Népességmozgás és kolonizálás Bukovinában
A 18. század vége előtt megjelent adatok és kimutatások, Bukovina falvainak helyzetéről és népességéről, nagyjából helytelenek és bizonytalanok.[1]
A demográfiai kimutatás feltárásában kiválóan hasznosak voltak számunkra a reális kartográfiai források, amelyek részletesen visszaadják, Moldva északi részén, a történelmi, földrajzi, népességi és gazdasági tényeket.
Három ilyen forrást[2] említünk meg: Bukovina térképe 1773-1775 között, elkészítve Büschel őrnagy által (1:57.600 léptékkel), 72 rajzzal és egy hatkötetes leírással, a Hora von Otzellowitz térképe, elkészítve 1788-1789 között (1:28.800 léptékkel), 107 rajzzal és kétkötetes leírással, és az 1790-es térkép (1:288.000 léptékkel), amely 43 rajzból tevődik össze.[3]
Az osztrákok által megszerzett Bukovinában egy aránylag nyugalmas politikai élet kezdődött (katonai adminisztráció). Splényi 1775 január 18-án kiáltványban fordult a néphez, nyugalomra intve őket és biztonságról garantálva, ugyanakkor felszólította, hogy tagadják meg az engedelmességet a törököknek.[4]
Az orosz népszámlálás (12 953 család), és az osztrák (12 443 család) kimutatás 1774-ben, számos elhagyott házat jegyez be (1238 ház[5]). A legtöbb elhagyatott ház (551), a csernovici körzetben található, mintegy 40 faluban, ám egészen elnéptelenedett falvak is léteznek (Davideni, Bălcăuţi, Gropenile, Brăieşti, Căbeşti, Chilişeni, Zăhăreşti) és olyanok, ahol alig 2-7 ház lakott. A falvak elnéptelenedése nagyrészt az orosz-török (1768-1774-es) háborúnak tudható be, mivel ezen a területen katonai támaszpontok és ezek ellátása működött. A kor szemtanúi részletezik, hogy a népesség elhagyott helyekre és erdőkbe menekült az adók és beszolgáltatások elől, nem számolva a következményekkel, legtöbbször csak a minimális szükségeseket szállítva magukkal.[6]
A történelmi események következtében Moldva észak-nyugati részén a lakosság száma 1774-1807 között háromszorosra növekedett. A növekedés elsősorban a bevándorlásoknak volt köszönhető. Bár a bevándorlások az eljövendő Bukovinába már 1760 körül elkezdődtek, 1776-1779 közötti periódus ennek egy csúcsa volt, az Erdélyből, Galíciából és Podóliából (1779-ben 14114 személy) érkezett népekkel (Erdélyből 5018 személy és 431 székely 82 faluból).[7] Vonzotta őket az adókedvezmény (3 évre, csak a moldvai és podóliai bevándorlóknak) és a vallási tolerancia. A lakosság természetes növekedése is kielégítő volt, mint Enzenberg észlelte 1778-ban: „a kolonizálás kevésbé jelentős”, mivel a lakosság száma normális növekedést mutatott.[8]
A népesség növekedése az 1779-es évben csökkenő tendenciát mutatott. Enzenberg korlátozta a galíciai bevándorlást,[9] ám jelentős tényezőnek bizonyult az 1780-1786-1788-es évekbeli szárazság[10] és a kolera kiütése,[11] amely sokakat arra késztetett, hogy 1785-1786 között távozzon Bukovinából (6936 személy). Ennek következtében 1784-ben Bukovina lakossága csak 640 személlyel szaporodott.
Enzenberg kimutatása szerint[12] az 1786-os évből, 277 ház állt elhagyottan és 1024 személy távozott az egyházi uradalmakról.[13]
Annak következményként, hogy 1786-ban Bukovinát Galíciához csatolták és a határok megszűntek, a galíciai és lengyelországi bevándorlás ismét megnövekedett. Ebben az évben maga II József császár is beismerte, hogy szükségtelen a propaganda újabb telepesek behozatalára, a „népesség aránya megfelelő és a természetes szaporulat is elégséges.”[14] Az 1776-1779-es felmérésben a lakosság száma 4,5-5,5%-al növekedett, a kivándorlás 2%-ot mutatott,[15] majd 1784-1807 között a lakosság növekedésének száma állandó, a kivándorlás 3%-ot mutatott. A növekedés annak tulajdonítható, hogy az elhalálozások száma csökkent (kivéve a gyermekhalandóságot), az átlagéletkor emelkedett és újabb telepesek érkeztek.
