Déva történelméből 1929-1935

   Források, az adott időpontra:
  Magyar Nép, Városok Lapja, Keleti Újság, Brassói Lapok, Ellenzék, Erdélyi Lapok.

   1929. január 2. A dévai Tompa-ünnepély. Déva. 
A dévai Magyar Ifjúsági Kultúrcsoport szombaton este rendezte meg nagyszabású Tompa-ünnepélyét a városi színházban. Az ünnepély, amely mind anyagi, mind erkölcsi tekintetben a legfényesebben sikerült, Erkel Ferenc „Hunyadi László“ nyitánnyal vette kezdetét, amelyet Sarkadi Elek kitűnő vezetése mellett a dévai 4-ik határőrezred és a dévai filharmonikusokból alakult szimfonikus zenekar játszott művészi tökéletességgel. Az ünnepély második és legkimagaslóbb pontja volt dr. Paál Árpád ünnepi beszéde, amelyet a publikum mindvégig fokozott figyelemmel és érdeklődéssel hallgatott, percekig tartó tapssal tüntetve ki, a kiváló szónokot.
   A dévai csángó dalárda nagyon szép énekszáma után Szemenyei Emmi szavalta el Tompa „Az öreg szolga” c. versét sok átérzéssel és előadói készséggel. Az „Udvari négyes” táncszám osztatlan tetszést váltott ki.
  Szünet után a dévai Magyar Dalárda éneke (A madár fiaihoz) gyönyörködtette a közönséget, majd Bokor Béla szavalata (Levél egy kibujdosott barátom után) aratott őszinte sikert.
  Inczédy-Joksman Ödön magyar népdalai felejthetetlen emléket hagytak a közönség szívében, amely szűnni nem akaró tapssal ünnepelte a kiváló szereplőt. A gazdag műsorú ünnepélyt Tompa virágregéinek élőképekben való bemutatása zárta be. Előadás után a kaszinóban táncmulatság volt, amely páratlanul vidám hangulatban reggelig tartott

   1929. január 5. Két szerencsétlen leány panasza a romániai leánykereskedelem botrányaira vetett fénysugarat. A hunyadmegyei prefektus vizsgálatot tartott a prostituáltak tanyáján, ahol megdöbbentő tapasztalatokat szerzett. Örökös rabságra ítélik a lejtőre került lányokat a lélek-kufárok. Déva. Január 3.
  A prostitúció karjaiba került szerencsétlen páriák problémája sajnos, még mindig megoldásra vár. Kísérletek ugyan történtek s maga a népszövetség is intenzíven foglalkozik a kérdéssel, de még semmi, olyan intézkedés nem történt, amely a szomorú fertőbe hullott nők ezreinek helyzetét meg tudta volna változtatni, vagy a kitűnően megszervezett leánykereskedelemnek útját állaná.
  Kétségtelen, hogy minden ország éberen vigyáz, hogy ezt a borzalmas üzletágat lehetőleg minimális határok, közé szorítsa, de a kellő siker még messzi van. A szerencsétlen nőknek azonban már olyan a sorsuk, hogy még ebben az erkölcsi inferioritásban is képtelenek elviselni. Mindenki tudja, hogy az immoralitásnak ezek a fészkei egyenes út a kórházakba és a végső összeomláshoz. Százezrekre megy a világon az ilyen nyomorultaknak száma, ami valóságos szégyene az emberiségnek. A kétségbeesettek életének tragikus mélységeibe világit bele az az eset, amely a napokban Déván történt.
  Két ilyen szerencsétlen nő, nem bírva elviselni helyzetét Dr. Rozvány István vármegyei prefektushoz fordult védelemért. Elpanaszolták sorsukat, a prefektus meghallgatta megrázó tragédiájukat és elhatározta, hogy legalább hatáskörében, ha véglegesen nem is bírja rendezni a problémát, legalább elviselhető sorsot teremt a szerencsétlen női rabszolgák számára.
  Vizsgálatot tartott tehát a bűn tanyáján és személyesen győződött meg arról, hogy a hallott panaszok még meg sem közelítik a súlyos valóságot. Kihallgatta a szerencsétleneket, és felajánlotta, hogy kiszabadítja őket. Nagy volt azonban a meglepetése, hogy mindössze hárman voltak hajlandóak elhagyni a bűn házát. A többi, bár még a lehetősége is távol volt annak, hogy kiuzsorázott helyzetükben, valaha megváltoztassák magukat, nem fogadta el a menekülés lehetőségét. A prefektus megdöbbenve érdeklődött az ok iránt és csakhamar kiderült, hogy a szerencsétlenek szégyenlette visszatérni a világba, bár adósságuk 5—20 ezer lej között váltakozott. Arról is meggyőződött a prefektus, hogy képtelenek a nagy anyagi tehertől valaha is megszabadulni, hiszen a szomorú kereset mindig mélyen alatta marad azoknak a hatalmas áraknak, melyeket a tulajdonosoknak fizetniük kell.
  Minden valószínűség szerint ugyanez a helyzet a legtöbb helyen. Sajnos kevesen gondolnak e szerencsétlenekkel, pedig legfőbb ideje volna a kérdést megoldani és megmenteni azokat, akiknek legtöbbje nyomor, szegénység, tudatlanság és aljas üzleti érdekek miatt veszíti el emberméltóságát és életét, kitaszítva a rettenetes veszedelembe.

  1929. február 1. Négymillió lej bírsággal sújtották az egyik dévai céget. Az ilfovi törvényszék Siscu tanácsa tegnap mondott ítéletet a Glück és Friedmann szállító cég vámcsalási perében. Néhány hónappal ezelőtt a dévai Boroni cég címére több hordó érkezett a szatmári vámhoz, amelyeknek tartalmaként cserzőolaj volt feltüntetve. A küldemény Anversből érkezett. A vámnál az egyik hordót próbából felbontották és megállapították, hogy belül egy másik hordó van, amelynek tartalma tiszta szesz. A Glück és Friedmann céget vámcsalásért négymillió lej pénzbüntetésre ítélték.

  1929. március 4. Hunyadvármegye megyei tanácsa a bíróság elé viszi Sfetescu volt prefektust. Déva.
  Hunyadvármegye megyei tanácsa tegnap délelőtt kezdte meg havi rendes közgyűlését, amelynek kiemelkedő pontja volt dr. Tirea tanácstag indítványa, melyben javasolta, hogy Sfetescu volt liberális prefektust adják a bíróság kezébe, amennyiben a legutóbbi liberális választás előtt a megye pénzéből önhatalmúlag több község egyházának pénzt adományozott, csak azért, hogy ezáltal megnyerje a község lakosságának rokonszenvét a liberális párt iránt. Közel két óra hosszat tartó vita után, amelynek során a liberális tanácstagok a volt prefektus ártatlanságát igyekeztek bizonyítani, a tanács titkos szavazás útján 20 szavazattal 5 ellen úgy határozott, hogy a volt prefektust bíróság elé viszi, kérve, hogy a bíróság kötelezze az összegek visszatérítésére

  1929. március 15. Erdélybe ötvenhét bírót neveztek ki, akik közül csak négy erdélyi román. Kolozsvár. 
  Nem régen Junian igazság-ügyminiszter ötvenhét bírót nevezett ki Erdélybe. Eddig rendén is van a dolog, mert a bírói hiány már tűrhetetlen volt és az erdélyi igazságszolgáltatás a csőd szélén állott. A baj azonban ott kezdődik, hogy az ötvenhét most kinevezett bíró közül nem kevesebb, mint negyvenhat regáti, négy erdélyi román, öt kisebbségi és két bukovinai, tehát nyilvánvaló, hogy a kinevezéseknél az igazságügy-miniszter tüntető módon a regátiakat favorizálta.
A kinevezések nemcsak a kormánypártban, hanem egész Erdélyben, úgy a románság, valamint a kisebbségek körében érthető módon kínos feltűnést keltettek.

  1929. március 29. Erdőtüzek Hunyadmegyében. Déváról jelenti tudósítónk:
  Marosbrettye és Branyicska között levő br. Jósika-féle erdő tegnap hajnalban a gyorsvonat mozdonyából kiszálló zsarátnokoktól tüzet fogott és közel 7 holdnyi terület teljesen leégett. A kár igen nagy.
  Mindeddig ismeretlen tettesek felgyújtották a Batrina község határában levő állami erdőt. A tüzet szerencsére még idejekorán észrevették s a kivonult községi lakosságnak sikerült azt lokalizálni. A kár mintegy 20. 000 lej.
  Tegnap este a Déva közvetlen-közelében levő városi erdőben is tűz keletkezett. Három helyen gyulladt ki egyszerre az erdő. A kivonult tűzoltóság félórán belül lokalizálta a tüzet. A tűz gyújtogatás műve volt. A kár jelentéktelen. A nyomozás folyik.

  1929. április 14. Emberi csontvázakat találtak Déván, az épülő ház alapozásánál. Minden jel arra vall, hogy sötét titkot takart az alig félméteres földréteg. Déva. 
  Nem mindennapi eset tartja izgalomban Déva város lakosságát, amely esetre egy új ház építése alkalmával folyamatba tett munkálatok derítettek fényt. Szombatfalvi Sándor dévai szabó-mester hetekkel ezelőtt kezdte meg új házának építését. A munkálatok rendes mederben folytak, mígnem tegnap délután a földásásnál dolgozó munkások rémült arccal jelentették, hogy ásójuk emberi csontvázakat dob felszínre. Nyomban jelentették az esetet a hatóságoknak, amelyek részéről kiszállt komisszió megállapította, hogy valóban két emberi csontváz felszínre bukkanásáról van szó. Tudósítónk felkereste dr. Hosszú Jenő városi orvost, a komisszió egyik tagját, aki a szenzációs esettel kapcsolatosan a következőket mondotta:
— A talált csontvázak tényleg emberi csontvázak. Pontosan nem lehet megállapítani, hogy férfi, vagy női csontvázak, mert a medencecsontok teljesen össze vannak porladva, de valószínűnek tartom, hogy női csontvázról van szó. Alapos a gyanúm, hogy 25—30 évvel ezelőtt elkövetett gyilkosság esete foroghat fenn. Erre vall az a körülmény, hogy a csontvázak arccal lefelé feküdtek a földben, a koporsónak maradványait sehol sem lehetett találni és a csontvázak mindössze 60 cm mélységben voltak a föld alatt.
  A bűnügyi nyomozás lesz hivatva teljes fényt deríteni a különben titokzatos esetre, azt a munkát azonban nagyon megnehezíti, hogy közel három évtizedes esetről van szó.

  1929. július 18. Hunyadmegyében is áradással fenyeget a Maros. Dévai tudósítónk jelenti: A Maros, amely 1912-ben történt áradása alkalmával felbecsülhetetlen károkat okozott egész Hunyadmegyében, most újra áradással fenyegeti a megyét. Az óriási arányokban meg növekedett víz az alacsonyabban fekvő helyeken már ki is lépett medréből, kisebb-nagyobb károkat okozva a termésben. Dévának a Görögváros nevű városrésze közvetlen közelében folyó úgynevezett Holtmaros is annyira megduzzadt, hogy több helyen mindössze pár centiméter választja el a kiöntéstől.

  1929. október 6. NYOLC MÁSODPERCIG TARTÓ FÖLDRENGÉS VOLT TEGNAP ESTE DÉVÁN. Dévai tudósítónk jelenti:
Tegnap este kevéssel fél 8 óra után mintegy nyolc másodpercig tartó földrengés volt Déván, amely a város több helyén a lakosság között érthető ijedelmet és pánikot okozott. Több helyen a földrengés oly erős volt, hogy az asztalon levő tárgyak felborultak, vagy a földre estek.

  1929. november 29. Tűzveszély fenyegette Dévát. A kár félmillió lej. Déva. 
  Ma, szerdán este háromnegyed 7 órakor a dévai főutcán lévő városi színházban mozielőadás alatt kigyulladt a film, amelytől egy pillanat alatt tüzet fogott a gépház és a karzat padozatának — ahol a gép el volt helyezve — egy része. A hatalmas lángok kísérteties fénnyel világították be a főutcát és a piacteret. A tűz oly elementáris erővel csapott ki, hogy veszéllyel fenyegette az egész főutcát. Szerencsére pár perc alatt a helyszínén termett a tűzoltóság és emberfeletti munkával sikerült a tüzet lokalizálni. A gép teljesen hasznavehetetlenné vált. A kár közel félmillió lej. A borzalmas pánik dacára emberéletben nem esett kár, mindössze a menekülés közben pár gyermek könnyebben megsebesült.

  1929. november 29. Mozielőadás közben kigyulladt a dévai színház.
  A gyermekelőadás közönségét anélkül sikerült eltávolítani, hogy valaki megsebesült volna. (Déva, november 27.)
Ma délután 6 órakor a dévai színházban gyermekelőadás közben tűz ütött ki. A karzaton levő gépházból lángok csaptak ki s a gyermekekből és hozzátartozóikból álló közönség körében hihetetlen pánik tört ki. A mozi vezetői azonban nem vesztették el a fejüket s a földszinten elhelyezkedő közönséget nyugodt távozásra, szólították fel. A nézők távozása rendben, nagyobb tumultus nélkül folyt le, anélkül, hogy bárki megsebesült volna. Csakhamar megérkeztek a tűzoltók is, akik egy óra alatt lokalizálták a tüzet, mielőtt az átcsaphatott volna a földszintre. A kár több százezer lej.

  1929. November 30. Dávid Ferenc emlékünnepély Déván.
Dávid Ferenc halálának 350 éves fordulója alkalmából Déván fényes ünnepségeket rendeztek. Az ünnepség keretében leplezték le a dévai vár falába újból elhelyezett Dávid Ferenc-emléktáblát. Az ünnepségen megjelentek az amerikai és magyarországi unitáriusok képviselői, továbbá a romániai unitáriusok, élükön dr. Boros György püspökkel. Az ünnepségekkel kapcsolatban jól sikerült műsoros estély volt. Ennek kiemelkedő pontja volt Gyallay Domokos egy felvonásos színdarabjának előadása. A darab, a halálra távozó Dávid Ferenc nemes alakját vitte színpadra.

  1929. december 18. Egy román tanácstag a dévai Bethlen-kastély történelmi emlékműnek való nyilvánítását javasolta, de Hunyadmegye tanácsa leszavazta az indítványt. (Déva, december 16.).
  Hunyadmegye tanácsa a napokban ülést tartott dr. Selariu Emil elnök elnökletével, szinte valamennyi tanácstag részvételével. A kormányt dr. Oncu Jacob prefektus képviselte. A tanácsülés tárgysorozatának tárgyalása előtt dr. Oncu Jacob prefektus bejelentette, hogy Csulay Lajos tanácstag elhunyt. A tanács felállással tisztelte meg az elhunyt magyar tanácstag emlékét, akinek ezelőtt két évvel elmondott beszéde nagy feltűnést keltett.
Tárgyalta a tanács dr. Vlad Aurél miniszter, dr. Rozván volt prefektus és két hunyadmegyei primár tanácstagsági ügyét, amelyben tudvalevőleg a legfelsőbb közigazgatási tanács azt ajánlotta, hogy a tanács álljon el a belügyminiszter döntésének megfellebbezésétől. Dr. Pop Justin erre kifejtette, hogy a tanácstagság ügyében tulajdonképpen a tanács eddig sem tett semmit, mert nevezettek személy szerint fellebbezték meg a belügyminiszter döntését s így a tanácsnak, most sem kell foglalkoznia ezzel a kérdéssel.
  Az 1930. évi költségvetést megszavazták, mintegy 46 millió lej összeggel. Ezután a dévai szegényház kiadatására térnek át, amely pont tárgyalása során, Josan Juliu marosillyei esperes tanácstag javaslatot tett az iránt, hogy a dévai Bethlen-kastély történelmi emlékműnek nyilváníttassák, s emiatt a múzeumot abban az épületben helyezzék el. A dévai Bethlen-kastélyban eddig a pénzügyigazgatóság volt elhelyezve, a pénzügy átmenne a szegényházba, a múzeum a pénzügyigazgatóság épületébe s így a múzeum felszabadulna tulajdon képen a szegényház helyett,
  A nagyon fontos és országos érdekű javaslatot azonban — sajnos — a tanács nem tette magáévá, mivel a Bethlen-kastély ez idő szerint az állam tulajdonában van, hanem úgy határozott, hogy a múzeumot a szegényházba teszi s a múzeumba, pedig az elemi leányiskola jön.
  Tekintettel arra, hogy a szegényház csak a háború előtti utolsó években épült és így modern épület, amely hivatalok céljaira sokkal inkább megfelel, mint a dévai Bethlen-kastély, ezúton is felhívjuk a történelmi emlékbizottság figyelmét erre a kérdésre, amely éppen most Bethlen Gábor erdélyi fejedelem halálának 300 éves fordulóján valóban aktuális.
  Akik jártak már Déván, azok tudják, hogy milyen helyes volna a múzeumot a dévai Bethlen-kastélyban elhelyezni. Hiszen ennek az épületnek minden köve, minden falfestménye, kandallója történelem, isten ellen való vétek ezt így hagyni és nem múzeumnak berendezni. S amellett a pénzügyigazgatóság a szegényházban egy modern és teljesen egészséges épületet kapna, nem kellene a tisztviselőknek mindig a meghűléstől rettegniük, amint az most minden napon osztályrészük az évszázados vastag boltívek alatt.

   1930. január 1. Százharminc család tért át a pap miatt a görögkeleti vallásról görög katolikusnak. Déva. 
Néhány hónappal ezelőtt megírta az Ellenzék, hogy a marosillyei járásban levő Marosbrettye községben a lakosság egyik vasárnap nem engedte be a templomba a misét megtartani Simedrean Gavril ottani görög keleti lelkészt, akinek csak nagy nehezen sikerült a nép dühe elől hazamenekülni. Azóta a falu lakossága és a pap között az ellenséges viszony csak éleződött, aminek sokan nem jó véget jósoltak.
  Karácsony harmadnapjára virradólag eddig ismeretlen okból kigyulladt Simedrean lelkész háza és a tűz úgy a házat, mint a melléképületeket teljesen elpusztí¬totta. Az a gyanú, hogy gyújtogatásról van szó, nem is nagyon alaptalan, ismerve a község lakossága és a pap közötti ellenséges viszonyt. A valóságot természetesen a vizsgálat lesz hivatva kideríteni. Sokkal érdekesebb azonban az, hogy bár a csendőrség kérte a pap elhelyezését, ez mind mai napig nem történt meg, amely körülmény csak fokozta az elkeseredést a falusi lakosságban. Ez az elkeseredés most abban robbant ki, hogy a község lakosságából százharminc család, elhagyva a görög keleti vallást, áttért a görög katolikus vallásra. Az eset megyeszerte nagy feltűnési keltett és valószínűnek látszik, hogy ezek után most már mégis csak intézkedés fog történni illetékes helyen Simedrean lelkésznek áthelyezését illetőleg.

