A dévai református gymnasium.
A dévai ref. egyházközség levéltárában adatokat találtam, melyeknek alapján megállapíthatni vé¬lem, hogy itt Déván, a reform, egyház költségén és directiója alatt, a nemzeti fejedelmek és egyes tekintélyesebb hunyadmegyei családok támogatása mellett, több mint egy évszázadon át oly terjedelmű és berendezésű iskola létezett, mely annak idején a gyulafehérvári, később nagy-enyedi, továbbá a kolozsvári és marosvásárhelyi református és a nagyszebeni lutheránus főiskolákat kivéve, minden más erdélyi iskolákkal bátran versenyezhetett, s mely a gymnasium nevet minden tekintetben megérdemelte.
Egy ily iskola létezésének első nyomát 1621-ben találjuk. Egyházközségem legrégibb anyakönyvének egyik lapján a papok, másik lapján pedig a tanítók névsora olvasható. A „nomina Rectorum Scholae Devenais” czímű lapon az első név ,,Lucas Kovásznai in Anno 1621”. Előtte és utánna mintegy 10 centiméternyi hely üresen van hagyva, nyilván oly czélból, hogy ha lehet, a névsor később kiegészíttessék. Az utána következő scholamesterek nevei ezek: Michael Tartsai A. 1642. Andreas Csengeri, Stephanus Kolozsvári, Petrus Keresztúri, Michael Batzoni etc. A névsor második rovatában felül: Clarissimus ac doctissimus D. Nikolaus Csáki de Déva. És utána ismét egy 10 centiméternyi üres hely. Végül sorban következnek: Andreas Deáki, Johannes Söts, Georgius Dalnoki és még 18 név egész 1774-ig, vagyis míg e központi jellegű iskola megszűnvén, romjain egy új, és pedig mindkét nemű gyermekek számára, elemi népiskola állíttatott, melynek tanítója egyszersmind a gyülekezet kántoraként is működött.
A Rector Scholae cím senkit se indítson kételkedésre. Abban az időben a főtanodák is csak scholaknak neveztettek. Bethlen Gábor 1629-ben kelt végrendeletében olvasom, hogy ő a dévai scholának 150 frtot hagyományoz.
És hogy a dévai ref. scholában nemcsak apróbb gyermekek és nemcsak a helyben lakó szülők fiai tanultak, hanem nagyobbak és vidékiek is, bizonyítják a következő adatok:
1) Gyulay Ferencz, Zaránd vármegyének főispánja és Végh (Boros) Jenő várának főkapitánya 1651-ben sajátkezűleg írt adománylevelében ezt mondja:
„Az mellett mind az Fornádiai s mind az Maroson levő németi malmomnak sabbatalisát az Dé¬ván tanuló idegen deákoknak adtam”.
Kiegészítésül ideírom utódjának, illetőleg fiának Gyulai Ferencznek 23 évvel később kelt ratificatiojából a következő tételt:
„Én is istenben elnyugodt és feljül megirt sze¬relmes édes atyámnak jó akaratját és dispositioit, valamig élek, conpróbálom és ratificálom in omnibus”.
2) A XVIII, század elején Jenei Sámuel dévai pap és esperes reprodukálván Rákóczi Ferencz fejedelem előtt a dévai ref. ecclesíabeli egyházi szolgáknak esztendőnként a korábbi fejedelmek Jundationalissa szerént adminisztráltatni szokott fizetéseknek listáját, instálta a fejedelmet, hogy azon fundationalis Conventiojok szerint járó fizetésüknek kiszolgáltatása iránt mutassa fejedelmi kegyelmességét. Mire az említett fejedelem a dévai várparancs¬nok Duma Dánielnek 1707. april 7-ről M.-Vásárhelyit kelt rendeletében ezeket írja: „Nem akarván emlí¬tett praedecessorink Fundationálissokat invigorálván az ottan lévő egyházi rendet is kegyelmességünk vételétől megüresíteni: parancsoljuk kegyelmesen mind hűségének mind utána azon tisztben követke¬ző Híveinknek, hogy az reprodukálandó Fundationalis Listának tenora szerint az említett tiszteletes
esperest és scholamestert esztendőnként exsolválni semmiképen el ne mulassza.”
Ugyanazon év és hó 1-ről Pongrácz György fejedelmi secretarius „ex transmissis authenticis" összeállítja „Secundum Fundationem Celsissimi quondam Transylvaniae Principis Michaelis Apaffi" exsolváltatni szokott papi és mesteri fizetéseket, melyek közül a papit mellőzve, a dévai schola mesternek a fiscustól járt fizetését ide igtatom.
