A Dévai Magyar Dalárda

  A 19. században szokásba jött Erdély nagyobb városaiban dalköröket létrehozni. Az 1873-ban elkezdett és 1876-ban befejezett erdélyi megyerendezések után Déva megyeszékhely lett. Pezsgőbb lett a városkában az élet, nagyszámú és magas általános műveltséggel rendelkező értelmiség költözött a városba. Ők hozták létre 1881-ben a „Dévai Dalkör”-t, Szentiványi János vezetésével. Volt egy kizárólag férfikar, és egy vegyes kar, ez utóbbiban 14 hölgy és 22 férfi vett részt. A Dalkör karnagya Szőllősy M. tanítóképezdei tanár.
   1893-ben már volt polgári zenekar, ennek elnöke Lengyel Dániel, majd 1894-ben fellép az iparos ifjak dalárdája és a képezdei dalárda. A következőkben, 1895-ben, olvashatunk a reformátusok dalárdájáról, a románok és a katolikusok dalköréről.
    1889-1892 között zajlott le az első dévai telepítés, amikor bukovinai magyarok költöztek a város mellé. 1906-ban említés történik a telepiek rezesbandájáról:
  „Szent István napja. Szép istenitisztelet volt a dévai róm. kath. templomban Szent István napján, melyen városunk színe-java megjelent. Kilencz óra tájban megjött a csángók rezes-bandája és jó magyar nótákat fújva, felállt a templom előtt.
Úgy 10 órakor megérkezett a vármegyei tisztikar, élén a főispánnal, ki a piros bársonnyal feldíszített első padban foglalt helyett. Közben megjelent a templom előtt a honvédség dísz-kirendeltsége is a tisztikarral együtt.” (Déva és vidéke, 1906. augusztus 25. kivonat.)
   A telepiek akkori vallásosságuk közismert, és ez nem csak nekik köszönhető, hanem azoknak is, akik őket vallásilag felkarolták. A papok egyike volt D’André Chrysostumus, akiről méltó megemlékezni a történelem lapjain, mivel olyanokat végzett, hogy még elhelyezése után három évtizeddel is visszasírták a telepiek. Vallási szempontból mindenkit egyformán kezelt, áldott munkájának eredményeként sikerült a telepiek szétszórt tehetségét összekovácsolnia. Ő alakította meg először a csángótelepi énekkart.
   Akkoriban napközben mindenki a földeken dolgozott, így az énekkar mindig sötétedés után jött össze, késő éjszakákba nyúltak a próbák. Az énekkar 1908-ban, Karácsony éjjelének szentmiséjén lépett fel nyilvánosan, akkor csendült a 200 tagból álló férfi és női csángó énekkar, a templomot egészen betöltő éneke. A siker nem váratott magára, és oda vezetett, hogy más vallásúak és nemzetiségűek is eljártak a vasárnapi nagymisékre, élvezni a szebbnél-szebb énekek akkordjait. Íme mit tehet egy jó pap. Idővel, a papot, jól megrögzött ferences szokás szerint elhelyezték, következetek a második dévai telepítés bonyodalmai, és az első világháború végleg betett az ajtót a kórusnak.
   Az első világháború végeztével, az új urak „atyai gondoskodása” mellett lehetetlen volt a kisebbségbe került nemzetiségeknek nemcsak énekkart létrehozni, hanem nagyobb gyülekezeteket is, amelyeknek mindig irredentista neve volt. Lassan csillapodtak a dolgok, létrejött a Magyar Párt, és ennek és néhány lelkes zenebarátnak a kezdeményezésére megalakult a Magyar Dalárda 1926-ban. A dalárda vezetősége idejében megtette a szükséges lépéseket a jogi személyiség elismertetése iránt. A dévai törvényszék azonban formai okok miatt kétszer is visszautasította a jogi személyiség bejegyzése iránti kérelmet. Két év huzavona után, 1928. októberben elismerték a dévai Magyar Dalárda jogi személyiségét, és bejegyezték a jogi személyek listájába. Ez még csak a szervezkedés volt. Úgy néz ki, hogy 1929-ben a Dévai Magyar Dalárda keretén belül két csoport működött, re¬formátus egyház dalkara és a dévai csángó dalárda. A második világháború kitörése előtt, valószínűleg a behívások eredményekén, a Dévai Magyar Dalárda megszűnt létezni, és soha többé nem alakult újra.

  Tudósítások:

  Magyar Polgár, 1881. december 21.
  Tekintetes szerkesztő úr!
  Déva már csak lakói csekély számánál fogva se mutathat fel sokat; de hogy a társadalmi közszellem, az egyesületi élet itt is hódít s híveket toboroz, tagadni nem lehet. Íme egy pár példa állításom igazolására.
  Van nemzeti kaszinónk, saját házban, milyen a Dévához hasonló, sőt nagyobb város is, nem sok mutathat fel; van nőegyletünk, mely virágzó leányiskolát tart fenn 3 tanítónővel, hat osztállyal; van előlegezési szövetkezetünk, melybe a tagok 50 forint részvényeiket azért adták be, hogy tagjaik, szükség esetén, mérsékelt kamat mellett, kölcsönhöz juthassanak, tagjaikat az uzsorások hatalma alól kimentsék. Pár év óta alakult s máris szépen gyarapodik. Keletkezőben van ipartársulat, de oly széles hatáskörrel, hogy minden rendű és rangú tisztességes polgárt társulatába fölvesz.
Azt hiszem, hogy józan gondolkozású kereskedőink se fognak távol maradni tőle, hiszen „concordia parvae res crescunt” mondat igazságát ők is ép úgy állítják, mint az ilyen magam féle ember, ki sem, kereskedő, sem iparos nem vagyok, de melegen pártolok minden olyan egyesülettét, mely a közjó előmozdítását célozza. Már pedig az, ipartársulat alakulásával a polgárok anyagi és szellemi gyarapulását kötötte össze. Ha valahol, itt nálunk mindkettőt emelni, a legnagyobb szükségesség.
  Lázár György volt országgyűlési követünk kezdeményezése folytán, mai napon tartott szervezkedő gyűlés egyesült akarattal fogadott el egy keletkezőben levő temetkezési egyesület alapszabály tervezetet, s hogy létesülni is fog, engedi remélnünk azon meleg pártfogás, mely az egyesületbe állani akarók aláírásából tűnik ki. Az egyesület létesülését 300 taghoz, mint minimumhoz kötötte, s az eddigi aláírók már meghaladták a 300-at. Ilyen egylet is régen váratott magára. Alakulóban van dal- és zenekör is.
  A mai estét jelölte ki a közönség pártolása megnyerésére, amennyiben tánccal egybekötött dal és zeneestélyt rendezett pénztára gyarapítására.
A művészet pártolása nemcsak a műérzelmeket fejleszti, nemesíti, de az egyetlen hatalom a földön, mellyel minden nemest, üdvöst, a legkönnyebben lehet a társadalomban létrehozni.
  Megyénk köztiszteletben álló alispánja az érdekelt gazdákat gazdasági egyesület létesítésére hívta fel a helyi „Hunyad” című lapban. Hogy egy ilyen egyesület alakulása itt a mi megyénkben nagyon helyén van, eléggé igazolja az, hogy a földbirtok, mint nálunk, egyetlen nemzeti alap, hovatovább mind veszít értékéből, amit gazdasági életünk rendezetlen állapotának róhatunk föl.
  A „Hunyad” hetilap tulajdonosa és Hunyad megye tanfelügyelője — lelkesülve Kolozsvár példáján — felhívást intézett a Hunyadiban a megye közönségéhez, hogy a szegény és árva gyermekek ruhával ellátására társulattá egyesüljenek.
  Ha valahol, itt van szegény és árva utca-gyerek bőviben. Ugyanis Déva és vidéke köznépének nagy része lusta és renyhe. A napszámos nép máról holnapra tengődik, a csapszékekben, lebujokban eldorbézolja keresményét. De hogy félre is tegyen valamit, arra már nagyon kevés gondol. Önként értetődik, hogy tunya népnek a gyermeke utcai koldulásra van szorulva.
  Itt, szerintem, nemcsak ruha kell, hanem dologházak — mint javító intézetek— felállítása is szükséges volna a sok dologkerülő, az utcai koldus-gyerekek javítására.
  Régészeti egyletünk halom módra gyűjti a földgyomrában rejlő azon régi emlékeket, melyek hivatva vannak nemzetünk letelepülése előtti idők történelme földerítésére, s már is annyit gyűjtött, hogy méltán vonta magára más hason hazai egyletek figyelmét. Régi írott emlékek gyűjteményei pedig a hazai történetírásnak válnak becses kútforrásaivá. Íme, anyagi, szellemi és emberbaráti téren haladni, ha a valóságban még nem is, de a papirosán már részint fel vagyunk szólítva, részint magunk sorakoztunk, részint már tettünk is valamit, a mik életrevalóságunknak kétségtelen jelei.