Az Otzellowitz térképet elemezve észrevehető, hogy 1775-ös évhez képest 29 új falu jelent meg. Ez magyarázható a szabadon letelepedettekkel, a természetes szaporulattal és azzal, hogy az 1774-es orosz összeírásban 16 falut kifelejtettek.
A gazdaságok számának növekedése 15 év alatt (1775-1790) a következő képpen mutat: 51-80 közöttiek és a 110 felettieknél állandó, a 21-50 és 80-100 házas helységeknél a tendencia növekvő. A kis gazdaságok (1-20 ház) száma csökkent.
A kimutatásokban a falvak száma is eltérő, ez a gazdasági, szociálpolitikai, népességi tényezőknek tulajdonítható, és nem utolsó sorban annak is, hogy az összeírók több falvat kifelejtettek. Átlagban 287 helységről írnak a történészek, az 1774-1798 közötti időszakra. Például Büschel 337 helységről tesz jelentést 1773-1775 között, nagyjából megközelíti ezt a Werenka, Splényi és Enzenberg kimutatás is, míg az oroszok csak 270 helységet számoltak csak össze. A fluktuáció nagyjából annak köszönhető, az egyház tulajdonában levő helység magántulajdonként került elkönyvelésre, és több helységet már nem vette számításba, mivel kevesebb, mint 1-5 ház lakott, vagy már csak tanyák maradtak.[16]
A palamutka-i határegyezmény során (1776 július 2-án, a törökök és osztrákok között), 64 falu, 10 tanya, összesen 2697 család és 13485 személy került ismét Moldva tulajdonába. Ekkor Bukovinában 275 falu és 3 város maradt.[17]
Általában a 20 háznál többet számláló helységeket könyvelték el falvaknak, a többi csak tanya vagy szállás szinten maradt. A tanyák a helységek 27,55%-t képezték 1774-ban. Ezek összevonása vagy a közeli helységekbe való beköltöztetése oda vezetett, hogy 1780-ra már csak 0,66%-a képezett tanyát. A falva így megnövekedtek, területük a 2-2,5 km2-ről 3-3,5 km2-re terjedt.
Értékes számunkra egyes falvak leírása, I. Ferenc József látogatásakor, 1817-ben. Például a Szucsáva város mellett levő Dărmăneşti – ről fel van jegyezve: “nagy, de szétszórtan fekvő falu, néhány jó házzal.” Továbbá Bănila „bekerített kertekkel, ezen belül a házak. Az ágakból font kerítés mutatós, a házak nagyon kicsik, fából vagy ágakból készülve és szalmával fedettek. Ezek mellett minden féle gazdasági épület található, egyesek falak nélkül, csak tetővel.” Majd „egy hosszú falu (Frătăuţi), normálisan elrendeződve, a házakat kerítés övezi. A házak jól építettek, fából, egyesek emelettel, mások nem.”
Külön jellegzetessége van a telepítésekből létrejött falvaknak, elhelyezésük mértanian szabályos, határozottan elkülönül a lakóterület, a termelésre szánt földektől (pl. Luisenthal és Fürstenfeld).[18]
Köztudott, hogy Enzenberg a szekularizációt is alkalmazta az egyházi vagyonokkal szemben. Erre a románság elégedetlenkedett, főként a papok, de ha a kor kimutatásait szemléljük, akkor rájöhetünk, hogy mi is szúrt szemet Enzenbergnek. Moldva észak-nyugati részén, vagyis Bukovina területén, az 1773, 1774-1775-ös feltérképezés szerint (Büscher), található 259 templom és kolostor 337 helységre számolva. Ezeknek nem csak Bukovinában volt ingatlanuk, különösen földek, hanem Moldvában is.
Nézzünk néhány falut 1775-ben: Solca és Arbore, 68 paraszt (4 pap), Bădeuţi, 18 ház (7 pap), Bahrineşti, 20 ház (2 pap), Ceahor, 133 lélek (2 pap), Ceartoria 13 ház (1 pap), Climăuţi 49 ház (4 pap), Davideşti 57 ház (2 pap), Dărmăneşti 37 ház (1 pap), Dorneşti 26 paraszt (1 pap), Doroşăuţi 46 paraszt (2 pap), stb.
