Déva jövője-1903.

   Dévának a múltban vára adott jelentőséget. Ez a múlt megszakadt és többé nem folytatható. A gyönyörű várról rég megállapították, hogy hadászati fontossága nincs. A Maros igen messze van tőle; a Szárazhegy nyúlványai igen közel vannak hozzá. Ma csak történelmi emlék és üdülőhely.
   Déva a jelenben hivatalnok-város; a közigazgatás és igazságszolgáltatás megyei központja. Vannak virágzó tanintézetei, de nem azok szabják meg jellemét, sem kereskedelme, sem nagyszámú és értelmes iparos osztálya, sem az itt székelő honvéd-zászlóalj, sem réz- és kőbányája, sem földbirtokosai és gazdálkodói.
Mindezek fontos tényezői életének, de legfőbb mégis a tisztviselők nagy serege. Nem az a kérdés, hogy jól van-e ez így, hanem az, hogy fejlődhetik-e városunk s ha igen, milyen irányban. Hivatalnok-városi minőségben nem nagyon fejlődhetik. Új hivatalok idehelyezésére nincs kilátás, — de talán szükség sincs.
   A hivatalnok-elem, bármennyire fontos egyéb tekintetben, gazdaságilag csekély jelentőségű, mivel nem termelő osztály, hanem töredéke a kevés számú fogyasztó közönségnek. Ugyanez áll a tanintézetek és laktanyák népére is. Mezőgazdasági jelentőségre Déva már csak azért sem vergődhetik, mert határa kicsiny és vidéke is kicsiny. Szegény, apró, kezdetleges gazdaságot űző falvaink terményei egymáshoz nagyon közel fekvő városok piacain oszolnak meg.
Nincs más útja a fejlődésnek, mint az ipar és kereskedelem fellendítése. Ezt elsősorban a forgalom megnövekedése idézheti elő. A forgalom pedig, — személyi és áruforgalom — nagymértékben függ a közlekedés eszközeitől.

                                                                                                                          A dévai nemzeti Casino egylet tulajdona, 1903

   Déva fekvése e tekintetben — a Maros mentén s egyik fő vasútvonal mellett — nagyon szerencsés. A Maros hajózhatóvá tétele ugyan rendkívül nehéz és költséges feladat, és kiszámíthatatlan, hogy a dévai partokon mikor fog az első gőzhajó kikötni. De még ehhez az ábrándhoz is közelebb jutunk, ha szép, nagy vizünket más, egyszerűbb módokon minél előbb hasznosítjuk.
   Két ilyen mód van. Az egyik a tutajforgalom ideterelése. A másik a víz erejének gyári üzemek céljaira való felhasználása.
Nem látom át, hogy miért ne lehetne Déván tutaj-állomást létesíteni. Úgy tudom, hogy Zám község igen szép hasznát látja annak, hogy a tutajosok ott kötnek ki. A vízerőnek gyári értékesítését sem gátolja semmi. Csak érdeklődést kell ébreszteni ebben az irányban. A vasúthoz való előnyös viszonyát eddig nemcsak fel nem használta városunk, de sőt botrányosan elhanyagolta. Megbocsáthatatlan bűn volt elszalasztani, sőt eldobni az alkalmat, amidőn Déván vasúti csomópont le¬hetett volna.    Nagy mulasztás az is, hogy még mindig nem vagyunk vasúti összeköttetésben a zarándi részekkel.
   A mulasztást helyre kell hozni! A bűn következményeit jóvá kell tenni! Ez utóbbi nagyon bajos, de nem lehetetlen. Ha a piskii vasútelágazás Déván létesült volna, Dévának ki kellett volna terjeszkednie. De merre felé? Földrajzi helyzeténél fogva okvetlenül Piski irányában. Nagymérvű kiterjedés előidézhette volna azt, hogy Déva egy része a mostani Piskitelep helyét foglalja el.