                                                                                                     Csulay Lajos, a Dalárda első elnöke

   Hunyad, 1885. deczember 12. Állandó dalárda Déván (kivonat)
  …A megbeszélés úgy van, hogy egyelőre szerveztetik férfikar, később talán női és vegyes kar, sőt ezekkel összekötve esetleg állandó műkedvelő társaság is. Az értekezlet aláírási íveket bocsátott ki a következő felhívással.
   Egy f. hó 8-án tartott értekezlet czélul tűzvén maga elé, hogy Déván állandó dalárda szerveztessék, tisztelettel kéretnek mindazok, a kik e kitűzött czél elérését elő kívánják segíteni, hogy szíveskedjenek részt venni, akár mint működő, akár mint pártoló tagok.
   Az értekezlet bizottságot küldött ki az alapszabályok javaslatba hozására, a melyek felett a szervezkedő gyűlés fog érdemlegesen határozni. A szervezkedő gyűlés ideje és helye kitűzetett f. hó 20-ikán d.u. 4 órára a nemzeti kaszinó alsó helyiségébe. Abban részt venni és határozni jogosultak s megjelenni tiszteletek kéretnek mindazok, a ki akár pártolókul, akár működőkül beírták magukat.
Megjegyeztetik, hogy habár reméljük később külön női és vegyes kart is szervezhetni, most mg a tisztelt úrhölgyeket csak a pártoló tagságban leendő részvételre kérjük.
   Az értekezlet megbízásából, Déván, 1885 decz. 8.
  Réthi Lajos Koncz Aladár, értekezleti elnök értekezleti jegyző.
  Az ívek át vannak adva: Issekutz Antal polgármester, Juhász József postafőnök, Nagy Ferenc adótárnok, Szőts Sándor lelkész, Csonka Lajos tanár, Domián Pál és Koncz Aladár törvényszéki tisztviselő uraknak.
  Sértést követnénk el Déva értelmisége és polgársága ellen, ha hosszasan fejtegetnők egy állandó dalárda szükséges és kívánatos voltát. Beérjük annyival, hogy szerencsét kívánunk a kezdeményezéshez.

   Déva és vidéke, 1894. július 12.
  A helybeli iparos ifjak dalárdája, mely Hajtmán Pál gyakorlóiskola tanító vezetése mellett néhány hónap óta nagy buzgósággal gyakorolja magát a harmóniás szép éneklésben, a jövő vasárnap (július 15-én) d. e. 10 órakor fog először nyilvánosan szerepelni a dévai reform. templomban egy pár vallásos ének előadásával.
  Fölhívjuk rá városunk közönségének figyelmét annyival is inkább, mert városunkban tudomásunk szerint ez az első dalárda, mely az iparosok előre törekvő köreiben keletkezett és bír azon kellékekkel, melyek állandó fennmaradását és további sikeres működését biztosítják. A derék ifjúság- és lelkes vezetőinek előre is szívünkből gratulálunk.

   Déva és vidéke, 1894. március 22.
  Március 15-ét Déván szép kegyelettel ünnepelték meg. Reggel 10 órakor az ipartestület saját zászlója és a tanulók saját zászlójuk alatt felvonultak az ev. ref. templomba, hol Szőts Sándor lelkész a képezdei zenekar kíséretében előadott templomi ének elhangzása után föllépett a szószékre és elmondotta könyörgését a hazáért, nemzetért, királyért, s végül könyörgött megható szép imában nagy hazánkfiáért Kossuth Lajosért (a költői szellemmel megírott könyörgést lapunk múlt száma egész terjedelmében hozta.)
  A templomból a nagyszámú közönség az ipartestület zenekara által előadott Rákóczy-induló hangjai mellett a Redout nagytermében gyűlt össze, hol minden rendezés nélkül a legnagyobb rendetlenségben elhelyezkedett, hogy meghallgassa a képezdei dalárda gyönyörűen előadott, megnyitó énekét.

                                                                                                            Csulay Lajos síremléke

   Hunyad, 1898. december 17. Mulatságok.
   A Dévai Polgári Dalkör az ujonan alakult női-karral együtt 1898 évi december hó 26-án Déván, a Vigadó nagytermében jótékonycélú dalestélyt rendez, amely táncmulatsággal lesz egybekötve. Az estély műsora:
    1. „Honfiak vigyázzatok." Induló Kücken J.-től. Énekli az egyesület férfikara.
   2. „Népdalok." Sopran solo. Zenekar kísérete mellett énekli Dörfler Lujza kisasszony.
   3. „A vén cigány." Férfi négyes Bereczky Zs. és Paál F.-től. Énekli a férfikar.
  4. „Népdalok." Soprán solo. Zenekar kísérete mellett énekli Horváth Gizella kisasszony. 5. „Népdalegyveleg". Férfinégyes Lányi Ernőtől. Énekli a férfikar.
   6. „Nemzeti zászló.“ Vegyes karének. Hubert Károlytól. Előadja az egyesület vegyeskara.
  7. Tánc. Belépti-díj: személyenkint 60 kr, családonkinl 1 frt 20 kr. Kezdete este 8 órakor. A tiszta jövedelem a „Polgári Dalkör" egyleti céljaira fordíttatik. Felülfizetések köszönettel vétetnek és hírlapilag nyugtáztatnak.

Dévai Magyar Dalárda. A megalakulás.
  Déva és vidéke, 1926. március 13. Meghívás.
  Vármegyénk prefekturájának 9922/926 számú engedélye alapján a dévai Magyar Dalárda folyó hó 28-án d. e. 11 óra¬kor tartja alakuló közgyűlését a Fehér-Kereszt kistermében. Felhívom mindazokat, akik a Magyar Dalárda megalakítását és fenntartását szívükön viselik, hogy ezen gyűlésen megjelenni szíveskedjenek. Dr. Leitner Mihály szervező.

   Déva és vidéke, 1926. március 27.
  Az emberi élet, különösen a mai világban, tele van szenvedésekkel. Az Isten azonban gondoskodott arról, hogy némileg enyhítse azt: művészetet oltott az emberi természetbe. Ezen enyhítő balzsam legegyszerűbb fajtája az énekművészet. Az ember éne¬kelni tud, s bár nem mindenkinek az éneke üti meg a mai értelemben vett művészi nívót, mégis művészet az: a szív művészete. A dalon keresztül az ember lényege szabadul tel.
A népdal mutatja az emberi életben a dal szükségességét és egyszersmind művésziességét is. Egyszerű, közvetlen, keresetlen és mégis lelket kifejező. Sír a lélek, örvend, mereng, gyászol, jajong vagy tompa fásultságban van az ének útján. Az ének az emberi mivolt egyik velejárója, az emberi lélek fejlődésének egyik tényezője. S a dalon keresztül nyilatkozik meg a nemzeti jelleg is. Azért a magyar bánat más mint egy más nemzet bánata, mert más az éneke. Kifejező és mégis csak a magyar bánatot fejezi ki. Azt a bánatot, amely általános emberi ugyan, de át van itatva a faji sajátosságokkal.
   S a szó, a nyelv erejét is ez tartja meg a legjobban. A szöveg, a prózai mondat, gondolat ki mehet gyorsan a fejedből, de ha a dallamot ismered, sohase felejted el. Édes anyanyelved szavait sokáig-sokáig magadban hordod, anélkül, hogy gondot fordítnál annak a megőrzésére.
A magyar nyelv életére nézve s a magyar nyelv szépségeinek megmutatása végett minden dévai magyar ember szívén kell hogy feküdjön tehát a dévai magyar dalárda ügye. Éppen olyan fontos kell hogy legyen, mint az anyagi ügyek, mert kihatásai talán még nagyobb horderejűek.
   A magyar társas élet egyedüli megteremtőjét látjuk a dalárdában. Már magában ez az indok is arra kényszerít minden jó magyar embert, hogy a dalárda alakuló gyűlésére eljöjjön s annak jövendő életében aktív szerepet vállaljon. A magyar dal magyar szívet és magyar kötelességet kíván, ne vonjuk meg tőle, ha az Isten szívvel és kötelességtudással áldott meg. A Magyar Dalárda holnap, vasárnap d. e. 11 órai kezdettel tartja alakuló gyűlését a Fehér-Kereszt kistermében. Legyünk ott mindnyájan.