Sok helyen látjuk, hogy az osztrákok érkezésekor Bukovinába egy nagyon gyéren lakott területet találtak, mintegy 7 ember/km2. Ez nagyjából megfelel, de figyelembe kell venni a felszínt is. Hisz valóságos őserdők voltak akkoriban nagy területeken, és az orosz-török háborút követően sok vidék elnéptelenedett a harcok, sarc és rablások miatt.
Az új adminisztráció egyik jelentős feladata volt a megfelelő népesség telepítése. Szükség volt erre a földek megdolgozása, az ipar fejlesztése (gyakorlatilag létrehozása) miatt, és nem utolsó sorban az adózó személyek növeléséért. A telepítések javára és a vallásszabadság garantálására Splényi és Budinsky mérnök-matematikus szólalt fel, ellene volt Enzenberg, aki javasolta a népesség növelését telepítéssel, de nem a Birodalom területéről hozva őket, hanem inkább Moldvából, a többit rábízva a természetes szaporulatra. Egy másik fontos dolog volt a II. József kijelentése az 1783-as Bukovinai és Galíciai látogatása után: „a népesség növelése ebben az országban a legfontosabb dolog, ennek érdekében mindent meg kell tenni, de jelentős költségek felhasználása nélkül.”[19] Ennek következtében sokkal kevesebb a német, lipován-orosz, szlovák és magyar telepesek száma, azokhoz viszonyítva, akik Galíciából, Podóliából vagy Erdélyből jöttek Bukovinába. A Splényi által végeztetett összeírás szerint (1774. végén), Bukovinában 17047 család élt, ebből 58 örmény, 526 zsidó, 294 cigány és 1261 rutén. Friederich de Mieg őrnagy, aki mellesleg térképeket is készített, feljegyzi, hogy a vidék lakossága román, német, magyar és ruszin lakosokból áll, ám ezek mellet nagy számban találhatók lengyelek, máramarosiak és erdélyiek, úgyszintén cigányok.
A nyugatról érkező migránsok leginkább gazdasági és vallási okból érkeztek Bukovinába. Az Erdélyből érkező migránsok nem részesültek adókedvezményben. Enzenberg 1779-es összeírása szerint 5018 erdélyi menekült található Bukovinában, ebből 4587 román.[20] Az Erdélyből Moldvába menekültek közül Baddeus kapitány és tíz káplárja 2287 családot csalogatott át Bukovinába, miden ingatlanukkal együtt.[21] Meg kell említeni a Mártonffy által véghezvitt propagandát Bukovina katonai kormányzása alatt (1779-1785), amikor számos Moldvába menekült székely és magyar telepedett le Bukovinába, gyengén lakott román falvakba, főként Horait dombos vidékére, erdő irtotta, mezőgazdaságnak megfelelő földekre. A telepítéseket az állam irányította, 1786-ban 2678 székelyt és magyart tartanak számon.[22] Az erdélyi román migránsok nem alkottak új falvakat, több mint 72 helységbe telepedtek le. Egyedül csak Ilisesti és Tereblecea falvakban éltek kompakt közösségben.
Az északról érkező bevándorlók Galíciából, Podóliából és Lengyelországból érkeztek spontánul, magánúton és nem állami kezdeményezésre. Ők a „kenyérhiány”, a kegyetlen elnyomás és a besorozások miatt érkeztek. A lengyelországi migránsok 3 év adókedvezményben részesültek, nagy részük köztisztviselő volt.
Az 1779-ben Bécsbe küldött jelentésében Enzenberg leírja, hogy még Bukovina osztrák elfoglalása előtt 12-13 évvel 14114 ruszin költözött Bukovinába.[23]
A Galíciából érkezők miatt 1779-ben élénk vita alakult ki Enzenberg és Galícia kormányzója között. Lényegében Enzenberg csak a zsidókat szerette volna visszaküldeni, ám bécsi rendeletre mindenkit vissza kellett küldeni, aki nem a feljebbvalók-gazdák engedélyével érkezett.[24]
A keleti bevándorlás jelentéktelen, bár az osztrák állampolitika része. A főként 1776 után bevándorolt lipován-oroszok Besszarábiából, a Don és Dobrudzsa vidékéről érkeztek. Új telepeket hoztak létre (Lipoveni-1770, Mihodra-1780, Varnita, Banateni, Luitk Rosez-1784) vagy betelepedtek más helységekbe (Climauti, Laudonfalva, Fintina Alba).[25] II. József császár 1783-ban vallásszabadságot biztosít nekik, 20 évre felmenti őket a katonaság és az adózás alól.
