipárolgások által az apák józan erkölcsöt vonták meg a fiúkban. Sok hibái, sok vétkei voltak. Alatta élt a „tizek tanácsa“ a „sóhajok hídja“ alatta volt azon rendőrség, melly megcsufoltatást adott annak ki kéjhölgy előtt nem emelt löveget. Alatta ért tetőre hűbéri szolgaság. Alatta voltak — kevés kivétellel — a törvényhozó ész híjával zsaroló tisztek; alatta a rész. Ő isten is volt, apáért fiút és lányt is büntetett. Most minden megváltozott, más most a volt dévai elpuhult, gyönyörökben kimerült, önző , hízelgő nép; erőt érez magában mert szétszakitá a kéjhölgyek politicáját, és a régi nopcsai szerződést nem lesz több szilaj önkény; kezes a közbizalom embere Kún Gothárd; nem lesz elnyomatás, kaczérság, szemtelenség. A gyűlésen ezer sokaság kiálló, „vesszen Nopcsa“ a házi erények feldúlója! A-ban két szép oldal volt: egyik, hogy bár a rendszer hivatalnoka volt is, de aristocratának csak azért, mert föúr, elsőséget soha nem adott; a más, hogy mindig kész volt segíteni barátit — bár azokat soha sem ismeré. Feltűnt nekem hogy azok is kiálták: „vesszen“ kiknek ő — bár érdemetleneknek — egykor házat, ruhát és kenyeret adott. Hát úgy kihalt a gyermeki hála?! „Gyűlöld a zsarnokot, de szeresd jól tevődet“ mondá a bölcs Shaenyai Dionnak.
  Jellemző volt, hogy a mai gyűlésen a szeretett újispán elhagyatni kérte rang, születés czímeit; ő világos fő. Élete nap a megye felett. Beiktatási ebéd nem volt. Igen hellyesen, a szűk pénz egyébbre kell, kell golyó és lőpor a honfiaknak, s az eszem iszomnak legyen is már vége. A hangszerek és kancsók közt kiáltott „éljenre“ nem sovárg a nemesebb indulata. A vendégségek a századokkal aljasodtak, más volt az Etele várossában, ott a lakomák közt hősi tettekre ébresztett a dalnok. Tán az illy lakomák egykori élete még feltámad. Adja isten!
Brúz Lajos.

  Forradalmi idők, Nopcsa László (Vaszlika) bokázása.
  Vasárnapi Ujság. 1848. július 23. 7. szám. Déva.
  Gr. Kun Gothárd, Hunyadmegyének Júl. 10-én tartott közgyűlésében, főispányi székét eskü letétel mellett egyszerűen elfoglalta. Hunyadmegye követei a budapesti országgyűlésen Györfi Samu és Gyulai Lajos. Pótló követ Váradi Ádám. Mint mondják Jordán Domokos is követ akart lenni. Hasonló dicsőségre vágyott Krányik Miklós dobrai esperest is, Jordánnak fortálja. Krányik az oláh ajkúakat a disunitum templomba öszszegyűjtötte s huzamos ideig bujtatta. Enynyivel meg nem elégedve a gyűlés színén is ilyszerűleg beszélett feleihez: „ne higyjetek a magyaroknak, azok titeket megcsalnak. Látjátok—, még most is csak csóváknak hívtak ide benneteket sat.sat.”
  Ezt természetesen elhallgatni nem lehetett. Egy hang, tanácskozás közben kiáltja: íme itt a bujtogató! Két nemzetőr a gaz esperest tüstént karon csípi, melyre nagy zajgás támad. Az elnök, csendre intő szavai sikeretlenül hangozván el, csenget. Ez a vitéz pópáknak, kik anynyi roszra csábítják a szegény jámbor népet, vészharang volt. Felemelék azért újdon szoknyájokat és harczias elszántsággal futásnak eredtek. Utánuk a hányás, és lőn az addig csoportozó, susogó népeknek sebes megiramodása, a kapun kiszaladása, a palánkokom átugrása, az ugrásban elesettek egymásra kalangyálódása, a czondráknak, tarisznyáknak elhullása, végre a szőlőknek, kerteknek kétségbeesett vitézekkel megtelése; a vármegye ház udvarán maradott kevés számunknak pedig nagy nevetése.
  Egyedül Krányik nem mozdulhatott; neki magát igazolni kellett. Míg e nehéz munkában izzadott, az alatt az elszaladottak viszszaszólíttattak s a csend megint helyre állott. Krányik sérelem nélkül menekült, noha felakasztására, ha két nyaka lett volna is, elég ok volt. E kis mámi ribillio nevezetes dolgokat hozott világosságra. Oláh alakról hallok, miképp a hunyadmegyei köznépet Nopcsa Vaszi és Saguna arra bírták, hogy a mely rendeletek alatt e becses neveket nem látják, azoknak ne higgyenek. A hátszegi major Nopcsáéknak complextársa.
Hátszegvidéki oláhajkú nemzetőr Popeszk úr, mély fájdalommal rajzold a gyűlés színe előtt, menynyire el van ámítva nemzete, s mi nyomot vár réá az alacsony bújtatások következtében. A szemtelen bujtogatókat jól ismerjük, és ők mégsem függenek. Krányik mihelyt megszabadult, azonnal igyekezett elorsanni, de a kapuból viszszahívatott, és az előbb hazugsággal ámított nép előtt most az egyszer igazságot kellett egy szék tetejéről szólania oláh nyelven. Őkeme ha tovább is úgy viszi mint eddig, egy nagyreményű fiával együtt bizonyosan akasztófán fog száradni, mert lépteit éber figyelem kíséri. Jordán úr igen jól szokta magát találni egyszer másszor házánál.
  Alpesiesi pap s tudós Magyari Ferencz úr történetesen szerencsés volt részt venni a Nopcsaféle conferencziákban mind Záhmon, mind Farkadinon. No de mondok: történetesen mind Zámon mind Farkadinon.
  Jordán a közgyűléssel egy levelét kívánja tudatni, melyben Déváról elpusztulásának azt az okát adja, hogy élete fenyegettetett. Nem kérdeztük. De kimondottuk réá, hogy a merre a szemével lát arra menjen, csak Déva felé ne! Itt a közcsend háborítva van általa.
Vajda Sándor is elmehet a verebek árával. Hunyadmegye minden füstre 30 p. krt. rótt a haza szükségein segítendő. Az így begyülendő öszveg 12 ezer pengő forinra rúg — ha befizettetik. Ezen kívül adakozási ívek nyittatnak.
  A dévai őrsereg el van látva katona fegyverekkel. Erős és gyakorlott. A vidékiek is jól viselik magukat. Harc, Algyógy, Lozsád katonai rendben jött be a közgyűlésre, Hátszegvidéke derék ügyes huszárjait mutatta be. Munkába van véve, hogy az egész megyei nemzetőrség egy hatalmas ezreddé olvasztassék öszsze. Csak fegyver kell Gyula-Fejérvárról. E megyében minden alacsony bujtogatások daczára a rend és csend legkevesebbé sem háboríttatott meg.