   Déva és vidéke, 1926. április 3. Megalakult a Dévai Magyar Dalárda.
  A dévai magyarságnak az elmúlt vasárnap, március 28-ika fontos dátumot jelent: ezen a napon alakult meg a Dévai Magyar Dalárda.
Délelőtt 11 órakor gyülekeztek a Fehér-Keresztben azok a magyarok, akiknek szívén feküdt a magyarság s így a magyar dal művelésének ügye. Mintegy 30-an gyűltek össze, akiknek a szervezés előzetes munkájáról Dr. Leitner Mihály, a dévai Magyar Párt ügyvezető alelnöke számolt be, majd a gyűlés megnyitása után átadta helyét Bitay Béla korelnöknek.
   Bitay Béla elnöklete alatt a közgyűlés az alapszabályokat fogadta el némi módosítással. Az alapszabály tervezetet Dr. Leitner Mihály szervező készítette el nagyon körültekintően és alaposan és ő is adta elő, amiért a dévai magyarság részéről neki csak köszönet és hála járhat. Az alapszabályok szerint a dalárda címe „Dévai Magyar Dalárda" lesz és jelvénye lant cser- és babérkoszorúval 1926-os évszámmal.
   Tagjai lesznek mindazok a lelkes férfiak és nők, akik belépni akarnak. A tagok közül azok, akiknek hangja megfelel a követelményeknek, a 10 lei felvételi díjon kívül semmi mást nem fizetnek.
   Lesznek ezenkívül pártoló, tiszteletbeli és alapító tagok is. Az alapító tag 1000 leit kell, hogy lefizessen. A gyűlés ezután megválasztotta a dalárda ideiglenes vezetőségét a következők személyében: elnök: Csulay Lajos, alelnök: Bubárnik Miklós és titkár Dr. Schuller Frigyes. A gyűlés lelkes hangulatban déli 1 órakor ért véget.

   Déva és vidéke, 1927. november 26.
  A dévai Magyar Dalárda újból megkezdi működését. A dévai magyar dalárda Székely Lajos vezetése mellett újból megkezdi működését. Próbák hetenkint egyszer, pénteken lesznek. Felkéretnek az összes tagok, valamint mindazok, akik belépni szándékoznak, pénteken okvetlenül jelenjenek meg. A dalárda férfikaron kívül a vegyeskart is megszervezi.

   Déva és vidéke, 1927. december 3.
  Sarkadi Elek hegedűtanítást vállal kezdők és haladók részére. A hegedűtanítás felelősségteljes hivatás. Nagy körültekintést és pedagógia rátermettséget feltételez. A hegedülni tanulók bizalommal fordulhatnak Sarkadi Elekhez, ki úgy kezdők, mint haladók részére hegedűórákat ad.

   Keleti Újság. 1928. 10. 10. Elismerték a dévai Magyar Dalárda jogi személyiségét.
  Több mint két éve ezelőtt alakult meg néhány lelkes magyar zenebarát kezdeményezésére a Magyar Párt dévai tagozata kebelében a dévai Magyar Dalárda. A dalárda több jól sikerült műkedvelői előadás megrendezésével tett tanúbizonyságot életrevalóságáról. A dalárda vezetősége idejében megtette a szükséges lépéseket a jogi személyiség elismertetése iránt. A dévai törvényszék azonban formai okok miatt kétszer is visszautasította a jogi személyiség bejegyzése iránti kérelmet. A napokban végre mégis sikerült a bejegyzés, amennyiben a dévai törvényszéknek most kibocsájtott végzése szerint a dévai Magyar Dalárdát bejegyezték a jogi személyek lajstromába.

   Déva és vidéke, 1928. október 27. Újjászervezik a Dévai Magyar Dalárdát.
  A Dévai Magyar Dalárda választmánya október 24-én este ülést tartott Csulay Lajos elnök elnökletével. A választmányi ülésen a választmányi tagok úgyszólván teljes számban részt vettek, ami azt bizonyítja, hogy a választmány belátja azt a fontosságot, amivel ma Déván a Magyar Dalárda ügye bír.
   Az elnök beszámolója után a dalárda újjászervezésének kérdését vitatták meg. Többek hozzászólása után az a vélemény alakult ki, hogy a Dévai Magyar Dalárda működését okvetlenül meg kell hogy kezdje, mivel a nemzeti élet szempontjából okvetlenül szükséges, hogy dalárdánk legyen. Az ülés tehát egyhangúlag azt a határozatot fogadta, el hogy a Dalárda működésének azonnali megkezdését szükségesnek tartja s a karmestert felkéri, hogy az aktív tagokat ismét verbuválja össze.
   Hogy a magunk részéről is eleget tegyünk magyar kötelességünknek, ezúton kérünk fel minden énekelni tudó és jó hanggal bíró magyart: férfit és nőt, hogy a dalárdába való felvétel végett a jövő hét folyamán jelentkezzék Székely Lajos karnagynál. Minden magyar embernek be kell látnia, hogy az idők áldozatot követelnek a magyarságtól a magyarságért, ezért áldozzuk fel a kényelmünket s legyünk segítségére azoknak, akik kizárólag csak a nemzeti eszme szolgálatában, munkájukat amúgy is minden honorárium nélkül csupán nemzetük iránti kötelességből adják a köz javára. Hisszük, hogy Déva magyarsága megérti a mi szavunkat s teljes erejéből azon lesz, hogy a dalárda ismét megkezdhesse teljes működését, annál is inkább, mivel a dalárda jogi személyiségét a hatóságok éppen a közelmúltban ismerték el. A Dalárda vezetősége megtette a maga kötelességét, most a közönségen a sor megalakítani azt a magyar dalárdát, amelyre, mint már többször is hangsúlyoztuk, okvetlenül szükségünk van.

   Ellenzék, 1928. november 2. A dévai magyar dalkör ébredése.
  Nem is kéne hangsúlyoznom azt, hogy mit jelent ma egy városban vagy egy községben a magyar dalkörök létezése. Hiszen mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy magyar kultúránk egyik legerősebb bástyája a magyar dal ápolása, fejlesztése és a lehető legmagasabb színvonalra emelése. Dalosversenyeinknek is egyik célkitűzése éppen az, hogy ez által életet keltsünk mindama helyeken, ahol csak magyarok élnek, hogy dalosszervezeteket alkossanak. A híres segesvári versenynek is meg volt a kellő eredménye, mert már eddig is számtalan helyről adtak jelt, hogy dalkört akarnak teremteni olyan városokban és községekben, ahol eddig a magyar dal szünetelt.
   És elsősorban is örvendetes tényképpen kell, megállapítsuk azt az eseményt, hogy a Dévai Magyar Dalárda választmánya egyik legutóbbi gyűlésén Csulay Lajos elnök vezetésével az összes választmányi tagok jelenlétében kimondotta, hogy a Dévai Magyar Dalárda működését okvetlenül kezdje meg.
   A dalegyesület újjászervezését is már megkezdették, ami egyáltalában nem fog semmi nehézségbe ütközni, mert Déván bőven akad annyi intelligens dalos, hogy egy erős dalkört tudjanak összehozni, amely dalkörtől elvárják, hogy rövidesen az Országos Szövetségnek is a tagja lesz. A szervezés munkálatait Székely Lajos karnagy végzi.
  Bízunk abban, hogy Déva városában egyetlen egy magyar ember sem fog akadni, aki ne sietne támogatására annak az intézményünknek, amely a mi magyarságunk egyik legerősebb kapcsát és összetartozandóságát testesíti meg.

   1928. december 14. A dévai Csángó Dalárda jótékony célú estéje. A dévai csángó dalárda jól sikerült estélyt rendezett a gazdakör helyiségében. Az estély tiszta jövedelmét a római katolikus templom renováltatási költségeire fordították.

