Erdélyi iskoláztatás és tudományosság a középkorban.

   Kétségtelen, hogy a szellemi vegetáció már szt. István korában megindul a magyar földön. Itt a hegyek közt valamivel később kél föl a nap, mert kezdetben Erdély területén sok a desertum, a lakatlan hely, aminek be kell épülnie, de azért bizonyos, építészeti emlékeink igazolják, hogy már a XI. században a Maros középső medencéjén keresztény kultúrának kellett lennie.
   Az iskola már az Árpádok korában sem tartozott az ismeretlen iparcikkek közé, de csak a XIV. sz.-beli okmányaink emlegetik őket s ezek is csak érintőleg: egy-egy tanítónak a nevét, vagy az iskola épületét. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a XIV. sz. előtt nem voltak iskoláink; voltak, csak okmányaink nincsenek róluk. Írott emlékeinkre rossz idők jártak. A felperzselések nem ritkák történelmünkben. Csak a tatárjárásra kell gondolnunk, hogy a helyzetet megrajzolhassuk. Az okmányokat őrző hiteles helyek elpusztultak. A csanádi, pécsi, kalocsai, székesfehérvári, váci és váradi káptalan házi és országos levéltárának teljesen nyoma veszett, a budai, győri és vasvári káptalan levéltárából csak töredékek maradtak fenn. És e gyér hagyományok alapján is sok mindenről értesülünk.
   Megtudjuk, hogy voltak falusi, városi, káptalani és kolostori iskoláink. Egész jelentéktelen falvak iskoláiról értesülünk az okmányok közvetítésével. Berény (Hunyad m.) 1334-ben, Detrehem (Torda-Aranyos m.) 1453-ban, Kásztó (Hunyad m.) 1334-ben, Kis-Selyk (Nagy-Küküllő m.) 1414-ben, Sibisán (Alsó-Fehér m.) 1478-ban, Teke (Kolozs m.) 1403-ban iskolával bír. A szebeni iskolát 1380-ban már renoválják. Mikor a pápai adóösszeírók a szászvárosi káptalan falvainak adózófüstjeit összeadják, mindenütt felemlítik a templom mellett az iskolát is. A szászsebesi iskola legrégibb adatai 1352-re, a brassai és besztercei iskoláké 1388-ra nyúlnak vissza.
   1540-ig 15 káptalani, 275 városi és falusi iskola van Magyarországon, ebből Erdélyre esik 1 káptalani és 121 falusi és városi iskola. Ha az idők viszontagságai ellenére is ennyi iskoláról rendelkezünk adatokkal, ebből következik, hogy a tényleges szám sokkal nagyobb ennél. Jellemző iskoláink életére, hogy nagyon sok szegény fiú látogatja. Segé¬lyekkel, alapítványokkal támogatják őket, de vannak olyanok is, akik koldulással tartják fenn életüket.
Antal pap könyvében (XV. Sz.) ezt a bejegyzést olvassuk: három faja van a koldusoknak: azok, akik házról-házra járnak, s házi koldusoknak neveztetnek, minők a diákok és papok…
   A kultúra szükségének érzete elviszi Erdély fiait a külföldi egyetemekre is. Igen tanulságosak e tekintetben a bécsi, krakkói, páduai és bolognai egyetemi anyakönyvek adatai. A bécsi egyetemre 1365—1460-ig 2929 magyarországi származású tanuló iratkozik be s itt akkor a jogászi anyakönyvben 204 magyarországi nevével találkozunk. Ehhez a számhoz épen az erdélyi városok adják a legnagyobb kontingenst: Brassó 87, Szeben 75, Kolozsvár 67 tanulóval. Septemcastrensis (Erdélyi) elnevezés alatt 164 tanuló van bejegyezve. Kisebb számokkal szerepelnek pl. Segesvár (22), Gyulafehérvár (9), Barcaság (20), Torda (10), Enyed (10), Heltau (28), Vinc (7).
   A krakkói tanulók házának (burza) anyakönyve alapján 1493—1526-ig 96 erdélyit tudunk kimutatni, de ebben a szászok nincsenek benne, mert nem voltak tagjai a burzának. Különösen Enyed, Torda, Déva szerepelt sűrűn.
