Nagyág

    Nagyág, vagy Szekeremb az Erdélyi-érchegységben, Dévától 24 kilométerre északkeletre fekszik Átlagmagassága 600-1000 méter tengerszínt felett. A helységen belül is 400 méter a helyszínt különbség. Első említése 1465-ben, Naghag néven történik, bár egyesek szerint ez a mostani Nozság falvat jelölte. Gyakorlatilag a falu első említése után majd 300 évvel kezd nevezetessé válni, 1746-ban. Ekkor fedezik fel az első nemesérceket, majd utólag megközelítőleg 100 félét. Olyanok is akadtak, melyek sajátosak, és helységről kapták nevüket, mint a nagyágit.
    Nagyágról és a kitermelésről egész irodalom jelent meg az évek során, több mint 100 kiadvánnyal. Nincs szándékunkban ezekre összpontosítani, inkább az aránylag ismeretlen adatokat dolgozzuk fel, néha hivatkozva a megjelentekre.
    Déváról kiindulva nyugat felé, rövidesen átkelünk a marossolymosi hídon. Az egykori falu valamikor a Barcsay, Telegdi, Nagy családok birtokát képezte, református templomával. Ezek emlékét ma csak a temető romjai bizonyítják, napjainkra még a templom is elpusztult. Néhány kilométer után áthaladunk Balátatelepen. Majd következik Beregszó. Hajdanán a helység Kéménd illetve Haró filiája volt. Következő helység Csertézs kisváros. Ezelőtt 30-40 évvel aranykorát érte szószoros értelemben, hisz nagyban folyt ott az aranyérc kitermelés. Ma, inkább egy szellemvároshoz hasonlít, és az átutazó azon csodálkozik, hogy miként is lehetséges ott megélni. Csertézs felső végén a jelzőtáblát követve jobbra fordulunk. Eléggé meredek emelkedők, kanyargós utak következnek. Észre sem vesszük, amikor a Kis-Boksa helységbe érkezünk, annyira jelentéktelen a falu. Inkább az egykori ércfeldolgozó romjai vonják magukra figyelmünket, melyek elhagyatva, tartalmuktól kiürítve, mint tépett kopjafák ágaskodnak, meredeznek az ég felé. Bükk és tölgyerdők közt halad utunk, szinte észrevétlenül érkezünk Nagyágra. Jelenlegi lakossága szinte negyede sem az egykorinak, alig 120 személy, leszámítva a hétvégeket, amikor a víkendház tulajdonosok meglátogatják befektetésüket. Mégis, mi az érdekesség ebben az eldugott sasfészekben? Temetők, templomok, az első Hunyad megyei bányásziskola igazgatójának emlékműve, az iskola romjai, fenséges kilátás a Maros völgyére a Kálvária hegyről és nem utolsó sorban az Ezüst-erdő által ontott ózondús levegő.
A 19. században Nagyág lakossága háromszorosa volt Déva városának, és ez leginkább iparának, bányászatának volt köszönhető. Egykori hét temetője közül alig pár létezik, legtöbbje siralmas állapotban. Három templomából csak egy teng valahogy (greci non unitus). A katolikus templom 1777-ben készült el. Oroszlánrésze volt ebben a Besztercebánya melletti Úrvölgyéből (Spania Dolina, Szlovákia) beköltöztetett bányászoknak. Majd egymás után nyíltak meg a tárnák: Mária-tárna, Magdolna-tárna, József-tárna, Ferenc József-tárna, szükség volt szakavatott munkáskezekre. Az érkező munkások eredete tisztán kivehető a nagyági anyakönyvekből: Kún-Felsőbányáról, Konyicska, Horcin-Erzsébetbányáról, Koricsár, Schramm, Krisanovski-Oláhlápos, Kolisar, Richter, Slobodnik, Iudt, Gregor, Trnka, Otcenas, Longauer, Waitzik, Simcik, Tokar, Botzurik, Bulla, Fabri-Úrvölgyéről. Az 1858-ban betelepedett szlovák munkások magukkal hozták akkori hagyományaikat. Ez ma csak a házaik építési stílusában észlelhető, melynek jellegzetessége a kiugró, szögletes tornác.