„Rectori scholae Devensis ex aula Illustrissimi Domini principis ab antiquo solverunt:
Paratis pecuniis florenorum Hung. Nro 10
Panni Czarasiani Ulnas 14
Tritici puri gelimas Nro. 32
Métretas Tritici in granis e mola Nro. 24
Suem Saginatum Nro. 1
Pastor ecclesiae confert quotannis Quartae partis Decimarum Tritici et vini partem Decimam Nro. 10
Celsissimus Princeps Dnus Dnus Michael Apaffi quatuor studiosis Scholae consulii etiam liba quaterna, et unum suem saginatum annuatim. Azaz Apaffi M. fejedelem rendelt 4 Déván tanuló deáknak kiadatni négy-négy czipót naponként és egy hízott disznót évenként. Egy későbbi följegyzés szerint járt még a fiscustól 4 veder bor a scholamester számára, melyet ki is korcsmárolhassa. Ha a fennebb részletezett fundatio mai pénz értékét vesszük, azt hiszem, bátran tehetjük 300 — 360 frtra. Ehhez járultak az egyházközség tagjai által adott pénz és terménybeli fizetések, minélfogva bízvást állíthatom, hogy a dévai scholamesteri állomás egyike volt a legjobban dotált hasonló állomásoknak, úgy hogy közülök, bár mindnyáján theologiát végzett s papságra jogosított egyének voltak, nagyon sokan maradtak mindvégig scholamestereknek.
Növelték a scholamester fizetését azon meglehetős magas tandíjak is, melyeket, minthogy egyszersmind a tantárgyak és az osztályok számat illetőleg is becses adatokat szolgáltatnak, szóról-szóra ide igtatok :
3. A dévai scholamester fizetése volt a gyermekek tanításától annuatim:
a) Abéczedáriustól 40 dénár
b) Donatistától 60 „
c) Rudimentistától 7.5 „
d) Grammatistától i forint.
e) Syntaxistától i ,, 20 dénár
f) Poétától 1 tallér. Extraneusokkal amint alkuhatik. A szegényt isten nevében tanítsa.
A leányok mesterét következő tandíjak illették:
a) Abéczés és colligáló leánytól 60 dénár és egy szekér fa.
b) Catechesist tanuló leánytól 1 frt 20 dénár és egy szekér fa. Az idegenekkel amint alkuhatik. A szegényeket Isten nevében kellett tanítania,
Ezekhez, úgy hiszem, nem kell kommentár Amelyik iskolában abban az időben 6 külön osztály volt, ahol még poesist is tanítottak, s a Rector mellett több segédtanító működött, a mely iskolának a benne tanuló idegen deákok számára egyesek és fejedelmek alumniumokat rendeltek, ahol extranens tanulók is oktatattak, az az iskola, azt hiszem méltán beillett az akkori nagyobb előkészítő iskolák, vagy mint múlt század közepétől kezdve nevezzük, a gymnasiumok közé.
De lássunk még egy pár adatot, melyek a fentebbieknek még nagyobb nyomatékot kölcsönöznek.
A dévai scholamesternek — miként az egy 1771-ben Mária Terézia parancsára végbevitt u. n. Inquisitoria Relatoriában kétségtelenül beigazoltnak állíttatik — a humana memoria, vagy mint egy másik tanú vallja, seculumoktól fogva joga volt minden a dévai piaczra eladás végett hozott szekér fából egy darabot a maga részére elvétetni, az épületfákat hozó szekér után pedig es y krajczárt, — és e favámot mindenki ,,személyválogatás és versenygés nélkül megadta — pap nemes és paraszt emberek egyaránt”. Nem szükség mondanom, hogy ily jogot nem adományoztak valamely helyi érdekű iskolának, hanem csak olyanoknak, melyekben a vidéki nemesség fiai is helyet és oktatást nyerhettek. Ily forma joga van máig is pl. a szászvárosi ref. tanodának.
Nevezetes adatot szolgáltat a szóban forgó iskolát illetőleg azon 1713-ban kelt inquisitoria Relatoria is, melyet itt Déván, ugyancsak fejedelmi parancs következtében Markocsán Miklós és Tokai István Regiusok vittek végbe. Ennek utrumában többek közt ez a kérdés is előfordul: „Tudja-e tanú bizonyosan, hogy praedicator, Scholamester, Cantor, Deákok s harangozok fizetése eleitől fogva, mi volt?" mire az első tanú Szína Gábor, Mgos úr Naláczi Lajos ur ő kegyelmének vinczellérje Annorum circa 70, legitime citatus, juratus et examinatus fatet:
„Tudom bizonyosan, hogy ennek előtte volt annuatim fizetések a predicátoroknak jószágos nemes emberektől egy köböl búza, egy forint, egy szekér fa. Mesternek 50 pénz, egy veder bor, egy szekér fa, a cantornak bizonyos fizetését nem tudom. A Deákoknak fizetések járt az udvarból, a város pedig 6 hétig főzött számukra.“
A második tanú Lakatos Pál, nobilis, uti testis antecedens. A 4. 5. tanú ugyanezt vallja. Hogy e főzést a város maga vagy pedig a város vagyonosabb és áldozatkészebb családai eszközölték-e? a szövegből tisztán nem vehető ki, de a dolog lényegére nézve nem is tesz különbséget; tény, hogy a Déván tanuló idegen deákok, — mert helybeliekért nem szokták ez áldozatot tenni — a város részéről 6 heti élelmezésben részesültek, és így fentebbi állításom kétségtelen adat által is igazolva van. E lap következő számában azon kérdésekre fogok megfelelni, hogy hol volt az iskolaépület? — és hogy mikor szűnt meg?