   Déva és vidéke, 1928. december 22.
  A december 29-iki Tompa ünnepély programja.
A dévai magyar ifjúság által december 29-én rendezendő Tompa emlékünnepély műsora a következő:
1. „Hunyadi László” nyitánya írta Erkel Ferenc, előadja a 4. Határőrezred és a dévai filharmonikusokból alakult szimfonikus zene¬kar. Vezényli: Sarkadi Elek
2. Ünnepi beszéd tartja: Dr. Paál Árpád.
3. Tompa „Nefelejts”. Énekli a Csángó Dalárda.
4. Tompa: „Az öreg szolga”. Szavalja Szemenyei Emma.
5. Magyar udvari négyes rendezi Orbán Ica (tánc). Előadják: Kántor Irén, László Irén, Lengyel Ella, Székely Rózsi és Mária, Tiringer Ica és Rózsi, Zágoni Böske.
Szünet:
6. Tompa Köveskuti: „A madár fiaihoz”. Énekli a Dévai Magyar Dalárda.
7. Tompa: „Levél egy kibujdosott barátom után”. Szavalja Bokor Béla.
8. Brahms: Magyar táncok op 5, 6 előadja a 4. Határőrezred és a dévai
filharmonikusokból alakult szimfonikus zenekar. Vezényli: Sarkadi Elek
9. Magyar dalok. Előadja: Dr. Inczédy Joks- mann Ödön.
10. Tompa: „Virágregéi” élőképekben,
11. A fehér liliom menyegzője Szereplők: Andersen Alice és Icu, Dobay Stefi, Surányi
Anci, Orbán Ica, Kántor Irén, Kontz Tutu, Székely Rózsi, Tiringer Icu és Rózsi

   Déva és vidéke, 1928. december 29. Tompaünnepély ma este a városi színházban.
  A dévai magyar ifjúság rendezésében ma, szombaton este fél 9 órai kezdettel fog lezajlani az annyi előkészítő munkát adó nagy Tompa-ünnepély. Dr. Paál Árpád, publicista és Inczédy Joksmann Ödön magyarpárti alelnök szereplése kölcsönöz kiváltképpen nívót az estélynek, amely az egész megye magyarságának találkozója lesz.
  Külön kell felhívnunk közönségünk figyelmét a dévai csángódalárdára, amely most fog először nyilvánosan szerepelni.

   1929. január 2. Tompa-ünnepély Déva.
  A dévai Magyar Ifjúsági Kultúrcsoport szombaton este rendezte meg nagyszabású Tompa-ünnepélyét a városi színházban. Az ünnepély, amely mind anyagi, mind erkölcsi tekintetben a legfényesebben sikerült, Erkel Ferenc „Hunyadi László“ nyitánnyal vette kezdetét, amelyet Sarkadi Elek kitűnő vezetése mellett a dévai 4-ik határőrezred és a dévai filharmonikusokból alakult szimfonikus zenekar játszott művészi tökéletességgel. Az ünnepély második és legkimagaslóbb pontja volt dr. Pál Árpád ünnepi beszéde, amelyet a publikum mindvégig fokozott figyelemmel és érdeklődéssel hallgatott, percekig tartő tapssal tüntetve ki a kiváló szónokot. A dévai csángó dalárda nagyon szép énekszáma után Szemmenyei Emmi szavalta el Tompa „Az öreg szolga” c. versét sok átérzéssel és előadói készséggel. Az „Udvari négyes” táncszám osztatlan tetszést váltott ki. Szünet után a dévai Magyar Dalárda éneke (A madár fiaihoz) gyönyörködtette a közönséget, majd Bokor Béla szavalata (Levél egy kibujdosott barátom után) aratott őszinte sikert Inczédy-Joksman Ödön magyar népdalai felejthetetlen emléket hagytak a közönség szívében, amely szűnni nem akaró tapssal ünnepelte a kiváló szereplőt. A gazdag műsorú ünnepélyt Tompa virágregéinek élőképekben való bemutatása zárta be. Előadás után a kaszinóban táncmulatság volt, amely páratlanul vidám hangulatban reggelig tartott.

   Déva és vidéke, 1929. január 5. Újabb meglepetés: a dévai csángó dalárda Tompa „Nefelejts" című énekét énekli.
  A dévai csángó dalárda, — amelyet Sarkadi Elek szervezett meg s amelynek szép jövőt jósolhatunk, most mutatkozott be a dévai közönség előtt.
Elfogultság nélkül mindnyájan büszkék lehetünk reá. S hogy megalakult, azt mutatja, hogy a dévai csángóság belátja a szervezettség és a városi magyar polgársághoz való kapcsolódásának is a feltétlen szükségességét. A nemzeti viseletben felálló dalárdát hatalmas tapsokkal ünnepelte a közönség. A tapsokból — nagyon természetes, az egyedüli városi „német" ruhában megjelent vezénylő Sarkadi Eleknek is kijutott, aki dicséretesen vezényelte a szép dalárdát.

   Déva és vidéke, 1929. április 6.
   A dévai római katholikus Egyház ma szombaton este kilenc órai kezdettel tartja meg műkedvelő előadását a városi színházban, amely alkalommal a „Vöröshajú” című népszínmű kerül színre. Okvetlenül nézze meg a dévai csángó műkedvelők kitűnő színjátékát.
……
— Dalárda választmányi ülés. A dévai református Egyház Dalkara vasárnap, április 6-án d. u. fél 5 órai kezdettel tartja választmányi ülését, amelyre a tagokat szeretettel meghívja
a Vezetőség

   Déva és vidéke, 1929. május 4.
   A dévai magyar Ifjúság Orbán Balázs emlékünnepélye. A nagy székely etnográfus és író születésének századik évfordulóján a dévai kicsi magyarság lelkes ifjúsága is kibontotta az emlékezés fáklyáját hogy bevilágítson a magyar telkekbe, Orbán Balázs emlékével, munkásságával és jellemével kitartást és erőt öntve azokba.
   Szombaton április 27-én este a Fehér Kereszt éttermében szerény keretek között, de annál lelkesebb hangulatú ünnepélyt rendezett, amelynek műsora igen kielégítő volt.
   Szörényi Béla az ünnepély egyik megszervezője és rendezője szabad előadás keretében ismertette Orbán Balázs életrajzát, működését s a magyar irodalomban s a magyar népi életben való hatását. Előadása nagyon tömör s amellett élvezetes volt, nagy körvonalakban igazán plasztikusan rajzolta meg a nagy székely alakját. Utána a dévai csángó dalárda magyar népdalokat adott elő, Sarkadi Elek karnagy dirigálásával. Ez alkalommal a dévai csángó dalárdáról külön is meg kell emlékeznünk és ki kell emelnünk azt a hatalmas előhaladást, amit ez a nép fiaiból rekrutálódott dalárda néhány hónap alatt tett. Az összhang minden változatában valóban mesterien szólalt meg ebben a férfihangokból álló orgonában, amelyet Sarkadi Elek nagy hozzáértéssel, tudással s talán még nagyobb szeretettel igazgatott s tette alkalmassá a mostani nagy sikerre. Sarkadinak s a csángóknak egyképpen hálásak lehetünk a csángó dalárdáért, amely a városi dalárdákkal egészen felveheti a versenyt, ha csak nem előzi meg őket.

   1929. július 3. Templomi hangverseny Déván.
 Tudósítónk jelenti: A dévai róm. kath. templom renoválásának és újrafestésének befejeztével tegnap az egyház gazdag programú templomi hangversenyt rendezett Zsizsmann Rezső orgonaművész közreműködésével. A hangversenyt megelőzőleg fényes papi segédlettel P. Kóri Ottó sz.- ferencrendi volt tartományfőnök szentelte be az újrafestett templomot. A hangverseny kiemelkedő pontjai voltak: Zsizsmann Rezső orgonaszámai, Sarkadi Elek hegedűszólója, Ziennertné úrnő énekszámai, de nagy sikert aratott Fátyol E. Cselló-szólója és a dévai filharmonikusok szalonzenekarának száma, valamint a vegyes kar nagyon szép énekszáma.

   Déva és Vidéke, 1930. január 4. Táncmulatság a csángótelepen.
  A dévai Csángódalárda folyó év január hó 6-án hétfőn este hét órai kezdettel a dévai Csángótelepi Hitelszövetkezet hivatalos helyiségében másnap reggel négy óráig tartó táncmulatságot rendez, amelyre az érdeklődőket ezúttal is meghívja a rendezőség. A táncmulatság pártolása annál is inkább kötelesség, mivel a tiszta jövedelmet a dévai római katholikus templom festés-alapja javára fogják fordítani. A szépen fejlődő csángódalárda a legszebb reményekre jogosítja a dévai magyarságot.

   Déva és Vidéke, 1930. január 25. A dalárdák kultúr-munkája.
  A dalárdák is kultúrmunkát fejtenek ki. Az iparosok dalárdája, amint arról annak idején beszámoltunk, egész estét betöltő műsort tu¬dott produkálni a színházban. Most a csángó dalárda sem akar hátrébb maradni s egy népszínmű előadására készül. A dévai csángóság színielőadása mindig nagyon jó volt, szereplői néha színészeket megszégyenítően játszottak, úgy, hogy most is csak a legnagyobb várakozással tekinthetünk felléptük elé.

