A keleti magyarokról (1941).
Az emberi agynak megvan az a tulajdonsága, hogy azt lát, amit látni akar, és abban hisz, amiről meg van győződve, és mindez a valóság kárára valósul meg általában. Az úgynevezett bukovinai székelység, egy kialakult népcsoport, a székely és székelyes többség hatására és beolvasztó képességére, azonban azt állítani, hogy minden ottani, magyar településbeli lakos magyar volt eleinte és székely, az több, mint túlzás. Ennek bizonyítására nem szükségesek a dokumentumok, csak a nevek: induljunk el Székelyföldön, és keressünk Neudhardt, Lávrik, Volcsuk, Ömböli, Lőcsei, Winter, Leopold nevű székelyeket.
1941-ben, az alábbi tudósítás megjelenésekor, ezek már közelednek ahhoz a pillanathoz, amikor a bukovinai magyarok székelyek lesznek és az összes bukovinai magyar telepítés Hadik Andrásnak köszönhető.
Ami Hadikot és telepítését illeti, erre már szükségesek volnának a dokumentumok, leginkább a Bécsi Hadilevéltárból, de az első telepítésekre vonatkozók nem említik őt. Madéfalva után egy évre, 1765-ben már kiadatott az amnesztia. Miért nem ment akkor Hadik Moldvába, hazahívni székelyeit, miért várt 20 évet, és „hazavitte” őket Bukovinába?
Az osztrákok bukovinai bevonulása után, Splényi részletesen leírta a vidéket, népeit, felszíni, altalaji kincseit, útjait, szükségeit, stb. Enzenberg, miután lemondatták Bécsben arról az eredeti szándékáról, hogy csak németeket telepítsen Bukovinába Morvaországból és Bajorországból (a nagy költségek miatt), kénytelen-kelletlen mások után nézett. Hol voltak ezek, hisz az ajánlatok szerint nem lehettek osztrák területen? Hát Moldvában: magyarok, székelyek, csángók, stb. majd Galíciában és Podóliában. Ezzel két cél volt elérve: egyik, hogy új telepesek, adófizetők jöttek be, másfelől gyengítette a szomszédokat. A moldvai tapogatózásra és kikémlelésre, majd csalogatásra Mieg őrnagy, Beddaus kapitány, Mártonffy és egy szakasz katona lett kiküldve. Ők rendezték az első telepítéseket Istensegítsre és Fogadjistenbe. Hadik csak 10 év múlva kapott szerepet, a második rend telepítésénél. Tulajdonképpen 1780-ban lép színre a bécsi tanácskozáson, amikor is kiadták a „Protocollum commissionis sub 4ta Aprilis 1780 Viennae habitae” iratot. S akkor a kérdés: azt látjuk-e, amit nézünk, vagy amit látni akarunk?
Magyarok voltak a telepítések előtt is Bukovinában, mint az alábbiakból kitűnik. Enzenberg összeírásakor (1778-1779), közel 600 magyar volt Dél-Bukovinában, szétszórva, mintegy 75-77 helységben. (LGP).
Milyen szerepet játszott a magyarság a román életben és kulturában?
Ellenzék. 1941. január 25. (kivonat).
KAPCSOLATOK A KÁRPÁTOKON TÚLI ÉS ERDÉLYI MAGYAROK KÖZÖTT.
Ezek a Kárpátokon túli magyarok természetesen állandó kapcsolatban voltak erdélyi testvéreikkel, de lassan megbarátkoztak a mind feljebb nyomuló kunokkal is. Számuk nőttön-nőtt a kun uralom alatt is és a teuton lovagok védelme alatt úgy hozzájuk, mint a havaselvei lejtőkre nagy számban jöttek ki magyarok és szászok, papjaikkal együtt és ezzel egyidőben óriási apparatussal megindult a kunok közötti térítési propaganda is.
A 13. század elején megalakult a milkói kun püspökség, melynek első püspökét Teodorikot az esztergomi érsek szenteli fel és ő határozza meg egyházmegyéjét. Ekkor hunföldön, mely a későbbi román fejedelemségek területével majdnem azonos, a hunokkal magyarok és románok nagy számban élnek együtt.
