Pap bácsi és pap néni pásztorórán.
A paródiát érteni kell.
Isten szolgái. Déva és Vidéke, 1904. június 30.
Sok panasz hangzik fel, hogy napjainkban a lelkészek megelégednek azzal, hogy bizonyos formákat és külsőségeket tartanak meg, ellenben a reájuk bízott vallás helyett saját, jól felfogott érdekeit ápolják. Különösen nemzetiség lakta vidékeken, ahol csekélyebb a nép értelmisége, tapasztalhatjuk azt, hogy a lelkész inkább korcsmáros, földmives, kupecz, vagy takarékpénztári ügynök, mint pap.
Csak nemrégen történt, hogy egy aradmegyei és egy felsőmagyarországi lelkész több rendbeli váltóhamisítás és más üzelmek miatt börtönre ítéltetett. Govasdián Ferencz József lelkiatya őrködik a róm. kath. hívek lelki üdvössége felett. Ferencz József lelkész nem üzérkedik, hanem kizárólag hivatásának él. Még most él, de nem sok híjja, hogy hivatásának áldozatává nem lett.
Nevezett lelkésznek ugyanis van egy jó barátja, Lengyel Kornélnak hívják, fia egy volt dévai ügyvédnek, a néhai Bagotai Lengyelnek. Lengyel Kornél Gyaláron lakik és a szegény népen úgy segít, hogy kamatra ad ki kölcsönöket. E foglalkozása mellett még lelkészkedik is a gör. kath. hitközségnél. Akadtak ugyan hívek, akik kissé túl magasnak találták a lelkész úr lábát, (már t. i. kamatlábát) de mit érte¬nek ezek a nép boldogításához.
Ferencz József (a lelkész), a szomszéd falu lelkésze, ideális példáját mutatta a felekezet türelmességnek, midőn Lengyel Kornél lelkésztársával barátságra lépett. „Szeresd felebarátodat, mint tenmagad“ hangzik az ó- és új-testamentum egyik parancsa. Ferencz József (a lelkész) mindkét testa¬mentumon túltett és ezen felebarát szeretetét felebarátnőjére is kiterjesztette. Egy szép napon (be szép volt!) Lengyel Kornélnak a falujában dolga akadt, követeléseit kellett behajtani. Szokása ellenére sokkal korábban jött haza, mint rendesen. Midőn lakásán benyit, megdöb¬bent az eléje táruló látványtól. Ferencz József (a kath. lelkész) demonsztratív módszerrel oktatja a feleségét a felebarátnői szeretetre.
Lengyel Kornél a bosszútól lihegve, seprűnyelet fogott,...és letette. Ferencz József (a lelkész) ugyanis gyorsan felfogta helyzetét és a gyalári hegyek és a helyzet magaslatáról leszállva, a vajdahunyadi piactérig meg sem állott. Itt aztán megkönnyebbülten fellélegzett és hálából ég- felé kulcsolván kezeit, csakhamar leeresztette azokat, mert...nos, mert a hirtelen ott termett Lengyel Kornél egy hatalmas furkósbottal lelkésztársát fényes nappal, a város legélénkebb forgalmi helyén, úgy helyben hagyta, hogy jobb se kell.
Így történt, hogy Ferencz. József (a lelkész) felebarátnőí szeretetnek majdnem áldozatául esett.
Isten eme két derék szolgája valóban megérdemelné az előléptetést. Hiszen igaz, hogy Govasdián és Gyaláron elég magas állásban vannak (2759 méter a tenger felett) de a Retyezáton még magasabban volnának.
