A dévai rézbányáról
A dévai rézbányákról a legrégebbi ismert leírást Fridvaldszky Joanne, Kolozsváron élt jezsuita tudós készítette. A fizikával, geometriával, földrajzzal, geodéziával, ásványtannal, de a filozófiával is foglalkozva könyvet ír "Minero-Logia Magni Principatus Transilvanie" címmel. 1767-ben Kolozsváron megjelent művében azt írja, hogy a dévai rézbányákat korábban Iosif Pock, a topliţai bányák vezetője is ismerte, amikor 16 lat (körülbelül 8 kilogrammot) termeltek egy tonna ércből. Fridvalsky szerint a bányák már korábban is léteztek.
Ignaz von Born német mérnök is írt könyvében a dévai rézbányáról, de nem tudni, hogy a Patak utcai vagy a Magyar utcai rézbányát említette. A német mérnök azonban valószínűleg az utóbbira utalt, ahol az 1880-as években néhány falromot lehetett látni, amelyekről azt hitték, hogy a rézbányák épületei. Egy régi, Bécsben végzett elemzés szerint az ércben a réz koncentrációja 7,6 százalék volt.
„Ástak, mint a nyulak"
1774-ben Ignaz von Born német mérnök kiadta a "Briefe uber Mineralogische Gengenstende auf seiner Reise durch das Temeswarer Bannat, Siebenburgen, Ober un Nieder Ungarn" című munkáját. A kötet Lipcsében jelent meg, és Ignaz von Born mérnök a kötetben többek között leírja az általa 1770-ben látott dévai rézbányákat. A bányákat a szerző szerint néhány évvel korábban nyitották volna meg. A német mérnök elmondja, hogy Déván vadul folyik a bányászat, és ahol rezet találtak, ott a bányászok rengeteg nyílást csináltak, így sok a "nyúlszerű" nyílás a dombon. Sajnos, bár a helyi bányászok kezdetben nagy reményeket fűztek a dévai bányákhoz, később kiderült, hogy rézben szegények, aranyban és ezüstben pedig még szegényebbek.
Ignaz von Born azt mondja, hogy a dévai bányából kitermelt egy tonna ércben 17 féle réz található. Ismertetése szerint a bányák akkoriban meglehetősen rossz állapotban voltak, még kohó sem volt. A feldolgozás céljából az ércet a csertézsi kohóba szállították.
1710 és 1720 között Steinville tábornok, Erdély katonai kormányzója, aki Erdély katonai kormányzója lett, állítólag a Patak utcai bányát helyezte üzembe.
1766-ban Albert Grigorie, egy örmény, irányította és kiaknázta a bányát. A nagyági-i bányák archívumában feltárt fizetési lista említi, hogy 1792-ben a dévai rézbánya az állam tulajdonában volt, és 7 bányász dolgozott itt.
1800-tól kezdődően az állam átengedi a dévai bányát magángazdáknak. Így 1840-ben a dévai bányák a "Rusca" Bányászati Vállalat birtokában voltak. Ez zúzdákat szerelt fel, amelyeket Cernán helyeztek el, az „Under Horgoş” néven ismert helyen, közel ahhoz a helyhez, ahol később a város vízműve volt. Akkor megindult egy jobb és ügyesebb kitermelés, amely virágzó fejlődést ígért, de az 1848-1849-es forradalom eseményei az itt is lezajlott harcokkal megállították a bánya kiaknázását. A zúzdák felszerelése ekkor eltűnt, de nyomaik 1900 körül még láthatóak voltak. Az 1850-es években a bányák egy közeli földbirtokos, Berivoy György tulajdonába kerültek, de ő nem aknázta ki, hanem eladta Welitska Lajosnak. Ő is fogja adni őket, nem sokkal azután, hogy a birtokába került. A rézbányáért kapott összeg 4000 forint volt. A spekulatív eladások sorozata azonban nem állt meg itt. A bányák ezután hozzánk és új tulajdonosokhoz kerültek. Az új tulajdonosok, a brassói származású Herter Samuel és társai csak 1873-ban kezdték újra a dévai bányák kitermelését. Zúzdákat helyeznek el a Maros melletti Görögvárosban. A bányában 20-25 bányász, válogatásban és feldolgozásban 12 munkás dolgozott. 1876 őszén a Maros vizének áradása tönkretette a mosókat és zúzdákat, így a réz kitermelése és feldolgozása megszűnt. A francia-angol kapitalista társaság csak 1893-ban vásárolta meg a dévai bányákat, és Lord Mein révén megkezdte a kitermelést. A cég azonban csak két évig működött, és 1895-ben bezárt. A bányák kitermelését később egy osztrák cég, végül a Magyar-Belga Bányászati Vállalat folytatta. A bányászat azonban főleg sekély alagutakon keresztül folyt, ahol az érc szegényes volt. Az adminisztrátorok meg voltak győződve arról, hogy a mélységben gazdagabb ércek találhatók, de kitermelésük komoly beruházásokat igényelt, amelyek soha nem valósultak meg. Az 1900-as évek elején újabb kísérletek indultak a kitermélésre, azonban pár év után ez csőddel végződött. Így a 20. század elejétől a dévai rézbányák 1952-ig elhagyatottan és kihasználatlanul maradtak. (https://www.zhd.ro/evenimente/istorii-uitate-mina-de-arama-a-devei/)
Tudósítások.