  1930. február 13. Két titkos találkahelyet leplezett le a Dévai rendőrség. Az áldozatok közül kettőt venerikus betegséggel kórházba kellett szállítani. 
  A dévai rendőrkvesztúra erkölcsrendészeti osztálya a napokban megtartott razzia alkalmával az úgynevezett „üzleti lányok” bemondása alapján tudomást szerzett arról, hogy Déván egyes magán házaknál tiltott prostitúció folyik. A rendőrség ily úton szerzett információ alapján bevezette a nyomozást és tegnap reggelre virradólag szenzációs dolognak jött a nyomára. Nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy két dévai öreg néni a lakásán titkos találkahelyet rendezett be, ahol 14 — 15 éves leányokkal fiatalemberek és idősebb férfiak randevúzhattak kedvükre.
  Az öreg kerítőnők múlt év október hava óta űzik e becstelen foglalkozást, amely természetesen nagyon jövedelmező volt számukra. Mindenféle csábító ígéretekkel csalták magukhoz a leányokat, akikhez azután pár perc múlva beengedték a kint várakozó férfiakat.
  A rendőrség eddig nyolc leányt állított elő, akik kihallgatásuk alkalmával beismerő vallomást lettek. Kihallgatásuk után orvosi vizsgálatra lettek küldve a városi főorvos megállapítása szerint mindannyian romlottak, sőt közülük kettőt venerikus betegséggel azonnal a kórházba utalt.
A rendőrség tovább folytatja a nyomozást s valószínű, hogy még újabb szenzációs részletek fognak napfényre kerülni, mert sejtik, hogy a városban még vannak ilyen titkos találkahelyek. Az eset az egész városban óriási szenzációt keltett.

  1930. március 16. Ezüstróka-farmot létesítenek Hunyad-megyében. A Déva szomszédságában lévő Dédács községben, az Ócskay-féle parkban lesz a farm fölállítva.
  Az ezüstróka tenyésztés körül elért szép eredmények arra késztették az európáikat, hogy ők is bevezessék a tenyésztést. Az első európai próbálkozás J. A. Haeckel vezetésével 1924-ben történt a Vogézekben, meglepően szép eredménnyel s az óta Európa-szerte kezdenek foglalkozni e nemes faj tenyésztésével. Nálunk az első ilyen akció most indult meg Hunyadmegyében részvénytársasági alapon, melynek élén Bruckner Frigyes dévai nagykereskedő áll.
  Mielőtt az akció megindult volna, kísérletet tettek, hogy alkalmas-e az itteni klíma. A kísérletvárakozáson felül sikerült, amennyiben a próba-róka itt18 centiméterrel nagyobbra nőtt, mint hazájában, Kanadában. A farm legkésőbb június havában, a Déva szomszédságában levő Dédács községben, az Ócskay-féle parkban lesz felállítva, ahova 25 pár ezüstrókát fognak hozni szaporítási célokra.
  Az ezüstróka nagysága 1 méter 20 cm. szőrméje puha, selymes és utánzása teljesen ki van zárva, amennyiben minden egyes szál háromszínű; barnás-szürke, ezüstszínű és fekete s nemcsak kabátokra, hanem estélyi ruhákra is alkalmazható.
  Az ezüstrókákat 80 százalék hússal (juh, vagy nyúl hús) és 20 százalék zöldséggel táplálják. Átlagos életkora 14 év. Rendkívül gyorsan fejlődnek, mert pld. a májusban született ezüstróka szőrméje decemberben már jó. Nagyon szapora állat: 5—7 kölyköt szül egyszerre.
  Egy ezüstróka szőrme 80— 120. 000 lej. Egy ezüstróka-pár ára 270—300-000 lej. A Hunyad megyében létesülő ezüstróka farm előmunkálatai serényen folynak.

  1930. április 17. Római vízvezetéki csövek kerültek napvilágra egy dévai ház építésénél. (Déva, április 15.)
  Évekkel ezelőtt Déván a népkert planírozásánál római korabeli vízvezetéki csövek kerültek napvilágra, amelyekből Mallász József dévai múzeumigazgató feltételezte, hogy a vízvezetéki csőrendszer az úgynevezett s Déva várostól mintegy három kilométernyi távolságban lévő Kolcz-forrásból vezeti Déva városába a vizet. Ezt a feltételezést azonban bizonyítani nem lehetett, mert hatalmas épületeket kellett volna a városban lerombolni, hogy a csövek irányát megállapítsák.
  A napokban egy szerencsés véletlen teljes világosságot derített a világra. Déva úgynevezett Sváb-negyedében, amely a vár alatt fekszik, egy háznak az építésénél, a népkert planírozásánál talált csövekhez hasonló csöveket találtak. Mallász József múzeumigazgató ezekben szintén római vízvezetéki csöveket fedezett fel s azok elhelyezési irányából teljes biztossággal megállapította, hogy a római uralom idején Dévát vízzel a Kolcz-forrásbó1 látták el.
  A csöveket, tekintettel arra, hogy a dévai múzeumban már van belőle, nem veszik ki, hanem az épület alatt hagyják. Déva város közönsége élénk érdeklődéssel keresi fel a római kultúra eme érdekes bizonyítékait, illetve produktumait.

  1930. május 19. Egy olasz hősi halott helyett a magyar katona porait vitték el az olaszok Déváról. (Déva, május 17.)
  Május 9-én megjelent Déván Vespasiani V. olasz kapitány s felmutatva a megfelelő hatósági engedélyt; a dévai római katolikus sírkertiben négy olasz hősi halott porait exhumáltatta, koporsóba tétette s a megfelelő katonai pompával, amelyen Dimitriu dévai tábornok és dr. Oncu Jacob hunyadmegyei prefektus is részt vett, Bukarestbe szállíttatta, azzal a céllal, hogy Bukarestből, az ország összes helyeiről odaszállított olasz porhüvelyeket Olaszországba vigyék, ahol hozzátartozóiknak fogják átadni a hazájuktól messze meghalt katonák hamvait.
  Néhány nappal ezelőtt ezzel kapcsolatban nem mindennapi dolog történt. Varga Kelemen petrillai asztalosmesternek volt egy öccse, aki 1918-ban halt meg s itt temették el. Egy asszony rokonuk a sírt hétről-hétre ápolta, s amikor vasárnap szintén virágot vitt ki a temetőbe, hogy azt a sírra helyezze, meglepetve látta, hogy a sír üres.
  Azonnal érdeklődött s megtudta, hogy az olaszok exhumáltak négy hősi halottat, így történt, hogy az olasz hősi katona porai helyett a magyar katona porait vittek el, aki maga is hősi halott volt, mert a dévai 1918. évi anyakönyv 354. tétele alatt Varga Mihály 21 éves magyar katona elhalálozása van elkönyvelve a következő jegyzettel: A hazáért hősi halált halt katona halálesete bejegyezve a Belügyminiszter által közölt adatok alapján (51772-1918. B. M. Sz.).
  Varga Mihály különben a 23-ik honvéd gyalogezredben szolgált s ott, teljesített szolgálata közben halt meg. Varga Kelemen, a bátyja azt állítja, hogy öccsét vitték el tévedésből az olaszok, de az sincs kizárva, hogy nem tudta öccsének pontos nyughelyét s így egy olasz hős poraira vitték ki minden héten, a kegyelet el nem hervadó virágait.

   Árvíz öntötte el Vajdahunyadon a csángótelepet. A mentési munkálatoknál egy katona életét vesztette. Déva.
  Tegnap délelőtt irtózatos vihar és jégverés pusztított végig több hunyadmegyei községen, ahol a galambtojás nagyságú jég a szépnek ígérkező gyümölcstermést teljesen elpusztította s a mezőkön is nagyarányú károkat okozott. A vihar legnagyobb erővel Vajdahunyadon tombolt, ahol a jég több helyen a házak ablakait is beverte és egész háztetőket szakított le. A vihar lecsendesülése után újabb átok zúdult Vajdahunyadra, illetve az ottani csángótelepre, amelynek lakossága jajgatva és sírva menekült a magasabban fekvő dombokra és utcákra. A telepen átfolyó Cserna vize ugyanis a hatalmas esőtől annyira megduzzadt, hogy rövid félóra múlva az egész telepet teljesen elöntötte, magával sodorva több állatot, takarmányt, bútorokat és mellékhelyiségeket. A borzalmas csapás hírére a dévai 4-ik granicsárezred is katonákat küldött Vajdahunyadra, hogy a mentési munkálatoknál segédkezzenek. Az egyik katonát, névszerint Logojan Niculaet, munka közben az ár elkapta, s mire társai kimentették, már meg volt fulladva. Vajdahunyad és Felpestes között az ár teljesen elmosta a vasúti töltést, úgу, hogy ezen a szakaszon most a közlekedés teljesen szünetel.

  1930. június 28. Repülőállomást létesítenek a Maros bal partján Déva közelében. Déváról jelentik: A dévai Consilieratul Agricol utasítást kapott a földművelésügyi minisztériumtól; hogy a Légügyi Hivatalnak egy repülőállomás létesítése tárgyában álljon rendelkezésre. A Légügyi Hivatal meg is küldte a repülőállomás tervrajzát a hivatalnak s ezzel kapcsolatosan a felméréseket is, végrehajtotta. A kérdéses terület, amelyre a repülőállomásnak szüksége van, 160 holdat tesz ki és a Déva közelében levő, most már a városhoz is kapcsolt, Szántóhalma és Sárfalva községek között terül el az Arad-Piski vasútvonal mellett a Maros bal partján. A szántóhalmi gazdákkal a föld megvételét illetőleg már tárgyalások is indultak meg, azonban minden eredmény nélkül, mert a parasztok látva, hogy az államnak a területre feltétlenül szüksége van, holdanként 60 000 lejt kértek a földért, úgy, hogy ha az állam ezért az árért meg akarná venni, kilencmillió hatszázezer lejt kellene csak a puszta földért kiutalnia. A baj azonban ott van, hogy az érdekelt gazdáknak nagyobb része egyáltalában nem hajlandó eladni a területét, mert a föld kenyerét adja, úgy, hogy abban az esetben, ha a tárgyalások nem fognak eredményre vezetni, külön törvénnyel kell kisajátítani az állam részére, mert csere-föld jelenleg az államnak nem áll rendelkezésére.

  1930. július 1. Makkai Sándor püspök felszentelte a marosnémeti reformátusok újjáépített templomát. A hunyadmegyei magyarság ünnepe.
  Tegnap délelőtt fél 11 órakor ünnepélyes szertartás keretében dr. Makkai Sándor, az erdélyi református egyházkerület püspöke, fölszentelte a renovált marosnémeti református templomot. Az ünnepségen a környékben elszórtan élő magyarság, a dévai, marosillyei egyházközségek kiküldöttei, nőegyletek és dalárdák bizottságai nagy számban vettek részt. A templom előtt László Zoltán helybeli lelkész fogadta a püspököt és átnyújtotta neki a renovált templom kulcsait. Az istentiszteletet Baczó Lajos esperes imával vezette be. A programszámok között a megjelent dalárdák énekei váltak ki. Az ünnepség fénypontja dr. Makkai Sándor püspök magas-szárnyalású és lelkeket magához emelő beszéde volt, amellyel a kisközség templomát felszentelte. Meleg szavakba öntötte a református egyház háláját gróf Horváth Tholdy Rudolf és neje iránt, akiknek áldozatkészsége emelte, újította és tartja fenn s marosnémeti hívők templomát.
  Istentisztelet után a püspök vezetése mellett küldöttség ment a betegen fekvő grófhoz és szívből jövő hálás szavakkal köszönték meg újból áldozatkészségét. Gróf Horváth Tholdy Rudolf válaszában hangsúlyozta, hogy csak Isten iránti kötelességét teljesítette, amikor községének templomát renováltatta. Ezután a gróf kastély nagytermében az egyházmegyei papok a püspök előtt tisztelegtek, majd a jelenlévők bankettre gyűltek össze.
  Délután 6 órakor dr. Makkai Sándor püspök a dévai református nőegylet templomi ünnepélyén vett részt és gyönyörű beszédben ismertette az egyházért való küzdelem létjogosultságát és jelentőségét. Erdély református püspöke ma délután utazik vissza Kolozsvárra.

  1930. augusztus 9. Kukoricából feketeszeszt főztek Déván.
  Déváról jelentik: Feketeszeszt főzni nem nehéz dolog, de kevesen értenek hozzá. Így járt egynéhány dévai ember is.
A Székelyföldről nemrégiben jött egy pásztor, aki megtanította a dévai gazdákat is. Egy közönséges vasaljjal bíró rézüstre pléhekből gőzölőt szerkesztett s abban kukoricából szeszt főztek. A dévai ellenőrző hatóságoknak azonban tudomására jutott az időnkénti szeszfőzés a gazdáknál.   Két használható üstöt foglaltak le egy csomó erjesztett kukoricával együtt, amiből a szeszt készítették. Szőcs Ambrus és 11 társa azonnal a rendőrségre került, ahol még ma is folynak az ügyben a kihallgatások.
  Tekintettel pedig arra, hogy a törvény nagy szigorúsággal bünteti az adómentes szeszfőzőket, valószínű, hogy a törvényt, áthágó gazdákat legalább 100—150.000 lejbüntetéssel fogják sújtani.

  1930. szeptember 22. Déva „száraz” város.
  Déváról jelentik: Az új szesztörvény végrehajtási utasítása még nem jelent meg és ezért országszerte a hatóságok a várakozás álláspontjára helyezkedtek a törvény alkalmazását illetőleg. Kivétel csupán Déva, mert itt a rendőrhatóság este 11, illetőleg 12 órakor a szeszesitalok kiszolgálási 50 ezer lej pénzbüntetés terhe alatt eltiltotta. A vendégipari munkaadók kilincseltek polgármesternél, prefektusnál s hivatkoztak arra, hogy az amúgy is halódó iparukat ez a rendelkezés megfojtja, és ha továbbra is kizárólag Dévával szemben érvényesítik csak a rendeletet, más vendég nem marad, mint az adóvégrehajtó.
  A javíthatatlan dévai vendéglőlátogatókat a rendelkezés csak pillanatnyilag hozta zavarba, mert átrándulnak a szomszédos Piski községbe és ott kikötve, tovább folytatják szórakozásaikat, mert a dévai rendőr hatóság hatásköre odáig nem terjed.

  1930. november 11. A dévai ügyvédi kamara Hunyadmegye megcsonkítása ellen. Déváról jelentik: A dévai ügyvédi kamara elhatározta, hogy november 23-ára rendkívüli közgyűlést hív össze, melynek egyedüli tárgya az ügyvédi kar tiltakozása a petrozsényi járás Gorj megyéhez való csatolása ellen. Hunyadmegye megcsonkítása ellen a vármegyei közgyűlés is állást foglalt.

  1930. ügyvédi kamara elhatározta, hogy november 23-ára rendkívüli közgyűlést hív össze, november 11. A dévai ügyvédi kamara Hunyadmegye megcsonkítása ellen. Déváról jelentik: A dévai melynek egyedüli tárgya az ügyvédi kar tiltakozása a petrozsényi járás Gorj megyéhez való csatolása ellen. Hunyadmegye megcsonkítása ellen a vármegyei közgyűlés is állást foglalt.

   1930. december 20. A dévai bankok 100 személyes népkonyhát és melegedőt állítottak fel.
(Déva, december 18.) Vasárnap délelőtt a dévai bankok értekezletet tartottak a Közgazdasági Bank E. T. helyiségében. Az értekezletet, Blum Zsigmond, a Közgazdasági Bank R. T. igazgatója hívta össze, aki az értekezlet előtt feltárta a népkonyha és melegedő ügyében eszméjét, amely szerint január elsejével a dévai munkanélküliek részére Déván a bankok népkonyhát és melegedőt állítanának fel, ahol a munkanélküliek ingyen melegedhetnének, és meleg ételt kapnának. A pénzintézetek vezetői hozzájárultak ehhez az indítványhoz és azonnal nagyobb összegeket jegyeztek annak fenntartására.
  A társadalmi mozgalom Déván már nagy hullámokat vetett s a kellő és szép eredményre is vezetett. Az iparkamara elnöke a legmesszebbmenő támogatását ígérte meg. Dr. Groza Péter volt miniszter nagymennyiségű lisztet, Seiger Testvérek exportcég pedig a szükséges húsmennyiséget helyezték kilátásba, de ezen kívül a nagyközönség körében is az eszme élénk visszhangot keltett. Állandó jellegű segélyező bizottság is megalakult Razus György bankigazgató elnökletével. Az altruista mozgalom¬nak öt védasszonya van éspedig dr. Groza Pé¬terné, Razus Györgyné, Perián Péterné, dr. Apáthy Árpádné és Mahler Ignácné, akik a dé¬vai társadalom nemzeti és felekezeti különbség nélküli összefogását garantálják

  1930. december 25. Déva város lakossága.
  Dévai tudósítónk jelenti: A december 29-iki népszámlálás munkálatait a városnál a napokban fejezték be, s az adatokat felküldték Bukarestbe a további munkálatok végett. A városi bizottság a népszámlálás első eredményeként közölte, hogy a diákokkal s a katonasággal együtt Déva város lakosainak a száma: 10.577 lélek — ami a kellő fejlődést az utóbbi 10 éven belül nem igen mutatja.

1931. január 1. Ingyenes vérbajkezelés Déván. Tudósítónk jelenti: Déva város főorvosi hivatala egy régi tervét valósította meg a napokban: a vérbaj ingyenes kezelését. A hivatalos helyiségben, amely a rendőrség régi helyén van elhelyezve, minden szerda és szombat délután van ingyenes kezelés.

  1931. január 9. A most megejtett népszámlálás szerint Déva város lakóinak a száma 10.620. E szám azonban magában foglalja a Dévához csatolt Szántóhalma népességét és a Déván tartózkodó katonaságot is.

