Déva történelméből 1886-1904

  Ellenzék, 1886. február 5. EMKE.
  Hunyadmegyei választmányunk évi zárszámadását is beküldte Kénosi Sándor József dévai közjegyző, a választmány fáradhatatlan pénztárnoka, apostolunk a legfenyegetettebb vidéken. A zárszámadás kiállítása ritka gondosságú! A lelkesedés látszik a névsor korrekt s aggályos vezetésén. Minden egyén jól számba van véve, mert e területen minden magyar drága.
Örökös tag 700 frttal gr. Kuun Kocsárd birt. Algyógy.
Alapító tagok 100—100 frttal:
Barcsay Kálmán alispán és Barcsay Béla szolgabíró Déva, br. Bornemisza Tivadar birtokos és br. Bornemisza Tivadarné birtokosok M.-Ilye, Brassai bányatárs. Kalán. „Csizmadia és tímár társ” és „Előlegezési szövetkezet” Déva, Fried Eskeles birtokos Algyógy, Hell Ede birtokos Guraszáda, Hunyadmegyei árvaszék magyar tagjai Déva, Issekutz Antal polgármester Déva, br. Jósika Géza birt. Branyicska, Kendeffy Árpádné Szent-Lőrincz, Képezdei tan. kar. képezdei ifjúság, Kenderesy Ernő m. aljegyző Déva, dr. Kovács Ödön birtokos Lunka, Herczeg Ignácz birt. Totesd, gróf Kuun Géza birt. M.-Németi, Kuun tan. ifjúság Szászváros, Lázár Pál Oszkár birtokos Laposnyak, Lázár György m. ügyész Déva, Lengyel Sámuel ügyvéd Puj, dr. Meskó Antal orvos Hátszeg, Markosi László szbíró. Körösbánya, Makray László birt. Felpestes, Naláczy Ákos birt. Nalácz, Olvasóegylet Petrozseny, Pogány György főispán, Reál tan. tanári kar. Déva, Kénosi Sándor Lajos szbíró. Algyógy, Kénosi Sándor közjegyző és D. Sólyomfekete Ferenc tsz. elnök Déva, Szántó Károly körjegyző Pestes. Szathmáry György orsz. kép. Budapest, Szentiványi Gábor mérnök, Takarékpénztár Szászváros, Talacsi Ferencz bányanagy Petrozsény, Velicska Lajos birt. Bábolna és Zomvé Antal jegyz. Kőrösbánya.
Rendes tag: évi 3 frttal 6 évre Barcsay Lászlóné birtokosnő Déváról. Roska Frigyes birtokos Kristyor. Rudnyánszky József f. házi jegyző Budapest. Rosenberg Ede kereskedő Csongrád, Ráczkövi Lajos közjegyző Bokaly. Roth Sándor vendéglős. Rubner Antal b. végrehajtó. Repiczky Pál iparos, Réthy Lajos felügyelő Déva id. Ribiczei Ferenc ügyvéd, Ribiczei Ferenczné ügyvédné, ifj. Ribiczei Ferencz k. gyakornok, Ribiczei Marcsa hajadon Körősbánya. Révay Károly gyakornok Nagyág. Dr. Rakovsky József orvos Kalán. Raphad Ignácz kereskedő, Róth Bernhárdt bérlő Burjánfalva, Binder József kereskedő Petrosény.

   Ellenzék, 1886. február 9.
  Déván szőlészeti és borászati szövetkezet van alakultában, az elő-értekezlet bizottságot küldött ki, hogy alapító és részvényes tagokat szerezzen. Egy részvény 25 forint. A részvénydíjak havi részletekben fizetendők. 100 részvényes aláírása után az alakuló közgyűlés megtartatik.

  Ellenzék, 1886. február 23.
  Déván f. hó 25-én tartatik meg azon várva-várt városi közgyűlés, melyen a városház építése és a piaci kápolnának eltávolítása kerül szőnyegre, óhajtjuk, hogy sikeres legyen a tanácskozás.

   Ellenzék, 1886. február 28.
  Főispáni jubileum. Hunyadmegye főispánja, Pogány György, jövő március hóban főispánságának 25-ik évét fogja megülni. Alsó Fejér megye és Hunyad megyékben szolgálta e 25 évet.
   Városházat fog építeni Déva város. A városi képviselet 13000 frtos költségvetést fogadott el, s így az építés végett 15000 frtos kölcsönt fognak felvenni.
   Dévára, a 4000 lélekkel bíró városba, összesen 95 féle hírlap jár, 329 példányban. Legtöbb példányban jár a Budapest: 36.

    Hunyad, 1886. április 10. Déva város közgyűlése ápr. 3-án.
   Örvendetes jelentőségben ehez hasonló közgyűlése alig volt városunknak isten tudja mióta.
   A városház építése véglegesen el van határozva. E czélból 15.000 frt kölcsön vétetik fel a helybeli takarékpénztártól, 7 perczent kamat és 15 év alatt leendő visszafizetés mellett. A temető- és székelyutczák kikövezése elhatároztatott.
    A piaczi kápolna eltávolítására 1000 — 1500 frt engedélyeztetett. Mindezek végrehajtására nézve teljes felhatalmazás van adva ama bizottságnak, amely Issekutz Antal polgármester elnöksége alatt Dobay Károly, Hajduczky József, László Ignácz és dr. Petkó Lázár tagokból áll,
   A fentebbieken kívül el van határozva, hogy a város a várhegyet befásítás végett kezelése alá veszi és hogy a lövöldének alkalmas helyet ád a sánczutczában.
   A gyűlés felette látogatott volt s beható eszmecsere után minden határozat egyhangúlag hozatott. Ily egyetértés és ügyszeretet mellett gyorsan fog emelkedni városunk.

  Ellenzék, 1886. április 12. Vizsgálat képviselőválasztási ügyben.
  Déván pár nap óta egy Marosvásárhelyről delegált királyi törvényszéki bíró időzik, s ott kihallgatásokat folytat, a legutóbbi képviselőválasztások alkalmával történt verekedés tárgyában.

  Ellenzék, 1886. április 17. Déva öröme.
  A dévaiaknak nagy az örömük. Az új redut építése gyorsan halad. A kőműves munka már végéhez közeledik s a falak magasan állanak. Csak egy kis baj van. A részvényesek befizetése halad lassan.
  Lövölde Déván. Egy év előtt körülbelül lövészegylet alakult Déván, s most már lövölde pavillont is emeltek.

  Pesti Hírlap. 1886-04-29/118. szám. Halálozások.
A budai Erzsébet-kórházban Dudot Miklós mérnök, 70 éves korában. Dudot Dévára oly célból telepedett le, hogy Hunyadmegyének bányaiparát fölvirágoztassa, és sikerült is neki az ottani bányákat angol társulatok által megvetetni. Mint tag, francia és angol társulatokkal állott összeköttetésben. A vajda-hunyadi kohó építését Lónyay Menyhért gr. az ő tanácsára közvetítette a kincstárral. Tudományos megbízatásból Európában, Amerikában és Afrikában utazásokat tett. III. Napóleon császársága alatt a kormány által ő küldetett ki Algírba, az ottani vasúti hálózat traszírozására. Anglia és Hollandiában is mint vállalkozó több szárnyvonalat építtetett.
  Nemes jelleme következtében Déván köztiszteletben állott; a szegények iránt nagy jótékonyságot gyakorolt, orvosi ismereteit is arra használta fel, hogy ingyen gyógykezelte őket. Magyarországnak lelkes barátja volt, mit nyelvünk elsajátításával nyilvánított

   Ellenzék, 1886. július 28.
  Dévai levél. Oláh tüntetés Déván. Déva, 1886. július 26.
Folyó hó 26-án tétetett le az új városházának alapköve Hunyadmegye székhelyén, Pogány Gy. főispán, Barcsay K. alispán, br. Jósika Géza, dr. Sólyom Fekete törvényszéki elnök, Réthi L. kir. tanácsos és tanfelügyelő, Horváth S. kir. ügyész, Dukor A. főmérnök és számos más kitűnőség jelétében. Az ünnepélyt a dévai műkedvelők dalárdája nyitotta meg a „Hymnus" eléneklésével, mely után Issekutz Antal polgármester felolvasta azon memorandumot, mely az emelendő épület alapjában volt helyezendő s aztán csinos beszédben felkérte főispánt a kalapács-ütések megkezdésére.
  A helybeli cigány-zenekar halk játéka alatt összesen 25 szép jelmondat hangzott el meg- meg újuló éljenzések között, melyek végeztével az alapkő Tájcsík Ferencz építész felügyelete alatt befalaztatott.
  Sajnos, hogy e szép ünnepély se folyhatott le Hosszú L. Ferencz és társainak indokolatlan tüntetése nélkül. E túlbuzgó oláh urak ugyanis azt követelték a polgármestertől, hogy a magyar szövegű memorandumot oláh nyelvre is fordíttassa le, hogy ily módon az építés története két példányban, magyar és oláh szöveggel tétessék az alapkőbe, továbbá, hogy a polgármester beszéde oláh nyelven is reprodukáltassák a közönségnek. S mert a polgármester, igen helyesen, ez alaptalan és helytelen kívánságot nem vette figyelembe, s mert az ünnepély a „Hymnus“- szál kezdődött, Hosszú Ferencz és a vele együtt megjelent nagyszámú dákó-román urak a polgármester beszéde alatt tüntetőleg egytől-egyig eltávoztak az ünnepély színhelyéről. Mit nem érünk még meg Magyarország e szép megyéjének székhelyén, a dicső Hunyadiak címerét viselő Déva városában?

  Pesti Hírlap. 1886-10-23/294. szám.
  Hunyad vármegye 1885-ben. Hunyadmegye alispánja, Barcsay Kálmán, az 1885. évről adott jelentését egy füzetbe foglalva szintén közzétette. A jelentés mint örvendetes eredményt emeli ki, hogy sikerült nyugdíjintézetet alkotni a megyében. A megye Déván állandó székházat épít magának. — A katonai ügyekből kiemeljük, hogy a múlt évi sorozásnál a népesség testi és erkölcsi hanyatlásáról a bizottságok szomorú tapasztalatokat szereztek. A pálinkaivás és korcsmázás az ifjúságot nagyon megrontja s ezenfelül a görvélykór is dolgozik, sőt az öncsonkítás sem volt ritka. Szomorú az is, hogy a 7652 védköteles ifjak közül csak 60 százalék tudott írni-olvasni.
  A közegészséget e jelentés mindazáltal elég kedvezőnek találja, annál rosszabbak voltak a vármegye közgazdasági állapotai. A megye területén két középiskola: a szászvárosi Kuun-tanoda és a dévai főreáliskola működik. A 39.090 tanköteles közül volt német 922, magyar 3437, oláh 34,731. Iskolába járt 26,285. Az iskolák száma volt 321. Ebből magyar: 57, s ezek között is 30 állami iskola van. A megye, különösen pedig Déva, bár nem nagy számú, de fölötte tevékeny magyar értelmiséggel bír, mely Déván irodalmi és művészeti iránynyal egy Vigadó-részvénytársulatot is alakított a társasélet élénkítésére.

  Ellenzék, 1886. november 11.
  Rónaszékiné asszony, a kolozsvári Nemzeti Színház bájos operettprimadonnája szombaton (okt. 20) Dévára utazik, hol mint vendég a Polgár Károly színtársulatánál fel fog lépni hatszor még pedig a Czigány báróban, a Piros bugyellárisban, a Kis herczegben, Boccaccióban, Rip van Winkléban és a Tót leányban tehát a legjobb szerepeiben. A dévai közönségnél Rónaszékiné tavalyi vendégszereplése alkalmával olyan jó emléket hagyott hátra, hogy most Polgár Károly a közönség egyhangú óhajának tett eleget, midőn a kedvelt primadonnát vendégszereplésre megnyernie sikerült. Hisszük, hogy a diadal a mostani vendégszerepléstől sem fog elmaradni.

  Ellenzék, 1886. november 25.
  …A társulatnak szombat óta egy igen kedves vendége is van: Rónaszékiné, a kolozsvári Nemzeti Színház első operett- és népszínmű primadonnája. Rónaszékinét, aki már tavaly egészen meghódította a dévai és vidékbeli közönséget, egész demonstráczióval fogadta közönségünk. A közönségből igen sokan eleibe mentek az indóházhoz, hol az igazgató és a társulat több tagja fogadta a művésznőt. Rónaszékiné először a Kis herczeg czímszerepében lépett föl; vasárnap a Piros bugyellárisban, kedden Czigánybáróban, szerdán pedig a Tot leányban ragadta el a dévai közönséget, mely minden föllépésekor zsúfolásig megtöltötte a redoute tágas nézőterét. A vendégszereplő művésznőt minden föllépésekor zajos ovációkkal, tapssal, virággal fogadták s minden este több kupléját és népdalait megismételtették. A vendégművésznő csütörtökön lép fel utoljára Felhő Kláriban.

  Ellenzék, 1886. november 30. Dévai levél.
  Mióta felépült a „vigadó“ még sokkal pezsgőbb lett e városkában az élet. Igazán meglátszik rajta, hogy megyei központ s hogy nagyszámú értelmiség lakóhelye. Csak a „nervus rerum gerendorum” legyen meg hozzá, szép és nemes élvezetek hiánya miatt nem lehet panasza Déván senkinek…
  …Nov. 27-én a „Dévai Dalkör“ szerzett közönségünknek igaz lelki gyönyörűségét táncczal egybekötött hangversenyével. Úgy a férfi, mint a vegyeskar (14 szép ifjú hölgy és 22 férfi) által előadatott darabok a legnagyobb tetszésben részesültek. A dalkör karnagya — Szőllősy M. tanítóképezdei tanár — lelkes ovatiokkal tüntettetett ki, főként a „Párizs ifjai“-nak előadásakor. Rétei Margit k. a. gyönyörű zongora játékát megujráztatta, Barcsay Antónia k. a. szép szavalatát pedig többszörösen megtapsolta a közönség…

„Nervus rerum gerendorum- pénz a lelke mindennek.”

