Bukovina elfoglalása előtt. Követségi jelentések.

    Az 1768-1774 között lezajlott orosz-török háborút, minden nagyhatalom figyelemmel követte: az osztrákok, a franciák, a poroszok, az angolok is.
Már 1770-ben tanulmányozták az osztrákok az eljövendő Bukovinai területet. Ennek megszerzése kapcsolatot teremthetett Gácsországgal (Galíciával), azonban el is zárhatta a lengyelek útját az oláh fejedelemségek felé.

                                                                                     MCCVI
                                                         1771. július 6. Konstantinápoly
   Egyezmény aláírása Mária Terézia és II. József egyfelől, a török Porta másfelől, melyben Ausztria segítséget ígér a törököknek egy béke megkötésében, az oroszokkal.

                                                                               MCCCXXVIII
                                                                              1772. március 3.
   Ausztria és Oroszország politikai álláspontja az eljövendő orosz-török békéről.

                                                                               MCCXXX
                                                                          1772. június 3.
   Cathcart lord, a törökök és osztrákok között július 6-án létrejött egyezmény tartalmát küldi Mr. Stormontnak.
1. Háborús költségekre a Porta 20 000 erszényt fizet a Császári Udvarnak, amelyből 4-et a legnagyobb titokban azonnal a határra küldenek, a fennmaradó részt pedig nyolc hónappal az aláírás után. Kérésére 2000 vagy 3000 erszényt is kap titkos költségekre.
2. A Porta átengedi Havasalföld egy részét a Császári Udvarnak.
3. A Bécsi Udvar meghatározza Moldva, Havasalföld és Erdély közötti határokat.
......................

Cathcart lord megjegyezte, hogy ez az egyezmény nagy benyomást tett Pétervárra, és kétségeket ébresztett az osztrákok jelenlegi magatartásának barátságos, de homályos látszatával kapcsolatban, amely csak akkor hozhat azonnali békét, ha őszinték.
...................................................

A brit nagykövet bőbeszédűen és melegséggel válaszolt. Azt mondta, hogy Európa hatalmainak már nincs idejük tárgyalni, cselekedniük kell.
..............................

Végül azt mondta, hogy a főura soha nem fog engedni a tatárok függetlenségéből vagy Kilbourn elkobzásából, és hogy csak Hotin lerombolásáról és a háború költségeire szánt pénzösszegről engedte meg a meghatalmazottaknak, hogy tárgyaljanak, feltéve azonban, hogy az oroszok visszahódítják a tatárok területét, és Benderrel együtt visszaadják Moldvát és Havasalföldet; hogy továbbá a Fekete-tengeren való hajózásról még nem volt szó, amit az oroszok a tatárok függetlenségének következményének tekintettek.

                                                             MCCXLVI
                                                  Konstantinápoly, 1773. február 17.
   Az osztrákok csalásai, Moldva határainak meghúzásánál.
   Úgy hiszem, már tájékoztattam Önöket, hogy a moldvai határkijelölés gyenge sikere az osztrák biztos kapzsiságának és ügyetlenségének volt köszönhető. Könnyű megérteni, hogy a Portának nem volt szüksége külföldi célzásokra ahhoz, hogy elutasítsa azokat a határokat, amelyek meghaladták a bécsi udvar általa készített és a konvenció alapjául szolgáló térképen leírt követelményeket.
   A konferenciák folytatásával kapcsolatos tanácsomra, megkérdeztem a Reis Effendit, hogy hol állnak a dolgok. A miniszter azt válaszolta, hogy a konvenció egyik cikkelye, kimondja, hogy az osztrákok tartózkodnak Hotin területére való behatolástól, ha a törökök ezen az oldalon megfelelő határt jelölnek ki számukra. Egy mocsár a kifogás, amely ezt a határt alkalmatlanná teszi. Az oszmán biztos vállalta annak feltöltését és lecsapolását. Ezután Barko tábornok, már nem tudva, mitévő legyen, 32 falut kért a térképen rajzolt vonalon túl, anélkül, hogy megemlítette volna, hozzátette a Reis Effendi, azt a 30 órányi országrészt, amelyet a hegyvidéki részen túlléptek.
   A Porta felháborodott ezen az eljáráson, és hogy nem látta előre annak lehetőségét, hogy átugorhat a szóban forgó 32 falun; hogy a bécsi udvar feladata, hogy az ésszerűség és az igazságosság szerint eleget tegyen ennek, és hogy mindennek vége lesz, amint a Konvent feltételeit betartják.
Felkértem, hogy tanácskozzanak az átadásról, rámutatva, hogy mivel nem vehetik el a bécsi udvartól, amit elvett, jobb békésen átengedni, mint hagyni, hogy a viszály csírái megmaradjanak a szomszédos és hatalmas udvarnál.
Valójában nem értem, hogyan tehette ki magát a bécsi udvar indokolatlanul egy nemrég megkötött egyezmény megsértésének.