  1931. január 27. Gróf Horváth-Tholdy Rudolf meghalt. Déva melletti Marosnémetiből jelentik, hogy gróf Horváth-Tholdу Rudolf nagybirtokos szombaton reggel hosszas betegség után elhunyt. Mély megilletődéssel és megrendült lélekkel fogadta a hírt Erdély magyar társadalma, mert Horváth-Tholdy gróf halálával a társadalomnak értékes és munkás tagját vesztette el. Nem volt politikus és közszereplő ember, akinek nevét, az újságok népszerűsítették és neve a társasági klub és szalon-élet felszínén sem úszott. A szó nemes és igaz értelmében vett földbirtokos gazda volt, a lelkiismeretes munka és hangyaszorgalom mintaképe, a dolgos és munkás arisztokrata megszemélyesítője, aki, ha szabad ezzel a hasonlattal élnünk, az erdélyi magyarság viharban, földindulásban megedzett épületének nem dísztárgya, ékes cirádája volt, hanem egyik mestergerendája. Amely láthatatlanul is pillére, támasza volt ennek az épületnek, amelynek ormára most korai kidűltével igaz és őszinte fájdalommal és egy kissé önmagunkat is gyászolva, tűzzük ki a fekete lobogót.
  Gróf Horváth-Tholdy Rudolf — kettős neve a Petrichevich-Horváth és a kihalt Tholdy-család nevének összetételéből ered — fiatal korában katonai pályára készült, és mint fiatal lovastiszt a régi Magyarország egyik leghíresebb lovasa lett. Akik még a régi, romantikus emlékű zsuki versenyekre emlékeznek, arra is emlékezni fognak, hogy a magas, szikár, széles vállú huszártiszt, Horváth Rudolf milyen imponáló nyugalommal nyerte meg a nehéz pálya minden versenyét. Majd kilépett a hadseregből, a kolozsmegyei Pata határában birtokot vásárolt, és mint ahogy lovasnak is, úgy gazdának is hamar a legelsők közé küzdötte fel magát. A patai birtokot később a hunyadmegyei Marosnémetivel — a gróf Gyulay és Kuun-családok egykori ősi birtokával —cserélte fel. Itt dolgozott emberfeletti szorgalommal, kitartással, csak a munkának, csak a gazdaságnak élve, a mintagazdaságával szenvedélyesen törődő gazda kitartásával és puritán egyszerűségével.
  Néhány év előtt beteg lett, erős és edzett szervezetét súlyos szívbaj támadta meg, amely most, ha nem is váratlanul, de orozva megölte. A múlt hét csütörtökén baráti körében ülve rosszul lett, agyhűdés érte és eszméletét egy pillanatra sem nyerve vissza, szombaton reggel meghalt.
  Halálát nagyszámú és kiterjedt rokonságán kívül — édesapja, volt gróf Horváth-Tholdy Istvánnak, a Magyar Színház egyik igazgatójának — az unitárius egyház is, amelynek egyházi tanácsosa és a Dávid Ferenc Egylet elnöke volt, gyászolják, úgyszintén az Erdélyi Bank és Takarékpénztár, amelynek felügyelő bizottságában elnöki tisztséget töltött be.
  Temetése hétfőn délután lesz Marosnémetiben, ahol Erdély magyar társadalmának igaz és mély részvéte mellett a család kriptájában helyezik örök nyugalomra.

  1931. február 10. Déván veszedelmes arányokat ötlött a spanyol-nátha. Tudósítónk jelenti: Déván néhány nap óta veszedelmes arányokat öltött a spanyol-nátha. Nap-nap után mind több a megbetegedések száma. A dévai egészségügyi hivatal a járvány miatt egyelőre az elemi iskolákban 6 napra beszüntette a tanítást.

  1931. február 19. A NAGY ADÓK MIATT BECSUKOTT A DÉVAI MOZI. Tudósítónk jelenti: A dévai mozi, amely úgyszólván egyedüli szórakozása volt a város közönségének, pár nap óta beszüntette az előadásokat. Az előadások beszüntetésének oka az, hogy a mozivállalatot oly magas adóval sújtották, amelyet semmi körülmények között sem tudnak fizetni, s így a tulajdonosok elhatározták, hogy mindaddig, amíg az adót nem redukálják, nem tartanak előadást.

  1931. február 20. Milliárdokat érő arany-eret találtak a brádi aranybányában. Dévai tudósítónk jelenti:
A brádi aranybánya egyik tárnájában egy 90 cm. Magas és cca. 200 méter hosszú aranysávot találtak, amely a kiszállott bizottság megállapítása szerint legalább 10 évre állandó munkát fog biztosítani a bányának. A bánya ezután is folytatja a többi helyek feltárását s csak akkor, amikor ezek a helyek nem fedeznék a rezsit, fognak hozzányúlni a sávhoz. A szakértők a hatalmas aranysáv értékét több milliárdra becsülik.
                                                                                    ************************
  Megalakult a dévai mezőgazdasági kamra. Tudósítónk jelenti:
 A dévai mezőgazdasági kamara alakuló gyűlése tegnap délután folyt le az iparkamara helyiségében. A gyűlést dr. Olariu Virgil, dévai törvényszéki elnök nyitotta meg. Az összes megválasztott tagok mandátumát érvényesítették. Dr. Vlad Aurél, volt miniszteren kívül, aki külföldön tartózkodik, az összes választott tanácsosok megjelentek az alakuló gyűlésen. A tisztviselő választás legközelebb lesz megtartva.

  1931. február 20. A Dévai Corvin Sport Club új vezetősége.
  A Dévai Corvin Sport Club, mely a múlt hónapban teljesen ujjászerveződött, tegnap közgyűlést tartott, amelyen teljesen új vezetőséget választott. A testedzés minden ágát kultiváló sport klub új elnöke: dr. Diói Phoebus, ügyvezető alelnök Stoica Mihály, alelnök Alesandrescu 4-ik granicsárezredbeli kapitány, főtitkár Duma József, titkár Szeidelhoffer Lajos, pénztárnok Kossuthán Ferenc, számvevő Gáspár Aurél, szertárnok Szente János. Sportintézők: futballnál Boldin Cornel komiszár, futballkapitány: Maschalko Béla. Box-intéző Sofron Ion, birkózásnál Illyés Géza. A hölgycsoport vezetője Hamza Muci. Ezen kívül 10 tagú választmányt választottak. Az újonnan átszervezett sportklub vezetősége azon fáradozik, hogy országos viszonylatban is sokat hallasson még magáról a dévai Corvin gárdája. A sportklubnak eddig közel 200 tagja van.

  1931. március 5. Betörőket fogott a dévai rendőrség. Tudósítónk jelenti: Hónapok óta Déván és a környéken egy betörőbanda garázdálkodott, amely többnyire a fűszer- és cipőüzleteket dézsmálta meg. A bevezetett nyomozás már-már eredménytelennek látszott, amikor tegnap délelőtt egy véletlen folytán a dévai rendőrségnek sikerült a betörőbandát elfogni, amelynek tagjai Galambos Antal vajdahunyadi, Körösi Lipót bárói és Kosztea György dévai lakosok. A betörőbanda a lopott holmik egy részét a dévai vár romjai, közé rejtette el, ahol azokat most meg is találták. A betörőket bekísérték a dévai ügyészség fogházába.

  1931. március 20. Hunyadmegye lakossága nemzetiségek szerint.
  Dévai tudósítónk jelenti: A hunyadmegyei statisztikai hivatal most készült el a megye lakosságának nemzetiségek szerinti kimutatásával. E szerint a megye lakossága a következőkép oszlik meg: román 268. 330, vagyis 81. 974%, magyar 39. 794 (12. 564%), szász 5122 (1. 564%), sváb 3248 (0. 992%), zsidó 4585 (1. 400%), orosz 521 (0. 150%), bulgár 296 (0. 090%), csehszlovák 927, (0. 285%), szerb 279 (0. 087%), török 24 (0. 007%), rutén 35 (0. 010%), más nemzetiségű összesen 3964 (1. 205%). A megye legnagyobb kisebbsége tehát a magyar, utána jönnek a szászok.

  1931. április 3. A fél juhnyájat farkasok marcangolták szét. A pásztorok fegyver hijján, fára mászva nézték végig az öt farkas szörnyű pusztítását. 
  Nem mindennapi és részleteiben izgalmas eset történt tegnap éjjel Hunyadmegyében, a Déva szomszédságában levő Marosnémeti községben. Beesteledett és a község határában elterülő erdők alján tartózkodó juhászok a nyájat lassan lehajtották a búzaföldekre. Tudták, hogy nincsenek csőszök, és így a sötétség leple alatt egészen a hajnali órákig a nyáj vígan legelhet. Kevéssel éjfél után a juhászok gyanús mozgolódást észleltek a nyáj között. Hirtelen nem tudták mire vélni a dolgot, a következő pillanatban azonban megrémülve látták, hogy az erdő felöl öt farkas, közeledik a juhok felé. Kiabálni nem mertek, mert a tilosban lévén, attól féltek, hogy a községbeliek felébrednek, és kártérítésért be fogják perelni őket. Fegyver sem volt náluk s így a farkasokkal nem mertek szembeszállni. Nem maradt más hátra, felmásztak a közeli fákra és onnan nézni végig, amint a fenevadak a nyájnak csaknem a felét marcangolták szét és falták fel.

  1931. április 9. Fegyelmi elé állítják a románul nem tudó tisztviselőket. (Déva, április 7.)
  A belügyminisztérium február 54-én 3004—1931 szám alatt körrendeletét bocsátott ki, amelynek értelmében újból felül kell vizsgálni a kisebbségi tisztviselőket, hogy ismerik-e az állam nyelvét kellően s amennyiben azt állapítanák meg, hogy nem, az illető tisztviselőt fegyelmi bizottság elé kell állítani.
  Hunyadmegyébe is megérkezett ez a rendelet s a vármegye hozzá is fogott alkalmazásához. A kisebbségi tisztviselők nyelvtudásával a bizottság meg volt elégedve, csupán a múzeumban alkalmazott Winkler Viktor laboráns nyelvtudását kifogásolta.
A vármegyei bizottság legutóbbi ülésén a rendeletre való hivatkozással a fegyelmi bizottság elé állította Winklert, akinek a munkájához semmiféle nyelvtudás nem szükséges, és mint múzeumi laboráns a munkáját némán végezheti a legjobban

  1931. április 16. MOZART EMLÉKÜNNEPÉLY DÉVÁN. Tudósítónk jelenti: A dévai zenebarátok elhatározták, hogy Mozart nagy osztrák zeneszerző halálának 140-ik év fordulója alkalmából ez év májusában Déván nagy emlékünnepélyt rendeznek Dimitriu tábornokné közreműködésével. A kimagasló zeneestélyre az előkészületek nagyban folynak s így remélhető, hogy a dévai zenebarátok a zenekedvelő közönséget igen élvezetes művészi estben fogják részesíteni.

  1931. április 23. MEGSZŰNT A DÉVAI JÁRVÁNYKÓRHÁZ. Tudósítónk jelenti: Déva város polgármestere f. hó 18-ával megszüntette a dévai járványkórházat. Az indok az, hogy legnagyobb részt, falusiakat helyeztek el a kórházban, amely így nem szolgálta a város érdekeit. A kórház épülete a jövőben egyszerű szigetelő helyiséggé fog átalakulni.

  1931. május 8. Déva székhellyel halászati inspektorátust állítottak fel Hunyadmegyében. Tudósítónk jelenti: A földművelésügyi minisztérium Hunyadmegyében, Déva székhellyel halászati inspektorátust állított fel s annak élére, mint inspektort Maerusan Remus keres¬kedelmi és iparkamarai ügyosztályvezetőt, mint szubinspektort pedig Gyarmati Ferenc festőművészt nevezte ki.

  1931. május 13. Őskori lelet egy hunyadmegyei községben. Dévai tudósítónk jelenti: A Vajdahunyad mellett lévő Keresztényalmáson, Buda József szőlőjében, forgatás közben a munkások fazekakat és cserepeket találtak, amelyekről Mallász József, a hunyadmegyei múzeum igazgatója megállapította, hogy azok az őskorból valók. Az ásatásokat valószínűleg tovább fogják folytatni.

  1931. június 2. Nagy értékű ereklyegyűjtemény került a dévai görög katolikus kápolnába. 1780-ban igazolták az ereklyék valódiságát. Az ereklyék története 1848-tól 1931-ig. Déva. 
  A dévai görög katolikus kápolnában pár nap óta rendkívül érdekes látnivaló van. Régi-régi szent relikvák gyűjteménye, amelyeket Radu Ágoston gör. kath. esperes fedezett fel részben Nagyhalmágyon, részben a kőrösbányai gör. kath. plébános házában. Tudósítónknak a gyűjtemény eredetére nézve Radu esperes a következő felvilágosításokat adta:
— A napokban meglátogattam a megyei gör. kath. plébániákat. Nagyhalmágyon a templomban, egy rámában 105 darab érckarikába foglalt ereklyét találtam. Az ereklyék mindenike alatt fel van tüntetve azok eredete. Érdeklődésemre a plébános elmondottá, hogy a gyűjtemény, melynek egy, részben szétszedett társát kőrösbányai otthonában őrzi, 1848-ban került a gör. katolikusok birtokába. Addig a halmágyi róm. kath. egyház tulajdona volt. Az 1848-as forradalom alkalmával a nagyhalmágyi templomot felgyújtották. A lángok közül mentette ki a két táblán összegyűjtött ereklyéket egy akkori görög katolikus pap.
— A gyűjtemény így szállt utódról-utódra — folytatta Radu esperes — s így bukkantam rá most én. Hogy a relikviák milyen értékesek, azt bizonyítja az egyháztörténelem is, mely feljegyzi, hogy 1780 dec. 28-án dr. Edmund Fejér Episcopus Tejeuzis Bécsben kelt oklevelet adott ki, amelyben igazolta azok valódiságát. Román pünkösd után a lugosi püspöknek fogom benyújtani őket, ő fog majd dönteni azok sorsáról. Lehet, hogy visszakerülnek a róm. katolikusokhoz, de az is lehet, hogy továbbra is a mi birtokunkban maradnak.

  1931. június 12. AUTÓ ÉS FARKAS KARAMBOLJA. Dévai tudósítónk jelenti: Különös farkaskaland történt az elmúlt éjjel Szentandrás község határában. Dr. Bejan Romulus prefektus és Draghiciu rendőrkvesztor autóval Szentandrásról Déva felé indultak és már jó néhány kilométernyire voltak a községtől, amikor egy hatalmas farkas nekiugrott az autó lámpájának és felkapaszkodott a hűtőkészülékre. A sofőr nem vesztette el lélekjelenlétét, azonnal gázt adott a motornak, mire a lendület következtében a farkas az autó kerekei alá került. Az utasok a különös és kénytelen farkasvadászat után kiszálltak az autóból, a farkast 12 revolverlövéssel megölték. A könnyen került zsákmányt a prefektusi autó Dévára szállította.

  1931. július 16. Sorozatos betörések Déván. Déváról jelentik:
  Néhány nap óta sorozatos betörések tartják izgalomban Déva város lakosságát. Tegnapelőtt reggel 5 óra tájban Fekete József dévai nyomdász arra ébredt, hogy ágya előtt egy katona áll, karján az ő ruháival. Fekete kérdőre vonta a korai látogatót, mire az illető a ruhákat a földre dobta, az ablakon keresztül elmenekült. Ugyanezen nap este Lukács Berta lakását is felkeresték a betörők. Míg az asszony a szomszédos szobában tartózkodott, az utcafelőli szobából a betörők mintegy 10. 000 lej értékű holmit loptak el. Megállapítást nyert, hogy a betörők itt is az ablakon keresztül hatoltak a szobába és ugyanezen az úton távoztak el. A harmadik jelentősebb eset színhelye Sebastian Ádám dévai autótaxi-tulajdonos lakása volt. Ide a tolvajok éjjel egy óra körül hatoltak be. Itt is a nyitott ablak szolgált a behatolás útjául. Jellemző a tolvajok merészségére, hogy dacára annak, hogy a hálószobába jutottak, amelyben Ádám és felesége aludt, nyugodtan hozzᬠfogtak a munkához. Miután magukhoz vettek egy pár cipőt és egy ébresztőórát, az egyik szekrény felfeszítéséhez kezdtek. Ez a művelet némi zajjal járt, úgy, hogy az asszony felébredt. Első pillanatban azt hitte, hogy férje kelt fel. Szólt is hozzá, de választ nem kapott. Mielőtt a férj mély álmából magához tért volna (megelőzőleg két nap és éjjel volt úton), a tolvajok az ablakon keresztül kereket oldottak. A rendőrség széleskörű nyomozást indított a sorozatos betörések tetteseinek kézrekerítésére.

  1931. augusztus 7. Betörtek a dévai vasúti vendéglőbe.
  Dévai tudósítónk jelenti: Keddre virradó éjszaka ismeretlen tettesek betörtek a dévai vasúti vendéglőbe. A hálószobát a vendéglőtől egy konyha választja el, s bár a vendéglős ott aludt, még sem halott semmi zajt. Az udvaron két hatalmas komondor volt megkötve s azok is ugattak.
  A szobában egy kisebb eb volt, amelyet a betörők magukkal vittek s csak kedden délután tért vissza a kutya betegen. Úgy látszik, a kisállatot, valamivel megetették. Egy zsákban elvittek egy, csomó dohányt, a legfinomabb cigarettákat pakolták be és egy-egy üveg rumot, dugtak be tarisznyájukba. A betörő még arra is ráért, hogy egy üveg kracherlit kiigyon, mert a vendéglős reggel, amikor a betörést felfedezte, ott talált egy üres üveget. A rendőrség kihallgatta a ház személyzetét, illetve a cselédet, azonban eddig még semmi eredmény. Stein vendéglős kára meghaladja a 15. 000 lejt.

  1931. szeptember 1. EMBERI HOLTTEST A MAROS PARTON. Déváról írják: Tegnap reggel Déva szomszédságában, a harói határban a Maros emberi holttestet dobott a partra. A vizsgálat megállapította, hogy az illető Kéménd községből való földműves, akinek fején kemény ütések nyomai látszanak. Nagy a valószínűsége annak, hogy a szerencsétlen ember bűntény áldozata. A nyomozást bevezették.

   1931. október 1. Egy hunyadmegyei földbirtokos öngyilkossága. Dévai tudósítónk jelenti:
  Igaz Kálmán földbirtokos nem régiben még vagyonos ember, tegnap délelőtt a Déva közvetlen szomszédságában lévő Marossolymos közelében a Maroson átvezető hídról a folyóba ugrott. Igaz Kálmán tettének rugója gazdasági összeomlásában keresendő. Holttestét még eddig nem találták meg. Az életunt 70 év körüli férfi, aki a megye életében hajdan jelentős társadalmi pozíciót töltött be, a megye legelőkelőbb családjaival állott közeli rokonságban.
                                             **********************************
  A dévai kereskedelmi tanács a munkanélküliekért. Tudósítónk jelenti:
A dévai kereskedelmi tanács tegnap megtartott választmányi ülésén behatóan foglalkozott a tél folyamán beálló munkanélküliség kérdésével s elhatározta, hogy miként tavaly, úgy az idén is a legmesszebbmenő támogatásban fogja részesíteni a munkanélkülieket.

   1931. október 30. A Déva mellett fekvő Bácsi község magyar lakosságának régi óhaja teljesült vasárnap, a bácsi magyar "Kálvin-ház" felavatásával. A felszentelési aktust Baczó esperes végezte s részt vettek azon a ref. lelkészi kar, a magyar párt részéről dr. Meskó Miklós. A hunyadmegyei nőszövetség nevében Thoroczkay Ferencné tartott meleghangú beszédet.
                                                                         ***********************************
  DÉVA KÖZPONTTAL MEGALAKULT A NYUGDÍJASOK EGYESÜLETE. Tudósítónk jelenti: Tegnap délután Déva központtal megalakult a hunyadmegyei nyugdíjasok egyesülete, amely már be is jelentette csatlakozását a kolozsvári anyaegyesülethez. A nyugdíjasok, akik a megye minden részéből szép számban jelentek meg, a vezetőséget a következők személyében választották meg: Elnök Candrea Valér ny. subprefekt, ügyvezető elnök Herbai Ágoston ny. primár, jegyző Sólyom Ferenc nyug. jegyző, tiszti ügyész dr. Creciunas Rudolf nyug. táblabíró.
A tagdíjat 5000 lej nyugdíjig havi 20 lejben, azon felül pedig 40 lejben állapították meg.

