Miért néznek csordának?

    Nem szerettem soha az olyan dolgokról írni, ahol sláger a hazugság, a csalás, a félrevezetés, a lopás, a fölösleges ígéret, de néha kell írni a politikáról is, tulajdonképpen arról a jelenségről, amit politikának neveznek, de minden illik rá, csak az elnevezés nem. Mert nálunk sok ember van a politikában, de igazán kevés a politikus. Volt elnökünk hajóskapitány, fizikatanár, egészségügyi miniszterünk egy agrármérnök vagy olyan miniszterelnökünk, akinek nem találják az érettségi végzettségét, pártelnök tévébemondó, állatorvos, tábornok, olyan is, aki egyetemi végzettség után érettségizett, a parlamentben népdalénekes, focista, traktorista, ágyas, vagyis egy egész kolhoz termése.
    A decemberben lezajlott „panem et circenses” játékról többen kérdezték tőlem, főleg külföldről: mi történik ott nálatok? Akkor csak annyit írtam, hogy nagyjából semmi, nem kell belészólni, vannak elegen nélkülünk is. Akkor a parlamenti választás valahogy lezajlott, és bizony csalódtam benne. Ezelőtt négy évvel azt gondoltam, hogy sikerült az idióták gyülekezetének a gyöngyszemeit egy csokorba foglalni, de tévedtem, mert napunkban ezek anyja és teremtője került be a parlamentbe: testvérek, szülők, keresztapák, rokonok, vagyis ez már olyan lett, mint egy temetés, ahol mindenkinek a rokonság van jelen. Hát temetni tényleg temetnek, de nem magukat, hanem a köznépet.
    Egyik példa az, amikor törvényesen nem tartják be az alkotmányban is szereplő törvényt, amit ők hoztak. Minden év elején a jövedelmeket kell indexelni az előző év inflációjával. Erre azt mondták, hogy: nincs pénz. De az egyszerű ember nem mondhatja a rezsiszámlára azt, hogy: nem fizetem, nincs pénz! Ez érdektelen a felső tízezernek. De arra van pénz, hogy 35-40 éves repülőket vásároljanak.
   Miután mindenféle adót bevezetnek vagy megnövelnek, majd eljött az idő, amikor arra biztatnak, hogy a ro-hu kormány jelöltjét kell megválasztani. Vagyis magyarán ez úgy jön ki, hogy: ha rosszat is teszek neked, de azért illene szépen megköszönni azzal, hogy szavazol rám. Rövidzárlat lehet a szürkeállományuk működésében ha elhiszik, hogy ez sikerülni fog, miután miattuk kell összehúzni a nadrágszíjat.
   Nekem az első kör volt érdekes, a decemberi. Akkor hangoztatta valaki, hogy ő büszke az erdélyi magyarokra, ők is legyenek büszkék magukra, és szavazzanak a magyar jelöltre. Engem akkor olyan büszkeség öntött el, annyira feszült e mellem, hogy azóta is egy számmal nagyobb inget kell viseljek. Most az a magyar, akire szavaztunk, azt hirdeti, hogy szavazzunk az ő szövetsége által választott jelöltre, akik nemrég vettek elő a naftalinból. És mi maradt nekünk? Énekelni: ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenem…
   Ilyenkor nagy a szerelem, határokat dönt. A román jelölt borzasztóan szereti a magyarokat, a magyarok vezetők is imádják őt. És nekünk szépen fejet kellene hajtani. Elfogadható, de ki előtt hajtsunk fejet? Miért kell nekem azt szeretni, akit te szeretsz? Az egyik jelölt tán azon is gondolkodik, hogy nevét a magyar Liliomfyra változtassa, legalább a szavazás napjáig.
   Meghalt egy nemzedék, aki csak ezeket látta az utolsó 25-30 évben. Felnőtt egy nemzedék, aki csak őket látta az elmúlt 25 évben. Három évtizede, minden 4 évben, amikor választások vannak, hatalmas a baj, nagy a veszedelem, és az egyetlen mentségünk csakis azokat szavazni, akik évtizedek óta odafenn vannak. Akkor kinek köszönhetjük, ha nem az atyai gondokodásotoknak, hogy négyévenként veszedelembe kerülünk? Azért vagytok ott, hogy vesztünkbe vigyetek, vagy azért, hogy elkerüljétek a veszélyt?
   Egészséges a magaslati levegő nektek, de mi pusztán vagyunk a pusztában, akár veletek, akár nélkületek. Ezt minden megélt napunk bizonyítja.
Azért nem vagytok a Föld árvái, mert van, aki szemet huny hősi tetteitek felett: az egyik, mert jó szerződéseket kap tőletek, a másik, mert valahova belöktétek dolgozni, a harmadik, mert időnként részesül némi alamizsnában. A szegényebbje, részesül egy papírosban, amit oklevélnek is neveznek egy fenyő után, azonban ebben a kitüntetésben is csak a hű párttagok részesülnek. A többi magyar, akik a „közösen”, „együtt”, „összefogva”, „hazafi” és „tömeg” összefoglaló kategóriába helyezkednek el, még várhatnak 30 évet. Egy másik nemzedéket.
   Választhatunk, mert van honnan: egy fekete-szemek medvetáncoltató, utána az özönvíz, a naftalinból kiszedett munkanélküli, a terhes, a törpe, a szőke…valamelyik ezek közül fog minket képviselni országos szinten. Ilyenekre van bátorsága valakinek támogatást igényelni?