Dévai csángó-székely népviselet és táplálkozás (1904).
A dévai csángó-székelyek ruházatának anyagát nagy részben háziiparuk szolgáltatja.
Embere (férje) ingét az asszony maga szőtte vászonból varrja. Ujja galléros (kézelős), mely a szerint, a mint fiatalabbé, vagy öregebbé, szélesebb, vagy keskenyebb s a csuklónál vagy gombolják, vagy szalaggal kötik össze. A legények gallérját apró, fehér czérnával kivarrt virágokkal lengyelezik ki (díszítik). A menyasszony vőlegényének jegyinget s gatyát készít, s ebben esküszik meg az utóbbi arájával, a ki apósának s anyósának szintén kedveskedik egy-egy inggel, mely arról nevezetes, hogy az öregek a lakodalom utolsó napján elfogyasztandó menyasszonyi kalács mellé ebben ülnek le.
Nyakravalóul fekete selyemruhát viselnek.
Ami a gatyát illeti, rendes bőségű, felül korczos s szárait csizmába húzva hordják.
Az inget és gatyát színes pamutból varrt egy vagy több keresztszemű jeggyel látják el, mely azonban csak a háziak fehérneműjének megkülönböztetésére szolgál.
A férfiak az ingre fekete posztóból készült rövid, ujjatlan, díszesen zsinórozott, szélein s zsebeinél vörös posztóval szegélyezett lájbit öltenek, melyet rendszerint Székely-Kevén szereznek be. A lájbi alatt némelyike újabban pamut vagy barket ujjast, felöltőt is hord.
Hűvösebb időjáráskor — akárhányan még télen is — vagy a lájbira, vagy csupán az ingre panyókásan, vagy felöltve a szokmányt viselik. Anyaga megfont, szőtt s megványolt barna, vagy fekete gyapjú s több részből áll. Elől van a két első aszal, melléje jobbról és balról a köze; a két hónaljtól lefelé egy-egy háromszög alakú toldást, a fiók aszalt vesszük észre. Háta egy darab; nyakát, a két első aszalt, ujjait s széleit felrotázzák szaráttal (spirális szőrzsinórral díszítik). A szokmányt ritkán a szűrszerű mentáva is helyettesíti.
Ünnepnapokon fekete posztóból készült sujtásos magyar nadrágot csak a legények vagy fiatal házasok hordanak; hétköznapokon ezt télen a fehér posztóharisnya, nyáron általánosan a gatya pótolja. Lábbelinek csizmát viselnek — mezítláb férfit egyáltalán nem láthatni, — télen, nagy hidegek alkalmával szalmával bélelik, mert így nem vizül a kapca. A legények a farsangi tánczokkor a csizmára sarkantyút is kötnek. Bocskort csak a legszegényebbeken látunk.
A fejet posztókalappal fedik, melyhez a fiatalok ritkán árvalányhajat, többnyire különféle tollakat fűznek. Télen báránybőrsapka járja.
Felső, téli ruhadarabul a dévai csángó-székelyek báránybőrbundát vesznek magukra, mely a szerint, a mint azt férfi vagy nő viseli, más-más alakú és elnevezésű, így a férfiaknál egész és fél mintyán bundát, továbbá mejjes bundát, a nőknél lájbi vagy derék-bundát, könyökös bundát s kozsokot különböztethetünk meg.
Valamennyi a háziipar terméke s gazdag díszítéseikben szép magyar stílus nyilatkozik meg. Készítésük a következőleg történik.
A bárányról lenyúzott bőrt korpából, sóból és meleg vízből álló keverékben egy pár napig kicsávázzák, majd megmossák s lehúsolják, újra csávázzák, megszárítják s a gerendához erősített czorholó kés segítségével a bőrt alaposan kiczorhálják (kinyújtják). Ezután az ú. n. szépítőfára feszítik ki kiszépítés végett. A szépítéshez fehérkövet (égetett és porrátört gipsz) használnak, mit a fehérítő késsel dörzsölnek be a bőrbe. Ha a bőr így elkészült, következik a kiszabás, mely alkalommal a bőr vékonyabb, hónalj alatti részét, a csórét külön kivágják, ebből készül a díszítésekre felhasználandó irrha s bádzsák. A kiszabott darabok összevarrása után látnak a bundán levő virágok czérnával való kirajzolásához, a ráíráshoz s kivarrásához, a kivirágzáshoz, melyhez a szerint, amint fizetik, siritett (sodrott) vagy siritetlen selymet vagy szőrfonalat használnak.