Bányák, 1845.
A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 78. évfolyam (1944). 15. szám
Részesedések más bányákból, szénterületek szerzése a Zsil völgyében.
Virágzása idején a ruszkabányai bányatársulat, valamint annak tulajdonosai is, több más bányát vásároltak, vagy megszerezték azok részjegyeinek többségét. Ezek a vállalatok mint külön bányatársulatok működtek, és azokban az öt ruszkabányai tulajdonoson kívül a rokon családokból is sokan voltak részesek. Öt ilyen bányavállalatról tudunk, úgymint:
1. Az Olimpia-Varrus-Poiana Merului nevű ólom- és ezüstbánya a fogarasmegyei Sinka község vidékén, amelyet Hofmann Virgil alapított és haláláig vezetett. Erről a bányáról külön fogunk szólni.
2. A Gyergyó-Holló melletti bánya, valószínűleg szintén ércbánya, melynek vezetője 1852-ig Küstel Odiló volt.
3. A Hacasel (Hunyad megye) melletti vasbánya és kohó, amelyet Hofmann Alajos kezelt egy ideig. Később a Maderspach-családé volt ez a vasbánya és birtok.
4. A Szt. Antónia nevű rézbánya Déva mellett, amely Hofmann Ernő társtulajdonos gondozása alatt állt.
Hunyad, 1880. június 12. A közönség köréből.
A dévai Maros ügyében ezelőtt három évvel Gromer és Volke rézgyár-tulajdonosok folyamodtak a magas minisztériumhoz, hogy telkük és drága épületeik, melyeket a Maros megtámadott, a végelpusztulástól megmentessenek és rendelkezés tétessék egy sarkantyú építése, vagy a Marosnak más árokba leendő átbocsátása tárgyában. A magas minisztérium tudomás szerint rendelkezett is e tárgyban, megyénk alispánja is mozdított egy keveset a dolgon, de tovább semmi eredmény. A tél folytán beszakadott a rézgyár épületének egy szárnya, más részét leromboltuk, hogy bár a materia megmaradjon; e tavasz folytán már több mint két öl elsodortatott a mart hosszában s ha lesz jó nyári viz, remélhető, hogy a főépület is áldozatul esik s ezzel a honvédlaktanya-utcza zsák utczává lesz s megszűnik a közlekedés a görögvárosi malom felé e tájról…
Déva és Vidéke, 1900. augusztus 16. Rézbánya.
A dévai rézbányát, melyet több éveken keresztül nem miveltek, most egy társulat újból rendszeres kezelés alá veszi. Óhajtanok, ha e bányaipar itt fellendülne, hogy a szegény nép némi keresethez juthatna.
Hunyad, 1900. szeptember 15. A dévai rézbánya művelését, amint előre jeleztük volt, megkezdették. F. hó 1-je óta 15 munkás dolgozik benne és naponkint egy kocsi rézérczet szállítanak el belőle a vasúton Csehország felé. Jövő évben a bányaművelést sokkal intenzivebbé fogják tenni, 150 munkást fognak alkalmazni és érctisztítót is állítanak. Tervbe van véve az is, hogy gőzgépeket állítanak s azzal kapcsolatosan villamosság fejlesztő telepet létesítenek, mely telep segítségével könnyen megoldható lesz, a városunk közvilágitásánák kérdése is, hiszen onnan könnyű lesz bevezetni a városba is a villamosságot. Mindezen nagyobb mértékű beruházásokra az is bátorítja a bányatulajdonosokat, hogy közelebbről egy drb olyan trachit tuskót is fejtettek ki, melyben aranyér van, amint ők hiszik.