  1931. november 5. Vasárnap szentelte fel Balan metropolita az újonnan épült dévai görög keleti templomot. Déváról jelentik:
  Az újonnan épült dévai görög keleti templomot, amelynek falait Pop Sándor festőművész, a kolozsvári képzőművészeti iskola igazgatójának bizánci stílusban festett gyönyörű freskói ékesítik, vasárnap szentelte fel dr. Balan metropolita. A fényes egy házi ünnepség délelőtt fél órakor vette kezdetét istentisztelettel, amelyet dr. Balan metropolita celebrált nagy papi segédlettel. 12 óra 30 perckor a prefektúrán fogadás volt, amelyet a kaszinóban közebéd követett.
  Este fél 10 órakor a városi színházban vallásos hangverseny volt. A hangversenyt este 11 órakor az oltáregyesület rendezésében a kaszinó emeleti helyiségében tombolával egybekötött táncmulatság követte.

  1931. november 18. A letartóztatott dévai kommunisták közül 11 gyanúsítottat szabadlábra helyeztek, 19 ellen pedig 30 napos vizsgálati fogságot rendelt el a törvényszék. A 9 napja éhségsztrájkot tartó Gombó Samut tegnap mesterségesen kezdték táplálni. Déva. (Az Ellenzék tudósítójától.)
Az egész Hunyadmegyére kiterjedő kommunista mozgalom letartóztatott harminc vádlottját a rendőrségi kihallgatás után átadták az ügyészségnek, melynek részéről Spireanu vizsgálóbíró tizenegynek elrendelte szabadlábra helyezését.
  Gombó Samu, akit már az első pillanatban letartóztattak annak dokumentálására, hogy az ügyhöz semmi köze sincs, éhségsztrájkba lépett. Kilenc napja semmit sem evett Gombó, de még csak nem is ivott, úgy, hogy szervezete teljesen legyengült s tegnap már mesterségesen kezdték táplálni.
A 19 letartóztatott ellen 30 napos vizsgálati fogságot rendelt el a törvényszék vádtanácsa. A vádtanácsi döntés következtében az alábbiak maradtak 30 napig vizsgálati fogságban: Kökössy Vilmos, Gombó Samu, Moskovitz Ferenc s felesége, Györfi József, Nagy Sándor, Nagy Péter, Furka Balázs, Tusa Ioan, Génád Henrik, Génád Vilmos, Lobi László, Man György, Popa Constantin, Szentes János, Varga Pál, Moldvai Ró¬bert, Weil Sámuel és Pápai Sándor.

  1931. november 24. Másfél évi fogházra ítélték a dévai csángótelep tolvaját, aki annyi betörést és lopást követett el, hogy fel sem tudta sorolni valamennyit. Déva.
A dévai rendőrség, pár héttel ezelőtt elfogta Ganea Alexandru csángótelepi lakost, aki másfél esztendő óta abból élt, hogy a csángó telepeseknél betöréseket követett el.
  Az utolsó időkben már annyira vitte a dolgot, hogy az éjszaka leple alatt sertéseket hajtott el a gazdáktól s mindezt olyan ügyesen tette, hogy senki sem tudta elfogni. A dévai rendőrség azonban, melynél a csángótelepesek sommásan jelentették a lopásokat, egy teljes hétig nyomozott a tettes után és végre is sikerült elfognia azt.
  Az elfogatás alkalmával Ganea Alexandru éppen lopási körútjáról igyekezett, hazafelé s amikor a rendőrt meg ¬látta, az erdő felé futott, de a rendőrnek sikerült utolérnie és el fognia.
  A dévai törvényszék büntető bírósága tegnap tárgyalta az ügyet. Amikor az elnök felszólította a vádlottat, hogy sorolja fel betöréseit és lopásait, Ganea azt válaszolta, hogy a legjobb akarata mellett sem tud azok számára visszaemlékezni, mert másfél év hosszú idő. A törvényszék Ganeát másfél évi fogházbüntetésre ítélte.

  1931. december 18. JÓVÁHAGYTÁK DÉVA VÁROS JÖVŐ ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉT. Tudósítónk jelenti: Tegnap hagyta jóvá a felsőbb fórum Déva város 1932. évre előirányzott költségvetését, amely 6.549.233 lej bevételt és ugyanannyi kiadást ír elő. A költségvetés fontosabb tételei: a bevételeknél állami hozzájárulások adók beszedéséből 1.200.000 lej, vágóhídi bevételek 410.000, járdaadókból 420.000, vámokból 280.000, a város tulajdonát képező épületek béréből 900.000 és előre nem látott bevételek 50.000 lej. A kiadásoknál: tisztviselők fizetésé 1.038.000 lej, nyugdíjasok illetménye 154.860, épületek javítására 100. 000 (szemben az ez évi 234. 500 lejjel), városi ingatlanok utáni adó 180.000. Iskolák és óvodák fenntartásához hozzájárulás 200.000, kisebbségi iskoláknak 50.000, tűzoltó alapnak 100.000, közvilágítás 310.000, utak javítására és jó karban tartására 1.051.633 lej.
                                               *******************************************
   Három évig tartó per egy szál krizantém miatt. Déváról jelenük: Egy dévai tisztviselő ezelőtt három esztendővel leánya sírjára szép krizantémot ültetett. Pár nappal ezután a virágnak nyoma veszett. Már-már lemondtak a tolvaj kézre kerítéséről, amikor a szülőket névtelen levélben figyelmeztették arra, hogy a temető közelében lakó egyik asszony ablakában virul a virág. A szülők fölismerve a virágot, jelentést tettek. Három évig húzódott a per, míg végre tegnap meghozták az ítéletet, mely szerint a tettest háromnapi fogházra és 1000 lej pénzbüntetésre ítélték.

   1932. január 27. Himnusz-per Piskin. Irredenta pert kovácsoltak a piskii katolikus kántor ellen. (Déva, január 25.)
  Újévkor a piskii katolikus kántor, mint más ünnepi alkalmakkor, a templomban orgonázott. Aki nem figyelte a kántor minden ténykedését s egy kicsit az újévi áhítatnak is átadta magát, az nem hallott semmit, az nem vett észre semmit. Igen ám, de vannak szemfüles emberek, akiknek a révén szárnyra kelt Piskin, hogy a kántor a templomban a magyar himnuszt intonálta. S ebből formális per keletkezett. Kihallgat¬ták a kántort, a templomban lévőket s másokat. De nem mindenkit hallgattak ki, aki benn volt a templomban. Hogy milyen módon válogatták ki a szavahihető embereket, arról nem beszélhetünk, mert nem is tudjuk, hogy kiket kérdeztek meg, de különben is az a hatóságok dolga.
  De, hogy ne nagyon ijedjünk meg a pertől — jóllehet Göblyös Antal kántor ellen a per már a dévai ügyészségen van — az alábbiakban ismertetjük a tényállást, szigorú tárgyilagossággal:
  Minden zenész ember tudja, hogy amikor orgonához ül, az eljátszandó darab elején és szakaszok közben végig fut ujjaival a billentyű¬kön. Olyan formán megy ez, mint a cigány hegedűjén a cifrázás. Néhány ilyen akkord a vallásos énekbe belecsúszott a magyar himnuszból is. Egészen öntudatlanul. A kántor vallomása szerint ez más énekből és máskor is és több alkalommal is becsúszott, sőt a román himnuszból a legtöbbször. S csak akkor eszmélt arra, amikor figyelmeztették, hogy milyen melódiát csalt ki az orgonából. Most sem tudta, csak amikor meglökték. Igaz, hogy ez nem volt a himnusz, csak néhány akkord, aminek zeneileg is csak annyi értéke van a maga sajátságát illetőleg, mint bármilyen más melódiatöredéknek, más billentyűfuttatásnak.
  Mindenesetre jellemző, hogy ebből a néhány akkordból még 1932-ben is peranyagot lehet készíteni.
  Reméljük, hogy ítéletet már nem, hiszen a himnusz eljátszását a büntetőtörvény sem tiltja el.

   1932. február 25. Az erdélyi állatkivitel leküzdhetetlen nehézségekkel küzd. Déváról jelentik:
A háború utáni általános védő-vámpolitika legfőbb törekvése az volt, hogy egyrészről támogassa a belföldi termelést, másrészről rekompenzációs alapon biztosítsa a külföld felé irányuló forgalmat. Románia közgazdaságát nagy veszteség érte azáltal, hogy kiviteli lehetőségei az utóbbi hónapokban nagyon megcsappantak, az erdélyi mezőgazdaság egyik legfontosabb bevételi forrása az állatexport volt, a dévai Seiger cég ezelőtt három évvel egymaga annyi élőállatot exportált Amerikába, mint amennyit most a kontingentálás egész Románia részére tesz lehetővé. Elveszett a francia és olasz piac is, ezzel szemben az iparcikkek behozatala még mindig nincs kontingentálva. Feltétlenül szükséges, hogy az export és import junktimba kerüljenek egymással és a kormánynak gondoskodnia, kell arról, hogy a román gazdák érdekei az egyezmények kötése alkalmával nagyobb védelemben részesüljenek.

  1932. július 18. Az elszakított Csernakeresztúr s a megfélemlített Piski. (Déva, július 16.)
  Hunyad megyében, amíg dr. Meskó Miklós megyei alelnök vezetésével a párt vezetői a Zsilvölgyében tartottak gyűléseket, addig ugyanakkor dr. Martonossy György vezetésével több lelkes tag a Cserna-völgyét látogatta meg vasárnap, Csernakeresztúron a szövetkezet helyiségében tartottak lelkes gyűlést. Beszédeket mondottak dr. Martonossy György, Péntek Elek és Borbély Ferenc dévai csángóbíró. A nép egyhangúlag nagy lelkesedéssel hallgatta meg a beszédeket. A beszélgetések alatt kiderült az is, hogy a községi választások során Csernakeresztúr egy nagy részét Alpesteshez csatolták, jól lehet, nagyon messze van egymástól a két község s ezeket, a szavazókat nem vették fel sehol sem, úgyhogy 30-40 szavazat vész el így a magyarság kárára. Elmondottak a csernakeresztúriak azt a sérelmüket is, hogy miután a földjeik öt község határában feküsznek, a helyzet az, hogy a csernakeresztúri gazdálkodó öt község terheit kell, hogy hordozza a község szerencsétlen beékelt helyzete következtében. Dr. Martonossy György megígérte, hogy a község részére ebben az ügyben a kérvényeket elkészíti s illetékes helyeken el fog járni s a Magyar Párt módját fogja ejteni annak, hogy ezt a kiáltó sérelmet valahogyan megszüntessék.
  Ugyancsak lelkesedéssel fogadták a Magyar Párt vezetőit Alpestesen és Rákosdon. Mindkét helyen szép gyűlést tartottak. A Cserna völgyében a magyarság szintén teljes lelkesedéssel áll a magyar lista mellett.
  Sokkal nehezebb a helyzet a Déva melletti Piskin, amit az idegen ember csak arról ismer, hogy vasúti gócpont. Most már mindenki tudja azt is, hogy katolikus kántor Himnusz-pere miatt a lakosságot megfélemlítették. Áthelyezéstől félnek az egyszerű vasutas emberek s ez az érzés olyan erős, hogy néha még a templomba járástól is elriasztja az embereket. Ezzel a megfélemlített felfogással szembe kell helyeznünk éppen Piski egyik tekintélyes és öreg román közéleti férfiénak egyik kijelen¬tését, amely szerint elhagyta Piskit az az ember, aki csak átka volt az egész községnek, s aki egyedül szította a nemzeti ellentéteket, úgy, hogy a magyarság most teljes szabad lelkiismerettel szavazhat oda, ahová akar, hiszen csak akkor lesz védelme minden igazságtalan áthelyezés ellen, ha a magyar képviselő védheti meg a parlamentben.
  Zsilvölgyi bányászgyermekek nyaralnak Kendeffy Gábornál. A zsilvölgyi gyűléseken a vezetők felemlítették, hogy a magyar lista vezetője: gróf Kendeffy Gábor őraljaboldogfalvai birtokán szegény gyermekek részére nyaralót állított fel. Ebben a nyaralóban az idén 18 zsilvölgyi és két vajdahunyadi szegény sorsú gyermek nyaral, akiket a nemes gróf és az áldozatkész grófné orvosi vizsgával választott ki a legszegényebb bányász-nép soraiból

1932. július 21. A Maros áldozata. Dévai tudósítónk jelenti:
Pfendler József dévai villanyszerelő több társával együtt fürdött a Marosban Déva közelében szombaton délután. A szerencsétlen fiatalember mélyebb vízbe tévedt s társai láttára elmerült s többet nem látták. Holttestét csak hétfőn fogták ki Baláta közelében. Szüleit borzasztó gyászba borította fiuk szerencsétlensége, egyik testvére ugyanis a tavaly önkezével vetett véget életének. Az Aradon lakó szülők iránt általános a részvét az egész városban.

  1932. július 30. Egy hamis kétlejesért csomó papírt és munkát pazarolnak el a hatóságok.
  A dévai rendőrkvesztúrán hamis 20 lejest is őriznek mintául. (Déva, július 28.) Ahogy mondani szokták, nyílt titok, hogy rengeteg 20 és 2 lejes hamis pénz van forgalomban. Az úgynevezett hamis pénzekhez már annyira hozzászoktunk s olyan kevés alkalmunk van egyáltalán pénzt látni, hogy nem sokat törődünk azzal, hogy hamis vagy valódi pénzt kapunk, hanem azonnal igyekezünk túladni rajta. Igaz, hogy a mai viszonyok között ez az igyekezet nem is rajtunk, hanem a hitelezőkön és a körülményeken múlik, mert ahogy kezünkbe kerül a valódi vagy hamis pénz, kénytelenek vagyunk túladni rajta.
  Nem ilyen könnyen tette túl magát azonban egy hamis 2 lejesen a dévai törvényszék Antoche nevű tisztviselője. Buza Ludovic törvényszéki apródot valami bevásárlásért küldte el s az egy hamis 2 lejest hozott vissza a tisztviselőnek. Erre Antoche úr, aki úgy látszik nem volt hajlandó megtűrni, hogy a sok hamis 2 lejes mellett még ez az egy is elszaladjon vagy az is lehet, hogy nem volt tudomása, hogy más hamis 2 lejes is van forgalomban, fogta magát és ismeretlen hamistó ellen feljelentést tett az ügyészségen, természetesen az aktához csatolva a szép és majdnem élethű hamisítványt, ami mellesleg megjegyezve, a hamisítóknak teljesen dicséretükre válhatok.
  Az ügyészség azonnal áttette a rendőrségre az ügyet. A rendőrség kihallgatott egy kereskedőt s egy utcai fagylaltárust, akiktől állítólag kapta a szolga a hamis pénzt. Egyik sem emlékszik, hogy ő adta volna vissza, a bizonyítás pedig lehetetlen. Közben a dossziér egyre növekszik a rendőrségen, egy egész csomó papírt és munkát pazarolnak rá, pedig a nyomozást vezető Chiritoi komiszár is tudja, hogy az egész dolog hiábavaló, mert a hamisítókat nem így kell elfogni. Van még a dévai rendőrségen egy hamisítvány-minta a Mihály király képével ellátott 20 lejesből, ami — miután megmutatják — valóban igen eredeti készítmény s ember legyen a talpán, illetve ne legyen, aki ne fogadja el — csak adnának egy zsákkal belőle.
  Az eljárás tehát még folyik s kíváncsiak vagyunk, hogy az akta hol fog megakadni, illetve mivel fog végződni az utolsó írás az iratcsomóban. Valószínűleg azzal, hogy a készítőknek a helyét kell kinyomozni, mert ellenkező módszerrel sohasem lehet ebben az ügyben zöldágra vergődni.

  1932. szeptember 22. Mivel egymást érték a betörések, kidobolták, hogy 1000 lej jutalmat kap az, aki a betörőket kézre adja. 
A piskii római katolikus templomba ismeretlen tettesek betörtek. Felfeszítették a Szent Antal perselyt s minden tartalmát elvitték. Csak közelebbről törtek be Ádámút vasúti tisztviselőhöz, akitől több mint 6000 lejt loptak el. Egy piskii tisztviselő autójáról egy éjszaka leszerelték a klaxont, ami szintén vagy 4—5000 lej értéket képvisel. Hasonlóképpen jártak el egy Ladar nevű tisztviselővel is, akinek házából éjnek idején szintén nagy értékű autógumit vittek el. Mindehhez hozzájárult még az is, hogy a piacon lévő Légenyi-féle trafikba is be akartak törni. Valami azonban megzavarhatta őket, mert abbahagyták s nem hajtották végre. Annyit a lakosság megállapított, hogy egy háromtagú társaság hajtja végre ezeket a betöréseket s mivel mindezek szinte naponkint egymásután történtek, az egyik károsult fogta magát és kidoboltatta, hogy 1000 lej jutalmat ad annak, aki a tolvajokat kézre adja.
  Eddig tudtuk, hogy dobbal nem lehet verebet fogni. Most elválik, hogy lehet-e tolvajt fogni, vagy nem. Mert, ha nem, úgy mégis azoknak van igazuk, akik rendőrséget akartak Piskinek. Jelenleg ugyanis a csendőrség tartja fenn a rendet Piskin, s úgy látszik, nem a legjobb eredménnyel. Maga a dévai rendőrkvesztúra is azon a véleményen volt, hogy Piski részére rendőrség kell, mivel a betörők elszaporodása Piski után Déva közbiztonságát is ve¬szélyezteti.

  1932. október 9. Ganzék hengergyárat szerelnek fel Vajdahunyadon. (Déva, október 7.)
  Vajdahunyadon az új csőgyár építése javában folyik. Az első része már teljes szépségében pompázik s most fognak hozzá a gyár második részének építéséhez, amely 8 méterrel magasabb lesz, mint a gyár első része. Az új csőgyár összesen 120 méter hosszú és 52 méter széles területen fekszik s a legmodernebb kivitelben van tervezve.
A vajdahunyadi vasgyár e csőgyárral kapcsolatosan tárgyalásokat folytat a budapesti Ganz céggel abban az irányban, hogy Vajdahunyadon Ganz-ék új hengergyárat is felszerelnének, amelyben mindennemű hengerelt vas- és acél dolgokat készítenének, amivel elérik azt, hogy Vajdahunyadon mindennemű vas- és acélmunkát elő lehet állítani a legjobb kivitelben s a legnagyobb mennyiségben, úgy, hogy ez által Vajdahunyad Románia legnagyobb ipartelepe lesz.
  Értesülésünk szerint Ganék már szerelik a hengergyárat Budapesten s így remény van arra, hogy jövőre teljesen készen lesz úgy a csőgyár, amely szintén egyedüli lesz Romániában, mint a hengergyár, amivel együtt Vajdahunyad virágzása úgyszólván örökre biztosítva van.