  Ellenzék, 1886. december 23.
  A dévai kereskedő ifjúság jövő évi január 8-án tombola játékkal egybekö¬tött zártkörű tánczestélyt rendez melynek tiszta jövedelme az E.M.K.E. javára fordíttatik. Személy jegy 80 kr. Kezdete 8 órakor.

  Jön a király, költözik a közigazgatás.  
  Magyar Polgár. 1887. július 22. Vidéki élet. Királylátogatási hírek Déváról.
A vármegye hurcolkodik a magna curiából, melyet Brankó lovag a király és kísérete számára kiszemelt. A főispáni iroda a Nádasdy-házba helyeztetik át, az alispáni hivatal a városháza néhány szobájába húzódott be, az árvaszék Csákány György elnök házánál tart hivatalt. Az adóhivatal még nem kapott rendeletet a minisztériumtól, hogy ugyancsak a magna curiában lévő helyiségeit kiürítse, de aug. 1-ig ez is minden esetre megtörténik, s aztán kezdetüket veszik az átalakítási munkálatok. —
  Egy szegedi bútorgyáros már is megfordult itten, hogy a helyiségeket megtekintse. Közelebbről Albrecht, József és Vilmos főhercegek szállásmestereit is idevárják. Albrecht fh. a képezdében, József fh. a Hollaky Imre házában, Vilmos fh. az Issekutz Márton házában fog — hír szerint— megszállani. Tisza miniszterelnök, mint mondják, a dr. Sólyom- Fekete Ferencz törvényszéki elnök házának vendége lesz.

  1887. A király Déván. (kivonat).
  Hejh! Szép napok! Fényes napok! Talán néhány száz év alatt nem látott Déva annyi fényt, annyi ünnepet, mint 1887-ben, amikor I. Ferenc József király lakta nyolc napig a várost…Ő Felsége és Rudolf trónörökös a Magna Curia mellett álló és ma a számvevőséget magába fogadó épületben kapott szállást, fogadó és ebédlőtermei azonban a Magna Curiában voltak.
  Lefoglalták azonkívül a király számára a mai Népkertet is, hol az uralkodó reggeli sétáit végezte. Természetes, az itt tartózkodási ideje alatt tilos volt a bemenet.
  József főherceget Hollaky Imrénél szállásolták el azon ház emeletén, melynek földszintjén ma a Balog Gyula utódainak üzlete áll.
Ferenc Ferdinánd, a mai trónörökös Oláriu Elek ügyvédnél kapott szállást, Rainer főherceg László Ignácnál, Albrecht főherceg pedig a képezde azon ma is álló épületében, mely jelenleg igazgatói lakul szolgál.
  Kevés mutogatni való volt akkor Déván. (Ma sincs sok!) De azért az etikett etikett. Amit mutatni lehetett, azt megmutatták. A régi kórházat, a régi (Rákóczi Ferenc- és Hunyadi János-út sarkán álló) törvényszéket, a régi református templomot, melynek freskóit, régiségeit néhai Szőts Sándor ref. lelkész magyarázta a Felségnek. Megtekintették a görögvárosi fogházat is. (Déva és vidéke, 1909. november 27).

  Issekutz Antal is üdvözli a királyt.
  Kolozsvár, 1887. szeptember 15. Déva, szept. 15.
  A király ő Felsége ma délben fogadta a különböző küldöttségeket. A beszédek, melyek ez alkalommal ő Felségéhez intéztettek, itt következnek…
…Issekutz Antal polgármester, Déva tanácsa és polgársága nevében, így üdvözölte ő Felségét:
  Felséges Úr! Az igaz szeretetnek és hű ragaszkodásnak érzetével közeledik Felséged színe elé Déva város polgársága, hogy ama kitüntető látogatásért, melyben szerény városunkat Felséged részesíteni kegyeskedik, általam leghálásabb köszönetét tolmácsolja. Kegyeskedjék Felséged atyáinktól öröklött s Felséged Trónja iránt szíveinkben megőrzött tántoríthatatlan alattvalói hűségünknek biztosítását tőlünk kegyesen elfogadni s az ifjú erővel törekvő Déva városának sorsát legmagosabb királyi kegyére és szeretetére méltatni, lelkünk mélyéből kívánván; miszerint Isten, kinek kezében az áldások forrása van, árassza annak bőségét Felségedre és Felséged drága családjára. Sokáig éljen!

  A dévai Pláner vendéglő.
  Pesti Hírlap. 1887-10-06/274. szám. Pláner vendéglő.
  Déváról írják nekünk: Egy n.-szebeni szász asszony a napokban beszállott szekerével együtt Déva legelső szállójába, a Pláner-félébe. Hogy szekerén levő holmiját biztosítsa, a szín alatt levő szekéren csinált ágyat éjjelre magának s oda feküdt le. A vendéglő kapui természetesen egész éjjel zárva voltak s csendesen nyugodott mindenki benne egészen világos reggelig. Az éjjeli csendet semmi zaj sem véré fel s mégis reggel a szász asszonyt zsebkendőkkel betömött szájjal és 140 frt készpénzétől megrabolva találták a szekéren. A tettesnek talán sikerül nyomára jönni, mert már is bekísértek egy egyént, kit nehéz gyanú terhel. — Pláner-vendéglőben, hír szerint, magának a fizető pincérnek veszett el nemrégiben másfél száz frtja.

  Hunyadvármegye asszonyai
  Ellenzék, 1888. január 21.
  Emke bál Déván. Mint lapunknak írják az Emke hunyadmegyei női választmánya az ottani vigadó nagy termében az Emke javára tánczestélyt rendez február 1-én. A rendező bizottság élén Barcsai Kálmánné elnök, dr. Sólyom-Fekete Ferenczné alelnök és K. Sándor József titkár állanak. A rendező bizottságban rajtuk kívül a következő vál. tagok vesznek részt: Andersen Lászlóné, Barcsay Ádamné, Bartsay Ákosné, Barcsay Lajosné, Balog Józsefné, dr. Balog Pálné, Boros Elekné, Brády Albertné, Buda Karolyné, Duka Achilné, Eperjesy Domokósné, Gerey Lajosné, Hollaky Arthurné, Hollaky Imréné, Issekutz Pálné, Jakab Ödönné, ifjú b. Jósika Lajosné, Lázár Györgyné, dr. Lészay Lászlóné, Mara Györgyné, Mátyásfi Zsófi, Milasi Jánosné, B. Nopcsa Elekné, Nemes Samuné, Pogány Ádámné, Puj Zsigmondné, Réthy Lajosné, Reichenberger Zsigmondné, Szentiványi Gáborné.

  Földek telepítésre.
  Pesti Hírlap. 1888-10-20/290. szám. (kivonat). Államjavak eladása.
A pénzügyminisztérium a jövő évben is számos birtokrészletét az állami javaknak szándékozik áruba bocsátani. Az eladásra újonan kijelölt állami javak épületekből, legelőkből, szántóföldekből stb. állanak; italmérési jogok nem szerepelnek közöttük, ami természetes folyománya a küszöbön álló általános regále-megváltásnak. Az eladásra kijelölt birtokrészletek sorában legjelentékenyebbek a következők: …a pócstelki (Hunyadmegye) ménesuradalmi földépületek s erdőterület, 28,057 frt becsértékben; vajda-hunyadi földek 36.080 frt becsért.; Déván a városi malom, 40.000 frt becsért.; a dévai vásárvámjog 15.000 frt becsért…

  Ellenzék, 1888. október 26. Hunyadmegyéből. Déva. október 25.
  Hunyadmegye törvényhatóságának ez évi rendes őszi közgyűlése f. hó 24-én tartatott meg rendkívül nagy érdeklődés mellett. A megyeház nagy terme zsúfolódásig megtelt a helyből és a vidékről egybegyűlt virilis és választott bizottsági tagokkal.
  Pogány György főispán rövid megnyitó beszédében kegyelettel emlékezett meg néhai Trefort Ágoston közokt. miniszternek, továbbá báró Jósika Gézának és Puy Zsigmond főszolgabírónak elhunytáról, indítványozva, hogy nevezett férfiak elvesztése fölött a közgyűlés meleg részvétét nyilvánítsa. A közgyűlés az indítványt egyhangúan elfogadta s az elnöklő főispánt zajosan, megéljenezte.
  A közgyűlés fontosabb határozatai, ím a következők:
  A megyei tiszti személyzet s azok özvegyeinek és árváinak nyugdíj-alapjára kivetett 2 százalékos pótadó az 1889-ik évben is fölszedendő lesz. Örömmel jegyzem fel, hogy e humanisztikus cél fölsegélése ellen az elrendelt névszerinti szavazásnál csupán 3 egyén nyilatkozott.
  A jövő évi költségvetés 79,396 frt 50 kr. bevétellel és ugyanannyi kiadással egyhangúlag elfogadtatott.
  Mint közérdekű dolgot megemlítem, hogy a minisztérium Ó- és Új-Sebeshely községek egyesítését Ó-Sebeshely név alatt elrendelte. Hogy miért tartotta meg a miniszter az „Ó” jelzőt, nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy eljárása nem korrekt, mert elég lett volna, ha az egyesített községeket egyszerűen Sebeshelynek nevezi, annyival is inkább, mert az „Ó” jelzőt igen sokan „oláh”-nak fogják gondolni, ami aztán nemzeti szempontból is méltán kifogásolható.
  A Maros-Sólymosnál építendő híd miatt gróf Kuun Géza m.-németi birtokos révjogának évi jövedelme jelentékeny csorbulást fog szenvedni. Ennek kárpótlása fejében elhatározta a megye közgyűlése, hogy nevezett grófnak a közmunkaváltságból egyszer s mindenkorra 4 ezer forint kárpótlás adassák.
  Az új közoktatási minisztertől kéretik, hogy Hunyadmegye közművelődési törekvéseit elődjéhez hasonlóan előmozdítani kegyeskedjék.
A megyei közkórház felügyelő bizottsága ujjá szerveztetvén, tagokká lettek Barcsay Kálmán elnöklete alatt: Barcsay Béla, Dobay Károly, dr. Balog Pál, dr. Reichenberger Zsigmond, Szőts Sándor, Issekutz Antal, Lövenhardt Sámuel és Nádasdy Nándor.
  A puji főszolgabírói állomásra, minthogy senki más nem folyamodott, közfelkiáltással megválasztatott Török Árpád ottani szolgabíró.
  A közigazgatási bizottság 5, törvény szerint kilépő és 2 elhalt, illetve hivatala miatt lemondott tagja helyébe névszerinti szavazás útján megválasztattak: Dobay Károly, báró Bornemisza Tivadar, báró Nopcsa Elek, Imets Ignácz eddigi és gr. Kuun Géza, gr. Thoroczkay Miklós és Balomiri János, mint új tagok. A régiek közül kimaradt Lázár Árpád, a dobrai vál. kerület orsz. gyűl. képviselője.
  A lótenyésztési bizottság elnöke lett br. Bornemisza Tivadar.
  A lóavató bizottság elnökeivé b. Nopcsa Elek és Szentiványi Gábor választattak meg.
  Az állandó választmányba, a br. Jósika Géza elhalálozása folytán megüresedett helyre, új tagul belépett br. Nopcsa Elek.
  A társhatósági átiratok közül Kolozs-megye megkeresése a vadházasságok korlátozása tárgyában pártoló tudomásul vétetett.
  Az Emke átirata Barcsay Kálmán alispán K. Sándor József ajánlata folytán, pártolólag tudásul vétetik és kiadatik az alispán mik, hogy társadalmi úton hasson, hogy a vármegye 500 frttal az örökös tagok sorába léphessen.
  Nagy helyesléssel fogadtatott el Lázár Árpád abbeli indítványa, hogy küldetnék ki egy bizottság a megyében létező szolgabírói járások reductiója, illetve célszerűbb kikerekítése tárgyában véleményes javaslattételre, melynek legkésőbb a jövő tavaszi közgyűlésen tárgyalás alá kell kerülni. E bizottság tagjai lettek az alispán elnöklete alatt az összes fő¬szolgabírók, továbbá: Hollaki Imre, Pogány Károly, Lázár Árpád, K. Sándor József, Bartha Lajos, Benedikti József, br. Nopcsa Elek, gr. Kuun István, Dáné Károly és Lukács József.
  Általában e gyűlés egyike volt a legcsendesebbeknek, s talán épen ezért a leghasznosabbaknak is. Vajha egyenetlenségek ezután se dúlnának közöttünk!
  Egy biz. tag.

  Kikötő és raktár Déván.
  Pesti Hírlap. 1889-09-13/252. szám. Maros-Portus község vesztesége.
  Nagy veszteség fenyegeti a Gyulafejérvárhoz csatolt Maros-Portus községet, mint lapunknak jelentik. Jó ideje ott van az erdélyi részek egyik legnagyobb dohányraktára, melyből az árudák szükségleteiket fedezik, ami tehát jelentékeny forgalmat is biztosított a kis községnek. Erre a raktárra rég fáj a foga Déva városának. Most hosszas fáradozás után meg is nyerte. Viszik tehát a raktárt Dévára még ez év folyamán. Maros-Portus legtöbb épülete üresen marad.

  Négy Szőts, négy pap.
  Ellenzék, 1890. január 3. szám.
  „Érdekes egyházi ünnepély lesz holnap Kovásznán. Ugyanis az egyházközség új papját, Szőts Gerőt e napon igtatják be papi állásába. A beiktató ünnepély annál érdekesebb fog lenni, mert az orbai járási esperes ur és a főtiszteletű püspök úr engedélye folytán a beiktatást az uj pap testvérbátyja: Szőts Sándor dévai lelkész fogja teljesíteni. A négy Szőts testvér köztudomás szerint mindenik pap s épen a beiktató testvér volt az, ki a beköszönőnek első tanítója volt.”

