Öt falu hány falu?
A bukovinai magyarság történelmében leginkább öt magyar falu szerepel, az osztrákok által elfoglalt vidéken: Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Józseffalva és Andrásfalva. De ismert előttünk, telepítetek magyarokat Laudonfalvába is, ennek mostani neve Balcauti.
Laudonfalva első említése 1430. július 7-ről származik, akkor neve „Balinti pe Siret.” 1774-ben a putnai kolostorhoz tartozott, mint puszta, lakatlan tanya. 1784. október 16-án árendába adják több család lipován orosznak. Rá két évre, 1786-ban magyarokat telepítenek közéjük. A szájhagyomány szerint a magyarok nem sokat időztek ott, lassan beszivárogtak a közeli magyar falvakba, leginkább Hadikfalvára és Andrásfalvára.
Azonban érdekes, hogy, Kiss Károly utazása során (1816-1824 között) megemlíti őket Laudonfalván, ami merőben ellentmond a szájhagyománynak. Több írás említi még Boldogfalvát és Magyarfalvát, majd később Tomnátikot is, vagyis összesen kilenc helységet. Tanulmányozva több tudósítást a 19. századból, a helyzet a következő:
1806-5 falu (Hazai Tudosítások, 1806. szeptember 3).
1824-6 falu + Laudonfalva (Tudományos Gyűjtemény 1817-1841 között. KK. Galíciában 1816-1824 között. Kiss Károly)
1837- 5 falu (Vasárnapi Újság, 1837. március 12. (kivonat). BUKOVINA).
1838-7 falu (+ Magyarfalva, Boldogfalva. Gegő Elek, A moldvai magyar telepekről, Budán 1838, A magyar királyi egyetem betűivel, Az academia költségein, 117-123. oldal A’ bukovinai magyar telepekről).
1838-7 falu (Figyelmező. 1838. november 20 - kivonat).
1844-1845-5 falu (Jerney János’ Keleti utazása, A’ magyarok’ őshelyeinek kinyomozása végett, 1844 és 1845).
1857-6 falu + Tomnatik (Katholikus Néplap, 1857. november 11. Szent-István-Társulati ügy).
1857-4 plébánia, 2 fiókegyház (Családi Lapok, 1857. július 30).
1858-7 falu (Budapesti Szemle, 1858. 3. kötet, 7-10 szám - kivonat).
1859-7 falu (Vasárnapi Újság, 1859. június 24 A bukovinai magyarok szokásairól. Andrásfalva, febr. 24).
1860-6 falu (Katholikus Néplap, 1860. augusztus 23. Andrásfalva (Bukovina), augustus 12. 1860).
1864-7 falu (Katholikus Néplap, 1864. február 25. Magyar testvéreink Bukovinában).
Boldogfalváról és Magyarfalváról annyit tudunk, hogy az egyik a radóci, másik a szucsávai kerülethez tartózott.
A kutatások eredményeként azt a következtethetést vonhatjuk le, hogy Magyarfalva az egykori Valeseka németül (románul Valea Seaca, 1967-től Valea Moldovei), kb 20 km Józseffalvától nyugatra. Olyan neveket találhattunk ott a 19 században, mint: Csonka, Imre, Horváth, Samu, Titi, Csíki, Lukács, Gábor, Botos, Miklós, Gáll.
Valisaka (Valea Seaca), az egykori Magyarfalva
Hazánk s a Külföld, 1865. január 22.
Bukovinában a magyarságnak, mint a józseffalvi lelkész írja onnan, szomorú az állapotja. Az anyagi szükségek mellett hiányzanak a jó magyar iskolák, pedig ott és Moldovában 100,000-en felül vannak hazánkfiai. Említi továbbá, hogy Józseffalvától 3 órányira eső Valisaka nevű nyomorult helység összes lakosai 75 rég bevándorolt magyar kath. cigányból állanak, kik közül az öregek beszélnek még magyarul, de a fiatalabbja már csak a miatyánkot tudja, különben egészen oláhvá lett.
Magyarország és a Nagyvilág, 1877-01-14/2. szám.
A BUKOVINAI magyarokról egy hosszabb közleményt írt Drusbácky György, a józseffalvai magyar plébános. Öt helységben, nevezetesen: Istensegíts, Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva és Fogadjisten falvakba szorultak össze ma már a magyarok, míg régente kilencz faluból állt a magyarság.
Laundonfalva, Hatna, Litény és Falkó községek lakói azonban a folytonos küzdelmek között elfelejték nyelvüket; családosodott, elmuszkásodott, elpusztult e kis magyar sereg örökre