                                                     A bécsi Udvar rejtett terveiről.
                                                                MCCXLIX
                                                           1773. március 14.
   A bécsi udvar titkos célja továbbra is Havasalföld megszerzése, amelyért akár 12 milliót is hajlandó fizetni. Ennek érdekében szeretné, ha a Porta ultimátumot adna, vagy nagy összegű pénzt ajánlana fel, kétségtelenül azért, hogy aztán felajánlja, hogy a szóban forgó ország megszerzése révén megszabadítja a résztől. Kaunitz herceg azonban attól tart, hogy Oroszországot megszégyeníti, és nem meri azt egy egyezmény tárgyává tenni, ahogyan Thugut úr tervezte. Ez utóbbi azonban felhatalmazást kap arra, hogy – ha ragaszkodik hozzá – biztosítsa a Portát arról, hogy a bécsi udvar minden esetben semleges marad.

                                                                 MCCLXXXIX.
                                              Konstantinápoly 1774. november 14.

D. de Saint-Priest Külügyminiszternek Ausztria moldovai jogsértéseiről.,

Az a hipotézis, hogy a bécsi udvar összejátszon a Portával, hogy az orosz erőfeszítéseket meghiúsítja, számomra valószínűtlennek tűnik.
Moldva inváziója egy egészen ellentétes elven alapul, és a két császári udvar török elleni taktikáját inkább egy olyan tényből kellene feltételezni, amelyben egyetértenek.
Véleményem szerint azonban az osztrák politika jelenleg nem vall más nézetet, mint a nála megnyilvánuló kapzsiságot, ami számomra összeegyeztethetetlennek tűnik a nagy eszmékkel.
Az is erősen kétséges, hogy a pétervári udvar, a porosz király, akinek Nagy Katalinra gyakorolt befolyása erősnek tűnik, bármi akadályt gördítsen majd e szövetség útjába. Az említett inváziónak az a negatív hatása, hogy a törököknek könyebbé teszi a szerződés végrehajtását, és nem lennék meglepve, ha az oroszoktól keresnének védelmet a bécsi udvarral szemben.

                                                     MCCCVII.
                               Konstantinápoly, 1775. március 2.

D. de Saint-Priest a Külügyi Minisztériumnak a bukovinai kérdésről.

Uram,
Az osztrák moldvai invázióról szóló cikkre térve, nagyon kegyetlennek tartom Monsieur de Mercy részéről, hogy egy kedden letagadja Öntől azt, amit a következő kedden bonyolult vallomásokkal, puszta feltételezésekkel bevall Önnek. Nem hiszem, hogy jobban cáfolhatnám őket, mint egy tömör és igaz beszámolóval erről az ügyről a kezdetektől fogva.