A férfiak viselte egész mintyán bunda négy bőrből készül. Nyakán, elején s ujjain görény- vagy rókabőrből készült görény, alsó részén fekete prém látható, mely egyúttal a báránybőr bélésnek képezi tartozékát. A nyakon végigfutó hányás rendszerint sárga- és kékfonalú csillagokat fog közre, ez utóbbit helyettesítheti zabszem is, de szerintük ez oláhos. A nyakat alól irrha, keresztbevarrás és vízfolyásvarrás szegélyezik. A bunda elején, közvetlenül a görény mellett, vízfolyásvarrással levarrt s kétszer leirrházott, csillagokkal díszített bádzsák nyúlik le, melyre mindkét oldalon öt-öt nagy virág helyezkedik el, még pedig közből s a két végen tulipánt virág, ezek között pedig szegletes kerékrózsa. A tulipánt végében egész madárlábacskák, tövében fél madárlábacskák láthatók, kétfelől pedig cserelapik övezik. Ugyanezt észlelhetjük a szegletes kerékrózsánál is, melynek közepét baraczkmag vagy sarlóbingó és szüvecske töltik ki.
A bunda beleirrházott vállán csipkés bádzsák fut végig; közepét szembeöltéssel varrott hullámvonalas tekerős virág vagy kégyóvarrás, széleit pedig halfarkak s irrhák díszítik (8. ábra).
Az ujj alsó, kissé görbére szabott részét kapáknak nevezik s úgy ezek, valamint a bunda hátsó része, keresztbe varrással, vízfolyásvarrással, szegletes kerékrózsával, félmadárlábakkal és két-két sarlóval ékeskednek.
A hónalj alatt zsinórral, halfarkakkal, irrhákkal díszített bádzsák s boszorkányfoltok találhatók.
A félmintyán bunda három bőrből áll. Görény csak a nyakán van; a többi részeken ezt a prém helyettesíti. A bádzsákat egy tulipánt virág, két szegletes kerékrózsa, bingók s madárlábacskák szegélyezik. Az ujjakon a kapák és virágok hiányzanak, ez utóbbit szerény madárlábacskák vagy szilvamag pótolják. Az egész mintyán hátán levő díszítés úgy a félmintyán, valamint a mejjes bunda hátsó részén is feltalálható.
Ez utóbbit vagy szokmány alatt viselik, vagy a felöltőre veszik s oldalt gombolják. Elején szintén szép kivarrások láthatók. Az egyszerűbbeket csak néhány tulipán, a czifrábbakat azonban már bádzsákok, kihasadt tulipántok, rózsák és csigarózsák, cserelapik és madárlábak díszítik. A két zseb szegletes kerékrózsát, sarlólapit, madárlábacskákat s szüves rózsát fog közre.
A nők inge rövid, derékig érő s vállozatját vállra belülről felerősített folt képezi.
Apró ránczokba szedett nyakán s gallérján (kézelő) különféle mintájú, szedettes, némelynél hányással is kivarrt díszítések észlelhetők. Borított szüves, kicsitótós, magyarországi szüves, borsimes, baraczkmagos, bokrétás és fazakas-mesterkés nyak, likatos csipkerózsás, likatos totós, dufla restás, elvegyes, ördögtérdes, kégyós, okulárosés totós ingujj díszítéseket tüntetnek fel.
Az ingnek kiegészítő részét a derékon aluli pendely képezi.
Az ingre úgy nyáron, valamint télen ujjatlan lájbit vagy derékbundát öltenek, melynek tetszős, eleven színezésű, tömötten kivarrt virágai méltán kötik le a szemlélő figyelmét. A lájbi-bunda egy báránybőrből készül, mit a szépítés után csergubacs, rézgálicz, gumi arabikum, timsó és berzsenyből előállított festékkel színeznek feketére.
