A magyarországi származású bukovinai népcsoportok történetéhez.

   A bukovinai népcsoportokkal, azok kultúrájának kutatásával újabban mind szívesebben foglalkoztak. Elsőrangú feladat lenne a külön utakon és nyomokon haladó kutatások eredményeinek összevetése. Szükségesnek látszik, hogy magyar és tudományos szempontból a többi népcsoportok odatelepülését is figyelem be vegyük; különösen akkor, ha ezek a népcsoportok közvetlenül Magyarországból települtek át.
   A bukovinai és moldvai tótok bukovinai sorsával és életformájával a legutóbb a csernoviczi egyetem tanára Reli foglalkozott behatóan (Bratislava. VIII. 3. 220. o.). Röviden ismerteti történetüket, közli, hogy kézirata, mely részletesebben tárgyalja a kérdést, a csernoviczi levéltárban van elhelyezve. A cseh és tót telepesek közül, akik a XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején költözködtek ki Bukovinába, a csehek hamar feladták népiségüket. Vagy elköltöztek, vagy beolvadta k a szomszédos német telepesek közé. A beolvadás annál könnyebben ment, mert számuk kicsiny volt. A sokkal nagyobb számú tótság egy tömegben telepedett le s így töredékben még ma is megőrizte nyelvét, de főleg a római katholikus vallását. A tót telepesek három nagyobb tömbben élnek, a Szucsáva, Szeret, Moldva forrásvidékén és Csernovicz körül szétszórva.
   Telepítésük 1793-ban indult meg, nagyobb részt trencsén-megyei tótokból toborozódta k, s akik mint erdőirtók mentek ki a görögkeleti vallásalap erdei javadalmaira. Az erdőirtás helyén irtványközségek keletkeztek, ahol aztán megkezdődött a föld belterjesebb megművelése. Mint hogy a körül lakó oláhság állattartó elem volt, nem vette jó néven a legelők feltörését és emiatt viszály keletkezett. A vallásalap intézőbizottsága kárpótolta az oláhságot az elvesztett legelőkért.

   Az itt lakó tótság számát nehéz megállapítani, mert egy része már beolvadás alatt áll. A régi statisztikai adatok is helytelenek, mivel lengyeleknek veszi őket, azon az alapon, mert lelki gondozásukat lengyel róm. kath. papok látták el. Reli (id. helyen) különben egy térképet is közöl a bukovinai tót telepekről, ahol a közsé¬gek neveit is felsorolja . Három csoportra osztja őket, az elsőbe : Huta Noua, Huta Veche, Crasna (cseh telepek), Ciudeiu, a másodikba: Gura Putnei, Putna, Voevodeasa, a harmadikba: Solca, Solonetulnou, Ples és végül a Csernovicz-környéki szórványok.
   A tót telepesek legerőteljesebb kivándorlási időszaka 1802-től 1817-ig tart. Rendszerint az oláhok által előbb felgyújtott és elhagyott porták helyére költözködtek be. Az elvonuló oláhok Moldvába húzódtak le. Ilyen felgyújtott két falu volt Tereblecea, Toporauti. A szaporodó tótság számára létesiti a helytartótanács 1834-ben Gura, Solca , Solonetulnou, Cacica, Ples községeket. Az itteni tótság tehát Magyarországból ment át Bukovinába, amit a levéltári adatok, személy és családnevek, de különösen a még elevenen élő néphagyomány is igazol. A kiköltözés okát a nehéz megélhetési viszonyokkal és a magyar földesurak keménységével magyarázzák.
   A bukovinai és moldvai népcsoportok kultúrelemeinek története feltétlenül közös vonású. Magyar szempontból nem kerülheti el figyelmünket a Magyarországból kiszármazott tótság népi kultúrájának problémájának az ismerete, mert nem lehetetlen, hogy számos eddig megoldatlan kultúrjelenségre, tárgyra elfogadható magyarázatot adnak.
    Márkus Mihály.

Néprajzi Múzeum Értesítője, 1938. 1. szám, 110-111. old.