Egy kifosztott ember esete: Győrfi István.
A hunyadmegyei csángók — Világ, 1912. május 11.
Egyik napilapunk megemlékezvén a hunyadmegyei csángótelepítésről, Szabó István és Szabó Imre dévai lakosokat a csángótelepítés «rajongó apostolainak» nevezte. Itt megemlítjük, hogy Szabó Istvánnak a telepítéshez semmi köze nincsen, Szabó Imréről pedig beszéljenek a kezeink között levő eredeti írások másolatai.
JEGYZŐKÖNYV,
(Egy koronás osztrák okmánybélyeg), mely felvetett 1911. július 20-án, Bukovinában, Istensegíts község elöljáróságánál, Győrfi István istensegítsi lakos panasza tárgyában.
Jelen voltak: Szőts Lázár bíró, Gáspár Pál esküdt, Szőts Antal közs. képviselőtestületi tag, Tomasevszky Tadeus községi jegyző és Győrfi István istensegítsi lakos.
Győrfi István istensegítsi lakos előadja, hogy 1910. év őszén Magyarországra szándékozott települni. Mint ilyen, 1910. július 16-án beküldött Szabó Imre úrnak, mint a sztrigyszentgyörgyi telepítés megbízottjának egy telepért járó 526 korona 15 fillérnyi előleget. A közbejött családi akadály miatt, bármennyire is szeretett volna kitelepülni, ezen óhaja teljesen sajáthibáján, kívül lehetetlennek, bizonyult. Minthogy a telepért járó előlegét már lefizette, elhatározta, hogy a kellemetlenségek kikerülése céljából a telepét másnak fogja átadni, aki majd az ő előlegét visszatéríti. Erre vállalkozott Barabás Imre hadikfalvi lakos. Együtt elmentek Szabó Imréhez Dévára és előadták szándékukat Szabó Imrének nem volt ellenvetése. Barabás Imre hadikfalvi lakos szintén lefizette ugyanazért a telepért ugyanazt az előleget. Tehát ugyanarról a telepről Szabó Imre két előleget vett fel. Győrfi István látva azt hogy az új telepes szintén Szabó Imre kezébe teszi le az előleget, bátorkodott kérni őt, adná vissza neki most már 1910. július 16-án beküldött és ugyanarra a telepre előlegezett 526 korona 15 fillért." Szabó Imre nem teljesítette a kérést, hanem azzal bocsátotta el Győrfit, hogy menjen haza, mert a pénzt posta útján fogja kezeihez kapni. Ez a dolog történt 1910. év december hó végén.
Győrfi István hiába várt egy hónapig. Minthogy gazdaságát, amely az előlegnek összegyűjtésével alaposan megrongálódott, még a tavasz előtt rendbe akarta szedni, igen nagy szüksége volt pénzre. Ezért előlegének visszatérítését szorgalmazandó, 1911. február havában táviratban kérte Szabó Imrétől az előleg visszaadását. Erre válaszképpen Szabó Imre illetlen magaviseletéért szemtelen fráternek nevezte Győrfit, vérig sértő, 1911. február 14-én kelt levelében. Levele végén Szabó Imre kijelenti, hogy pénzét még e hónapban kezeihez fogja kapni. (E levél alább szó szerint közöltetik.)
Győrfi ismét várt egy ideig, míg végre többszöri kérés, könyörgés után 1911. március 31-én kelt levelében Szabó Imre ismét határozottan ígéri, hogy Győrfi a pénzt még a jövő héten kezeihez fogja kapni. Késedelmeskedése okául a nagy elszámolási munkálatokat hozza fel. Azóta sokszor kérte a legudvariasabb hangon pénzét, de eredmény nélkül. Ezután Tóth Imre istensegítsi tanítóhoz fordult panaszával. Tóth Imre tanítótól később hallotta, hogy ő is írt Szabó Imrének az előleg visszatérítése ügyében, azonban válaszra sem érdemesítette.