                                                                                                A katolikus hitközség tulajdona, 1903 

   Nos, csináljuk meg ezt a fejlődési folyamatot a túlsó végéről kezdve. Dévának vasúti külvárosa már megvan, noha önálló névvel és jelleggel, s noha távol esik a belvárostól. Hát közeledjenek egymáshoz! Déva nemsokára elérheti s magába olvaszthatja Szántóhalmát. Piskitelep sem látja kárát, ha rohamos fejlődését és terjeszkedését mifelénk irányítja. S ha egyszer Déva és Piskitelep összeérnek, az eggyé olvadást nem lesz nehéz keresztülvinni!
Korunknak egyik legjellemzőbb vonása a nagy városok óriási növekedése.
   Londonnak 1801-ben 860 000 lakosa volt; ma négy milliónál több van. Chicagóban a népesség 1840 óta minden ötödik évben megkétszereződött. — A másfél milliós Berlin még nem is olyan rég, kis város volt. (A XVII. században hatezer lakossal) Budapest lakossága a múlt szá¬zadban 25.000-ről háromnegyed millióra emelkedett. Az egész ország csak 27-szer olyan népes, mint a főváros.
   Ez az állapot veszedelmes a vidékre nézve, melyben pangást idéz elő. Vidéken az élet kisszerű, sekélyes; nagy vállalatok számára talaj nincs; kiváló képességek nem találnak megfelelő munkakört; a természeti és társadalmi erők kevésbé hasznosíthatók.
   Minél kisebb helyi központtal rendelkezik egy vidék, annál gyengébbek művelődési és gazdasági mozgalmai s annál lazább kapcsolatban van az egész országgal.
A vidéki városok fejlesztése tehát általános nemzeti érdek. Viszonyaink között különösen nagy jelentősége volna Déva megerősödésének. Városunk lenne hivatva fellendíteni e nagy és Istentől megáldott és mégis szegény vármegye gazdasági életét, közvetítvén a forgalmat vidéke és a nagy világ közt.
   Mennyi kincs hever itt haszontalanul! Alig néhány éve, hogy a helybeli kőbánya termékei s a legközelebbi környék kitűnő ásványvizei forgalomba kerültek; hogy az első és egyetlen gyár (a Transsylvánia) létesült; hogy a rézbánya művelésére próba tétetett.

                                                                                                                            A refomátus hitközség tulajdona, 1903

   A villamos világítás és erőátvitel még csak terv. Csekély kezdet, de jó jele a fejlődőképességnek. Magának a városnak azonban mindebben alig van érdeme.
Mit tett Déva város a saját fejlődése érdekében? Nem emlékszem jelentékenyebb műveletére a korcsma-vállalatnál. A korcsmák pedig (vagy vendéglők) nem úgy voltak berendezve, hogy bennök az idegen csak némi kényelmet is találjon, hanem úgy, hogy a minden rendű és rangú városi közönségnek legyen hol dorbézolnia. Nemde pompás eszme: az alkohol élvezetének terjesztése által szaporítani a közjövedelmet?
   A számítás azonban csak félig ütött be, a mennyiben a szeszes italok fogyasztása nagyon szépen emelkedett ugyan, de a városnak ebből alig, vagy csak ideiglenesen volt látszólagos anyagi haszna is. Most már egymásután kénytelen eladni a vendéglőit, úgy, ahogy lehet. Íme a lassú haladás egyik főoka.
Van igen nagy szüksége, van lehetősége, vannak előnyös fekvésben, természeti erőkben hatalmas biztosítékai Déva fejlődésének, — de hiányzott mindig az öntudatos vezetés. Éltünk napról-napra úgy, a hogy a körülmények éppen élnünk engedték. Ha valamicskét netán hátramentünk, nem érzünk miatta önvádat; ha esetleg előre haladtunk, arról sem tehetünk.

                                                                                                                                     Szinte Gábor tulajdona, 1903

   Sors bona, nihil aliud. Mi a sorsunkon legfölebb korcsmákkal igyekeztünk javítani. Ki a hibás, hogy az sem sikerült? Vége legyen már egyszer e gyámoltalanságnak! Előrelátás kell a vezetéshez. Nagy czélt kitűzni, az erőket arra terelni, eszközöket teremteni és felhasználni, mindezt öntudatosan és pihenés nélkül; ez biztos útja a megérdemelt haladásnak. Itt az ideje, hogy Déva kifejlődésének szilárd alapjait lerakjuk. Az első czikk programja talán nem is mindenben helyes; mindenesetre hézagos és vázlatos; az a jövő talán soha sem, vagy csak sokára valósulhat. 
   Mindegy! Törekednie kell feléje! Kezdet nélkül nincs eredmény. A jövendő ne találjon készületlenül; ne legyen csupa meglepetés! Tőlünk telhetőleg befolyásoljuk alakulását. Van erre képességünk, habár fejletlen is. Gyakorlás fejlesztheti csupán; használatlanul elvész, megsemmisül, mint ahogy a föld alatt bujkáló vakondok szeme elcsökevényesedik.
Dr. Réthi Gyula

Déva és Vidéke, 1903. március 26.
Képek: DJANH-Deva, Fond Primaria Deva, 1/1903