A déli bevándorlást az osztrák kormány folytonosan támogatta. A Moldvából érkezettek 3 év adómentességben részesültek. Az első időszakban (1775-1782 között), az osztrákok által Moldvába küldött „toborzóknak” is köszönhetően, a bevándorlás, a kor viszonyaihoz mérten, nagy méreteket öltött. Az említett évek között 6000 család érkezett, ezekből 1781-ben 1330 család, 1782-ben 3083 család. A Putna folyó völgyében letelepedett bevándorlók 20 év adókedvezményt kaptak, míg a Lucacesti-i telepesek 5 évet.[26] A második időszaktól kezdődően (1785), már beindul az elvándorlás Bukovinából, több helység teljesen lakatlanná válik: Sf. Onofrei, Sf. Ilie, Prevorschi, Badeuti, stb. Következő évben (1786) már 277 üres házat írtak össze, és a számítások szerint 1785-1786-ban 6937 személy távozott Bukovinából. Aiser kormánytanácsadó megjegyzi, hogy 1786-1787-ben az egyházi földekről 221 család távozott.[27]
1789-1803 között 14.747 személy távozott Bukovinából Moldvába és 5944 személy érkezett Moldvából. A kivándorlás okai: a magántulajdonok nem létezése, a katonai besorolástól való félelem, a földbérlők (árendások) kegyetlenkedései, a robot napjainak növelése bizonyos falvakban, a dézsma önkényes begyűjtése, a földekről való terméklopások, stb. Növelte az elégedetlenséget a kedvezőtlen időjárás, az 1786, 1788 és 1816-os évekbeli szárazság, az orosz-török háború lezajlása 1788-1792 között.[28]
Az elvándorlás csökkentésére és egy állandó lakosság biztosítására az osztrák hatóságok bizonyos eljárásokhoz folyamodtak. Törvényerejű rendeleteket (pátensek) hoztak 1786 és 1787-ben. Létrehoztak faluföldeket (rusztikus), csak használatra, ezeken megszűnt a földbirtokos hatalma. Meghatározták a parasztok és a földbirtokosok közötti esetleges nézeteltérések eljárási folyamatát, megtiltották a parasztok törvényes kötelességeinek növelését (robot, dézsma), és meghatározták a büntetéseket is.[29]
Egy utolsó adat: az orosz kimutatások szerint (1774), a lakosság 60,30%-a fizetett adót, Splényi kormányzása alatt (1776-ban) már 85.67% az adókötelesek hányada.
[1] G. Retegan, Catagrafiile regulamentare şi problemele pe care le ridică, in Revista de statistică, XIV, nr. 6, 1965, p. 67 şi urm. ; Emil I. Emandi, Aspecte demoeconomice privind zona de Nord a Moldovei (din sec. IX pînă în prima jumătate a sec. al XIV -lea) în lumina cercetărilor istorice, arheologice, paleobotanice şi antropogeografice, in Anuarul Muzeului judeţean, VUI, Suceava, 1981, p. 199-243 ; V. Spinei, Moldova in secolele XI-XIV, Bucuresti, 1982, p. 17-33.
