Európai Egyesült Államok
Bebizonyosodott, hogy nehéz Európai Egyesült Államokat hozni létre, amerikai módra, mivel jelenleg semmi olyan feltétel nem létezik, mint akkor volt. Igaz, az se zajlott le csendesen, de valahogy kierőszakolták. A mi uniónk terve már a második világháború után megfogant. Akkoriban jónak ígérkezett, hiszen csak gazdasági tervekkel foglalkozott inkább, nem avatkozva a tagállamok belügyeibe. Mindenki termelt, ahogy tudott. Persze minden országnak megvoltak a maga minőségi szabályai. A tervek szépek voltak, hiszen az egykori politikus Alcide de Gaspari (1881-1954) mondta: „A jövőt nem erővel vagy hatalomvággyal, hanem a demokratikus módszer türelmes alkalmazásával, a megállapodások konstruktív szellemiségével és a szabadságot tiszteletben tartva lehet építeni.” Ebből nem maradt semmi, csak fenyegetés, zsarolás, büntetés vagy ennek kilátásba helyezése, ha megzavarja valaki Brüsszel álmát.
Az 1970-es évekbe kezdődött, az úgynevezett szegényebb területek támogatása, ami nagyjából azt jelentette, hogy ezekből a gazdagabb és fejlettebb országoknak piacot alakítanak. Az 1990-es évekbe ez a piac bővül, és lehet szabadabban közlekedni az unión belül. Még eddig elfogadható. Azonban az alapító országok voltak a vezetők, és most is azok: Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia. Egy ideig Nagy-Britannia is ott forgolódott. Így volt ez az elején, és most sincs másképp. Ahogy a székely mondja: vagyok én, és a ló.
Ők hoznak olyan rendeleteket, hogy hány fokos szögben görbülhet a fogyasztásra szánt uborka. Azt is, hogy malacoknak a pajtába játékokat kell helyezni, a stresszhatás elkerülése végett. Azt is, hogy zárjuk be a szénbányáinkat, és importáljunk Lengyelországból. Azt is, hogy melyik óvodába küldjük a gyermekeket. Ha nem fogadok be mindenki a házamba és hazámba, akkor szabálysértést követek el. Ha védem a határt, megsértem az emberi jogokat, a szabad közlekedésre vonatkozó előírásokat, a menekültjogot. Tudjátok, mit ír elő a menekültjog? Azt, hogy addig van menekültjogod, amíg olyan területre, országba érkezel, ahol életed vagy családod biztonsága nincs veszélyben. Nincs gazdasági menekültjog. Az unió szerint azonban, akkor is menekültjogod van, ha Maliból Norvégiába indulsz, Szíriából Angliába, vagy Pakisztánból Németországba.
Nagyon úgy néz ki, hogy európai parlament már nem képviseli az embereket, hanem bizonyos emberek gazdasági érdekeit. Azonban ezzel az emberek millióit ábrándította ki. Személy szerint én az egészből csak annyi hasznosat látok magamra nézve, hogy nem használok útlevelet. A parlament gyakorlatilag a baloldali pártok eszköze lett, és intoleráns minden ezzel ellenkező nézettel. Ha valaki nincs velük, a demokráciaellenes, jobboldali, szélsőséges, stb.
Hova jutottunk? Nem vagyok maradi, de a múlt rendszerben, a narancson, banánon és kávén kívül nagyjából minden az országban termett. Most a fokhagyma jön Kínából, a pityóka Egyiptomból, a cseresznye Spanyolországból, a görögdinnye Törökországból, az alma Lengyelországból, és lehetne folytatni.
A képviselőt az emberek válasszák, aki felelős kellene legyen azon emberek előtt, akik őt megválasztották. De nem úgy az unióban. Ez olyan lépésekre kötelezi a képviselőket, amelyről a képviselő nem felel és nem felelhet. A parlament a népet képviseli, saját bevallása szerint. Csak ez a nép nem létezik. Olyan terveken dolgozik, amelyek ellentmondanak a realitásnak és törvényeknek, az országok belső alkotmányának. Elkerüli a felelősséget, mivel a rendeletek következményeit a képviselőkre hárítja. Hátat fordít az embereknek, egyetlen politikai irány érdekeit képviselve. Tulajdonképpen úgy kezel, mint egy csürhét. Adó jön adóra, rendelet rendeletre, szabályozás szabályozásra, és szerintük ennek kellene örvendezzünk. Ők mennyire örvendenének, ha havi 3-400 euróból köteleznék őket megélni? Ez a realitás, ami onnan magasról nem látszik. Ja, ez az országok belügye. Amikor kérünk, akkor belügy. A fentről jövő áldás és rendeletek azonban nem belügyek, hanem kötelezőek.
2024. június