Két kérdést kívánok még ez alkalommal tisztába hozni, t. i. hol volt az iskola-épület? És hogy mikor szűnt meg, helyesebben: mikor sülyedett ez iskola alantibb niveauxra?
Az első kérdésre nagyon könnyen felelhetek. Több okmány van kezeim között, melyekben világosan írva van, hogy a ref. schola a róla nevezett utczában gr. Bánfy Dénesné, született Barcsay Ágnes asszony ő excellentiája és a Bíró József uram fundusaik szomszédságokban vagyis azon a helyen volt, hol jelenleg a ref. elemi nép- és a nőegylet által fenntartott leányiskola helyiségei vannak. Fennállott pedig e scholaház — egy datum és authentia nélküli írás szerint 1622-től fogva a múlt század elejéig, a mikor a régi iskolaépület leromolván, a tanítás egyideig a scholamesternek u. a. funduson levő lakásán folyt, mígnem az ecclesia a múlt század közepe táján még mostan is fennálló kántor tanítói lakot építtette. S kár, hogy a régebbi scholaház nyomai a leányiskola és a református új iskola építésekor végleg eltűntek, mert így a régi iskolahelyiség terjedelme még hozzávetőleg sem határozható meg.
Hosszabb feleletet igényel a másik kérdés, t. i. hogy mikor és miért sülyedett le e gymnasium alantibb niveauxra?
Erdélynek a Habsburgház uralma alá jutását a dévai scholamester is megérezte. Mindazon segedelmek, melyeket a nemzeti fejedelmek s különösen Apaffy Mihály, rendeltek az itteni scholamester és diákok részére a dévai fiscale dominium jövedelmeiből évenként kiadatni : pénzt, búzát, bort, hízott disznót, czipót stb. 1713 ban elvonattak s többé ki sem adattak, sem kárpótolva nem lettek. Ugyanakkor vonattak el a fiscus által a dévai ref. parochus beneficiumai is. Addig adott a fiscus a dévai ref. papnak évenként:
a) 110 frtot;
b) 80 kalangya búzát;
c) 80 veder bort, — melyet ki árusítatnia is szabad volt;
d) 24 mérő zabot;
e) 12 szekér szénát;
f) 12 szekér fát,
g) 2 hízott disznót,
h) 4 drb. juhsajtot,
i) 1 veder mézet,
k) 1 veder vajat, — továbbá adta
1) a dévai összes malmoknak szombati vámját, akkor Déván is malom volt, melyek együttesen a mai pénzérték szerint legalább is 800 frt évi javadalmat képviseltek. Elvonatott ez is, éppúgy mint az iskolamester és a deákok beneficiuma anélkül, hogy ez a nagy veszteség akár csak egy fillérrel is kárpótoltatott a dézma és a quarta sem. Itt van magyarázatja annak a nagy szegénységnek, melyben a dévai ref. ekklézsia a múlt század eleje óta sínylődik.
Elvesztette a dévai schola 1723-ban azon nagymérvű segedelmet is, mely részére Gyulay Ferencz adománylevele folytán a maros-németi udvarból competalt, mert Németiben akkor külön papi álló más szerveztetett s igy az adománylevél értelmében, a Gyulai Ferencz által rendelt segélyek a dévai parochustól és az itt tanuló deákoktól elvonatva, a németii lelkésznek adattak ki. Elvesztette továbbá a dévai oláhoktól járt 22—22 dénárokat is, minthogy egy kormányszéki rendelet szerint kötelesek lettek ez évi járulékokat az épülőben volt rom. kath. templom fölsegélésére fordítani.
Elvesztve ilyen formán úgy a fiscustól mint a Gyulay családtól és a dévai románoktól nyert beneficiumait, úgy hiszem, mindenki természetesnek fogja taláni a dévai gymnasium hanyatlását. Anyagi erő hiányában mind összébb és összébb zsugorodott, bár akadtak egyes patronusok, kik a nagy szegénységben sínylődő scholát nyomorúságaiból kisegíteni igyekeztek. Az 1730-50 es években sokan tettek a parochus és az iskola részere alapítványokat; a legnagyobbat tette b. e. Naláczy Sára asszony, Mgos. Losonczi báró Nagy-Barcsay Barcsay Gergely uram hitestársa.
Szőts Sándor.
Hunyad, 1882-1883