Nagyág 1862-ben

    A katolikus templom hanyatlása az 1919-es években kezdődött. Érdekből-e vagy sem, de többen a görög-katolikus, majd rövid időn belül az ortodox egyház tagjai közé léptek. Néha még történik egy-egy halvány kísérlet a templom szerkezetének megóvására, bár szerintem az sem szakavatott kezek beavatkozása. A régi német temetőből, amely a helység észak-keleti részén fekszik, napjainkra kevés maradt meg, mivel egy nemrég épült helyi út kétszer is a sírokon halad át. A legrégebbi sírkő a Kasper Trensantzky és Barbara Schneider házaspár nevét őrzi, a férj 1766. február 25-én született, felesége pedig 1831. október 23-án tért örök nyugalomra 43 évesen. A sírköveken fellelhető nevek közül megemlítenénk a Geller, Zechmeister, Frank, Wasi, Cabor, Urban, Kosi, Duck, Csopoti, Grün, Lerner, Meier, Grünwald, Heldt neveket. Nagyjából ezek 1827-1860 közt kerültek felállításra.
    Az új temető 1860. körül jött létre, valószínűleg a régi helyszűke miatt. A bejárati kapu ékessége a következő: Haidekker Sándor kerítésgyártó, Budapest. A régi nevek mellett újak is megjelennek: Kolisar, Psavozszki, Konicska, Vacz, Aigler, Lager, Spitzel, Gaiszter, Wack, Segesvári, Galiczki, Unger, Bruck, Enderst,    Zellner, Svoboda, Birta, Hubanek, Kompoti, Kolosi, Lampe, Drexler, Pittner, Tatter, Fleck, Fuchs, Haber, Boncsina, Gippenhann, Fabri, stb.
Magányosan búslakodnak a falu keleti részének egyik dombján az egykori görög katolikus templom romjai. A templom 1800-ban épült, és 1970. szeptember 14-én villám sújtotta. Napjainkra csak a csonka torony és falai maradtak meg, valahol a fűben az egykori ajtó gránitárkádja. Régi sírok veszik körül a templomot, magyarok-románok egyaránt. A templomtól néhány méterre áll Kolisár György háza. A 85 éves aggastyán a falu életerejét is látta, és annak agóniájának is tanúja. Tőle érdeklődtem a templom romjairól, mikor csapott bele a villám, és miért is nem került újraépítésre. A templomjavítás elmaradt, mert az akkori görög-katolikus egyház vezetősége nem találta érdemesnek a befektetést, a hívek kis létszáma miatt. A templom előtt két pad áll, mintegy csalogatja a fáradt vándort pihenésre. A panoráma lenyűgöző, szép időben könnyedén el lehet látni 25-30 kilométer távolságra is. A 350 méter tengerszintfeletti magasan álló Déva vára csekély vakondtúrásnak tűnik Nagyágról.
   A falu főterén egy kis parkban, eldugott emlékmű dacol sorsával. Rajta német felirat annak emlékére, aki az első Hunyad megyei bányásziskolát létrehozta, és igazgatója is volt. Franzenau Joseph 1802. március 4-én született, és 1862. február 14-én búcsúzott földi életétől. A Ferenc József érdemrenddel kitüntetett professzor érdemei vitathatatlanok, hisz egy megye bányászatának felvirágzása neki köszönhető. Az öntöttvasból készült emlékmű a Vajdahunyad melletti govasdia-i olvasztókban készült, melyek már 1756-ban megemlítődnek. Az iskola romjai az emlékművel szemben álló domboldalon állnak. A terméskőből emelt épületnek ma csak a falai maradtak fenn, ezek is nehezen láthatók nyáron a búja növényzet miatt.
   A helységben született 1819. október 3-án Lönhardt Ferenc, aki később katolikus püspök lett.
   Csend és nyugalom van a faluban, ritkán töri ezt meg egy-egy kocsi zaja, alig lehet emberrel találkozni. De ez minden évben egyszer megtörik, amikor a templombúcsút tartják. Akkor kiskocsik sokasága, de még busz is valahogy felvonszolja magát oda. Ilyenkor még a falu lakosai is átérzik az ünnepélyes hangulatot, és részt vesznek a szertartáson annak ellenére, hogy vallásuk más és egy szót sem értenek az elmondottakból. Megmaradt bennük az őseiktől tanult tolerancia és tovább viszik azt.

 Déva, 2015.

                                                                                                                   Jozes Franzenau, az iskolaalapító emlékműve

   Magyar Hirmondó, 1794. január 7. Bányáink 1790-1796.
   Hatodik darab. Egy kis hazabéli utazás. Az Hazabéli Bányász Hellyekröl.
ERDÉLYBEN a’ Fejéronat, Wismutot, Nicolumot vagy Fattyurezet, Kobáldot, és a’ Platinát ki-vévén, egyéb Értz-nemeket találni.
   Ilyen Értztermő Helységek Vármegyénként:
   Hunyad Vármegyében: Hunyad, Zalasd, Déva, Nagyág, Toplitza, Macsesd, Füzes, Boica, Porkura, Almás, Mála.
Zaránd Vármegyében: Kőrösbánya, Buda, Drajka, Gojinel, Hercegán, Kasanest, Bukarest, Staniza, Bucsum, Kritstsor, Trisztia.
(Parnassusi időtöltés 1-7., 1790-1796 (Nagyszeben-Kolozsvár, 1793-1800).   

