Alduna, 1884. augusztus
    Másfél évvel a telepítés után.

    Az aldunai telepítésről rengeteg tudósítás, tanulmány és leírás jelent meg, a honlapomon 246 oldal került feltöltésre. (laszlogergelypal.com). Lényegtelen részletekbe bocsátkozni, mert úgy lennénk a három teleppel, mint a Bermuda háromszöggel, ahol csak tűnnek el, mindenki véleményez és senki sem tud biztosat vagy bizonyítható tényeket felhozni. Azonban, mint legtöbbször lenni szokott, az érdekes az, ami nem látszik, de néha ki lehet venni egy-egy elejtett szóból.
   Telepítésről Magyarországra és Magyarországon már az 1870-es években szó volt: az északiakat az alföldre telepíteni, a székelyeket szerte Erdélyben, a bukovinai magyarokat és moldvai csángókat pedig oda, ahol szükség volna.
1874-ben Pest, Pilis és Solt megye, Zemplén a Bukovinában élő magyarok hazatelepítése tárgyában küldtek feliratokat, majd 1875-ben Abaúj, Küküllő, Bihar, Komárom, Heves és Külső Szolnok, Alsó-Fejér, Kraszna, Árva és Sárosmegyék, a Hajdúkerület, továbbá Hód-Mező-Vásárhely, Pozsony, Győr, Nagy-Bánya, Nagy-Várad, és Szathmár sz. k. városok, Kecskemét, Kolozs megye, Lőcse város, Veszprém megye, Arad megye, Csongrád megye, Trencsén város, Győr megye, Eperjes, Sopron megye, Hont megye, Nógrád és Ung megye, Esztergom megye, Szolnok és Doboka megye. Mindezek süket fülekre találtak.
   Az eltérő vélemények, a haza bölcsei között, 1883-ig tartottak. Akkor történt, hogy hoznak Bukovinából vagy 6-800, csak munkaképes férfit, megépíteni az aldunai gátakat, amit senki se vállalt. Ezt is csak azért, hogy ne menjenek csángóink „móduvázni” a románoknak. Ez volt a célja annak, hogy mérnökök is mentek Bukovinába, a telepítés előtt, embereket válogatni és szerződéseket kötni. Ekkor valahogy megfogant őseinkben az olyan ötlet, hogyha oda megyünk, haza, akkor ott is maradunk, és jöjjön a család is utánunk vagy velünk. Itt most a nagy alkalom. Persze, minden magánúton és társadalmi összefogással, amely táradalom amilyen gyorsan lelkesedik, olyan gyorsan lohad is.
   Hát hozták is őket, csak nem volt biztos, hogy hova és mi lesz velük. Jeligék, hazafias jelszavak röpködtek, azonban mindez az éhség ellen kevésnek bizonyult. Mikor már Pestről intették őket, hogy ne induljanak el Bukovinából, ameddig az addig érkezettek helyzete rendeződik, még akkor is biztatta Tomka tiszteletes őket, hogy adjanak túl mindenen és induljanak útnak. Nem hagyhatja magyar kormány véreit magára És jöttek, ki hogy tudott, és mentek is vissza, még jobban lerongyolódva, mint érkeztek. Mit is kaptak az elsők?
   Gyurgyován a földek árvízterületen voltak, a gátak félig készen. Ivanován a bolgároktól elvett földek fele jó helyen volt, fele árvízterületen. Hertelendyn jó helyen voltak a földek, de kevés, még kellett irtania a vojlovicai erdőből. Házak nem voltak, anyag se (később hitelbe), vetőmag semmi, háziállatok semmi, gazdasági gépek semmi, vagyis nagyjából úgy voltak, mint Sztrigyszentgyörgyön Fazakasék, akiknek Hadikfalván ígértek földet, házat, gazdasági épületeket, s mikor ide érkeztek, nem volt semmi. Kocsányból csináltak először maguknak kalibákat, hogy ne aludjanak a szabad ég alatt.
   Emberek százait és ezreit kellett ellátni, élelemmel, ruházattal, majd orvosilag, mindezt könyöradományokból és nem rövid időre.
Másfél évvel a hazaérkezés után, a helyzet a következő:
Hertelendyfalva - 548 személy - szántó 450 hold - 41 ló és kocsi - 1 családra 3 hold
Nagygyörgyfalva - 704 személy - szántó 434 hold - 7 ló és kocsi - 1 családra 2 hold
Vagyis még annyi sem, mint Bukovinában volt.
Nézzünk egy tudósítást, amelyik „elszólta” magát:

    Egyetértés, 1884. augusztus 23/233. szám.