****************
És eltelt 120 év, jelenleg MMXXIV-t (2024) írunk. Haladva a korral, változunk: mozgásban, viselkedésben, felfogásban, gondolkodásban. Voltak olyan dolgok, amelyek felett valamikor átmentem, anélkül, hogy a memóriámat fölöslegesen terheltem volna velük. Régebb vitatkoztam, küzdöttem, ma bizonyos esetekben inkább hallgatok. A szavaknak, a szavaimnak lehet értéke, és néha olyan helyzetek adódnak, amelyek már nem érdemlik meg, hogy szót emeljek róluk, érveljek, vitatkozzak. Azonban bizonyos dolgok, ezek közül, mára már elviselhetetlenek. Akkor hallgattam, de most kikívánkozik az igazság. Egyike ezen dolgoknak a nyitogatás. Sok mindent ki lehet nyitni, ablakot (ez újabban a nyílászáró elnevezést kapta), ajtót, kaput, szájat, de most csak egy témát említek, és vigyázzunk, hogy miket nyitogatunk!
Már régebbtől hallottam, hogy lett egy olyan felénk (az anyaország kebelén már régóta melengetik ): sírnyitási taxa (díj). Persze ahajt, egységes minden, kormányrendelettel, nálunk pedig (jó román szokás szerint), minden illetékes magyar (az-e vajon?) úgy értelmezi, ahogy akarja. Na, de van, kell fizetni.
Első gondolatom az volt, hogy kifizetem előre, ne terheljem majd gyermekeim fölösleges költségekkel, Mert ahogy az árak mennek felfelé, pár év múlva annyiba kerül egy nyitás, mintha kettőt nyitnának. Esetleg vonnák le a nyugdíjamból részletekben.
Azt is meg kell érdeklődjem, hogy van-e sírzárási taxa? Vagy a sírnyitásiakat ez már nem érdekli? Mert bárki mondhatja majd: engem csak a nyitásra fizettek, aztán csukja be, aki akarja. S nem lesz takaróm. Például a városi temető már annyiszor volt felásva, hogyha egy vízvezetéket kellene bevezetni, akkor is lenne sírnyitási taxa, mert biztos valakire ráakadunk. Persze belefoglalva a projektbe.
Jók ezek az adók, hiszen a felebaráti szeretet azt követeli, hogy akkor használd ki testvéredet, amikor az meg van szorulva. A taxa körül nagy az omerta, mert mindenki csak vonogatja a vállát, hogy ő nem tud semmit, ezt feljebb döntötték el, azok a feljebb döntők pedig úgy el vannak zárkózva és foglalva, mint a vallástestvéreinknél a BOR (ez nem az a borkostoló, ami a telepi templomnál volt!).
Összefoglalva, élni se könnyű, meghalni is nehéz: fizetünk helyet, hogy az utcára ne kerüljenek felmenőnk csontjai, fizetünk szertartást, ahol 2-szer kimondják az elhunyt nevét, fizetünk 6 hetes misét (erre nyugta sincs), fizetünk sírnyitást, sírásást, (erre sincs nyugta) és Te Deumot, hogy ezek után életbe maradunk: szegényen, de lelkiekben gazdagon. Mert “boldogok a lelki szegények, igen... boldogok a szegények... a lelkiek,” írta Mark Twain. Vagyis egy földbe ásott lyukra ahol mindenki kiveszi a részét, több díj van. Adjuk meg Cézárnak, ami őt illeti! Hát megadjuk, bár Cézár sem végezte valami finoman életét, hiába kapott. A helyek bérelve vannak, és akkor most úgy volnánk, ha egy bérelt lakásban minden ajtónyitást külön megfizetnénk. Bölcs határozat, méltó az olyanokhoz, akik bajba jutott embertársaikon segíteni akarnak.
Mint minden normális esetben, azonban olyanok is vannak felénk, akiknek a sírhely: pe vecim vagyis örökre. Egyszer fizetett és többet soha, megvan az örökre, neam de neamul meu, nemzedékről nemzedékre
Sokszor elgondolkodtam azon, hogy mi volt az oka annak, hogy nyugaton sok templomnak megváltozott a rendeltetése. Pedig olyan egyszerű: a hívek megfogyatkozása és az olyan tevékenységek végzése, amelyeknél kétlem, hogy vonzóak lennének a megmaradt hívek számára: vidámpark, kindergarden, alkoholfesztivál és idegenek kontárkodása az illető egyházi dolgokba. Lassan beletörődök: ha nyitok fizetem, ha csukom fizetem, s ha meg akarom tartani akkor is fizetem.