Déva történelméből 1904-1928

Források, az adott időpontra:
Nemzeti Hírlap, Gazdasági Mérnök, Kis Újság, Statisztikai Évkönyv, Friss Újság, Városok Lapja, Déva és Vidéke, Világ, Magyarország, Magyar Nép, Székely Napló, Budapesti Hírlap, Városok Lapja, Kecskeméti Lapok, Az Est, Új Kelet, Ellenzék, Kolozsvári Tükör, Aradi Közlöny, Keleti Újság.

   Az Újság, 1904-03-08/68. szám. Felgyújtott erdő.  Déváról jelentik, hogy a dévai Várhegy oldalán levő fenyőcsemete-erdőt ismeretlen tettes felgyújtotta. A korán érkezett segély daczára mintegy másfél holdnyi területégett le. A kár anyagiakban kétezer korona, de a veszteség nagyobb, mivel az országos műemlékbizottság és a város intelligencziája által fenntartott történelmi emlékű hely a tűz által szépségéből sokat veszített.

  1904. június 25. Br. Nopcsa Ferencz halála. Déva, jún. 25.
  Báró Nopcsa Ferencz, a királyné egykori főudvarmestere hunyadmegyei birtokán meghalt.

  1904. július 29. Baleset egy hídépítésnél Déváról írják:
  A branyicskai vasúti híd építésénél a napokban halálos végű baleset történt. A híd javításánál egy oszlopon a híd magasságában dolgozott Párta Mihály vasúti őr, míg az oszlop alján Mudrea Lázár vasúti pályamunkás foglalatoskodott. Az állvány, melyen az őrhelyet foglalt, megingott, mire az őr elveszítvén az egyensúlyt, lebukott a 10 méternyi magasságból és az alul dolgozó munkásra esett. A többi munkások a szerencsétlenség láttára társaik segélyére siettek, de midőn a helyszínére értek, akkor már ájultan feküdt mindkettő a földön. Párta halálosan megsebesült. A hatóság megindította a vizsgálatot annak kiderítésére, hogy a baleset miatt kit terhel a felelősség?

  1904. augusztus 26. Agyonütötte a villám. Déváról írják, hogy szerencsétlen utazása volt Holli István vajdahunyadi vasgyári munkásnak, ki a napokban egy csángó-szekéren iparkodott Algyógyra, hol csatornázási munkákkal volt megbízva. Alig hagyta el Alpestes községet, nyári eső érte utol, mi elől gyorsabb hajtással igyekezett menekülni. Egyszerre egy szörnyű dördülés történt; a lovak a földre estek s midőn a csángó kocsis az ijedtségtől magához térve a kocsiról leugrott, látta, hogy utasa a földön fekszik eszméletlenül. Azonnal jelentést tett az esetről a községi orvosnak, aki kiutazván a helyszínére, csak a beállott halált konstatálhatta. A szerencsétlen véget ért munkást Vajdahunyadra szállították, és ott temették el. Érdekes, hogy az elhunyton a villám nyomából mindössze annyi látszott, hogy bal halántékánál a haj meg volt perzselődve.

  1904. szeptember 29.
  Amint ismeretes, Hunyadmegye fölöttébb gazdag aranybányákban, melyek legtöbbje sajnos, nagyrészt külföldi kezekben vannak. Legújabban két nagy aranybánya cserél gazdát és jut szintén külföldi kézre. Az egyik a porkúrai arany- és ezüst-bánya vállalat, amely eddig Klein dr. szászvárosi ügyvéd. Villicska földbirtokos és Krausz bányamérnök tulajdona volt, megvette egy németországi társulat egy millió és ötszázezer koronáért.
  Ugyanez a csoport megvette a dévai rézbányákat is az eddigi, osztrák és bajor tulajdonosoktól. A német társulat a porkúrai bányákat teljesen újjá akarja szervezni s milliós befektetéssel ugyanoly bányavállalatot, akarnak belőle tenni, mint aminő a brádi aranybánya. Hír szerint a porkúrai bányákban az arany és ezüst tartalom igen nagy: tonnánként nyolc-tíz gramm. Az aranyér kénkovandban található. A bánya mostani tulajdonosai s a német társulat között már létre is jött a szerződés, amely szerint a németek a bányavállalatot hat hónapon belül veszik át. Ezen kívül új tulajdonosa lesz a nagyági aranybányáknak. Ez most az uralkodóház és a magyar királyi kincstár tulajdona s hír szerint angol vállalkozók fogják megvenni. Ezen a kettőn kívül a hunyadmegyei aranybányák közül üzemben van: a brádi Tizenkét apostol-bánya, amelynek tulajdonosai a muszari aranybányát is megvették, a hondol-csertési, amely Bornemissza báró tulajdona s végül a boiczai, amely Zeibig, a nagyszebeni földhitelintézet igazgatójának van a birtokában. Ellenben szünetel az üzeme: a Fericsel-tekerői, a kis- és nagy-almádi, a füzesi, stanizsai és karácsi aranybányáknak. Ezek némelyikük angol, vagy francia vállalkozók vették meg, s pl. a tekerői bánya ügyében még most is régi pörösködés folyik. Az aranybányászatához tudvalevőleg óriási befektetés kell, s miután aranytartalom mindig várható, ez csábító volta mellett a legkockáztatottabb üzletek, közé tartozik.

  1904-10-30/44. szám.
  Pénzügyi palota építése Déván. Hunyad vármegye közigazgatási bizottságnak memoranduma folytán a pénzügyminiszter elhatározta, hogy Déván több hivatal befogadására alkalmas nagyszabású pénzügyi palotát építtet. A minister kiküldöttje az illetékes hivatalok főnökeivel, a főispán elnöksége alatt, tanácskoztak az építésről.

  Déva 1904:
  Kormányjelentés-Statisztikai Évkönyv – 1904. C) Statisztikai Évkönyv IV.
Közműveltség, közoktatásügy és egyházi élet.
Leányiskola Tanítóképző Főreáliskola
Tanítók 7 17 25
Tanulók az év elején 134 122 384
Tan. az év végén 131 121 353
Magyar anyanyelvű 104 85 263
Költség fenntartásra 24.651 korona 94.110 korona 106.401 korona

  1904. november 5. Románok a népiskolai reform ellen.
  Déváról táviratozzak: A népoktatási törvényjavaslat ellen a románok Vlád Aurél vezetése alatt a mozgalmat az egész vármegyére kiterjesztették. Tegnap Demjan Vazul esperes elnöklete alatt Brádon tartottak népgyűlést, melyen mintegy 700 ember volt jelen. Dr. Pop János ügyvéd ismertette a törvényjavaslatot, amely kényszeríti a tanítókat, hogy az iskolákban magyarul tanítsanak s ezzel a románság nemzeti jellegét eltörölni, akarja. Határozati javaslatot terjeszt elő, hogy a népgyűlés tiltakozzék a kormány törekvései ellen és ezt a képviselőház tudtára adja. A határozati javaslatot elfogadták, mire Vlád Aurél záróbeszédében a népet összetartásra buzdítja, mert most akarják ellenük a legerősebb támadást elkövetni.

  1904. november 10. Bányaszerencsétlenség. Déva, nov. 10.
  A Déva közelében levő kőszénbányában bányalégrobbanás történt. Két bányász halálosan megsebesült és egy harmadik bányász nyomtalanul eltűnt.

  1904. november 15. A brádi aranybánya. Kolozsvár, nov. 14.
  Hazánk nem is olyan régen, 30—35 évvel ezelőtt a világ legnagyobb aranytermő állama volt, ma azonban háttérbe szorult aranytermelésével a világpiacon. Ausztrália, Transzvál, Kalifornia ma már vagonszámra termelik az aranyat hazánk bizony csak métermázsa számra. Európát tekintve azonban ma is hazánkban terem a legtöbb arany; és pedig az erdélyi Érchegység trachit kőzeteiben. Az erdélyi aranybányák között a legnagyobb a brádi aranybánya Hunyad vármegyében. Ez a bánya a Rudai tizenkét apostolról nevezett társulat birtoka s mintegy 30 millió koronaértéket képvisel, s több mint 4000 munkást foglalkoztat.
  A brád-rudai bányákat már a rómaiak is művelték. Csak nemrég, 1892-ben kerültek napfényre Budán vízemelő kerekek a rómaiak idejéből. Ezen kívül találtak több feliratos római mozsarat, amelyekben a szabad aranyércet törték. A rómaiak ugyanis csak a színaranyat keresték, az érces kőzetet pedig kihányták s ma ezen félredobott ércből termeli a társulat a legtöbb aranyat.
  A 18-ik században ezek a bányák a Ribiczey, majd a gróf Toldalaghy és a báró Zeyk családok birtokába kerültek, akik a Rudai Tizenkét Apostolról és a János evangélistáról nevezett bányatársulatokat alakították.
  Ezek a bányák most mind a „Harkot-féle góthai Társulat” birtokában vannak s központi igazgatóságuk Brádon van, mely porosz tőkével fényes üzemet fejlesztett. Központi zúzóművük Európának a legnagyobbszerű aranyérc zúzója s minden tekintetben vetekszik a transzváli és a kaliforniai zúzóművekkel. A zúzómű épülete 120 méter hosszú dübörgésével, dörgésszerű zakatolásával szinte megdöbbenti az országút járókelőit. Ebből a zúzóműből havonként kétszer szedik ki az anyagot, amely itt még higannyal vegyülve amalgám képében van. A foncsor kiégetéséből nyert nyersaranyat a körmöcbányai pénzverőbe szállítják.
  A brád-rudai bányatársulat aranytermelése 1894-től 1904-ig 125 métermázsa volt, a múlt évben 150 ezer tonna fölzúzott ércből 12 métermázsa színaranyat termeltek. Ez a vállalat Magyarország összes aranytermelésének 1/3-ad részét adta 8 kilónként 1000 korona nyereséggel dolgozik.
A társulat az aranylopások meggátlásara külön bányacsendőrséget szervezett, azonban mégsem akadályozhatja meg a lopásokat. Az u. n. gozárok csak a múlt évben 250 kg. aranyat váltottak be s így mintegy 800 ezer koronával károsították meg a társulatot.
  Sajnos csupán az, hogy a brád-rudai vállalat összes részvényei külföldi, főképp porosz részvényesek kezében vannak. A rudai 12 Apostolról nevezett Társulat bányáiban németül s oláhul beszélnek, a magyar szó jóformán idegen itt. Mintha csak a nagy Németország egy kiszakított darabjában volnánk, úgy érezzük magunkat a legnagyobb magyar aranybánya tárnáiban. A vezetőség nyelve a német, a munkások oláhul beszélnek ugyan, de német kommandóra hallgatnak s németül imádkoznak munka előtt és munka után. Az a néhány száz magyar munkás valósággal elvész a négyezer idegen között. Ideje volna már arra is gondolni, hogy a magyar föld kincseiből gazdagodó társulatok a magyar nyelvet kellő tiszteletben tartsák.

  1904. november 26. Ellopott iskola. Magyarországon volt már rá eset, hogy egy egész utcát loptak el találékony tolvajok. Nem mehet tehát túlságos nagy szenzációszámba az a hír, mit most írnak nekünk Nagyalmásról (Hunyad várm.), ahol egy iskolát loptak el a napokban. Nem egyszerre történt a különös eset, hanem csak részletekben. Először az ablakokat, aztán az ajtókat, majd a berendezést, végül a tetőt, szóval minden megmozgathatót elvittek. Egy napon arra ébredt fel a nemes iskola-tanács, hogy a nagyalmási iskolából csupán csak a rideg kőfalak meredeznek az ég felé. De még ez is csak felében-harmadában maradt meg, mert a fal tégláiból mintegy szekérre való tűnt el.

  1904. december 9. Arany tolvaj bányászok.
  Déváról írják: A rudai 12 apostol bányatársulat vezetősége már rég gyanúba vett néhány bányászt, hogy a kiaknázott aranymennyiséget megvámolják és értékesítik. A napokban azután reájöttek a tolvajokra. A csendőrség éjszaka meglepte Kimpián Joszif és Thomusza János kristyóri bányászokat, mikor lakásukon Balázs János, Leach Miron, Dregán Sándor, Thomusz Kulicza és Porász Szimion társasá¬gában aranyércet törtek egy vasmozsárban.
  Miután tetten érték őket, tettüket nem tagadhatták s a házkutatásnál 30 gramm aranyat már kiválasztva előadtak. Azon felül a csendőrség talált náluk 124 korona készpénze, melynek hólszerzését bizonyítani nem tudták. Valószínűleg ezt is lopott aranyért kapták.
Érdekes a dologban az, hogy mivel a bányászokat mindennap megvizsgálják, hogy nem visznek-e aranyércet magukkal, az aranyércet lenyelték s ilyen drasztikus módon jutottak hozzá. A csendőrség az aranytolvajokat feljelentette.

  1905. május 4. A korbácsolás, mint népszokás. Írta: Timkó György. (kivonat).  
…Déván, a csángótelepen, a legények csoportosan keresik fel a leányos házakat s a leányokat a magukkal hozott nyírágseprű vesszejével megveregetik, miközben mondják: „Aprószentek Dávid, Dávid, jó egészséggel viseljék az új esztendőben“. Ezután a legények átadják a vesszőt a leányoknak, kik azután a kapott verést kamattal fizetik vissza…

  1905. július 22. Személyközlekedés — átrakodással.
  A kolozsvári üzletvezetőség az utazó és szállító közönség tájékoztatása céljából közli, hogy július hó 25-én az arad-tövisi vonal Branyicska-Déva állomásai között levő Maros-kid vasszerkezetének betolása miatt éjjel 3 óra 30 perctől előreláthatólag este 9 óráig az összes személyszállító vonatoknál az utasok átszállással, a kir. posta, podgyász és 50 kgrot meg nem haladó súlyú gyorsáru darabok áthordással fognak továbbíttatni. A vonatkísérő személyzet az utasokat idejében figyelmeztetni fogja, hogy a vonatból a nyílt pályán való kiszállás, a pálya mely oldalán történjék.