  Kossuth Hírlapja. 1848. augusztus 11. Országgyűlés. (kivonat).
  Géczy Péter figyelmezteti a házat, hogy a volt Erdély lakosainak nagyobb része oláhokból áll, és a székelyek kiköltözése által ott a magyar elem még inkább fog gyöngíttetni. Hogy tehát e veszteség kipótoltassék, szükségesnek látná e szakaszhoz csatoltatni, hogy a ministérium a Moldva- és Oláhországban lakó 70000-re menő csángó-magyarok Erdélybe költözése iránt felhatalmaztatik.
Kossuth Lajos egyetértve elvre nézve a honti főispánnal, de arról csak azért nem tett említést, mert külország alattvalóiról lévén szó, nem tartotta conveniensnek, ezekről törvényben disponálni. Egyébiránt úgy a moldvai csángó, mint a bukovinai magyarok iránt a ministerium részéről az előkészítő lépések megtörténtek s folyamatban vannak.

  Forradalmi idők
  Vasárnapi Újság. 1848. augusztus 27. 17. szám. Hunyadmegyéből.
 Folyó hó 10-én választmányi gyűlésünk volt, melynek sok mindenféle tárgyai közül hármat tartok kiemelendőnek. Bejelentetett, miképp: Bianki ezredbeli hadnagy Barst, felső királyunkat, többek előtt, faluról falura járó futó bolondnak nyilvánította. Szélbeli katonáink között épp azon bécsi Hoppkrikskraksztól jött rendelet közönségesítetett, melyet már Fábián követ a nemzeti gyűlés előtt felfedezett; Hátszegen a magyarság elleni ingerültség akkora, hogy nemzetőrnek egyedül járni nem tanácsos.
  E bajok eligazítására a kir. biztos fog felszóllittatni, Barst uram előlegesen is az itteni katonai tiszthatóságnak béjelentetvén. No hiszen ez mind jó, de hátha az ellenszenvű katonatisztek impertinentiája következtében hazafi vér foly, emberélet áldoztatik fel: ki lakol azért?
  Lám e napokban a hátszegi ref. tornyáról kétszer lopták le a nemzeti lobogót, s midőn a gazmerészlet harmadszor is megkísértetett, Imre Samu koponyájába a tolvajkodni ment katonák fejszét vágtak. Én, mint egyszerű falusi ember nem sokat értek a politikához; de miután hátszegi major Riebelnek és kapitány Jirgencznek tényei anynyira napfényen vannak, nem tudom miért tartják őket közöttünk, midőn helyüket akármelyik becsületes érzelmű káplár vagy strázsamester kipótolná. Miért nem szólíttatnak fel őkennek komolyan, hogy akarnak-e becsületesen szolgálni a magyar kormány alatt, vagy sem? S ha nem, miért késik oly soká obsitjuk?
  A katonatisztek ellenséges hangulata elleni panasz közönséges, úgy látszik ők maguk sem csinálnak többé titkot a dologból, s mi mégis mindent hallgatva tűrünk. Ki áll jól, hogy ma holnap nem éppen azon katonatiszt urak fordítandják ellenünk fegyverüket, kiket most testvériség fejében mérges kígyókként ápolunk kebleinken.
  Bécsben a katonatisztek Jellacsicsnál udvarolnak, Magyarország mégsem veszi észre magát. Legalább előttem kimagyarázhatlan, hogy a nemzet felfegyverkeztetése halogattatik, sőt a hadügyminiszer e tárgybani törvényjavaslata is félre tétetett. Most még csak egy néhány rabló rácz-illyrrel van bajunk s mégis belármázzuk a világot hazánk vészharangjával, hát ha az osztrák birodalom rendes katonasága fordítatik ellenünk, mit teszünk akkor? Csinálunk legfeljebb egy győri ütközetet. Én pedig a legbizonyosabbnak tartom ennek bekövetkezését.
  A nemzeti gyűlés jól tenné, ha a honvédelmi ügyet erélyesen bevégezvén, eloszlanék, és az egész ország hadilábra állítása haladék nélkül munkába vétetnék, ha valaha, most igazán periculum in mora.
  Az erdélyi kerület még csak arról sem vett rendelést, hogy nemzeti őrsérgeket alakítson. Nincsenek egyének kinevezve, akik azt munkába vegyék, főispánjaink között pedig hiányzik Szentkirályi Móricz. Ahol őrsergek alakultak, ott is baj van a tisztek felett. Pl. a Dévai őrsereg még áprilisben őrnagyot választott volt magának, ki ellen most többen szót emelnek, jelesen Sebe János és Keserű Sándor ügyvédek, vitatván, hogy törvény szerint az őrsereg nem választhat kapitányokon felüli tiszteket. E szent igaz, de ha őrnagyunkat elbocsátjuk, őrsergünk is öszszemegy, mert fő nélkül bajos élni, már pedig arról senki sem gondoskodik, hogy megyénk számára törvényes őrnagy neveztessék ki. Mikor a dévai őrsereg öszszement, akkor fel van bomolva Hunyad megye csendessége is. Én, mondom, egyszerű falusi ember vagyok, s nem tudom kinek kellene az ilyszerű bajokon segíteni, a főispánnak-é ? Kir. biztosnak-é? Baldaccinak-é? Hadügyministernek-é? Elég az, hogy gyengén vagyunk.
Sebe János még azt is ki merte mondani, hogy a dévai őrsereg nem törvényes, s midőn az ide való városi tanács őrsergünk ügyében egy erélyes határzatot mondott ki, hogy t. i. aki törvény értelmében fegyvert fogni tartozik, az okvetlen soroztassék be; e határozat ellen, mint tanácsnok, óvást iktatott a jegyzőkönyvbe. Aztán ily indulatu emberekkel boldogult.
  Ugyan, édes Brassai bácsi, tanítson meg minket: ki kötelessége volna az őrsergek ügyét erélyesen mozgatni? S kit okozzunk ha a menthetlen hanyagság miatt a belső ellenség reánk csap, s minket mint készületleneket porrá tesz? Lám az önkéntes csapat kiállítására küldött 10 ezer pgőt is (oh nem, e satyris kifejezés, hiszen a pénzt csupa bankóczédulában küldötték) rég itt hever a nélkül hogy toborzás nyittatott volna. Ma egy hete érkeztek ugyan városunkba toborzók is, de még ez óráig nem indultak neki. Mire a késedelem? Ha megvernek, mit én a dolgok ily állásában kikerülhetlennek tartok, annak egyedüli okai functatoraink lesznek.
  Aztán miért halasztatott el a hadügyminiszer törvényjavaslatának tárgyalása? A nemzet kötelességszerű felfegyverkeztetésével nem lehet vala-e megtakarítani az önkénteseknek előlegezendő 20 égőket? Tán igen bő a pénz hazánkban!
  Még egy szép históriát beszélek. Jordán Domokosnak kedve ereszkedett bujdosása útjából kezünkbe viszszatérni. E végre itt Kakucsi Eleknek és a főispánnak, s midőn ezek a közvéleménynek nem parancsolhattak, ügyét választmányunk elébe terjesztette, ahol maga is megjelent. Nemcsak, hanem egy szerencsétlen oratioba keveredett. Elzokogta, minő igazságtalan méltatlanságokon ment ő keresztül, de mind azokért nekünk nagylelkűleg megbocsátott. E szó reconciliatioját tönkretette. Nem tudtuk boszankodjunk-e vagy szánakodjunk a nyomorulton. Több beszélők között Kakucsi békés hangulatú szót emelt. „Mi, úgymond, úgy tudjuk, hogy az az oláh, de az semmi baj, mert az oláhok is kedves polgártársaink, azokat is egyen egyen szeretettel, testvéries indulattal öleljük: de nyilatkoztassa ki önmaga, melyik nemzethez tartozik?“
  Jordán a magyart választotta. Feláll ekkor postamester Vellicska József polgártársunk, ki Jordánnak balásfalvi tetteit ad még nem ismerte, s gyalázatos szemtelenségét, mint aki a körülmények szerint most ide, majd amoda hajlik, a legélénkebben rajzolta. Szót emeltek azok is, kik előtt magát a Nopcsa idejében büszkén vallotta volt oláhnak. Lehet képzelni drága dolgát. Ember nagyobb gyalázaton nem mehet keresztül, mint aminőt ő itt kiállott. Eleget ígérte ugyan megjobbulását, ha arra neki út nyittatik, de Bágya Károly szerint az út nyitás nem nekünk áll hatalmunkban, „ha — úgymond — a gyalázat és gazság útját magától meg tudta kapni, keresse meg a becsületét is.” Csakugyan a választmányi gyűlés nem hagyta Jordánt vigasztalatlanul, minthogy új nyitást kért, megadta kívánságát...elutasította a római sánczok alá.

