Ragadványnevek a dévai Telepen
Közismert, hogy a bukovinai magyarok esetében nagyon dívott a családok vagy a személyek elkeresztelése, úgynevezett ragadványnevekkel (becenevek). László János Dévára települt istensegítsi gazda szerint ez a kulturális fejlődés elmaradottságának tudható be. Valakinek ragadványnevekkel való felruházására nemcsak szórakozásból fanyalodtak rá, bár előszeretettel tették ezt, hanem ténylegesen szükség is volt erre. Hiszen Bukovinában nagyok voltak a családok, rokonságok, sok gyermekkel, és valamilyen módon meg kellett őket különböztetni. Példakén felhozhatom erre az andrásfalvi Fábiánok esetét, akiknél 16 gúnynév került feljegyzésre, ugyancsak onnan a Sebestyén család 18 ragadványnévvel. Következhet a józseffalvi Péter család 14 „elkereszteléssel”, a hadikfalvi Illések 15 névvel vagy az istensegítsi Lászlók 12 „becézéssel.” Feltételezzük, hogy az Illések között akadt négy János, öt József és hat Anna, korban közel egymáshoz. Hogyan lehet akkor őket elválasztani, megkülönböztetni?
A bukovinai magyarok tehetséges képzelőerővel rendelkeztek, amikor a ragadványnevek adásáról esett a szó. Az is tény, hogy nagyon könnyen „szerezhetett” valaki magának gúnynevet. Néha elég volt egy elszólás, de nem egyszer a fizikai alkatra is találtak megfelelő neveket. Akire egyszer ráragadt valami név, azt már gyakorlatilag nehéz volt, szinte lehetetlen levetni. Mert nemcsak az illető viselte a nevet, de még a gyermekei és unokái is örökölték azt. Való igaz, hogy nem mindenki vette jó néven az elkeresztelést. Azonban minél inkább orrolt valaki az „új” neve miatt, annál inkább mondták azt rá. A ragadványnevek használata idővel annyira haladt, hogy némelyeket már csak az új, ragadványnevükön ismertek.
Több esetben előfordult, hogy az embereket állati nevekkel ruházták fel. Azonban az állatokat sem kímélték: azoknak emberi neveket adtak. Példa erre a Dévára telepedett Both Simon birkapásztor, aki a fejős juhainak olyan találó asszonyi neveket tudott adni, hogy az általa elkeresztelt juh nemcsak arcban, hanem minden szokásban hasonlított az illető asszonyhoz.
A ragadványnevek eredetét nézve itt is több csoport alakul ki. Szokásként lett elkönyvelve az apa és nagyapa nevét odatenni az illető gyermek neve elé: Gyurka-Pista, Gergé-Istán, Dani-Janicska, Pali-János, Gyuri-Marci, Jani-Jóska, stb. Mondhatni, ezek a szebb nevek közé tartóztak.
Következnének a román befolyás hatására átvett nevek: Csotkár, Vaszi, Dutye, Duduj, Dregán, Punguc, Buzsor, Pulic, Guzgán, Lupuj, Kozsokár, Szurduj, Pakurás, Csokoj, Papusoj.
Nem maradhattak el a testi alkatra vagy hibákra utaló nevek: Csonka, Csorba, Pici, Hóka, Medve, Cseszle, Gombóc, Szőrös, Dög, Veress, Vöröske, Kankó.
Az emberek természete vagy viselkedése is jó alkalomnak bizonyult a ragadványnév szerzésére: Kakas, Angyal, Beles, Buta, Mézes, Báránka, Kolontos, Aggos.
A foglalkozásuk, mesterségük után is megkülönböztetésre kerültek a bukovinai székelyek: Kántor, Sofőr, Pásztor, Csakir, Vákár, Harangozó, Kocsis, Dudás, Sütőcske, Kadét, Kerekes. És az eredetük sem lett elfelejtve: Magyar, Náci, Sováb, Talján, Zsidó, Szekuj, Dregán, Bitang, Cigány, Rusz.
A Dévára telepedett bukovinai magyarok - akarva-akaratlanul - magukkal hozták a ragadvány- vagy gúnyneveiket is. A kitelepedéskor (1889-1892, 1910) és a köztük eltelt időszakban többen megfordultak az újonnan létrejött telepeken. Egyesek maradtak, mások tovább álltak. Közel 130 évvel a telepek (Régi - és Újtelep) létrejötte után, sikerült 80 ragadványneveket összegyűjteni:
Bíró-Rozsda
Bíró-Biristán
Bíró-Dina
Bíró-Bule
Csernik-Benedek
Daradics-Firész,
Daradics-Banzár,
Daradics-Hóka
Daradics- Dóka
Daradics-Kuláj
Daradics-Tyutyuk
Daradics-Gyurka Pista
Fábián-Pikulás,
Forrai-Andrisán
Gáspár-Bokszos
Gáspár-Ferkó
Gergely-Izidor
Gergely-Hordár
Gergely-Pitypirity
György-Becze
Györfi-Fürj
Györfi-Pizduj
Györfi-Bot
Györfi-Purti
Jakab-Pulic
Jordáki-Csorba
Hompot-Tokó
Kató-Fürész
Kató-Gyufánc
Katona-Muszáj
Kajtár-Rigócska
Kajtár-Hadiki
Kelemen-Kuli,
Kelemen-Jesák
Kelemen-Csokor
Kásler-Rupcsi
Kásler-Lépot,
Kásler-Szepi,
Kásler-Buliga
Kásler-Guszti
Kásler-Ica
Kásler-Kovács
Kásler-Pucka
Kovács-Vaszi
Kovács-Rozsda
László-Pali János
László-Kecán
Lovász-Kukac
Márton-Pitán
Molnár-Deák
Nyisztor-Kornyel
Péter-Hering
Palkó-Jukic
Palkó-Szurcsel
Palkó-Csakir
Palkó-Vendel
Palkó-Pisti
Sebestyén-Potkány
Sebestyén-Cékla
Sebestyén-Téka
Sebestyén-Máté
Sebestyén-Miska
Sebestyén-Diszke
Sebestyén-Pecus
Sebestyén-Purti
Sebestyén-Horkantós
Schmidt-Sováb
Székely-Pici
Székely-Zsidó
Székely-Iker
Szőts-Jákob
Tamás-Csudli
Tamás-Máté
Turbuk-Zsiga
Varga-Diszke
Varga-Csiszlik
Varga-Zsiga
Varga-Putina
Váncsa-Kocsány
Zsók- Mózsi
Zsók-Piros
Korosztályom és az előttem levők korosztály még tisztában van a ragadványnevekkel. A mostani fiatalok leginkább csak a családjukra vonatkozó neveket ismerik, esetleg a közeli rokonságét. A Telep lassan agonizál, a családok eltűntével a nevek is megszűnnek. Talán ez volt az utolsó pillanat, amikor a beceneveket egy csokorba lehetett fogni, és nincs kizárva, hogy valakit kifelejtettem Bár most sokféle magyar él Déván, ezt csak a munkát csak olyan tudja elvégezni, aki itt született és itt is maradt, a telepiek között és velük élte le életét.