  Ellenzék, 1890. január 6. szám.
  Egy derék asszony halt meg tegnapelőtt Sepsiszentgyörgyön, ki valódi példánya volt a nemes asszonynak, a jó anyának, a ki derék fiákat és leányokat nevelt a Hazának. Téglás Gábor a dévai állami főreál iskola igazgatója és Téglás István a kőhalmi állami iskolák igazgatója édes anyjukat gyászolják a derék asszonyban. Haláláról az alábbi gyászjelentést adták ki:
  Idősebb Téglás Gábor és gyermekei: Gábor és neje sz. Hidvégi Netti, István, József, Lajos és Károly, valamint unokái: Gábor, Géza, Béla és Dezső a maguk és rokonaik nevében fájdalmas szívvel jelentik, hogy a jó feleség szerető édesanya és nagyanya id. Téglás Gáborné sz. Csergeő Anna munkás életének 65-ik boldog házasságának 46-ik évében t. év jan. 7-én reggel 7 órakor jobblétre szenderült. é. boldo¬goknak hűlt tetemei f. hó 8-án délután 5 órakor fognak a háznál tartandó rövid ima után az ev. ref. sírkertben örök nyugalomra helyeztetni.
Béke poraira!

  Ellenzék, 1890. január 15. szám.
  Hunyadmegyei hírek. Gróf Kuun Géza nejével együtt rendes téli tartózkodásra tegnapelőtt az adriai tengeren fekvő Lussin Piccolo szigetre utazott.
   Barcsai Kálmán alispán a múlt héten, Hátszegen járt s megvizsgálta a városi pénztárt, s annak kezelését.
  Balomiron a múlt héten rendülés volt, mely alkalommal Zuna új főhadnagy ablakait beverték. Mire a főszolgabíró csendőrökkel a községbe érkezett, a rendülés már lecsendesült.
  Piski telepen is nagy mérvben pusztít az influenza. Az iskolákat bezárták.
  Az Emke hunyadmegyei női választmánya e hó 25-én bált rendez a dévai redoutteban.

   Ellenzék, 1890. január 31. Magyar kultúra.
  Magyar kultúrát fejleszteni, vagy magyarul fejleszteni a kultúrát — ebben nagy a különbség. Magyar kultúra fejlesztése annyit jelent, mint az emberi művelődés minden ágát a magyar nemzet sajátos felfogásához, ízléséhez, szükségeihez és eszmeköréhez idomítani.
A kultúra magyarul fejlesztése pedig azt jelenti, hogy az idegen népek által létrehozott haladási vívmányokat átvesszük, lefordítjuk, magunkra erőszakoljuk. Amaz tehát nemzeti termelés; emez nemzeti majmolás.

  Kolozsvár, 1890. május 27. Alapkő-letétel.
  A dévai iparos-testület új épületének alapkő-letétele vasárnap délután szép ünnepélyességgel folyt le. A küldöttségileg meghívott főispánt a Rákóczy-indulóval és mozsárlövésekkel fogadták. Tajtsik Ferencz ipartestületi elnök üdvözölve a főispánt s a felgyűlt díszes vendégkoszorút, a dévai iparostestület fejlődésének történetét olvasta fel, köszönetét mondva első sorban Szathmáry György országgyűlési képviselőnek, ki közbenjárásával eszközölte ki a pénzügyminisztériumtól a telek megszerzését.
  Az alapkőbe teendő okmányt Peiser Lipót olvasta fel. Kalapácsütéseket tettek, az ipar fejlődésére mondott jelmondatokkal Pogány György főispán, Barcsay Kálmán alispán, Hollaki Arthur megyei főjegyző, Issekutz polgármester, a r. kath. és ev. ref. lelkészek, K. Sándor József és többen.

  Kolozsvár, 1890. november 20.
  Hunyadmegye főispánja Pogány György f. Hó 16-án Barcsay Kálmán alispán a megye képviselői és Issekutz Antal dévai polgármester kíséretében Budapestre utazott, hol a megye részéről Baross Gábor miniszternél a szurduki vasúti csatlakozás, báró Fehérváry miniszternél a dévai honvédkaszárnya ügyében küldöttségileg terjesztik be a megye kérelmét.

  Kolozsvár, 1891. július 23.
  Déva küldöttsége Szathmáry György min. tanácsosnál. Déva város közönsége Szathmáry György min. tanácsost, ki közel 10 éven átképviselte a Déva kerületet a parlamentben, Déva város kultúrai és közgazdasági fejlődése érdekében kifejtett munkássága elismeréséül díszpolgárává választotta.
  Déva küldöttsége Issekutz Antal polgármester vezetése alatt tegnapelőtt tisztelgett Szathmáry György miniszteri tanácsosnál és nyújtotta át a díszpolgárságról szóló oklevelet. Issekutz beszédében meleg hangon emlékezett meg Szathmáry érdemeiről, aki viszont biztosította a küldöttséget, hogy tehetségével a jövőben is rendelkezésére áll Dévának, melyre mindenkor szívesen gondola.

   Ellenzék. Déva, 1892. október 2.
  Hazafias és lélekemelő ünnepély folyt le ma délután városunkban. A városi „kisdedóvó"-t adta át a polgármester a maga rendeltetésének. Nagyszámú fényes közönség, élén a megye főispánjával volt jelen az ünnepélyen, melyet az áll.
  Tanítóképezde dalkara nyitott meg a hymnuszszal s zárt be egy igen szépen előadott dallal. Issekutz Antal polgármester, kinek első sorban köszönhető az óvó létrejötte, — előadta ennek történetét; e nagyon szegény város valóban nagy áldozatot hozott, hogy létesíthesse ez új intézményt. A telket egy rajta levő házzal Szathmáry Gy. volt képviselő fáradtságot nem ismerő utánjárására az állam ajándékozta a városnak.
Egyházi részről áldást mondottak az új intézményre a gör. kath. a ref. és a zsidó lelkészek. A gör. keleti, nem tudni mi okból elmaradt.
  Déva rohamos emelkedésére élénk világot vet különösen culturalis tekintetben Szőcs Sándor beszéde. Ezelőtt 50 évvel egyetlen tanító működött városunkban, tanítván összevissza mintegy 40 gyermeket egy gyarló iskolaépületben. Ma már a különböző jól berendezett iskolákban mintegy 50 tanférfiú több mint 90 növendéket tanít, s nevel hazafias szellemben a hazának. Valóban rendkívüli előhaladás. Réthi tanfelügyelő lendületes beszédben fejtegette az iskolák fontosságát, különösen, a kisded-óvást, melynek templomot emelvén, ezzel nevelési ügyünknek alapját is letesszük a mai napon. Fejtegette a nyilvános nevelés, s így a kisdedóvásnak is előnyeit a magánnevelés fölött. Csíki Rózának, a csaknem egyhangúlag megválasztott óvónőnek működéséhez a legszebb reményeket fűzzük. Mint hallottuk, már eddig is mintegy 60 kis apróságot írattak be az óvóba. Isten áldó keze legyen városunkon s ennek cultur intézményein.

   Déva és vidéke, 1893. június 25. Megyénk közgyűlése.
  A dévai vasútállomás pénztári helyiségének kibővítése iránt kérvény’ intéztetik a m. kir. államvasutak igazgatóságához.

  Déva és vidéke, 1893. szeptember 3.
  Városunk képviselőtestülete aug. 28-án Issekutz Antal polgármester elnöklete alatt közgyűlést tartott melyen a közgyűlése vallás- és közokt. minister leirata értelmében eskütételre kötelezett óvoda-bizottsági tagokat, bizalmi állásukat tekintve, az eskütétel alól fölmentette s a miniszterhez ily értelmű felterjesztés küldését határozta el.
  9 védköteles csángó-székely egyén a város illetékességébe vétetett fel s a tanács megbízatott a többi letelepült székelyeknek beiktatására is.
A köztemető ügyében egy bizottság kiküldése határoztatott, mely a helyi viszonyok tekintetbe vételével végleges indítványt terjesszen a jövő közgyűlés elé.

  Déva és vidéke, 1893. december 3.
  Jókai Mór, a ragyogó tollú, tüneményes szellemű író iránt Déva városa is sietett tisztelete adóját leróni, amennyiben 50 éves írói jubileuma alkalmára egyhangúlag Déva díszpolgárává választotta meg a város képviselőtestületének közgyűlése.

  Kolozsvár, 1894. január 12. Jakab Ödön búcsúja Dévától. (kivonat).
  Azon alkalomból, hogy Jakab Ödön dévai főreáliskolai tanár és jeles költőnk a budapesti VI. kerületi állami főreáliskolához neveztetett ki tanárrá, a dévai közönség f. Hó 9-én búcsúestélyt rendezett tiszteletére, melyen a dévai társadalom színe-java részt vett.
  A redoute termében egybegyűltek, mintegy 70-en. Ott voltak: br. Szentkereszti György főispán, Hollaki Arhur alispán, Réthi Lajos kir. tanácsos és tanfelügyelő, Andersen László pénzügyigazgató, a bíróságok tagjai, az állami főreáliskola és tanító képezde tanári kara előbbi Téglás Gábor reáliskolai igazgatóval az élén stb. Az ünnepelt költőt Issekutz Antal polgármesterből, Darbay Lajos tanárból és Bíró József főisp. titkárból álló küldöttség hívta meg a banquettere. Jakab Ödönt beléptekor lelkes éljenzés fogadta, mely alig akart szűnni.
  Felköszöntőkben nem volt hiány, mert nem kevesebb, mint 32 pohárköszöntőt mondtak. Az ünnepekre poharat ürítettek: br. Szentkereszty György főispán, Téglás Gábor reáliskolai igazgató, Szőcs Sándor ev. ref. lelkész, Réthi Lajos kir. tanácsos, László Zsigmond, Issekutz Antal polgármester, Kibédy Lajos tanár, Lázár György tiszti főügyész. Különösen kitűnt Téglás Gábor remek toasztjával.
  Jakab Ödön búcsút véve Déva város társadalmától, költői szép beszédében ecsetelte azon fájdalmas érzést, mely távozása alkalmával rajta erőt vesz, megköszönve az iránta nyilvánult figyelmet, kérte a jelenvoltakat, hogy őt emlékükben megtartsák. Szavait lelkes éljenzés követte.

  A piaci kút.
  Déva és Vidéke, 1894. május 4.
  Déva város piaczának közepén van egy vasszerkezetű alkotmánya — eleinte kútnak volt szánva, de később felmondta a szolgálatot és azóta nyugalomba vonult, — ha már kútnak nem lehet használni ez alkotmányt — legalább csináltasson belőle a tanács egy lámpatartó kandelábert, úgyis a piacztéren gyenge a világítás.
  Máshol nagy áldozatok árán közkutakat létesítenek — nálunk a mi van is, azt is betömik — pedig milyen jó voltig ebből a heverő kútból fölhasználni a vizet a városi utczák öntözésére, hogy, midőn teszik, azokat ne tegye tönkre a por az ember szemét, tüdejét — lakásába pedig a bútorokat.
  Mennyivel üdvösebb lett volna a kaszárnya építése helyett egy pár artézi kútnak a létesítése? Ha nem akart volna a katonai kincstár a maga költségén építeni kaszárnyát, vitte volna el tőlünk a katonaságot, melynek hasznát csak a mészáros, a pék s a kis korcsmáros veszi — az első hálából rossz húst mér a polgároknak, a második rossz süteményt ad, az utóbbi pedig vitriolos pálinkával űzi az emberirtás művészetét.