  1848. Önkéntes dolgok.
  Kossuth Hírlapja. 1848. szeptember 15. Szászváros, sept. 7-kén.
  Belügyminiszer parancsára épen működik a honvédeket egybeíró bizottmány. Sokhelytt részlelkű izgatások hintetnek az oláhok közé. A szék részéről még mind szolgáltatják most is a közelebbi törvényczikk által rótt ujonczokat. Az oláh távolról se higye, hogy mi igazságtalan hatalmat akarunk magunkhoz ragadni, s meg kell velök közvetőleg papjaik által értetni, mit a pesti lapokból csak ők nem olvasnak. Ha megismertettük őket alaposan nemzeti dicsőségünkkel, lehetetlen, hogy hozzánk ne közeledjenek. Toborzás is volt városunkon, fölcsapott 21 egyén, szász vagy oláh közöttök nem volt. Kevés szám, s nálunk ezen méltán csudálkozhatik az, ki a tömérdek járdatapodó úrficskákat a boltok előtt szivarozva újságok után leskelődni látja.
  Déván csaknem 200 felcsapott önkénytes van. Felelevenült arczú legény mindenik, csak posztó ruha nincs, pedig itt az idő hideg őszre jár, s a bolygó zsidó már Szebenben és vidékén dúl, s a maga előtt kibocsátott cholera székvárosunkban is mutatja teljhatalmú uraságát. A kormányszék megengedte városunkba az olly rég perelt második gyógyszertár ideiglenes kinyithatását.

  Kossuth Hírlapja. 1848. szeptember 24.
  A Déván levő önkényteseknek ma vittek ruhát, és fegyvert. Hunyadmegyéből 36 fiatal ment ma itt át Udvarhelyre a Kossuth lovassághoz. Kiszemelt derék, Írástudó ifjak. Nekünk ismét felderül a múlt hőskora; a volt után lehetlen, hogy a harcz szelleme ismét fel ne ébredjen a magyarnak keblében.

   Kossuth Hírlapja. 1848. szeptember 25.
  Szászvárosból nagy dicsekedve írja a szebeni Bote, hogy ott f. hó 8-kán híre futamodván, miszerint az önkénytes toborzók oda szándékoznak, valami Alberti nevű kapitány a városi hatósággal egyetértve a várost katonasággal elzárta, mire a toborzók eltávoztak. 11-kén nemzetőri százados Thierry több nemzetőrrel Kaszó helységbe indult, hogy a románok számára arra csempészett 7 szekér puskaport lefoglalja. Erről a stationscommando értesíttetvén, Schröer kapitány azonnal utána lódíttatott, Thierry csapatja lefegyverkeztetett s a puskapor visszafoglaltatván, katonai és oláh őrizet alatt Hátszegre küldetett.
  Rákosdon, Hunyad mellett, már több véres összeütközés történt a magyarok és oláhok közt. 9-dikén egy oláh és három magyar esett el. Déván hasonlókép jelentékenyebb zavarok vannak, mit a nevezett lapon kivűl, a Pestre menekülni kényszerült ottani derék lelkész is tanúsít.

