Egy Murányi Vénusz Déván

   Kedves ismerőseim, dévai rokonaim, fogalmatok sincs arról, hogy mekkora szerencse simogatja napjaitokat. Ugyanis Dévának van egy fajta Murányi Vénusza. Nem pontosan Murányi, most már nem is Vénusz, hanem Vén-hús, de van.

   Én már történelem voltam mielőtt megszülettem volna, és biztosan állíthatom mélyreható kutatásaim alapján, hogy ezelőtt már 90 évvel egy cigányasszony megjósolta: Dévának a 21. század elején lesz Murányi Vénusza. Nem úgy érkezik, mint egy messiás, de kimondott célja megmenteni az itteni magyarságot, de legalább a telepieket, még akkor is, ha nem tudja mitől. De a telepiek se tudják, hogy mitől kell őket megmenteni, mert eddig a jövevény Vénusz nélkül is nagyon jól megvoltak. Másfelől a Vénuszról rebesgetik, hogy könnyebb elfoglalni, mint Wesselényinek volt a Murány várát. Azonban ez már história. Vénusz belenézett a távcsőbe, mint Galilei és meglátta Dévát. Tetszhetett neki, mert rögtön fogta böröndjét (több nem volt neki), és indult. Jöve el az… hát eljött. Nem ismert senkit, nem ismerte senki, mert akkor tudták volna róla, hogy Ptolemaiosz geocentrikus elméletében képzeli magát, vagyis hogy ő a világ közepe és minden körülötte forog.

 Eleinte Vénusz Déván csendes álomba merült, mert nem volt biztos benne, hogy van-e a városnak egy őrülteket megfigyelő bizottsága. Majd amikor rájött, hogy ennyit hülyét megfigyelni lehetetlen, mozogni kezdett, és a génjeiben eddig lapuló szereplési viszketegség, mint vulkán tört ki belőle, bízva abban, ha törekvését nem is a nemzet elismerése, de legalább a város számbeli többsége méltón értékelni fogja. Vénuszka itt melléfogott mert senki sem lehet hálás azért, amikor a humanizmus és összefogás nevében irtják őket ki. Hiába járkált, mint Orbán lelke, a megszokott galerin kívül mindenki fütyült rá. Az igaz, hogy nagy zajt csapott néha, de az is igaz, hogy most csendesen eszi a nagy zajjal megszerzett kenyerét. Melléfogott: nem volt elég tolla, s szeretett volna a másokéval ékeskedni, mivel a sajátja nem volt elég. Pedig őszintén jót akart, még akkor is, ha a díjakat nem imádságban kérte kifizetni. Nem ment, és ennek okáért szinte belebetegedett. Rengeteg a hálátlan teremtés, aki magát nem hagyja megmenteni. A dévai vénusz akkor is beteg lett, ha mindenki, a rajongó szeretet határtalanságával kívánta neki: adj uram erőt neki, hogy ne legyen köszönet benne! Gyógyulj meg Vénuszka, és ne félj, hisz csalánba nem üt a mennykő, asszonyba is csak ritkán.

   Sajnos, a megmentendők imádsága nem hatott, mert vénusz olyan maradt, mint egy gyermek: minél kisebb, annál többet sivalkodik. De bízzon abban, hogy feltámad. Igaz, hogy előbb meg kell halni.