  1932. december 6. A feltámadott tehén esete a törvényszék előtt.
  Déváról jelentik: Évekkel ezelőtt Popa Joan tamasesdi lakos egy tehenet vásárolt Tulea Joan kéméndi gazdálkodótól. A vétel alkalmával a járlatot is szabályszerűen Popa Joan nevére írták, aki azonban később visszakövetelte a tehén eladási árát, azzal az indokkal, hogy a tehén időközben megdöglött. Tulea Joan azonban nem volt hajlandó a vételárat visszafizetni, amiért Popa Joan a járásbírósághoz fordult, ahol orvosi bizonyítvánnyal igazolta, hogy a tehén a vétel alkalmával is beteg volt s így az elpusztulása valószínű. Konkréten azonban négy tanú esküdött meg arra, hogy a tehén megdöglött s így a járásbíróság a tehén árát visszaítélte Popa Joan gazdálkodónak. Az eladó károsult azonban erre nem maradt tétlen, hanem csalás miatt feljelentette a vevőjét és tanukat hozott arra, hogy a tehenet a dévai csángótelepen látták, tehát a tehén nem döglött meg, hanem a vevő újból eladta.
   A dévai törvényszék Giosanu—Bota-tanácsa ma foglalkozott a már egyszer elparentált, és megdöglött tehén ügyével s nagy derültséget keltett a vevő kihallgatása, aki minden kérdésre „lehet” szóval felelt. Az elnök feltette a kérdést, hogy megdöglött a tehén, eladta, vette, szokott sokszor tehenet venni, él-e még a tehén s ezekre, a kérdésekre Popa mind „lehet" szóval válaszolt. Tulea Joan új tanúi most már azonban kétséget kizáróan állították, hogy a tehén most is él és a dévai csángótelepen van, amiből nyilvánvaló, hogy Popa Joan csalni akart. A bíróság azonban most már óvatos volt s az ítéletet a további bizonyításig elhalasztotta.

  1933. január 19. Kiskorúak utazó tolvajbandáját leplezte le a dévai rendőrség.
  Az erkölcsök mély süllyedtségéről rántotta le a leplet a dévai rendőrkvesztúra Chiritoi Constantin nevű ügyes komiszárusa, aki kiskorúak bűnszövetkezetét fogta el. Déván már régen nyomoznak egy betörőtársaság után, amely nagyon sokszor és nagyon sok helyen tört be s a melynek sehogy sem tudtak eddig a nyomára akadni. A napokban aztán egy dévai úrilánytól 300 lejt loptak el s ez a lopás, vitte horogra a tetteseket. Két 11-12 éves kis leány is közrejátszott a lopásban, amelynek eredményét egy Varga Lajos nevű fiatal suhancnak adták át. Amikor kivallatták, ez a Varga elszólta magát, ami mindjárt nyilvánvalóvá tette, hogy más lopásokat is elkövettek.
  A kihallgatás után aztán sikerült megállapítani, hogy a dévai katolikus templomba nem kevesebbszer, mint háromszor törtek be s nemcsak a perselyek tartalmát dézsmálták meg, hanem az oltáron lévő tabernákulumot is felfeszítették s értékes kelyhet és más tárgyakat emeltek el. Kiadta a társait is, a két kisleányt és egy Aurél és Jancu Lázár nevezetű suhancokat. Állandóan úton voltak s nemcsak erdélyi, de regáti nagyobb városokban is értékesítették a holmikat, így utaztak Szászvárosra, Galatba és Bukarestbe is.
  A lopott holmik egy részét Szászvároson megtalálták s most Chiritoi komiszár a tettesekkel Bukarestbe utazott, hogy ott is nyomára jöjjön a „raktárnak". Valószínű azonban, hogy a városokban még több orgazdával is összeköttetésben álltak a kiskorú tolvajok.

  1933. február 3. Ródlikatasztrófa Déván.
  Vasárnap a dévai temető háta mögött levő, úgynevezett Ghila-dombon tragikus kimenetele volt a ródlizásnak. Egy Sebestyén Sebestyén nevű csángó gazda szánkójával nyílsebesen lefelé száguldott a dombon s útközben elütötte Nemes Imre nevű fiatalember ródliját. A fiatalember nem tudott kitérni s így a hatalmas bob-szánkó egyenesen lábszárának ment s azt egész hangos roppanással eltörte. Az összeütközés olyan nagyarányú volt, hogy a fiatalember magas ívben felrepült s leesés közben a szemöldökcsontja is megrepedt, úgy, hogy azonnal elöntötte a vér. Kórházba szállították, ahol az első pillanatban nem tudták megállapítani, hogy a láb hány helyen tört el.
  Ugyancsak azon a helyen és napon Schreiber Győző nevű iparos a ródlipálya melletti drótkerítésnek ment neki ródlijával s olyan erővel, hogy a drót elszakadt s Schreiber Győzőnek a torkán s orrán a húst teljesen összeroncsolta, őt is azonnal a kórházba szállították, ahol bekötözték sérüléseit.

  1933. február 17. Az ország gazdasági helyzete a dévai Seiger G. Utódai Rt. leépítésének tükrében. Ezelőtt két évvel hatszor akkora volt a Seiger-cég exportja, mint most az egész Romániáé. (Déva, február 16.)
  A dévai Seiger G. Utódai R. T. Az ország legnagyobb húsexport cége. Exportja valamennyi más cég exportját messze túlszárnyalta s csak Déván több, mint 100 embert foglalkoztatott. A gazdasági váltság most ezt a céget is arra kényszerítette, hogy a leépítésnek a módszeréhez folyamodjon, ha nem akarja bevárni a csendes és végleges összeomlást.
  Az export ugyanis, amire a cég egész berendezkedését építette, ezelőtt két évvel megszűnt s egy éve, úgyszólván — a régi arányokhoz viszonyítva — teljesen szünetel. S mivel az összes vállalatok az exporthoz növekedtek, illetve létesültek, az export csökkenésével és megszűnésével azokat is meg kellett szüntetni. Így a cég leépítette a petrozsényi, a vajdahunyadi s a temesvári két fiókot s a dévai egyik mészárszéket, s ahogy Seiger Bernát, a cég vezérigazgatója mondotta, az egyedüli mészárszéket is csak a 100 éves múlt miatt nem zárja be.
  Igen érdekes, hogy ez a hatalmas cég, amelynek működése egész Erdély s ezen keresztül az egész Románia gazdasági életében olyan nagy befolyást gyakorolt, s amely több mint 100 embernek adott kenyeret, ma a régi exportjának a két százalékát teljesíti. Számokban ez azt jelenti, hogy az export idejében havi 30-35 millióért vásároltak szarvas-marhákat, ma pedig 150. 000 és 300. 000 lej az a legmagasabb összeg, amit erre kiadnak, vagyis hatszor akkora volt a Seiger-cég exportja, mint most az egész Romániáé, ami nem is csodálható, ha tudjuk, hogy az export idején heti 5000 darab ökröt exportáltak, míg most a kontingens heti 100 darab ökör. Ezt az 5000 ökröt Ausztriába, Olaszországba, Csehországba és részben Franciaországba exportálták s most ezek az ipari államok teljesen elzárkóznak a mezőgazdasági államok exportjától, mivel ők maguk akarják szükségleteiket előteremteni.
  A fiókokon kívül a Seiger-cég kénytelen volt átadni a szappangyárát, ahol a havi két vagon faggyút dolgozták fel s a hentesárugyárat is tulajdonképpen csak emiatt építették. Csak magában a jéggyár s a hűtőberendezés másfélmillió invesztíciót jelent, ami most teljesen értéktelenül és kihasználatlanul hever. S az alkalmazottak 75 százalékának felmondtak. Ma alig 25—30 ember van a cégnek a szolgálatában s még azoknak sincsen kellő munkájuk.
— Ha milliókat ígérnének, akkor sem építeném fel újra az üzemet — fejezi be felvilágosító nyilatkozatát Seiger vezérigazgató. Mert könnyű tisztviselőt felvenni és könnyű egy gyárat megindítani, de beszüntetni és tisztviselőket, embereket elbocsátani — kimondhatatlanul nehéz. Íme az ország gazdasági helyzete a dévai Seiger-cég leépítésének tükrében.
K. K.

  1933. április 16. Groza parasztszervezete húsvéti kongresszust tart Déván. Déváról jelenik:
  A Frontul Plugarilor mozgalom, amelyet Groza Péter, volt miniszter irányít, húsvét harmadnapjára kongresszust jelentett be. A kongresszuson, hír szerint, részt fog venni Brádtól a Zsilvölgyéig az összes községek képviselete, nem is egy személyt küldve el, továbbá a regáti Gorj megyéből, majd Szeben- és Fehér megyékből, ahová ez a mozgalom eljutott és gyökeret vert. A vezetők már előre megállapították a hatalmas felvonulás tervét, kimondva, hogy Déva felé oszlopokban fognak menetelni és találkozni.
  A dévai piacon, a felvonulás kedden reggel 10 óráig tart, azonban a piacon is megőrzik az oszlopokat, amely rendszerrel a dévai piacon 35. 000 embert lehet elhelyezni. Ha nem is fog talán ennyi tömeg összejönni, annyi azonban bizonyos, hogy eddig nem látott tömeg készülődik húsvét harmadnapjára, Dévára, ahol 600 mócból álló külön karhatalom fogja a rendet fenntartani.
  Ezzel a kongresszussal függ össze, hogy Groza Péter dr. volt miniszter, aki a mozgalom vezére, a napokban hat év után először Bukarestbe utazott, hogy a népgyűlés megtartása elé tornyosuló akadályokat elhárítsa.

  1933. április 23. Piskin is „eredményes” volt a vasutasok nyelvvizsgája. Dévai tudósítónk jelenti:
  Piskin is nyelvvizsga alá vetették a régi kipróbált vasúti alkalmazottakat, akiknek talán egyedüli hibájuk az, hogy nem tudják irodalmi pontossággal az állam nyelvét. Az egyik munkás talpraesetten a következőket felelte: Nem tudok ugyan románul jól beszélni, de dolgozni tudok. Ez azonban nem használt, mert a munkások közül négyet véglegesen menesztettek. Ezek: Varga Ferenc 12 évi szolgálattal és 2 gyermekkel, Góc Imre 22 évi szolgálattal és 2 gyermekkel, Székely Lajos 15 évi szolgálattal és 3 gyermekkel, végül Poller Péter 27 évi szolgálattal és 2 gyermekkel.
Ugyancsak véglegesen elbocsátották az alkenyéri kútmestert. A fűtőházban állítólag még vagy nyolc szakmunkásnak az elbocsátásáról beszélnek, ami csak növelné azt a katasztrófát, amit az újabb nyelvvizsga jelent az erdélyi vasutasságnak.

  1933. November 8. „Az elnémult harangok klasszikus földje“ (Déva, november 7.)
  Röviden beszámoltunk a Magyar Párt hunyadmegyei tagozatának szombati közgyűléséről, amely a lelépő Cs. Lázár László helyett dr. Meskó Miklóst választotta elnökké. Most Meskó dr-nak a közgyűlésen elmondott nagyérdekű beszédét ismertetjük az alábbiakban: Dr. Meskó Miklós a hunyadmegyei magyarság négy évéről számolt be. Háttérnek az általános helyzetet vázolta. A Maros, Sztrigy, Cserna és Körös mentén — mondotta — egy ősrégi, minden más ma itt élő nemzetet megelőző magyar kultúrájú, összefüggő, mesterkétlen őstelepülésű népláncolatot találunk, templo¬maikkal, iskoláikkal, ősi kúriákkal és közönségükkel, amely az úgynevezett magyar elnyomatás korában nem a maga néphatárait feszítette széjjel, fel a havasokig, nem a környező román népet magyarosította el, hanem ő maga húzódott vissza egészen templomai küszöbéig.
Amikor az új uralom erre a földre kiterjesztetett, már e templomok küszöbét is felverte a gyom. Ez az elnémult harangok klasszikus földje.
  Ha az új állam alapkövébe letett okmány parancsait, a gyulafehérvári határozatokat s a párisi szerződéseket betartották volna, úgy ez a munka egy tisztességes, kölcsönösen termékenyítő, egymást serkentő verseny lett volna a három erdélyi nép kultúrája között, azonban mindannak az ellenkezője történt, amit Maniu Gyula Fehérváron 1918. december 1-én megígért. Mi hunyadmegyei magyarok — mondja a jelentés — e közgyűlés pódiumáról teljes elkeseredéssel vádat emelünk Maniu Gyula és társai ellen — erdélyi román testvéreink ellen — és tetemre hívjuk őket az erdélyi kormányzatuk alatt is velünk szemben elkövetett, általuk is már előzetesen mélyen megvetett ama cselekményekért.
  Száműztek nyelvünket iskoláinkból és igazságszolgáltatásból, hogy elveszik erőszakkal gyermekeinket, mintha nekik nem lenne elég gyermekük. Janicsárokat, nemzetárulókat, renegátokat nevelnek és azoknak, akik hűek akarnak maradni nemzetükhöz, kezéből kiütik az utolsó falatkenyeret. Azt mondjuk, amit Maniu Gyula mondott: Jog nélkül, mi azonban teljes joggal.
  Az egyházak nagyon súlyos anyagi helyzetben vannak. A felekezeti iskolák is küzdenek s az anyagi leromlás lejtőjére kerültek, éppen a mi szegénységünk miatt. Kulturális teljesítményüket pedig végzetesen rontja az államnyelv túlfeszített követelése, a kétnyelvűség a zsenge korban. A magyar tannyelvű állami tagozatok pedig pedagógiai abszurdumra vannak felépítve. Mit érezne Maniu Gyula, vagy Vaida Sán¬dor, ha gyermekeiket arra kényszerítenék, hogy a nekik oly szép és drága anyanyelvük helyett egy idegen nyelven kellene beszélje¬nek. Ha az élet legdrágább kincsét, a gyermekéveket rabolnák el az ő gyermekeiktől! Hogy is mondta Maniu Gyulafehérváron. Amit nem kívánsz magadnak, ne tedd másnak! Nem leszünk elnyomottakból elnyomók! Ezen a földön mindenki részére a nemzeti szabadságot akarjuk!
  Hát így tartotta meg ígéretét? A munkanélküliség, az állástalanság az általános leépítés, mindenkit sújtó átka, a mi szerencsétlen gyermekeinket meg magyarságukkal tetézetten sújtja. Nem ismerünk ehhez fogható tragikus ifjúságot a történelemből.
  Mint fekete árnyék jelenik meg az eddig alattomban gyakorolt numerus nullus pandanjaként a csúcsai várúrnak, Gogának sötét jelszava a jövő égboltján: Románia a románoké. Hogy képzelik tehát azt, hogy hatmillió más nemzetiségű ember ebben az országban hű polgárként otthon érezze magát, ha ezeket a milliókat az életlehetőségek nulla kvótájára szorítják? És ha van valakinek bátorsága 6 millió ember létjogosultságát tagadni, úgy legyen bátorságunk nekünk is így szólni: Tiltakozunk és tiltakozásunknak adjon nagyobb súlyt az erdélyiek közös jelszava: Erdély az erdélyieké.
  Kitérve a hunyadmegyei speciális sérelmekre, felhozza a dévai Kaszinó ügyét, amelyben Averescu tábornok, Vlád Aurél és Groza Péter miniszterek, dr. Pop Justin szenátor, dr. Câmpean Simon volt prefektus nemcsak megtagadtak minden közösséget ezzel a cselekedettel, de azt kifejezetten el is ítélték s korrigálást s a vagyon visszaadását meg is ígérték, lekötve szavukat ígéretük mellett.
  A harói csángók földügyében pedig kijelenti a jelentés, hogy annak a csavargatását mindenki megelégelte s legközelebb véglegesen dűlőre kell vinni.
  A nemzettragédia határait súroló helyzetjelentés után jólesően állapítja meg, hogy a szórványokban a nemzeti öntudat erősödik, amiben oroszlánrész a magyar. Egyházak vezetőit, papjait illeti s például Lozsád és Bácsi községek közönségét említi, amelyek magyar kultúrházat építettek maguknak saját kezdeményezésükből és saját erejükből. Méltatja a magyar asszonyok munkáját, kiemelve, hogy csak a magyar asszonyokon keresztül menthetjük meg anyanyelvűnket.
  Zúgó, lelkes taps harsant fel Meskó Miklós nagyhatású beszéde után, amely igazi programbeszéd volt.

  1933. november 10. Rejtélyes történet egy tisztviselőről és egy románul nem tudó nyugdíjasról. Dévai tudósítónk jelenti:
  Szinte hihetetlen adatokat tartalmaz az a feljelentés, amelyet a dévai rendőrségre adtak be. Alig hihető, hogy csakugyan így folyt volna le, annál is inkább, mert nagyon jól tudjuk, hogy a feljelentők nem mindig alkalmazkodnak a szószerinti igazsághoz, s gyakran tévednek a ferdítés útjára. Mircea Luţa pénzügyigazgatósági tisztviselő adta be a feljelentést, amely szerint Barcsay László nyugdíjas magyar köszöntéssel állított be hivatali szobájába. Azt már mi tesszük hozzá, hogy bizonyára azért, mert nem tudott románul. A tisztviselő erre köszönés helyett kérdés¬sel fordult a nyugdíjashoz:
  A tisztviselő: Maga nem tud románul? Nem tudja, hogy itt Románia van?
  Nyugdíjas: Nem, itt Erdély van.
  Tisztviselő: És Erdély nem tartozik Romániához?
  Nyugdíjas: Nem. Erdély Magyarországhoz tartozik (románul: Ardealul este in Ungaria). Így érzem én, és azt hiszem, hogy így is kell, hogy legyen.
  A tudósítás szerint a tisztviselő azonnal jelentést tett az ügyészségnél, amely az eljárást megindította. Az iratcsomó már Popescu rendőrkomiszárnál van, aki Barcsay kihallgatását rendelte el a harói csendőrőrs által. Mindenesetre rejtélyes eset a nyugdíjasról, aki pénzért megy rendes szokás szerint a pénzügyigazgatósághoz (és ugyancsak rendes szokás szerint hiába) s minden apropó nélkül azt kezdi fejtegetni, hogy Erdély Magyarországhoz tartozik. Kíváncsiak vagyunk rá, hogy adja elő az esetet a vádlott?

  1933. november 22. Déván magyar kultúrbizottságot alakítottak. (Déva, november 21.).
  Déván a Magyar Párt dévai tagozatának intézőbizottsága kimondta a dévai magyar kultúrbizottság megalakítását és kiküldötteit a bizottságba meg is választotta. A dévai magyar kultúrbizottságot a dévai római katolikus, a református egyházak s a Magyar Párt alakították s hatálya kiterjed a fenti szervek összes alakulataira s a dévai Magyar Dalárdára s célja a fenti jogi személyek és alakulatok közötti kapcsolat létesítése és fenntartása által a kifejezetten magyar kultúr- és társadalmi tevékenység eredményességének előmozdítása s a magyar társadalom megerősítése. Mivel Déván van már színügyi bizottság, a magyar színészet ügyébe egyelőre nem folyik be. A cél elérése érdekében az összes dévai kultúraalakulatok a rendezvényeket a bizottsághoz bejelentik.
  Az egyházak s a párt két-két tagot küldenek ki s a bizottság elnöke a dévai tagozat mindenkori elnöke. A bizottság alapszabályait a dévai református és katolikus egyházak már jóváhagyták: s most a magyarpárti jóváhagyás után működése kezdetét veheti. A bizottságnak, amelynek időtartama egyelőre három év, a következő tisztikart választotta: Elnök: Dr. Schuller Frigyes, a dévai tagozat elnöke. Tagjai: Dr. Martonossy György, Bramberger Antal, dr. Kolosy Márton, P. Vargha Ireneusz, Péntek Elek és Nagy József.
  A bizottság működése elé az egész dévai magyarság nagy reménnyel tekint, mert működésétől azt várja, hogy a rendezvények körüli eddigi félreértések és súrlódási felületek megszűnnek.