  Pesti Hírlap. 1848-10-17/189. szám. Déváról, oct. 5-ről ezt írják az „Ellenőr”nek.
  Az itteni végvidéki oláh ezredből nehányan, neki lelkesedve átállnak az önkénytesekhez, s mikor őket vizsgálatra állítják, megjelenik a várparancsnoka. Czech, eddig szájjal a legnagyobb magyar hős, s a beállt oláh újonczokat mind visszaparancsolja. A szegény határőrök ekkor sírva mentek Déváról haza. Különben ez a Czech nevű nagy férfiú, mióta meghallotta, hogy Jellachich Magyarhonba betört rablócsoportjával, a vár körüli fákat ismét fekete-sárga színre mázoltatja. Hisszük , hogy hasztalan munkát tétet. — Az önkénytesek még felszereletlenek.

  A dévai honfiak hanyagsága…1848.
  Kossuth Hírlapja. 1848. október 26. Déva, oct. 17.
  Hova eddig békésen jöttem, most fegyverrel közelíthettem a tegnapi városi közgyűlésre. Mondják, Erdélynek a forradalom után nincs embere, csalódás. Főispán Kún Gothárd rendkívüli hazafi, egy fenszárnyaló tetterő, megvesztegethetlen tiszta jellem.
  Dévát eddig honfiak hanyagsága nyomta, de Kún kezeiben óriási egybeforrás, lelkesedés lett. A rabságban élt népnek kizárta a főispán a szabadság bibliáját. E hó 14-kén Déva ostromoltatott. A Rákosdról visszavonult, mintegy 300 katonaság, csaknem olly számú határőrök, s Tibel őrnagy vezetése alatt több mint 3000 román e határra borul mint sáska. A lovasok a városkapu előtti téren, Tibel úr pedig embereivel az akasztófa-hegyen települnek le.
  A megyei és városi főbíró Kakucsi Elek, és Váradi Albert a katonaságtól kérdi, mi a szándékok? mellyre azt nyerék: elégtételt kérnek az „insullatiokért“ mert Déván tisztjeik iránt roszul nyilatkoztak. Déva hitszegővé tette a rákosdi katonákat. (Azért, hogy azok mint határőrök megunván a camarillát, a megyéhez folyamodtak, hogy az nyerjen számokra az önkénytesekhezi beállásra engedelmet?). A segítségre jött székelyektől félnek, (pedig a városon egy sem volt). A legfontosabb nekik a katonáknak a főispánt, mivel úgy nyilatkozott , hogy ő a martiusi forradalom embere, el kell fogni. Ha lehet a szemtelenség magasztos, ez az volt.
  Mindezekre Kakucsi az ész higgadt szavaival s szónoki melegséggel felelvén, annyira lehangolódott az ostromló nép, hogy végtére csak annyit kért, engedtessék meg a katonaságnak tovább vonulás elött, a városban etetni. ,,Nincs széna“ pénzért hát? „Úgysincs.“ Ekkora kudarcz után eloszlottak éhen, és szomjan, Szántóhalmán nyertek 150 kenyeret. E jelenet után tartatott a gyűlés, mellyen a főispán ügyes szónoklatával a közérdekre lelkesítvén hallgatóit, fölhívta, hogy nyilatkozzék, ki akar a camarillával, ki velünk, ki akar a pokollal, ki a szabadsággal tartani, mivel Tibel őrnagy azt mondotta, hogy Déván többen mellette vannak. A gyűlés egyhangon kiáltá: „esküszünk a szabadságra !“
  Ezt megmagyarázá a románoknak nyelvökön Kakucsi is. „Ki akar Tibel sárga-feketével tartani, menjen jobbra.“ Senki. A románok mieink Déván. Csudálatra ragadott e gyűlés, azon nyugodt méltóság és higgadt vitatkozás, melly Déván eddig nem volt, mi a jó tapintatú elnöknek tulajdonítható. Szerettem volna „honvédelmi társulatról“ is hallani valamit, de az jövőre halasztatott. Az itteni várparancsnok b. Czeh, olvasván az oct. 6 kai manifestumot, az éjjel elillant, s mindenét a várban hagyta. Követnék bár példáját mások is. Hátrahagyott majorságin az önkénytesek toasztoznak. — Brúz Lajos.

  Az 1848-as forradalom kitörése után fél évre.
  Közlöny, 1848. október 26. Hunyadmegye.
  Azokhoz mik a’Közlöny 135 ik száma alatt/megyénkről mondattak még a’ következendők járulnak: Riebel major, Runkán kapitány, Himesch hadnagy, minden erejűket a’ vidéki nép fellázitására fordítják; faluról falura járnak — rendesen éjszaka — ’s isten tudja minő ígéretekkel, de nagy hihetőséggel azzal, hogy a’ föld a’ parasztok között felosztatik, oda csábítják az oláhokat hogy azok tömegesen tódulnak Hátszegre.
  Okt. 14 éig már akkora csoport tódult össze hogy Riebel kimert vele mozdulni a’Déva melletti úgy nevezett Árkihegyig, de ez úttal a’városba nem szállott be. Okt. 16-án több mint 15—20 ezer oláh várt parancsára. E' nyers tömeg nagy részint csappantyús katona fegyverekkel van ellátva.
  Hunyadmegye tökéletes terrorismus alatt van. Személy- vagyonbátorság nincs többi, a'megyei kormány merőben megakadt. Oct. 18. Riebel be fogott menni csordájával Dévára, de erről majd a’helyben lévő tudósítók tesznek jelentést. A’főispány Déváról Pestre távozott. Kivülötte Barcsai László, Kakucsi Elek, Sükösd Samu, Tóth László hasonlólag elpusztítandók valának, de Barcsai és Sükösd 17-én reggel Dévát oda hagyták, Kakucsival, Tóthtal isten tudja mi történt.
  Annyi igaz, hogy míg a’ Riebel vad tábora Hátszegen helyt volt is, több magyarokat fogtak el a’ falukról ’s hurczoltak Hátszegre, hol velök a’ leggorombábban bántak. A’ derék Váradi Dániel el van fogva, ’s eddig tán ki is végezve. Elfogatott a' Rákosdi pap lelkes fija Koncza Benjám is, Riebelnek egyik czélja az önéintesek lefegyverzése lévén, azokat a főispány 17-én Déváról kiindította.
A’hunyadmegyei magyarság egyről egyik kiirtatik ha megmentésére valahonnan segély nem érkezik.

