A várról és városról 1845-ben.

   Róma enyészete után új időszak, kor jutott Dévának is. A’ magyarok alatt sok hánykodása volt Decidavának, Dévának és ma pura fiscalitas; a’ város észak- nyugoti szélén száznál több öles magasságú porfir kőhegyre építteté Decebal a várat. Későbbi idejéről hallgat a történészet. Gezti Ferencz javított mint első azon, ki 1587 Báthori Zsigmondnétól kapta ajándékba a’ dévai uradalommal együtt; az északra nyíló épület ajtó homlokán vésve van. Franciscus Gezti de eadem Gezt. 1582.
    Bethlen Gábor 1518-ben egy kerek bástyát ragasztott hozzá, tán fogház volt. Bartsai Ákos buja nője számára egy más szűk czellát rakatott, ott zártan őrizteté a’ kéjhölgyet, pedig míg maga Szebenben reszketett Kemény Jánostól, Bánfi Ágnes, Bethlen karjai közti kéjelgett.
   1607-ben Basta vérünnepet ült itt, a’ bakó az országgyűlésre ide hívott nemeseket nyakazá; az olasz kaczagott, a’ hon sírt.
   Az Ausztriai ház gróf Viscontinak adá át dévai uradalmat 1719-ben, mely már ugyanakkor az uradalomtól elválasztatván, katonai kormány alá adatott. Steinville sok javításokat tett; ekkor ágyúbástyát építettek, hármas föld sáncz ásatott, kaszamáta, pinczeház, tisztilak, sütő.
   A hegy czukorsüveg - alakú, építésekor tán leöntetelt kömorzsalékkal, ma bokrok és élettelen fák nyulnak ki kopár oldalaikról, a’ vár nyugoti kapuján 858 lépés viszen fel kerengősen a második kapuig hol a' felvonó híd 's kettős várudvar van, az épületben is nagy 12 kisebb szoba, 1 kápolna 3 konyha, 2 fegyver, 1 lőportár, 4 istálló - kertje is volt, kéjelgő helye Bethlen Miklósnak.
   A’ vár 1800-ban — Mitrowsky hadvezér az udvarhoz tett tudósítása után, hogy az a' jelen hadi igazgatás után haszon vehetlen, ’s a’ további reá fordítandó költség káros—eladattatott árverés útján oly feltétellel, hogy a megvevő minden használhatókat onnan elhordhat, de lakását oda nem teheti. Pogány Franciska 150 váltó forinton megvette, kapuit, ajtót, ablakokat leszedett, s a’ királyi ára elveszte ékességeit, lehányta nemzeti ruháját, elfelejtő nyelvét, ősi szokásait 's csak mint kirabolt királyi ravatal nyöszörög az éjszaki széllel, árvaságra jutott, mint kit elhagyának házi istenei.
   Végre 1817-ben Karolina Augusta császárné kieszközlé Déván jártakor újra fenntartását 's 1829-ben munkába is vevődött, évenként egy-egy rész igazíttatván jelennen épen áll, egy darab északi rész van leomolva csak. Új ő, de letűnt világa, mert nem hall honi hangokat, és csak mind múlandóság élő sírkeresztje áll elpusztult ifjúságában az utókornak kijelelni a' helyet hol egy nép temetkező helye van.
    A’ várban most egy sánczkaplár, naponnan egymást felváltó 7 őrkatonákkal; felügyelő egy nyugalmazott százados.
   Hát a' város?
   Egy igénytelen kis hely, gyülpontja a' nemeseknek kik Sardanapali életet élnek annak zajos carnevaljain. Van kényelmes elrendezésű casinoja, van hírlap, teke-asztal, tarók, márjás szobák, és preferancz; a’ miveit olvasó egyének itt kártyáznak, nem félve , hogy boldog mit sem tevésükben a' felettök kinyúló hegy orom maga alá temeti a szunnyadókat.