Győrfi István istensegítsi lakos elmondta továbbá, hogy az 526 K 15 f. hiánya miatt, hogy romladozó vagyonkáját megmentse, kénytelen volt 12%-os uzsorakamattal váltóra pénzt fölvenni. Ezen végtelenül terhes és veszedelmes kölcsöntől csak jogos tulajdonának visszatérítése mentheti meg. Megjegyzi még Győrfi István, hogy a sok ajánlva elküldött levél is tetemes összeget emésztett fel. Ezen jegyzőkönyv Győrfi István abbeli kérelmére vétetett fel, hogy ezzel Magyarországon az illetékes hatóságoknál veszendőbe menő vagyonkája megmentéséhez felhasználhassa
Kelt mint fent.
Szőts Lázár s. k. bíró, Gáspár Pál s. k. esküdt, Tomasevszky s. k. jegyző, Győrfi István s. k. istensegítsi lakos. (P. H.)
Ez az okirat világosan beszél. Lássuk már most, hogy Szabó Imre, az állítólagos «csángóapostol», hogyan válaszolt a Győrfi István jogos pénzkérő táviratára. A birtokunkban levő gépírásos levél szószerinti másolata ez:
Győrfi István gazdálkodó,
Istensegíts
F. hó 12-én feladott szemtelen hangú táviratát megkaptam, úgy látom, a tisztesség fogalmáról keveset tud. Szerencsétlen fráter maga azt hiszi, hogy a maga pár garasára rá vagyok szorulva s hogy azért állásomat megkockáztatom. A bukovinai magyaroknak az ilyen magafajta emberek csak hírnevét rontják. Pénzét rövidesen megkapja, még e hóban, várja be, magaviseletéért szégyellje magát!
Déva, 1911. február hó 14.
Szabó Imre s. k..
Az igazság kedvéért megjegyezzük, hogy Győrfi István jogos követelését nem kapta meg. Perelt ugyan a dévai járásbíróságnál, marasztaló ítéletet is kapott, de a jogerős ítélet alapján elrendelt végrehajtás eredményre nem vezetett, mert a «Hunyad megyei székely-csángó telepítési érdekeltség vezetőségének» — ahogyan Szabó Imre magát nevezte — lefoglalható vagyona nincsen. Így festenek a «hazafias nemzeti missziót végző apostolok» a valóságban.
Világ. 1912. június 9. A hunyadmegyei csángók.
Tekintetes szerkesztőség! Figyelemmel olvastam a Világban a hunyadmegyei csángóikról szóló cikkeket. Engedje meg, hogy szerény észrevételeimet én is megtegyem, mint aki kezdettől fogva mostanáig figyelemmel kísértem a csernakeresztúri és sztrigyszentgyörgyi telepítéseket; mint aki érzi népének fájdalmát, szomorkodik a csalódásán, örül szerencséjén; szóval a néppel nemcsak fizikai, hanem lelki közösségben is él.
Amióta Szabó Imre itt járt, valóságos települési láz fogta el népünket. Diadalmenetben, olyan pompával fogadták Szabót véreink, amilyen másutt nálánál sokkal nagyobb uraknak sem jár. Megváltónak, megszabadítóinak mondták őt, aki majdan az összes magyarokat vissza fogja vinni és ami után oly sokszor sóhajtoznak, az édes hazába. Hogy valaki annyi bizalmat nyerjen, a különben bizalmatlan csángóiktól, mint ő, ahhoz egy emberöltő becsületes munkássága szükséges. Ezt a nagy bizalmat Szabó hazafias szólamokkal könnyűszerrel megnyerte. Ez a bizalom irtózatos hatalmat kölcsönzött Szabónak, alapját annak köszönhette, hogy olyan kiváló kormánybiztossal volt ott, mint Szász István telepítési felügyelő és a nép azt hitte, hogy az ő munkája teljesen azonos Szász István telepítésével. Várták, nagyon türelmetlenül Várták Szabó Imre sorait. Végre megjött az írás 1911. tavaszán, hogy induljanak, de előre küldjenek be bizonyos meghatározott nagyságú előleget, nehogy azután elveszítsék pénzüket. Hiába intettük óvatosságra népünket. A máskor oly óvatos csángó most örömmel, boldog mosolylyal adta fel Szabó címére nagyapjától örökölt házikója árát. Talán csak néhány ezüst maradt belőle...«de majd megsegít az Isten!» Sokszor hallották Szabótól, hogy lelketlen embereknek fel ne üljenek. Nem is ültek fel. Akik elmentek, most visszajönnek. Egyik előbb, másik később, de visszajönnek.