  Fejetlenség 1848.
  Kossuth Hírlapja. 1848. október 27. Szászváros, oct. 16.
  Mintha népek vándorlása időszakát élnék, úgy lódúl tömegestől a román nép Hátszegre. Ribel őrnagy feketesárga lobogója alatt a császárnak hitet esküdni; másfelől a katonaság indult meg, mint keresztes had féktelen csoportja. A román falvakban szüntelen félre vert harangok alá gyűl az oláh nép, s könnyű lovas és határőröktől kísértetve megy a nevezettem hittevő helyre. Van román, ki vonakodik, s azt verik, mondván : a császár parancsa van úgy. Még azon oláhot is ütik, ha nem megy, kinek nyírt haja van, arról azt tartják, hogy eladta magát a magyarnak.
  Hátszegről ittasan oszlik a tömeg. Felrémül az éj idején minden, mint volt Hóra vérszomjas világában, így rémült fel e város, így Déva s több vidéki helységek, mellyekből kiköltözött a magyar. Segélyt igényel e vidék, mellynek népe vágó pallóssá ingerült. Illy képe van e széknek és a szomszéd megyének.
  A nép hemzseg, s midőn letett hite után éjjelen szétoszol, kékült arcz, s rekedt nyers hangon istent és embert káromló szitkok közt élteti egyhangon császárját. Csak védelmi erőnk van, s ha nem jön segély, e vidék sivár pusztává válik. Laguna itt járt, de csak futólag vonult el a vidéken. A legtöbbet tehetne, megnyugtatni, s visszaadni egy népet honának s polgártársainak, kik nem a becsület, de a vérontás mezejére lépendők.
  Bejártam a vidéket is. Ott még kitörőbb a nép, mint itt. Hunyad megyében békés szekerek, utasok után lőnek, tisztelt egyéneket fognak el, verik, rongálják; a lóhátasoknak útját állják, a szántót ekéjétől, s a gazdát udvarából verik el, s a városba szennek, hogy ha nem jó esküdni Hátszegre, kastélyának tüzet adnak. Ha sötétül, minden puskalövésnyire őrtűz csillog, melly körűl élesített kaszájú nép kurjong az utasra, és kész őt elfogni.
  Brúz Lajos. Déva October 15-dik 1848.

  Márczius Tizenötödike lap, 1848. október 27.
  Nehéz szívvel s reszkető kézzel írom ezen, szegény hazámra nézve kellemetlen eseményt. Vasárnap Oct. 8. délben vettük azon rész hírt, hogy az itt lévő b. Bianchi nevet viselő sorezredbeli század, még azon kétszázaddal, melly ezen napokban ide érkezendő, minket le akarnának fegyverkeztetni. Az itt létező zászlóalj honvéd csak 100 fegyverrel bírván, kéntelenek voltunk, a magunk védelmünkre 100 kovásfegyvert az itt létező őrseregtől, mellyre teljességgel nem számíthatunk, átvenni, miután 100 honvédet olly hamar, mint csak történhetett a kapott fegyvereknek való szükséges töltésire bétanitók, szabad ég alatt a megyeházánál tanyázván, várák a már közel lévő részt.
  Az itt létező Bianchi százada is tanyázott, s 9-én a körül belől fekvő Maroson levő réveket, mellyeket mi kevés erőnk agályáért nem védhetők, elfoglalá s 10-én az említett jövésben lévő 2. század reggel fél négyre megérkezett minden csendben, nékiek itten állomások felsőbb rendelet szerént nem lévén, reggel 7 órakor a várost meglepték, erőszakkal magokat elszállásolák.
  A város segedelmével azon most már 600-ra növekedett számát, ezen erőszakos Bianchiaknak könnyen kiverhettük volna a városból, de a lakosok nagyon kicsinylelkűek,— így tehát egyébb módunk nem maradott, mint készen állani, s megtámadtatás esetében fegyverünkkel utolsó csepp vérig védeni.
  A tanyázás így folyt 9. 10. 11. és 12-dikén, 13-dikán megérkezett 1 őrmester 5 szekér viselt ruhákkal, a csatatéren lévő 1-ső székelységre találkozván vele 1 őrmester az említett sorezredtől, tudakoza itt léte után, mellyre a székely felelte: odalent a ráczok kezet adván a magyarral, ránk szükség nem lévén, a 2-dik zászlóalj székelység jön vissza; — erre a Bianchi tisztei megszeppenvén, a körül lévő katonaságokhoz futárokat küldött az ő segítségekre felszóllítván, többek között Biebelhez is, ezen 2-dik Jellashichhoz, ki is itt a megyei oláhokat fölbujtogatván, Hátszegen mint egy 10,000 oláhot öszvegyüjtött s megeskete a magyarok kiirtására, egy kék fejér és veres zászló alatt.
  Még 13-án estve kapott kapitányunk egy levelet, melly minket intett a veszélyt kikerülni s egy Haro nevű szomszéd faluba vonulni, mivel egy divisio Cheveauxlegers és négy ágyú a mi lefegyverkeztetésünkre reggelre érkezik, — ezen eltávozást mi sem becsületesnek, sem czélszerünek nem tartván, a fenyegető részt nyugottan várván a volt tanya helyünkön, ki is ne merészelne 200 a csatára vágyó, s elszánt ifijával kezet fogva, akármilly nagy erejű ellenséggel szembe szállani.
  14-én reggel megérkeztek a Chevauxlegers, és őrnagy Riebel — elsők mint 240 — utóbbiak 300 szélbéli katonaság és mint 2,500 egész 3,000ig lévő felbőszült oláhokkal a Déva mellett lévő tetőkre — különben jó helyt, telepedtek le — szintolly előérzettel és jogokkal, azon helyt megokénak ismervén (azaz: akasztófa alatt) honnan ők a várossal értekezvén, kívánták a honvédek lefegyverkeztetését, (melly nem sikerült) az értekezés félben szakadván, visszavonultak és elszéledtek. Mindez az itt létezett várparancsnok, nyugalmazott kapitány, báró Zechnek működésére történt, ki is más napra viradóra az eltávozó Bianchi katonákkal elszökött, — miután mi a várat a maga rendin elfoglaltuk.
  Egy tiszt a dévai honvédektől.