   Déva és Vidéke, 1930. február 1. Mindnyájunknak ott kell lenni a hunyadmegyei magyarság március elsejei kultúrestélyén. (kivonat).
…A verset, a költészetet ünnepli Dr. Issekutz Gergely a humor talajába ültetett, abból kivirágzó és befejezésként ódái magasságba törő verses játéka, két bájos dévai kisleány Halmos Ilus és Garai Erzsike fognak tolmácsolni. A szerző minden szabad idejét azzal tölti, hogy gondolatainak tökéletes interpretálói legyenek a bájos művésznők.
  A Dévai Magyar Dalárda kitűnő csángó osztálya egyéniségének szívből-vérből fakadó magyar dalait adja nekünk ezen az estén. Komoly reményünk van arra, hogy ez a népdalárda mihamar méltó helyet fog magának kiverekedni Erdély magyar dalkultúrájának lelkes gárdái között.
És ha szünet előtt a csángók népies bájjal előadott dalaiban gyönyörködhetünk, — szünet után igazi műélvezetben lesz részünk, amikor a Dévai Iparos Dalárda a dévai filharmonikus zenekar kísérete mellett az Ernáni opera bordalát, ezt az örök szépségű művet nyújtja ajándékul vendégeinek.

                                                                                            László János, két lemondás után, a Dalárda harmadik elnöke.

   1930. március 5.
  Szombaton este tartotta a hunyadmegyei magyarság gazdag programú kultúrestéjét a városi színházban, telt ház mellett. Az estélyt a dévai filharmonikusok szalonzenekarának Csokonai nyitánya nyitotta meg, amely után dr. Váradi Aurél mondott magasszárnyalású ünnepi beszédet. Ezt követte dr. Issekutz Gergely „De szép a vers” című versesjátéka, amelyet zenekísérettel Halmos Ilus és Garai Lili adtak elő sok átérzéssel, megértéssel, megértéssel juttatva kifejezésre a költemény szépségeit. Veres Béla unitárius lelkész nagyhatású melodrámája után Heim Sári klasszikus magyar táncot lejtett, majd a dévai magyar dalárda és az iparos dalárda énekszáma ragadta magával a publikumot. Nagy sikert aratott Zilahi Lajos „A házasságszédelgő” c. komédiája. Az estélyt a filharmonikusok zeneszáma zárta be. Előadás után a Fehér Keresztben táncmulatság, volt, amely a legjobb hangulatban a reggeli órákig tartott

   Déva és Vidéke, 1930. március 22. A filharmonikus egyesület megalakítása.
  Értesülésünk szerint f. hó 30-án vasárnap d. e. 12 órakor, a városháza nagytermében értekezlet lesz, amelyre ezúton is felhívjuk vármegyénk zeneértő közönségét, kérve, hogy megjelenésével tegye lehetővé a sikeres megalakulását.

  Déva és Vidéke, 1930. május 31. Hősök napja.
  Május 29-én ünnepelte meg az egész ország a háborúban elesett hősök emlékezetét. Déván is a szokásos kegyeleti ünnepségek folytak le az egész város részvétele mellett. Reggel az összes templomokban istentisztelet volt, ami után az összes felekezetek papjaikkal egyetemben a temetőkbe vonultak ki, ahol emlékbeszédeket tartottak a hősök sírjai mellett. Minden temetőben az illető felekezet papja mellett a katonaság egyik Képviselője is beszédet tartott.
   A görög keleti tmetőben Duma görög keleti lelkész mondott mélytartalmú, megható beszédet, míg a római katholikus temetőben Dr. P. Imets Károly zárdafőnök, a református temetőben Ercse Miklós segédlelkész s a zsidó temetőben Fischer Gyula főrabbi emlékezett meg a hősökről.
   A katholikus temetőben az egyesült Magyar (Csángó) és Iparos dalárda énekelt nagyon szépen, míg a református temetőben Titz Ferenc vezetésével az evangélikus (szász) dalárda s ugyancsak a Csángó iparos dalárda Sarkadi Elek vezetésével énekelt kegyeletes énekeket, emelve a hősökről való megemlékezés lelki mélységét. Délután négytől hatig térzene volt a népkertben s este kilenc órai Kezdettel a városi színházban a Görög Keleti dalárda tartott műsoros estélyt a dévai görög keleti templom renoválási alapja javára. Megelőzőleg nyolctól fél kilencig kivilágították s fáklyásmenettel járták be a várost.

   Déva és Vidéke, 1930. június 7. Mulatság a Csángótelepen.
A dévai magyar (Csángó) Dalárda június 9-én, pünkösd másodnapján a Principele Carol (Hunyadi) út 107 szám alatt a Lovász Gergely-féle házban délután 2 órai kezdettel mulatságot rendez a dalárda javára. Az engedélyt reggel 4 óráig adták meg.

   1930. szeptember 13.
  DÉVAI NYEREGNÉLKÜLI LÓVERSENY EREDMÉNYEI. Tudósítónk jelenti: Hétfőn délután fél 5 órai kezdettel tartotta meg a dévai magyar dalárda csángótelepi osztálya nagyszabású lóversenyét Déván, a nagy vásártéren, amelyen a megye minden részéből nagyszámban vettek részt, összesen 25 versenyző indult a versenyen, amely mindvégig szép látványt nyújtott. A verseny külön érdekessége volt, hogy a lovakat szőrén lovagolták. A részletes eredmény a kővetkező:
1. Seiger Bernát dévai exportőr „Jupiter” nevű lova, lovagolta ifj. Dávid Gergely.
2. Gál Miki dévai mérnök „Lujza” nevű lova, lovagolta Székely József.
3. Seiger Bernát dévai exportőr „Olga” nevű lova, lovagolta Csoboth Antal. Mindhárom nyertes szép díszoklevelet kapott, azonkívül az I. díj nyertese 500 lejt, a II. díj nyertese 300 lejt és a III. díj nyertese 200 lej jutalmat kapott. A verseny lezajlása után táncmulatság volt, amely ritka jó hangulatban a reggeli órákig tartott. A verseny tiszta jövedelmét a dévai magyar dalárda csángótelepi osztályának javára fordítják

   Déva és Vidéke, 1930. december 6. A történelmi pillanat.
  Valóban történelmi pillanat volt. Csak észre kellett venni. Az a szem vehette észre, amely meg volt szokva ahhoz, hogy a magyar egyesületek vezetőségében a városi polgárság úgynevezett lateiner osztályának tagjai üljenek, azok az emberek, akik a városban laknak s a jogból, a tollból, a szerszámból élnek.
   S a történelmi pillanatban ezek a régi érdemes és lelkes tagok félreállottak s a zöld asztalnál a helyet elfoglalta László János csángógazda és többi társa, akiket a Magyar Dalárda vezetőségébe a csángótelepesekből a Dévai Magyar Dalárda szuverén közgyűlése éppen Dr. Meskó Miklós magyarpárti elnök javaslatára megválasztott.
  Én magam voltam az, aki felszólaltam akkor s szavakban alig tudva kifejezést adni azoknak az érzelmeknek és gondolatoknak, amiket éreztem, és gondoltam, azt mondtam, hogy e pillanatot történelmi pillanatnak érzem. Utóvégre nincsen az egész dologban semmi különös, az én számomra mégis történelmi pillanat volt, éreztem, hogy ettől a perctől kezdve a kisebbségi dévai magyarság életében más periódus kezdődik, éreztem, hogy a dévai városi polgárság s a csángótelepi csángóság egyenjogúsítása, összeölelkezése, egyesülése csak most történt meg igazán.
   Látnom kellett a szememmel is azt, amit az élet már régen hirdet, hogy a dévai csángóság nem az a faj, amelyik elengedné magát, hanem az a nemzet, amely a maga erőit össze tudja szedni s egy boldogabb jövendőért dolgozni tud. Látnom kellett, hogy íme akadnak férfiak, akik nemcsak azt akarják, hogy énekeljenek, hanem akik azt akarják, hogy ők maguk is kormányozzák magukat ebben a szép és nemes s nemzeti szempontból nemcsak fennkölt, de megbecsülhetetlen munkában. Látnom kellett, hogy a városi polgárság bátorítása, ami tíz éven keresztül harsogott a csángótestvérek fülébe, megtermetté a maga gyümölcsét s olyan bátorságot és erőt adott a csángóságnak is, amely most már arra is képes, hogy egyedül is tevékenységet fejtsen ki a kisebbségi kulturális életben.
   Ez a történelmi pillanat azonban nem azért történelmi, mert érzelmekről van szó, mert megvallom őszintén, sok érzelmi momentumot is éreztem, jól esett ugyanis látnom, hogy a vezetők táborában friss anyag foglal helyet, meg nem fáradt, a munkában nem kimerült, lélekben és testben a szabad levegő által teljes harmóniában megtartott erő, amely a csüggedésben is megtalálja a maga reménységét, amely nem ismer lemondást csak újabb és újabb előretörést.
   Mindezeken kívül — mondom — nem azért volt a pillanat történelmi, hanem azért, mert a dévai csángótelep magyarságának friss népi ereje bevonult a polgárság megfáradt táborába és új hitet, új reményt hozott nekünk.
  A Dévai Magyar Dalárda a dévai magyarság dalárdája, tehát annak minden tagjáé. Minden dévai magyar tagja lehet és minden dévai magyarért dolgozik ez a dalárda s ezen felül mindnyájunk szép anyanyelvét műveli s zeng rajta dicsénekeket az Alkotóhoz. S az utóbbi időkben azt vettük észre, hogy ezt a szép magyar dalt, a magyar nyelv legszebb ékességeit a csángótestvérek, a csángó fiatalság becsülik meg a legjobban.
   Nehogy félre értsenek: a legjobban, vagyis a legjobban szereti, a legtöbbet játszik vele, szent álmodozással és örömteli hittel, hogy azzal nemcsak magának, de az egész világnak jót tesz, hiszen a dalos pacsirtát mindenki — nemzetiségi különbség nélkül — szívesen hallgatja. A nemzetek ajkán pedig a dal, akármilyen nyelven is zengjen az, pacsirta dal, amely csak felfelé tör s csak nemes lelket keres és kutat. S ez a nemes törekvés a csángóságból tört fel különösképpen, mert hiszen a városi polgárság s annak munkában jobban elfáradt fiatalsága s más egyesületek nehézségeiben és boldogságában inkább elfoglalt része a Magyar Dalárdát nem pártolta annyira.
   Azok tehát, akik a magyar dalt magukénak tekintették, akik művelték, most csak megkapták a megérdemelt jogot és a nekik járó kötelességet. A városi polgárság, amely átadta az aktivitásban is a nagyobb részt a csángóságnak, lemondott a vezetésben is a csángóság javára. Új vezéreink vannak tehát. A kisebbségi kulturális vezetésbe bevonultak Déván a csángók.
   Valóban történelmi pillanat a magunk szempontjából. Mert ők már régen vezetik magukat, nem szorulnak segítségre. De most mi, a városi polgárság, a lateinerek kaptunk — s önként általunk is megválasztott — új vezéreket, akiknek munkabírása és lelkessége a városi polgárságra is csak jótékonyan kell hogy hasson.
  Hisszük, hogy az új választás mindnyájunk hasznára lesz s ahogy a gyűlésen is mondtam, éljenek a csángótestvérek, velünk együtt. Kéz a kézben mint Déva magyarsága induljunk meg az előttünk álló nem sok biztatást és jót mutató úton.
Kovács Károly.