Miért nem jönnek vissza a dévai állami telepesek? Honnan van az, hogy a dévai telepesek áradoznak leveleikben a boldogságtól, megelégedettségtől, amíg Szabó embereitől alig jön írás, vagy, ha jön, nagyon szomorú annak a tartalma. Ha a nem régen kivándorolt százak, anyagilag tönkremenve, egy-két év múlva lerongyolódva jönnek vissza, a külföld nem azt fogja mondani, hogy ezek Szabó áldozatai, hanem a «tejjel-mézzel folyó» Magyarországnak fogják tulajdonítani tönkremenésüket Ez pedig elég ok arra, hogy az itteni hatóságok ilyen értelmű feljelentésére, az osztrák kormány nagyon meg fogja nehezíteni a kivándorlást és talán lehetetlenné teszi a telepítést.
A csemakeresztúri és sztrigyszentgyörgyi csángók állami támogatással való megmentése nemcsak a mi érdekünk, hanem érdeke nagy Magyarországnak. Az államra háruló teendő az, hogy állja útját addig minden gyanús kezdetű magántelepítésnek. Kérünk, könyörgünk és követelünk kegyelmet megcsalt véreinknek, mert ezen tönkrementek után a mi községeink fogják fizetni a kórházi betegápolási költséget, lelencházi és toloncoltatás költségeket; és akkor a dr. Barcsay- és Szabó-féle spekuláció nemcsak a kivándorlottakat, hanem virágzó falvainkat is nyomorúságra fogja juttatni. Megkülönböztetett tisztelettel:
Istensegíts, 1912. május 25. Egy csángó.
II.
Egy telepes levele atyjafiához. (László János levele Déváról unokatestvéréhez, Győrfi Istvánhoz Istensegítsbe).
Szeretett kedves rokonom István! Tudatom hogy én a hozzám intézett leveleidet mind megkaptam, s hogy nem tudtam utána nézni a pénznek, annak az volt az oka, hogy egész télen a kórházban voltam Pesten, húsvétra haza jöttem és első dolgom Szabónál a pénzt tudakolni, ő azt mondta a napokban elküldi, s mikor te nekem a levelezőlapot írtad, hát megint bementem, akkor meg azt mondta, hogy éppen a tegnapelőtt elküldte s úgy a pénz a levelet megkerülte, s ahogy így, beszélt én egész nyugodt voltam, hogy ő elküldte a pénzt neked, s többet nem kérdezhettem, mert én Szentpétertől ágyba fekszem még ma is, a lábaim fájnak.
Ma kaptam kézhez azon soraidat amit Vej (Lovász) Ferenctől küldték s mostanáig is nagyon sokat tudtam Szabóról, amit hittem is, nem is, de most tényleg tudom, s mond kedves barátom mindenkinek, hogy én írtam Szabónak, egy legbeavatottabb embere, László János, hogy senki fel ne üljön a Szabó csalogatásának, és az ő telepeire ne jöjjön mert csak egyszer bánja meg, most még akik Keresztúról hazajárogatnak és dicsérik a Szabó telepítését majd csak két esztendő múlva fognak jajgatni, most még tej-vaj az egész mindenség. Hányan siratják máris a Szabóba helyezett bizalmukat és a föld éhes nép mégse hisz, menyen tovább Szabóhoz kér könyörög, mert gondolja hátha engem nem csal meg, sajnálom azt a szegény képviselőnket Barcsait, hogy még az ő becsülete is kockára esik Szabó miatt, pedig ez sajnos megtörténik ma holnap, mégpedig én fogom ezt te miattad a nyilvánosságra hozni, akárki minek tart engem, de az én becsületes lelkiismeretem ezt a nép nyúzást nem tűri tovább.