  1905. július 28. A branyicskai híd betolása.
  Az arad-tövisi vonal Branyicska-Déva állomásai között levő szakaszon f. hó 25-én Maros felett épült hídnál ritka technikai műveletet hajtott végre a MÁV. mérnöki kara. Az eddig fennállott fahidat lebontották és helyébe egy vashidat toltak be. A híd építése még a múlt évben kezdődött és az új vashidat közvetlen a régi mellé építették, mely építés a napokban befejezést nyert. A művelet reggel 3 óra 30 perckor vette kezdetét, midőn a teherforgalmat beszüntették, a személyforgalmat pedig a hídon át átszállással közvetítették. Ekkor az e célra összegyűjtött 150 munkás hozzáfogott a falud szétrombolásához. Felszedték a síneket, az emeletmagasságú faoszlopokat kötelekkel ledöntötték, a pilótákat lefűrészelték s a veszélyes munka minden szerencsétlenség nélkül oly gyorsan haladt, hogy a nagy fahíd délelőtt 9 órakor már teljesen romokban hevert. Most kezdődött a munka java, az új híd áthelyezése, melyről a következő tudósítás számol be részletesen:
  A sínekre helyezett 122 méter hosszúságú és 2000 tonna súlyú hidat két részben vitték át az újonnan épített kőalapzatokra. A híd faggyúval bekent síneken feküdt és 4 daruval 12 munkás húzta, 4 pedig amerikai emelőkkel tolta. Az óriási vasalkotmány 21 perc alatt helyén volt s majdnem ugyanannyi idő alatt az oszlopokra eresztették azokról a gerendákról, melyeken feküdt. E után hozzáfogtak a második darab átemeléséhez, a mely szintén ugyanannyi idő alatt sikerült minden baj nélkül. Délután 3 órakor tartották meg a híd próbáját. Két teljesen felszerelt mozdony óvatosan reáhaladt a hídra, szelvényről-szelvényre ment és mindenütt 5 percig megállt. Majd visszatért Branyicskára, honnét 60 kilométer óránkénti sebességgel átrobogtak a hídon. Ezzel a híd ki lévén próbálva, a délután fél 5-kor induló személyvonatot már áteresztették a hídon.
  A hídbetolásnál megjelent Sztankovics aradi üzletvezető és helyettese Krenner főfelügyelő, valamint a mérnöki kar majdnem teljes számban. A munkát Skuteczky Lajos piskii osztálymérnök vezette, ki az építést is végeztette és az ő érdeme, hogy az minden izében ilyen pompásan sikerült. Mint értesülünk, a MÁV. igazgatósága az összes az építésnél közreműködött mérnököket, valamint altiszteket meg fogja jutalmazni. Nagyon természetes, hogy ez a nagy technikai munka nem maradt nézőközönség nélkül. Déváról és a környékről nagy számmal tódultak az emberek a munka megcsodálására és késő estig hullámzott a híd körül a kíváncsi közönség. A dolog azután nagy vigaszsággal fejeződött be, mert a vasút-igazgatóság összes ott közremunkált alkalmazottjait és munkásait fényesen megvendégelte, hol csengő poharak, zengő muzsika mellett éltették az építés vezetőit. A mulatság végén történt egy sajnálatos incidens, melyet nem hagyhatunk szó nélkül. A munka teljes befejezése után a zene rázendített a Himnuszra, mit a közönség állva, levett kalappal hallgatott végig. Egy gör. kel. pap — nevét nem tudjuk — a többszöri felszólítás daczára, sem akarta kalapját levenni, a miért a közönség meg is akarta támadni.

   Vonatkisiklás.
  1905. augusztus 1. Déváról jelentik:
  Tegnap éjjel a 602. számú gyorsvonat Branyicska és Déva között kisiklott. A mozdony három tehenet elgázolt, s a mozdony után következő étkezőkocsi tartányában a hullaroncsok megakadtak, minek következtében a kocsi mind a nyolc kerekével kisiklott és a pályát mintegy 40 méter hosszúságban megrongálta. Emberéletben nem esett kár. Reggel 6 óráig, mikorra a pályatestet helyreállították, a közlekedés átszállással történt. A gyorsvonat harmadfél órai késést szenvedett.

  1905. augusztus 2. Tömeges betörések Déván.
  Az elmúlt hét egyik éjszakáján kóbor cigányokból álló betörőbanda garázdálkodott Déván és bámulatos vakmerőséggel egész sorát törte fel az üzleteknek. Még arra is ráértek, hogy menekülőben feltörjenek egy üzletet. Az esetről a következőket írják:
  Csütörtökön este Déva városán két kocsi vonult végig, melyek elsején egy öreg cigány ült, egyébként pedig üres volt mindkét kocsi. Erről szállt le az a betörőbanda, mely 12 cigányból állott és tömeges betöréseket követett el. Először Ringvald N.-nél próbálkoztak. A redőnyt sarkaiból kiemelték, mivel azonban a belső ajtó zárva volt, az üzletbe behatolni nem tudtak. Innen Steiner Ferenc üzletéhez mentek. Először a kirakatredőnyt törték fel, majd látván, hogy ott behatolni nem tudnak, az ajtó-redőnyt felfeszítve behatoltak az üzletbe, honnét néhány csomag dohányt és talált aprópénzt, mintegy 10 koronaértékben elraboltak. Innét útjuk Nussbaum Adolf üzletéhez vezetett. Felbontották a redőnyt és kettő bement az üzletbe, míg a többi őrt állott. Míg ők benn dolgoztak, felébredt a kereskedő neje, felkeltette férjét is, ki felzavarta cselédségét. A betörők a zajt észrevéve, elmenekültek. A Steiner féle üzlet előtt találkoztak Gyila Dénes dévai gazdálkodóval, ki a Nussbaum-féle üzletből történt lövésre, melyet a hetes egy revolverből lőtt a rablók után, figyelmessé téve, megnézte az elvonuló gazembereket. Ezek neki estek, megverték és csak úgy tudott megmenekülni, hogy kabátját és kalapját a rablók kezében hagyva, elfutott. Gyila a rendőrségre ment, honnét két rendőr azonnal a színhelyre sietett és a környéket négy fegyveres honvéddel átkutatták. A betörők működési helyüket akkora már a Hunyadi-útra tették át.
  Először Neumann Simonhoz akartak bemenni, hol vámpénzkezelés, korcsma- és szatócs-üzlet lévén, nagyobb összegű pénzt reméltek. Azonban a szomszédban lakó Farkas Lajos vármegyei írnok a zajra fölébredt, kinézett az ablakon s a veszélyt látva, zajt csapott, mire a cigányok elmenekültek a Csángótelep felé. Itt még volt bátorságuk Herskovits Herman üzletébe behatolni, hol a lakás ajtaját betámasztották, és úgy kutattak a pénz után, mivel azonban a pénzes fiókban nem találtak, egy üveg szilvóriummal elégedtek meg.
  A rendőrség a csendőrséggel egyetértve azonnal megtette az intézkedést minden irányban a kóbor-cigányok letartóztatására.

  1905-08-09/220. szám. Kolera Hunyad vármegyében,
  Dévától jelentik: Az egész Hunyad vármegyék nagy izgalomban tartja a vármegyei tiszti főorvos egyik nyilvánosságra hozott jelentése, mely szerint Hunyad megye egyes községeiben kiütött a kolera, így Benczencz, Alkenyér községekben és Vajdahunyad városában számos megbetegedés történt, mely alkalommal a megyei tiszti főorvos kolerát állapított meg. A hatóság nagy óvintézkedést tett a veszedelmes járvány ellen.

  1905. október 28. Aranybányák Hunyad vármegyében.
  Karács-Czebe határában a nyár folyamán gazdag aranybányákat találtak az országos geológiai fölvételek folyamán. A Magúra és Karács nevű hegyekben már a rómaiak is bányászkodtak, erre mutatnak a jelenlevő jellegzetes keskeny és alacsony római tárnák. A múlt század elején a kincstárnak is voltak itt bányái, de ezeket később teljesen elhanyagolták.
  A most megejtett földtani fölvételek során fölismerték e bányák gazdagságát, próbazúzásokat végeztek s tonnánként 8 — 10 gramm aranytartalmat állapítottak meg. A bányák művelésére minden szükséges segítőeszköz meg van; hatalmas tölgy- és bükkerdők, és a Körös partjához alig 7 kilométernyire van a bányák zöme, ahonnét kötélpályán volna lehetséges a zúzóércet szállítani.
  A Körösbánya fölött elterülő diluviális kavicsok szintén adnak tonnánként 2 gramm aranyat s a kavics föltúrása kotrógépekkel, történhetik. A válogatott porondot azután szintén kötélpályán szállítják a Körös parti mosó telephez.
  A bányák tulajdonosai — báró Zeyk koronkai birtokos, gróf Toldalaghy Viktor és egy kőrösbányai társulat — eddigelé kezdet¬leges műveléssel is több kilogramm aranyat produkáltak. Szakértői vélemények szerint a körülbelül egy négyszög kilométernyi adományozott telkeken mintegy 50 métermázsa színaranyra van kilátás. A bányákat régebben Zboinski H. brüsszeli bányageológus, újabban pedig Papp Károly dr. kir. geológus vizsgálta meg a fent jelzett adatokkal, megegyező eredménnyel.

  1905. november 25. Templomrabló Dobrán.
  Kellemetlen felfedezésre ébredt a róm. kath. templom harangozója. A templomot feltörve, a templom perselyét pedig kirabolva találta. Rögtön jelentést tett Magát Lajos plébánosnak, majd a csendőrségnek, kik a templom küszöbén meg is találták a betörő nyomát, melynek alapján már másnap el is fogták a betörőt Lázár Todoszie csavargó péklegény személyében, kinél a pénz egy részét meg is találták, valamint egy arany gyűrűt is, minek holszerzésére vonatkozólag különféle meséket adott elő. A csendőrség a templomrablót a dévai kir. ügyészségnek adta át.

  1905. november 25. Gyilkos huszár.
  Vajdahunyad város határában e hó 21-én vérébe fagyva találták Sebestyén Gergely (Nagy Erazmus) ottani csángó gazdát. A hullára a munkából hazatérő nyári munkások akadtak, kik azonnal jelentést teltek a város rendőrségénél. A nyomozás megállapította, hogy a meggyilkoltat fejszével ütötték agyon, és koponyáját teljesen összezúzták. A csendőrség csakhamar megállapította, hogy a gyilkosságot a meggyilkolt mostoha fia, a rövid szabadságon levő Se¬bestyén Gergely 2. huszárezredbeli huszár követte el, a ki az elhunytnak régi ellensége.
A gyilkosságban segédkezet nyújtott Hillén András csángó. A csendőrség mindkét tettest elfogta, kik tettüket beismerték. Az üggyel a katonai bíróság fog foglalkozni.

  1905. november 28. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat 25 éves fennállásának emlékünnepélyét Déván f. hó. okt. 22-én ülte meg.   Erre az alkalomra a társulat igazgató választmánya Ballun Ernő dévai áll. főreáliskolai tanárt bízta meg a társulat történetének megírásával. A munka nyomtatásban még nem jelent meg, de kéziratban készen van s a társulat alelnöke, Réthy Lajos a jubiláns közgyűlésen bemutatta, s felolvasta a hozzá írt bevezetést, mely röviden elmondja a társulat történetét is.
  A társulat 1880-ban alakult. Dr. Sólyom-Fekete Ferencz és gr. Kuun Géza buzgalma hozta létre abból a célból, hogy a régiségekben gazdag Hunyadmegye történelmi emlékeit összegyűjtse, megőrizze és ápolja s a megye történelmét, kultiválja. A társulat az óta gazdag múzeumot létesített, tagjai buzgó régészeti és történelmi kutatást és munkálkodást végeztek, melyeknek eredményei megjelentek a kiadott 15. Évkönyvben. Megírták (gróf Kuun Géza, Torma Zsófia és Téglás Gábor) a vármegye monographiájának első kötetét, az ős és római kor történetét. Megszerezték tulajdonul a várhelyi amphiteatrumot s a kincstártól a dévai várat stb.
  Szép sikerekre tekinthet vissza a társulat, melynek elnöke s legfőbb éltető szelleme gr. Kuun Géza volt. A társulat nemrég újra szervezkedett, most Fáy Béla elnöklete alatt működik. Kívánjuk, hogy a társulat az első negyedszázad sikerei után még szebb sikerekre mutathasson majdan a félszázados jubileumon.