  1934. január 6. HUNYADMEGYÉBEN IS ÉLETBE LÉPTETTÉK AZ ELŐZETES CENZÚRÁT. Déváról jelentik: Kedden este a dévai rendőr-kvesztúrára kérették az összes helyi lapok szerkesztőit és a nyomdatulajdonosokat és közölték velük, hogy királyi rendelettel és minisztertanácsi határozattal Hunyadmegyében is életbe léptették az előzetes sajtó-cenzúrát, és hogy a jövőben a lapokat, valamint az összes nyilvánosság elé kerülő nyomtatványokat megjelenés előtt mutassák cenzúrázás végett a prefektúrán működő cenzúrahivatalnak be.
Itt említjük meg, hogy Hunyadmegyében, ahol szintén őrizetbe vették az összes vasgárdista vezetőket, a legnagyobb rend uralkodik.

  1934. február 13. DÉVÁN MÉG MINDIG NAGYOBB A MAGYAR GYERMEKEK SZÜLETÉSI ARÁNY SZÁMA A ROMÁNOKÉNÁL. A dévai anyakönyvi hivatalban most készült el az 1933-as év részletes adatokat tartalmazó népesedési statisztikája.
  A tízezer lelket meghaladó városban, annak ellenére, hogy a tőle öt km-nyire fekvő Santohalm nevű román községet is hozzácsatolták s így ennek adatai is, együtt szerepelnek magának a városnak az adataival, a magyar gyermekek születési száma ma is meghaladja a románokét. Az 1933-ban előfordult 173 születésből ugyanis 74 r. kath. 11 ref. és 1 unit. vallású volt, összesen tehát 86 magyar. Román pedig csak 81; 72 görög keleti és 9 görög katolikus. A fennmaradt hat születésből öt izraelita és egy evangélikus. A halálesetek száma (a megyei kórházban elhunyt 64 nem dévai illetőségű halottal együtt) 211, a házasságkötéseké pedig 80 volt.

  1934-02-14/34. szám. Deva 1933-as népesedési statisztikája.
Déva. Saját tud. Az anyakönyvi hivatal statisztikája szerint a 173 újszülött közül 72 görögkeleti, 11 görög katolikus, római katolikus 74, református 11 és unitárius 1, 5 izraelita és 1 evangélikus.

  1934. február 28. Ötvenedik közgyűlését tartotta, meg a dévai Ipartestület. Dévai tudósítónk jelenti;
A dévai ipartestület február 25-én, vasárnap tartotta meg székházának tanácstermében ötvenedik, jubileumi közgyűlését ünnepélyes keretek között Perian Péter, Déva város polgármesterének a részvételével. Dr. Hosszú Eugen elnök elnöki megnyitójában megemlítette, hogy a dévai ipartestület ötven esztendős múltra tekinthet vissza s ez a múlt csak a testület s a dévai iparosság büszkesége, mivel e hosszú idő alatt a testület mindig megmutatta, hogy csak az iparosság előhaladásán munkálkodott. Az elnöki megnyitó után Ringler Jenő titkár tette meg jubileumi jelentését, amelyben megemlékezett a testület ötven éves történetéről. 1884-ben Déván 211 iparos és kereskedő volt. Ebben az évben jelent meg az 1884. évi XVII. t. c. amely az ipartestületek, megszervezését teszi lehetővé, mivel nem rendelte el kötelezőleg. 1886. július 20-án megalakítják a dévai ipartestületet. Az első szervező és elnök Porzsolt József csizmadiamester volt. Kívüle a testületet mindenkor nagy figyelemmel vezették a következő elnökök: Tájtsik Ferenc, Telegdy Ede, Szoboszlay Samu, dr. Cserey Zsigmond, Bencsik Zsigmond, Chinda Nicolae, Minorits Lukács és dr. Hossu Eugen, akit a tavaly választottak elnöknek, Minorits több mint hét évi kiváló működése után. A titkári jelentés elmondja még, hogy 20 iparigazolványt váltottak ki, viszont 22 iparos adta vissza az igazolványát, ami a mai rettenetes viszonyokat jellemzi.

  1934. március 10. Letartóztatták a simeriai református lelkészt egy Arany János verssor miatt. 
  A volt simeriai katolikus kántor Himnusz-peréről annak idején részletesen beszámolt az újság. Ez az eset nagyon sokáig nyugtalanította a simeriai magyar társadalmat. Mintha Simeriat a fátum üldözné, most hasonló eset történt.
  Vasárnap a simeriai reformátusok előadást tartottak s ezen az előadáson az egyik kisleány elszavalta Arany Jánosnak „A bajusz” című versét, amelynek egyik sorát, bár a rendezőség megváltoztatta, a kisleány valószínűleg lámpalázból az eredeti szöveggel szavalta el. Gazda Lajos lelkész, aki az előadást rendezte, s aki minden ténykedésével a simeriak javára munkálkodott s egyházközségét rövid idő alatt felvirágoztatta, s akit éppen emiatt Simerian mindenki tisztel és becsül, e szóbotlást megmagyarázandó, a függöny elé lépett és bocsánatot kért a publikumtól. Kezdetben úgy látszott, hogy ennyi elegendő is, hiszen csak annyi történt, hogy egy régi verset szavaltak el. Azonban mégsem maradt annyiban a dolog, mert kedden a simeriai csendőrség a dévai ügyészség rendeletére Gazda Lajos simeriai lelkészt letartóztatta. Ezek a tények.
  Az eljárást valószínűleg folyamatba tették. Hogy a botlás miképpen történt és ki lehet egyáltalában a hibás, az csak a továbbiak során tisztázódhatik. Az érdekeltek mindenesetre megtettek mindent, hogy a simeriai lelkészt minél előbb kiszabadítsák kellemetlen helyzetéből.

  1934. április 18. Tizenkilenc magyar munkást váratlanul elbocsátottak a piskii vasúti műhelyből. Az elbocsátott munkások, akik mind véglegesítve voltak, peres úton keresnek jogorvoslást.
  Bár a napilapok arról számoltak be, hogy a CFR vezérigazgatósága egy rendelettel az elbocsátott vasúti munkások felmondását f. évi május 15-ig kitolta, a Déva melletti vasúti gócpontban, Piskin, ahol máig meglehetősen szép számban dolgoztak a vasúti műhelyekben magyar munkások is, szombaton 19 véglegesített magyar nemzetiségű vasutas kapta meg elbocsátó levelét.
  Az elbocsátás ténye piskii magyar vasutas körökben nagy riadalmat keltett. Igazolva látják ez által azokat a mende-mondákat, melyek szerint mindazok a vasutas alkalmazottak, akik a piskii római katolikus „Kolping” legény-egyesületnek, vagy pedig a református bibliakörnek tagjai, vagy elveszítik állásukat, vagy behelyezik őket az ókirályság területére. Ez a hír az óta tartja magát Piskin, amióta a község református lelkészét a húsvéti ünnepek alatt megtartott műkedvelő előadáson elszavalt Arany-költemény egyetlen kifejezése miatt a csendőrség letartóztatta, majd a dévai ügyészségre kísérte, ahol természetesen nemcsak szabadlábra helyezték a meghurcolt lelkészt, de megsemmisítettek minden eljárást ellene, miután az inkriminált kifejezés az ügyészség véleménye szerint nem szolgálhatta bűnügyi eljárás alapját.
  Ezzel egyidőben amint azt annakidején az Ellenzék is megírta, a róm. kath. „Kolping“ legényegyletet is bezáratta a helybeli csendőrség s csak jó kétheti zárva tartás után, nyitotta ismét ki, de csak akkor, amikor Hu¬nyadmegye prefektusa, dr. Miосu Romulus vette, a kezébe az ügy kivizsgálását s állapította meg, hogy az egyesület bezáratása teljesen jogtalan. E hírrel kapcsolatban a jól informáltak azt is rebesgették, hogy a csendőrség egy román intellektüelekből álló társaság feljelentésére járt ilyen szigorúan el úgy a református lelkésszel, mint a katolikus egyesülettel szemben s hogy ugyancsak ez a társaság jelentette volna azt is ki miután látta, hogy koholt vádjaival a két egyházi alakulatnak nem tud ártani, hogy azok tagjainak elbocsáttatását, illetve áthelyeztetését fogja majd a vasútnál keresztül vinni.
  Ilyen előzmények után, érthető a riadalom a piskii magyar vasutasság köreiben, ahol most kíváncsian várják, hogy milyen eredménnyel fog járná az akció, melyet a már elbocsátott 19 vasúti műhelmunkás indított.
  Ezek ugyanis az elbocsátás tudomásulvétele után, rögtön jelentették az esetet a dévai munkakamarának, majd elhatározták, hogy a kolozsvári táblához fognak fordulni s ott kérnek jogorvoslatot, mivel mindannyian véglegesített alkalmazottai a vasútnak, akik hosszú éveken keresztül fizették nyugdíjjárulékukat és így őket törvényes jogaiktól csakis szabályszerű fegyelmi eljárás lefolytatása után lehet megfosztani.

  1934-07-06/135. szám.
  A prefektus ki akarja világíttatni a dévai várromot. Déva. Saját tud.
  A megyei prefektura felszólította a városi tanácsot, hogy hetenként kétszer a várromot világíttassa meg. A prefektura szerint ez a kivilágítás alkalmas az idegenforgalom emelésére. A várrom tényleg a legfestőibb a maga nemében az ország területén. De ezért a drága világításért aligha fognak Dévára özönleni Amerikából. Körülbelül így gondolkozhatott az ideiglenes bizottság is, mert azzal tért ki a felszólítás elől, hogy nincs fedezete a költséges ötlethez a költségvetésben, de jövőre megvalósítja.

  1934. szeptember 28. Egyensapka. Déván történt.
  Nagy szepegve baktat az utcán egy pirosbóbitás, tizenkét éves kisleány. Szipog és törli a könnyeit. Megkérdem tőle, miért sír? Azt hittem ugyanis, hogy valami pénzt veszített el, vagy valami más, ehhez hasonló bánata van. A felelet azonban meglep:
— Hogyne sírnék, a tanító néni azt mondta, nem jó az új egyensapkám, pedig ugye, bácsi — és kacéran villan a szeme — milyen szép?
— Persze, hogy szép, mondom teljes őszinteséggel. De miért is nem jó?
— A tanító néni megkérdezte, hogy kitől vettem, s amikor megneveztem a boltot, dühösen kifakadt, hogy rossz a sapka.
— És kitől vetted?
— Innen, — mutatott rá a leányka egy kalaposüzlet cégtáblájára.
Elolvasom a cégtáblát, magyar név van rajta. „ahá — gondolom, — helyben vagyunk.“
— Nem baj, kislányom, mondd csak meg a tanító néninek, hogy a sapkát majd át fogod alakíttatni, de mást nem vehetsz, mert nincs rá pénzed.
— Nincs bizony, ezt is csak nehezen tudta anyuka előteremteni, pedig ennek 98 lej volt az ára, a „jót” pedig 120 lejért adják. Pedig az nem is ilyen szép.
Még megkérdem, hogy hol árulják a „jó“ egyensapkát és elvisz a szomszéd utcába, ahol megmutatja azt a cégtáblát, amelyen romános hangzású név díszeleg.
Szóval m ár azt is megnézik, hogy román, vagy magyar kalapüzletből vásárolnak a kisleányok. És fogékony lelkükbe beleplántálják, hogy különbséget kell tenni a román és magyar kereskedők között. Vajon jól van ez így?
(K. K.)

  1934. október 7. Mikor a sátoros ünnepen meggyúl a sátor.
  Dévai tudósítónk jelenti: Szendrovits dévai kereskedő a zsidó sátoros ünnep alkalmával, a vallás előírása szerint az egyik fáskamarának a fedelét levétette, náddal ünnepi sátrat készített magának s ott töltötte az ünnepeket. Az esti órákban a sátrat elhagyta s a sátorban levő gyertya meggyújtotta a nádfedelet. Szerencsére a szomszédok észrevették a veszedelmet és szomszédainak, Rápolthy Sándornak és Alberti Dezsőnek sikerült a nagyobb tüzet megakadályozni, azáltal, hogy az égő zsarátnokká vált nádtetőt egy darabban levették.

  1934. október 7. Vajdahunyad városházat épít.
  Legutóbbi ülésén elhatározta Vajdahunyad városi tanácsa, hogy új városházat építtet. A tanács határozatát a jelenlegi városháza épületének állapota tette szükségessé, ugyanis a jelenlegi épület úgyszólván összedűlő félben van. Az új városházát a jelenlegi helyén fogják építeni négyszög alakban, minden oldalról utcát hagyva 3-6 millió lej költséggel. A hatalmas épületben több más hivatalnak is helyet adnak. Ezeknek a házbéréből aztán a város rendre kikeresi az építkezési költségeket is.

  1934. október 18. Csak kisebbségi tisztviselőket bocsátott el a tisztviselői kinevezések revíziója folytán Déva városa. 
  Dévára a napokban érkezett meg a belügyminisztériumtól a tisztviselői kinevezések revíziójának eredménye, amely megállapítja, hogy hat tisztviselő kinevezése szabálytalan, mégis csak kettőt bocsát el november elsejei hatállyal állásából. Ez a kettő kisebbségi.
  A többi négy törvénytelenül kinevezett tisztviselőt szolgálati érdekből tartották vissza, de hogy ez a szolgálati érdek miben merül ki, azt nem tárja fel a belügyminiszteri határozat, mint ahogy nem indokolja meg azt sem, hogy a két elbocsátott kisebbségi tisztviselőre, akik közül az egyiknek tíz-, a másiknak pedig hétévi szolgálati ideje van, miért nincs a szolgálati érdekében szükség. Egyébként a két elbocsátott városi tisztviselő az elbocsátás miatt fellebbezéssel élt.

  1935. február 17. A hideg miatt beszüntették a dévai járásbíróság tárgyalásait. A dévai járásbíróság bírói kara tegnap letette a pennát és kiment az utcára sétálni. Az ugyanis a helyzet, hogy a bíróság irodahelyiségeinek és tárgyaló termeinek fűtésére, egy télre a minisztérium 40 méter fát utalt ki. Az erős tél folyamán a fa rohamosan fogyott, mire Georgescu vezető-járásbíró jelentést küldött a minisztériumba, hogy a meglévő fával nem fogják kihúzni ezt a nehéz telet és újabb tűzifa vásárlására megfelelő pénz kiutalását kérte.
  A minisztérium válasza rövid volt: Költségvetése fedezet hiányában nem utalhat ki semmiféle fűtési költséget.
  Tegnap reggel aztán beállott a katasztrófa. Elfogyott a fa. Erre aztán, a vezető járásbíró távirat útján jelentést tett az igazságügyi miniszternek, hogy kénytelenek felfüggeszteni a tárgyalásokat, mert a hideg szobákban sem ők, sem a felek, sem pedig az ügyvédek nem hajlandók tartózkodni.