   Nemzeti Társalkodó. 1832-04-28/17. szám. Április’ 28-dik napján 1832.
  Szekerem bánya.
  Nemes Hunyad-Vármegyének a’ maros jobb partján Déva várossával által ellenben éjszak felöl magasan emelkedő hegysora, minden utasnak, ki az említett városban járt valaha, szemébe tűlnék , és ha figyelmesen vizsgálja , úgy tetszik mintha már állása méltóságával is valami nagyra, különösre mutatna. Ugyan is a’ több mint 375 ölnyi magass meredek kőszikla mintha királyi széken ülve, zsámolyához gyűjtött alattvalójinak törvényt szabna , úgy terjeszti kelet ’s nyűgöt felé a’ mér völgy felett karjait, melyek’ hatalmát az alatsonyabb kősziklák mintegy térdre borulva láttatnak tisztelni, a’ közöttök lehömpölygő tiszta csermely azonban kellemes zúgása viszhangjaival bájolja a’ szemlélő elragadtatott lelkét. Ezen valóban roppant ’s még az elenyészett század’ közepén rengeteg erdőkkel megrakott hegytáj’ kebelében találtatott fel az az egész Európában több tekintetre elhíresedett aranybánya, mely a’tévén fekvő Nagyág nevű faluról Nagyágnak is neveztetik. Eredetéről noha különbözők az állítások , abban csak ugyan megegyeznek , hogy Armindián Juon nevű kanász, Földesurának a’ fejedelmi Barcsai nemzetségnek sertéseit ezen hegy bérczein legeltetvén, 1747-ben valami érczkőre akadott, melyet a’ közelfekvő Csertes bányahelységben Born nevű bányász úrnak megmúlata , ki is azt Svárolyvárott tűzben kémlelvén, ’s drága érczczel teljesnek találván azon helyen, hol Armindián lelte, Fleczker K. Fejérvári Pattantyús kapitánynak, ki azután Wildburg nevet nyervén a’ szekeremi bánya’ egyik birtokossá lett, segedelmével, törvényes bérlés vagy felkérés (Muthung) ereje által az említett 1747 esztendő Sz. György Havának 6-dikán, némelyek szerént még a’ puskapor feltalálása előtt félbehagyott régi Istas a ) nyomán a’ Bányászatot meg is nyitotta. Az. időtől fogva mind inkább kezde ezen bányahelység az akkor jól fizetett kővágók (k ) által népesedni; annyira hogy már 1754-ben két egyházi férfi lenne szükséges lelki szolgálatot tenni. 1777-ben két fa-kápolna hellyébe kő-egyház épitetett a’ catholikusok’ számára, melynek tornya az elenyészett 1851-k esztendőben újból készülvén el, uj díszt ad ezen meszszünnen látszó bánya helységnek; ma pedig az 1785-ban felállított Plébánia 1015 kath. lelket számlál. Az egyesült ’s 1799-ben készült görög vallási Egyházhoz pedig 202 lelkek, a’ nem egyesülthez, mely 1782-ben építtetett ’s 1810-ben megnyitatott, 860-nan tartoznak, ha ide adjuk még a’ több mint 10 Reformatus és Evangelicus vallásuakat is, tehát 84 évek alatt 2087 lélekre szaporodó népessége. De hogy fennebbi állításomat bebizonyitsam , nevezetes ma Európában ezen bánya-helység. I. mert már Stütz András szerént.)
   Born idejében egy nehány tized évek alatt több mint négy millióm f. hasznot hajtott, ’s csak a’ bér vagy is fizetés esztendőnként több mint 120 ezer ezüst ftra menvén , a’ vidékieknek is, kik ide élelemre, ruházatra ’s munkára valót szoktak hozni , nem kevés jövedelmet adott. Újabb hiteles számolás szerént pedig 1748-tól fogva 1830 végéig 90,199 márka, 1/8 rót ezüstét aranyat váltott bé, melyért lefizetvén a’kohók ’s pénzverő-ház költségét úgy a’ köteles tizedet 12,255,630 f. 40.1/2 xr. nyert; bányamívelésre költött ez idő alatt ugyancsak ezüstben 8,793,614 f. 1.1/4 xr. Tehát tiszta hasznot hajtott 3,462,016 f. 39.1/4. xr.

   A nagyági bányásziskola 1836.
   Erdélyi Híradó, 1836-01-23/7. szám
   ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG.
   Szekerem bánya (Dévához közel). Folyó év januariusának 5 dike volt azon honi bányászatunkra nézve annyira érdekes nap, melyen itten a’ bányászi oskola megnyittatott az udv. Bányász-kamarának mait év ápr. 4dikén 3543/488-as szám alatt költ rendelése következésében, melyet az erdélyi kir. Kincstartó-tanács ugyan azon évben, ápr. 50-án 1676 sz. alatt közlött. Ezen újonan alapított oskolának czélja nem csak a’ szekerembányai (nagyági), hanem az egész országban minden királyi, vagy nem királyi bányák mellé értelmes altiszteket nevelni.
   Elöleges practical bányász-ismeretre juthatnak itt azok is, kik Selmeczbányára szándékoznak, felsőbb bányász-tudományt tanulandók. A’ helybeli bányákban dolgozhatásra út nyílik ez által idegennek ’s honinak egyiránt, mi szerént tanulások alatti költségeiket könnyűden fedezhetik. Tanítás ideje mindég a’délutánni órákra esik, a’ bánya-munka máskor nem engedvén és pedig hetenként kétszer. A’ tanítás leginkább német nyelven fog folyni, de magyarul és oláhul is. Tanulási tárgyak itten a’bányászatban naponként előforduló ’s példákkal világított számvetésen kívül, közérthető geometria, a’ testek különböző állásának linea segítségivel tett rajzolása, hegy-, ásvány-, és bánya-művelési tudomány, nem különben kevés földalatti mérés északtővel (compas).
   A’ tanítványoknak tudni kell írni ’s olvasni. Még mielőtt ezen oskola alkotásáról szó lett volna, a közjó iránti tiszta érzéstől vezérelten, helybeli főbányanagy Zechentmájer Károly felállította a’ ma is virágzó „Vasárnapi oskolát,a hol a’ jobb reményű bányász ifjak vasárnap dél-utáni, templomból ki jőve, ingyen taníttatnak s olvasni, írni, számvetni Pitner József felvigyázata alatt. Az udv. Bányász-kamara az új bányász-oskola tanításával Franzenan József és Nemes János albányanagyokat tisztelé meg, kik ezt terhes elfoglaltatások mellett is, minden pénzbeli megjutalmaztatás nélkül, örömmel vállalák.