  1906. A) A minisztériumok működése.
  Iskola vagy óvoda elhelyezésére, illetve berendezésére adatott segély Dévának, Magyarbánhegyesnek, Felső-muzslyának, Nagykamarásnak, Almáskamarásnak, Hertelendyfalvának, Istvánfalvának, Végegyházának, Dombiratosnak, Zimándújfalunak, Ambrózfalvának, Gyoroknak,

  1907. szeptember 8. Leányszöktetés a zárdába.
  Szülők harcza a gyermekeikért. Saját tudósítónktól.
  Egy nagyon szomorú csángóasszony jelent meg ma a főkapitányságon, ahol szinte jej vészekéivé mondotta el, hogy, elrabolták a gyermekét. Egy jezsuita rokonát vádolja azzal, hogy a leányát az ő akarata ellenére juttatta zárdába.
  Bíró Istvánné a panasztevő, aki Tóth János rendőrkapitány előtt azt a panaszt tette, hogy tizenhatéves Emerencia nevű leányát unokaöccse, Varga István jezsuita páter fölcsalta Pestre, itt beadta a zárdába. Se neki, se férjének esze ágában sincs az, hogy lányából apáczát neveljen, éppen ezért követeli a lányt vissza. Emerenczia fejét — úgymond — teljesen elcsavarta a főtisztelendő páter, aki utóbbi időben gyakran fordult meg náluk Vajda-Hunyadon a Csángótelepen De ő otthon akarja tartani a gyermekét s nem akarja, hogy apácza legyen belőle. Ezért családi állás elleni bűntett miatt följelentést tesz Varga István jezsuita páter ellen.
  Bíró Istvánné a következő részleteket mondotta el ügyéről egy újságírónak:
  — A vajdahunyadi csángótelepen lakunk, kérem. Hadikfalvai születésű vagyok. Június 29-ét megelőző héten nálunk járt az öcsém, a főtisztelendő Varga István páter s rávette lányomat, hogy legyen franczia apácza. Azóta más se járt a fejében szegénynek. Folyton levelet írt Pestre a páternek, az meghívta, csalogatta. Se én, se az apja tudni se akartunk arról, hogy zárdába menjen. Maradjon itthon nálunk. Most már mi történt, kérem.
Tegnapelőtt ötödikén reggel a leány magához vette a sublót kulcsát, abból kivett negyven koronát s felutazott Pestre, Varga István páterhez a rendházba. Tegnap reggel aztán utána utaztam, este bementem a rendházba s kértem vissza az Emerenciát. A páter erről hallani sem akart, mert azt mondja, kitaníttatja franczia apáczának. De ne szóljak senkinek, mondta. Az utczán panaszkodtam a járókelőknek, alak aztán megrmagyarázták, mittévő legyek. Kérem, nem ez az egy dolga van Varga főtisztelendőnek az ilyesmiben. A Déván lakó Daradics Ferenc szintén csángó telepesnek Marczella nevű tizenkilenczéven lányát a páter elhozta Péter Pált megelőző héten, amikor lebbjárt nálunk látogatóba. Abból is franczi a apáczát akar nevelni.
   Varga István pátert is felkereste az újságíró. A páter kertelt. Tagadta is, meg be is ismerte a dolgot: semmi sem igaz a nagy hűhóból —mondta — Bíróné ok nélkül megijedt, mert a leányát, aki tán Hátszegre ment, nem találta otthon. De hát máskor is elment már egyedül hazulról. Igaz, én rá akartam bírni, hogy adja a lányát apáczának s ez sikerült is nekem. Az asszony most volt nálam és bocsánatot kért tőlem. Isten rendelése az, hogy Emerenczia, akinek nagy hajlandósága van a szent életre, apácza legyen. Az is lesz belőle. Holnap Pestre jön Bíró, a nagybátyám, az okos ember, azzal lehet beszélni, ő megadja a beleegyezését. Addigra az asszony is higgadtabb lesz, akinek most csak az jár a fejében, hogy ki fog otthon kapálni, ha a lánya bekerül a zárdába. Ilyen kicsinyes dolgok miatt pedig, nem lehet útját állani egy szent életnek.
                                                                               ------------
                        Megjegyzés: rövid idő után mindkét lány örökre hűséget esküdött…egy-egy férfinek.

  1909-03-06/10. szám.
  Déván báró Kemény József erdélyi földbirtokos új mezőgazdasági gépgyár létesítésén dolgozik. A gyár létrejötte biztosítva van.

  1911-01-22/19. szám.
  Déván a népszámlálást tegnap fejezték be. Az eredmény csaknem teljes bizonyossággal megállapítható s eszerint a lakosság száma 8550, a legutóbbi népszámlálással szemben 20 százalék a szaporodás. Az eredmény nagyon gyönge, bár a város rohamosan fejlődik, de a lakosság nagy része hivatalnok és ez a körülmény magyarázza a gyönge szaporulatot.

  1911-04-11/85. szám. A Szent István-korabeli sírok feltárása.
  Déváról jelentik: Roska Márton dr. egyetemi tanársegéd most fejezte be a Hunyad megyében végzett ásatásokat. Az ásatások úgy tudományos, mint történelmi szempontból rendkívül gazdag eredménynyel végződtek. Összesen ötvennégy sírt találtak az ásatások nyomán, melyek közül kettőt már beszállítottak a kolozsvári múzeumba. Rendkívül sok érdekes lelet került napfényre, többek között karpereczek, hat karikák, gyűrűk, ékszerek, ezüstből és bronzból. Különösen gazdag volt egy gyermek- és egy női sír. A leletekből és pénzekből megállapították, hogy a felásott területen szent Istvántól Salamon király idejéig temetkeztek. Roska Márton dr. az ásatás tudományos feldolgozását még ez évben befejezi.

  Magyar véreink, mind egy szálig haza! Hova?
  1911-04-27. Nemzetiségi bosszú a székely telepesek ellen.
  Barcsay Andor leégett. Déváról jelentik: Nagybarcsán hétfő este nagy tűz pusztított. Barcsay Andor dr. birtokán ismeretlen tettes felgyújtotta a magtárt, mely öt vagon gabona tartalmával együtt hamuvá égett. A gyújtogatást valószínűleg oláhok követték el a feletti bosszujokban, hogy Barcsay Andor most a megyében folyó székely csángótelepítéseknek a leglelkesebb híve.
  Nagybarcsa mellett, Csernakeresztúr községben a múlt héten helyeztek el 92 bukovinai magyar családot. A tűz kitörése után az oláh parasztok nem akartak az oltásnál segédkezni. A csendőrök kényszerítették őket, hogy vizet hordjanak, de megszöktek. A tűz által okozott kár mintegy 40.000 korona, de biztosítás útján megtérül.

  1911-05-06/18. szám. Gyáralapítás Déván.
  „Báró Kemény József Hungária Gépgyár Rézvénytársaság" cég alatt, Déva székhellyel, gépgyár alapítását tervezik. A társaság céja a „Báró Kemény József Hungária-gépgyár“ dévai gyárnak, a cég összes ingó és ingatlan vagyonának és mindennemű aktíváinak tulajdoni megszerzése és ipari, mezőgazdasági és egyéb gépek és műszaki cikkek, de különösen explossos motoroknak előállítása, javítása, adás-vétel, csere és bizomány útján való értékesítése. Az alaptőke egyelőre 1.000000 korona.

  1911-11-25/47. szám. Új gépgyár Déván.
  Nagyobb szabású és kihatásában igen áldásos iparvállalat létesül Déván. Múlt héten tartotta ugyanis alakuló gyűlését Déván a „Báró Kemény József Hungária Gépgyár Részvénytársaság.“ A vállalat 1.000.000 korona alaptőkével alakult.

  1912-08-03/31. szám. Déva város az alkohol ellen.
  Déva város tanácsa átiratot intézett több erdélyi városba, hogy az alkohol ellen az erdélyi városok akciót indítsanak és így a városok intézkedjenek, hogy a korcsmák és pálinkamérések szombaton este 6 órától hétfő reggel 6 óráig zárva tartassanak.

  1913. július 3. Déva. Írta Gálfalvi Réthi Gyula dr. 
  Vészes hír száll Déva felől. Ezt a szépen fejlődő erdélyi várost, az oláh tengerben a magyarságnak ezt az erős kis szigetét, ismét elöntötte a Maros. A város nagy része magasabban fekszik ugyan, semhogy katasztrófa fenyegethetné, de vízben áll az alszeg, a Görögváros vagy Grécs, a ferencrendiek kolostora és temploma, a katonai gyakorlótér a vár tövében és az egész határ, az egész, dús Marosvölgye, hosszan, szélesen! Aki most fölsétál a Várhegyre, fenségesen borzasztó látványt csodálhat: a végeláthatatlan síkság egy víz, melynek locsogó, barna hullámaiba megdöbbenve tekint alá az egyik parton Déva vára egymaga, túl pedig, ah, nagyon messze túl, az aranytermő nagyági bérc, lassan törpülő gerincével s a dúcos kenyérformájú aranyi hegy.
  Hiszen máskor is szokott a Maros — időszakos ivóként — egy-egy kicsit kirúgni a hámból, majd minden második, harmadik esztendőben, az néha még termékenyítőleg hat, mint a Nílus áradása. De most gyors egymásutánban harmadszor lepi el a vidéket, nagy ínségre juttatva szegény népét...
  A szomorú aktualitás révén hadd mondjak el egyet-most Déváról és környékéről. Talán könnyebben lobban föl az egész ország részvéte ez iránt a nagyon becses darabja iránt.
  Az arad-tövisi vonal utasa alig nyomhatja el a meglepetés fölkiáltását, midőn erdős dombok mögül, a kitáruló lapályon hirtelen eléje villan a meredek dévai vár. Nem csoda, hogy ez a büszkén egyedül álló, hajdan bevehetetlennek tartott citadella nagyon izgatta a népies fantáziát. A monda szerint tündér építette, vetélkedvén két társával, kiknek egyike Arany-, másika Kolc-várát alkotta. A gonosz aranyi tündér irigységből halomba akarta dönteni Kolcot, dobása azonban a Retyezát hegyes csúcsát érte és törte le, az ő várát pedig büntetésül az Úristen rombolta szét.
A székely ballada szerint Déva várát Kőműves Kelemen építette, tizenketted magával. Fél véka ezüstért, fél véka aranyért vállalták a munkát, de sehogy sem ment az, nem fogott a vakolat, nem állott meg a fal. Ekkor azt határozták, hogy a melyiküknek a felesége legelőbb odamegy, égessék meg és hamvát keverjék a mészbe. Hát éppen Kőműves Kelemennét vitte oda elsőnek bal végzete.
„Megfogák szép gyöngén, betevők a tűzbe,
Az ő gyönge hamvát keverték a mészbe.
Avval állíták meg magas Dévavárát.“
Azért olyan erős.
  Bizonyos, hogy már az ősembernek is lakóhelye, a római uralomnak pedig őrtornya volt. A Sólyom-Fekete Ferenc dr. és Kuún Géza gróf alapította Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat dévai múzeuma gazdag a Várhegyen talált prehisztorikus és római leletekben.
A történetírók úgy sejtik, hogy Déva várát IV. Béla királyunk építtette, a tatárjárás után. A tizennegyedik század legelejétől kezdve már megbízható és nagyon érdekes történeti adataink vannak róla.
  Itt ült Ottó király a ravasz és nagyravágyó László vajda fogságában, egy álló esztendeig, míg a bolgár fejedelem ki nem eszközölte a szabadságát. Ez a vár lett a Hunyadi János királyi jutalma, a törökön vett egyik fényes győzelme után. Majd a Mátyás örökségébe, ment át. A Hunyadiak dicső emlékét büszkén őrzi a megye, nevében és hollós címerében. Déva várában feküdt ravatalon Szapolyai János király; itten tartott országgyűlést, itt őrizte kincseit és itt időzött legszívesebben Izabella királyné. Török Bálint fia, János, a vár tövében állott véres bosszút Feri bégén, az atyjáért. Itt garázdálkodott, rabolt éveken át Castaldo zsoldos serege. Itt halt meg és van eltemetve az erdélyi reformátusok első püspöke, Tordai Sándor András, valamint híres ellenfele, Dávid Ferenc, az unitárius vallásalapító, aki a vár börtönében lehelte ki lelkét. Itt, a vár lábainál ma is épen álló kastélyában, a Magna Kúriában intézte nagyszabású diplomáciai ügyeit a nagy Bethlen Gábor. A várnak egy bástyája viseli nevét. Itt élt a „Marssal viaskodó murányi Vénusz“, Széchy Mária, előbb Bethlen Istvánnal, első férjével, majd Kun Istvánnal, a másodikkal.
  Itt verte szét Hóra föllázadt pórhadát egy maroknyi nemesség, majd negyvennyolcban, ugyancsak a zendülő oláhokat, Kemény Farkas báró csapata. És itt rakta le a fegyvert „Erdély Világosán“, Bem apó maradék serege. A várat pedig ugyanakkor, a benne volt honvédekkel, egy áruló káplár a levegőbe röpítette.
  Azóta rom. Aligha építik valaha újjá, mert — úgy mondják — nincs hadászati fontossága. Megmarad tehát műemléknek és az ország egyik legszebb sétahelyének. Húsz év óta a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat tulajdona, az gondozza lelkes buzgalommal. A város felé néző, kopasz déli oldalt beültette fenyővel, akáccal, eperfával, liliodendronnal. Szelíden emelkedő, kényelmes szerpentin-utat vágatott a hegybe, föl a tetőig. Ahol szikla állott útba, alagutat fúrtak belé. A szikla tetején Kálvária-szobrok: Jézus a kereszten és két imádkozó angyal. A húsvéti böjt idején kegyes szívek mécset égetnek ott; olyankor szeme van a várnak. A szobrok közelében csinos filagória, menedékül a zápor elől, ámbár egy fél óra alatt akár az oromról is le lehet érni a városba. Az utak mentén padok. A nyugati oldal erdejében modern lövőház. A várból sós forrás fakad; gyógyítóerejű vizét fürdőbe vezetik.
  A Várhegy Dévának nemcsak dísze és nevezetessége, hanem üdülőhelye is. Itt sétált, itt pihen és szórakozik a közönség. Ki hajnalban, ki alkonyatkor, ki meg holdas nyári estén szereti legjobban. És hallgatják a fülemüle énekét. És gyönyörködnek a fölséges kilátásban, a mellyel betelni nem lehet. Északon a négy megye határán álló Gaina, délen fehér fejével a „hegyek nagyapja, a vén Retyezát“, közbül a kék Érchegység, teleszórva messze villogó tornyú apró falvakkal. A hegyek alatt kalásztermő rónaság, Marossolymostól Piskiig, Szászvárosig, Kinizsi Kenyérmezejéig, még tovább. Végig a zöld réten és mezőn ide-oda tekergő óriás ezüstkígyó: a Maros.
A vén bűnös!
  Az árvízben úszó Görögvárosnak nem szabatos az elnevezése. Nem görögök, hanem bolgárok laktak ott valaha. Steinville János gróf, Erdély katonai kormányzója telepített ide a tizennyolcadik század elején mintegy hatvan bolgár családot, melyek a török elől hazánkba menekültek. Ezek alapították a zárdát. Ma már nincsenek bolgárok Déván. Kis részük’ beolvadt, nagy részük kihalt. Másfél évszázadi megemésztette őket!
  Én még ismertem gyermekkoromban az utolsó bolgárt, az öreg Kokelin Mihályt. Jómódú kereskedő volt, de föltűnően kegyes, istenes modorú. Ha úgy köszöntem neki, hogy „alá’ szolgája, Kokelin bácsi“, helyreigazítólag viszonozta:
— Istennek szolgája!
  A bolgárokkal jött örményekből is alig van hírmondó. Ellenben az oláh roppantul elszaporodott, a városiban is, a megyében is, Bethlen Gábor idejében csak néhány családi volt belőlük Déván s a vidéken sem sokkal több; ma kétszázhetvenkétezer a lélekszámuk Hunyadmegyében, ötszöröse a magyarságnak. Negyven esztendővel ezelőtt Déván még az úri osztályhoz tartozó magyarok is vagy oláhul beszéltek vagy oláhosan. Ilyenformán: - Mit még csinálsz?
- Ülök a székemben és húzok a pipában.
- Hát a nejed?
- Mond a klavirban. (Zongorázik.)
Úgy kellett lassan visszamagyarosodni.
                                                                                        *
  A bolgárok székháza helyén ma — gazdasági gépgyár áll. A régi bolgár temető mellett — kétemeletes honvédkaszárnya. Bethlen Gábor kastélyában a pénzügyigazgatóság, azon innen törvényszéki palota, vele szemközt tornyos megyeháza. Ettől néhány lépésnyire internátussal egybekötött, kitűnő állami főreáliskola. Van a városban tanítóképző, szintén bentlakással és polgári leányiskola. Van állandó színház. Kaszinója a legrégiebbek egyike az országban. Utcáit aszfalt burkolja, villámos fény világítja. Az utas számos jó szálló közt válogathat.
És ennek a modern magyar városnak mindössze 8654 lakója volt a legutóbbi népszámlálás idején. Húsz évvel előbb csak 4778. Húsz év alatt nyolcvanegy százalékkal szaporodott.
  És ez a rendezett tanácsú kis város vegyes lakosságával is tiszta magyar jellegű. És székhelye és szellemi középpontja annak a nagy Hunyad megyének, amelyben tizenöt és fél százalék magyarság tartja fönn a magyar karaktert nyolcvan százaléknyi oláhval szemben. Fönntartja pedig olyan sikerrel, hogy a megye hat választókerületéből csak egy küldött nemzetiségi képviselőt az országgyűlésre, az eloláhosodás gyászos folyamata megakadt, sőt évről-évre kedvezőbb a magyarok számaránya.
  A Maros szabályozására sokat költ a kormány. 1911-ben például háromszázhatvanezer koronát fordított erre a célra és Déva városára is van gondja. De ennek az oly fontos bástyának a megerősítésére soha sem lehet igen sokat áldozni. Az állam bizonyosan fog arról gondoskodni, hogy ezentúl ne okozzon ezen a helyen minden esős időszak pusztító árvizet s a társadalommal együtt bizonyosan sietni fog az elemek sújtotta vidék segítségére