A kiszabott és összevarrt bőrre a virágokat hígított választóvízzel írják rá. Elejét és alját prémmel és piros bőrrel szegik. Ott látjuk a közepén czifraselyemmel kivarrt kihasadt tulipánokat és más tulipánokat, kisebb és nagyobb csigarózsákat, tarka rózsákat, kibaggatott kék rózsákat, közbelső rózsát és szüves rózsákat, a felemás rózsát és gyöngyvirágot, továbbá a fél sarlólapikat, bingókat, tollakat, egész és fél madárlábakat és piros bőrt. Alsó szoknyát csak nagy hidegek alkalmával hordanak. A pendelyre igen ügyesen ránczolt szőr vagy karton rokolyát vesznek. Míg a lányok és menyecskék a rózsás, színekben tarka ruhák iránt viseltetnek nagy előszeretettel, addig az éltesebb fehérnépek a sötétszínű ruhákat kedvelik. A kis leányok viganóban járnak.
Katrinczájuk (kötény) a rokolyának megfelelő szövetből készül, minden különösebb kivarrás nélkül. Lábbelijök czipő; a telepen és mezőn mezítláb járnak; régebben a templomba is így mentek, ma azonban ezt már nem teszik.
Az asszonyok kontya egy a hajba szúrt fadarab köré csavart tekercsből áll. A fiatalabbakon czanklis, az öregebbeken czankli nélküli főkötőt látunk, mit ruhával (kendő) kötnek le. A gyöngyökkel s pántlikákkal földíszített piros posztóból készült párta a menyasszonyt illeti.
A lányok fedetlen fővel járnak; hajuk három ágba fonott s a kisebbeknek két és férjhezmenőknek egy foncsikban, pántlikával csukrosan összefogva csüng alá. Nyakukra üveggyöngyöt és szalagot kötnek.
Hűvös időjáráskor szokmányt, továbbá a lájbi-bunda alatt pamutból készült réklit, felöltőt vagy a lájbi-bundája elől keresztbe vetett, hátul megkötött nagykendőt viselnek. A téli ruhául szolgáló rövid, derékig érő könyökös bunda két bőrből készül. Prémmel szegélyezett ujja a bundánál jóval hosszabb, szerintök az régebben csak a könyökig ért s innen kapta nevét is. Nyakdíszítése a mintyán bundáéval egyezik meg, eleje a félmintyánéval azonos. Háta és válla tulipánokat, szegletes kerékrózsákat, csere- és falapikat szemléltetnek.
A könyökös bunda úgyszólva mintegy átmenetet képez a lájbibunda és kozsok között. Az utóbbi szinte földig érő, kissé otromba, nehéz, de hidegek alkalmával megbecsülhetetlen ruhadarab nyakát hányások és egy rend görény, elejét már 2—3 rend görény, vízfolyásvarrás, bádzsákok, tulipánvirágok, szegletes kerékrózsák, cserelapik és bingók, félmadárlábak, zsinór, prém, irrka és boszorkányfoltok díszítik. Vállán halfarkokkal szegélyezett bádzsák van, ujját a könyökösnél már említettek ékesítik. Hátát is a fentebb elsorolt, arányosan elszórt díszítések töltik ki.
Viseletükkel kapcsolatosan táplálkozásukat illetőleg fölemlítem, hogy napjában háromszor étkeznek s fő ételüket a málé (puliszka) és kukoriczalisztből sütött pitán képezi. Ha a kukoriczaliszt tésztát puhára főzött bosztánnal (disznó-dinnye) sütik, akkor bosztános pitán a neve. A kenyeret meg piklilt lisztből s pityókából (burgonya) készítik. Gyakori tésztanemlíték az alivánka (tejes málé) és a zsírban kisütött rátott. Említésre méltó a kapros és csombordás, fiatal luczernából, esetleg repcsinből készült rántásos levesük, továbbá a czékla (marharépa), káposzta és szemes paszulyból főzött fuszulykások.
Gyeptúrónak a majorság és disznósült elegyét nevezik.
A tej, tojás mindennapos, de azért a hús sem marad le mindig az asztalról.
Forrás:
Néprajzi értesítő 5. évfolyam, 1904.Dévai csángó-székely népviselet és táplálkozás / Szabó Imre = 5. évf. 3–4. sz. 69–84.