                                                                                                                      A Golgota csúcs

   Pesti Napló. 1852-08-02/719. szám. (kivonat). Nagyág, júl. 21.
   Csendes bányahelységünk tegnap azon magas szerencsében részesült, mikép ő cs. k. Apostoli Felségét, az erdélyi nagyfejedelemségben tett útjának első estéjén szállásra befogadható. Miután már délutáni 2 órakor, több fellövések jelenték szívűnkből szeretett Fejedelmünk Dévára érkezését.
Ő cs. k. Apostoli Felsége esti 6 órakor lépett az erdélyi főbányakerület területére, Csertesz helységében — hol Ő Felsége, miután előbb miniszteri tanácsos és szervezési biztos, Ferro lovag az ottani bányahivatalnokokat neki bemutatá, — az ünnepiesen s elmésen fölékesített ezüsthutát megszemlélni méltóztatott. Csertesz helységen kívül, a Nagyágba vezető országút alján, számtalan néptömegek várakoztak, élükön a román papsággal, melyek Császárjok boldogító megérkezését hangos örömkiáltásokkal s örömkönyekkel üdvözlék. Az egész meredek hegyiút hosszában, a hű bányásznép versenyzett azon szerencseért, hogy fiatal Fejedelmét láthassa, s mindenkori embertömegek tódultak Ő cs. k. Apostoli Felsége kocsijához, hogy bemutassák neki hódolataikat.
   7 órakor a menet a Ferencz-alagváló-útnál felállított diadalkapuhoz érkezett, hol Ő cs. kir. Ap. Felsége, miután az ott összegyűlt cs. k. bányahivatalnokkal s papság által alázatosan Üdvözöltetek, lóra ült, hogy a Ferencz-bányához menjen. A bányához érkezvén, — mely helyig a felállított bányászság sorfalat képezett, — az ottani bányaiskola növendékei nyers aranyrögöket hoztak Ő cs. k. Ap. Felségének, melyek megszemlélése után a bányát (mely Ferencz alagjának neveztetik) gazdagon ékesített vasúti kocsikon bejárták. Ott, hol a gazdag arany érez töretik, Ő cs. k. Ap. Felsége az érczet a hasadékból sajátkezeileg kiválasztani, s a bányaút bevégzése, valamint saját nevének az emlékkönyvbe legkegyesebb beírása után ismét lóra ülni, s az öszszes bányászságnak viaszfáklyák- s bányászlámpákkali kíséretében, útját Nagyág felé folytatni méltóztatott.
   Harangzúgás s a leghangosabb örömkiáltások közt érkezett Ő cs. k. Ap. Felsége Nagyágra, az éji szállásul számára kitűzött bányásznagyi lakhoz, hol a Nugent gyalogezredből egy század tiszteletőrségül, s a Piret báró gyalogezred zenekara volt felállítva, Ő Flge. megérkezésének még ünnepélyesebbé tétele végett.
Erre ebéd következett, mely alatt a jelenvolt katonai zenekar szintoly felvídító, mint művészi zeneműveket játszott. Még késő éjjel is hirdették a tüzek, az egész környékbeli hegyek tetején azon szerencsét, melyben Nagyágbánya-helység részesült.
   Már reggeli 4 órakor Ő Flge. folytatá útját, Boiczán s Brádon keresztül Nagy-Halmágy felé. Mindenütt, hol csak néhány ház volt is az út mellett, diadalívek voltak felállítva; — mindenütt számos bandériumok csatlakoztak a Ő Flge. kocsijához.
   A hegytetőkön váltogatva majd császári, majd országszinti zászlók lobogtak. Nagy-Halmágytól Topánfalváig, az utazás soron mintegy 12 óra alatt történt meg. A Gaina-hegy csúcsán Ő Flge. a hegyi románok (móczok) legmelegebb hódolatait fogadá el, s frissítő szereket vett magához. Későn este érkezett (3 cs. k. Ap. Flge. Topánfalvára, fényes kivilágítás mellett, s lelkesült örömkiáltások közt.