   A Dévai Magyar Dalárda tisztújító közgyűlése.
  László János csángógazda a Dalárda új elnöke.
  A Dévai Magyar Dalárda vasárnap, nov. 30-án d. e. 11 órai kezdettel tisztújító közgyűlést tartott a Magyar Párt hivatalos helyiségében Dolcsig János elnökletével s mintegy 60 tag részvételével. Dolcsig János bevezető beszédében a Dalárda első, azóta már elhunyt elnökének: Csulay Lajosnak az érdemeit méltatta és kiemelte, hogy Csulay Lajos volt az, aki a dévai magyarságnak lehetővé tette, hogy a magyar dal szeretetében a magyar szívek összedobbanhassanak. Csulaynak köszönhető az is, hogy a Dalárda a jogi személyiséget elnyerte, majd a Dalárda működését ecsetelve egy néhány szóban, megállapítja, hogy a közgyűlést szabályszerűen hívták össze és hirdették a helyi lapokban, a közgyűlést megnyitja s a jegyzőkönyv vezetésével Borbély Ferencet bízta meg.
   A megnyitás után Dr. Schuller Frigyes titkár a Dalárda két évi működéséről szóló jelentését olvasta fel. A jelentésből a közgyűlés a Dalárda igen szép és hasznos működését ismerte meg.
   Főbb ténykedéseit a jelentés nyomán az alábbiakban adhatjuk: A jelentés mindenekelőtt Csulay Lajos első elnökről emlékezik meg, aki teljes magyar szeretetével volt ott a Dalárda születésénél s azután is minden igyekezete azon volt, hogy a Dalárda biztos alapokon nyugodhasson.
   A tényleges működés az 1928. december 17-én, a városi színházban megrendezett Tompa-ünnepéllyel vette kezdetét, amelyről a helyi lapok a leghízelgőbb hangú kritikával emlékeztek meg, kiemelve a magyar Dalárda szép szereplését. 1929. február 9 és 10-én a csángótelepen farsangi táncmulatság van, amelyen szintén kiváló sikerrel szerepel.
   1929 április 6-án a Dalárda a városi színházban előadja a nagysikerű „Vöröshajú" című népszínművet. Ugyancsak abban az évben virágvasárnapon, nagypénteken és húsvétkor a katholikus templomban egyházi énekeket énekel a római katholikus egyházi vezetőférfiak teljes megelégedésére és dicsé¬retével.
  Április 15 én a dévai ifjúsági kultúrcsoport a Fehér-Keresztben Orbán Balázs emlékünnepélyt rendez, amelyen a Dalárda szintén több számmal szerepel, feltűnő nagy sikerrel, elmélyítve a nagy Székelyre való emlékezést.
  Május 20-án a csángótelepi pünkösdi mulatságon élénkítő dalaival szerepel.
  Június 29-én újabb táncmulatságon vesz részt s fejt ki aktív tevékenységet.
  Október 17-én szüreti táncmulatságot rendez a telepen szintén nagysikerű közreműködéssel.
  A Dávid Ferenc emlékünnepélyen a várban dalaival vesz részt a nagy unitárius magyar ünneplésében.
  December 25-én karácsonykor a katholikus templomban énekel, 1930 január 6-án a telepen táncmulatságot rendez.
   1929. december 10-én Csulay Lajos, a Dalárda első elnökének temetése alkalmával a temetőben dalaival búcsúztatja az első vezért, február 8-án Kásler Fábián temetésén énekel.
   1930 március 1-én a Magyar kultúrestélyen a klasszikus énekek egész sorozatát adja a legnagyobb dicséretre. 1930. március 2-án és 3-án újabb mulatságot rendez, április 2-án a városi színházban lefolyó Blaha Lujza emlékünnepet dalaival ékesíti. Április 6-án a Magyar Párt helyiségében megtartott kultúrdélutánon dalaival szerepel, március 8-án Dávid József csángógazda temetésén énekel, május 20-án pünkösdkor a katholikus templomban énekel, június 8-án táncmulatságot rendez, június 29-én nyári mulatságot, június 15-én pedig társas kirándulást rendez óriási sikerrel.
Szeptember 7-én megrendezi a nagysikerű csángótelepi lóversenyt s szeptember 16-án pedig szüreti táncmulatságot.
   November 1-én a katholikus temetőben énekel, úgyszintén mind a két évben a hősök napja alkalmával úgy a katholikus, mint a református temetőben a hősök sírja mellett, úgy, hogy a Dalárda rövid 16 hónap alatt 34 esetben szerepelt nyilvánosan, 80 rendes és 25 rendkívüli taggal, összesen 30 választmányi ülést tartva, amely munkában a Magyar Párt választmánya s László János telepes gazda volt a Dalárdának nagy segítségére, amelyért a jelentés külön köszönetét is mond.
   A közgyűlés a jelentést lelkes éljenzéssel fogadta. Dr. Meskó Miklós a jelentéshez hozzászólva, kiemeli, hogy az a véleménye, hogy nemcsak Hunyadmegye, de egész Erdély sem tud felmutatni még egy olyan Dalárdát, mint a dévái Dalárda, amely ilyen rövid idő alatt társadalmi és anyagi mostohasággal küzdve ilyen szép eredményt tudott volna elérni, aminek a nyitja az, hogy a Dalárdisták nem érdekből, hanem egy belső indítékból indíttatva áldoztak a dal oltárán, miért is kéri a közgyűlést, hogy a távozó vezetőségnek Sarkadi Elek karnaggyal együtt jegyzőkönyvi köszönetét szavazzanak, amit a közgyűlés a legnagyobb lelkesedéssel egyhangúlag fogad el.
   A pénztári jelentés után, amely mintegy 50.000 lei bevétel és kiadás mellett mintegy 2423 lei készpénz egyenleget tüntet fel, meg¬választották a kandidáló bizottságot Dr. Meskó Miklós elnökletével a következők személyében : Kásler Lajos, Zsók István, Szőcs Antal, Hompót László, Zsók Antal, Péter Miklós és Sarkadi Elek.
   Dolcsig János ezután bejelenti a régi vezetőség lemondását s felkéri a gyűlés újbóli megnyitása után Dr. Meskó Miklóst, hogy ismertesse a kandidáló bizottság javaslatát, amelyre a közgyűlés teljes lelkesedéssel megválasztja László Jánost -elnöknek s az alábbi tisztikart: alelnök: Joózsa István és Varga András, titkár: Borbély Ferenc, pénztárnok: Zsók István, karmester: Sarkadi Elek, ellenőr: Zsók Lajos, szertáros: Lovász Ferdinánd, vá¬lasztmányi tagok: Kásler János, Dávid Gergely, Kásler Lajos ifj, Lovász Gergely, Szőts Antal, Sebestyén József. Székely József, Csobot Antal, Dr Schuller Frigyes, Seiger Bernát, Molnár András és Szőcs István, pénztári ellenőrző bizottságnak pedig Antoni Sándort, Szász Jó¬zsefet és Zsók Fábiánt.
   A közgyűlés lelkes éljenzése közepette foglalja el az új vezetőség a helyét a zöld asztalnál. László János, az új elnök, meghatva emelkedik szólásra és elmondja, hogy remegő szívvel lép Csulay Lajosnak az örökébe, akinek sem tudását, sem súlyát és hatóerejét meg sem közelítheti. Ígéri azonban, hogy egész lelkét és csekély tudását s tüzes fajszeretetét a Dalárdának fogja áldozni. S ennek az édes tehernek az elviselésében kéri a magyar fiatalságot is, hogy ne az éjszaka csendháborítására használják fel a hangjukat, hanem a magyar dal oltárán áldozzanak, ami jobb és nemesebb is, célravezetőbb is.
   Voltak eddig is családok, amelyek több tagot adtak a dévai Dalárdának, így a Zsók család 7 taggal, a Kásler család 5 taggal, a Molnár család 4 taggal szerepelt. Felkéri a többi családokat is, hogy engedjék gyermekeiket és tagjaikat a Dalárdába, hogy minél nagyobb lehessen s a dévai városi magyarságot is kéri, hogy a Dalárdát szívvel, lélekkel támogassa.
  A beszédet lelkes éljenzés zárta be, ami után Kovács Károly emelkedett szólásra és történelmi pillanatnak nevezte azt a pillanatot, amikor a Dalárda első csángó vezetősége elfoglalta a helyét a zöld asztalnál. Ebben azt látja, hogy a városi polgári magyarság s a csángótelepi magyarság között teljes a harmónia s a csángó magyarság elfoglalta azt a helyet a testületi életben is, ami őt számánál és súlyánál fogva megilleti. Annak a véleményének ad kifejezést, hogy a városi magyarság a csángókkal teljes harmóniában kell, hogy cselekedjen a magyar dal s mindnyájunk közös érdekeinek fenntartása és megőrzése céljából.
   Az indítványok során Joózsa István alelnök azt javasolja, hogy a Dalárda szerezzen be zászlót magának s azt az 1931. év folyamán szentelje is fel. Dr. Schuller Frigyes rámutat arra, hogy a Dalárdának most sok kiadása lesz s emiatt kéri, hogy a javaslatot ne kössék időhöz, amit a közgyűlés Dr. Meskó Miklós közvetítő javaslatával teljes lelkesedéssel fogad el s elhatározza, hogy a Dalárda tagjairól külön tablou-t is készít s abba Csulay Lajos első elnök képét is el fogja helyezni
   A közgyűlés lelkes hangulatban délután egy órakor ért véget.