[2] Bibl. Acad., Hărţi. D IX-2. Brouillon oder Original-Aufnahme der fi.inf Moldauischen Districten nămlich des Sutschwaer, Roman, Niamtz, Bakeu und Puttnaer Bezirkes welche im Jahre 1788 von der Kayserlich Koniglichen Armee occupirt und im Jahr 1790 unter der Direction des Teutsch Bannatischen Grănitz Regiments Hauptmanns Hora von Otzellowitz durch Civil-Ingenieurs aufgenommen worden ; Bibl. Acad., ms. german, 2, partea I şi II, Topographische Beschreibung de der in Jahre 1788 und 1789 von der K. K. Armee in Besitz genommen funf Moldauischen Bezirken, partea I. 1-54 secţii, partea II. secţiile 5'5-107; Biblioteca Muzeului judeţean Suceava (fond Bucovina~hărţi), Plans des Bukowiner Districts bestehend in 72 Sections Welche in denen Jahren 1773. 1774, und 1775, von einem Departement des Ka:vs. Koniglich General Staabs;
[3] Arhivele Statului Suceava, fond harti, inv.24, Regna Galicie et Lodomeriae Joseph II et M. Theresiae Augg IVSSU, Methodo astronomico-trigonometrico nec non Bukowina geometrice dimensa
[4] E. Hurmuzaki, Documente privitoare la istoria romanilor (1750-1818), VII, Bucuresti, 1876, .p 124-125, I. Nistor, Emigrari de peste munti, Analele Academiei, t. XXXVII, seri II, Mem. Sect. Istorice, 1915, p. 29-51
[5] A. Kotenko, N. A. Mohav, P. V. Sovetov, Probleme de istorie,1957. p. 116-117; E. Hurmuzachi, idem, VII, p. 492;
[6] cf. Arhiva romaneasca, I, p.168, E. Hurmuzaki, Documente privitoare la istoria romanilor, VII, p.492
[7] I. Nistor, idem, p. 81 ; D. Werenka, Topographie der Bukowina zur Zeit ihrer Erwerbung durch Oesterreich (1774-1785), Czernowitz, 1895, p. 9-124 ; E. Hurmuzachj, idem, VII, p. 41-46
[8] Ferdinand von Zieglauer, Geschichtliche Bildler aus der Bukowina zur Zeit der Österrreichischen Milităr-Verwaltung, Czernowitz, 1904, p. 38-39; Raimund F. Kaindl, Geschichte der Hukowina, Czernowitz, 1898, p. 71;
[9] I. Nistor, idem., p. 64-65 ;
[10] D. Ciurea, idem., in Anuarul Institutului de istorie şi arheologie "A. D. Xenopol'', XIV, Iasi, 1977, p. 146 ; I. Nistor, idem, p.123.
[11] H C. Căzănişteanu, Urmările războaielor ruso-austro-turce din secolul al XVIII-lea asupra ţărilor române, in Revista de istorie, t. 34, nr. 2, 1981, p. 263-265.
[12]D. Werenka,idem, p. 185-195 ; E. Hurmuzachi, idem., VII, p. 452-454.
[13]I. Nistor, idem., p. 121-122
[14]Raimund F. Kaindl, Geschichte ... Cernăuţi, 1898, p. 71-72 ; E. Hurmuzachi, idem, VII, p. 474.
[15] Localităţile şi populaţia Ţării Româneşti în lumina lucrărilor cartografice manuscrise din 1790-1791, in Revista arhivelor,
XXXII 1, 1970, p. 86.
[16] D. Werenka, idem., (Corlăţele, Baineţ, Văşcăuţi, Bârnova, Brăieşti, Muşeniţa, Lăpuşna, Meze Brode, Zamca, Gemenea, Ostra, Soviţa, Gogolina, Beresniza, Gura Molniţei, Rusca Spetche, Gevir, Elem, Nisipitul, Cotu Lisaurei, Presecăreni, Climăuţ, Şipot, Crevola, Corceşti, Luca, Zahareşti, Liudi lui Samson, Revna, Bardei, Mihuceni, Trestiana, Taraseni, Bereşti, Slobozia, Serăuţi, Worodec, Seleseni, Slobozia Rarancea. Tolva, Cerepcăuţi, Ursoaia, Varniţa). A feljebb felsorolt helységek már 1773-1775 között mint kis helységek vannak feltüntetve.
[17] J. Polek, idem, in Jahrbuch des Bukowiner Landes-Museum, Czernowitz, 1893, p.27-44
[18] Die Reisetagebücher ... , herausgegeben von Rudolf Wagner, München, HJ79, 10. old.
[19] J. Polek, idem., a Jahrbuch-ban, Czernowitz, 1895,38. old; Raimund F. Kaindl. idem, Czemowitz, 1898, 72. old.
[20] I. Nistor, Legaturi noastre cu Ardealul, Junimea Literara XI, 12-13. old
[21] E. Hurmuzachi, idem, VII, 433-439. old
[22] I. Nistor. idem, Analele Academiei Române, seria II, t. ·XXXVII, mem. secţ. istorice, 1915, 50. old.
[23] N. Iorga. Studii si documente, VI /2, Bucureşti, 1902, 234. old
[24] I. Nistor, idem, 65, 90. old
[25] Raimund F. Kaindl, idem, Czernowitz, 1898, 74. old
[26] Raimund F. Kaindl, idem, Czernowitz, 1898, 72-74. old
[27] I. Nistor, idem, 122 old.
[28] F. A. Wickenhauser, Molda, II, 2, Czernowitz, 1887, 115-116. old ;
[29] F. von Zieglauer, idem, Czernowitz, 1901;107-110. old