  1913-10-25/43. szám. Vegyvizsgáló állomás létesítése Déván.
  Hunyad megye már régebben fölért a kormányhoz, hogy Déván vegyvizsgáló állomást létesítsen. Ezen ügyben a napokban Déván járt a földmivelésügyi miniszer megbízásából Steineckker Lajos dr. ministeri titkár és Losonczy Lajos dr. a kolozsvári vegykisérleti állomás fővegyésze A kiküldöttek megállapították, hogy az intézet felállítása múlhatatlanul szükséges.

  1913. A) A minisztériumok működése.
  Gümőkor (TBC). Az 1913. évben dispensairek alakultak és működésbe léptek : Besztercze, Debreczen, Déva, Dicsőszentmárton, Eperjes, Segesvár és Sopron városokban s Balassagyarmat és Békéscsaba községekben.

  1913-12-07/289. szám. Betörések Déván.
  Az utóbbi hetekben Déván sok betörést követtek el. Legutóbb a Nuszbaum-féle fűszerüzletbe kétszer betörtek és onnan több ezer korona értékű árut elvittek. Betörők jártak a Roth-féle főutczai ékszerüzletben is és onnan is több ezer korona értékű ékszertés ezüstneműt loptak el. A betörők megdézsmálták a vasúti vendégió pénztárát is és a Gerber-féle czipőüzletbe is behatoltak és mindenütt érzékeny kárt okoztak. A rendőrség elfogta Pista Antal és Pista Sándor hírhedt dévai betörő cziganyokat, de ezek csak a Nuszbaum-féle betörést ismerik el a többiről semmit sem akarnak tudni. A közbiztonság Déván különben is nagyon gyatra, mert kevés a rendőr.

  1914-01-25/22. szám. Nőipariskola Déván.
  Déván nőipariskola létesítését tervezik a megye és az állam támogatása mellett. A vármegye tekintélyes összeggel hajlandó támogatni az új intézményt. Az államsegély elnyerésére is van kilátás. A városban az összes úri körök nagy érdeklődéssel várják az új iskola létesítését.

  1914-02-07/6. szám. Legelő Déva városának.
  Déva város kisgazdái már évek óta sürgetik, hogy a város bármi áron is szerezzen közlegelőt. A városnak több birtokos felajánlottmost egy 111 katasztrális holdnyi területet. Koncz Domokos polgármester megindította már a tulajdonosokkal a tárgyalást.

  1914-02-11/33. szám. Mariházy kérelme.
  Mariházy Miklós színigazgató ma kérvényt adott be a városi tanácshoz, melyben a színiévad ketté választását kéri olyképpen, hogy egyik színiévad 16 hétig tartana és pedig december 1-től március 21-ig, a másik sziniévad pedig nyáron 6 hétig és pedig június 10-től augusztus 1-ig tartana. Mariházy kérelmét azzal indokolja, hogy elsősorban is nyáron több kereső alkalom van és a közönség többet költhet szórakozásokra, másrészt pedig most egy erdélyi várost Dévát is megkapott és Déván szintén téli szezont kellene tartania. Mariházy kérelmét a tanácsnak mindenesetre teljesíteni kell. Eszerint Kecskeméten és Déván kívül Mariházynak még két állomása van: Szolnok és Orosháza.

  1914-02-27/51. szám. Elsülyedt kocsi.
  Déváról jelentik: A dévai piacon tegnap a várháza előtt egy üres kocsi alatt megnyílt a föld és a kocsi lovastól lezuhant. Az összefutott nép a beomlás helyén egy régi kutat látott, amelyet a kocsi és ló kihúzása után tíz méter mélynek találtak. Csoda, hogy nagyobb szerencsétlenség nem történt. A kút létezéséről a legöregebb emberek sem tudtak. A hatóság intézkedett, hogy a kutat betömjék és keresést indított, hogy nincsenek-e még ilyen veszélyes pontok a város területén.
  Ps. (A dévai piaci kutat 1845-ben építették: Múlt és Jelen, 1845 dec. 9/98. szám.)

  1914-04-07/83. szám. Egy asszony pénzhamisító bandája.
  Déváról jelenti tudósítónk. A rendőrség pénzhamisító szövetkezetet leplezett le, amelyet Hajdú Lajosné szervezett. Hajduné lakásán megtalálták a gépeket, amelyekkel egyes ötkoronás ezüstpénzt hamisítottak. Eddig több mint kilencezer koronát hoztak belőle forgalomba. A pénzhamisító bandának Gábor Avram dévai szabósegéd, Marzsineán Sándor, Antonie Mihály, a felesége és a fia voltak a tagjai. Az utóbbiak egy dévai korcsmában nagy mulatságot csaptak és közben a korcsmárosnak elárulták, hogy honnan szerezték a sok pénzt. A korcsmáros értesítette a rendőrséget, amely tegnap az egész társaságot letartóztatta és átadta a királyi ügyészségnek.

  1914-06-28/152. szám. Elpusztult műemlékek.
  A Műemlékek Országos Bizottsága. Ugyancsak tekintélyes idő múltán, a vaskos kötetben most számol be, esztendők során át végzett munkájával. 1903-ban jelent meg „Magyarország műemlékeinek jegyzéke,'' azóta a nagy nyilvánosság csak akkor ismert rá a Műemlékek Bizottságára, ha híre kelt valami műemlékünk vesztének.
  Gyakran a Bizottság tiltakozása ellenére is megtörténik egy-egy műemlék lerombolása és még mindig igaz a derék Bod Péter panasza, hogy „mi semmiben sem vagyunk restebbek, mint emlékeink, megtépezésében."
  A Műemlékek Bizottságának említett művéből, amelya Bizottságnak 1903-tól 1911-ig való működéséről ad jelentést, kiszemeltük legelőbb is, azokat az eseteket, melyek elpusztított műemlékekről szólának."
  1899-ben, lebontották a műemléknek jegyzett dévai református templom hajóját és tornyát. A bizottság csak akkor tudta meg azt, mikor már az értékes falfestményekkel díszített szentélyt is bontani készültek. A barbarizmus ellen felszólalt a bizottság, de hasztalan, 1907-ben lebontották a szentélyt.
  Ugyancsak Déván történt, hogy a törvényszéki palota építésekor lebontották az 1621-ben épült kaput, melyet Bethlen Gábor udvarbírája emeltetett a besztercebányai királyválasztás hírére.

  1921-04-22. (kivonat).
  Öt képviselőt neveztek ki az erdélyi ügyek vezetésére.
  …Samoaletiu a múlt eseményeiről beszélt, a román nép szenvedéseiről Erdélyben. Kimutatott arra, hogy a csángó telepeknek és más telepítéseknek az volt a céljuk, hogy a román népet kivetkőztessék nemzetiségéből. Jogunk van ahhoz — mondotta, — hogy mi is ugyanígy járjunk el más nemzetiségekkel. Nem hagyhatjuk véreinket továbbra is szolgákként nyomorúságban. A javaslatot elfogadták.

  1922. április 14. Báró Nopcsa Ferenc kellemetlen kalandja.
  A kolozsvári ítélőtábla tegnap délelőtt Haupt táblai tanácselnök elnöklete alatt érdekes bűnügyben hozott ítéletet. Két egyszerű pakurár állott a bíróság előtt, akiket azzal vádoltak, hogy báró Nopcsa Ferencet a szecseli határban összeverték.
  A vádlottak, Simolescu György és Vulcu Ioan szecseli parasztemberek, dr. Germán Traján védőjük útján azzal védekeztek, hogy önvédelemből verték meg a bárót, aki megtámadta őket.
  Báró Nopcsa Ferenc 1920. november 7-én, parasztruhába öltözött s így ment ki széjjelnézni szecseli birtokára, amely kényszerbérletbe volt adva. A báró annak rendje és módja szerint bocskorban, tüszőben és kozsokban, két késsel és egy revolverrel felszerelve, meg is tartotta a birtokszemlét, amely ránézve kellemetlen kalanddal végződött: szóváltásba keveredett a vádlottakkal, kik összeverték.
  Nopcsa Ferenc báró csak egy jó félóra múlva tért magához. Nagy nehezen hazavánszorgott és orvosi látleletet vétetett, fel magáról, amely két héten túl gyógyuló ütési sebeket konstatált rajta. A dévai törvényszék Simolescu Györgyöt 1 hónapi eljárásra, Vulcu Ioant 300 lej pénzbüntetésre el is ítélte. Fellebbezés folytán így került az ügy tegnap a táblához, amely megváltoztatta a törvényszék ítéletét. Vulcu Ioant 3 hónapi, Simolescu Györgyöt pedig két hónapi fogházzal büntette. Az ítélet ellen Germán dr. a Btk. 385. §. alapján semmiségi panaszt jelentett be. A tábla ezt el is fogadta és így báró Nopcsa Ferenc kalandja fölött az utolsó szót a bukaresti semmitőszék, fogja kimondani.