  A piski csata után
  Közlöny, 1849. június 15.
  Február 9-kén a’ piski csatából mintegy 340 sebesült vitetvén be Dévára, harmadnap múlva mindnyájan az ellenség kezeibe estek. Hosszas volna elősorolni a’ durva bánást; röviden csak annyit, hogy kíméletlenül verték a’ tehetetlen sérülteket, ’s elrabolták mindenüket, — a’ rósz bánás és gondatlanság miatt alig maradt meg 170, a’ holtakat a’ temetőn kívül temették.
  Az 55-ik zászlóalji 5-ik század jobb sorsra érdemes századosa id. Szacsvay Imre Déván múlt ki febr. 13-kán, kinél Bihar jobb hazafit ’s bátrabb katonát nehezen vesztett a szabadságharczban. Ugyanakkor elfogattak könnyebb betegek és egészségesek 72-en, ezek Temesvárra vitettek másnap, — sok fegyver, pénz, és ruhanemű jutott birtokukba, — mert könnyű volt a’ védtelenektől elrabolni. Csak Thomna nevezetű hadnagy és egy Uros nevű mehádiai lovas határőrt őrmester bántak emberi módon a’ foglyokkal.
  Déván a’ 25—30 adag is divatos volt a’ javuló foglyoknál, csak azért is, ha valahol enni valót kapva jól laktak. Mit a’ dévai polgárok adtak, ritkán kaptak, mert DáVay nevű kapitány és orvos Szvioboda elég lelketlenek valának, saját embereik részére elvenni. Volt ott egy Szikszai nevű orvos is, goromba a’ foglyok iránt, alsó-fehérmegyei születés. Temesváron a’kórház-laktanya alatt voltunk egy szobában 90— 100-an, kik dolgozni nem tudtak, a’ szabadra sem eresztették.
  Temesváron Karácsonyi László torontáli főispán, Hilt, Schmidt és több lelkes polgárok és nők sokat könnyítettek sorsunkon, elláttak fehér ruhával, segítettek élelemmel, ’s mind az Olaszhonba menőknek, mind a’ kiszabadultaknak útra-valót is adtak. Vegyék szives köszönetünket, mint szinte a’ dévaiak is. Jánossy Károly, főhadnagy az 55. zászlóaljnál.

  Márczius Tizenötödike, 1849. július 4. Pest junius 4. 1849.
  Erdélyből örvendetes és szomoritó híreink vannak, mint a háborúk sorsa gyakran magával hozza. A császáriak által még mindig tartott Déva vára megadta magát, s így az erdélyi két még nem birt erősség közül egyik kezünkben van. Ellenkezőleg csapásért ott, hol nem vártuk volna. Abrud-Bányát a rabló oláhok csakugyan elpusztították.
  Hatvani Imre ott volt csapata az Alföldi Ilírlap szerint, de hihetőleg, igen nagyítva, ezer ember levágatott, csak Hatvani és 80 ember menekült Nagyváradra, hol letartóztatván, Debreczenbe szállíttatott.
  E szerencsétlenség nem bír ugyan ügyünk folyamára jelentőséggel, de szolgáljon tanúságul óvatosabbnak lennünk ezután vezéreink választásában. Illy erős csapatot azon oláh csorda ügyesebb vezérlettel, ha túlnyomó számával visszatolhatott, de soha így meg nem verhetett volna. Katonai ügyességéről soha sem hallottunk semmit, de igen más valamiről, mi már maga is képteleníté őt hasonló álláspontra. Most temérdek emberélet s egy virágzó város lőn a rossz választás áldozata. A veszteség ugyan helyre fog üttetni mielőbb. Kormányunk s hír szerint Bem altábornagy is intézkedtek, de a legyilkoltakat feltámasztani senki sem fogja. F.

  1849. A dévai vár robbanásáról. Hadtörténelmi Közlemények, 115. évfolyam. Hadtörténeti Intézet (Pécs, 2002) 3. szám. (kivonat).
  Később a várat (Déva) Kudlich főhadnagy parancsnoksága alatt 200 főnyi osztrák csapat szállta meg, aki a vár falait aláaknázta, a várost pedig gyakori ágyúlövésekkel nyugtalanította. 1849. február 7-én éjjel a fellázadt románok támadást intéztek a város ellen, amit csak Kemény Farkas váratlanul megérkező zászlóalja mentett meg. A piski csata következtében több magyar egység is áthaladt a városon, azonban a körülmények miatt a várat csak később, nyolcheti ostrom után adták át a cs. kir. csapatok 1849. május 27-én a Forró Elek ezredes vezette magyar hadosztálynak.
Ezt követően ismét megszervezték a nemzetőrséget, azonban a jegyzőkönyv itt meg is szakad, már csak Beke Dániel visszaemlékezéseit olvashatjuk a szabadságharc utolsó dévai napjairól, a vár felvetéséről, a magyar és orosz csapatok vonulásáról, az utóbbiak néhány szimpatikus cselekedetéről. A dévai vár felrobbanásával és a várőrség pusztulásával kapcsolatban többféle elképzelés létezik, de sajnos iratunk sem visz közelebb a megoldáshoz. Czetz szerint egy régi akna „vigyázatlan vagy áruló általi kezelése miatt" következett be a fenti esemény.
  Többen említik, hogy Maximillian Stein parancsára robbantották fel a várat. Más forrás szerint egy, színleg az erőd feladásakor a magyarok oldalára állt káplár volt felelős a rombolásért. Magunk egy szerencsétlen balesetnek véljük a történteket, ugyanis ha valóban Stein robbantotta volna fel az erősséget, akkor a várőrség és a hadianyag biztosan nem pusztult volna el; az ellenséges szabotázst is el lehet vetni, hisz a magyarok kudarcai és az orosz csapatok közelsége katonailag semmiképpen sem indokolta volna e tettet, így tehát - pusztán logikai úton - marad a véletlen baleset vagy a gondatlanság.