  Déva fejlődése
  Déva és Vidéke, 1894. május 31.
Mottó: Vidék, hol egykor ringatott reményem, lám újra látlak annyi év után. Beranger.
  Hogy ezt a mottót használom, ne ütközzék meg rajta a t. olvasó, mert nagyon rám illik ez, — Dévát és vidékét (nem a lapot értem) mely egykor szülőföldem, reményim, bánátim tanyája volt, hosszú 10 évi távollét után újra láttam azt. Tíz év alatt mennyi változás? Alig ösmertem reá; mint egy amerikai város, annyit haladt építkezésekben, intézményekben, szokásokban, annyit változott emberekben is, hogy a mostani Déva nagyon elütő a régitől, és hogyha néhány régi ismerősömmel nem találkozom, ha nem látom a romokban is oly szép dévai várat, azt kelle hinnem, hogy nem Déván vagyok.
   Legelőször az ötlött a szemembe, hogy a piacz terén a régi kápolnát lerombolták, melyet két veszekedő örmény csak azért emeltetett oda, hogy szemközt levő üzleteikből egymást ne láthassák meg soha.
  A régi városháza is, mely beillett volna faluházának is, eltűnt a föld színéről, hogy helyébe egy szörny-épületet emeljenek; az udvarba építették be azt a részt, melyet az utcza homlokzatán az emeletre kellett volna építeni, — de már abban az időben is ellenszenveztek a város primipilusai az utczára való építkezéstől, elszerették dugni azt, amit más városokban azért helyeznek az utcza felé, hogy bámulják, — és ezt a betegséget örökölték az utódok is, mert a casinó kibővítésénél is azt tervezték, hogy az udvarba építsék az épület homlokzatát, — így jártak el a leányiskola új épületével is, a midőn a leghosszabb részét egy szűk utczába szorították be.
  A dévai városháza építésénél is úgy jártak el, mint a tordaiak; az épület habár közvagyont képez is, szakértő közeggel felül nem vizsgáltatott soha, és az a sok piramidalís hiba, mely későbben az épületben constatáltatott, nem az építész rovására történt, hanem a sok igazítás költségei az adófizető polgárok zsebét támadta meg, és hogy az egész épület romba nem dőlt, annak lehet tulajdonítani, hogy mellé a szövetkezet palotáját építették föl, és ennek egyik fala a városház leomlani készülő falának támaszul szolgált.
  Egyik régi ismerősöm, ki vezetőmül szolgált, a szövetkezet palotájáról azt mesélte, hogy a város építészeti hivatala kimérte az üres telket, melyre a nagyszabású épület volt tervezendő; ezen hosszméretek után egy hírneves pesti műépítész, hálából, mert Déváról nősült meg, egy gyönyörű tervet készített s a midőn ennek alapján hozzá akartak fogni a kivitelhez, vették észre, hogy az épület terve hosszabb öt méterrel, mint az üres telek, a hova építeni kellett; — volt nagy megbotránkozás és tanácskozás; végre kisütötték, hogy legjobb lesz ha úgy tesznek vele, mint a szabó, ha bő ruhát csinál: összébb húzták a belsejét, a külső alak pedig a régi maradt.
  E palotával szemközt levő hajdani Risztó-féle szálloda is átalakult és helyébe, egy 22000 forintba került monstrum valami emeltetett, — későbben megtudtam, hogy ez a mostani alkotmány nem új épület, csak kibővíttetett; kíváncsi voltam reá, hogy mint kerülhetett ez az átalakítás ily rengeteg összegbe? E kétkedésemből ismét vezetőm segített ki; ő elmesélte, hogy egy ÚJ építész telepedett le akkoriban Dévára és hogy kedvet kapjon az itt maradásra, minden nyilvános árlejtés és pályázat nélkül, mint ez itt divatban van, átadták neki az építkezést, a dilettáns építő-bizottság méltányosnak találván költségvetését, és a midőn a szálloda kibővítése befejeztetett, az építész a jó nyereség érzetében a markába nevetett, a városi hatóság pedig szomorúságában egyebet nem tehetvén, a szálloda külső falazatát gyász-színnel vonatta be.
  Megnéztem a Redout épületét is, melynek helyén még az én időmben apró deszka-színek voltak fölállítva és most minő colossális épület díszeleg ott? Bementem a nagyterembe és meglepett a gyönyörű freskó-festészet a mennyezeten, mely minden ívezet nélkül merész vízszintes alakban húzódik el fejünk fölött; — a boltozat közepén egy nagy kerek nyílás tátong, mely nyílásnak azonban fedele is van; ennek az volna a rendeltetése, hogy a kellő ventillatiót eszközölje, de hogy valaki e lyukhoz férhessen, oda vakmerő bátorság szükségeltetik, mert a mennyezet csak vékony deszkákból összeállított szerkezet lévén, félni lehet, hogy a legkisebb teher alatt is leszakad.
  A karzat oly ügyesen van szerkesztve és páratlan az építészet terén, hogy Duka Achilles, ki az egész épületet tervezte, itt léte alatt mindig gyönyörűségét találta benne; ez a karzat a zenekar számára volt tervezve, de olyan törpe, hogy a brúgót fölállítani
nem lehet, ennél fogva a zenészek mindig a teremben muzsikálnak, a közönség pedig a karzatra megy tánczolni. Ez a Redout terme arról is nevezetes, hogy több rajta az ajtó, mint az ablak és ez a körülmény bálok alkalmával czélszerűnek bizonyult be, mert oly léghuzam fejlődött ki, hogy a fölhevült tánczosnőknek nincs szüksége legyezőre, a tüzesvérű fiatal embereknek nem kell spritzer, a léghuzam lehűti őket tökéletesen.
Az épület két oldalán dísztérnek üres helyet hagytak fönn, de amint megtudtam, nem ez volt a czél, hanem hogy a szomszéd házon levő ablakot ne kellessen eltávolítani; most a bérlő e dísztérnek tervezett hely egyik részét disznó-, liba-hízlaló helyül használja föl, míg a másik részében olyan menedékhelyet létesítettek, minők a vasúti állomásokon mindenütt láthatók, hova föl van írva: „nőknek, uraknak.“
  Nagyon meglepett az új honvéd-laktanya épület; milyen műízlés ömlik el az egész épületen; a laikus emberek, kik nem értenek a műépítészeti stylhez, okvetlenül granáriumnak képzelik; ilyen laikus emberektől hallottam azon kérdést megkoczkáztatni, hogy a kaszárnyaépület közepére mért nem terveztek egy díszes bejáró kaput? — most a két végén van bejáró hely, — talán kiszámításból tervezték így, hogy éjjelenként a kiszökhetés a kaszárnyából megkönnyíttessék.
  A mint hallottam, hogy a kaszárnya építése 75 ezer forintra volt előirányozva, csak annyi költség erejéig volt hajlandó a képviselet az építésbe belemenni — és most a mint tudom, a kaszárnya-építkezés költsége eddig majd 100,000 forintot meghalad, úgy hogy a megye által ajánlott összegen felül a katona-kincstár által adott bért is be- számítva, évenként a városnak pótolni kell a törlesztést ezer forinttal; dehát honnan állhatott elő ez a nagymérvű túlköltekezés? Vezetőm erről is felvilágosított, az a terület, melyen a laktanyát fölépítették, nagy részében vízforrásos helyek vannak, melyet a talaj csekély fúrásánál észre nem vettek, csak midőn az alapásást megejtették, akkor jöttek rá, hogy egyszerű alapfalazás nem elegendő, hanem cövekalépítményt kell foganatosítani, ez is a költségvetés keretén kívül nagy összegbe került; — vajon nem lehetett volna-e laktanya homlokzata irányát vagy 5 méterrel az utcza felé irányítani és a szomszéd kertekből kevés összeggel az utczából elvett területet kiegészíteni? Hát nem volt alkalmatosabb hely Déván a kaszárnya fölépíthetésére? Vagy talán a kiküldött vegyes bizottságnak az volt föladata, hogy a régi polgári lövölde helyét bizonyos érdekszempontokból megvétessék a várossal?
  Akár mint történt, de oly mulasztás, felületesség követtetett el, melyet helyre hozni többé nem lehet; a város közönsége nyögni fog a teher alatt és azok, akik e költséghez nem járulnak, még rossz néven veszik, ha a megejtett sérelem következtében a túlságos rovatait fizető polgárok följajdulnak.

  A föld gömbölyű.
  Déva és Vidéke, 1894. június 21.
Hogy a föld gömbölyű, leginkább tapasztalhatni Déván, a falon függő órákon, alig találtam egyet is, hogy ne ferdén álljon; ha kérdeztem az okát, azt felelték, hogy ha egyenesen függesztik fel, nem jár pontosan; de hát mire való az órás?... hisz éppen az függeszti ilyen ferdény alakban — ebből áll az óra pontos igazítása.

  Azért született a Piski, hogy ne legyen Déván drága a tojás.
  Déva és Vidéke, 1894. június 28. Egy vonatrendező pályaudvar kérdése.
Ezelőtt 25 évekkel, a midőn még Déva, egy nagy községhez hasonló kis fészek volt, egy vasúttársaság kiküldötte mérnökeit, hogy egy építendő vaspálya irányát (trassirozzák) nyomjelezzék, és ennek alapján nemsokára föl is épült az a pálya, melyet akkor még első erdélyi vaspályának neveztek, most pedig mint M. Államvaspálya néven ösmeretes.
  E pálya tervezése alkalmával fölhivatott az akkori városi tanács, fölszólíttattak a birtokosok, hogy némi áldozattal járuljanak hozzá hogy egy nagy rendező pályaudvar, itt Déva városa közvetlen szomszédságában létesíthető legyen, áldozatul csak azt kívánták, hogy a kir. kincstár tulajdonát képező területből, melyet akkori időben br. Nopcsa haszonbérelt, egy 15 vagy 20 holdnyi terület átengedtessék, nem ingyen, hanem a rendelt kisajátítási árban; a jószág kezelésével megbízott gondnok, valami Macskásy nevű úri ember, féltve a bérlő érdekeit, mindent elkövetett, nehogy a kincstár, mint tulajdonos, a vasúttársaság kérésének helyt adjon, egy másik tanácsadója a bérlőnek azzal állt elő, hogyha ide Déva közelébe építenék löl a nagy rendező pályaudvart, a regale jövedelem csonkulna meg, mert hisz, a vaspályatársaság a karakókban saját italát fogja árusíttatni; az akkori bölcs városi tanács pedig úgy okoskodott, hogy ha itt Déva közelében épülnek föl a fűtő és gépházak, ha az a tömérdek munkás itt Déván fog megtelepedni, nagyon meg fog drágulni a tojás, és ilyen kicsinyeskedések miatt megtagadták a vaspályatársaság kérelmét, ki is kénytelen volt a szomszéd Piski község területén fölépíteni, mostan az ország legszebb, legvirágzóbb vaspálya telepet,

  Déva és Vidéke, 1894. augusztus 30.
  Városi közgyűlés volt Déván f. hó 28-án, első tárgy volt a régi sörház telke megvétele végett beadott indítvány tárgyalása; a kir. kincstár ugyanis hajlandó a városnak átengedni 2620 frtért azt a telket, melynek árát egy alkalommal az árlejtési pályázatban 1560 frt kikiáltási ár mellett hirdetett. Ezen az első pályázaton meg abban az árba sem akadt vevő, már a második pályázaton akadt egy dévai polgár, ki 1200 frt. vételart fölajánlott és tán mégis kapja; hanem egy örült ajánlat adatván be, mely 2620 frtot ígért a telekért, de a midőn a szerződés aláírására került volna a sor, az ajánlattevő elpárolgott, bent hagyván letett biztosítéki összegét; ezt vette most irányadónak a kir. kincstár az eladási ár tekintetében, de a városnak is van annyi vágott dohánya, hogy ilyen bolond vásárt nem csinál. A közgyűlés megbízta a polgármestert, hogy a kincstári megbízottal tegye magát érintkezésbe és legfölebb 1500 frtért a telekvásárlást eszközölje, e telekre szüksége van ugyan a városnak, miután disznótere nincs, de mind a mellett túlságos magas árt nem fizethetünk; legrosszabb esetben a jelenlegi vásártéren e czélra fogunk kijelölni helyet; igaz, hogy kissé távol van, de a kinek szüksége van disznóra, oda is elfárad. Második tárgynak a baromvásártér korlátfákkal való elkerítése került szőnyegre, a városi tanács nyílt pályázatot hirdetett; egy pályázó jelentkezvén, de ezt a közgyűlés tárgyalás alá se vette, miután nem azon faméretek szerint volt az ajánlat téve, melyek a pályázatba hirdetve lettek; az egyedüli ajánlat tevő sajátságos módon adta be föltételeit, ő akar szabni föltételeketa helyett, hogy ő tartaná magát azokhoz; ő határozza meg az oszlopok méreteit, melyek mind meghaladják nagyságra a pályázatba meghatározott méreteket és e nagyobb méretű fák áregységét oly magas árba szabja meg, hogy azokat elfogadni nem lehet, alkalmasint az általa előirt méretű fák nála készletben vannak s így akart túladni rajtuk. A közgyűlés utasította a városi tanácsot, hogy újabb árlejtést hirdessen, égető szükség úgy sincs e munkálatra, pár évig még elvárhatunk.
  Nyikora és társai által követelt Düllő-út kisajátítása vétetett föl, már ez ügyben a tanács véleményét a közgyűlés magáévá tette, mely szerint a tagosítás alkalmával kijelölt utat a föntartandó utak sorába fölvenni nem hajlandó; a kérdéses birtokhoz ki volt adva az út, a birtokosok annak föntartását, gondozását elhanyagolták; a város nem kötelezhető, hogy mindig újabb utakról gondoskodjék, annál is inkább nem teheti ez esetben, mert a midőn Nyikora és társai megvették a kérdéses birtokot, melyhez most utat kívánnak akkor sem volt út; látták, tudták ezt jól, e nehézséggel le kellett volna számolniok
   Végezetül a Bethlen utca sarkán lévő korcsmaépület bérlőjének kérelme tárgyaltatott, ki azt követeli, hogy a város, a jelenlegi rozzant csárda helyére egy díszesebb épületet emeljen, vagy őt mentse föl bérleti szerződése alól. E bérleti szerződésbe nincs kötelezve a város, hogy e hírhedt csárda helyén egy modern korcsmát építsen; a jelen alakjában szép ez, és ha felépítenők, csökkenne annak jövedelme, és az a közönség, a ki oda mulatni megy, nem is találná magát jól tisztességes helyiségben. A közgyűlés utasította a városi tanácsot, hogy a legszükségesebb javításokról intézkedjék, de új épület létesítéséhez jelenleg nincs pénz, nincs akarat.
  Szentirmay Alajos képviseleti tag, interpellálta a tanácsot, hogy a múlt közgyűlésen elrendelt vizes hordók még mindez ideig nem kiszültek el; továbbá, hogy a város udvarán lévő fészer, mely alatt a tűzoltószerek vannak elhelyezve, olyan állapotban van, hogy összedőléstől lehet tartani; indítványozza, hogy a tűzoltószerek elhelyezése végett a város egy alkalmas helyen, egy kevés költségbe kerülő fedett szint emeltessen, és en¬nek költségei a tűzoltók részére megszavazott átalányból fedeztessék.

   Déva és Vidéke, 1894. október 4. Bérkocsi szemle,
  A városháza előtt f. hó 29-én össze sorakoztak a dévai szebbnél szebb fiakkerek, mindenik szépen ki volt csinosítva, még a lovak is megkefélve; a rendőrkapitány tartott felettük szemlét azon czélból, hogy az igényeknek meg nem felelőket kiselejtezze, de úgy látszik mindnyájan keresztül estek a vizsgán, egy sem bukott meg; de nagyon is nehéz különbséget tenni köztük, annyi különböző szinü és szoknyának való szövettel behúzott ülésű kocsikat láthattunk, hogy eszünkbe juttatta azt a boldog korszakot, amidőn még Turntaxis volt a posta mester, és annyi menageria tápláléknak való lovakban volt szerencsénk gyönyörködhetni, hogy ilyen példányokat csak Gyulafehérvártt lehet találni, hol a bérkocsi mellé még egy harmadik ló is oda van kötve, hogy a hámból való kidűlés esetén mindjárt kéznél legyen.