   Déva és Vidéke, 1930. március 1. (kivonat). A dévai katholikusok műsoros estélye a városi színházban.
  …Szünet után a csángótelepi dalárda énekelt népdal egyveleget. Az összhang, a hanganyag megválogatása, a beosztás mind olyan fényesen sikerültek, hogy az ember legalább is húsz éves dalárdának hinné a csángó dalárdát.
Igazán gratulálnunk kell minden egyes csángónak s főleg vezetőjének Sarkadi Eleknek, akit ezúttal is kérünk, hogy minden érzékenységen túl vezesse a szépen megindult dalárdát, s vigye igazi dicső hírnevére a dévai magyarság eme művészi megnyilatkozó szervét…Előadás után a Fehér Keresztben tánc volt, amely a legjobb hangulatban a reggeli órákig tartott.

   Déva és Vidéke, 1930. május 17. Legyünk a Dévai Magyar Dalárda pártoló tagjai.
  A Dévai Magyar Dalárda Dolcsig János alelnök elnökletével május 15-én választmányi ülést tartott, amelyen a dalárda anyagi ügyeit beszélték meg. Tekintettel arra, hogy a dalárda anyagilag gyengén áll, elhatározták, hogy pártoló tagok gyűjtésével fogják az ügyet előbbre vinni. Minden magyar ember és Déva város minden olyan lakosa, aki szereti a dalt, lehet a Magyar Dalárda pártoló tagjai. Ezen állításunk alátámasztására legyen szabad felhoznunk, hogy a dalárda alapító tagjainak sorában Dr. Groza Péter volt miniszter is benne van s így mindnyájan pártolhatjuk a magyar dalt. A pártoló tag évi tagdíja 100 lei, aminek kifizetése igazán nem kerül megerőltetésébe senkinek sem. Íveket fognak a városban körözni, kérjük tehát az érdekelteket, hogy ne zárkózzanak el a kérés elől, hanem teljesítsék a magyar dal iránti kötelességüket.

   Déva és Vidéke, 1930. június 14. (kivonat).
  Vasárnap Blaha-ünnepély volt. Az Iparos dalárda, valamint a Magyar dalárda Csángó kara is fellépett, a tőlük ismert sikerrel.

  Déva és Vidéke, 1930. március 29. A március elsejei magyar kultúrestély dalárdistái és zenészei.
  Az alábbiakban a március elsejei s a dévai városi színházban lefolyt nagysikerű, a hunyadmegyei magyarság által rendezett, estélyre térünk vissza s bemutatjuk azokat a zenészeket és dalárdistákat, akik az estélyen szerepeltek s akik ezáltal a kulturestély sikeréhez hozzájárultak.
  Elsőnek a csángódalárdáról emlékezünk meg, amely ezelőtt egy évvel alakult és sok nehézség árán, két elnöke lemondása után, most László János elnök vezetése mellett, igazán nagyon szép helyet vívott ki magának a városi dalárdák között.
  Sarkadi Elek karnagy önzetlen és lelkes munkája minden tagjának ambícióján meglátszik s ezért, megörökítendő ezen ambiciózus törekvéseket és a jövőre nézve is bátorításképpen leközöljük a csángó dalárda tagjainak a névsorát.
   Rendes tagok: Zsók Fábián, ifj. Kásler István, Kásler Pál, Molnár Antal, ifj. Molnár András, ifj. Sebestyén János, Péter Géza, Ferencz József, Zsók János, Csobot Antal, Daradics Jenő, Dávid Gergely, Kásler Péter, Kásler József, ifj. Fábián Zoltán, Sebestyén József, Varga László, Szőcs János, Kovács József, Kásler Vince, Kásler Lajos, Gáspár Antal, Szőcs Antal, Hompot László, Zsók Antal, Varga Ferencz, Csernik Pál, Palkó Ferencz, Zsók Titusz, Varga András, Lovász Gergely, Lovász Ferdinánd, Zsók József, Palkó György, Zsók Pál, Kajtár Lajos, Székely József, Molnár József és Daradics Mátyás.
   A dévai iparos dalárda szintén magas nívón áll, hiszen karnagya ugyancsak Sarkadi Elek, akinek képességeit nem szükséges dicsérnünk, az eredmény, amit az iparos dalárda nem egyszer mutatott fel a dévai közönség előtt, a legjobb és a leghitelesebb ajánlólevél nemcsak Sarkadinak, de az egész iparos dalárdának, amely szintén első helyet vívott ki magának egész rövid idő alatt a dalárdák között.
   Tisztikara és aktív tagjai a következők: Kolozsváry Árpád, Kecskés József, Bubárnik Miklós, Kecskés Mózes, Mischung Antal, Viski Sándor, Huros Károly, Alberti József, Alberti Dezső, Schreiber Ignácz, Schreiber Sándor, Jakab Árpád, Gergely Ferencz, Varga János, Győrfy Károly, Szabó Mihály, Tavaszi József, Moldvai János, Mátrai Árpád, Szőcs Sándor, Polgár Andor, Horváth József, Beke István, Barna Gyula, Szász József, Stuplich József, Seidelhoffer Lajos, Fekete Ferencz, Kiss István, Pap Sándor, Heiberger János és Schürger Béla.
   Végül a filharmonikus zenekar. Igazán kiváló dicséretet érdemelnek azok, akik összehozták ezt a zenekart oly hosszú zenei pangás után. Déván sokszor egészen érthetetlenül, a muzsikalitás valósággal elapad, mint a víz a patakokból. Ezért érdemelnek dicséretet azok, akik összehozták ezt a zenekart a magyar estélyre s ezzel — legjobb véleményünk szerint — megvetették alapját az állandó dévai szalonzenekarnak.
   Hogy milyen formában fogja ez a zenekar kinőni magát, milyen jelleggel, az nem tudjuk és nem is akarunk beleszólni, csupán azt kívánjuk, hogy minél hamarább alakuljanak át állandó jellegűvé és minél gyakrabban szerepeljenek.
  A magyar estélyen szerepeltek névsora a következő. Természetesen a karmester itt is Sarkadi Elek, aki e nehéz szereppel is a legjobban és a legnagyobb eredménnyel birkózott meg, kiváló művészetet hozva a zenekar szereplésével is. Kérjük Sarkadit, hogy a vezetést ne hagyja s ő legyen az első, aki az állandó jelleg biztosítására a tőle telhetőt feltétlenül tegye meg.
  Csulay Éva, Diamantstein Miklós, Diamantstein István, Jakab Árpád, Javoranszky Iván, ifj. Klink Sándor, dr. Meskó Áladár, Nuszbaum Józsefné, Simon Adolf, Scheirich József, Szász József, ifj. Szőts Gyula, Titz Ferenc, dr. Weiszberger Sándor és a granicser zenétől 6 fúvó.