   A szétesett szabadságharc
  1849. augusztus. (A Honvéd. 1868-11-23/47. szám. kivonat).
  Augusztus 17-én Bem meggyőződött az iránt, hogy az egykor oly jól fegyelmezett hadsereg csengerész maradékával egyéb el nem érhető, mint a Törökföldre való menekülés, de oda a Dévai szoros útját álló orosz hadoszlopokon keresztül kell magának utat törnie. Egy megbízható tiszta ágyúval való fedezendő a magyarság visszavonulását a nyomukban levő osztrákok elől.
  A hadsereg, már alig 6000 ember, elindult tehát a Déván táborozó 25.000 oroszra elszántan az iránt, hogy rajtuk keresztülvágja magát. Az oroszok megszeppenve Bem erélyes fellépése miatt, melyet egy hozzá küldött parlamentarrral szemben követett, Déváról kitakarodának és helyökbe 18-án reggelre a magyarok vonultak be a városba. A Lüders alatti oroszok most 24 órai fegyvernyugvást ajánlottak, ami el is fogadtatott. Midőn azonban a visszavonulásnak az osztrákok előli fedezésére Dobrán visszahagyott tiszt jelenté, hogy emberei, kilencz közvitéz kivételével, mind megszöktek mellőle, Bem belátta, hogy a csengerész sereg megmeneküléséről szó sem lehet.
  Bem Déván az utcza közepére állt, rimánkodott, parancsolt, esdekelt a honvédeknek, csatlakozzanak hozzája és vesszenek inkább becsületes harczban, mint az osztrák zsoldosok keze által a bitófán. Mindhiába volt, az elbártortalanodás nagyon is megnőtt, a bomlás nagyon is általános volt; nem volt többé isten, ki a sereget összetarthatta volna!
  Ekkor a parancsnokságot Веkе ezredesre ruházó, azon megbízással, hogy a fegyvernyugvás leteltével adja meg magát, ő maga pedig arra szánta magát, hogy Ruszka-bányán keresztül hegyi ösvényen Törökföldre menekül. Szívrepesztő látvány volt, midőn utolsó pillanatban a 37-ik. zászlóalj 10 tisztje Bemhez közeledett a zászlóval, így szólva: Vécsey letette a fegyvert, embereink szétmentek, mi a becsület eme szent zálogát megmentettük, és készek vagyunk tábornok, az ön vezérlete alatt, a csatatérre gyászünnepre vinni!
  Kényezve ölelé meg az ősz vezére derék vitézeket. Веkе Piski alatt letéve Lüders előtt a fegyvert, — ugyan különösen rendelte így a sors! Zsidó-és Bánfi-Hunyadról származott az erdélyi hadsereg dicsősége, Piski alatt érte el fénypontját és ép itt kellett a nemes vitézeknek elhányni fegyvereket. A vanitas rerum!
  Augusztus 19-kén délben Bem, Guyon és 20 más tiszttel, 2 század választott gyalogság és néhány száz nádorhuszár kíséretében kocsin elviteté magát Lesnekre, hol Steinnal találkozott. Ott lóra ült, kezébe vette csekély holmijával megrakott vászontarisznyáját és egy krajczár nélkül hegyi ösvényeken Törökföldre indult, a Déva táján állott Lázár vezényelte csapatok Simbschen tábornoknak adák meg magukat, mely példát a hátszegi hadtest is követé. És a magyar hadsereg nem volt többé.
  A déván kapituláló csapat. (A Honvéd. 1868-06-08/23. szám. Kivonat).
  Jelen voltak pedig és a harczban tettleges részt vettek:
I. A Kunság hősfiai a Würtemberg huszárok 1. osztálya: Herczeg őrnagy
II. Biharmegye büszkesége a Máriássy zászlóalj: Jeszenszky őrnagy
III. Egy osztály bihari önkénytes lovas csapat : Gencsy őrnagy
IV. A dicső emlékű Kossuth huszárok 2. osztálya: gr. Bethlen Gergely ezredes és Makray őrnagy
V. A csongrádi úgynevezett szűrös zászlóalj (őrnagyát nem tudom)
VI. A történelmi nevezetességű 11. zászlóalj: Inczédi alezredes
VII. A bánságba kiküldött két hős székely zászlóalj: Móricz és Endes őrnagy; a 31. honvéd zászlóalj 2. százada: Dobay József őrnagy vezénylete alatt, — végre
VIII. Két és fél üteg különböző üregű ágyú: Mack őrnagy parancsnoksága alatt;