    Torontál megye múlt évi állapotairól Tallián Béla alispán kimerítő jelentést terjesztett a megye közönsége elé. A jelentésből átvesszük a csángók helyzetére vonatkozó következő adatokat:
    Midőn az 1883. évi ápril 4-én Ivanova község közelében partra szállott bukovinai székelyek a községekbe beosztattak, Hertelendyfalvára 382 lélek jutott, Nagygyörgyfalvára pedig 799; a hertelendyfalviak kedvezőbb viszonyok között és jobb talajra helyeztetvén el, nemcsak hogy vissza nem mentek, hanem két ízben történt újabb bevándorlás által még 158 személlyel szaporodik is. Nagygyörgyfalváról azonban 112 személy vándorolt vissza, ellenben később csak 4 személy jött be.
   A népesedési mozgalom következő volt: Hertelendyfalván született 11 férfi, 11 nő; elhalt 9 férfi, 5 nő, Nagygyörgyfalván szül. 24 férfi, 28 nő; meghalt 20 férfi, 19 nő. E szerint tehát Hertelendyfalván a lakosság létszáma az eredeti 382-ről az 1883. év végéig 548-ra szaporodott, Nagygyörgyfalván pedig az eredeti 799 létszám 704-re apadt. Egészben véve azonban a két telep lélekszáma a Hertelendfalvára bevándoroltak által 183-mal szaporodott és jelenleg a két telepen együttvéve 1277 lélek van.
   Egybekelés Hertelendyfalván egy sem, Nagygyörgyfalván 14 volt. A hertelendyfalvi székelyeknek a Marienföldről áttelepített őstelepesek házai mögött folytatólagosan 146 házhely osztatott ki, amelyen 1883. év végén 125 ház épült fel teljesen, a többi pedig épülő félben van és eddig azért nem volt elkészíthető, mert az utolsó csoport bevándorló csak novemberben érkezett s a deczember havi zord időjárás az építkezést akadályozta: a fölépített házak fából vannak készítve és igen ízlésesek, fedelük legnagyobb része cserép, azonban van mintegy 10—15 szalmával fedett is. Az építkezésnél a hertelendyfalviak az által segélyeztettek, hogy a kormánybiztos közöttük a leszállított árnak utólagos megtérítése mellett 9188 darab deszkát, 10,876 léczet osztatott ki, s azonkívül még 5 tehetetlen családapának és özvegyasszonynak házát állami segélylyel építette fel.
   A nagygyörgyfalviak az őstelepesek közé osztattak be és kiadatott 188 házhely, melyre 167 ház építtetett, és pedig 101 földből vert fallal, 66 pedig egészen fából. Minthogy a kincstári szigeten található lágy fa, gerendáknak és szarufáknak alkalmas nem volt, a kormánybiztos Nagygyörgyfalvára 2117 gerendát és szarufát, továbbá 8007 szál deszkát küldött ki, amelyet a lakosok leszállított áron kölcsönképen kaptak. Itt a házak kivétel nélkül kákával vannak födve. Azon egyének, kiknek házhelyei üresek, azért nem építettek, mert nagyobb méretű házat szándékoznak emelni, amelyekhez tavaly előtt hozzáfogni nem akartak és vagyonosabbak lévén, bérházakban laknak. Itt tíz egyén háza lett állami segéllyel fölépítve.
   A hertelendyfalvi székelyeknek őszi vetésül 450 hold föld lett kiosztva és ebbe vetőmagnak holdankint 60 kilót számítva 270,3 mmázsa búza. A nagygyörgyfalviaknak jutott 434 hold és 264,4 mmázsa vetőmag búza. Hertelendyfalván a kiosztott földterület egészen bevettett, míg Nagygyörgyfalván csak 401 hold. Ennek oka abban rejlik, hogy a nagygyörgyfalviak földjei a községtől távolabb esnek és sokkal kevesebb székelynek van igavonó marhája, mint Hertelendyfalván. A hertelendyfalviak aránylag több földet kaptak, mert ott több volt az őszi vetésre alkalmas, úgy, hogy míg Hertelendyfalván egy családra 3 hold jutott, addig Nagygyörgyfalván csak 2.
   A hertelendyfalviak általában véve vagyonosabbak, mint a nagygyörgyfalviak, ami abból is látszik, hogy míg ott 41 székelynek volt lova és kocsija, addig itt csak 7-nek, mindazonáltal egészen ingyen Nagygyörgyfalván csak 7 egyén élelmeztetik. Közvetlenül a szántóföldek kiosztása után a kormánybiztos Hertelendyfalván 1200 frtot, Nagygyörgyfalván pedig 1800 frtot osztott ki kamat nélküli kölcsönképpen, amely pénzt legnagyobbrészt a föld megszántására fordították.
   Hertelendyfalván van 84, Nagygyörgyfalván pedig 114 tanköteles csángó gyermek. A tankötelesek egy e czélra kibérelt házban iskoláztatnak ideiglenes tanító által úgy Hertelendyfalván mint Nagygyörgyfalván, mely ideiglenesség azonban ez utóbbi községben már legfeljebb 2 hónapig tarthat, mert az év végével az iskolaépítés annyira haladt, hogy csakis a belső munka és felszerelés hiányzik még.
Hertelendyfalván csak tavasszal fog az iskolaépítés megkezdetni.