Déva és Vidéke, 1901. június 6. Rézbánya.
Hosszú ideig el volt hanyagolva, vállalkozó nem akadt reá, azt hitték, hogy itt az üzem nem fizeti ki magát. És nagyon csalódtak; mert ezen rézbánya virágzó üzletté fog válni néhány év után. A jelenlegi vállalkozó még egy gőzkazán felállítását határozta el. Továbbá végrehajtja azt a tervét is, hogy az erezet itt Déván fogja feldolgoztatni. Még a leszállítás okoz némi nehézséget, de ezt is elhárítják vagy lóvonat vagy sodronypálya által. Szakértők állítása szerint a bánya dústartalmú rezet tartalmaz és fényes jövőt ígér a vállalkozónak.
Déva és Vidéke, 1901. július 18. Kirándulás.
Hölgyek és urakból álló társaság f. hó 16-án délután 4 órakor érdekes kirándulást tett a dévai rézbánya megtekintése végett. Meg akartuk szemlélni az annyi ideig szünetelő bányát, melyet pár év előtt Kordik Ferencz és Gulov N. bécsi lakosok a birtokostól megvettek és üzembe hoztak. Én, a ki a bányát régi kezdetleges állapotában ösmer- tem, meglepett, bámulatba ejtett az az emberfeletti munka, melyet a bánya jelenlegi tulajdonosai nagy pénzáldozat árán itt kifejtettek, végrehajtottak. A bánya művezetője, igazgatója Kordik Ferenc kalauzolása mellett a társaság bányamécsek világa kíséretében elindult a bányaüregbe, melynek bejáratánál egy díszes kapu ékeskedik, homlokzatán a következő felirattal: „Barbara tárna,“ alább: „Szerencse fél!“ A bányaüregbe behatolva, vízszintes irányban mintegy 200 méternyire elértünk egy tágas helyiségbe, hol két óriási gőzkazán és két pulsométer a víz kiszivattyúzására van felállítva. Egy Stabilgép a felvonó géphez szolgál, de ez még nem működik, miután az érez szállításához szükséges tartályok még nem érkeztek meg. Ezen tágas üregben van a lejáró, mely függőleges irányban mintegy 30 méter mélységig terjed s innét kezdődik a valódi tárna, hol 100-nál több bányász foglalkozik, felváltva éjjel-nappal. E tárnából még 5 irányban új melléktárnákat vájnak, hogy a folytonosan szaporodó bányászok célszerűen elhelyezhetők legyenek, hogy munkájukban egymástól feszélyezve ne legyenek.
A bányaigazgató pont 6 órakor megadta a jelt az alsó tárnában a robbantás megkezdésére. A társaság félelmes áhítattal várta a percet, a nők az ijedtség előérzetében bedugták füleiket; Egyszerre mennydörgésszerű csattanás reszketteté meg a bánya üregét — mintha földindulás, a végítélet következett volna be — a robbanás néhány másodperczig tartott, mely után a bányászok feljöttek az üregből vidáman, hogy helyet adjanak annak a csoportnak, mely másnap reggeli 6 óráig átveszi a munka további folytatását. — Mi is a bányászokkal egyetemben kiszálltunk a bányaüregből és szinte jól esett, hogy az alvilágból a felszínre juthattunk és letelepedhettünk a zöld pázsitra, hol dús választékú ételek és italok álltak rendelkezésünkre és rövid idő múltán tetőpontjára hágott a jó kedv. A felköszöntők egymást érték, melyeknek éle főleg a jelen volt szép asszonyok, leányok felé irányult, kik nem ismerve semmi fáradtságot, szellemes csevegésükkel, pajzán jókedvükkel feledhetetlenné tették előttünk ezt a kirándulást.
Végezetül meg kell emlékeznem arról a derék, igyekező fiatal bányaigazgatóról, ki ernyedetlen buzgalommal igyekezik, hogy e dús ércanyagot tartalmazó bányát azon színvonalra emelhesse, mely hivatva lesz az ismert rézbányák közt az első helyet elfoglalni. Rövid idő alatt a bánya előtti mély szakadásokat szabályozta, feltöltötte, parkírozta, az érez kiszállításához szükséges keskeny vágányú vasutat épített, most csak az van még hátra, hogy a bányához vezető, rossz karban levő közlekedési út helyreállíttassék, melyen az ércköveket a dévai indóházhoz lehessen szállítani s innen Szászvárosra, hol a bányatulajdonosok egy nagyszabású kohót építenek zúzdával egybekötve, honnat a tiszta réz fog a forgalomba és kereskedésbe hozatni.