  1922. június 22.
  Riport a dévai szenzációs kirakatokról, a korzó nevezetességeiről és egy fényképezőgép titkáról. (Dévai munkatársunktól).
  Kedves olvasom, add ide a kezed és jere velem. Nézzünk szét egy kicsit Déva városá¬ban. Megmutatok neked egyet-mást ennek a vá¬rosnak hullámzó életéből. Add ide a kezed és jere.
  A kirakatok előtt.
  Ez itt egy mintakirakat. A tulajdonosa né¬hány esztendővel ezelőtt üveg és porcellán üzlettel kezdte, ma pedig a világkereskedelem minden ága az ő üzletében összpontosul. Nézd csak meg a kirakatot: drága gyöngyök, kiolvasott klasszikus könyvek Nick Cartertől az álmoskönyvig és onnan vissza. Virágvázák, székek, erotikus képekkel tarkított gyufatartók, középkorbeli levelezőlapok, kis porcellán babák, különféle hangszerek a szájmuzsikától a bőgőmajomig, agyonrozsdásodott varrógép, halászhorgok és fertőző borotvák borzalmas választékban.— Vajon mit nem lehetni kapni itt — ez a gondolat kezd izgatni. Végre ezt is nagy nehezen kitaláljuk: koporsót. De idővel, ha majd a tulajdonosnak szüksége lesz rá, nem fog neki nagy gondot okozni ez sem, hisz közvetlen szomszédságában van a Temetkezési Vállalat. De menjünk tovább. És most tekints ide. Ez egy ritka gonddal berendezett fűszerüzletnek a kirakata, ahol mindeddig ismeretlen törvények és szokások szerint még cipőket és különböző díszítésű kendőket is találsz. De vannak szerényebb kirakatok is, pld. ez: itt az esztétikai ízlés is érvényre jut: tea, talpvédő és öngyújtó zsinór. És végül itt van egy bámulatos ügyességgel összeállított üres kirakat. Tudod, mit jelent ez? — Ne keress ott, ahol van!
A korzón.
Álljunk meg itt ezen a sarkon és figyeljük meg a korzó életét. Látod ott azt a kövér urat?— Ki az?— Egy keresztapa, aki a sok keresztelés alatt úgy meghízott, hogy most már azt sem bánja, ha nem keresztelhet tovább. Ez az ember annyira beleélte magát Krisztus csodatételeinek tanulmányozásába, hogy bámulatra méltó módon tudja a vizet borrá változtatni. A legtöbb dévai bornak ő is a hites keresztapja.
— És az elegáns fiatalember, aki épp most jött ki a borbélytól?
— Bizonyára valami fiatal mágnás.
— Dehogy. Negyvenkét hónapig volt a rajvonalban számvevő altiszt és egyetlen egyszer sem sebesült meg a — zsebe.
  A fényképezőgép titka.
  És végül újra egy kirakat-csoda. Nem akartam visszatérni a kirakathoz, de következetlen volnék, ha figyelmen kívül hagynám. Nézz ide, kedves olvasóm. Ez egy főtéri borbélyüzlet kirakata. Hajfonatok, kenőcsök, bajusztartók között egy kipróbált, nagyszerűén nem működő — fényképezőgép. Mit szólsz hozzá? Ne felejtsd el azonban, hogy bizonyos szempontból nagy rafinéria lappang ebben a csodában. Az ember megáll a kirakat előtt és egész akaratlanul is, ránéz. Meglátja a fényképezőgépet és mire meglepetéséből magához tér, azt veszi észre, hogy — kinőtt a szakálla. Mit csináljon? Bemegy és megborotválkozik. Ez a fényképezőgép titka.
Gyarmati Ferenc

   1924-10-18/42. szám. Aranykönyv.
  A koldusbotra jutott Zetelaka támogatásában a föld népe is kiveszi a részét. Nap nap után érkeznek kisebb nagyobb adományok mindenfelől. Különös öröm látnunk, miként növekednek a beküldött fillérek tekintélyes summává. Ez mutatja legékesszólóbban, hogy milyen nagy azok száma, akik átérezték balsorsra jutott testvéreik megdöbbentő szerencsétlenségét Néhány nappal ezelőtt a jó ügyért mindig fáradhatatlan Meskó Miklós dr. a dévai csángók nevében 5000 lejt küldött hozzánk. A csángók csak nemrég költöztek át Bukovinából Erdélybe, de e nemes és szinte páratlanul álló áldozatkészségükkel gyönyörűen bebizonyították, hogy az elmúlt néhány évtized alatt a legteljesebben összeforrtak testvéreikkel s testvéreiknek nemcsak öröméből, hanem bajaiból is részt kérnek a maguk számára.

  1924. december 1. A leszakadt Csernahíd.
  A hatósági nemtörődömségnek s a közérdek iránti indolenciának tudható be az a súlyos baleset, mely Déva városnak egy közbecsülésben álló idős polgárát érte. Valánszky Bertalan, 70 év körüli érdemes polgár, ki fuvarozásokat szokott vállalni, a napokban megrakott kocsijával a Csernának a városi vágóhíd melletti részénél akart áthaladni. A híd, mely különben is meglehetős rozoga alkotmány volt, a szekér alatt leszakadt és Valánszky szekerestől, lovastól együtt a vízbe zuhant és pedig olyan szerencsétlenül, hogy fél testével a megrakott szekér alá került. Szerencsére a víz nem volt nagyon mély s így a fejét kint tudta tartani a vízből.
  Közel 2 óra hosszat volt ebben a helyzetben, míg kiáltozásaira, az arra járók ki tudták szabadítani a vízből, illetve a szekér alól. Rögtön hazaszállították a szerencsétlenül járt öregembert, kinek állapota válságos. Lova is súlyos zúzódásokat szenvedett.
  Öngyilkossági kísérlet.
  Dévai tudósítónk jelenti, hogy Hegedűs Péter, a dévai Hirsch-féle nyomda művezetője tegnap délután 4 óra körül hirtelen vette a kabátját és szó nélkül, sietősen távozott a nyomdából. A nyomda személyzetének feltűnt ugyan a szorgalmas és pontos művezető eljárása, de nem tulajdonítottak az esetnek nagyobb fontosságot. Hegedűs sietősen a város határában levő Maros felé irányította lépteit s mikor odaért, belevetette magát a jeges folyóba. A tőle távolabb dolgozó jégvágó munkások egyike azonban észrevette a dolgot s társaival segítségére sietve, nemsokára kihúzták a már fulladozó embert, kit azonnal hazaszállítottak és ápolásba vettek. Hegedűs öngyilkossági szándékának oka ismeretlen s valószínűleg a kritikus gazdasági viszonyokban leli magyarázatát.

  1927. január 9.
  Elfüstölt milliók. Déváról jelentik: A dévai dohányraktár statisztikai kimutatása szerint az elmúlt esztendőben Hunyadmegyében 118 millió értékű dohányt és cigarettát füstöltek el.

  1927. január 27. Házépítési akció Déván.
  A dévai Kereskedelmi és iparkamara mellett levő telket, amely dr. Dublesiu György Hunyadvármegye volt prefektusának tulajdonát képezi, a napokban házhelyeknek felparcellázták. Ezzel kapcsolatosan egy konzorcium alakult, amely már a nyár folyamán négy villát épít e telken és azokat bérbe, illetve örökáron eladja. Eddig már többen jelentették be igényüket a házhelyekre. A terv megvalósulása jelentékenyen fogja csökkenteni a Déván is uralkodó lakáshiányt.

  1927. február 20. Hunyadmegyében nagyarányban lépett fel a spanyoljárvány. Déva. (Az Ellenzék tudósítójától.)
  A spanyoljárvány, amely 1918-ban Hunyadmegyében is pusztított, most újra fellépett a megye több községében és városában. A járvány azonban jelenleg nem olyan veszélyes, mint a múltban, mert bár a megbetegedések száma nagy, haláleset eddig még nem fordult elő. A járvány legnagyobb arányt a dévai járásban öltött. Így a Déva szomszédságában levő Szántóhalma község lakosainak nagy része ágyban fekvő beteg, a tanulóifjúságnak is háromnegyed része fekszik spanyolban, úgy, hogy a járási orvos rendeletére a községi iskolát folyó hó 15-én, kedden, bizonytalan időre bezárták.
   Déván is több megbetegedés történt, így például a reáliskola növendékei közül, mintegy ötvenen nyomják az ágyat és a lakosság körében is meglehetősen tekintélyes a betegek száma. A megye többi: részéből: így Brád, Szászváros, Petrozsény, Körösbánya, Vajdahunyad környékétől is számos megbetegedésről érkezik hír. A megyei főorvosi hivatal az egyes járások orvosaival karöltve a legmesszebbmenő intézkedéseket tette meg a járvány megfékezésére.

  1927. április 10. A múlt évben feloszlatott dévai városi tanács ügye a táblánál. Déváról jelentik: A dévai régi városi tanács nem ismerte el a feloszlatás jogosságát és fellebbezett a temesvári táblához. Az ügyet a tábla a napokban akarta tárgyalni, tekintettel azonban arra, hogy a beadvány nem volt kellőleg felszerelve, a tárgyalást elhalasztotta.

  1927. április 11. Betöréses lopás Déván. Déváról jelentik: Csütörtökről péntekre virradó éjjelen mindeddig ismeretlen tettesek behatoltak Sturek Vendel dévai szövet és rövidáru kereskedésébe és onnan cirka 100. 000 lej értékű szövetet és ruhaneműt loptak el. A tettesek, akik minden jel szerint a helyzettel teljesen ismerős egyének lehetnek, az üzlet udvar felőli falát kitörve hatoltak be az üzletbe. Úgy látszik azonban, hogy munkájuk közben valaki megzavarta őket, mert nagyobb értékű szövetet és ruhaneműt az udvarban hagytak. A tettesek kézrekerítésére a rendőrség széleskörű nyomozást vezetett be.

  1927-04-29/94. szám.
  Tűz a dévai tésztagyárban. Hunyadmegye székhelyén, Déván, ma délelőtt könyven nagyarányúvá válható tűz riasztotta meg a kis város lakosságát. Délelőtt 10 óra tájban a dévai Gőzmalom és Téglagyár emeleti ablakaiból sűrű füst és láng tört elő. A munkások idejében való tűz jelzésére a teljes apparátussal kivonult tűzoltóság rövid ideig tartó munkája azonban csakhamar megakadályozta a tűz tovaterjedését, úgy, hogy mindössze a gyár egyetlen kisebb helyiségében okozott csekély — 60—70.000 lejes — kárt a tüzeset.
  A levezetet vizsgálati megállapította, hogy a tűz valamely cső áttüzesedéséből keletkezett és ha idejében nem veszik észre, könnyen súlyossá és végzetessé válhatott volna. A kár a gyár tulajdonosának, az Erdélyi Egyesült Rt.-nak biztosítás útján megtérül.

  1928. január 10. Országos birkózóversenyt rendeznek Déván. Déváról jelentik: A dévai határőrezred sportklubja január 21-én országos amatőr birkózóversenyt rendez, amelyre meghívta az ország összes egyesületeit. Eddig a Corvin, a Camp, a Minerul és a Toldy nevezte be birkózóit. Az utóbbi sportklub birkózó csapatában szerepel Tuss is, Európa könnyűsúlyú bajnoka.

  1928. január 12. Egy dévai rendőr ittas állapotban belelőtt a vásárosok tömegébe! Déváról jelenti tudósítónk: Pardos Petru közrendőr a tegnapi országos vásáron áldomást ivott egy dévai vasutassal. Borozgatás közben, amikor már a rendőr és a vasutas is beszeszeltek, veszekedni kezdtek. A rendőr le akarta tartóztatni a vasutast, aki futásnak eredt. Pardos Petru részeg állapotban elővette revolverét és a menekülő vasutas után lőtt, abba az irányba, ahol a vásárosok nagy tömege állott. A golyó Popovics Miklós alsóteleki gazdaembert találta és megsebesítette Köpeczi Lajos fiatalembert. Popovics este a kórházban meghalt, a közrendőrt letartóztatták és átkísérték az ügyészséghez.

  1928. február 1. Megfagyott holttest az út menti árokban.
  Déváról jelentik: A Déva szomszédságában Felsőcsertés és Sirb fölött az országút menti árokban pénteken reggel egy megfagyott fiatalember holttestére bukkantak a munkába siető emberek. A vizsgálat megállapította, hogy az illető Marian Andronik felsőcsertési lakos, aki rokonai látogatásáról éjjel indult hazafelé. A hideggel azonban nem tudott megbirkózni és így megfagyott.
Déva és Nagyszeben is exportvásár tartási jogot kaptak.
  A földművelésügyi minisztérium január 17-én kelt rendeletével Dévának és Nagyszebennek is engedélyt adott arra, hogy kiviteli állatvásárokat rendezhessenek. Ezek a városok már megkezdték a szervezési munkákat, amelyek folyamán fogják kijelölni, hogy a hét melyik napján tartják meg az exportvásárokat.

  1928. február 1. Déva város városi adóját egymillióval emelték. Déváról jelentik: Аz új törvény értelmében Déván is megszüntették az idegen autók után járó taxák fizetését. Ezt a jövedelemhiányt a város a taxacomunalák felemelésével akarja pótolni. A városi tanács, az állandó bizottság ily irányú javaslatát el is fogadta a városi adót mintegy 60 százalékkal emelte fel. A városi adó eddig 1.400 000 lejre rúg ott s most mintegy 2.500. 000 lejre emelték. Az emelést azonban progresszív alapon hajtják végre s így a kis egzisztenciákat, kevésbé fogják megterhelni.
  A Magyar Párt dévai tagozatának tisztújító közgyűlése. Déváról jelentik: A Magyar Párt dévai tagozata vasárnap tartottá évi rendes tisztújító közgyűlését dr. Leitner Mihály elnöklete alatt. Az elnöki megnyitó után a zárszámadások felülvizsgálására került a sor, amelyet a közgyűlés egyhangúan elfogadott. Ezt követte az elnökség felmentése és az új tisztikar megválasztása. Az új tisztikart a közgyűlés a következők személyében választotta meg: elnök dr., Leitner Mihály, alelnökök: Bencsik Zsigmond és Dolcsig János, titkár: dr. Schuller Frigyes, jegyzők: Kovács Károly és Magyar Árpád, pénztárnok: Brammberger Antal, ellenőrök: Székely Lajos és Bubárnik Miklós, háznagy Bartha Ferenc.

