Egy torony
Hogyan is állunk Déva történelmével? A következtetés az, hogy nagyon jól, mert kettő is van belőle: egy magyar és egy román, és mindkettő, szokás szerint, sántít. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez így is marad, és ha változni fog, akkor csak rosszabb lesz. Mert az igazság az, hogy sokan felütötték a fejüket történelmi szempontból, de az egész annyiból áll, hogy nem kutatnak, hanem átvesznek újabb vagy régebbi bejegyzéseket. Sajnos, mindez az adatok ellenőrzése nélkül történik, csak a szerzőre figyelnek fel néha: ha x vagy y írta, akkor az biztosan úgy van. Ez nem kutatás, hanem majmolás. Pedig a városi levéltárban találhatók anyagok, ha jól emlékszem 1628-tól, csak az a probléma, hogy a java latinul íródott, amit sajnos még a jelenlegi, magukat latin leszármazottaknak vallók sem ismernek.
Azonban akad véletlenül olyan is, amit mindkét nemzet történészei elfogadnak, például az, hogy az első románokat Déva városába az áldott emlékű Bethlen Gábor telepítette 1620 körül, a Hajós utca és a Székely utca tájára. Nos ebben megegyeztünk, és abban is, hogy rövid időn belül már annyira felszaporodtak, hogy engedélyt kértek maguknak templomépítésre. Itt egy kis kitérőt szükséges tenni.
Azokban az években, az erdélyi fejedelmek (Rákóczi, Barcsay, Apafi) a helvétektől átvett reformációt gyakorolták, és mondhatni, hogy akkor volt az erdélyi reformáció aranykora. Aki valamiképpen haladni vagy előlépni szeretett volna, az kötelezően református lett. De nemcsak ők, hanem a földesurak jobbágyai is családostól, akik sokszor még annak a nevét is átvették. Így lettel Apaffy vagy Bánffy cigányok is. A dévai oláh fatemplom (akkor még nem románoknak nevezték őket) építésére, a reformátusok adtak engedélyt 1640 körül. Ez tíz év után leégett, és egy másikat húztak fel téglából. Az első templomépítést bizonyos feltételek alatt adták meg: fizetnek egyházadót a reformátusoknak, nem használnak keresztet, harangot, „toákát”, nem körmeneteznek, stb. Ez sokáig nem tartott, mert a dévai reformátusok már 1680 körül panaszolták még Erdély akkori fejedelménél is, hogy az újtemplomosok nem tartják be a szerződésben kötötteket.
Milyen valláson lehettek eleinte a templomigénylők, azt nem lehet tudni, csak azt, hogy ki kérte a templomot.
Azonban jön a meglepetés. Két könyvről van szó (1745-1760 között jelentek meg), ezekben azt írja, hogy „a dévai protestáns hitvalló román lakosainak 1684-ből származó könyörgése, amelyben az egyházközség azt kéri Bornemisza Anna hercegnőtől, Apaffy Mihály öreg herceg feleségétől, hogy miután Őfelsége elvitte pópájuk - aki jól tudott románul - őfelsége udvarába, most pópa nélkül maradtak.” (Gazeta Transilvaniei, ianuarie-iunie 1888 (Anul 51, nr. 1-142) 1888-06-04/nr. 123) Ebből az következnék, hogy a dévai oláhok templomostól reformátusok lettek, ami nem volt újdonság akkoriban. Ha megfigyeljük a mostani tornácos templomtornyot, nagyon hasonlít a református stílushoz.
1687-ben Lotharingiai Károly megszállta és a Habsburg Birodalomhoz csatolta az Erdélyi Fejedelemséget. Ekkor indul be a katolicizmus emelkedése és a reformáció hanyatlása.
A 17. század végén Erdélyt a református nemesek vezették, akik a román lakosság egy részét a kálvinizmushoz akarták vonzani, ellentétben Bécs katolicizmus iránti vágyával. Bécs azonban az ortodox románoknak jobbágymentességet, az elfogadott vallásokkal (katolicizmus, lutheranizmus, kálvinizmus, unitárius) azonos jogokat, az egyesült papoknak plébániát stb. ígért. Szerintem a dévai oláhok ekkor az unitusokhoz (görög -katolikus) csatlakoztak, mert egy 1881-es térképen a templomtorony úgy van feltüntetve, mint a görög-katolikus temetőben áll. A kérdés az, hogyha a keleti vallást gyakorolták, miért volt a templom a görög katolikus temetőben? Tulajdonképpen 1879-ben a monarchia területén a görög keleti vallás nem volt elismerve, mint román nemzeti vallás. (Gazeta Transilvaniei, 1879-01-25 / nr. 7….totodată constitutiunea esistenta a bisericei ortodocse romane greco-orientale ca biserica naționala romaneasca).
A régi, és talán első görög keleti temető a Patak utcában volt. A Bethlen utcai (Eminescu) katolikus és református temető között telek, 1942-ben, még a Moldován Catalin tulajdona volt. (ANR, Fond Primaria Deva, 2203/1939, nr. 13). Több kérdés, mint válasz.
Képek: Déva, Tompaháza, Magyargyerőmonostor, Marosszentimre, dévai térkép 1886-ból.