   Vasárnapi Újság, 1862 november 2. Nagy-ág.
   Dévánál, a postaútról, mely a Maroshoz vezet, letérve, 2 — 3 óra alatt pompás hegykúpok tövéhez érünk, melyek erdőkkel gazdagon benőve, egymás mögött emelkednek föl. Legmagasabb (3300 láb) ezek közt a Hajtó, melynek lejtőjénél meredeken eső gyönyörű földben fekszik Nagy-ág bányavároska.
   Legalsó házai a Ferencz-tárna nyilasánál, gesztenye- és diófák közt kezdődnek, a fölsőbbek ellenben, mintegy 1000 lábnyi magasságban, már a bükk-, tölgy-és fenyőfáktól környeztetnek. A dél felé nyílt völgyből majd mindenünnen pompás sziklatömegek és erdős halmokon keresztül nyílik kilátás a Maros termékeny völgyébe, föl egész az erdély-moldvai határhegyekig. A Ferencz-tárnán keresztül, 1400 bécsi öl hosszú, lóerőre épített vasút vezet a hegy gyomrába, mely alól fövény és zöldkőből, fölül pedig trachytból áll.
   Arany itt tiszta állapotban igen ritkán, hanem rendszerint iránynyal (Tellur) egyesülve jő elő, mely a fémek érczesítését eszközlőként pótolja. Nagy-ág talán az összes európai bányahelyek közt a legfestőibb fekvésű, csak az kár, hogy ha az egyik háztól a másikba akarunk jutni, szüntelen föl és le kell mászkálnunk, a város lejtős fekvése miatt. Lakosai száma mintegy 2000-re rug, s legnagyobb részt oláhok.

      Bányászati és Kohászati Lapok, 1868-08-15/15. szám
      HIRDETMÉNY.
    Ezennel közhírré tétetik, miszerint a jövő1868—9-ki tanévben a tanfolyam a m. k. bányász-iskolában Nagyágon Erdélyben folyóévi October hava kezdetén meg fog nyittatni. Ezen tanintézet czélja: fiatal értelmes bányamunkásokat ügyes bányatérőrökké (felügyelők és bányagodnokokká) legkivált az erdélyi fémbányászat számára kiképezni, s őket, kiválólag az ügyesebbeket, kisebbszerű bányavállalat vezetésére képessé tenni.
    A tanfolyam két részre oszlik: 1-et az előkészítő — és 2-et a szakfolyamra. Az előkészítő folyam egy tanévet foglal magába és ennek több év alatti ismétlése rendesen megengedve van. Ezen folyamba minden osztályú fiatalabb bányamunkások felvétetnek, akik a normálisiskolát jó sikerrel látogatták és végezték, legalább 15 évesek, s a bányamunkálatnál szorgalmuk, ügyességük és jó maguk viselete által a bányász-iskola szakfolyamába később felvételre ajánlkoznak, s a helybeli bányásztanoda igazgatósága által, a nyilvános évi vizsgálat után ,e végre éretteknek s érdemeseknek találtatnak.
   A szakfolyam két év alatt végeztetik, melyeknek elseje jelen 1868 — 9-iki tanévben, másodika pedig jövő 1869 — 70-kiben fog megnyittatni. A felvételre e tanfolyamba csak is azon bányamunkások alkalmasak, kik legalább 18 évesek, legalábbb a tanonczvásári (Lehrhauer) osztályba sorozvák és kiktől mind eddigi szorgalmuk és erkölcsi jó magaviseletük, mind az olvasás, írás és számvetésben szerzett kielégítő ismeretük folytán az iskolába járás jó sikere remélhető.
   Az oktatási nyelv egyelőre még a német, a tanonczokra kik az előadási német nyelvet eléggé nem bírják, mind a tantárgy előadása, mind a nyilvános vizsgálatok tétele alkalmával illő figyelem fordíttatik.
   A felvétel vagy személyes szóbeli jelentkezés által, — a keresztlevél, az iskolai — s a bányamunkáróli bizonyítványok beadása mellett— vagy pediglen az illető elöljáróival, vagy munkaadó gazda útján írásbeli kérvény által történik s eszközöltethetik.
   A bányatanoncz felvétele, szintúgy az oktatás is ingyen történik. Végtére még megemlítendő, hogy a bányásziskolába felvett vidéki és más idegen fiatal bányamunkások a tanulmányi időszak egész tartama alatt, a nagyági bányaműnél ép oly rendesen, mint minden itteni közbányász, a bányába járni és szakmány szerint dolgozni tartoznak, miáltal nekik is alkalom nyújtatik az életfenntartására szükséges szereket rész szerint megszerezhetni.
    Nagyágon1868-dik évi juli 30-án. A m. k. bánya hivataltól.

   Magyar Polgár, 1869. december 29.
  A nyugati havasok szélén fekvő Nagy Ágnak festői kinézése van, mely méltóságteljesen tekint le a Maros partjára és a dévai várromra. A gazdag nagy ági bánya eredete következő.
    Mintegy század előtt még vadon volt e helyi itt-ott elszórt havasi gunyhókkal dús legelőjű nyájakkal. Midőn a pásztorok egyike Armindán Juon nyáját legeltedé, talál egy érczkövet mit elvitt Csertésre Bornhoz, ki figyelmes lett a bányára. Born mint a csertési bányászat hivatalnoka a pásztor adományát jónak találván a később Wilelburg nevet viselő Pleczker fejérvári tüzér századossal, a bányát megkezdé 1747-ben. Több tárnái közül leggazdagabb a Ferentz nevet viselő 1884-ből. E bányahely eleinte szekerem név alatt fordult elő. Ezt onnan származtatják, hogy midőn e bánya kezdetét vevé e fölkiállással hívták dologra a munkásokat, mely annyit tesz „hordjunk.” Később a Nagy aranyág elnevezéstől kapta a Nagy Ág nevet. Arany bányászata ércekben jön elő, mely minőségben csak is itt található mely Nagy Ágit egyetlen a maga nemében; az arany tellúr legnagyobb mennyiségben itt található. Igen mesterséges, 200 öl hosszúságú alagút készült ezelőtt pár évvel. A rómaiak bányászkodásának nyomai még láthatók.