  Magyar Polgár, 1894. október 16.
  Hunyadvármegye törvényhatósági bizottsága e hó 15-én közgyűlést tartott, melyen a Mara László lemondásával üresedésbe jött hátszegi főszolgabírói állásra nagy szótöbbséggel Pietsch Sándor megyei aljegyző, a másodaljegyzői állásra Csulay Lajos dévai szolgabíró és ennek helyébe Török Béla közig, gyakornok választatott meg. A közgyűlés elhatározta, hogy Algyógy és Gyalmár között állandó hidat épít. Nagy vita támadt a tervbe vett nagyhalmágy-brádi helyi érdekű vasútvonal kiépítésére adandó segélynek kérdésénél. A közgyűlés óhajtja a vasútvonal kiépítését, de egy magántársulatnak nem ad segélyt, hanem ha Déváig kiépíti a vasutat, akkor megfelelő törzsrészvényeket fog vásárolni. A közgyűlést ma folytatják.

  Magyar Polgár, 1895. január 2. Kitüntetett dévaiak.
  Hunyadvármegye törvényhatósági bizottság a múlt hó 29-én tartotta téli közgyűlését, br. Szentkereszty György főispán elnöklete alatt. A bizottsági tagok, a zord idő daczára, szép számban jelentek meg. A közgyűlés kiemelkedő momentumát képezte br. Szentkereszty főispán elnöki megnyitója, midőn a közgyűlésnek bejelentette Dobay Károly dévai birtokos és ügyvédnek a királyi tanácsosi cím, Danila György Vajda-Hunyad város polgármesterének a Ferencz József-rend lovagkeresztjének és Mauska József nyug. vármegyei kiadónak a koronás arany érdemkeresztnek legkegyelmesebben történt adományozását. A főispán a közgyűlés színe előtt úgy Danila György polgármester, mint Mauska József kiadónak mellére tűzte az érdemkereszteket. A közgyűlésen jelen voltak mindhárom kitüntetett férfiút lelkesen megéljenezte, úgyszintén a főispánt is beszédje be végeztével. Mindhárman megköszönték a főispánnak a kitüntetések kieszközölését.
  Nevezetes tárgy volt Pogány Károly orsz. képviselőnek, mint a hátszeg-karánsebesi h. é. vasút előmunkálati engedélyezésének e vasút kiépítésére segély iránti kérése. A közgyűlés az 1897—1898-ik évi költségvetések terhére 200.000 frt segélyt szavazott meg.
  A közigazgatási bizottság kilépő tagjai ismét megválasztottak. A közgyűlés csak d. u. ½ 5 órakor ért véget.
  Hunyad vármegye bálja.
  Hunyadvármegye tv. hatósági bizottságának több tagja az idén is elhatározta, hogy a farsang folya¬mán vármegye bált rendez. A rendező-bizottság élén Hollaki Arthur alispán, mint elnök áll. Főrendezőül Csu1ay Lajos vármegyei aljegyzőt választották. A bál napját január hó 19-ére tűzték ki. A rendezést egy 8 tagból álló szűkebb körű és fiatal nőtlen emberekből álló bizottság fogja teljesíteni. Bálanyákul báró Szentkereszty Györgyné szül. gr. Kornis Clementine úrasszonyt kérik fel. A bálon Banda Marczi budapesti első rendű népzenekara fog játszani.

   Magyar Polgár, 1895. február 9. E. K. E. bál Déván.
  Az „Erdélyrészi Kárpát-Egyesület“ hunyadvármegyei osztálya f. hó 6-án a dévai redoute nagytermében, báró Jósika Lajos és báró Jósika Lajosné szül. gróf Esterházy Ágnes védnöksége alatt, saját pénztára javára bált rendezett, mely habár nem volt nagyon látogatott, jól sikerült¬nek mondható. Részint egy közelebbről előfordult gyászeset, részint az idő zordonsága visszatartott több családot, úgy Déván, mint a vidéken a bálban való megjelenhetéstől.
  A bálanya, br. Jósika Lajosné, rendkívül elegáns toiletteben, fél tíz órakor lépett Hollaki Arthur alispán karján a terembe s a Rákóczi-induló hangjai között foglalta el a külön fenntartott emelvényen helyét, hol a rendezőség Csulay Lajos megyei aljegyzővel, mint főrendezővel az élén egy gyönyörű virágcsokorral kedveskedett a bájos grófnőnek, kinek már megjelenése is lelkes hangulatot keltett a bálban. A terem ízlésesen volt díszítve és azt az oldalvást levő kereveteken helyet foglaló szép asszonyok és leányok valóságos édenkertté varázsolták. Hollaki Arthur alispán a bálanyával kezdte meg a csárdást, mely után a tour-táncok kezdődtek és folytak reggel 6 óráig. A négyeseket 38—40 pár táncolta, me¬lyeket Finna János megyei aljegyző rendezett nagyon ügyesen. Feltűnést keltett br. Nopcsa Elekné rendkívül fényes toalettje. A bálon br. Jósika Lajos védnökön kívül megjelentek még br. Szentkereszty György főispán, br. Bornemisza Tivadar, Hollaki Arthur alispán, Dobay Károly kir. Tanácsos és számos más notabilitás.
  A jelen volt hölgyek névsorát a következőkben adom: Asszonyok: br. Jósika Lajosné, lady patronesse, Balogh Gyuláné, Barcsay Lajosné, Bíró Józsefné, Bricz Lászlóné, Csonka Lajosné, C. G. Damfardné, Dobay Károlyné, dr. Farkas Béláné, Hollaki Arthurné, Keéz Józsefné, dr. Korber Endréné, Mallász Edéné, özv. Mára Györgyné, Naláczy Gézáné, br. Nopcsa Elekné, Peiser Lipótné, Rigó Gyuláné, dr. Sólyom-Fekete Ferenczné, Schuller Albertné, Stammer Gusztávné, br. Szentkereszty Györgyé, Terbecs Bertalanné, özv. Tornya Sándorné; leányok: Bar¬csay Róza és Margit, Buda Hortensa, Csonka Teréz, Dobay Erzsi és Amália, Damfard Beat¬rix, Kassay-nővérek, Kapcza Ilona, Mangezius Hermin, Mallász Adél, Mara Margit és Tini, Rigó Lili, Sólyom-Fekete Margit, Schulz Szerafin, Schuller Hermin, br. Szentkereszty Emma és Anna, gr. Teleki Leonie, Tornya Klára, Zöld Olga. Miként halljuk, a bál anyagilag is meglehetős jövedelmet juttat az E. K. E-nek.

  Magyar Polgár, 1895. február 19. Hóra-Klozka ünnep.
  Száztíz évvel ezelőtt a zarándi havasok között s Erdély némely részén oláh csordák mészárolták le Hóra, Kloska és Krizsán vezetése alatt a védtelen magyar népet, nem kegyelmezve még a tehetetlen aggoknak és csecsemőknek sem, de gyáván megfutva az üldözésükre nagy későn kiküldött katonaság és felkelt nemesség sorai elől. A felkelés értelmi szerzője valami „Salis” nevű elcsapott granicsár-tiszt még idejekorán megugrott, cserben hagyva a félrevezetett népet és azok vezetőit, a kik közül Hórát és Kloskát kerékbe törték, míg ellenben Krizsán börtönében bocskorszijjára kötötte fel magát.
  Mivel József császár a kínvallatást nem engedte meg, a kolomposok nem árulták el, kinek a szavára akarták a nemzetiségi kérdést akként megoldani, bogy minden magyart kiirtsanak, csak a vérpadon akart Hóra vallani, de a hóhér a súlyos kerékkel beleszoritotta a szót. A humánus császár ezután pörbe fogatta a nemességet, hogy mért mert felkelni s az elfogótt többi oláhnak is megkegyelmezett s Páncsova táján telepítette le őket. A bukaresti diákság e hó 27-én a nemzeti vértanoknak, már mint Hóra-Kloskának a rablóknak halála évfordulóját meg fogja ünnepelni.

  Magyar Polgár, 1895. február 18. Egy színtársulat nyomorban.
  Szomorú dologról értesít dévai levelezőnk: A Károlyi színtársulatának több női tagja, köztük magának az igazgatónak neje 4 gyermekkel Déván rekedt s már több hete nyomorognak. Míg volt mit eladni, abból tengették élőtöket, most már egy fillér nélkül állanak éhezve, fázva, némelyik betegen. Az odavaló lap a szerencsétlenek részére gyűjtést indított.

  Magyar Polgár, 1895. április 1. Eltűnt tisztviselő.
  Nagy izgalmat támasztott egész Déván, hogy Balázs Lőrincz városi bíró egy hét óta eltűnt. Nevezett a 70-es években képezdei tanár volt, egy évig az igazgatói teendőkben is helyettesítve. A képezdei pénztárban felmerült hiányok miatt kétévi fogságot állott ki. Kiszabadulása után is a megyében maradt, részint, mint nevelő, részint, mint kisegítő alkalmazott a kir. ügyészségnél. Iskolákat végzett, kiváló értelmű és munkásságú ember volt s Déva képviselete közhivatalnoki állásra emelte ismét. Ott is kitűnő leg töltötte be helyét. Élet folyását, a megelőző alkalommal legalább, a kártyaszenvedély zökkentette ki rendes menetéből.

  Magyar Polgár, 1895. június 14.
  Gr. Kun Kocsárd hamvainak exhumácziójáról és Algyógyon a néhai gróf által megjelölt sziklasírba történt elhelyezéséről lapunk már megemlékezett. Azonban csak az Emke képviselőit nevezte meg tudósítónk. Miként dévai levelezőnk utólagosan értesít, Hunyadvármegye a temetésen szépen képviseltette magát és a koporsóra ezúttal is gyönyörű élővirág-koszorút helyezett. A fejedelmi alapító hamvait f. hó 8-án este szállították át Szászvárosról Algyógyra és 9-én d. e. ½ 10 órakor helyezték el végleges, örök nyugalmára. A temetési szertartás az algyógyi sziklasír előtt folyt, le, amely a szászvárosi dalárda nagyon szép gyászénekével vette kezdetét. A dalárdát Makkai szászvárosi ev. ref. tanár vezényelte derekasan. Majd Jakab Mózes algyógyi evang. református lelkész tartott megható és rendkívül sikerült búcsúztató beszédet, mely a jelen voltakra nagy hatást gyakorolt. A szászvárosi dalárda meg egy szép dalt adott elő és ezzel vége volt a gyászszertartásnak. A szomorú actusnal jelen voltak gr. Kuun Gézán és gr. Kun Istvánon kívül: Br. Szentkereszty György főispán, br. Jósika Lajos, Barcsay Kálmán orsz. képviselő, Hollaki Arthur alispán, Kapcza Gyula főjegyző, Bíró József főispáni titkár, Beke Károly algyógyi és Fodor Gyula szászvárosi járási főszolgabírók, K. Sándor Lajos, K. Sándor József, Kun Róbert dévai főreáliskolai tanár és a „Hunyad“ szerkesztője, László Zsigmond, Dósa Dénes, Deák Gerő, Tokaji Aladár és Makkai szászvárosi ev. ref. tanárok, Michel Béla szászvárosi rendőrkapitány. Misinski Vilmos algyógyi szolgabíró, Berivoy János birtokos és még számosan. A fenti névsorból tehát kitűnik, hogy Hunyadvármegye közönsége méltóan és a nagy hazafi iránt viselt kegyelettel volt képviselve.

  Magyar Polgár, 1895. július 8. Román izgatás a magyar fürdők ellen.
  Turn-Szeverinben Tintorescu, ottani kulturliga fiókjának elnöke a turn-szeverini Dreptatea-ban felhívást tett közzé honfitársához, arra kérvén őket, hogy ne látogassák a barbár magyarok fürdőit, hol állandóan ki vannak téve a magyar inzultosoknak. Ne gazdagítsák keresményükkel azt a fajt, mely mint esküdt ellensége a románságnak zsarnoki módon nyomja el a kormánya alatt élő román testvéreket. Van Romániában is elég jó fürdő, keressék fel azokat.

  Magyar Lloyd, 1896. február. 9. Déva. Iskola átalakítás.
  A dévai állami fiúiskola 4557 frt költséggel átalakítandó lévén, ezen munkálatok biztosítása végett február hó 15-én de. 11 órakor az államépítészeti hivatalban versenytárgyalás lesz. Bánatpénz 5 százalék.

  Magyar Polgár, 1896. május 13. Az E. M. K. E. választmányi gyűlése. Kolozsvár, május 12. (kivonat)
  Jelen vannak: Bethlen Gábor gr. elnök, Sándor József t. alelnök-főtitkár, Merza Lajos főpénztáros, Fekete Nagy Béla jegyző, Szoknia Ákos ellenőr, Deáky Albert, br. Feilitzsch Arthur, gr. Kornis Viktor, Mihály József, Pá1 István és Pál József alapító és választmányi tagok…
…Felolvasták ezután a dévai kir. járásbíróság értesítését, mely szerint f. év március hó 26-án Cserna-Keresztúron elhunyt birtokos Furka Ferencz mintegy 30,000 frt értékű birtokát végrendeletileg az egyesületre hagyományozta. Az igazgató választmány meghatottan értesülvén e nagy alapítványról, megbízta K. Sándor József dévai közjegyzőt ez ügyben a képviselettel, fenntartván magának az egyesület, hogy kegyeletes részvétéről és megemlékezéséről akkor gondoskodjék, midőn a végrendelet adatai birtokában lesznek és a directorial ennek alapján a méltó megörökítés iránt javaslatot tehet.

