Beszéd a képtárlaton

    Szeretettel köszöntöm a tisztelt egybegyűlteket, számomra különös öröm, hogy ismét együtt lehetünk. Kerülve a szokásos és lendületes szavakat, elmondanám, hogy miért is volt szükség erre az állandó tárlatra. Egyszerű: azért mert vagyunk, azért mert 130 éves történelmünk van Déván és már az ötödik-hatodik nemzedék nőtt itt fel, a bukovinai leszármazottak közül. Történelmünk van Déván, úgy ahogy Bukovinában is volt. Mi nem most 3 vagy 30 éve érkeztünk ide, és nem érdekből. Mi csak élni jöttünk Dévára, és ez sorstársaink között is meglátszik, mivel a két dévai telep lakóinak nincs összesen annyi weekendháza, mint azoknak, akik az utolsó 30 évben érkeztek ide. Nem érdekünk kitűnni és most sem törekedünk ezért, bár a Telep eddig egy népdalénekest és három írót adott, akiket nem annyira a dévai magyarok, mint a bukovinai leszármazottak ismernek el világszerte. Tudjátok, hogy hány olyan helység dicsekedhetik ezzel, ahol bukovinai leszármazottak vannak? Megmondom: egy sem.

    Déva, már kezdettől fogva eltűrt minket, de nem fogadott be.   Megszoktuk.  

    Az első telepítéskor a város határa a mostani IPH mellett volt, minket pedig ettől 2-300 méterre a szántóföldre telepítettek.

    Magárahagyatottságunk közmondásos: magunkra voltunk Székelyföldön, Moldvában, Bukovinában és Hunyad vármegyében is. Mi csak egymásért vagyunk, még akkor is, ha néha szükség van ránk, énekelni vagy tapsolni. Meglátszott ez most vagy két hete, amikor a telepiek könyvbemutatót szerveztek. Elfogadható, hogy valakinek olyan elfoglaltsága volt, hogy nem lehetett jelen. Az már nehezebben, hogy mindenki ebben a helyzetben találta magát. A jövőre nézve tanulhatunk az intellektüel emberek viselkedéséből. Függetlenül ettől, mi végezzük a dolgunkat, ápoljuk sorsunkat és történelmünket.

    Ami a tárlatot illeti, valószínű, hogy lesznek észrevételek. Nem törekedtünk a tökéletességre, mert ez lehetetlen. Csak egy jobb környezetet szándékoztunk létrehozni az őseink által emelt, volt iskolában. Érezzük magunkat jól és otthonosan a képeink között. Kép az rengeteg létezik, ezrével, és lehetetlen mindent feldolgozni és bemutatni. A témák szerint rendezett tárlat csak töredéke annak, ami nekünk megvan. De a képek nem tudnak beszélni, azért vagyunk mi. Szólaltassuk meg őket, beszéljünk róluk. Emlékezzünk eleinkre, mert nekik köszönhető, hogy mi ma itt vagyunk. A képeknek több mint fele a néhai Zsók Béla gyűjteményéből származik, öccse, Árpád jóvoltából. A többit bizonyos forrásokból, családoktól pótoltuk ki. Örvendjünk annak, hogy sikerült ezt megvalósítani. Különös köszönettel tartozom azoknak, akik mellettünk voltak és segítettek ezt megvalósítani, mert nem ígérkezett a dolog olyan könnyűnek, mint elképzeltük. Vonatkozom itt Pogocsán Ferdinándra, a jelenlegi és remélhető jövőbeli alpolgármesterünkre, Dulinszky Lászlóra és feleségére, Izabellára, Domokos Balázsra és Izabella feleségére. Hálás vagyok nekik segítségükért és kiváló ötleteikért, még egyszer köszönöm odaadásukat.

  Nézzünk körül: most őseink vannak velünk. De egyszer eljön az idő, amikor mi leszünk velük.

Déva, 2020.szeptember 11