   Hunyad, 1880. május 22.
   A nagyági bányászati iskola előkészítő osztályában már a jövő tanévben s fokozatosan a tanfolyamon is a magyar nyelv tétetik tannyelvvé az eddig kizárólagosan használt német helyett. Ezen reformot régebben nem lehetett behozni, mert a bányászati iskolára előkészítőül szolgáló rom. kath népiskola is német tannyelvű volt. Most azonban annak helyén magyar tannyelvű állami iskola működik. A derék Hulti bányatanácsos úr azt is határozattá szándékozik emelni, hogy a magyar nyelv teljes ismerete nélkül bányászati altisztté senki se alkalmaztassék ez után.

   Hunyad, 1880. szeptember 25. A nagyági postahivatal összeköttetései.
  Nagy-Ágon folyó év július 1-én új postahivatal lépett életbe, mely Dévával szekérküldöncz-postajárat által nyerendi összeköttetését. Kézbesítési kerületét Balsa, Csertézs, Hondol, Kisalmás, Mada, Mogura, Nagyág, Voja és Vormaga képezi.

    Kolozsvár, 1889-12-23/297. szám
   A nagyági aranybányákat, elterjedt hír szerint egy angol társaság szándékozik megvenni; állítólag e társaság a Drache család részvényeit már meg is vette. Az uralkodóház és a magyar pénzügyminisztérium is el fogják adni a maguk részvényeit A „Hunyad* közli ezt mint hírt, melynek hitelességéért kezességet nem vállal.

     Kolozsvár, 1895-06-22/141. szám. Erdély aranybányászata.
    Az aradi keresk. és iparkamara most megjelent évi jelentése érdekes részleteket közöl a kerületébe tartozó aranybányászatról. Minthogy a kamara területe Erdélynek úgyszólván egész aranybánya-vidékére kiterjed, érdekesnek tartjuk a jelentés idevonatkozó részét kivonatosan reprodukálni.
    Azok a gazdag erek, úgymond, amelyek a Csetrás hegység fővonalától nyugatra Nagyság, Csertés, Toplitza, Boitza községek határaiban, a felső Kőrös mellékeinek kőzeteiben Ruda, Zdraholcz, Füzesd, Trestia községeknél vannak, bőséges külföldi tőkék segélyével táratnak fel úgy, hogy ez ipari termelési ág évről-évre nyer terjedelemben és intenzivitásban. Ennek aztán természetes folyománya, hogy Hunyad megyében mindama termelési ágak terén, melyek a bányaiparral kapcsolatba jönnek, élénkség észlelhető.
    Az arany- és ezüstbányászat telepei között első helyét tavaly is megtartotta a nagyági kincstári és társulati bányamű, melynek telepei és aknái számában semmi változás sem következett be. A nagyági bányákban már a művelés kezdete óta, némi rézérc mellett csakis aranyat és ezüstöt váltakozó mennyiségben tartalmazó tellur-érczeket termelnek. Az 1894-ik évben ilynemű érczekből 31.322 kilogr., továbbá 100,5 kg. arany és 148,60 kg. ezüst termeltetett 1.638, illetőleg 79 frt egységi értékkel. A termelt érczeknél a fémtartalom körül növekedés vagy apadás nem igen volt észlelhető, minthogy azonban a megelőző évvel szemben 2.358 kg.-mal kevesebb évet termeltetett, aranyat 0,60 és ezüstöt, 11 kgal kevesebbet nyertek. A bányatermények feldolgozására szolgáló telepek és kohók állományában változás tavaly óta nem történt. A nagyági bányák saját czéljaikra felépített kohóval, minthogy a termelvények mennyisége csekély — nem rendelkeznek és az érczeket tavaly is a selmeczi kir. kohónál váltották be. Az itt beváltott bányatermények (dúsérczek) mennyisége 31.322 kilogr. és megközelítő értéke az aranyágióval és kohójutalékkal együtt 184.860 forint volt. A bányaüzem akadályait a víz és a légpangás képezi, mely akadályokon a nagyági tárnabányászatnál a földszintől a szükséges mélységig és méterenként 3—5 mm. talpemelkedéssel behajtott kültárnák által — melyek talpán a bányavíz szabadon lefoly és a levegőhiánynak a létező nyitott szinteknek egymással minél számosabb helyen való átlyukasztása által hathatósan elejét veszik. A nagyági bányákban a csertési Ferencz József altárnában és a száraz zúzóban 1894-ben átlag 566 férfi, 12 nő és 44 gyermek volt alkalmazva, kik közül 337 férfi, mint a kőzetmunkában jártas vájár dolgozott. A többi munkás a bányákat biztosító munka (ácsolat és falazat) végzésével, a meddő törecsnek kiszállításával foglalkozott; a nők a dúsérczek finomra zúzásával és a gyermekek a bányák takarításával voltak megbízva.
    A kőzetmunkával foglalkozó vájárok és tanuló vájárok (suhancok) átlagos keresete 7 órai munkaszak után 40—70 kr., a többi nem szakavatott munkás keresete egy 7 órai munkaszak alatt 30—35 kr., a nők keresete 30—35 kr. és gyermekek keresete 10—16 kr. Az állandó és nem állandó munkások és családtagjaik érdekében az úgynevezett társpénztár áll fenn, melyből a keresetre képtelenné lett állandó munkások s azok özvegyei nyugalombérben, árvás neveltetési pótlékban s a beteg állandó és nem állandó munkások két bányaorvos által ingyenes gyógykezelésben részesíttetnek, továbbá ingyenes gyógyszerekkel és betegpénzzel láttatnak el. A munkások támogatására még egy élelmiszertár tartatik fenn, mely a legszükségesebb élelmi czikkeket verseny útján nagyban és kifogás nélküli minőségben szerezvén be, azokat a személyzetnek lehetőleg legolcsóbb árban szolgáltatja ki. A társpénztár vagyona az 1894. év végén körülbelül 158.640 frt volt és a bányamű a társpénztár terheinek fedezéséhez 6.452 frt 58 kr-ral járult. Ezeken kívül Nagyágon az állam költségén egy VI osztályú elemi iskola tartatik fenn, mely tanintézetben a szegény sorsú munkásnép gyermekei magyar nyelven ingyenes tanításban részesíttetnek. A bányászatra befolyással bíró közintézetek közül a m. kir. pénzügyminisztérium által fenntartott bányaiskola említendő fel, melynek czélja a bányaüzem vezetése körül elméletileg és gyakorlatilag megfelelően képzett felőröket és felvigyázókat nevelni. Egyebekre nézve megemlítjük, hogy az ezüst beváltási árának kgkint 11 frttal való leszállítása a bevételnek 1634.00 frttal való csökkenését vonta maga után.