  1928. március 14. Egy anya bűntette. Déváról jelentik:
  Tegnapelőtt reggel Déva határában a Marossolymosról Dévára igyekvő munkások az út menti árokban rongyokba bepólyálva egy tíz napos élő leány csecsemőre bukkantak. Az ártatlan teremtést bevitték Dévára, ahonnan a napokban az aradi gyermekmenhelyre fogják szállítani. A lelketlen anya kézrekerítésére a rendőrség bevezette a nyomozást.

  1928. április 3. Letartóztatták a harói ref. lelkészt (Déva, április 2.)
  Hunyadmegye magyarságát nagy izgalomba hozta az a hír, hogy szombat este a harói csendőrség letartóztatta Filep Imre harói ref. lelkészt és a hadbíróságra kísérte. Hogy mi a vád ellene, azt sem vele, sem az érdekében történt intervenciókra sem közölték. A harói emlékezetes agrárincidensre gondol mindenki, bár a lelkész politikával sohasem foglalkozott. Lehet azonban, hogy a lelkészt azért denunciálták, hogy így félemlítsék meg a haróiakat.
  A dévai Magyar Párt a parlamenti csoport és a pártközpont közbenjárását kéri, hogy a letartóztatott lelkész még az ünnepek előtt hazakerülhessen.

  1928. április 5. Dévára helyezik át a csíki törvényszék második szekcióját.
  Déváról jelentik: Megírta az Ellenzék, hogy a dévai törvényszék harmadik szekciója április első felében meg fogja kezdeni működését. Ezzel kapcsolatosan hivatalos helyről azt az információt kaptuk, hogy a csíki szekció elnökét, bíráit és tisztviselőit fogják teljes létszámban Dévára helyezni.
  Megnyílik a dévai tanonciskola. Déváról írják:
  A dévai kereskedelmi és iparkamara tegnap tartott ülésén bejelentették, hogy 500. 000 lejért megvásárolták a tanoncotthon székhazát és így a tanoncotthon két hónap múlva meg is, nyílik.

  1928. április 13/84. szám.
  Őrizetbe vették a dévai munkásotthonban énekpróbát tartó munkásokat. Déváról jelentik: Tegnap a késő esti órákban a dévai sziguranca detektívjei megjelentek a munkásotthonban, ahol a munkások énekpróbát tartottak és őrizetbe vették az összes jelenlevőket, majd átkísérték a szigurancára. Sarkadi karmestert és azokat a munkásokat, kik igazolni tudták magukat, még az éj folyamán, a többieket pedig szerdán szabadlábra helyezték. A letartóztatás oka ismeretlen.

  1928. május 5. Öngyilkosság a temetőben. Déváról jelentik:
  Horváth Zsuzsanna dévai kávéslány tegnap délután a róm. kath temetőben öngyilkossági szándékkal 60 drb. egy grammos aszpirint vett be. Az öngyilkosságot egy, a temetőben tanuló diákgyerek vette észre, aki azonnal segítségért szaladt s a szerencsétlen teremtést nyomban a kórházba szállították, ahol gyomormosást kapott. Az orvosok bíznak felépülésében. Tettének oka állítólag szerelmi csalódás.

  Dévai polgármester 1928-ban. Vizsgálat a dévai városházán. Déváról jelentik:
  Alexandru Stefanescu közigazgatási felügyelő, a brassói VII. ellenőrző felügyelői kerület vezetője tegnap tartotta meg rendes havi közigazgatási ellenőrzését Déva városánál. Az inspektor, aki mindent a legnagyobb rendben talált, elismerését és dicséretét fejezte, ki Perian Péter polgármesternek.

  1928. május 12. Szétvagdalták a halott szívét. Déváról jelentik:
  Érdekes halottgyalázási ügyben hozott ítéletet a dévai törvényszék. Trifa Eftimie, Dán Joan és Trifa Joan ribicsorai (marosillyei járás) lakosok kétszer egymásután kiásták Tanasa Eftimie holttestét. A halottgyalázás oka az a néphit volt, hogy a halott ember lelke rossz szellemmé változva, kísérteni jár és ennek egyedüli ellenszere az, ha a halott szívét baltával szétvagdalják. A három babonás falusi ember tehát kiásta az öregember holttestét, és baltákkal szétvagdalták. Ezt két ízben is megtették, mert az első művelet után a falu lakossága még mindig látni vélte a kísértetet. A dévai törvényszék, tekintettel a vádlottak babonás elfogultságára és műveletlenségére, csak kisebb pénzbüntetéseket szabott reájuk.

  1928. május 16. Hunyadmegye prefektusa tüntetésnek tartja a magyar nyelv használatát és ezért távozott a megyei tanács üléséről.
(Déva, május 14.) Az egész vármegyében kínos feltűnést keltett, hogy Hunyadmegye tanácsának márciusi gyűlésén az egyedüli magyar tanácstagnak, Csulay Lajos volt alispánnak magyarnyelvű felszólalása miatt a prefektus a liberális tanácstagokkal s a hivatalfőnökökkel tüntetőleg elhagyta a tanács¬termet. Jólesően kell megállapítanunk, hogy az erdélyi tanácstagok mindvégig Csulay mellett foglaltak állást és hangsúlyozták, hogy a magyar impérium alatt a román tagok szabadon használhatták nyelvüket. Az üggyel egyébként annakidején részletesen foglalkozott a Keleti Újság.
  A kisebbségi szempontból súlyos sérelmet jelentő eljárást, a megyei tanácsban nem lehetett szóvá tenni. Csulay már korábban meg akarta interpellálni a prefektust, de ez betegségére hivatkozva, nem jelent meg az ülésen. A megyei tanács május 12-én rendkívüli ülést tartott és ezt az alkalmat használta fel Csulay Lajos, hogy kérdést intézzen a prefektushoz magyar és kisebbségellenes magatartása miatt. Tartalmas beszédében ismertette a közigazgatás hibáit, összehasonlította a jelenlegi állapotokat a háború előttiekkel és kihangsúlyozta azt a liberális szellemet, amely azokat az időket karakterizálta.
  — Ebben a teremben — mondotta — a szenvedélyes viták alkalmával, ha akadtak is felelőtlen elemek, akik az akkori kisebbségeket anyanyelvűk használatában korlátozni szerették volna, de a felelős elemek mindvégig megvédtek a kisebbségi nyelvhasználat jogát.
Ezeknek előrebocsátásával ismertetve a márciusi tanácsülésen történt kisebbségellenes magatartást, a következő interpellációt intézi a jelenlévő prefektushoz:
  — A helyzet tisztázása végett szíveskedjék az általam itt egyedül képviselt dinasztikus érzésű és állampolgári kötelességeit híven teljesítő kisebbségeket megnyugtatni, hogy ezen eljárás nem volt céltudatos és sértő szándékú, vagy nem volt a szabad nyelvhasználat ellen intézett támadás.
  A prefektus általános érdeklődéssel várt válaszában kijelentette, hogy ő, mint a kormány képviselője, az igazságot és törvényességet is képviseli. Nem tűrhette tehát, hogy Csulay a törvény által meg nem engedett lépést tegyen. Csulainak nem volt jogában magyarul beszélni, ezért ment ki. A prefektus szerint tüntetni akart a magyar nyelv használatával, mert egészen jól bírja a román nyelvet, tehát nem volt szükség rá, hogy egy magyar tanácstag magyarul beszéljen.
  Csulay azonnal válaszolt a prefektusnak és kijelentette, hogy a magyar nyelv használata nem jelent tüntetést, a román nyelvet sem bírja eléggé s a prefektus válaszát, nem tartja kielégítőnek, s azt nem veszi tudomásul.

  1928. május 28/118. szám. Dévai látkép.
  Úgy adódott, hogy Piskin kelett volna töltenem az éjszakát. Mondottam magamban, hát sikkor inkább bemegyek Dévára, ott még úgy sem jártam. Ismerem Erdélynek majdnem minden valamirevaló városát, de Dévát valahogy még mindig elpasszoltam. A gyűjtő szenvedélye dolgozott bennem, hogy ezt a bélyeget is beleragaszthassam albumomba. Mondhatná valaki: egyik erdélyi, kis város, éppen olyan, mint a másik. Dehogy is olyan. Mindegyik kis városnak sajátságos egyénisége van, nem is annyira külső ábrázatában, mint inkább azokon az embereken keresztül, akik lakják. Hosszú utca, a vasúttól elvezet a nagypiactérre, a piacon ott a templom, a szálloda, a cukrászda és a templomon túl egy ugrásnyira a sétatér. Minden kisvárosi „enyvesház" így fest az első pillanatban. Igen ám, de más, ha bányászok lengetik az utcákon hazatérőben acetelin lámpásukat, vagy ha egy paraszti város a hetivásárra készülődik, avagy ha egy hivatalnoki gócpont, tisztes megyeszékhelye a maga csöndes diszkrét életét éli. Más egy szász város, más egy román város, egy magyar, vagy székely város, esetleg zsidó város, mert ilyen is van Erdélyben. Más aszpektusa van egy kevert lakosságú városnak, aszerint, hogy milyen százalékban keveredett. Más, más, szinte levegőbe érzi az ember az eltérő hullámhosszat.
  Déváról az a hitem, hogy tipikusan hivatalnokváros volt annakelőtte és bár a hivatalokat lehet a legkönnyebben átfesteni egyik színről a másikra, Déva csodálatosképen megőrizte magyar karakterét. Festői város, főutcája beletorkolva egy kedves dombba, amely fölött tankönyvekből is jól ismert történeti emlék: a dévai vár ékeskedik. Fő utcáján tempósan korzóznak az emberek, hangos csoportokban az úttesten is, mert Dévának nincs szüksége autóbuszra, villanyosra vagy akármilyen járműre, gyalog is céljához ér mindenki. Úgy tetszik, mintha Déva legalább 20-30 ezer lakosú város volna, de mosolyog a bajusza alatt dévai ismerősöm: csak 10 ezer lakosa van Dévának, de ezt titokban tartjuk... A dévai kultúrélet? Van két hetilapja, kedves kis színháza, ahol épen az aradi társulat időzik; van néhány tehetséges ifjú költője, régebbi évjáratú publicistája, akik felszívódtak a napiélet robotjában; és bizonyára a visszavonultság csendjében vannak még igen értékes intellektueljei, akik, mint mindenütt Erdélyben, a megváltozott viszonyok folytán, önkéntes száműzetésben élnek.
  Van egy kis múzeuma, mit beszélek, milliókat érő nagy múzeuma, rendkívül ritka archeológiai leletekkel. A folyosón kitéve ott a díszes bekötésű vendégkönyv, amelyen különálló lapon egyetlen név áll: Ferencz József. Azután sok-sok lap, még a magyar világból. Változnak az idők, új nevek. Egy különálló lapon, fenntartva a jelenlegi dinasztia számára, Ferdinánd király. Azután megint tömegesen bukaresti érdeklődők, Jonel Bratianu. A múzeumi anyag elárulja, hogy Hunyadvármegye valóban az erdélyi népek kultúrájának bölcsője. Gondolom, Roska Márton, aki állandóan ásatásokat végez, találta meg a neanderkori embernek egyik vállperecét egyik hunyadmegyei barlangban. Azután a légionáriusok kora, Sarmisegethusa, Decebál, a behurcolt Mitra-kultusz.
  Tiszteletreméltó értékek a néprajzi és az állattani részben. Ezt a múzeumot, amely bizonyos vonatkozásokban egyedülálló Romániában, a hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat tartja fenn. A társulatot pedig lelkes magyarok: gróf Kuun Géza, Sólyom Fekete Ferenc, stb., stb. alapították negyven évvel ezelőtt. Ha jól tudom, az alapítók között már csak Leitner Mihály lelhető fel Déva városában. Nos, ezt az intézményt, anélkül, hogy bárminemű jogi alapja lett volna, kiragadták kisebbségi kézből. Nyolc évvel ezelőtt megjelentek a hatóság emberei és kicserélték a vezetőséget. Hiába minden tiltakozás, ma már ez a magyar kultúrintézmény is államosíttatott.
  Sétálok Leitner Mihállyal, a hunyad megyei magyar tagozat elnökével, aki elkalauzol a hajdani Magna Curiába, amely egyike Déva legszebb középületeinek. A tizennyolcadik században épült pompás kerti lépcsőzete, de az építmény maga még régibb, Bethlen Gábor idejéből való. Históriai hírességű díszes kandallója még ma is megvan, siránkozó adóalanyok ülik körül, mert tudnunk kell, hogy itt, ebben a középületben most az adóhivatal honol. A modern intézménynek megfelelően átpingálták a szobákat, áttatarozták, úgy, hogy az épület belülről majdnem újszerűen hat. Sok stílusérzéke aligha lehetett azoknak, akik ezt a tatarozást elrendelték. De ragadjuk meg az alkalmat és beszéljünk Leitner Mihályról is, aki, ha szabad magunkat így kifejeznünk, épúgy hozzátartozik Déva nevezetességéhez, mint minden tárgy, műemlék, mely megrögzíti e városnak a karakterét.
  Leitner Mihály ügyvéd az elnöke a hunyadmegyei Magyar Párt tagozatának. Zsidó ember, de magyarságban legelől jár. Asztalán a minduntalan forgatandó könyvek között, ott a zsidó biblia is, mert Leitner Mihály „asszimiláns" létére ép úgy beszél héberül, mint akármelyik cionista szónok, ha nem jobban. Azt mondják rabbiképesítése is van. Leitner Mihály tehát nem tagadja, hogy jó zsidó, sőt büszke származására.
  Szerintem-mondja-az impérium átvételével következett el a magyar zsidóság erőpróbája. Most kellett és kell megmutatni a magyar zsidóságnak, hogy évtizedek asszimilációs munkája, nem volt hiábavaló. Leitner Mihálytól tudom meg, hogy a magyarságot kipenderítették kaszinójából is. Elvették többezer kötetnyi magyar könyvtárát, amelyet vissza nem adnak, noha használaton kívüli állapotban van, valószínűleg valamelyik hivatalnak a padlásán. Leitner új hajlékot teremtett a magyarságnak. Két kis, nedves falu udvari szobácska, primitív asztalokkal, a kaszinóépítés hősi kezdetében. De van. Könyvtára is van. Még csak párszáz kötetes kezdetnek azonban impozáns. Leitner nem áll meg a kezdeményezésnél és megteremti az alapot a dévai magyar kulturház céljaira. Már nincs messze az időpont, amikor megszületik Erdélyben az első kisebbségi magyar kulturház. A dévai magyarság feljegyzésre méltó fegyelemmel és áldozatkészséggel vesz részt minden kollektív munkában. A Magyar Párt hetenkint tartja megbeszéléseit és minden két hétben teaestélyre ül össze. Itt, ebben a szűk, alacsony helyiségben, a penészes falak között.