Sajnáljuk, hogy e gyárat nem Déván építették, de ha a körülményeket figyelembe vesszük és az előnyt, mely nekik kínálkozik, igazat kell adnunk, hogy nekünk hátat fordítottak. Szászvárosnak van vízjoga, — nekünk nincs. Volt a kincstárnak, de azt a malommal együtt megvette Kohn, ki — mint halljuk—borsos árban akarta részükre a vízerőt átengedni, továbbá a gyári üzemhez kívántató famennyiséget a gyártelephez szállítva, félárban kapják meg, - s végre a telephez szükséges területet csaknem ingyen adta a város részükre. De hát ez nem baj, amit Déva város veszít a réven, megnyeri a vámon, mert az által, hogy az ércet Szászvárosra szállítják, a kövezési vám legalább 6000 koronával emelkedni fog. A társulat kohómérnöke Mazuth N. igen ügyes ember, ki a gyár építéséi tervezte és azt a technika legmodernebb eszközeivel rendezi be. Mihelyt a gyár elkészül, a bányaüzem azonnal nagyobb arányban fog kiterjedni, úgy annyira, hogy 3—400 bányász fog foglalkozni az érckövek előállításán, mely annyira dús érctartalmat képvisel, hogy más bányáknál még nem fordult elő, mert az idevaló rézbánya átlag 9 ½ % rezet tartalmaz.
Hunyad, 1901. július 20.
A „Déva és Vidéke" 29. számában „Kirándulás" czímű közleményben a többek között az áll, hogy a dévai rézbánya-társulat kénytelen Szászvároson felállítani zúzdáját, mert a dévai vízjogtulajdonos borsós árat kért a vízhasználati jogért. — Reputatiom érdekében kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a rézbánya részéről Guttman József úr fordult hozzám ezen ügyben, a kinek azonban megmondtam, hogy csak a rézbánya tulajdonosával vagy teljhatalmú megbízottjával vagyok hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni; ezen urakat azonban mai napig hiába vártam és igy nem is volt alkal¬mam tőlük sem borsos, sem paprikás árat kérni. — A „Déva és Vidéke" szerkesztője jól tenné, ha megbízható tudósítókat alkalmazna.
Déva, 1901. július hó 19-én. Kohn Jónás, malom-tulajdonos
Déva és Vidéke, 1901. augusztus 15. Új gyártelep Déván.
A dévai rézbánya tulajdonosai eltértek azon tervüktől, hogy a bányából kiaknázott anyag feldolgozásához szükséges gyárat Szászvároson állítsak föl, hanem elhatározták, hogy e nagyszabású gyártelepet Déván fogják létesíteni. Hogy e tervüket keresztülvihessék, kérvényt nyújtottak be a dévai városi tanácshoz, hogy a jelenleg disznópiacnak használt területet bizonyos évekre adja ki nekik haszonbérbe. Ezen területhez a szomszéd telkekből megvásárolnak annyi területet, hogy a gyártelep¬nek szükséges terület rendelkezésükre állhasson.
Örömmel vettük tudomásul, hogy a bányatársulat Déván fogja összes üzemeit berendezni. Azt hisszük, a városi tanács nem fog akadályt gördíteni, hanem megragadja az alkalmat, hogy a városra nézve is anyagi hasznot hajtó gyártelep |mielőbb létesülhessen.
Déva és Vidéke, 1901. augusztus 22. Rendkívüli közgyűlés.
F. hó 19-én a városi képviselőtestület rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egyedüli tárgya Kordik Ferencz rézbánya-tulajdonos kérvénye volt, melyben kéri a városi tanácsot, hogy az általa Déván felállítani tervezett gyártelephez, a jelenleg disznópiacnak használt területet évi haszonbér mellett 90 .évre engedje át.
A polgármester előre kijelentette, hogy e rendkívüli közgyűlésnek csak a telek átengedése a tárgya, tehát arra kéri a képviselőtestületet, hogy jelenleg csak is a felett határozzon, hogy a telek 90 évre átengedhető-e?