   A belgrádi béke óta a jelenlegi háborúig soha nem volt kérdés a Porta és a Császári Udvar közötti határok körüli nehézségekről, és erre mindig emlékeztettem magát. Azt sem felejtette el, hogy Obreskow úr bebörtönzése után a Porta Önt kereste meg, hogy a bécsi udvartól magyarázatot kérjen az ígért semlegességre. Ez alkalommal a Nagy Vezír levelet írt Monsieur de Kaunitznak, amelyben Monsieur Bianchnak volt bátorsága kihúzni egy szót, amely az általa végrehajtott változtatással az örök békét fejezte ki, egy olyan célt, amelyet a bécsi udvar nagyra becsült.
   A néhai Brogniard úr bűnrészes volt ebben a csalásban, hogy érdemet szerezzen belőle; tény azonban, hogy az oszmán kancellária még mindig ugyanazt a kifejezést használta, amelyből a kétértelműség fakadt. Amikor a háború kezdett keserűvé válni a Porta számára, az osztrák parancsnokok a határok jobb kijelölése ürügyén császári sasok elhelyezését javasolták több, Havasalföldtől és Moldvától függő kisebb kantonban. A Porta akkoriban nem volt abban a helyzetben, hogy ezt ellenezze. Ez a két tartomány már az oroszok kezében volt. Hogy ezt a bitorlást szilárdan biztosítsa, a bécsi bíróság az 1771. július 7-i egyezményben gondoskodott arról, hogy a határok meghatározása a császári udvar belátása szerint történjen.
Kétségtelenül ezért állítja de Mercy úr, hogy a Portánál felkérték, hogy rendezze ezt az ügyet, de csak most nyújtottak be kifejezett kérést. Az egyezmény hatályon kívül helyezése semmissé tette a határzáradékot.
   Így állt a helyzet egészen tavaly szeptemberig, amikor az osztrákok bevonultak Moldvába. Az oroszoknak nem voltak csapataik azon az oldalon, ráadásul Romanzow marsall, akit figyelmeztettek és egy ötezer dukáttal teli, gyémántokkal kirakott ládával jutalmaztak, nem ellenezte ezt. Udvara kétségtelenül nem akart viszályt szítani Bécs udvarával a törökök érdekében, és ebben nem is tévedtem. Ráadásul az invázió fokozatos volt, és nem tudjuk, hol fog megállni. Jelenleg a tartomány egyötödét foglalja magában, legjobb területét, ahol több mint 300 falu található. Ezt nevezik de Kaunitz és de Mercy urak egy Erdély és Pocutia közötti közlekedéshez szükséges földsávnak.
   Ami a lengyel tartomány régi igényeit illeti a Moldvában bitorolt részre, nincsenek dokumentumok, és az osztrákok hiába kutatták át az ország összes levéltárát. Az azonban igaz, hogy az internuncius abban a hivatalban, amelyet a Portának adott a tárgyalások megkezdésére ebben a témában, inkább célzott, mintsem hirdetett olyan állítólagos jogokat, amelyekkel a Portát nem lehetett becsapni. Ez a minisztérium különösen arra támaszkodott, hogy ez a közlés szükséges volt az Osztrák Monarchia számára, valamint arra a szívességre, hogy a jó szomszédság megköveteli. Benyújtotta a kérését magyarázó emlékiratokat, de semmi olyat nem fejezett ki, ami a bitorolt rész visszaadására irányuló szándékot mutatott volna.
Az ügyet számos ülésen megvizsgálták, ahol a mufti ellenezte; de a vélemények többsége a bécsi udvarnak igyekezett a lehető legjobban kedvezni. Ez utóbbi megpróbálta korrupálni a moldvai herceget, és apósa, Jakovaki Riso lord és az Internuncio közötti interjúk gyakorisága minden okot ad arra, hogy feltételezzük a köztük lévő hírszerzést. Itt tart az ügy, mivel a Reis Effendi még nem adott választ a császári miniszternek; de biztos vagyok benne, hogy az békülékeny lesz, és hogy ez alkalommal nem leszünk kínos helyzetben. A belgrádi szerződésre vonatkozó garanciánk kitörlődöttnek tűnik a törökök emlékezetéből, és amikor a Reis Effendi utoljára beszélt velem a moldvai ügyről, nem említették. Részben azért nem ajánlottam fel közbenjárásomat a Portának, hogy ne ébresszem fel újra e francia elkötelezettség emlékét.