  1928. június 2. Szerencsétlenség egy hunyadmegyei telepen.
  Déváról jelentik: A marosillyei járásban lévő Viszka községben a Mairovitz fatermelő cégnél tegnap délelőtt súlyos szerencsétlenség történt. Lázár Antal gazdálkodó 9 éves gyermeke a mozgásban lévő iparvasút egyik vagonjára akart felkapaszkodni, de megcsúszott és a vagonok alá került, melyek felén és vállain oly súlyba sérüléseket okoztak, hogy kórházba kellett szállítani. Felépüléséhez kevés a remény.

  1928. június 16. Magos Déva vára segítségért kiált.
  A Maros bal partján emelkedik Erdély egyik legnagyobb büszkesége, a legszebb székely népballadába is beleszőtt gyönyörű „magos” Déva vára. Talán egyetlen emlékünk sincs, amelyik olyan sokat látott volna ennek a földnek hatalmas múltjából és annyira összenőtt volna történetével, mint éppen ez a vár, amely méltán nevezhető Erdély történelme szentélyének.
  Déva és vidéke már a történelem előtti időben lakott terület volt. A mai várhegyet bizonyára megerősítették már a dákok és az ő erősítéseikre emelték a rómaiak a magukét. A kellő romjaiból keletkezett az Árpádok idejétől folyton szereplő vár, melynek romjai a 371 méter magas hegyen ma is megvannak.
  Déva neve az oklevelekben, 1269-ben fordul elő legelőször 1307-ben László erdélyi vajda itt vetette fogságba Ottó magyar királyt és vette el tőle magyar koronát. Ettől fogva három századik, mint az alvajda székhelye szerepelt és ezen a címen nyerte el Hunyadi János, kinek családjában az eredetileg királyi vár örökös magántulajdonná vált. Csak 1504-ben került ismét a korona birtokába és jó darabig állambörtön szerepe volt. 1556-ban Izabella királyné itt tartotta „békóban” Dobó Istvánnak az egri hősnek nejét és gyermekét, 1579-ben Dávid Ferencz unitárius püspök, mint istenkáromló és vallásújító életfogytiglani fogságra ítéltetvén, ide hozatott tömlöcbe, s itt halt meg börtönében ugyanazon év november 15-én.
Nem célunk a vár mozgalmas történetét végig kísérni, csak arra az ismert tényre hívjuk fel a figyelmet, hogy alig volt Erdély történetének olyan fontos eseménye egészen a szabadságharcig, amelyben valamilyen összefüggésben Déva vára ne szerepelt volna.
  1849. augusztus 19-én egy régi tűzakna felrobbanása következtében a levegőbe repült a vár, több mint ezer honvédet temetve romjai alá. Azóta csak a romok beszélnek az elmúlt viharos századokról.
  Az újabb időkben a festői romokat és sétányokat a hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat gondozta. Gyönyörűen ápolt szép szerpentinek vezettek fel a romokhoz, jó karban levő padok szolgáltak pihenőül a közönségnek. Dávid Ferenc börtönét a hívek kegyelete gyönyörű márvány emlékkel jelölte meg a várnak a város felé néző részén egy kiálló sziklatömbön néhai Kenderessy Károly, Hunyadmegye egykor leggazdagabb embere, felesége emlékére pompás gloriettet építtetett, melyet „Gizella pihenőnek" neveztek. Ez a gloriett egyik ékessége volt a várnak, ahonnan pompás kilátás nyílt a Maros völgyére.
  De jött e világháború és a várromok fény kora lehanyatlott. A nagyidőket élt öreg kövek, úgy látszik nem bírták elviselni azt a látványt, mely embermilliók pusztulásával vérbe és gyászba borította az egész világot. Tövében az emberek nyögték könnyes szemekkel a világtörténelem legborzalmasabb megpróbáltatásét. És a vár együtt szenvedett velük. A gyönyörű sétányokat fölverte a gyom, kiásta az eső, az évezredes sziklaarcon repedések támadtak, a Dávid Ferenc emlékét durva emberek darabokra törték s a kis börtönfülke, melyet azelőtt zárt ajtó mögött őriztek, ma a lerombolt emlékművel elhagyottan áll.
  Az említett Gizella pihenőt szintén megviselte az idő. Déva közönsége a vár felügyeletével megbízott Múzeumigazgatóval együtt már régen sürgette, kérte a vármegyei prefektustól a renoválásra szükséges néhány ezer lejt, a pénz azonban elmaradt. A gloriett napról-napra gyengült, míg végre a napokban Déva felelt dühöngő zivatar ledöntötte a kegyeletnek ezt az ékes szimbólumát.
  A Dévaiak reggelre ébredve, összedőlve látták kedves emléküket, a hatalmas tetőzetet a vihar kidobta és ez most faágakon fennakadva lebeg ég és föld között.
  Magas Déva vára pusztulóban van. Valaha tizenkét kőműves asszonyvérrel ragasztotta össze időálló hatalmas falait, de maholnap a kopár tetőn csak a sziklák közi sütkérező viperák maradnak. Akik fölött ott leng a véráztatott múlt és Kőmives Kelemenné tragédiájának gyönyörű balladája, a világirodalom egyik legszebb gyöngye.
  Dávid Ferenc szelleme, ha lenéz a magosból hiába keresi rabságának szomorú színhelyét, amelyből egy világra áradt ki a nagy vallásalapító szelleme és aratott diadalt messzi tengereken túl is. Királyok, fejedelmek, egymásnak csapó hadseregek, elhunyt hősök és börtönben sínylődő ártatlanok árnyai az éjféli órán hiába jelennek meg, hogy a kőszirtek magasságából lenézzenek a lábuk alatt folyó életre. A vár nem nyújt több emléket és ráomlik a falai alatt ásott sírokra és emberporra. A történelem szelleme költözőben van a dévai várról. Az összemorzsolódó sziklák magukra maradnak. Nagy, nehéz tanítását idővel megfeledik az utódok. Cserjék, bokrok beszövik a százados sétányokat víz és fagyökér szétrepesztik Erdély szentélyének hatalmas trónusát és szürkeség, zordonság borul a dévai várhegyre.
  Ma még azonban az új életre ocsúdó dévai közönség feléje tárja karjait és megdöbbenve nézi e pusztulást. A dévaiak még érzik, hogy nem egyszerű kövekről, nemcsak múló falomladékokról van szó nemcsak a város festői nevezetességét kell védeniük, hanem atyáik múltja és szelleme ősök és hősök sírja egy ország lelke.
  Erdély szája kiált segítségért bennük és általuk. Aki hallja a hírt ezen a földön bárki legyen, meg fog döbbenni e szomorú jelentésre, mert mindenki valami közösséget érez magos Déva várával. Kőmives Kelemenné tragédiája, ha valami nem történik a romok érdekében, rövid időn belül teljessé válik. A gyönyörű székely asszonyok vérét idáig őrizték ezek a falak, de nincs messze az idő, amikor újból egy villámterhes sötét dühöngő vihar szét fogja szórni szerte a világban. Ez a vér jajgatott eddig a piros malterban. Idejöttek kicsiny gyermekek anyjukat szólongatni és idejött az óta Erdély népeinek minden fia, — ha lélekben is, — a ballada szárnyain, amelyek mindeddig ott lebegtek a dévai vár felett. Kőmives Kelemenné panaszkodó szavát azonban rövid idő múlva már nem fogja elsírni a szélben, az éjben, fájdalmak óráin, és nem hullatja könnyét a magos vároromról azóta milliókra szaporodott gyermekei sorsán bánatosan sírva
Magos Déva vára segítségért kiált…

  1928. június 29. Ötvenszázalékos bukással zárta a tanévet a dévai Liceul Decebal
  Déváról jelentik: Most függesztették ki a dévai állami líceumban az év végi vizsgálatok eredményét, amely világosan mutatja, hogy a tanári kar mindenben magáévá tette az Anghelescu-féle bukaresti politikát. A számszerű eredmények különben a következők:
Az első osztály 42 tanulója közül, pótvizsgára bukott 17, osztályismétlésre 4.
A másodikban 50 közül 20 pótvizsgás, 5 osztályismétlés.
A harmadik osztály 52 tanulója közül 15 pótvizsgára, 14 osztályismétlésre.
A negyedik osztályban 54 közül, 14 pót, 6 ismétlésre.
Az ötödik osztályban 41 közül, 14 pótvizsgára, 2 ismétlésre.
A hatodik osztályban 30 közül 8 pótra, 1 ismétlésre.
A hetedik osztályban 34 közül 7 pótra, 2 ismétlésre.
A nyolcadik osztályban 24 közül 2 pótvizsgára és 8 osztályismétlésre utasítottak.
Végeredmény 327 tanuló közül 97 pótvizsgára és 42 osztályismétlésre bu¬kott. A bukási arányszám különösen az alsó osztályokban minimálisan 50%, némely osztályban még több.

  1928. június 29/144. szám.
  Egy Déván felállítandó magyar kulturház javára lóversennyel egybekötött nagyszabású kertiünnepélyt rendeznek július 15-én a Piski melleti Dédács községbeli Ocskai-parkban.

  1928. június 30. Négy évet kapott a lövöldöző rendőr.
  Január 11-én, a dévai állatvásáron Pardos Péter közrendőr lelőtt két embert. A vizsgálat megállapította. Hogy a rendőr részegen teljesített szolgálatot és revolverét használta két, vele, ellenkező vasutassal szemben. A golyó azonban két ártatlan embert talált, kik közül az egyik névleg Popoviciu Nicolae nyomban kiszenvedett, míg Köpeczi László 14 éves fiú a karján sebesült meg. Az ügy a napokban került bíróság elé, amely a rendőrt 4 évi börtönre ítélte.

  1928. július 8. Déván, egy temetésen lefoglalták a koszorút, mert piros szalag volt, rajta és mint bűnjelt a sziguráncára vitették.
  Amire azt hisszük, eddig még nem volt példa, Déván nemcsak az élők birodalmát, hanem a holtak országát, a temetőt is állambiztonsági felügyelet alá helyezték. Erre vall az alábbi nem mindennapi történet, amely méltán váltja ki a kis Déva társadalmának, de különösen munkásosztályának megdöbbenését. Az utóbbiét azért különösen, mert a munkásságnak egy koszorúját tette index alá a sziguráncának egyik alantos közege, államellenesnek minősítvén a koszorú színét, amely miatt a koszorút nem engedte egy elhalt munkás sírjába elhelyezni. A túlbuzgó sziguranca közeg féltette a föld alatt nyugvó és porladó halottak világnézeti meggyőződését, attól tartott, hogyha a vörös internacionálé színe lekerül a halottak világába, lázadást szítanak a fennálló rend ellen.
  Dévai tudósítónk a következőkben ismerteti a történteket:
  A napokban meghalt Déván egy Schwartz Lajos nevű szabósegéd. Az elhalt munkás régóta Déván élt, korrektsége és becsületessége széles körben szerzett számára barátokat és tisztelőket. Schwartz Lajos a dévai Minorita szabó-cégnél volt hosszú időn keresztül alkalmazásban. Volt kartársai egy nagy koszorút küldtek a halottasházhoz a ravatalra. A koszorún széles piros szalagon a következő szavakkal búcsúztak el a munkások elhalt bajtársuktól: „Felejthetetlen barátunknak, Kartársai.“.
  A munkástemetésről értesültek a dévai hatóságok. Ez a szegény Schwartz Lajos a legbékésebb ember volt életében, soha semmiféle pártmozgalomban vezető szerepet nem vállalt, egy derék és szorgalmas munkás volt, aki nem sejtette, hogyha már életében nem volt soha dolga a hatóságokkal, a halála szigorú rendőri intézkedéseket fog maga után vonni. Így történt. Először is kiadták szigorú parancsban, hogy mintán egy munkás haláláról van szó, súlyos büntetés terhe mellett ne merjen egy munkástársa sem beszélni az elköltözött sírja vagy koporsója fölött. A rendőri buzgalom és az állam épsége fölötti óvatos éberség itt azonban még nem ért véget, mert elrendelték, hogy a temetésen eléneklendő dalok szövegét előzetes cenzúra végett mutassák be.
  A halott, friss emlékének s az itt maradtak kegyeletérzésének zaklatása ezzel sem fejeződött be. A sírnál megjelent a dévai sziguranca egyik detektívje, egy Torna Aurél nevű volt cipészmester, aki ezt az új foglalkozást csak néhány hónapja praktizálja, aki meglátván a koszorút, szigorú redőkbe vonta homlokát s a gyásznép nagy megbotránkozására kijelentette, hogy a koszorút nem engedi koporsóval együtt elásni, vagy a sírhant fölé elhelyezni. Kiadta a rendeletet, hogy a temetési szertartás után a koszorút, mint bűnjelt, vigyék el a sziguráncára. Ez meg is történt.
  A temetés után két munkás elvitte a koszorút az állambiztonsági hivatalhoz, ahol komoly képpel jegyzőkönyvet vettek föl az esetről s a koszorút, mint corpus delicti visszatartották. A munkásság tiltakozott az eljárás ellen és interveniált a koszorú kiadatása érdekében, de ennek semmi eredménye nem volt, mert a sziguranca vezetői, Bradean szigurancafőnök és Radulescu inspektor történetesen az eset alkalmával nem tartózkodtak Déván. A szigurancafőnök csak a temetés estéjén érkezett vissza a városba, aki tudomást szerezve a botrányos esetről és a temetési szertartás brutális megzavarásáról, felkereste az elhalt munkás munkaadóját, Minorita Lukácsot és sajnálkozását fejezte ki előtte a történtek fölött, egyszersmind kiadta rögtön az elkobzott koszorút a munkásságnak, amely a késő esti órákban végre mégis elhelyezhette az egyszerű sírhant fölött az emlékezésnek, bárha piros szalagos, de mégis csak ártatlan kegyeletes jelét.