   Magyar Polgár, 1901. február 11. Munkászendülés Nagyágon.
   A nagyági aranybányákban f. hónap 1-től kezdve a szakmányszerinti munkásbérrendszert léptették miniszteri jóváhagyással életbe. E miatt a munkások azon része, mely a Ferencz tárnában dolgozik, elégedetlenkedni kezdett és f. hónap 5-én, mint a „Hunyad” írja, egy küldöttségük jelent meg Steinhaus Gyula bányatanácsosnál, kérve a régi munkabérszabás visszaállítását. A bányaigazgató azt felelte, hogy másnap reggel a tárnánál megadja a felvilágosítást. Hatodikán reggel néhány tisztviselő kíséretében meg is jelent a tárna előtt, hol a munkások mintegy 200-an már várták, de nem hallgatták meg, hanem követeltek a régi munkabérszabást. Előlük az igazgató társaival a munkásfogadó szobába menekült és mikor ennek ablakait kővel bedobálták, akkor a tárnába, melynek ajtaját belülről bezárták. Aztán a csertési tárnába vezető aknán át egy sürgönyt küldött az igazgató Csertésre, honnan a harói csendőröket és Gyulay főszolgabírót értesítették. Ez alatt a munkások, a tárnaajtót nem tudván betörni, oszladozni kezdettek. Mikor 3 harói csendőr megérkezett, mintegy 80 munkás volt együtt a templom előtti téren. A bányatanácsos a csendőrökkel lakására ment, s arra nyomultak a munkások is. A csendőrök fölszólították a zavargókat, hogy oszoljanak szét, de nem oszoltak, sőt fenyegetőztek, mire a csendőrök rohamot intéztek ellenük s 4-et megszúrtak közülük, egyet oly súlyosan, hogy a dévai kórházba kellett szállítani. Erre szétoszlottak a zajongók.
   Gyulay főszolgabíró Déváról 4 csendőrrel megérkezvén s kihallgatásokat tartván, a rend jórészt helyreállott s 7-én a munkások nagyobbrészt munkába is állottak a főszolgabíróság a vizsgálati iratokat áttette a kir. ügyészséghez.

   Déva és Vidéke 1906. június 30. Meghívó.
  A nagyági m. kir. bányaiskola 70 évi főnállása után f. hó végén megszűnik; 1836-tól 1906-ig sok derék bányászt adott a hazának. Az iskola utolsó tanfolyamának végzett növendékei a záró évet méltó ünnep keretében óhajtanák megülni. Ennek folytán f. é. július hó 7-én a m. k. bányaiskola nagytermében záróünnepélyt és táncvigalmat rendez.
   Belépti-díj: tetszés szerint. Esetleges tiszta jövedelem az orgona javítására fordíttatik.
Kezdete este 8 órakor.