  Magyar Polgár, 1896. július 9. A Vaskapu megnyitása.
A Vaskapu ünnep megnyitására nagyban folynak az előkészületek. A király és kísérete a Ferencz József hajón teszi meg az utat Orsovától a Vaskapuig s onnan föl a Grebenig. A király hajóját az ó-budai hajógyárban átalakítják, és fejedelmi pompával rendezik be.
  Új és díszes külsőt kap a Maros személyszállító hajó, mely a király hajóját fogja követni s amelyen szintén vendégek lesznek. Ezenkívül több hajó vesz részt az aldunai sétahajózásban, közte egy pár román és szerb gőzös. A hajókat a legkipróbáltabb hajósok és kalauzok fogják kormányozni.

  Magyar Lloyd, 1896. augusztus 30. Fuvarozási vállalat.
  A dévai vaspályától az ottani dohányáruda raktárhoz és vissza az 1897—99. években eszközlendő dohánygyártmányok fuvarozására és raktározására versenytárgyalás van hirdetve. A fuvarozandó gyártmányok évenként 600,000—700,000 kilogrammot tesznek ki s az eddigi vállalkozó a fuvarozást kilogrammonként 10 krért teljesítette. A 200 frt bánatpénzzel ellátott írásbeli ajánlatokat, melyeknek borítéka „28,557—896. p. n. igazg. számhoz. Ajánlat dohányszállítás elvállalása ügyében” külfelirattal látandó el, szeptember 15-ig d. e. 9 óráig a dévai m. kir. pénzügyigazgatósághoz adandók be, ahol egyszersmind a közelebbi adatok is megtekinthetők.

  Pesti Hírlap. 1897-06-25/174. szám. Bérbeadó vendéglő.
  Déván az állomás átellenében egy 30 év óta fenálló jó keresetnek örvendő vendéglő tánchelyiséggel, tekepályával, nagy sétakerttel, teljes berendezéssel, túlhalmozottság miatt, szabadkézbe július 1-től 5 évre bérbeadó. Értekezhetni Goldstein Lázárnál Déván.

  Magyar Polgár, 1897. augusztus 7. Nopcsa, most már Elek, párbajra hívja a bolgár miniszterelnököt. Br. Nopcsa és Stoilov. 
  Br. Nopcsa Elek, a Nemzeti Színház és operaház intendánsa, provokálta Stoilov bolgár miniszterelnököt azon szavaiért, amelyeket Stoilov a „Berliner Lokalenzeiger“ egy tudósítója előtt róla mondott. A bolgár miniszterelnök tudvalevőleg az őt megintervievoló újságíró előtt kirohanást intézett az osztrák-magyar monarchia ellen, azon a címen, hogy monarchiánk a Boicsev-perből állítólag politikai dolgot akart csinálni. Stoilov azt állította, hogy monarchiánk a bolgár udvart bele akarta keverni a perbe Ehhez azt a megjegyzést fűzte, hogy azért, mivel Nopcsa bárót a parlamentben alkalomcsinálónak aposztrofálták, ő nem tartja az egész magyar mágnási kart korrumpáltnak. Nopcsa báró e kifejezéseket tartotta magára nézve sértőknek és ezért kért elégtételt Stoilovtól.

  Magyar Polgár, 1897. augusztus 9. Elfogott betörő.
  Jó fogást csinált a dévai rendőrkapitány folyó hó 3-án, midőn Griloviczer Ferencz személyében egy országosan körözött betörőt fogott el. A jeles úr egész hivatásszerűleg űzte a lopást és a vagyonszerzésnek ehhez hasonló nemeit. Legutóbb a fővárosban saját nagynénjét lopta meg. Déván, a környéken is, de az ország legkülönbözőbb részeiben is igen sok rossz fát tett a tűzre. Állítólag egész családja ugyancsak a betörői pályán működik; az ő elfogására pedig, hír szerint, 200 frt jutalom volt kitűzve. — Most egyelőre munkaszünetet kénytelen tartani a dévai rendőrség fogdájában.

  Magyar Polgár, 1897. augusztus 16. Stoilov mosakodása. Ruszcsuk, aug. 16.
  Stoilov urat, Bulgária miniszterelnökét, monarchiánk diplomáciai akciója újabb nyilatkozatra indította. A szenzációs interwiv-kat kedvelő miniszterelnök ismét egy újságíró előtt nyilatkozik és mosakodni próbál, igen gyenge cáfolatát adva a Lokalenzeiger nagy port felvert közleményének.
  Nyilatkozatában a következőket mondja a Lokalenzeiger helytelenül közölte az ő nyilatkozatait. Ő csak monarchiánk történetéből említett fel egyes eseteket, de azokból általános ítéleteket koholni — mint azt a lap tette — nem szabad. Rudolf trónörökös haláláért a monarchia népeit és a parla¬mentben megvádolt nemes emberekért (Nopcsa báró nevét nem említette) az arisztokráciát elítélni nem lehet. Ausztria-Magyarországnak semmi oka sincs konfliktust provokálni. A monarchia anyagilag megbánhatja duzzogását abban a kárban, amit kiviteli kereskedelme szenvedhet. Királyunkat ő (Stoilov) mindig rendkívül tisztelte és a magyar nemzetet nagy alkotmányosságáért bámulta. Sérteni egyáltalán semmi szándéka nem volt.

  Magyar Polgár, 1897. október 4. A hunyadmegyei történeti és ré¬gészeti társulat közgyűlése. Déva, okt. 3. (kivonat)
  Az élénk tevékenységű hunyadmegyei történet-régészeti társulat csütörtökön, szept. 30-án d. e. A vármegyeház dísztermében tartott idei, immár 18-ik évi közgyűlése, melyről már röviden megemlékeztünk, a szokottnál is szebb és ünnepélyesebb volt. A közgyűlés ünnepélyességét emelte az is, hogy azt a bérma-útján itt tartózkodott Majláth Gusztáv gr. erdélyi püspök is megtisztelte megjelenésével…
  …A megnyitó beszéd elhangzása után, Hollaki Arthur alispán lelkes szavakban tett indítványára a püspök közfelkiáltással a társulat tiszteletbeli tagjává választatott. Majd Pogány György ny. főispán ajánlá dr. Wlassics Gyula közoktatásügyi minisztert és dr. Zsilinszky Mihály államtitkárt, mint kiváló történetírót, akiket tiszteleti taggá választásukról táviratban értesített, a közgyűlés. Hasonlóan megválasztották még a jelenlevő dr. Keller Ottó prágai és dr. Moldován Gergely kolozsvári egyetemi tanárt, kinek tudományos érdemeit dr. Sólyom-Fekete Ferencz emelte ki.
  Majláth püspök az őt ért kitüntető szíves figyelemért hálás köszönetét nyilvánítva, nem azért fogadja el a kitüntetést - úgymond - mintha méltó helyet foglalhatna el azok közt, a kik oly kiváló érdemeket szereztek a történeti kutatás terén, hanem azért, mert mindenikünknek, akinek tehetségében és módjában áll, a tudományok művelésével a társadalomnak és hazának használni, legszentebb kötelessége. Ezért kötelességet mulasztana, ha az ellenkezőt tenné. Egy másik ok, a miért társulatunk iránt rokonszenvvel viseltetik az, hogy: jóllehet a társulat túlnyomóan római emlékekkel foglalkozik, de sok a magyar emlék is a megyében, melyek, ha mindjárt a legcsekélyebb kő is, eszébe juttatják azokat a férfia¬kat, a kik eszükkel és vérükkel szolgálták a hazát.
  Kidomborodik ezekből az ő jellemek és buzgalmuk, amelyen mi épülhetünk. Mint egyházának papja nem is fél a történeti kutatás eredményétől, sőt inkább buzdít arra, mert hiszen a katholikus egyház ott volt nemzetünk bölcsőjénél, szenvedéseinél, dicsőségénél és mindenütt meg¬ tette kötelességét, ahol csak kellett. Hogy tettel is megmutassa lelkesedését társulatunk iránt, kijelenti, hogy az alapító tagok sorába lép. Aztán bocsánatot kér, hogy nem lehet a közgyűlésen tovább is jelen, de nem az érdeklődés hiánya, hanem sürgős hivatalos kötelességek kényszerítik az idő előtti búcsúvételre. Még egyszer megköszönve elnök és a társulat előzékenységét, a megjelentek lelkes éljenzése között kíséretével eltávozott, hogy Vajda-Hunyadra utazzék.
  A püspök lelkes szavai határtalan lelkesedést keltettek és jó benyomást tettek mindenkire.

  Magyar Polgár, 1898. január 15. Szathmáry György. (kivonat)
  A magyar nemzeti közművelődés ügyét és a hazai zsurnalisztikát nagy veszteség érte. Szathmáry György vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos, a népoktatási ügyek osztályának vezetője tegnap reggel hosszas szenvedés után, 53 éves korában meghalt…
  …Korán lezárult munkás életének rajza a következő:
  Szathmáry György, született Maros-Illyén (Hunyad) 1845-ben. Középiskoláit a gyulafehérvári és kolozsvári róm. kat. főgimnáziumokban, jogi tanulmányait a kolozsvári és budapesti egyetemeken végezte. Utóbbi helyen később középiskolai tanári vizsgát is tett. Már növendékkorát erős nemzeti inspirációk közt töltötte el. Tíz esztendeig munkatársa volt a Hon-nak, Erődy Béla dr-ral, Hindy Árpáddal, Bartók Lajossal, Mudrony Pállal stb. együtt.
  Sokat tett a Hunyad vármegyei magyarság érdekében. Az ő hírlapi kezdeményezése indítá meg az akciót, s mint 1881. óta képviselő s 1890-től miniszteri tanácsos a megye minden jelentékenyebb pontjára állami iskolát eszközölt ki s Déván az állami főreáliskola és állami tanítóképző-intézet mellett különösen a felső leányiskola létesítésén fáradozott, mely utóbbit miniszteri tanácsosi minőségében polgári iskolává fejlesztette. Képviselősége általában sok irányban vált emlékezetessé. Déván, s vidékén, s Déva mellett Piski is az ő fáradozásának köszönheti a kereskedelmi miniszter által emeltetett mintaszerű óvodáját és még díszesebb iskolaépületét. Választókerületében közintézményt, iskolát nem is kezdeményeztek az ő hozzájárulása nélkül.
  A parlamentben sem igen akadt oly lelkes szószólója az iskolaügynek, mint ő vala. Eredményes működésének karakteriatikumát az elemi iskolai oktatásnak magyar szellemben való reorganizálása képezi. Hazafiasságát jellemzi az is, hogy az erdélyi magyarság eloláhosodásának veszedelmére erélyes hangon hívta fel a figyelmet s ő maga is nagy buzgalommal törekedett arra, hogy e baj a népoktatás helyes vezetésével megakadályoztassék. Tudományos és irodalmi működéseinek elismeréséül az Akadémia is tagjai közé választotta. Társadalmi téren is kiváló szerepet játszott s arany-tiszta jelleme, szeretetreméltó modora és humanizmusa előkelő helyet biztosított neki ott. A megboldogultat neje és öt gyermeke siratja. Temetése vasárnap délután 3 órakor lesz. Szathmáry György elhunyta Kolozsvárt is általános részvétet keltett.

  Magyar Újság, 1898. január 23. (kivonat.)
  Kezdte a sort Peresei Dezső belügyminiszter, akihez annak idején Buzáth Ferencz néppárti honatya intézett egy sós panaszokkal és borsos kifakadásokkal fűszerezett interpellácziót, hogy mért nem fogadták Déván diadalkapuval, fehérruhás leánykákkal és hivatalos tisztelgéssel Majláth Gusztáv püspököt.
  A válasz alapos volt és a néppárt aligha fogja ezt a levelet az ő diadalainak amúgy is szerény koszorújába fűzni.
  — Igaza van a képviselő úrnak, — mondotta a miniszter — a püspök fogadására alakult százas bizottság, élén báró Szentkereszty főispánnal, mindent megtett a fogadás minél fényesebbé tételére. Időközben azonban a püspök úr egy körlevelet bocsátott ki, amelynek a hangja olyan megütközést és visszatetszést keltett éppen a katolikus polgárság körében, hogy a fogadtatás harmonikus volta igen nagy mértékben veszélyeztetve lévén, maga a százasbizottság határozta el, hogy a hivatalos fogadás ünnepies rendezéséről lemond.
  — Azt is felpanaszolta az interpelláló képviselő úr, hogy a város polgármestere lebontatta azt a diadalkaput, amelyet a püspök fogadására emeltetett. Információinak hitelessége dolgában a képviselő úr ezúttal is hű maradt magához. Igaz, hogy diadalkaput építettek, igaz, hogy le is bontották, de az már nem igaz, hogy a polgármester bontatta volna le. Lebontatta maga a rendező bizottság, miután értesült, hogy a püspök úr egészen más után vonul be a városba, márpedig ilyen kö rülmények között az a diadalkapu nagyon feleslegessé vált. Ez ellen se lehett szólni, a miniszter pedig folytatta:
  - Van még a képviselő úrnak egy harmadik sérelme is. Azt mondja, a tanfelügyelő rendeletet bocsátott ki, amelyben megtiltotta, hogy a tanítók és növendékeik a püspök fogadására kivonuljanak. A képviselő úr konzekvens az ő tévedéseiben. Igaz, hogy a tanfelügyelő bocsátott ki egy rendeletet, íme fel is olvasom.
  — Ebből a rendeletből az derül ki, hogy a tanfelügyelő igenis megengedte a katolikus tanítóknak a tisztelgést, sőt utasította őket, hogy amenynyiben a püspök úr érdeklődnék a tanítás iránt, hívják meg őt az iskolák meglátogatására.
A Ház valamennyi oldalán zajos helyeslés fogadta a miniszter válaszát; csak a zord Búzáth emelte fel haragosan sechsunsechzigermódra frizurázott fejét.
  — Jól tudtam én azt, hogy mikor egy keresztény katolikus ügyben interpellálok, más választ nem kaphatok — sóhajtotta busán.
  — Nono! vetették ellene még a szélsőbalon is.
  — Nem veszem tudomásul a választ! pattogott a hithű Buzáth.
A miniszter még egyszer felállt.
  — Azt mondja a képviselő úr, hogy nem várt tőlem más választ. Ha józan gondolkozású ember, nem is várhatott. Mikor az interpellácziót megtette, láttam, hogy felekezeti elfogultság vezeti, ma megbizonyosodtam róla. Én komoly és megbízható emberektől szerzem az informáczióimat. A rendező-bizottság élén báró Szentkereszty állott, aki tagja volt a katolikus státusgyűlésnek... — Ki is buktatták! vágott közbe diadallal Polder Rezső.
  — ...Nagyon szép dolog - folytatta a miniszter — igazán sok tolerancziára mutat, vegye azonban tudomásul a képviselő úr, hogy az igazság nem tartozik felekezetekhez. Nincs keresztény és nem keresztény igazság, de van egy objektív igazság, amelynek keresése a mi törekvésünk. Hosszas, meleg helyeslés hangzott fel. A miniszter válaszát tudomásul vette az egész Ház, a jelenlévő három néppárti honatya kivételével. A szomorú kis társaságot nagy derültség üdvözölte.