A tanács a kérvényben említett telek át engedését, illetőleg kihaszonbéresítését 90 évre, évi 150 korona haszonbér mellett javaslatba hozta és e javaslatot a közgyűlés 2 képviselő határozati javaslata ellenében egyhangúlag elfogadta.
Az egyik képviselő abban látott nehézséget, hogy ha a gyártelep Dévára építtetnék, ez által a város elesnék a kövezeti vám jövedelmétől. A másik képviselő pedig azt hozta fel, hogy elvben ugyan elfogadja, hogy a telek 90 évre átengedtessék, csakhogy kevesli a tanács által javaslatba hozott évi bérösszeget, mert ki tudja 90 év alatt mi minden történhetik, és e telek jövedelme nem fog-e hatványosan ez idő alatt emelkedni? E két ellenvetést a közgyűlés figyelembe se vette, mert meg volt győződve arról, hogy úgy az ipar és kereskedelemnek, valamint a város anyagi érdekének tesz szolgálatot, ha egy gyár létesítése céljából a kívánt telket átengedi.
Déva és Vidéke, 1901. szeptember 12. Ellopott dynamit töltények.
A dévai rézbánya elzárt fülkéjéből f. hó 8-án ösmeretlen tettesek több dynamit-töltényt loptak el. A bányatulajdonos rögtön jelentést telt a rendőrségnél, mely a legszélesebb körű nyomozást rendelte el, de eddig minden siker nélkül. Már egy alkalommal egy Déván lakó korcsmáros ablakában felrobbantottak dynamitot, de szerencsére csak az ablakrészek rongálódtak meg, emberéletbe nem került a merénylet.
Hogy a dynamit-zsiványok mit akarnak az ellopott töltényekkel? Talán szomorú következményeit a jövőben megtudhatjuk.
……………
Hirdetmény. Déva város tanácsa, mint I. fokú iparhatóság közhírré teszi, miszerint Kordik Ferencz rézbánya tulajdonos a dévai 1172. hrszámu telekre, az úgynevezett régi sörház előtti területre, a rézbányából kikerült rézérczek földolgozására alkalmas kohó művet szándékozván felállítani, jelen szám és kelet alatt az 1884. évi XVII. t.-cz. 26. §-ában körülírt kellékeknek megfelelő telep engedélyezés iránti kérvényt nyújtott be alólirt iparhatósághoz.
Az idézett törvényezikk 27. §-a alapján fölhivatnak mindazok, a kik a vállalat ellen bármi okból kifogást akarnak tenni, miszerint kifogásaikat szóval, vagy írásban folyó évi szeptember hó 16-ik napján délután 3 órakor, mint a tárgyalás megtartására kitűzött határnapon a helyszínén annyival inkább adják elő, mint hogy különben az üzlettelep, ha csak köztekintetek nem szolgálnak akadályul — engedélyeztetni fog.
A telepengedély iránti kérvény s az ahhoz mellékelt tervezet és magyarázatok, a tárgyalás határnapjáig, azaz folyó évi szeptember 16-áig a polgármester hivatalos helyiségében hivatalos órák alatt érdekeltek által megtekinthetők.
A városi tanácstól. Déván, 1901. évi szeptember hó 9-én, Kontz, polgármester
Déva és Vidéke, 1901. szeptember 19. Helyi szemle.
F. hó 17-én tartották meg a helyi szemlét a felállítandó rézolvasztó gyártelepen. A bizottság elfogadta a kohómérnök által készített tervezetet és annak indokolását. Most tehát nem létezik Aetumi akadály, mely gátul szolgálna a gyár felépítésére vonatkozólag. Óhajtjuk is, hogy az minél előbb létesülve, virágzó teleppé váljék. Ha majd a gyár teljes erőben működni fog és annak jövőjét a gyártulajdonosok biztosítva látják, azt hiszem, megragadják az alkalmat, hogy Déva város óhajának eleget tegyenek és a villanyvilágítás végett lépéseket tesznek.
A gyártelepen, a mely elég gőzgéppel fog rendelkezni, a villany fejlesztése könnyen eszközölhető lesz, azért tehát „Glück auf!
Déva és Vidéke, 1901. október 3. Az első kapavágás.
Szeptember hó 30-án történt az első kapavágás a Déván létesült „Hungária“ rézbánya és kohótársulat által alapított gyár építésénél. A terveket Mazoth Péter kohómérnök tervezte és az ő felügyelete és vezetése alatt az építkezést Kohut Nándor itteni építész teljesíti. Sok szerencsét kívánunk.