   A lipcsei egyetemen 1409—1526-ig 8 kétes és 6 biztos erdélyit látunk. A páduai egyetemre 1400 -1526 közt 26 erdélyi iratkozik be.
   Éppen így nagy számmal van képviselve a magyarság a bolognai egyetemen is; ott is külön nemzetiséget alkotnak s az egyetemi statútumok szerint az öt éves egyetemi tanfolyam alatt a második és negyedik éven magyart is lehetett igazgatónak választani.
Még 1317-ben is magyar igazgatót látunk az egyetem élén: Miklós nyitrai főesperest, s ugyan akkor az egyetemi tanács tagja Jakab, nógrádi főesperes. Még a Párisi egyetem is szolgál nekünk egy érdekes névvel a XII. sz. –ból. Ez Adrián, a későbbi erdélyi püspök és királyi jegyző, kiben történetíróink Anonymust rejtik. És az egyetemen nem tétlenkednek erdélyi fiaink, hanem szorgalmasan részt vesznek az egyetem szellemi életében: vitatkoznak, felolvasnak, egyetemi fokozatokat szereznek. 1402 -1422 közt legalább 116 szász szerezte meg az artium baccaiariatumot vagy a magiszterséget a bécsi egyetemen, közülük 24 brassai, 18 szebeni, 16 besztercei.
   A páduai egyetemen 1400—1526 közt nyolc erdélyi kapott egyetemi fokozatot. Kultúra szereteteik néha hosszú évekig az egyetemhez köti őket. Johannes Megerlin de Cibinio (Szeben) 1402-ben Bécsben tanul, 1406-ban Krakkóban, 1409-ben a vizsgáló bizottság tagja Bécsben, 1413-ban még ott van, 1418-ban licontiatusi vizsgát tesz az orvosi tudományokból a páduai egyetemen.
   Nyújtóid Székely Miklós gyulafehérvári kanonok 1448—56 közt a bécsi egyetemen tanul, később Ferraróban, s 1465-ben még mindig az egyetemen találjuk Bolognában. Szorgalmuk, tudásuk alapján tanárok, vizsgáztatók, tanácsosok lesznek a külföldi egyetemeken, sőt rektorságig is felviszik. Johannes Wittich de Septem Castris 1411-ben a bécsi egyetem rektora, Petrus Suck de Corona (Brassó) 1473-ban rektor ugyancsak a bécsi egyetemen.
Az egyetem látogatása nemcsak a gazdagok privilégiuma; föltűnően sok a szegény tanuló az egyetemen is. 1413-ig 2 garas beíratási díjat kellett fizetni a bécsi egyetemen, 1413-tól kezdve a szegények 4 garast fizetnek, a módosabbak nyolcat, a püspökök, hercegek 3 frtot, a grófok, prépostok 2 frtot, a bárók és apátok 1 frtot. És 1365 -1460-ig a magyar nációba beirt tanulók közül 944 van paupernek vagyis szegénynek kvalifikálva, ami azt jelenti, hogy még azt a 2 illetőleg 4 garast sem tudták megfizetni.
   Ezek az egyetemi anyakönyvek megannyi bizonyítékai az erdélyi iskolák létezésének. Hiszen ezek a tanulók analfabétákként nem mehettek az egye¬temekre. Az előzetes ismereteket itt kellett szerezniük. Ha tehát azt látjuk, hogy pl. Bartolomeus, Kolozsvár szülötte 1387-ben, Thomas Nicolai és Jo¬hannes Martini 1389-ben beiratkoznak a bécsi egyetemre, ebből következik, hogy Kolozsvárt 1387 előtt iskolának kellett lennie, pedig az első tényleges adatunk a kolozsvári iskoláról 1405-ből van keltezve, s így vagyunk sok más községgel. 1453— 1630-ig Erdély 126 községgel van képviselve a bécsi egyetem magyar nációjának anyakönyvében, ezeken a helyeken tehát falusi vagy városi iskolának kellett lennie.