  A megtorlás
  Pesti Napló. 1852-07-01/692. szám.
  A „Kolozsvári lap“ következő hadi törvényszéki ítéleteket közöl:
Báró Kemény Lajos, erdélyi mezősámsoni születésű, 50 éves, házas, 4 gyermek atyja, földbirtokos, a forradalmi uralom alatt Déván térparancsnok,
Tóth László, erdélyi bibarczfalvi születésű, 40 éves, református, házas, egy gyermek atyja, ügyvéd, Vitán István, erdélyi dévai születésű, 62 éves, református, nőtelen, magános, Dózsa Józef, erdélyi márkfalvi születésű, 50 éves, református, két gyermek atyja, volt ügyvéd, jelenben magános.
  Báró Kemény L. mint elnök, Vitán és Dózsa mint bírák, Tóth László pedig mint vádló, az 1849-ki májusban Déván fölállított forradalmi vérbíróságnál, sok személyt a törvényes kormányhozi ragaszkodásukért halálra ítéltek és kivégeztettek, amely által, a törvényes kormánynak hódolt alattvalók ily módoni rettentésével, a forradalom czélját lényegesen előmozdítván, a felségárulást bűnt követték el, s ezért a haditörvényszék 1851-ki sept. 29-én mindeniket kötél általi halálra s minden vagyonaik vesztésére ítélte; mindazáltal ő cs. k. apostoli Felsége ápril 12-én kelt legfelsőbb határozatánál fogva, báró Kemény Lajos 15 évi, Tóth László 10 évi, Vitán István 6 évi várfogságra, kiállott vizsgálati fogságuk ideje betudása és vagyonaik elvesztése mellett lőnek megkegyelmezve, Dózsának pedig, vagyonai elkobzása mellett vizsgálat alatti fogsága büntetésül beszámítva.
  Hallersteini gróf Haller Ferencz, erdélyi fejéregyházi születésű, 38 éves, catholicus, házas, három gyermek atyja, hivatali rangja megtartása nélkül nyugalmazott katonatiszt, — mint fölkelési őrnagy és szászsebestérparancsnok rögtöni kivégeztetéssel s többféle meglövetés, fosztás és zsarolás megengedésével a fölkelők elől elfutott hű gondolkozása alattvalók vagyonai elkobzása megrendelésével, a fölséges császári ház gyalázásával és a cs. katonáknak a fölkelő seregbeni hadi szolgálatra csábításával , az 1849-ki ápr. 14-e előtt és után, a forradalom részére kitünőleg és erélyesen munkált.
  Váradi Dániel, erdélyi rákosdi születésű, 27 éves, református, házas, gyermektelen, szélbeli tanító. — a forradalmi czél előmozdításából Vajda-Hunyadon egy század mozgó nemzetőrség fölállítását magára vállalta, mint annak parancsnoka a törvényes kormánynak adott hegylakosok lefegyverzését, sanyargátasát eszközölte, járataiban 32 fogoly, védtelen és legkisebb alapos gyanúval sem terhelt románt meglövetett, Ludest és felsö Orostiorát részben leégettette, s főleg járataiban igen embertelen, kegyetlen eljárást tanúsított.
  Gál Dániel, erdélyi ilyefalvi születési, 40 éves, református, házas, s a forradalom alatt kormánybiztos, a forradalom kezdetétől annak végképi elnyomásáig mint egyik legtevékenyebb és buzgóbb izgatója, kezdetben mindjárt a háromszéki népességet ingerlő beszédekkel a törvényes kormány ellen fölizgatta, a székely zászlóalj Uzonbeli kimenetelét az 1848-ki júliusban megakadályozni igyekezett, az altábornagy Gedeon által 1849-ki januárban a székelyekkel kötött kibékülést elrontani, meggátolni törekedett, későbben, miután a fölkelők elfoglalták az országot és a függetlenséget kimondták, ezt minden módon terjeszteni igyekezett, mint kormánybiztos Beszterczén vértörvényszéket állított, forradalmi proklamatiókat adott ki, jóérzelmű alattvalók javai elkobzását rendelte, a fölkelő katonasághoz újonczokat állítatott, szóval: a forradalom czélját kitűnő és vészes módon segítette elő.
  Németh László, erdélyi ilyefalvi, 29 éves, református , mint összeírt szélbeli gyalog katona a 2-dik székely ezrednél, már a forradalom kezdetén a felséges császári házat lealázó, gyanús, ingerlő beszédeivel veszélyesen hatott a székely népre, mint Háromszéken forradalmi kormánybiztos az 1849 januárban fölkelő ezredes Gál Sándorral közösen, az altábornagy Gedeon által a székelyekkel kötött és a törvényes kormánynak hódoló békeszerződést elrontani, 10,000-nyi hadtest fölállításával azt megsemmisíteni kívánták, valamint a székely fölkelők számára árgyakat öntettek. Miután a felkelők elfoglalták az országot, a forradalom czélját hatalmában álló minden eszközzel hatalmasan és nyomatékosan előmozdítani törekedett, az igazgatási hatóságokat visszaállította, a cs. k. proclamatiókat megsemmisítette, a fölkelőket terjesztette, a császári kormánynak hódoló eltávozott személyek vagyonát elkobozta, az orosz fölkelőkkel tudatta, a fölkelő sereg erősítésére, új ezredek, zászlóaljak fölállítására újonczozott, a magyar függetlenség nyilatkozatát mindenütt nagy buzgósággal, erélylyel, ünnepélyesen közzé tétette sz. eff.
  Ennélfogva gróf Haller Ferenczet, Váradi Dánielt, Gál Dánielt és Németh Lászlót mint felségárulási bűnösöket a haditörvényszék kötél általi halálra és minden vagyonaik elvesztésére ítélte; ő Cs. k. apostoli Felsége azonban a gróf Haller Ferenczet és Gál Dánielét 15 évi várfogságra, Váradi Dánielét pedig 15. Németh Lászlóét 10 évi vasbani sánczmunkára szelídítette, minden vagyonaik elvesztése, és kiállott vizsgálati fogságuk ideje betudása mellett.
  Fogarasi István, erdélyi haszartoni születésű, 43 éves, református, házas, három gyermek atyja, földbirtokos, Sárossy László, erdélyi bokai születésű, 50-éves, nőtelen, unitárius, földbirtokos, Bajkó József, erdélyi felső csernadai születésű 41- éves, református, házas, egy gyermek atyja, földbirtokos, Berivay László erdélyi gyarmári születésű, 55 éves, református, nőtelen, gazda, e négy közül különösen Fogarasi István, mint magyar nemzetőr 1849-ki júliusban előőrsi szolgálatra menvén lovasokkal, katonákkal Bokajba, ezt fölgyújtatni parancsolta, amely által 97 ház lett a lángok martalékává. Ezenkívül 1848-ki júniusban Rápolton onnani futó lakos Skirgra Avrámot karddal levágta, azután meglőtte; végül a román Roszta Dániel kegyetlenül bánásában részt vett; Berivay László a Roszta Dániel kínzásában és kifosztásában részt vett; Sárossy és Bajkó Bokaj falu fölgyujtásában vétkesek; ennélfogva Fogarasi Istvánt a haditörvényszék kötél általi halálra, Berivay Lászlót 15 évi vasbani sánczmunkára ítélte, Sárosyt és Bajkót pedig a törvényes bizonyítványok hiányából fölmentette; mindazáltal ő cs. k. ap. Felsége a Fogarasi István ítéletét 15 évi könnyű vasbani sánczmunkára, Berivay Lászlóét 2 évi várfogságra szelídítette, kiállott rabságuk ideje betudása mellett; egyébben az ítéletet megerősítvén.