Magyar Polgár, 1901. október 11. Gyárépítés Déván.
Mint a „Bud. Lev.”-nek Déváról jelentik, ott Hungária névvel rézbánya - és kohótársulat alakult, amelynek gyárhelyiségei fölépítéséhez most kezdtek. A terveket Magosh Péter kohómérnök készítette. (Hungária rézbánya és kohó társ. — Hungária Kupfer Bergbau und Hütten Gew).
Déva és Vidéke, 1901. november 21. A dévai rézbánya kohó.
Ma megszemléltük a dévai rézbánya kohóépítkezéseit és elmondhatjuk, hogy rövid idő alatt igen szépen haladtak elő az építkezésben. Néhány nap múlva a nagy terjedelmű épület fedél alá kerül. A művezető mérnököt dicséret illeti, hogy e nagyszabású munkálatokat csendben, minden nagy lárma nélkül gyorsan viszi keresztül, úgy, hogy a működést a gyár még ez év folyamán megkezdheti.
Déva és Vidéke, 1901. december 5. Bányászünnepély.
F. hó 4-ikén, Szent Borbála napján, a dévai „Borbála“ nevű rézbánya igazgatósága ünnepélyt rendezett. Reggel az összes bányászok csinos egyenruhájukban — igazgatójuk vezetése alatt — a Szent Ferencz-rendi zárdatemplomba vonultak, hol a rend főnöke isteni ¬tiszteletet tartott. — Ezután úgy a bányaszemélyzet, valamint a meghívott vendégek a bányatelepre vonultak fel, hol dús teríték várta őket. A bányászok külön helyiségben lettek ellátva, míg a meghívottak egy másik helyiségben ürítettek poharat a bánya jövőjéért, felvirágzásáért.
Ez alkalommal tapasztaltuk, hogy a munkás-személyzet milyen odaadó engedelmességgel, bizalommal viseltetik szeretett igazgatójukkal szemben, kinek humánus bánásmódja, emberszeretete kizárja azt az elégedetlenséget, melyet napjainkban számtalan bányatelepen előfordulnak.
Mi is e napon sok szerencsét kívánunk e vállalatnak, mely már eddig is fényes jelét adta annak, hogy életképes, hogy e dús érczczel rendelkező rézbánya egyik igen fontos tényezővé vált a bányászat terén. Azért csak rajta — ne lankadjon a munkáskar. Vezesse az igazgatóság is a szokott eréllyel, kitartással az üzemet, így az áldás nem maradhat el és a bányászok jelszava be fog teljesedni, hogy: „Szerencse fel!“
Déva és Vidéke, 1902. január 2. Asztaltársaság.
A dévai „Hungária“ rézbánya és kohótársulat tisztviselői és ismerősei az Englisch-féle szállodában „bányászasztal“ cím alatt asztaltársaságot alakítottak és a múlt vasárnap Stummer Gusztáv kir. számtanácsos indítványára jótékony célt tűztek ki maguk elé, t. i. szegény tanulók felruházását. És hogy sikere lesz, mutatja az első gyűjtés, mely 20 koronát eredményezett s mely összeg a dévai ipartestületi hitelszövetkezetnél kamatozás végett elhelyeztetett.
Déva és Vidéke, 1902. január 30.
A Hungária rézbánya társulat kérvényezése folytán a Patak-, a Román- és Sörház-utcák jó karba helyezése elhatároztatott és ezt örömmel tették a város atyái, mert a rézbánya és olvasztó üzem fejlődése hovatovább több-több reménnyel kecsegtet bennünket.
Déva és Vidéke, 1902. november 13. Jótékony asztaltársaság.
Még most is megnépesül az Englisch szálloda éttermében az a hosszú asztal, mely a „bányatársaság asztala“ név alatt volt ismeretes.
A régibb időben a rézbánya társulat hivatalnokai s néhány dévai polgár ülték körül ez asztalt, minden összejövetelük alkalmával az asztalon lévő perselybe pénzt gyűjtöttek össze azon czélból, hogy karácsony előestéjén a szegény, árva gyermekeknek örömet szerezve, azokat felruházhassák. Az így begyült összeg 332 koro¬nát tesz ki, mely gyümölcsözőleg az ipartestületi bankban volt elhelyezve. Most a társulat megmaradt tagjai felszólítást küldöttek az iskolák igazgatóihoz, hogy azok jelöljék ki azon gyermekeket, kiknek szegénységük miatt könyörületre van szükségük. Az asztaltársaság a karácsony előtti napokon a szegény gyermekeket maga köré gyűjti és a bevásárolt ruhákat szétosztja közöttük, Englisch Béla vendéglős pedig ozsonnát fog rendezni számukra.