   Külön erdélyi tudományról nem beszélhetünk, de tudósaink voltak nekünk is, kik akár az egyetemen tevékenykedtek, mint tanárok, felolvasók, akár a tudomány egyik-másik ágában hagytak alkotásokat magok után. Az egyetemi felolvasások több hétig tartottak s több előadást foglaltak magukban, így olvas pl. a bécsi egyetemen 1398-ban Jacobus az égről s a világról, Nicolaus de Septem Cartris 1399-ben magyarázza primám partem Alexandri; Nicolaus de Heltau a planéták járásáról tart felolvasást. 1445-ben Jacobus de Cibinio magyarázza primám partem Physicorum, 1519-ben Thomas Ball (Wall)" Horatius szatíráit és Ovidius Tristiáit.
   Nevezetes tudósaink működnek az egyetemeken, mint a vizsgáztató bizottság tagjai, vagy mint tanárok az egyetemen, vagy az egyetemen kívül. Ilyen tudósunk pl. Piso Jakab II. Lajos király nevelője; Wolfhard Transsylvanus bécsi egyetemi tanár, aki a klasszikusokat magyarázza s ki is adja Horatiust, Joh. Megerlin és Nicolaus de Septem Cas¬tris, a vizsgáló bizottság tagjai a bécsi egyetemen, Nicolaus de Mirabilibus, Kolozsvár szülötte, theologiai doctor, a florenci dominikánusok kolostorában tanítja a hittudományokat. A legnagyobb köztük Martinus Capinus, a jog s filozófia tanára a bécsi egyetemen, nagy tudása miatt valósággal orákulumnak nézték; 1503-tól háromszor dekán a bécsi egyetemen, majd stadtrichter, azután bürgermeister v. Wien s akkor feje lehull a vérpadon: összeesküvésben vesz részt s emiatt lefejezik 1522-ben.
   A hittudomány terén Pozsonyi János mihálykői szerzetes neve a legrégibb, amelyről tudomásunk van. Vellasquez szerint 1380 körül ragyogó beszédet szerzett a szeplőtelen fogantatásról. Michael de Parvo Harreo (Kiscsűr) misekönyvet állított össze 1394-ben. Kézirata a szebeni kapellen-bibliothekben.
Nagyobb hírre emelkedett Nicolaus de Mirabilibus két értekezésével; De conscientia s a másiknak röviden azt mondhatnék: De praedestinatione.
   A történelemtudományban két név szerez Erdélynek nimbuszt. Az első Adorján erdélyi püspök, ha igazolódik a történetírók találgatása, hogy ő az a bizonyos Anonymus. A másik: János, küküllői főesperes, aki Nagy Lajos történetét írta meg s nem éppen krónikaszerűen, mert itt-ott már bizonyos csoportosítását látjuk az eseményeknek.
   A grammatikai tudomány szintén érdekes adattal járul hozzá Erdély kultúrtörténetéhez: az első magyar nyelvtant erdélyi ember írta: Wolfhard Transsylvanus: grammatica opus novum. Bécs 1512.
   A földrajzi tudomány téren európai hírre emelkedett Maximilianus Transsylvanus. Ő írta meg a Magalhaes utazásának, vagyis a föld első körülhajózásának történetét. Művét lefordították idegen nyelvekre is s nagyon értékes anyagot szolgáltatott a XVI. sz. földrajzi tudományához.
Az etnográfia is mutat egy erdélyi nevet, helyesebben: egy erdélyi névtelent. Egy szászsebesi diák ez, aki 1438-ban török fogságba kerül, 20 évig raboskodik, akkor kiszabadul s elbeszéli fogsága történetét de különösen a törökök szokásairól, vallásáról ír kimerítően. Első német író, aki a törökökről ír. Könyvét nagyon kedvelték, egyik kiadásához Luther írt bevezetőt; Erasmus is kiadta 1530-ban.
   Nincs miért szégyenkeznünk tehát múltunkon; mi nem vagyunk új földesurak a tudomány dűlőin, évszázak hosszú során tekinthetünk vissza s az évszázak tanulsága arra int, hogy minden kornak megvan a maga munkája, azt el kell végeznie, mert különben jön a szomorú dekadencia. Az ősök dolga volt az úttörés nehéz munkája; a mienk a fejlesztés kötelessége. A kultúrát nem adják ingyen: tűrni kell érte, fáradni, szenvedni és dolgozni.

Ellenzék. 1924. január 13.
Írta: Rass Károly