A bukovinai magyarok az első világháborúban
A kétfejű Monarhia megszűnése, a XIX.-XX. század végén a “Nagy Háború” (1914-1918) következményeként, egy olyan politikai, nemzetiségi, társadalmi, kulturális és szellemiségi kísérlet végét jelentette, amely századokon át tartott. A Habsburg politika képtelen volt olyan elfogadható megoldások indítványozásával és találásával, amely a Birodalom maradását elősegítette volna. Tervük és reményük, hogy a Birodalmat alkotó nemzetiségeknek csak akkor volna jövőjük, ha államszövetségbe tömörülnek a volt Monarhián belül, puszta elképzelésnek bizonyult. Az első világháború kitörése csak tovább bonyolította az Osztrák-Magyar Monarhia helyzetét, ahol minden nemzetnek saját, külön érdeke és törekvése lépett előtérbe: a románok, ukránok, lengyelek, csehek és szlovákok önálló államot szerettek volna alakítani, míg a zsidó nemzetiségűek a Habsburg birodalom megmaradásában remélte.
Előzőleg Aurel C. Popovici javasolta egy szövetségi állam létrehozását, főként a nemzetiségi gondok megszüntetésére, amely az Osztrák-Magyar Birodalom létét veszélyeztette, azonban a javaslat nem talált megértő fülekre.
Bukovina közigazgatási kormányzója, Rudolf Graf von Meran olyan jellegzetes, háborús időbeli parancsokat és utasításokat kellett betartson, amelyek az állampolgárok egyéni szabadságát korlátozták, a fiatal férfiakat besorozták, a gyanúsnak nyilvánított elemeket pedig megfigyelés alá helyezték. Elvileg olyan személyekről van szó, akik adandó alkalommal az Osztrák-Magyar Monarhia ellen biztattak, vagy tettek valamit (románok, oroszok, az ortodox vallásúak), a bukovinai magyarokat ellenben az állam hű alattvalóinak tartották.
Hadkötelesek voltak az első világháborúban is, történelmi források bizonyítják a bukovinai magyarok részvétét az első világégésben, Sajnos néhányan sohasem tértek haza. Bukovinát akkor egymás után német, magyar, cseh, orosz csapatok foglalták el
Az osztrák-magyar hadsereg oldalán: egy bizonyos Kerekes nevű személy Hadikfalváról kisebb katonai alakulatot vezetett Raráncsa (Csernovic-hez közel) mellett, Szucsevicára érve megparancsolta a helyi lakosságnak, hogy lövészárkokat ássanak. Kelet-Galíciát Köves tábornok hadserege védte. Az első világháború alatt, a bukovinai magyarokat segítették erdélyi testvéreik, könyvekkel és tanfelszereléssel
Több titkos megbeszélés zajlott le 1915-en, az Osztrák-Magyar Birodalom és a Román királyság képviselői között, ezek végkifejleményeként Bukovina bizonyos része a Román királyság tulajdonába került volna. Fontos megemlíteni, hogy a három lehetséges változatban, melyet az osztrák-magyar és román szakértők dolgoztak ki, a bukovinai magyar telepeknek különböző képpen alakult volna sorsuk. Az első két változatban, Andrásfalva Románia tulajdonába került volna, míg Hadikfalva és Istensegíts továbbra is Ausztria része maradott volna. Románia hadba lépésekor (1916. augusztusában), a magyar telepek elszigetelődtek Magyarországtól, mivel a két hadsereg ellentétes állásponton volt. A hadműveletek következtében, az öt bukovinai magyar telep iskolait átalakították hadikórházzá, a cári hadsereg számára.
A határ közeli Suceava völgyét háromszor özönlötték el az oroszok. A megjelenésüket kísérő rablások és erőszakoskodások láttán a lakosság körében elterjedt, hogy a katonaköteles férfiakat deportálás fenyegeti, ezért mintegy 300 bukovinai ifjú szökött át a magyar oldalra Besztercébe, ahol felcsaptak honvédnek. Összességében a lakosság hatoda, csaknem kétezer férfi viselt katonai mundért. A hadjárások következtében járványos betegségek (szembetegség és skarlát) pusztítottak a magyar falvakban.
Az igazi megpróbáltatások azonban a Bruszilov-offenzíva után következtek. 1916. júliusára a front a magyar falvak térségében megállapodott, s Románia hadba lépésével a vidék teljesen elszigetelődött a külvilágtól. Az egyéves idegen megszállás alatt az oroszok rekviráltak, a lakosságot beszállásolásokkal, közmunkával és hadi szállításokkal sújtották. Az iskolaépületeket az átvonuló csapatok hadikórháznak, raktárnak vagy éppen telefonközpontnak használták. A posta bizonytalansága miatt Várady L. Árpád katolikus püspök Bécsen keresztül vagy küldönc útján igyekezett a segélyeket célba juttatni. A háborús viszonyok között azonban nemcsak a pénzforgalom akadozott, de a miniszterelnökségnek szánt beszámolók is nagy késéssel érkeztek meg. Az 1916–17-es év zárszámadása az akció szétzilálódását rögzítette az ösztöndíjasok szétszóródásával, az önkéntes katonák veszteségeivel és a megszállók túszszedéseinek hírével. A tanítás és az istentiszteletek rendje (a két évig tartó harangozási tilalom miatt) is felborult.