Fogadja ez asztaltársaság előre is jótékonyságáért a jutalmazandó szegény gyermekek hálás köszönetét, kik örömmel fognak visszaemlékezni azon napra, melyen mezítelen testüket a jószívű emberek befödték, eltakarták.
Déva és Vidéke, 1905. december 28. Régi bánya. új vállalat.
A dévai rézbánya új gazdát kapott. Egy külföldi consortium vette meg, melynek feje Börner Arno bécsi bankár. Ha az új vállalat a kellő befektetésekkel nem fukarkodik, nagyon jövedelmező pénzforrást teremt magának. Emellett ez a vállalat is hozzájárulhat városunk fejődéséhez
Déva és Vidéke, 1907. május 25. A dévai rézbánya.
A dévai rézbánya annyi balsors után egész komolyan kezd dolgozni. 120—150 munkás dolgozik állandóan a bányánál, hogy kiválasszák a jó érczet a kevésbé jótól. Az így kiválasztott érczből naponta 2—3 vagonnal szállítanak Fiúmén keresztül Antverpenbe. A bányát hír szerint egy belga részvénytársaság akarja megvenni és nagyobb befektetések mellett terv szerinti üzembe hozni.
Déva és Vidéke, 1907. augusztus 31. Az első rézkohó.
Rézterményeinket eleddig Németországban dolgozták fel és az igen nagy szállítási és feldolgozási költségek következtében alig-alig mutatott föl abszolút hasznot rézbányaiparunk. Most arról értesülünk, hogy az almaseli rézbánya üzemét kibővíti, iparvasutat létesít Zámig és itt állítja fel az első rézkohóját is, mely a maga nemében első szerte a hazában. Minden valószínűség szerint a dévai rézbánya termékeit is ide fogják szállítani és itt is dolgozzák föl. Örömmel regisztráljuk e rövidke hírecskét, mely a magyar bányaipar újabbi tökéletesedését és fejlődését hirdeti.
Déva és Vidéke, 1908. február 1. Belgák Déván.
A sok mindenen keresztül ment rézbánya végre komoly vállalkozók kezébe került. A belga társulat nagy apparátussal fogott hozzá a bánya szakszerű műveléséhez. A zúzda céljaira emelt, de be nem fejezett épületben nagy áldozatokkal érctörő gépezetet állítanak fel, amely hivatva lesz a réz-ércet legalább is 30 százalékos érccé feldolgozni. Az így nyert porondot pedig téglagyártásra fogják felhasználni. A külföldi társulat igazgatósága jelenleg Déván időzik, hogy a szükséges intézkedéseket a helyszínen személyesen tegye meg.
Déva és Vidéke, 1908. július 18. Reális vegyelemezés.
Déva város annaleseiben bizonyos időszakok fedezhetők fel, midőn Déváról az egész országban beszélnek. Nagyobb időközökben ilyen hírek olvashatók a fővárosi lapokban :
Belgák Déván!
Angol tőke Déván!
Külföldi herczegek Déván!
Az ilyen hírek tartalma rendszerint az, hogy van Déván egy rézbánya, amely még a rómaiak idejéből származik, de évszázadokon át műveletlenül hevert. Most azonban egy milliomosokból álló külföldi (többnyire angol) konzorczium a bányát megvette és óriási apparátussal neki fogott megnöveléséhez. Néhány évvel ezelőtt szintén megjelent ilyen hír. Nyomban meg is kezdték a bánya művelését és legendák keringtek azon kincsekről, amelyeket a rézbányából merítenek. Ha legendákkal baleket lehetne fogni, akkor ma a rézbányának még az aligazgató helyettese is milliomos lenne. Így azonban a rézbánya ma már egy rézbatkát sem ér. Egy külföldi milliomos (igazi) ugyanis nem régen Déván járt, hogy a bányát megvétel czéljából megszemlélje. Alapos és beható vegyelemezés után véleménye ez volt.
A bánya tartalmaz:
3 % rezet,
17 % salakot és
80 % szédelgést.
Most ismét várhatunk tehát vagy 10 évig, amíg valaki a rézbányát felfedezi, amely már a rómaiak idejében…bagolyfészek lehetett.