   Déván nevezetes a ref. templom a' déli oldalfalba helyezett kőlap bizonyítása szerint 1109-ben épült Joannes Magister által. Ki volt nem tudatik. A’ templomban sok nevezetes halott fekszik, említendő, alvajda Dobó Domokosné Bajoni Klára 1544, Sándor András, ki reformátussá lett híveivel később, mint superintendens nevezetes kitartó férfi, meghalt 1578. Sulyok Zsófia Gezti István özvegye, Ferencz édes anyja, a' negyedik kőben többen vannak a’ nagy Bánfi emelteté szülői és testvérei emlékére, mint a’ felírat mulatja.
   Dévának nincs más nevezetessége. A' várostól déli részen egy órányira van a'rómaiaktól miveltetett gránit kőbánya, ma is Petroszanak hívják, szép lapos köveivel, keletre egy fertályórányira van horgosi ércztörő malom, melyben a dévai réz bányából ásott köveket törik.
   A várost olybá tekintem, mint elfajult király gyáva gyermekét, kit homály szült, előítélet nevelt, a nemtudás volt dajkája, kitől feledést szopott, egy lélek, testben elöregedett gyermek, ki nem érti az idő szózatát, mert tanítói kiolták belőle az apák józan erkölcseit; nincs itt nyoma a nagynak, egy kákatenger ez, melyen csak egy-két érdemetlen munkakerülő halász kéreget, más csolnakján — hivatalt.
   Különböző sok lakói ezereken túl vannak, rendesen mindenki méltóságos és nagyság, kik a hazai ipar minden ágaiban helyt állnak, kísérletet senki nem tesz, mert szégyellene mint nemes, 's ha egy kettő kap is valamihez, de mivel reményfeletti sikerültség nem örvendeztete félbe hagyja, mert nincs kitartás. Az a nép csak fog valamihez, de a’ főurak nem, magokat mythologiai szenteknek tekintik, kik előtt csak a’ hízelgők állhatnak fenn, 's borzadály fog el azon szabályos ürességen, mely nállok van. Bizodalmatlan ezen érintkezés, melyen csak avatott haladhat el. A' tarka beszéd folyama rendesen egy nagyúr határján kezdődik, 's végződik inasa fejér glacé kestyüjén.
   A’ dévai nép általánosan jó, szelíd, jámbor határ nélkül, könnyen reábeszélhető jó és nem jóra, csak alkalmas vezér kell, ismerője a’ gyengéknek és hiúságoknak, engedjen a’ nőknek, kik főszerepet visznek a’ megyegyűléseken és tisztválasztásnál is, kiknek persze alapismeretök nem lévén, érdek, szenvedély után ítélnek. A’ hölgyvilág pazar, fényűző, bír jó fogadással, de a’ mindennapiság typusa feltűnik nálok.
   Fiatalsága igen mindennapias, keveset olvas, mit sem gondol, de sokat kártyázik, alapnélküli ifjakra pedig a’ korszellem is káros béfolyást gyakorol, átaljában velők az egész felületes, divat, fényt űz, elüttök semmi egy tudós, egy író, ki önállósággal, a' formák és külsőségektől függetlenségével dicsekedik.
Kalmár- és kereskedőnek nincs élete Déván, úgy a' mesterembernek, az úri nép idegen ruhát ölt magára, nem dolgoztatja magáéit, s ezért az itt készültekben csak kontárlat tűnik ki.
   Törvényismeret sok van Déván, de kevés a’ törvény elleniség fellépője. Az ügyvédeknél csak volna lélek, kik sokan vannak, de rendesen, egy kettőt kivéve, szak emberei, 's még is mondani lehet, hogy mint hajdan az egyptomi papoknál, úgy van ezek kezei köztt is itt az igaz ismeret.
Tartatik Déván rendes és nem - rendes megyegyűlés, hol minden tárgy igen szelíden foly le. Korteskedés nincs, mert nem lehet. Sapienti ’s a’t. Most Isten velünk.
Dévai Gergely.

Múlt és Jelen, 1845. május 2. (kivonat).