Azt hiszed kedves Rokonom hogyha én ezt az ő telepítését jónak látnám nem biztatnám-e a népet mint ezelőtt tettem, hogy jöjjenek, ne kínlódjanak Bukovinába tovább, mert ez az igazi hazánk, de nem teszem, mert Isten is van s ha szegény ember könnyei nem szoktak porba hullni.
Hányat tudok én a kiket Szabó megkárosított kit 100—200—500 sőt 750 frtig is csak nem tehettem barátom semmit, kímélni akartam Barcsait mert, az igazat megvárva, neki köszönhetem részben hogy ma saját szemeim világával nézem a napot. No még az is kedves rokonom, hogy semmi ürügy nem szolgált még idáig arra, hogy beleköthessek Szabóba, s ha anélkül teszem hát árulónak néz a Világ. Hanem most alkalom nyílt reá még pedig Te általad.
Tudniillik a dolgot úgy csináljuk, hogy te amennyiben nekem felhatalmazást adtál hogy Szabótól a pénzt felvehessem, elméssz be Szeretbe és sikkasztás címén engem beperelsz, mintha én Szabótól a pénzt felvettem volna és neked nem küldtem volna el, tanukul feladod azokat kik a felhatalmazást aláírták megjegyzem add ügyvédnek s a többit majd, ellátom aztán én, így aztán megkerül a pénzed, de másképp nem mert, úgy látom hogy Szabó olyan, hogy én reám, egyik legjobb és régi barátjára sem ad semit. Ahogy megkaptam a leveledet azon gondolkoztam hogy mivel is ajak elő Szabónak hogy a pénzt megkaphassam, úgy gondoltam hogy menyiben nem tudok menni, hát meg írom levélben hogy te bepereltél és Hurtig nekem felszólítást küldött Szeretből hogy a meghatalmazás folytán felvett pénzt három nap alatt küldjem be; gondoltam hogy talán tekint barátságunkra és megteszi, s azt is megírtam hogy mint barátját kíméljen meg engem ettől a pénz históriától és beküldtem neki, amire e levelemben csatolt levelet küldötte válaszul ezt te nem tudod elolvasni hanem vidd kedves Rokonom valamelyik tanítóhoz és az majd fölolvassa neked, innen te meg tudhatod, hogy tényleg a legnagyobb gaz csalást követte el veled, holott én előttem megígérte, hogy neked megküldi és nekem is hányszor ígérte Azt hittem hogy nekem mint régi jó barátjának néz a pofájára és teljesíti kötelességét, de bizony nem teszi meg úgy látszik. Hej pedig én sokat tudok reá, s nem csak olyan urakat láttam, mint ő, hanem majd meglássuk a következményeket, Te csak perel be a mint írtam és és pedig sürgesd a pert, a többi az én dolgom.
Kedves Rokonom nagyon megbántottál engem azzal hogy soraidban becsületemet tépázod, de megbocsátok mert tudom milyen a keseredett szív kiömlése; s akkor mikor becsületemre fogadtam hogy megkapod a pénzt hát nem gondoltam arra hogy épp velem szemben is akkora gazember Szabó. Mond meg a Főtisztelendő és a bíró uraknak hogy ne engedjék a népet a Szabó féle telepre s hogy ezt én írom, s ha kérdőre vonnának érte, majd helyt állok.
Mindnyájatokat üdvözöllek Déva 1911. aug. 22-én. Rokonod János.