  1928. július 19/161. szám.
  Hunyad megye magyarságának impozáns ünnepe Kazinczy kedvenc fái alatt, a dédácsi-parkban. (Piski, július 17. Saját tudósítónktól.)
A piskii állomás közelében, mintegy 60 holdnyi területen terjed el a históriai nevezetességű Dédácsi-park, melynek százados fái alatt, a rettentő kánikulai hőségben, mintegy nyolcezer ember hullámzott fel-alá vasárnap, hogy — a csaknem demonstráció számba illő népünnepélyen — erkölcsi és anyagi támogatásával járuljon hozzá a Déván építendő magyar kultúrház alapjához.
  Tudvalevőleg a dévai magyar kaszinót, a magyar színházat és az összes magyar kulturális intézményeket elvették a magyarságtól s most a dévai magyarság dr. Leitner Mihály, tagozati elnök ügybuzgó vezetése mellett egy nagyszabású magyar kulturház építését vette tervbe s az anyagi alap megteremtésére rendezte a dédácsi magyar népünnepélyt is. A nagy anyagi sikerrel záruló népünnepély tiszta jövedelméből a dévai kultúrházon kívül tekintélyes anyagi segélyezésben fog részesülni a szászvárosi Kan-kollégiumi elemi iskola vármegyei magyar szegény tanulókat segélyező alapja is.
  Sajnos, hogy a nagy hőség mellett az ünnepély programpontjai nem folyhattak le a megállapított sorrendben, de így is feledhetetlen látvány volt a dévai és Cserna-menti csángók, továbbá a lozsádi, hajai árvalányhajas, magyarruhás, árpádkori ősfoglalók utódainak lovasbandériumában gyönyörködni Kazinczy Ferenc kedvenc fái alatt, amint lóversenyre ügettek a százados parkban. Megható volt látni, hogy a fel-alá hullámzó sokaság a csodaszép parkban, amelyik nemcsak mint históriai érdekesség, de mint botanikai különlegességek gazdag tárháza is, páratlan Erdélyben — mint áll meg kisebb-nagyobb csoportokban a Kazinczy-emlékoszlop előtt, kegyelettel áldozni a legnagyobb magyar nyelvújító és stilművész emlékezetének. Örökzöld folyondár futja be a gránit kőoszlopot, virágzó csudafák és jávorfák árnyában s rajta a Kazinczy saját rajza után készült lepke és lant emblémája alatt e rövid felírás: „Kazinczy Ferenc kedvenc helye 1816." A nagy magyar kulturhősnek kedvenc szilfáit már nem láthatjuk a jelzett helyen, mert kivágták az öreg Kazinczy-fákat, de a szilas dombján üde forrás várja most is a szomjas vándort, mint a Múzsákkal társalgó magyar poétát is ezelőtt 112 esztendőel.
  A csodaszép park jelenlegi tulajdonosa, Ocskay László nagybirtokos szívélyes vendégszeretettel kalauzolta a vármegye magyarságának vezetőit a szebbnél-szebb parkrészletek megtekintésére, ahol Kazinczy remekei, „Erdélyi levelei" fogantanak ihletett lelkében. Az erdélyi lelket, azt a sokat firtatott transilvanizmust Kazinczy is meglátta és megérezte már ezelőtt 112 évvel , ennek tett e tisztességet, mikor Dédácson elhangzott a vallomás ajkairól: „Erdély engem úgy fogadott, ahogy Magyarország kevés erdélyit fogadna !" A dédácsi magyar ünnepélyen az Országos Magyar Párt is hivatalosan képviseltette magát báró Jósika János kamarai képviselővel, ki a központ nevében üdvözölte dr. Leitner Mihály dévai tagozati elnököt és a vármegye magyarságát, amelyik most is tanúbizonyságot tett kitűnő szervezettségéről és magyar összetartásáról C. F.

   1928. augusztus 16/185. szám.
  Kerti mulatságok alkonya Déván. Tudósítónk jelenti: Déva város tanácsának állandó bizottsága különös határozatot hozott a napokban. Kimondta ugyanis, hogy a vár alatt lévő úgynevezett Népkertben több kerti ünnepély megrendezését nem engedélyezi, azzal az indokolással, hogy a közönség a mulatságok alkalmával tönkreteszi a kertet. Minthogy Déván más kerti mulatságra alkalmas hely nincs, ez a határozat nagy visszatetszést keltett az érdekelt körökben, különösen azért, mert most már a jótékonysági egyesületek meg vannak fosztva attól a lehetőségtől, hogy a jövőben nyári mulatságokat rendezhessenek.

  1928. augusztus 16. Sport. IV. Granicsárezred Déva—Jiul AC 6:1 (3:1). Bíró: Sebesan, Simeria
Vásárnap látta vendégül a dévai granicsárezred a Jiul kombinált csapatát, ugyanis az első csapatból 5-ön vettek részt, mivel a KMSC játszott ma Lupényben a Jiul AC-cal.
  A granicsárok már a 3-ik percben gólt érnek el Pozsgai révén, amelyet az 5-ik percben Kovács (Jiul) egyenlít. Az első félidő változatos mezőnyjáték mellett folyik le, a 30-ik és 37-ik percben Brancov, illetve Szabados góljai révén 3:l-el zárul. A Jiulban Jártó centerhalf kitűnő ember, jó a védelem, azonban a csatársor nagyon gyenge. A Granicsárok fölénye kétségtelen. A 2-ik félidőben a Jiul összeroppan s a dévaiak újabb 3 góllal javítják az eredményt. A gólokat Szabados és Pozsgai lőtték. Sebesen bíró korrektül bíráskodott.

   1928. augusztus 18. Regáti tanítók Erdélyben.
  A Patria híradása szerint Anghelescu közoktatásügyi miniszter rendeletet adott ki, a melynek értelmében a regátban végzett tanítók a képesítő letétele után kötelesek három évig a csatolt területeken tanítani, csak azután nevezik ki őket a régi királyság területére. Vajon mi a célja a miniszternek ezzel az intézkedéssel? Sejtjük jó szándékait.

   1928. augusztus 26. Petrescu tanügyi inspector Déván. Déváról jelentik:
  A napokban Déván járt Petrescu erdélyrészi tanügyi inspector s a különböző iskolák meglátogatása után felkereste az egyik ismert dévai könyvkiadót, a Hirsch A. cég tulajdonosát is. Petrescu inspector elismerését és dicséretét fejezte ki a cég főnökének magyar tankönyv kiadványai felett. Kijelentette, miszerint a cég által kiadott könyvek, de különösen az olvasó- és tanköny¬vek, valamint a számtan-, mértan-könyvek, a ma forgalomban levő magyar tankönyvek között is a legjobbak közé tartoznak és véleménye szerint a magyar tannyelvű állami, valamint az összes felekezeti iskolák számára a kisebbségi oktatásügy előrevitelét nagyban megkönnyítik. Petrescu inspector miután bemutattatta magának az üzem és raktár összes helyiségeit, a látottak felett legnagyobb megelégedését fejezve ki, távozott.

  1928-08-30/196. szám.
  Az állam megvásárolta a szászvárosi Kun kollégium épületét. Déváról jelentik: Néhány éve folynak már a tárgyalások a nyilvánossági jogától megfosztott szászvárosi Kun-kollégium épületének tulajdonosa, az erdélyi református egyház és az állam között a többmillió lej értéket képviselő épületkomplexum eladása iránt. A napokban meg is kötötték az adásvételi szerződést, amely szerint az állam nyolc és félmillió lejért megvásárolta a Kun kollégium épületét.

  1928. október 13. Közgyűlést tart a felszámolás alatt levő dévai Transsylvania konzervgyár. A felszámolás alatt levő dévai Transsylvania konzervgyár igazgatósága október 15-ére, rendkívüli közgyűlésre hívta össze a szövetkezet tagjait. A közgyűlésen a felszámoló¬ bizottság jelentést tesz a likvidálás menetéről és bemutatja a számadásokat.

  1928. október 14. Elfogott tolvajbanda. Déváról jelentik:
  Hetek óta tolvajbanda garázdálkodott Hunyadmegyének Vormága, Berekszó és Bánpatak nevű községeiben, ahol éjszakának idején több gazda lakásába behatolva, azoktól mintegy 50. 000 lej értékű ruhaneműt, élelmiszert és italt loptak el. A bevezetett csendőri nyomozás eredménnyel járt, amennyiben szerdán reggel sikerült a banda tagjait Muntean György a Jánosé, Magda János és Muntean János a Jánosé vormágai lakosok személyében elfogni. Bekísérték őket a dévai ügyészség fogházába

  1928. november 2. A dévai magyar dalkör ébredése.
  Nem is kéne hangsúlyoznom azt, hogy mit jelent ma egy városban vagy egy községben a magyar dalkörök létezése. Hiszen mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy magyar kultúránk egyik legerősebb bástyája a magyar dal ápolása, fejlesztése és a lehető legmagasabb színvonalra emelése. Dalosversenyeinknek is egyik célkitűzése éppen az, hogy ez által életet keltsünk mindama helyeken, ahol csak magyarok élnek, hogy dalos¬ szervezeteket alkossanak. A híres segesvári versenynek is meg volt a kellő eredménye, mert már eddig is számtalan helyről adtak jelt, hogy dalkört akarnak teremteni olyan városokban és községekben, ahol eddig a magyar dal szünetelt.
  És elsősorban is örvendetes tényképpen kell, megállapítsuk azt az eseményt, hogy a Dévai Magyar Dalárda választmánya egyik legutóbbi gyűlésén Csulay Lajos elnök vezetésével az összes választmányi tagok jelenlétében kimondotta, hogy a Dévai Magyar Dalárda működését okvetlenül kezdje meg.
 A dalegyesület újjászervezését is már megkezdették, ami egyáltalában nem fog semmi nehézségbe ütközni, mert Déván bőven akad annyi intelligens dalos, hogy egy erős dalkört tudjanak összehozni, amely dalkörtől elvárják, hogy rövidesen az Országos Szövetségnek is a tagja lesz. A szervezés munkálatait Székely Lajos karnagy végzi.
  Bízunk abban, hogy Déva városában egyetlen egy magyar ember sem fog akadni, aki ne sietne támogatására annak az intézményünknek, amely a mi magyarságunk egyik legerősebb kapcsát és összetartozandóságát testesíti meg.

  1928. november 17. (kivonat).
  Tanulságos beszélgetés haldokló állatkivitelünkről.
…Borzasztóan megnehezítik az exportot az egyes vámközegek túlkapásai. A vámokon csak egy sereg hosszadalmas vizsgálat után engedik át az áruszállítmányokat s akkor is csak úgy, ha az exportőr bőven osztogatja a baksisokat. Ennek következménye az, hogy az exportőrök tönkremennek, ugyanakkor pedig az exportot megnehezítő tisztviselők jogtalanul tekintélyes vagyonra tesznek szert.
  — A vasúti szállítás mizériái szintén hozzájárulnak az export visszafejlesztéséhez. Erre elég, ha egy példát mondunk: Románia egyik legnagyobb exportőrje a dévai Seiger cég. Ez a cég évenként kétszáz-háromszáz vagon nyers húst exportál külföldre. A cég évek óta kéri a CFR-t, hogy szállítmányait kapcsolja személyvonatokhoz, hogy gyorsabban expediálhassa. Kérését sohasem hallgatták meg. Ennek tulajdonítható aztán az, hogy ez áru Lökösházától a kilépő állomástól Bécsig gyorsabb idő alatt teszi meg az utat, mint a tízszer olyan rövid Déva—Lökösháza útvonalon.
Az állam ellensége az exportőröknek. Más országokban az exportőrök prémiumokat és kedvezményeket kapnak, csakhogy az állatexportot fellendítsék. Amíg ez a helyzet meg nem változik, állatexportról nem lehet beszélni