   1907. január 26. Az angolok Nagyágon.
   Írta: Saskeöy József. Déva, 1907. január 25-én.
   Nincs kisebb dologról szó, mint arról, hogy a nagyági aranybányákat egy angol kohó-társaság meg akarja vásárolni két millió néhány százezer korona örökárért. Az alkudozások már évek óta tartanak, s az angolok eddig hetvenötezer koronát tettek le óvadékul.
   Ez a körülmény azt mutatja, hogy az eladási ügylet komoly; komoly az angolok vevési szándéka s a bánya­tulajdonos is számolt azzal, hogy eladja bányáit.
   A nagyági bányák társulati tulajdont képeznek. 128 részből 56-ot bír a kincstár, 32-őt az uralkodóház, harminczkettőt egy osztrák téglagyáros, a többi egyes részvényesek közt oszlik meg.
   A bányák eddig, mivel a társulat nagyobb tőkebefektetéstől fázott, igen csekély évi hasznot adtak, sok év veszteséggel zárult, úgy, hogy a kincstár 800,000 korona kölcsönt is kénytelen volt adni.
   Nagyág lakossága kizárólag bányásznép, román és német ajkú, kevés hányada magyar.
   Ezek előrebocsátása után vizsgáljuk meg e kérdést elfogulatlanul, tárgyilagosan.
   Lehetetlen, hogy mindenkinek szemébe ne tűnjék e kérdés szocziális, kulturális és nemzetiségi érdeke. — Lehetetlen, hogy ezt az ügyet elintézzék a közvélemény hozzájárulása nélkül. Lehetetlen, hogy ezt az ügyet önző haszonlesésből oldják meg. És végül lehetetlen, hogy a kormány azért, hogy befektetett kölcsönén felül még néhány százezer koronához jusson, mellőzze ezeket a fontos érdekeket.
   Mert miről van szó? Arról, hogy egy kapzsi társaság éveken át folytatott kutatásai közben tudatára jött annak, hogy ez a vidék jó haszonnal kecsegtet, olcsó pénzért, potom árért megveszi, hogy aztán néhány év alatt kiaknázza s bő áldással megrakodva tovább menjen.
   Ennek a vállalkozásnak súlyos következményei lehetnek. Az angolok, ha nagy befektetést, nagy áldozatokat helyeznek el, idegen néppel s a helyi bányásznéppel éjjel-nappal dolgoztatva azon lesznek, hogy a vidéket gyorsan kiaknázzák. Ez több a bizonyosnál.
   S mi lesz aztán? Az lesz, hogy ez a két ezer főből álló szegény nép kenyér nélkül marad és munka nélkül. A mostani műszaki munka mellett a nagyági bányák évtizedekre adnak tisztességes kenyeret a népnek, az angolok öt év alatt földönfutóvá teszik azt a népet, mely ma, függésben lévén némileg az államtól, állameszmének, a nemzeti törekvéseknek egyáltalán nem ellensége.
   Félő, nagyon félő, hogy ez az alkalmazkodó nép, kenyér hijján elégedetlenségében, elkeseredésében majd dühödt ellenséggé fajul. A mai korban, mikor a lelketlen izgatok a szocziálizmus s a nemzetiségi jelszavak alatt bujtogatják ellenünk a népet, ma, mikor kenyeret ad az állam nekik, ezzel a körülménnyel számolni kell.
   Az itteni állami iskolák évtizedes, hangyaszorgalmú munkásságát is veszélyezteti ez az adás-vételi ügy. — Kulturális érdeket is bolygat az. Az angolok nagy, angol bányász tömeget hoznak ide, ezek gyermekei még nehézkesebbé, még nehezebbé teszi majd az iskolai munkát. Nagy lesz a visszaesés.
   Az angolok vezetőit gondnoksági tagokul kinevezni nem lehet, mivel nem magyar állampolgárok; kénytelen lesz a hatóság az egyszerű, laikus bányászembereket kinevezni gondnoksági tagokul. Hogy ez a gondnokság aztán nem lesz szellemi támogatója az iskolának, hogy az nem fog lendíteni az oktatásügyön, az egészen bizonyos.
   De óriási visszaesés, sőt pangás fog bekövetkezni a magyarositól akczióban. Népünk — az iskola, az Ifjúsági Egylet s a Könyvtáregylet s a templom közreműködésével szépen magyarosodik. A mai fiatal generáczió már elég jól beszél magyarul.
   Hogy ez az állapot homlokegyenest ellenkező lesz az eladás után, az előre látható. Az új gazdát nem lehet majd kötelezni, hogy magyarosítson, a nép kikerül az államtól való függésből, bizonyára nem hajlik annyira a magyar szóra. Ha pedig kenyerét veszti, azt is elhagyja, amit eddig hosszú munka árán szerzett.
   Itt a tizenkettedik óra, márczius 31-én lejár a terminus, tegyünk, cselekedjük. Az eladási ár mesésen kevés, az állam vegye át maga. Ez az egyedüli helyes megoldás. Hisz a társulat tartozik, ahhoz a 800,000 koronához nem kell már csak 400,000 s az állam tulajdona egészben a bánya.
   Amikor felhívtuk erre a kormány figyelmét, hiszszük és reméljük, az nem fog elzárkózni azok elől a fontos állami, kulturális, nemzetiségi és szocziális érdekek elől, melyek ehhez a fontos kérdéshez fűződnek.