                                                  MCCCIX
                                      Konstantinápoly, 1775. március 4.
De Saint Priest a Külügyminisztériumnak, Oroszország poroszországi kapcsolatairól és Ausztriának a Portával folytatott tárgyalásairól.

Uram,
   Bevallom, nem számítottam rá, hogy miután békekötésre kerül sor a törökökkel, Oroszország továbbra is eltúlozza majd a porosz királlyal szembeni elégedetlenségét. Ez csak II. Katalin személyes és trónjának bizonytalan helyzetével magyarázható.
   Mindeközben a berlini udvar gyorsan halad a Balti-tenger feletti uralom megszerzése felé, és nem tudom, hogy a közösen felosztó udvarok megállnak-e Lengyelországban, mielőtt teljesen elnyelik azt.
   Az osztrák csapatok már jóval azelőtt bevonultak Moldvába, hogy Romanzoff marsall kiürítette volna ezt a tartományt. Nem foglalták el a megszállt körzeteket. Valójában tárgyalások folynak a Porta és a bécsi udvar között ebben az ügyben, és az előbbi valószínűleg kénytelen lesz áldozatokat hozni az utóbbi érdekében, mert nincs más lehetősége.

                                                         MCCCXIX.
                                    Konstantinápoly, 1775. május 3.

D. de Saint-Priest a Külügyminisztériumnak a béke ratifikálása alkalmából az oroszok és törökök között kicserélt ajándékokról, valamint a bukovinai kérdés állásáról.

Uram,
   a Romanzow marsall által kiküldött két orosz őrnagy egyszerre érkezett ide, és egy gyémántokkal díszített tőrt és burnótos szelencét, valamint egy pompás gyűrűt hoztak a nagyvezírnek. Ez a minisztériumnak 1000 aranyába került.
   Ezek a tisztek arról tájékoztattak minket, hogy a nagykövetek találkozója minden bizonnyal Hotinban fog megtörténni, és hogy Repnin herceg írt Abdul-Kerirn pasának, hogy júniusban fogadja. Az orosz nagykövet feleségét és gyermekeit is kell hozza, ami nem kevéssé lesz kínos lesz számára.
A moldvai határokról szóló tárgyalások valószínűleg folytatódnak; legalábbis a császári megbizott nagyon elfoglaltnak tűnik a Portán. Néhány nappal ezelőtt a véletlen arra késztetett, hogy meglepjem az internunciust, aki vele dolgozott ennek a tolmácsnak a házában, egy térképpel előtte. A Porta meghatalmazottjának a német követségen tett látogatása inkább előkészítő, mint végleges lehetett, és néhány apróság bizonyára ahhoz a következtetéshez vezetett, amelyről egyébként továbbra is hiszem, hogy megoldása csak békés úton lehetséges.

                                               MCCCX LV.
                           Konstantinápoly, 1776. április 17.

D. de Saint-Priest a Külügyminisztériumnak arról, hogyan vélekedik Oroszország Bukovinának Ausztria általi elfoglalásáról.

Uram!
   Úgy tűnik, Repnin herceg mélyen érzi a bécsi udvar moldvai megszerzésének hátrányát egy esetleges orosz-portai háború esetén. Egyik közeli bizalmasa elmondata nekem, hogy ez az átengedés korántsem a törökök áldozata volt, hanem teljes mértékben az ő javukra szolgált; hogy az adózás tekintetében a moldvai adó ugyanaz maradna, és hogy a Porta nyerne azzal, ha az osztrákokra bízná Moldva bejáratának védelmét az orosz csapatokkal szemben. Ez az érvelés nem igazságtalan, és nem volnék meglepve, ha nagy hatást keltene.

Forrás: https://dspace.bcu-iasi.ro/static/web/viewer.html?file=https://dspace.bcu-iasi.ro/bitstream/handle/123456789/49942/BCUIASI_CARTE_V-770_1886%2cVol.1_Supl.1.pdf?sequence=2&isAllowed=y