  1935. március 2. A dévai adófrontról. Gazdag kisebbségiek, akik elvitetik az utolsó párnáikat is.
„Összetörlek téged is és összetöretem az üzletedet is” és más „apróságok” arról, hogy hogyan is folyik Déván az adóvégrehajtás. Déva, március 1.
Annak a pénzügyminiszteri rendeletnek folyományaképpen, mely az összes pénzügyigazgatóságoknak kötelességévé tette, hogy az adókintlévőségeknek legalább 60 százalékát hajtsák fel, Erdélyben sehol sem ritkák az olyan társzekerek, melyeken az adóhivatalok szállíttatják el a fizetni nem tudó polgárok ingóságait. A sajtó nap-nap után foglalkozik azoknak a törvénytelenségeknek a leírásával, melyet a megijesztett és gyors munkára serkentett adóbehajtók elkövetnek. Ilyen körülmények között nem kis feladat az adóbehajtások borzalmairól valami újat, vagy legalább is olyanszerűt megírni, ami Aradon, Szalontan, Nagyszebenben, Kolozsvárt, vagy Erdély valamelyik más városában elő ne fordult volna. Ha azonban az újságíró történetesen Déván él, akkor csak nyitott szemmel végig kell sétálni az utcákon és már is, lát és hall annyit az adóbehajtások körüli eseményekből, hogy nyugodtan vállalkozhatik az országos jellegű szenzáció újszerűségeinek megírására is. Íme ezekből egy kis csokorra való!
  Sírkövek a társzekéren. Déván az Aradi-út a külvárosban van. Ennek dacára most nagyon forgalmas. A verőfényes délelőttökön a belvárosi korzó rendes sétálói eljönnek az Aradi-útra — csodát látni. Itt van ugyanis a dévai hengermalom, melynek egyik raktárát jelenleg az állami adóhivatal bérli. Közel 10 nap óta e raktárhelyiség előtt reggel 9-től délután 6-ig, majd minden órában megáll egy-egy felpakolt tár- szekér. A fizetni nem tudó adóalanyok lefoglalt ingóságait hordják a raktárba. Van ezeken, a kocsikon minden: az elegáns bőrgarnitúrától kezdve a szegény ember lócájáig, rézkarcok, madárkalitkák, vásári olajnyomatok, tyúkketrecek, melyeket megszerezni valamikor — jaj! — milyen nehezen lehetett, de amelyet most mégis oly gyorsan ragadtak ki abból a környezetből, amit otthonoknak neveznek. Persze, a látottakon mindenki sopánkodik, az emberek összecsapják a kezüket és szidják az adóhivatalt.
A szekereket kísérő munkás és a raktárhelyiség Cerberusa, aki az utcán várja be az érkező munkásokat, mindezzel édeskeveset törődnek. Egykedvűen nyitja ki a raktárnok a raktárhelyiség ajtaját és ugyanezzel az egykedvűséggel, hordják be a munkások is a holmit a kocsikról. Ők nem vesznek tudomást (vagy legalábbis nem látszik meg rajtuk) azokról a környékről, melyek a sokszor nagyon szegényes lim-lomok elvitelekor fakadtak, az ő füleikbe nem jut el az a keserves sóhaj, amivel a szegény özvegyasszony elbúcsúzott párnáitól, ők már ott tartanak, hogy az egészből nem látnak mást, csak— munkaalkalmat. Azért őket is szidják, de a szidalmakra egyszerűen nem reagálnak. Csak az egyik nap történt olyan eset, hogy a robotba fogott munkás mégis visszafelelt. Új társzekér robogott be az Aradi-útra. Az egyik sírkőraktárban lefolytatott végrehajtás eredményeként, két sírkő is „díszítette” a kocsit — oh, bár állítanák fel maguknak minél előbb, — kiáltott oda a kocsikísérő munkásnak valamelyik szájtátó. A szegény munkás végignézett az őgyelgők tömegén és aztán csendesen csak ennyit mondott: - Nem nekünk dukál az.
   ADÓBEHAJTÁS A HALOTT SOHA NEM LÉTEZETT FÖLDJE UTÁN.
  A sírkövekről eszünkbe jutnak a halottak. A halottakról egy különös eset, melyet — mint klasszikus példát — név nélkül írunk meg. Egy valamikor dévai illetőségű úriasszony 1924 év júliusában Csíkszeredán elhunyt. Neve Déván már feledésbe is ment. Most azonban még is emlegetik ezzel az esettel kapcsolatban. A dévai adóhivatal az elhunyt soha nem létező földjére 1932—33—34 és 1935 évekre földadót vetett ki, amit a mostani adóbehajtások során fel is akartak hajtani. Annak rendje és módja szerint megjelentek az adóvégrehajtók, nem a temetőben, hanem egy olyan dévai lakosnál, aki nem volt örököse a megboldogultnak és „fizet, vagy nem fizet” jelszóval hozzáfogtak a lakásban levő bútorok lefoglalásához. A lakás jelenlegi tulajdonosának tiltakozó és felvilágosító szavaira adtak csak február hó 26-ig szóló haladékot azzal, hogy addig rendezze az ügyeit. Az illető el is járt az adóhivatalnál, ahol az ügyre vonatkozó írásait egyszerűen elvették s többszöri sürgető kéréseire sem adták vissza, ellenben a halott nem létező földjére kivetett adó felhajtása céljából február 26-án újból pontosan megjelentek az adóhivatal emberei annál, akinél első alkalommal is foglalni akartak.
  AZ ASZTALOD NEM ÉR ÖTSZÁZ LEJT.
  Felea Teofil szegény foltozó varga. A Patak-utcában lakik egyetlen szobából álló lakásban. Őt is „megtisztelték” látogatásukkal az adóvégrehajtók. A fizetni nem tudó suszter egyetlen tűzhelyét vitték el a lakásból.— Vigyék el az asztalt, a székeket, de ne a kályhámat. Ne akarják, hogy megfagyjak, könyörgött a szerencsétlen.— Az asztalod nem ér ötszáz lejt, — volt a rideg válasz és télvíz idején kályha nélkül maradt Felea Teofil.
  HA NEM MONDTÁL IGAZAT.
  Sch. Róza csemegekereskedő Déván. Központi fekvésű üzlete van, amit a fiatal tulajdonosnő nagy szorgalommal vezet. Reggeltől estig dolgozik, hogy megszerezze az üzletbért, adót és a mindennapi kenyeret. Az adóját annak idején a patenta fixa alapján vetették ki. Ezt Sch. Róza megfellebbezte, aminek következtében törölték az adójának azt a részét, ami az adókönyvecskéjében az első kivetés szerint hátralékként szerepelt. Amikor az adóvégrehajtók az ő üzletében is megjelentek, boldog megelégedéssel közölte velük a fenti tényállást.— Ez biztos? — kérdezte a kitűnő modorú adóvégrehajtó.— persze, — hangzott a felelet.— Na jó, én most elmegyek és meggyőződöm róla, hogy igazat mondtál-e, de ha nem, akkor visszajövök az embereimmel és összetörlek téged is és az üzletedet is. Az épületes kijelentés után kirobogott az üzletből az államhatalom képviselője. Milyen kommentárt fűzzünk ehhez a jelenethez? Azt, hogy Sch. Róza nő, az adóvégrehajtó pedig férfi? Vagy hogy Sch. Róza Déván bejegyzett kereskedő? Hogy ő is egyike azoknak, akik hozzájárulnak az állam háztartásához, s így része van abban, hogy az adóvégrehajtó úr az államtól fizetést húz?
                                                                                                                    *
   Hogy a csokor teljes legyen, e négy virágszál mellé kössünk egy kis „zöldet” is. Természetesen olyan „zöldet“, amilyent a dévai adóhivatal tett az adó- végrehajtások során. A fiskus emberei négy esetben kíséreltek meg olyanoknál is foglalást, akiknek adójuk folyó évi február 28-ig teljesen rendezve van. Három helyen, amikor megmutatták az adóbefizetést, igazoló nyugtákat, azt mondották, hogy tévedés történt. A negyedik helyen azonban vitába bocsátkoztak, s azt állították, hogy egy bizonyos összeg még fennáll, mert az ő kimutatásukban is szerepel. A vita során az után kiderült, hogy a kimutatásukban szereplő összeg az a bizonyos 5 százalék, amit az adóból a pénzügyminiszter rendeletére írnak jóvá az évnegyed első 15 napjában fizetőknek. Ez a jóváírás az adózó fél könyvecskéjében pontosan keresztül is volt vezetve, de azt, hogy keresztülvezették volna az adófőkönyvben is, a tisztviselőknél levő kimutatás alapján, kénytelenek vagyunk kétségbe vonni. Úgy látszik, az adóhivatalnak a pontos könyvelés nem fontos. Csak az adóbehajtás. Az, hogy a polgár fizessen. Esetleg kétszer is és azt is, amit már elengedtek neki. Mi lesz velünk, Vajda szerint gazdag és szerencsés kisebbségekkel? Cudarság, hogy olyan jól megy nekünk és lustaságból, vagy irredentizmusból elvitetjük az utolsó párnánkat is. Szörényi Béla

  1935. március 24. Filharmonikus társaság alakult Déván.
Dr. Hossu Eugen városi tiszti-főorvos, dr. Meskó A. ny. főorvos, Maziliu N. zenekari kapitány, Dragu Vasile törvényszéki tanácselnök kezdeményezése folytán a dévai zeneértő férfiak és nők, szám szerint mintegy 60-an megalakították a napokban a filharmonikus társaságot. Az újjonnan alakult filharmonikus zenekar vezetőségébe a következőket választották meg: Elnök: Dragu Vasile törv. bíró, alelnök: dr. Meskó Aladár főorvos, titkárok: Sebesan Gheorghe ügyvéd és Hollós Antal kereskedő, karmester: Maziliu zenekari százados, koncert-karmester: Machold N. bankigazgató, gazda: Fitz Ferenc nyug. ig.-tanító, ellenőrök: dr. Olariu Enea törv. bíró és Ercse Miklós ref. s. lelkész, irattáros: Schulleri Vilmos kereskedő. A mintegy 60 tagot számláló filharmonikus társaság élére az említett vezetőségen kívül egy hattagú választmány került a következő zenészekből: dr. Eugen Hossu-Longin városi tiszti-főorvos, Kálmán János városi mérnök, ifj. Szőcs Gyula kereskedő, Klink Sándor zenetanár és dr. Tarján Kristóf középiskolai tanár.

  1935. április 13. Erdősítés és parkosítás Déván. Tudósítónk jelenti: Déva városa ismét erdősíteni kívánja a már letarolt erdőterületet. Az állami erdőhivataltól ötvenezer bükkfacsemetét rendelt, melyek már meg is érkeztek. Ebben az évben a dévai piac parkosítása is megvalósul. A város az ez évi költségvetésbe 748. 000 lejt vett fel erre a célra.

   1935. április 14. Máglyán égette el magát egy déva-i úriasszony.
  Tegnap, pénteken délben a dévai helyőrség gyakorlatozó katonái a Maros partján és a vasúti töltés között a város határában egy máglyán megszenesedett női holttestre bukkantak.
  Jelentették az esetet a rendőrségen, ugyanakkor pedig jelentkezett özv. Oppinger Domo¬kosné, dévai özvegyasszony, aki elmondta, hogy Oppinger Ágnes nevű 30 éves leánya, aki elvált felesége volt Baternay Siria-i szolgabírónak, csütörtökön eltűnt lakásáról és azóta nyoma veszett. Előadta özv. Oppingerné, hogy leánya csütörtökön délben munkásokkal ment ki a város határában levő szántóföldre, hogy ott a tavaszi mezei munkát ellenőrizze. Előadta még, hogy leányát az utóbbi időben komolyan féltette az öngyilkosságtól. Az elvált asszony ugyanis jegyben járt egy granicsár tiszttel, akit több héttel ezelőtt Oradeára helyeztek át. A kapitány öngyilkosságot követett el s miután semmi hír sem érkezett róla, leánya lelkiállapota elborult és állandóan öngyilkossági gondolatokkal foglalkozott.
   Rendőri bizottság szállott ki az özveggyel a helyszínre, ahol borzalmas látvány fogadta őket. A szántóföldön még parázsló máglyán megtalálták Batrenayné borzalmasan összeégett holttestét. Alsó és felső végtagjai épek voltak, a törzs azonban megszenesedett roncs volt.
  A vizsgálat rendjén kiderült, hogy az öngyilkos úriasszony csütörtökön délután kötényébe csavarva egy liter petróleumot vitt ki a mezőre. Biztatgatta a munkásokat, hogy minél több gallyat gyűjtsenek össze. Mikor aztán a munkások eltávoztak, a Maros partjáról maga is sok korhadt fát és gallyat gyűjtött össze, előbb a máglyát öntötte le petróleummal, azután önmagát, majd lefeküdt a máglyáira és meggyújtotta petróleumos ruháját. A szerencsétlen úriasszony még megmaradt testrészeit lepedőbe csavarva hazaszállították. A borzalmas öngyilkosság óriási részvétét keltett.

  1935. április 19. Menesztik a kisebbségi igazságügyi tisztviselőket.
  Déva, április 18. Kedden, április 16-án kézbesítették ki tizenkét dévai, illetve hunyadmegyei igazságügyi hivatalnoknak az április elsejére szóló miniszteri elbocsátó levelet. A dévai törvényszék sietett kikézbesíteni a miniszteri átiratokat, ahogy megkapta. A hiba a minisztériumban volt, amely úgy vélte, hogy az áprilisi elsejére szóló elbocsátást ráérnek megtudni a szerencsétlenek április közepén is, miután fél¬
hónapig ingyen dolgoztak.
  Hiszen természetes, hogy ezeknek az április elsejével elbocsátott embereknek a fizetését már nem vették fel az áprilisi kiadási tételek közé. Az elbukottak névsora különben: Barra Sándor, Buda Ilona, Fekete Elek, Fekete Domokos, Kiss Jozefin, Mailand Anna, Magyar Árpád, Orosz Béla. Szűcs András Újvári Géza, Unger Sándor, Tass Dénes.
  Részben a dévai törvényszék, részben a megyei járásbíróságok tisztviselői: Közülük három: Unger Sándor, Újvári Géza és Barra Sándor annakidején sikeresen lette le a tartalékos tiszti vizsgát. Vajon hogy sikerülhetett ez nekik ilyen „fogyatékos” nyelvtudással? Az ideérkezett információk szerint különben Déván és Hunyadmegyében nagyobb volt a buktatási arányszám, mint más helyeken.

  Boszorkányűzés egy Déva melletti faluban. Halottakat ástak ki sírjukból és összetörték csontjaikat, hogy beteg marháikból a „sátánt” kiűzzék.
Cozia községben, amely Dévától mintegy öt kilométerre fekszik a hegyek között, minden tavasszal egy-két szarvasmarha szokott elpusztulni ismeretlen betegségben. Az idén azonban, ezelőtt két nappal, hat tehén döglött meg. A faluban élő javasasszonyok véleménye szerint az állatokat a rossz szellem, a sátán öli meg. A sátán pedig, az ő felfogásuk szerint, a friss emberi hullákban lakozik. Ezért néhány károsult tanácskozásra ült össze, melynek eredményeképpen ásókkal, kapákkal kimentek a község temetőjébe és két friss emberi hullát kiástak, a náluk lévő kapákkal és ásókkal mellkasait és fejüket összetörték, majd fordítva és arccal lefelé helyezték el újból a sírba. Ezután, mint akik jól végezték dolgukat, csendesen, mintha mi sem történt volna, hazamentek.
A szarvasmarhák elpusztulásával s a hullagyalázással kapcsolatban felkerestük dr.
Gratian Hadan megyei főállatorvost, aki a következőket mondotta:
— Cozia község szarvasmarhái már több mint 20 éve lépfene fertőzésben szenvednek. De a babonás és az orvosi tudományban kevéssé hivő falusiak ahelyett, hogy marháik megbetegedését bejelentenék, azoknak fülét, farkát stb. megvagdosva, vért eresztenek a beteg állatokból. Ezzel természetesen nem gyógyítják meg beteg állataikat, hanem a vérrel kifolyó millió és millió baktériummal újabb és egészséges állatokat fertőznek meg.
Dr. Hadan végül a lépfene fertőzésével és a hullagyalázással kapcsolatban nem is annyira a tanulatlan falusiakat, mint a községi elöljáróságot és ezzel egyidejűleg a község erkölcsi nevelőjét, a lelkészt hibáztatja. A hullagyalázás miatt a bűnösök megrendszabályozására erélyes, szigorú vizsgálatot indítottak a hatóságok.

   Déva akciója a nyári fürdőkedvezményért. Déváról jelentik:
  A dévai kereskedők az egész városra, sőt a környékre is rendkívüli fontosságú mozgalmat indítottak. Déva tudvalevőleg pár évvel ezelőtt egyszer már volt fürdőhely, 50 százalékos vasúti kedvezménnyel. A dévai Sfatul Negustoresc vezetősége a napokban küldöttségileg jelenik meg dr. Mioc Romulus vármegyei prefektus előtt, és kérni fogja közbenjárását. A prefektus, különben előre is örömmel fogadta a tervet és természetesen minden lehetőt meg fog tenni, hogy a város és megye érdekében megindított akció Bukarestben kedvező elintézést nyerjen. Déva, szép fekvése mellett olcsó is lévén, a nyári vasúti kedvezmény engedélyezése esetén számottevő idegen.

  1935. június 17. Végre az első város, Déva, amely betiltotta a házalókereskedelmet. Új engedélyeket nem adnak ki, a régiket nem hosszabbítják meg.
  A napokban adta ki a dévai polgármesteri hivatal a 3015/1935. számú rendeletét, amely Déva területén betiltja a vándorkereskedelmet. A dévai kereskedők régi akciójának sikerét jelenti ez. A vándorkereskedelem ugyanis országszerte, de különösen az elszegényedett Hunyad-megyében elképzelhetetlen arányokat öltött. Nem zajlott még le kereskedőkongresszus anélkül, hogy ezt az égető kérdést szóvá ne tették volna a kereskedők. Eredmény nélkül. Azonos jelenség ez a „kontáriparral“. a kereskedelemnek is megvannak a maga „kontárjai“. Hunyadmegyét, Dévát is beleértve, elárasztották a „házalók“, akik zsebben, hónuk alatt, vagy kis bőröndökben, esetleg szekéren cipelik a boltjukat. Árulnak szövetet, cipőt, poharat s minden elképzelhetőt. A zsilvölgyi hegyeken a regátból jönnek a szekerek petróleummal és nyersolajjal és végigjárják a falvakat. Házról-házra járnak, ma itt, holnap ott — és nem fizetnek semmiféle adót és közterhet. Azt fizesse a bejegyzett kereskedő. Az elvadult viszonyokra jellemzésül Déván történt például, hogy egy üvegkereskedőnek szemére hányta a kocsmáros, miszerint 8—10 lejt kér bizonyos gyártmányú poharakért, amelyeket a házaló 4—5 lejért ad. Eljött a gyár utazója, akit a kereskedő oda vitt a vendéglőshöz és bebizonyította, hogy ő maga nagyban nem kapja 5 lejért a poharat a gyártól. Az utazó vizsgálatot kért a gyárban s kiderült, hogy milliókra rúg az onnan ellopott üvegáruk értéke. Házitolvajok garázdálkodtak, akik aztán dömpingáron, a házalók útján adatták el a portékát. Persze, ez kivételes eset, de még ez is előfordul a házalókereskedelem során. A gyárak nagyon rosszul teszik, hogy kiszolgálják a házalókat, — szögezik le a kereskedők. Ártanak saját maguknak is, mert állandó és megbízható vevőik nyakára zúdítják az illetéktelen konkurenciát. A házalókereskedelem az évek során ijesztő mértékben felduzzadt. Vannak egyes cikkek, amelyekből régebben a kereskedő biztosan elhelyezett adott mennyiséget falusi vevőinél. Most feléje se néz a falusi vevő. Helybe kapja a portékát a házalótól. A közönség pedig vesz, mert vagy olcsóbban kap, vagy azt hiszi, hogy olcsóbb. Minőségre és megbízhatóságra ma úgyse adnak sokat: fő az „alkalmi vétel“ illúziója. A dévai kereskedők már többször közbenjártak ez ügyben a dévai megyefőnöknél és polgármesternél. A hatóságok most teljes előzékenységet tanúsítottak, a város betiltotta Déván a vándorkereskedelmet, a megyei prefektus pedig megígérte, hogy új házalási engedélyeket nem ad ki s a már kiadottakat lejártuk után (ezek a házalói engedélyek egy évesek) nem hosszabbítják meg. A más vidékről idejövő házalók engedélyeit nem láttamozzák. Példaadó elintézés az ország más városai számára is. Mindenesetre a házalókereskedelem természeténél fogva, azt ténylegesen megakadályozni és kiirtani nagyon nehéz.
k. g.

  1935. július 4. Kicsaptak négy diákot, akik összerombolták tanárjuk autóját. Dévai tudósítónk jelenti: Különös eset tartja izgalomban napok óta   Déva lakosságát. A Decebal-líceum négy diákja összerombolta az intézet egyik tanárának autóját, felvágta késekkel a kocsi belső berendezését s a motort darabokra zúzta. A dévai rendőrség nyomozást indított az ügyben és állítólag kétségen kívül megállapította a négy diák bűnösségét. A líceum fegyelmi bizottsága vasárnap este úgy döntött, hogy a négy diákot kicsapják az intézetből.
A diákok megfellebbezték a súlyos határozatot és úgy hírlik, feljelentést tesznek a rendőrség ellen is, mely, amint a diákok állítják, igen brutá¬lisan, verésekkel csikarta ki a vallomást.

  1935. július 13. Hunyadmegyei hírek. Déváról jelenti tudósítónk:
  A városi tanács legutóbbi ülésén 6500 lejt szavaztak meg a Román-utca kövezetének megjavítására. Az állomás melletti s az eső által tönkretett járdát betonnal újra burkolják, aminek a költségeiből a város tízezer lejt visel, a még szükséges 25 ezer lejt a vasút adja. Ugyanakkor engedélyezték Zöldi István építésznek, hogy a kereskedelmi- és iparkamara melletti hatalmas telkén új utcát nyisson, a mely a Saguna-utca folytatása lesz, ugyanolyan szélességben. Végül Periam Petru polgármester bemutatta a felsőbb hatóságok által már jóváhagyott városi hirdetési tervezetet, amely szerint a város a következő illetékeket szedi a kiragasztott hirdetmények után: egy 95—63 cm. nagyság, 1—3 napra 150, 8 napig 250, 15 napig 300, 30 napig 500 lej. Kisebb hirdetményeknél arányosan kevesebbet.
                                                                ******************************************
  Szászvárosról jelentik: A helybeli református egyház ősrégi, 1300-ból származó templomának tatarozását és átépítését megkezdték, őszre befejezik. A régen tervezett javítás az egyházközség buzgó akciójának és a hívők áldozatkészségének köszön¬hető.
                                                                ******************************************
  Épül a dévai közigazgatási palota. Déváról jelentik: Csütörtökön Déván járt Constantinescu Mitica pénzügyi alminiszter, aki nagy ünnepségek között letette a kétemeletesnek tervezett közigazgatási palota alapkövét. Ebben az új palotában nyernek majd elhelyezést Déva összes közigazgatási intézményei.