   Déva és Vidéke, 1930. április 12. Kultúr-délután.
  A magyar ifjúság, rendes kéthetes kultúr-délutánját múlt vasárnap tartotta a Magyar Párt hivatalos helyiségében. Az elő¬adást a már annyira ismert és kedvelt Csángó¬dalárda nyitotta meg, és ugyanez a dalárda zárta is.

   Déva és Vidéke, 1930. június 28.
  A dévai csángódalárda holnap, vasárnap, délután két órai kezdettel, a Károly király út 107 szám alatti Lovász Gergely-féle házban reggel 4 óráig tartó táncmulatságot rendez kiváló cigányzenekar részvételével. A dalárda is szórakoztatni fogja művészi számaival a közönséget.

   Déva és Vidéke, 1931. március 7. A Dévai Magyar Dalárda műsoros estélye. (kivonat)
  A Dévai Magyar Dalárda évkönyvében a február 28-ika bátrán ünnepként lehet megörökítve. Ezen a napon, szombaton este tartotta ugyanis a Dalárda átszervezése után első nagy bemutatkozó műsoros estélyét a városi színházban a dévai filharmonikusok zenekarának közreműködésével. S amikor erről az estélyről írunk, meg kell mondanunk, hogy a dalárda s a zenekar a közönséget igazi művészetben részesítette, úgy, hogy a hallgatóság átérezve a dalnak fenségét s a lélekre ható üdítő hatását, valósággal felemelten távozott a színházból,
   Az estély műsorát Szabó Zoltán lupényi református lelkész szavai nyitották meg. Elmondotta, hogy a dalról nehezebb beszélni s így csak felhívja a közönség figyelmét arra, hogy a lelkével érezze át azokat a dalokat, amiket a dévai Magyar Dalárda fog előadni. És valóban, amikor felhangzott a dévai Magyar Dalárda éneke Sarkadi Elek karmester nagyszerű vezetésével, úgy éreztük, hogy lelkünknek egy darabja szólalt meg, lelkünk rezonált azokra a szép dalokra, amiket a dalárda valósággal a szívünkbe lopott.
   A hatalmas tapsvihar után, ami a dalárda jutalma volt a közönségtől, a „Végeladás” című komédiát adták elő a csángó műkedvelők. A férj alakjában Zsók Istvántól láttunk valóban elsőrendű alakítást, élethűen tükrözve vissza a ravasz paraszt észjárását. A feleség alakjában Hangyássyné Zsók Kati játszott nagyon szépen, míg a szomszéd figuráját Zsók József állította elénk kifogástalanul. A leány szerepében pedig Szőcs Rózsit láttuk.
   Valamennyien elősegítették, hogy a komédiának óriási sikere volt. Utána a filharmonikus zenekar Sarkadi Elek vezetésével a „Semiramist” adta elő. Ez a nagyszerű zenedarab a dévai filharmónikusok interpretálásában az estélynek igazi fénypontja volt, tiszta, üde hamisítatlan művészi zenét hallhatott a közönség, amely valósággal elmerült a gyönyörű muzsika élvezésében. A filharmonikus zenekar minden egyes tagjának dicséret jár s nagyon örvendünk s az összehozóknak a legnagyobb köszönettel tartozunk azért, hogy városunk zenekedvelőit és művészeit tömörítették a zene magasabb nívójú kultiválása érdekében. Az a hatalmas taps, ami a zenekari szám után fel- viharzott, csupán gyenge visszfénye lehetett annak a nagy lelkesedésnek, gyönyörérzésnek és köszönetnek, ami a hallgatóság lelkében önkéntelenül is felhullámzott.
   Szünet után a „Fonóban" című életképet mutatták be. Kétszer kellett a nagy tapsra a függönyt felhúzni. Beállítás, elrendezés, minden nagyszerű volt, a falusi fonó egész élethűen állott előttünk. Az élőkép fontosabb alakjai voltak: Székely József, Szőcs Vilma, Zsók Erzsi, Lovász Ferdinánd, Palkó György, Dávid Gergely, Csernik Pál, Csoboth Antal, Szőcs János, Kásler Pál és Borbély Ferenc.
   Rajtuk kívül még több alak volt a színpadon, akik valamennyien áldozatot hoztak a kép sikere érdekében, amit teljes mértékben el is értek…
…Végül utolsó számként a Dalárda a szüreti dalt adta elő a filharmonikus zenekar gyönyörű kíséretével. Ez a kettős szám valósággal betetőzte az estély sikerét, a közönség alig győzte tapssal, amire aztán a számot meg is ismételték. A zenekarral megerősített Dalárdát ez alkalommal is Sarkadi Elek vezette, aki a Dalárdának nemcsak karmestere, de lelke és vezetője is, aki önzetlen lelkesedéssel, a magyar dal iránti szeretetből tartja össze városunkban az énekeseket s gyűjtötte össze immár zenészeit is, hogy a dal s a zene a dévaiak ajkáról ki ne halljon s sorsunk mostohaságában a dal s a zene mindent feledtető művészetében gyönyörködhessünk valamennyien, énekelők, zenészek és hallgatók egyaránt.
   Az estély rendezőségét elismerés illetheti. Nagy munkát végeztek, sajnos az anyagi nincs arányban az erkölcsi sikerrel. A költségek s az adó a haszon legnagyobb részét felemésztették. De, ha az anyagi nem is növekedett, a Dalárda bebizonyította, hogy életképes és pártolnunk kell. Aki csak teheti, iratkozzon be tehát pártoló tagnak vagy aktív tagnak.

   Ellenzék, 1931. június 21. MEGALAKULT A DÉVAI MAGYAR DALÁRDA IPAROSOSZTÁLYA. Tudósítónk jelenti: A dévai magyar dalárda csángó férfikara igen szép működést fejtett ki eddig. Önálló koncertek keretében többször lépett már fel. A dévai magyar dalárda most egy újabb dalegyesülettel bővült. Ugyanis a dévai magyar iparosok külön dalosztályt létesítettek a magyar dalárda hatáskörén belül. Elnök Bubárnik Miklós lett. Mindkét dalkart Sarkadi Elek vezeti.

   1931. július 29.
  Dévai Magyar Dalárda Csángótelepi Kara a csángótelepi Gazdakörrel karöltve folyó évi augusztus hó 16-án, Déván, a csángótelepi vásártéren népünnepéllyel egybekötött lóversenyt rendez, amelyen előreláthatóan nemcsak a dévai, hanem a környékbeli tenyésztők is részt fognak venni.

   1939. László János visszaemlékezései:
  „A gazdasági és kulturális élet az utóbbi időben elképesztően szomorú. A dévai telepen régebben volt tejcsarnok, állatbiztosító szövetkezet. Ma nincs, csak egyedül a Hitelszövetkezet, mely csak azért áll fenn 27 év óta, mert mindenki adós oda. Ha ez nem volna már régen megomlott volna. Volt fúvós zenekara, Ifjúsági Egyesülete. Műkedvelő gárdája (gyönyörű sikerekkel), 72 tagú Dalárdája, Gazdaköre. Mind - mind megomlott, megölte az irigykedés és ma nincs semmije.”