Déva és Vidéke, 1908. augusztus 22. Sok a réz, de kevés az aprópénz.
A nagy hű-hóval megindult dévai rézbánya beszüntette az üzemet. Alkalmazottait elbocsátotta és még csak a kéményseprő díjait sem fizetik ki. Igazán furcsa, hogy ott, ahol annyi réz van, elfogyjon az aprópénz.
Déva és Vidéke, 1908. december 12. A dévai rézbánya csőd alatt.
Van Déván egy bánya. E bányából állítólag rezet hoznak ki, némelyek szerint pedig ara¬nyat vernek beléje. Ez utóbbi vélemény bizonyult helyesnek. „Belga-Magyar Bányatársaság" „Hungária" Rézbányatársulat volt a címe annak a rézbányának, amely köré pénzsóvár emberek csoportosultak időről-időre, hogy életre ébresszék. Rendszerint akadt is egy balek, aki pénzt adott. Mostanában egy Bisitzraderné nevű milliomosné nyitogatta buzgón erszényét, de mikor látta, hogy a pénz fogy és réz nincs, végleg becsukta azt. A soknevű bánya tehát még egy elnevezéssel gazdagodott. Nem nagy hangzású, csak vb. jelzésből áll, ami annyit jelent, hogy vagyonbukott. A dévai kir. törvényszék ugyanis f. hó 12-én csődöt rendelt el a rézbánya ellen.
Déva és Vidéke, 1908. december 25. A rézbánya csődje.
Megírtuk volt, hogy a Dévai Belga—Magyar rézbánya társaság ellen a bíróság megnyitotta a csődöt. Most pótlólag közölhetjük azon adatokat is, amelyeknek ismerete fontossággal bír. Csődbiztosul Hidegh István kir. törvényszéki bíró, tömeggondnokul dr. Horváth Kamilló dévai ügyvéd rendeltettek ki. A követelések 1909. február hó 15-ig jelentendők be. A felszámolási tárgyalás 1909 február 27-én, a választmány megalakulása pedig 1909 március 1-én lész.
Déva és Vidéke, 1909. március 27. Részleges csődtömeg-eladási hirdetmény (kivonat).
Alulírott, mint vb. „Compagnie Belge Hongrois des Mines S. A. in liquidation”, úgyis, mint a „Hungária Rézbánya és Kohóbánya társulat Déván" csődtömeggondnoka a csődválasztmány határozata folytán ezennel közhírré teszi, hogy a csődleltárt…
Az árverés határidejéül 1909. év április hó 8-ának d. e. 9 óráját tűzöm ki a vb. részvénytársaság zúzmű épületeinél Déván. A venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy a fent megnevezett ingóságok készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek szükség esetén becsáron alól is elfognak adatni. Amennyiben azonban megfelelő ár nem ajánltatnék, úgy fenntartom jogomat arra nézve, hogy az ilyen ingó árverését felfüggesszem. A vételi illeték (III. fok.) szintén vevő által fizetendő le azonnal kezeimhez. A megvett ingókat vevő 48 óra alatt köteles elvitetni a helyszínéről, tömeggondnok közbenjötte mellett. A csődleltár tömeggondnoknál bármikor megtekinthető.
Kelt Déván, 1909. március. Dr. Horváth Kamilló, tömeggondnok
Déva és Vidéke, 1916. január 29. (kivonat).
Az utolsó öt év gazdasági válságai súlyos nyomokat hagytak városunk közgazdasági életében. 1912. évben megbukott a Dévai Hitelbank Nyomon követte ezt a Hunyadmegyei Faipar. Majd a Hungária Gépgyár, a Rézbánya Részvénytársaság, Városi kőbánya következtek a sorozatban. Beszüntette működését az Agraria és a M. I. R. T. — vagyis egyszóval minden sorvad és megy össze, — ehelyett azonban évről-évre kiárad a Maros, amelynek szennyes árja már polgárjogot nyert sokat sújtott városunkban. Rekordot értünk el a csődök terén!
A sorozatnak azonban még itten nincsen vége. Ugyanis ez előtt több mint egy évvel majdnem észrevétlenül áthelyezték Kolozsvárra honvédzászlóaljunkat, anélkül, hogy bárki is biztosított volna arról, hogy azt visszakapjuk. Azoknak bemondása szerint, akik városunk népesedési statisztikájával foglalkoznak, Déva város lakossága az utóbbi időben közel 1000 lélekkel megfogyott. Száz lakás áll üresen,