  Magyar Polgár, 1898. március 10. Hunyadmegyei tört. és régészeti társulat. (kivonat). Déva. márc. 9.
  Történelmi társulatunk igazgató-választmánya március havi felolvasó ülését nagy érdeklődés mellett tartotta meg. Az ülésen jelen voltak: Sólyom-Fekete Ferencz dr. alelnök, Veress Endre dr. titkár, Fogolyán Sándor segédtitkár, Kolumbán Samu könyvtáros, Téglás Gábor múzeum-igazgató; br. Jósika Lajos, Réthi Lajos kir. tan. tanfelügyelő, Lengyel József dr. polgármester, Pais Elek, Muntean Miklós, stb. A hölgyek közül: Téglás Gáborné úrnő, Sólyom-Fekete Marietta és Mangesius Hermine k. a.-ok.
  Az utolsó ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök átadja a szót a felolvasóknak…
  …Muntean Miklós gör. kath. hitoktató „Magyar oklevelek a vajda-hunyadi gör. kath. egyház levéltárából” címen tesz jelentést kutatásáról, a mivel főleg azért tett nagy szolgálatot Hunyadmegye történetének, mivel eddig egy régebbi adat alapján azt hittük, hogy az egyháznak igen gazdag levéltára van az erdélyi fejedelmi korszakból. Ez azonban tévedés, mert a XVI. századból mindössze négy oklevele van, a legrégibb Mátyás királynak Budán, 1458. júl. 5-én kelt és hártyára írt diplomája. Ezzel az okirattal, az előtte személyesen megjelent Huthmann Jakab és Radó Benedek kérésére átírja és megerősíti bátyja, néhai László Temesvárt kelt levelét, melyben megengedi Hunyadon lakó rácz és oláh jobbágyainak, hogy kápolnát építtessenek. Ebbe a templomba 1516-ban Corvin János özvegye, Frangepan Beatrix nevezi ki Szokáts Pétert esperesnek, míg Brandenburgi György őrgróf leveléből megtudjuk, hogy 1526-ban Szentimrey Literatus András és Bekes János volt a hunyadi vár castelanja, mely vár aztán az enyingi Török család birtokába jut, akiktől szintén kapott egy 1582-iki levelet.
  Végül bemutat az egyház telkére vonatkozó három 1687-1711. közti magyar tanúságlevelet, mire az elnök köszönetét mondva a felolvasó fáradságáért, dicsérőleg emeli ki azt a követésre méltó tényt, hogy a társulat megalakulása óta ez az első eset, hogy egy román kutató is hozzájárul megyénk története felderítéséhez…
  …A folyó ügyek során elhatározta a választmány, hogy a Bethlen-kapu még e tavaszon felállíttassék a népkert bejáratánál, minthogy az e célra szükséges pénzösszeg immár együtt van. Bizottság küldetett ki a terv mielőbbi megvalósítására, s a kapuba egy emléktábla is fog tétetni, mely a késő utódoknak is megmagyarázza, miként kerül a Bethlen-kapu a népkert bejáratához.

  Hazánk. 1898-06-16/143. szám. Ováczió gróf Kuun Gézának.
  Déváról táviratozzék. Gróf Kuun Géza titkos tanácsos tiszteletére Hunyad megye hatóságai a Déván székelő államhatóságokkal, tanintézetek, testületekkel, egyházi férfiakkal és értelmiséggel nagyszámú hölgyközönség jelenlétében a megyeház dísztermében fényes ünnepélyt rendeztek. Az ünnepeltet küldöttség hívta meg, mire Hollaky Arthur alispán nagyszabású üdvözlő beszédére gróf Kuun meghatva válaszolt.
  Délután a történelmi és régészeti társulat díszgyűlésén Sólyom Fekete Ferencz elnök tolmácsolta a kitüntetés felett való örömét. A felolvasások során Amlacher Albert a dévai Dévay család 1538-beli nemesi czímeres okleveléről tartott előadást, Veress Endre tanár Geszti Ferencz, Dévavára uráról, Báthory Zsigmond tanácsosáról értekezett. Hollaky alispán gróf Kuun tiszteletére díszlakomát rendezett.

  Pesti Hírlap. 1898-10-06 / 276. szám. Tűz Déván, (Hunyad megye).
  Déván e hó 4-én éjjel tűz ütött ki egy már két nap óta magára hagyott lakásból, valószínűleg az ott járt tolvajok gyújtogatása folytán. A lángok már a tetőzetet nyaldosták, mikor a tüzet észrevették, mely a sűrűn épült városrészben a legnagyobb veszedelemmel fenyegette a lakókat. Öt perc alatt három épület állott lángban. Az első mentést a honvédség eszközölte, melynek legénysége Leopold őrmester vezénylete alatt bámulatos ügyességgel és vakmerőséggel működött s többek közt egy öreg úriembert családjával és összes holmijával együtt mentett ki az égő és roskadozó épületből. A honvédségnek ez a derekas munkája igazán megérdemli a teljes elismerést.

  Magyar Polgár, 1898. október 29. (kivonat). Hunyad megyei tört. és régészeti társulat. Déva, okt. 27.
  Történelmi társulatunk tegnap d. u. rendkívüli látogatott fölolvasó és választmányi ülést tartott, melyen jelen voltak: gróf dr. Kuun Géza elnök, dr. Sólyom-Fekete Ferencz alelnök, dr. Veress Endre titkár, Téglás Gábor múzeum-igazgató, Szöllőssy Lajos pénztáros, Kolumbán Samu könyvtáros, Fogolyán Sándor segédtitkár, Pogány György nyug. főispán, br. Jósika Lajos, dr. Apáthy Árpád, Barcsay Gábor, Borostyány Béla, Buda Ádám, Csűrös Imre, Diósi Sámuel főrabbi, Issekutz Antal nyug. polgármester, Mailand Oszkár vál. és rendes tagok; dr. Petri Mór tantelügyelő, Szilágymegye monográfusa mint vendég, továbbá: Mailand Oszkárné, Téglás Gáborné, Mangesius Hermine és Sólyom-F. Marietta.
  Az ülést elnök megnyitván, részvéttel emlékezett meg a társulat két halottjáról: kénosi Sándor József vál. tagról és Lázár Györgyről, aki éveken át a társulat ügyésze is volt. Az utolsó (jún. 15-iki) felolvasó-ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Téglás Gábor bemutatta Déva városának XVII. századi, talán id. Rákóczi György fejedelem idejéből való magyar nyelvű szabályrendeletét, mely húsz pontban intézkedik a város ügyeiről, megállapítja a városi tisztek kötelességeit, szigorú pénzbüntetéseket szab a kihágásokra és gondoskodik az utcák és a városon átfolyó patak tisztántartásáról, s végül külön 11 pontban az akkor Erdélyben uralkodó református államvallás dévai ecclésiája jövedelmeiről és vagyonáról. Érdekes látnunk, hogy akkor Dévának három városrésze volt. u. m. a nemesi, ó- és új-városi, melynek mindegyike külön bíró és tizedes alatt állott, mintegy a várkapitány fennhatósága alatt. Országos történeti tudásunkat bővíti e fontos irat eme szava: porgolát, a melyet az Akadémia kiadásában megjelent» Magyar Nyelvtörténeti Szótár «sem ismer oklevélkiadványainkból, s csak a tájszótár magyarázza meg, hogy Háromszéken faluvégi vetéskaput vagy letűzdelt vesszőkerítést jelent.
  E nagybecsű okiratot (mely Hunyadmegye statútumai közt a legrégibb) lemásolásra megyénk szülöttje: dr. Magyari Károly alsófehér-megyei főorvostól kaptuk, a ki azt a n.-enyedi br. Kemény féle levéltárban találta és szíves közlésével társulatunkat és megyénk történetét hálára kötelezte. Kiegészítette e szabályrendeletet az a »Déva városának difficultási, melyek a megorvosoltatásra szükségesen kívántatok« című 1717-ből való s a titkár által felolvasott másik becses irat, mellyel Szilágyi Sándor t. tag gazdagította a megye történetéi. Mindkét irat a társulat sajtó alatt levő Évkönyvében fog megjelenni, s beküldőiknek jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott.

    Hunyad, 1898. december 17. Hunyadmegyei tört, és régészeti társulat.
…Felolvasást ezúttal Issekutz Antal ny. polgármesterünk tartott a dévai piacon állott hajdani kápolnáról. Ezt a múlt században Mária Terézia engedélyével 1766-ban építtette két vallásos örmény kereskedő: erzsébetvárosi születésű Bosnyák István és Márton, ellátván azt saját költségükön a szükséges templomi felszerelésekkel, úgy hogy 1767 újév napján már megtarthatták benne a szentmisét a Ferencz-rendű barátok, kiknek egyházi gondozására bízatott.
A kápolna városunk róm. kath. híveinél valóságos közszükséget pótolt s azért nagyon látogatott is volt, mert közel kapták, s nem kellett a buzgó híveknek a Görögvárosba menniök ájtatoskodni. Különösen a vár helyőrsége látogatta előszeretettel, úgy, hogy tisztjei temetkezni is oda kívánkoztak. így pl. az első, akit mindjárt az építés évében a kápolna alá temettek; David Eberhard de Beckard katonai főparancsnok volt, s kívüle még valami 33 ember alussza örök álmát piaczunk közepén, a hol még 1886 nyaráig a már közveszélyessé vált omladozó kápolna állott. Megelőzőleg a kápolna 8 évig zárva volt, s felolvasó érdekesen ismertette, miként sikerült végre kieszközölni az erdélyi püspöknél leromboltatását, amely az erre vonatkozó szerződés megkötése napján, 1886 jún. 6-án azonnal foganatosíttatott is, miután a belső egyházi felszerelés a helybeli zárdafőnöknek, a torony két harangja pedig a csángó-telepesek iskolájának átadatott.

  Hazánk. 1899-09-03/211. szám. A magyar zászló és a románok.
  Déva város közönséget, mint onnan írják, most izgalomban tartja a magyar nemzeti lobogón esett durva és tapintatlan sérelem. A románok kulturegyesülete, az Astra tudvalevőleg a napokban Déván tartotta ezidei közgyűlését. A város magyarsága igen helyesen elválasztotta a román kultúrmunkásokat a professzionátus izgatóktól s meleg vendégszeretettel fogadta az odaözönlő oláh közönséget. Ezt a legális magatartást azonban oly rut tapintatlansággal viszonozták, mely valóban csúnya világot vet az oláh „kulturtrógerekre“.
  A Népkert vendéglő kertjén ugyanis, ahol a románok tanácskoztak, számos apró nemzeti zászló díszlett, mellettük hatalmas nemzeti lobogó volt kitűzve, mely esőben, viharban ott lengett. Az oláhok a nemzeti lobogót bevonatták, az apró zászlócskákat letépették. A vendéglő bérlője Grisik Adolf nevű magyar ember, aki egyszersmind a dévai nemzeti kaszinó bérlője. Grisik ellen általános a felháborodás.

  Hazánk. 1900-03-28/74. szám.
  Nagyklopotivai Pogány György, előbb Alsó-Fehér-, majd Hunyadmegye volt főispánja, a Lipót-rend lovagja és a Szent István-rend keresztes vitéze, szombaton, e hó 24-én, élete 86-ik évében elhunyt. Holttestét Déváról Poklisra szállították és ott ma, 26-án, délután helyezték örök nyugalomra. Az elhunyt főgondnoka volt a vajdahunyadi és nagyenyedi református egyháznak. Pogány Károly krassó-szörénymegyei főispán, édes atyját gyászolja az elhunytban.

