László János: A dévai csángótelep ötven éves jubileumára
Ha van az égben könyv, melybe a Népek és Nemzetek sorsát feljegyzik akkor a bukovinai magyarság sorsát 1764. január 6-án este Madéfalva felett így jegyezték fel:
„Vérrel töröltessék le a nemzet testéről; ártatlanul mészároltassatok le; kő –kövön ne maradjon házatokból; hazát csak idegen nemzetek között leljetek; sohase legyen elegendő számotokra az otthonotok; mindig szükségben szenvedjetek; fajotok se törődjön veletek, örök bujdosás legyen osztályrészetek; a föld minden részébe jusson belőletek; s végül még a neveteket is elveszítsétek.”
A beteljesülés nem sokáig váratott magára. Buccow Adolf Miklós gróf osztrák generális a békésen alvó Madéfalvát 1764. január 7-én hajnalban megtámadja, ágyúival felgyújtatja, lovasságával 400 embert legyilkol.
A megrettent székelyek ezrei menekülnek Moldvába és telepednek meg rövid időre. 1777 évben Gróf hadik András tábornok javaslatára József császár Bukovinába 100 családot telepít ki Moldvából, melyek Istensegíts és Fogadjisten községeket alapítják. 1785-ben Hadikfalvát és Józseffalvát, 1786-ban Andrásfalvát, mely községekbe betelepült 248 székely család 2531 lélekkel és különböző ezredektől megszökött 32 szökevény katonacsalád 156 lélekkel összesen 280 család 2687 lélekkel. 1883 évben e szám már 11708 lélekre szaporodik. Ekkor lépéseket tesznek a budapesti kormánynál a visszatelepítésük érdekében. A kormány ezer embert akar betelepíteni, de néhány ezren jelentkeznek, akiket az Al-Duna mellékére három községbe Székelykeve, Sándoregyháza és Hertelendifalvára telepít le, akik öt év múlva 1888-ban a Duna rettenetes árja önt el és tesz koldussá s nagy tömegeket a szélrózsa minden irányába szór szét. Többen visszavándorolnak a bukovinai rokonokhoz, ahol némi támogatást reméltek, vagy a moldvai bojárok birtokain, mint hónapszámosok keresendők meg kenyerüket.
Ötven éve, hogy ezen visszavándorlók közül Issekutz Antal Déva város akkori polgármestere Sebestyén József személyében az első csángótelepest az akkor még üresen levő kincstári birtokon, mint telepest itt fogta. Az előzőleg már folyamatban volt telepítési tárgyalások, Issekutz Antal-mint a kormány megbízottja-és a bukovinai magyarok között, gyorsabb tempóban megindult és már az évben többen bejöttek Bukovinából. A lassú tempóban folyt telepítés három év múlva, 1892-ben fejeződött be. Betelepült összesen 54 család, melyek a következő bukovinai községekből jöttek: Andrásfalváról 248 lélek, Istensegítsből 24, Hadikfalváról 7 és Déváról 9. Összesen 288 lélek. Behoztak 97 fiú ás 87 leánygyermeket, 139 lovat, 16 fajtehenet, 68 szekeret, sok gazdasági és házi felszerelést. Kaptak 880 hold földet 50 évi törlesztésre és némi építkezési anyagot. A házak sorra felépültek, az élet az elhanyagolt és nagy részben mocsaras területen nehezen megindult, s amit a föld nem adott meg az akkor virágzó fuvarral pótolta azt s már 1910 évben mikor az úgynevezett hozzátelepítést, az újtelepet telepítették, a régitelep már meglehetős jómódban volt.
Az 1910 évi telepítés alkalmával a következő községekből jöttek be: Istensegítsből 14, Andrásfalváról 18, Hadikfalváról 8 és Józseffalváról 9 család, 45 férj és asszony, 119 fiú, 92 leány, összesen 301 lélek. Behoztak 69 lovat, 12 tehenet, 37 szekeret és sok házi és gazdasági felszerelést. Kaptak 33 kész házat és istállót, 356 és fél hold földet 50 évi törlesztésre.
Helység Család Fiú Leány Össze. Ló Tehén Szekér Ház Istá. Föld
Ótelep 54 97 87 288 139 16 68 - - 880
Újtelep 45 119 90 301 69 12 37 33 33 356
Összesen 90 216 177 589 208 28 105 33 33 1236
Tehát már a betelepülés idején jutott 1 személyre nem egészen egy hold föld.
1938. évi állapot (foglalkozás).
Helység Ótelep Újtelep Összesen
Földműves 83 család, 463 személy 68 család, 359 személy 151 család, 822 személy
Kevés föld és napszámos 27 család, 133 személy 8 család, 26 személy 35 család, 159 személy
Tisztán napszám 38 család, 180 személy 54 család, 301 személy 92 család, 481 személy
Különböző iparosok 81 család, 354 személy 29 család, 136 személy 110 család, 490 személy
Szolgálatból 2 család, 7 személy 1 család, 7 személy 3 család, 14 személy
Értelmiségiek Ótelep: 1 pap, 2 papnövendék, 2 tanító, 1 jogász
Összesen: 1972 lélek, távol van 6, marad 1966 lélek.
Birtokállási megoszlás.