  1935. július 13. MAJLÁTH PÜSPÖK PISKIN. Piskiről jelenti tudósítónk: Majláth Gusztáv Károly, erdélyi katolikus püspök szombaton este Piskire érkezett, ahol az Ocskay-uradalomban, Ocskay István nagy- birtokos látja vendégül. Vasárnap, augusztus negyedikén, reggel 8 órakor az Ocskay-parkban, a kíséretében jött két gyóntatópap segédletével tábori misét tart a piski és környékbeli hívek számára.

  1935. július 19. Öt elbocsátott dévai tisztviselő közül négyet visszahelyezett a timisoarai revíziós bizottság. A prefektus a központi revíziós bizottsághoz fellebbezett. (Timisoara, július 17.)
  Múlt év szeptemberében prefektusi rendeletre Déván öt városi tisztviselőt elbocsátottak, mert román nyelvvizsgájuk nem sikerült. A tisztviselők fellebbeztek a timisoarai revíziós bizottsághoz, amely új szóbeli vizsgát rendelt el. A bizottság kikérte az írásbeli dolgozatokat a vármegyétől, a prefektus azonban megtagadta a kérés teljesítését. A timisoarai revíziós bizottság erre ismét maga elé idézte a tisztviselőket és új írásbeli nyelvvizsgát rendelt el.
  Egyet közü1ük, azon a címen, hogy román, hadseregbeli tartalékos tiszt és a szóbeli vizsgán is megfelelt a követelményeknek, felmentettek a vizsga kötelezettsége alól. Egy tisztviselőnő igazolta román eredetét és így neki sem kellett írásbeli vizsgát tennie. Tehát csak három hivatalnok maradt vizsgaköteles.
  Az írásbeli dolgozat tárgya Déva városának leírása volt. A bizottság mindjárt a dolgozatok beadása után osztályozott és a szóbeli eredményeket is tekintetbe véve, két tisztviselővel szemben hatálytalanította a prefektus rendeletét, visszahelyezte őket állásukba. Egyet azonban elbocsátottak.
A prefektus meg fellebbezte a négy tisztviselőről hozott kedvező határozatot a központi revíziós bizottsághoz.

  1935. július 24. (kivonat). A dévai ipartestület ötvenéves jubileuma.
 A dévai ipartestület szép ünnepség keretében ünnepelte meg fennállásának ötvenéves jubileumát. A jubileumi ünnepségen dr. Moicu Romulus megyei prefektus, Popescu kerületi munkaügyi felügyelő és a hatóságok többi képviselőin kívül 250 testületi tag jelent meg…
…a dévai ipartestület régi zászlója 1855. évből való, a céhek korából. A régi zászló egyik oldalán Szent István képe van és a következő felírás: „Tímár és csizmadia céh“. A másik oldalon Szűz Mária képe és a következő felírás: „Die vereinigte Gewerbe 1885.” Az új zászló meggyvörös színű, egyik oldalán az ország címere, „Corporatiunea industrială”, felírással, a másik oldalon pedig „Dévai ipartestület“ felírás magyarul és németül.
A jubileumi ünnepség és az új zászló felszentelése lélekemelő ünnepélye volt a dévai iparosságnak.

  1935. augusztus 10. A padláson át hatoltak be a végrehajtók a gazda kamrájába. Déváról jelentik: Petrescu Joan bejani lakosnál foglalni akartak a végrehajtók. Az volt a szándékuk, hogy az éléskamrában lévő élelmiszert lefoglalják. Mivel a kamara ajtaja búzakeresztekkel volt eltorlaszolva, a végrehajtók felmentek a padlásra, onnan hatoltak be a kamrába, amelynek aztán felfeszítették belülről az ajtaját s így foganatosították a végrehajtást. Petrescu Joan feljelentést tett a dévai ügyészségen a végrehajtók ellen magánlaksértés címén. Azt mondja a beadványában, hogy a végrehajtók úgy hatoltak be a lakásba, mint ahogyan a betörők szoktak.

  1935. augusztus 18. Alapkő-letéteti ünnepség. Dévai tudósítónk jelenti: A Calan mellett fekvő Streisangheorge község katolikus lakossága templomot épít, melynek alapkőletétele most történt meg ünnepélyes keretek között.
  A falunak mintegy három száz katolikus lakosa van, akik közadakozásból ingyen fuvarral saját maguk építik fel templomukat. A templom építéséért főként dr. László Ferenc calani plébánost illeti dicséret. Gróf Majláth Gusztáv Károly püspök, hogy segítségére legyen a kis egyházközségnek, saját költségén csináltatja meg a templom fedelét. Dr. László Ferenc papilak és katolikus-otthon építését is tervbe vette.
A munkálatok már meg is kezdődtek.

  1935. augusztus 25. Tíz mentőállomást építenek Hunedoara megyében. Dévai tudósítónk jelenti: A megye területén Demsus, Rau-Alb, Sarmizeghetuza, Hateg, Hondol, Ilia, Dobra, Balsa, Geoagiu és Romos helységekben mentőállomásokat állítanak fel s legtöbb helyen már meg is kezdődtek az építkezési munkálatokat. A mentőállomásokat úgy építik, hogy később orvosi lakással is ki lehessen bővíteni őket. Mindegyik épület két helységből áll. Egy rendelőből és egy járványos betegeknek fenntartott helyiségből, melyben több ágy lesz elhelyezve. Az állam minden egyes mentőállomás felépítésére ötvenezer lejt ad, míg a község a faanyagon kívül, amelyet az erdészeti hivatal szolgáltat, köteles a többi építkezési anyagokról gondoskodni

  1935. augusztus 31. Az elkeseredett adóhátralékosok még a csendőrrel is szembeszálltak. Déváról jelentik: Az iliai járásban lévő Carmazinesd községben Lupas Victoria asszonynál csendőr kíséretében megjelentek a végrehajtók, hogy elvegyék adóhátralék fejében az asszony bútorait. Kikapta az ajtóból a kilincset s mellbe¬ vágta vele a csendőrt. Az esetről jegyzőkönyvet vettek fel s hatóság elleni erőszak címén eljárást indítottak az asszony ellen.
  Ugyancsak a dévamegyei Almaseli községben végrehajtók jelentek meg Borza Stefánnak, aki tiltakozott bútorai elszállítása ellen. Mikor kérlelése nem használt, felkapott egy fejszét, de ugyanúgy vissza is tette, anélkül, hogy megsebezte volna a csendőröket és végrehaj¬tókat. Ellene is eljárás indult.

  1935. szeptember 16. DÉVAI HÍREK.
  Déváról jelentik: Az itteni pénzügyigazgatósághoz érkezett rendelet szerint a kisebbségi pénzügyi tisztviselők nyelvvizsgáját elhalasztották október 26 és 27-ikére. A korábbi rendelet szerint ugyanis szeptember 14-15-én kellett volna vizsgázniuk Temesváron.
                               ***************************
  Korábban jelentettük, hogy a dévai városházán az országos gyümölcshét keretében e hó 14-től 21-ig gyümölcskiállítást tartanak. Újabban a kiállítást elhalasztották szeptember 22 és 30-ika közötti időre.

  1935. október 16. A kötelességteljesítés áldozata. A hónapok óta tartó hastífuszjárvány Déván újabb áldozatot követelt. A dévai tífuszbetegek kórházban teljesített szolgálatot M. Amusia ferencrendi nővér, születési nevén Leonbuchner Erzsébet, aki kötelességének teljesítése közben szintén megkapta a veszélyes kórt s hosszas szenvedés után meghalt. M. Amusia nővér 27 éves volt s négy éve teljesített könyörületes szolgálatot. Temetése nagy részvét mellett folyó hó 11-én ment végbe Déván.

  1935. október 21. Déván új pályaépítéssel élesztik fel a sportéletet.
Déva, október 20. A napokban, Cancicov földművelésügyi alminiszter látogatásakor, többek között a dévai Corvin sportegyesület küldöttsége is jelentkezett. a miniszternél. Elmondották, hogy amikor a legeldugottabb falvakban is jól felszerelt sporttelepek vannak, az ország második legnagyobb megyéjének székhelyén nincsen sportpálya. Déva színeit képviseli a Corvin sport- egyesület, a granicsárezred telkén szokott mérkőzéseket rendezni, amelynek azonban semmilyen kerítése nincs. Belépti díjat tehát csak az fizet, aki hamarjában nagylelkűségi rohamot kapott. Aki nem akar, az a pálya közelébe férkőzik valamelyik oldalról, vagy a hegyolda1ról, esetleg a közeli házak ablakából nézi végig a meccset. Így azután, mint a klub vezetősége kimutatta, 400 főnyi nézőközönség mellett a bevétel ezer lej, az egyesület állandó veszteséggel dolgozik, — tavaly kerek 40 ezer lej volt a deficit — a játékosok pedig, a mai teljes és mindenütt elterjedt professzionizmus ko¬rában, a legtisztább amatőralapon játszanak. Elvégre a „bevételből” 5 lejes prémiumokra se telik. Nem csoda azután, ha Déván a labdarúgás, a többi sportágakkal egyetemben, alig tengődik. Az agrárreform során a törvény szerint mindenütt sajátítottak ki telkeket sportcélokra. Más hunyadmegyei községek — olyan kis helyek is, mint például Pusztakalán — már évtizeddel ezelőtt felszerelte a megfelelő sporttelepet, nem is beszélve a Jiul impozáns petrozsényi pályájáról és más zsilvölgyi pályákról. Az 1933-as testnevelési törvény ismét kimondta, hogy minden város köteles öt hold területet ingyen testnevelési célokra adni. A Corvin jelenlegi vezetősége, véget akart vetni a dévai sport tespedésének és a földművelésügyi miniszterhez alaposan megindokolt kérvényt nyújtott át. Vázolták a helyzetet és kérték, hogy miután a város jelenleg alkalmas területtel nem rendelkezik, az állam engedje át a Cserna-parton fekvő, volt Steiner-féle telket a városnak, amely azután azt a Corvin rendelkezésére bocsátja.
Ezen a területen modern, körülkerített labdarugó pályát építenek, azon felül teniszpályákat, atlétikai pályát is. Télen korcsolyapályává alakítanák át a sporttelepet. A miniszter a legnagyobb megértést mutatta a kérés iránt és megjegyezte, hogy elismeri a sport testedzési és erkölcsi nevelő hatását.
  Megígérte a kérés kedvező elintézését, a kérvényt nyomban dr. Mioc Romulusz megyefőnök továbbította, akinek részéről a legteljesebb támogatást remélhetik a dévai sportolók. A prefektus ugyanis az új pálya felépítésére máris kiutalt két vagon építőfát, 400 darab tölgyfa¬oszlopot és pénzadományt.
  Ilyenformán a dévai sportközönség remélheti, hogy a megyeszékhely eddigi, különlegesen nagy elmaradottsága s sport terén csakhamar megszűnik.
  A dévai sportpálya építésének valószínűleg már most ősszel neki kezdenek. Ez a hiány volt az eddigi tengődés kútforrása. Remélhető hogy Déva és Hunyadmegye sportélete az új pálya építésével hatalmas lendületet kap.

  1935. október 25. Meghalt özvegy Issekutz Gergelyné. Dévai tudósítónk jelenti: A régi Déva történetében nagy szerepet játszó Issekutz-család egyik tagja, özvegy Issekutz Gergelyné, szül. Bogdánffy Vilma életének hetvenkilencedik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. Az elhunytban dr. Issekutz Gergely dévai ügyvéd, a Magyar Párt intézőbizottság tagja, a Magyar Dalárda volt elnöke édesanyját gyászolja. A temetésen, mely általános részvét mellett ment végbe, a Magyar Párt intézőbizottsága testületileg jelent meg

  1935. december 26. Kezdeményez a dévai Magyar Párt.
  Több nyelven kiadott tanulmányok állapítsák meg az igazságot. Elég volt a rágalmakból, most már jöjjenek a bizonyítékok, hogy milyen volt a nemzetiségek sorsa egykor és milyen a kisebbségeké most.
  Déva, december 25. Az Országos Magyar Párt Hunyadmegye tagozatának legutóbbi intézőbizottsági ülésén nagy horderejű indítvány hangzott el azirányban, hogy hathatós eszközzel fékezzék meg a már elviselhetetlen rágalom- és uszítás hadjáratot a magyarság ellen. A gyűlésen, amely a párt klubhelyiségében dr. Meskó Miklós megyei tagozati elnök elnökletével folyt le, s amelyen megjelentek a vidéki intézőbizottsági tagok is, először a hunyadmegyei magyarság helyzetét ismertették. Ezután dr. Apáthy Árpád, a tagozat alelnöke terjesztette elő javaslatát az erdélyi magyar hitelszervek megmentése érdekében. Eszerint a tagozat kérje az országos pártközpont közbenjárását, hogy a magyar pénzintézeteknek a törvényhozás és egyben a gyakorlati követelmények által diktált koncentrációja megtörténjék. Csakis így maradhatnak fenn a magyar pénzintézetek. A gyűlés egyhangúan magáévá tette az indítványt és felirt a központhoz, hogy szakemberek bevonásával sürgősen tárgyalják le a kérdést és a helyi intézkedések megtétele végett, közöljék az eredményt a párttagozatokkal. Következett Lázár László, a párt nagy tekintélyű örökös elnökének indítványa, amely hathatós fellépést ajánl azzal a rágalomhadjárattal szemben, amelyet a bukaresti sajtó egyrésze űz, s amely maholnap már a miniszteri székekig ér. Olyan erővel űzik, hogy még Titulescu sem tudta kivonni magát annak hatása alól. A javaslat szerint a pártközpont küldjön ki bizottságot Jakabffy Elemér bánsági tagozati elnök vezetésével s ez a bizottság a legnagyobb alapossággal, és tárgyilagossággal készítsen rövid, de pontos és alapos kimutatást, válasz gyanánt a rágalmakra és támadásokra. A javaslat 14 pontiján kívánja összehasonlítani a régi magyar és a mai román rezsim magatartását a kisebbségekkel szemben. Néhány pont például:
- Mennyi szabadság jogot és államsegélyt élvezett a román egyház a magyar uralom alatt s mennyit élveznek ma a kisebbségi egyházak.
- Mennyi államsegélyt kapnak a román uralom alatt a magyar felekezeti iskolák, és mennyit kaptak annakidején a román felekezeti iskolák.
- Hány magyar nevű román gyermeket írattak erőszakosan magyar állami iskolába akkor és hány magyar nevű magyar gyermeket kényszerítették román állami iskolába az utóbbi években.
- Hány román felekezeti tanítót és tanárt vizsgáztattak magyar uralom alatt magyar nyelvből és tiltottak el a tanítástól azért, mert nem tudott magyarul s ezzel szemben, hány román nyelvből sikeresen vizsgázott magyar felekezeti tanítót és tanárt fosztottak meg állásától most azért, mert állítólag nem tudnak románul.
- Hány tantárgyat kellett román felekezeti iskolákban és heti hány tantárgyat kell ma a magyar felekezeti iskolákban románul előadni és hány órá¬ban.
- Hány román felekezeti iskolát vet¬tek el akkor és tettek magyar állami iskolává s viszont, hány magyar iskolát vesznek el most.
- A román községek hány magyar iskolát keltett építsenek akkor, és mennyi román iskolát kell elő- állítaniuk a magyar községeknek most.
- Vagy például: hány román bíró volt állásban akkor és milyen rangban és hány magyar bíró van most a bíróságoknál s milyen rangban. Ugyanezt a közigazgatás terén.
- Továbbá, tud-e valaki olyan bíróról vagy közigazgatási tisztviselőről, aki akkor rákényszerített volna valakit, kivéve ügyvédeket, hogy polgári vagy büntetőperében magyarul adja elő védekezései?
- Adtak-e ki magyar világban, az utóbbi 87 év alatt, olyan rendeletet, hogy román
vagy más nyelvű lapok ne saját nyelvükön írják a városok községek és megyék elnevezését?
- Kényszeríthettek-e vissza a magyarság nemzettestébe magyar nevű, elrománosodott nemesembereket, mint ma egész községeknek kell hatósági nyomásra románosodni? És így tovább.
Ezt a munkát adassa ki a párt román nyelven. Hogy a jóhiszemű, becsületes de tájékozatlan regáti románság tisztában legyen a valóságos történelmi helyzettel, másfelől pedig az erdélyi románságnak módjában legyen megcáfolnia ezeket, az adatokat — ha tudja. Majd adassák ki a munka Európa kultúrnyelvein is. Az intézőbizottság egyhangú lelkesedéssel s a javaslattevőt hosszasan ünnepelve tette magáévá az indítványt s elhatározta, hogy ilyen értelemben felír a központhoz. Ezután a zsilvölgyi helyi pártszervezetek kiépítésének kérdését tárgyalták, majd a Háromszékmegyei tagozat átiratára került sor. Amely szerint a tagozatok kölcsönösen közöljék egymással a területükön felmerült kisebbségi sérelmeket.

   1935. december 29. A dévai fogházba szállítottak át ötvennyolc zendülő fegyencnőt. Dévai tudósítónk jelenti:
  Megírtuk annak idején, hogy az ókirályságbeli Mislea város női börtönének lakói felzendültek. A lázadásnak következményei lettek, amennyiben ötvennyolc fegyencnőt, akik a zendülésben részt vettek, most Dévára szállítottak át. A női foglyokat két személy, vonathoz csatolt rabkocsi, úgynevezett „mozgó börtön” szállította Dévára. Az állomásról a fegyencnőket négy teherautóval vitték be a fogházba. Érdekes, hogy a dévai fogház női osztályán női fegyőrök teljesítik a közvetlen felügyeleti szolgálatot. Valamennyien együtt jöttek a Misleaból Dévára szállított női foglyokkal.

   1935. december 31. Ötvennyolc kommunista fegyencnő Déván. Tudósítónk jelenti: Beszámoltunk arról, hogy a misleai női fogházból zendülés miatt ötvennyolc fegyencnőt szállítottak át a dévai fogházba. Ezek a nők kivétel nélkül kommunista propaganda folytatása miatt kerültek börtönbe. A fegyencnők között sokan vannak olyanok, akik rövidesen kiszabadulnak, másoknak viszont még többéves büntetést kell letölteniük. Nemzetiség szerint a fegyencnők kilencven százaléka besszarábiai zsidó, négy magyar, két erdélyi zsidó, egy román és egy orosz. Mint érdekességet írjuk meg, hogy négy hónappal ezelőtt gyereke született az egyik fegyencnőnek. Az elitélt kommunista nők úgy vélekednek a gyerekről, hogy az nem kizárólag az anyjáé, hanem az ötvennyolc tagból álló közösségé. A nők annyira berendezkedtek, hogy tűzhelyet is hoztak magukkal, és ők főznek saját maguknak.