  Magyar Polgár, 1900. július 27. Nemzeti hiba. Déva, július 26.
  A régi magyarokról azt hagyták írva a krónikák, hogy a nyilazásban kiváló jártassággal bírtak. Bátorságuk mellett ennek a jártasságnak köszönhették, hogy országot hódítottak és győzelmesen bekalandozták Európa nagy részét. A búrok nem katonák, mégis meglepték a világot és érzékeny veszteségeket, vereségeket okoztak Angliának azzal a tulajdonságukkal, hogy jó lövők.
  Hát mi tudunk-e lőni? Bizony nálunk a lakosság nagy része nem tud. Fegyverforgató népből fegyvertelen néppé lettünk. Pedig a háborúkat most mindenekfelett a lőfegyver dönti el. És a háborúk hirtelen s váratlanul is támadhatnak, mint most a kínai. Mint a tiszta égből lecsapó villám. Ne bizakodjék el a magyar ember abban, hogy 48—49-ben is tudtunk győzni, pedig nem voltunk előkészülve. Akkor a lelkesedés, meg a szurony döntött. A mostani lőfegyverek mellett azonban a szurony annyira mellékessé lett, hogy például a búrok már nem is használják. Keservesen tapasztalta a puska döntővé válását monarchiánk már 1866-ban, midőn személyes vitézségre és rohamtámadásra nézve első rendű hadseregét egyenesen a porosz lőfegyver törte meg.
  Nos, hát: a mi katonának, termett vitéz népünk, nem tud lőni! Kinek van minálunk manapság puskája? Annak a nagyon kevés jobb módú embernek, aki fegyver- és vadászengedély mellett saját birtokain, vagy bérelt területen élvezi a vadászat férfias kedvtelését. A nagy sokaságnak nincs. Attól a néhány orv-vadásztól, akik jogosultság nélkül akarnak vadpecsenyéhez jutni, elkobozzák a fegyvert, amint rajta érik.
  A lövész-egyletek, melyeket a germán faj nálunk is, másutt is annyira fölkarol, magyar népünknél nincsenek divatban. Ami van is, csak úri és városi polgári elemet számít tagjai közé. Köznépünk, amelyből háború idején a „névtelen félisteneknek” kell kitelnie, effélével nem foglalkozik. Igaz, hogy a katonákat gyakorolják a lövésben is, de a tömeges gyakorlat, mely úgy is csak a szolgálat pár évére terjed ki, mesterekké ritkán lesz. Ott van például a zongora a leány-növeldékben. Aki csak arra szorul és külön nem folytat tanulmányokat, az nem sokra viszi.
  Nem tudok megválni attól a gondolattól, hogy szabad és független nép minden fiának elsőrendű jártassággal kell bírnia a döntő lőfegyver használatában. Ezzel kezdő tanfelügyelő koromban, ezelőtt jó 30 esztendővel is foglalkoztam. Akkor azt a javaslatot tettem, hogy az iskolákkal összeköttetésben rendezzük be a lövés gyakorlását is. A kincstár csakis egy-két fegyvert adna minden iskolához a tanító felügyelete alá. Az iskolából kikerülő 15—20 éves ifjak összegyűlnének ünnepek délutánjain és töltény költségét bizonyosan készséggel fedeznék. Kitüntető, buzdító jutalmakról is ők maguk vagy a helybeli érdeklődők gondoskodnának. Mindenki tudja, hogy a serdülő férfira mindenkor nagy vonzó erőt gyakorolt a fegyverrel való bánás eltanulása. Ily módon alig számba vehető költséggel fejleszthetnők, és ébren tarthatnók népünkben a férfias és katonás magatartást. Ily módon, vagy másképpen, de igen-igen szükséges, hogy népünket gyakorlottá tegyük a lövésben.
Réthi Lajos.

   Magyar Polgár, 1900. október 8. Botrány miatt - áthelyezés.
  Véres verekedés támadt Déván egy katonatiszt és egy vármegyei számvevő között, mely egyelőre a katonatiszt Kolozsvárra való gyors áthelyezésével végződött.
  Szemariay honvédhadnagy és Bokor N. vármegyei számvevő - mint az „Egyetértés” írja - együtt mulattak át egy éjjelt egy dévai kávéházban. Reggel hazafelé igyekeztek: miután Bokor családos ember, a hadnagy meghívta lakására, hogy ott aludja ki a lumpolás fáradalmait így is történt. Elmentek a hadnagy lakására, hol a két jó barát valami csekélységen összekoccant. A számvevő a sarokban levő kardot kirántotta hüvelyéből s rátámadt barátjára. A hadnagy erősebb lévén, kivette kézéből a kardot s miután a számvevőt alaposan összevagdalta, a négy sebből vérző Bokort kidobta az utcára. A botránynak persze csakhamar híre terjedt. Bethlen főispán felhívta Bokort, hogy állásáról való lemondását azonnal adja be. Ez megtörtént, a hadnagyot pedig büntetésből áthelyeztek Kolozsvárra.

  Magyar Polgár, 1900. december 7. Halálozás.
  Déván folyó hónap 5-én kísérték általános részvét közt nyugalomra Dobay Károly kir. tanácsos ügyvédet, kiben Fekete Gábor kir. táblai elnök is közel rokonát gyászolja. A megboldogult a közélet jeles munkása volt s a temetkezésen megnyilatkozott mély részvét tolmá¬csolta azt az általános tiszteletet, melyet önzetlen munkásságával kivívott magának a megboldogult.
  Az összes dévai áll. iskolák gondnokságának alelnökeként vett részt e szép intézetek fejlesztésében. Elnöke volt az előlegezési szövetkezet felügyelő bizottságának is. Temetésén az összes tanintézetek gyászlobogóikkal megjelentek.

  Ma minden gépies és szürke.  
Magyar Nemzet. 1901-01-19/19. szám. A gépies imádkozás.
Ismeretes dolog, hogy egy fővárosi tanfelügyelő azzal a tervvel áll elő, hogy a karban való gépies imádkozás helyett, a mely sokszor nem egyéb éktelen lármánál, egy-egy tanuló felváltva mondja az imádságot, a többi pedig csendesen mormolva kövesse. Ha a tanító még arra is ügyel, hogy a fiú értelmesen, figyelemmel, odaadással mondja el a fohászkodását és a többit is felhívja arra, hogy imádkozás közben istenre gondoljanak, akinek segedelmét kérik, megfelel az intencziónak, mely az imádságot kötelezővé tette a népiskolában.
  Ehhez mi csak azt fűzzük hozzá, hogy régóta megvan ez a helyes szokás nem egy iskolában, így van az pl. a dévai gyakorlóiskolában. A Déván végzett tanítók közül sokan vitték magukkal és valósították meg ezt a szokást, melyet mi is ajánlunk. A karban mondásnak, amellett, hogy nem szép, még az a hátránya is van hogy nemzetiségű vidéken sok tanuló nem ejti ki jól a szavakat.

  Magyar Nemzet. 1901-10-13/257. szám. Új mintagazdaságok.
  A helyesebb gazdálkodásra példát mutató paraszt-mintagazdaságok, a földmivelésügyi miniszternek ezen gyakorlati életben beváló kérdése szépen terjed. Újabban Majláthfalván (Torontál megye), Ásványban (Győr megye) és Déva-Csángótelepen létesültek ilyen mintagazdaságok; utóbbi főleg a tehenészetre fordít nagy gondot és mintegy gyakorlati kiképzőhelye a csángótelepi kisgazdák szintén újabban alakult tejszövetkezetének.

  Kincses Kalendárium, 1902, 410. old. Déva. (kivonat)
  Erdély történetében nagy szerepet játszott és nagy fontossággal bírt, mint Erdélynek legnagyobb és legerősebb vára, sőt a bombák föltalálása előttbevehetetlen számba ment. Déva 1269-ben említtetik először. 1307-ben László erdélyi vajda birtokában volt, ki Ottó magyar királyt itt vetette fogságba s itt vette el tőle a magyar koronát.
  Ettől fogva három századig állandóan, mint a vajda székhelye szerepel s a hozzátartozó 56 faluval együtt tulajdonképpen ily címen nyerte meg Hunyady János, kinek azonban családjában, az eredetileg királyi vár örökös magántulajdonná vált.
  Csak 1504-ben került ismét a korona birtokába. 1556-ban Izabella királyné itt tartotta békéban Dobó Istvánnak, az egri hősnek nejét és gyermekeit. 1579-ben Dávid Ferenc unitárius püspök, mint istenkáromló és vallásnyitó élethossziglani fogságra ítéltetvén, idehozták tömlőébe s itt halt meg 1599-ben. 1601-ben Báthori Zsigmond e várban ütötte föl fejedelmi székét. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc hadai vívják. 1784-ben falai mögé fogadja a Hóra és Kloska vezérelte oláh lázadók elől menekvő nemeseket.
  A múlt század végén, osztozva a magyar várak rendszerinti sorsában, leromboltatott. 1829-ben némileg helyreállíttatott, míg 1844-ben bombaerős, igen vastag kőfalai újból fölépíttettek. 1849-ben, miután Bem az osztrák és orosz hadakat Erdélyből csaknem egészen kiszorította, Forró ezredesre bízta e vár megvívását, ami az osztrák várőrség kiéheztetésével május 27-én sikerült. De a magyarok sem bírhatták sokáig a várat, mert az néhány hét múlva a lőporkészlet fölrobbanása által romba dőlt s az őrség nagy részét romjai alá temette.

  Magyar Polgár, 1903. július 6. Fegyelmi vizsgálatok a dévai pénzügyigazgatóságnál.
  Déváról jelentik, hogy Köcsön Lajos pénzügyminiszteri osztálytanácsos a múlt héten Dévára érkezett, az ottani pénzügyigazgatóságnál fölmerült rendellenességek megvizsgálása végett. A most vett értesítés szerint a miniszteri megbízott eddigi vizsgálatának eredményében öt pénzügyigazgatósági tisztviselőt vett fegyelmi vizsgálat alá különféle súlyos természetű, úgy az adózók, mint az államkincstár érdekeit egyaránt sértő visszaélés miatt.
  Azt mondják, hogy a pénzügyigazgató maga is a fegyelmi vizsgálat küszöbén áll a köteles ellenőrzés elmulasztása és másnemű szabálytalanságok miatt.

  Magyar Polgár, 1903. július 10. Geológiai munkálatok az erdélyi részekben.
  A m. kir. földtani intézet tagjai, a földművelésügyi miniszter rendeletéből, a folyó évben a következő helyeken végeznek részletes felvételeket az erdélyi részekben: Telegdi Róth Lajos főbánya-tanácsos, főgeológus, Gyulafehérvár körül, Alsó-Fehér megyében; dr. Pálffy Mór osztálygeológus Hunyadmegyében és Alsó-Fehérmegyében, Zalatnától nyugatra; dr. Papp Károly geológus hunyadmegyei Vácza, Csugány, Prihodest vidékén folytatja a részletes geológiai fölvételeket; Halaváts Gyula főgeológus Hunyadmegyében, Déva vidékén, Kerges és Dobrán fog dolgozni.

  Magyar Polgár, 1903. július 25. Vizsgálat a dévai pénzügyigazgatóságnál.
  Mint említettük, a dévai pénzügyigazgatóságnál fölmerült szabálytalanságok folytán Köcsön Lajos pénzügyminiszteri osztálytanácsos vizsgálat céljából Dévára ment. A miniszteri biztos a három héten át folytatott vizsgálatot befejezte. Hír szerint a vizsgálattal kapcsolatosan szárnyra kelt szenzációs híresztelések legnagyobb részt tendenciózus túlzásoknak bizonyultak.

  Gazdasági Mérnök. 1903-11-15/46. szám.
Márványbánya Branyicska-Bozón. A budapest-arad-tövisi vasútvonal mentén, Déva és Marosillye közt, márványbányát nyitott Téri Ödön dr. gyulafehérvári kir. közjegyző.
  Az eddigi vizsgálatok és szakértői leletek megállapították, hogy a márványanyag tömörsége és vegyi összetétele kifogástalan. Alapszíne fekete, a mélység felé mind sötétebb erezéssel; egészen olyan, mint a „Bleu belge,“ melyet eddig Belgiumból importáltunk.

  Hazánk. 1904-03-07/58. szám. Felgyújtott erdő.
  Déváról jelentik: A dévai Várhegy oldalán levő Fenyőcsemete erdőt ismeretlen tettes felgyújtotta. A korán érkezett segély dacára mintegy másfél holdnyi terület égett le. A kár anyagiakban kétezer korona, de a veszteség nagyobb, mivel az országos műemlék-bizottság és a város intelligenciája által fenntartott történelmi emlékű hely a tűz által szépségéből sokat veszített.

  Nemzeti Hírlap. 1904. április 6. Elfogott templombetörők.
  Egyik dévai templomban nemrégiben vakmerő rablás történt. A rendőrség szigorú nyomozatot indított, de akkor nem sikerült kikutatni a tetteseket. Most — mint Déváról írják — a temesvári rendőrségnek sikerült elfogni a rablókat és pedig Glasga József és Bálint Béla betörők személyében.

  Magyar Nemzet. 1904-05-26/126. szám. A vetések állása: Déváról távírják.
  A másfél hónap óta tartó szárazság következtében a vetések állása a lehető legrosszabb. A búza fejlődésében elmaradt, alig arasznyi nagyságú és már kalászt, hány. A tavasziak a bőség és szárazság miatt megsárgultak, sok helyen teljesen elpusztultak. A vármegye főgabonája, a kukoricza vagy hiányosan vagy egyáltalán nem kelt ki. A rétek takarmányt nem ígérnek és a vetések rossz állása miatt úgy a marha, mint a sertésárak a hetipiaczokon rohamosan esnek. Ma délután végre megérkezett a várva-várt eső, félő azonban, hogy már későn, mivel a szárazság miatt minden visszamaradt.

  Magyar Nemzet. 1904-06-25/152. szám. A magyar birtok mentése. Déváról jelenti a M. T. Iroda:
  A kisbirtokosok országos földhitelintézete az Albina oláh bank által az árveréseken potom áron megvásárolt ingatlanokra utóajánlatokat adott be, hogy a földeknek az oláh bank kezére jutását megakadályozza. Az országos földhitelintézet az árverést szenvedett magyaroknak a földet olcsó kamat mellett visszaadja. Hunyad megyei gazdasági körökben ez lelkes örömet keltett.