Helység Ótelep Újtelep Összesen
0,5-1 hold 22 család, 95 személy 12 család, 69 személy 34 család, 164 személy
1-2 hold 28 család, 208 személy 30 család, 168 személy 58 család, 376 személy
2-5 hold 48 család, 250 személy 34 család, 115 személy 84 család, 365 személy
5-10 hold 31 család, 186 személy 22 család, 108 személy 53 család, 294 személy
10-15 hold 6 család, 31 személy 3 család, 16 személy 9 család, 47 személy
15-20 hold 3 család, 16 személy - 3 család, 16 személy
Föld nélküli házzal 68 család, 268 személy 49 család, 253 személy 117 család, 521 személy
Föld és ház nélkül 25 család, 83 személy 10 család, 38 személy 35 család, 121 személy
Kereskedő 4 család, 12 személy, - 4 család, 12 személy
Írta. László János telepes gazda
László János a készülő könyvéről 1939-ben.
(A bukovinai magyarság és lecsapolódottjának története 1762-tól 1914-ig)
Mélyen tisztelt Dr. Úr!
A f. hó 9-én kelt sorait véve tisztelettel értesítem, hogy a Gyallai főszerkesztő úr által említett monográfia egy része a vajdahunyadi és más része a marosvásárhelyi Szent Ferencrendi zárdában van gépelés alatt, míg az első részét az újabban kapott forrásmunkák alapján most írom át. A munka lassan halad, mert én nem író, hanem egyszerű földműves ember vagyok, aki csak akkor vehetem a tollat a kezembe, ha más elfoglaltságommal végeztem. Azért remélem, hogy a tél folyamán elvégzem, és ha azt sikerül legépeltetnem, nagyon szívesen küldök egy példányt belőle. Ámbár sokkal jobban szeretném, ha munkámat nyomtatásban olvashatnám, de annak kinyomtatásához én szegény ember vagyok és elég idős is ahhoz (61 éves), hogy anyagi tőkét szerezhessek a nyomtatás költségeire.
Ami a másik kívánságát, az adatokat illeti, én lelkem minden örömével vállalkoznám e feladat elvégzésére, mert az én lelki táplálékom a hasznos írás és olvasás volt egész életemen keresztül.
Négy bukovinai eredetű község van Hunyadmegyében: Déva, Vajdahunyad, Csernakeresztúr és Sztrigyszentgyörgy, valamint Gyorok Aradmegyében és a szorványok. Ezeket bejárni, feldolgozni költségbe és időbe kerülne, mihez nekem a legnagyobb sajnálatomra nincsen anyagi tehetségem.
Szomorú, nagyon szomorú dolog, hogy a megyében élő több ezer telepes közül senkit sem tudok ajánlani e munka elvégzésére, mert a földmíveléssel foglalkozóknak nincsen tehetségük erre. Az iparosokat és kereskedőket leköti a műhely és az üzlet. A 4-ik kérdésére röviden válaszolva, a következőket válaszolhatom:
Az értelmiségi színvonal (átlagban) közepesen aluli. Analfabetizmus 1, 5 %. Olvassák a Népújságot, kevesebb Néplapot, Magyar Újságot, egy páran a Magyar Népet. Egyéb olvasmányok a Szentkereszt Hadsereg, Katholikus Világ és más vallásos füzetek. Az „okosabbak” semmit sem, az iparosok nagy része pedig amerikai ponyvaregényeket olvas. Elég sokan a kártyajátékot űzik. A kocsmázást kevesen.
A gazdasági és kulturális élet az utóbbi időben elképesztően szomorú. A dévai telepen régebben volt tejcsarnok, állatbiztosító szövetkezet. Ma nincs, csak egyedül a Hitelszövetkezet, mely csak azért áll fenn 27 év óta, mert mindenki adós oda. Ha ez nem volna már régen megomlott volna. Volt fúvós zenekara, Ifjúsági Egyesülete. Műkedvelő gárdája (gyönyörű sikerekkel). 72 tagú Dalárdája, Gazdaköre. Mind - mind megomlott, megölte az irigykedés és ma nincs semmije. Pedig lehetne. 1906-tól vagyok a községem elöljárósági tagja, több egyesületnek vezetője voltam, mindent figyelemmel kísértem s így tudom, hol a hiba és kik a hibásak mindezekért, de nem szólhatok, mert az „ember fejét be szokták törni.”
Sokat törtem magamat azon, hogy a fajtám életét elemeire boncolva megírjam, de ehhez anyagi tehetségem sohasem volt, mert a Jóisten más egyébbel, a faj szaporítással áldott meg: 11 fiút és 6 leányt kereszteltettem, melyből 12 felnöveltem és ma is 9 tagú a családom. Tehát a jószándék szándék maradt.
A kért adatok pontos és kimerítő megírására a telepesek közül nincsen kit ajánljak. A fentebbi okok miatt én vállalni nem tudom. Tanító ember sincs itt olyan, aki ezt vállalhatná, sem pedig komoly, pennás emberünk. Papjainknak más az elfoglaltsága. Ajánlanék ügyvéd embert: Dr. Meskó Miklóst, Dr. Martonossy Györgyöt vagy Schuller Frigyest drt. Csakhogy ezek vajon elvállalnák-e díjtalanul, ez a kérdés? Amatőr kapható.
A tárgyhoz nem tartozó soraimért szíves elnézését kérve, magyar testvéri szeretettel üdvözlöm.
László János
Déva
Str. General Berthelot 7.
Jud. Hunedoara