Az 1917. nyarán kibontakozó osztrák–magyar offenzíva csak Andrásfalvának hozta meg a várva várt felszabadulást. Józseffalva és Fogadjisten az oroszok kezén maradt, a két legnépesebb település pedig hónapokra két tűz közé szorult. 1917. július 17-én az oroszok bevonultak Istensegítsbe, mivel a falu és Hadikfalva a front kellős közepén helyezkedett el . Az Istensegítsen lőállásokat kiépítő orosz, a falu egy részét durva módszerekkel kitelepítette és kifosztotta. Rengeteg kárt okoztak, a házakat megrongálták, a harangot és az orgonasípokat is el akarták vinni. Ezeket azonban Bálint Péter, a pap az Oltáriszentséggel együtt megmentette, elásta a plébánia pincéjében. Ez majdnem az életébe került, mert az Oltáriszentségre ráfeküdt, az orosz katonák előtt.
Hadikfalvát viszont a német hadvezetés evakuálta (sokan magyarországi menekülttáborokba kerültek). A harcokban a községházának és az iskolának csak a falai maradtak meg, s a templom is találatot kapott. A falu ugyancsak súlyos károkat szenvedett, és éhezésre ítéltetett, mert a termést sem betakarítani, sem a rekviráló ellenségtől megmenteni nem tudta. Az átmeneti román megszállás után, 1918. tavaszán magyar alakulatok érkeztek, amelyek segédkeztek a kárelhárításban, de nem maradtak sokáig. Utólag az osztrák-magyar csapatok csaknem két hónapig együttműködtek, a háborús károk kijavítására
Ps. Az oroszok Bukovinában: 1914. szeptember és október között, 1914. november 26 - 1915 január 23 között és 1915 júniustól 1917 augusztusig.
Hol csontjaik porladnak
Az istensegítsi elesettek listájából. Forrás: Status animarum
Név Született Meghalt Megjegyzések
Antal Márton 1880. VIII. 18 1918. XI. 10.
Ambrus István 1893. XII. 14. 1914. X. 27 Moldva
Balázs Gergely 1891. III. 1. ?
Beréti Menyhért 1886. I. 10. 1915. I. 18.
Béres Fábián 1895 I. 25. 1916. I. 27. Háború
Borbáth Gergely 1895. VIII. 20. 1914-1918
Both Ambrus 1893. IV. 29. 1914-1918 In Bello
Búzás István 1892. XII. 26. 1917. V. 25.
Búzás András István 1893. V. 22. 1918. IV. 13.
Buzás Balázs 1889. IX. 12. 1917-1918
Bőte Máté 1894. III. 16. 1914-1918
Bőte Sándor 1881. I. 25. 1917. VIII. 20.
Dávid Sándor 1889. VI. 6. 1914
Faluközi Lázár 1892. II. 3. ?
Faluközi Péter 1883. VII. 25 1914-1918
Gergely József 1884. VI. 2 1915-1918 háborúban
György Márton 1894. XI. 1. 1918. V. 19. Jovabinsk
Györfi János 1873. I. 19. 1914. XII. 15.
János Antal 1870. IV. 9. ?
Kató Rózsa 1857 III. 1. 1917. szept.10 A „muszkák” lelőtték
Kovács Ferenc 1887. X. 4. 1916. XI. 1.
Kuruc Lajos 1893. XII. 14. 1914-1918
Lazak István 1891. X. 17. ?
László Ambrus 1885. III. 25. 1918. I. 18.
László János 1894. II. 16. 1914 Kórházban
László Vilmos 1894. VI. 16 ?
Lovász János 1891. XII. 6. 1914-1918 Háborúban
Lovász Lajos 1880. VII. 15.
Lovász Lajos 1888. X. 1. 1915. IV. 26. Galíciában
Lőrinc Antal 1878. V. 29. 1917-1918
Lőrinc Gáspár 1895. II. 17. 1914-1918
Lőrinc József 1888. XII. 9 ?
Lőrinc Vilmos 1874. IV. 20. 1916. IV. 29. Isonzó
Lőrinc Ferenc 1882. X. 28.
Nagy János 1892. III. 8. 1914-1918
Nagy János 1895. VII. 15. 1914-1918
Nisztor Bertalan 1894. X. 14.
Nisztor Péter 1875. VII. 9. Háborúban
Nisztor Ferenc 1891. X. 25. ?
Nisztor József 1893. V. 16. 1916. IX. 16
Papp Lázár 1882. II. 13. 1917. VIII. 30. fogadjisteni
Pék Márk 1882. I. 20.
Pongrácz György 1895. II. 20. Kriegsfeld
Rumpel György 1895. II. 20. 1916 Kriegsfield
Sánta Ambarus 1876. X. 18. 1918. V. 10.
Sánta András 1895. VIII. 20. Muszkaországban
Sánta Ferenc 1878. XII. 9. 1915. IV. 21.
Szabó Antal 1890. II. 12. 1914-1918
Szentes Piusz 1899. III. 2. 1918. Olaszország
Szőts Adalbert Márton 1892. XI. 21. ?
Szőts Gergely 1893. V. 9. 1916-1918
Szőts Péter 1877. VII. 1. 1917. III. 23. Sipot, Dambovita
Tamás Gergely 1887. XI. 23. 1915. V. 13. Szatmárnémeti, kórház
Tamás Ambarus 1892. V. 28. Harctér
Tamás Albert 1887. VI. 5. 1915. VII. 18. Harctér
Tamás Lajos 1888. XI. 5. 1915. IV. 15. Lengyelország
Tusa Dénes 1896. X. 9. Harctér
Váncsa Antal 1898. IV. 26. ?
Vántsa István 1875. XI. 26. 1914 Meghalt a hazáért
Vántsa András 1895. VIII. 6. 1915. II. 19.
Varga József 1898. IX. 16. Harctér