A kunok kikeresztelkednek, majd nagy részük a tatárjárás elől Magyarországba menekül. A tatárjárás mindent megsemmisít és elpusztít ezen a területen, így a milkovi kun püspökséget is. A tatárok elvonulása után új élet kezdődik itt is. A milkovi püspökség is újjáéled Argesben. A kunok sikeres megtérítését a románság visszatérítésének kísérletei követik és úgy ezt, mint az itt élő növekvő számú, főképpen magyar katolikusok lelki és szellemi szükségleteit a különböző szerzetesrendek, a többnyire magyar szerzetes atyák látják el nagy buzgalommal. Egymásután alapítják a kolostorokat a Domonkos, Ferences, Minorita, Jezsuita atyák. Csak egy kissé kell ismernünk e rendek történetét, hogy számoljunk azzal a nagy kulturális behatással, amit ezek a rendek gyakoroltak. Elég, ha megemlítjük azt, hogy Paulus Hungárus, az első domonkosrendi gvárdián, aki a kunok térítgetése közben szenvedett vértanúhalált, azelőtt a bolognai egyetemen a kánonjog tanára volt. A magyar katolikusok száma e magyar fennhatóság alá eső területekre való kitelepülések útján állandóan gyarapodik.
A ROMÁN FEJEDELEMSÉGEK MEGALAKULÁSA
Közben megalakultak a magyar király hűbéruralma alatt a román fejedelemségeit. Ungro-Vlahia a 13. század végén, Mauro-Vlahia vagy Moldva pedig a 14. század vége felé. Ezzel megkezdődik az itteni magyar települések harmadik korszaka.
A magyarok, székelyek kitelepülése elé a fejedelmek sem gördítenek akadályt, részben mert hűbéruruknak, a magyar királynak fennhatósága alatt állottak, de még olyankor sem, amikor a hűbéresség csak látszólagos vagy semmis volt már, mert a bejövő magyarok, éppen úgy, mint a bennszülöttek, hasznos polgároknak bizonyultak. A magyar katolikusság igen megerősödik, kőtemplomaik, iskoláik vannak, akkor, amikor ilyesmivel a románok még nem bírtak s nem is kívántak.
Egymásután létesülnek a katolikus püspökségek, előbb Seretvásáron (Siret), aztán Szörénytornyán (Turnu-Severin), majd a 15. század elején Moldvabányán (Baia) városokban. Az erdélyi szászokkal karöltve ezek a magyarok viszik be a fejedelemségekre az első iparágakat, ugyanők indítják meg és folytatják a kereskedelem számottevő részét, ők viszik, be és művelik az első szőlőültetvényeket, és ott vannak a fejedelemségek első bojárjai között.
Miron Costin szerint Suceavat magyar szűcsök alapították. Az első kőművesek, az első bányászok is magyarok voltak, innen a mindkét fejedelemség területen létesült Bánya (Baia) nevű városok, továbbá az Ocna (Akna) elnevezésű helynevek. A Tárgu-Ocnai csángó sóbányászok sokáig privilégiumokat élveztek a többi polgárokkal szemben. Pecsétjükben pörge kalapos, magyar nadrágos csángó alakja van. Ugyancsak Miron Costin tanúsítja a 17. században, hogy majdnem az összes városokat szászok és magyarok alapították, és ők nyitották meg az első korcsmákat. A mészárszékeket kezdetben „scaune de carne” néven találjuk, vagyis a magyar szóból eredő alakban. 1358-ban Lajos király megszabja a brassói kereskedők főbb közlekedési útvonalát le egészen a Dunáig, a Buzău és Prahova közötti sávon, le egészen a Ialomiţa, illetve Szeret torkolatáig. Az egykori Ţinutul Sécuieniloron keresztül. Valószínűleg a kereskedelem a Dunán is átért, mert Galati közelében egy Vadul Ungurilor (Magyarok átjárója) nevű helység volt. 1363-ban pedig azt is megengedi a király, hogy egészen a Fekete tengerparti tatár tartományig járjanak kereskedni (Iorga. Com. 1. 38-48), ahol génuai, görög és zsidó kereskedőcentrumok is voltak a tatárok jóvoltából (Chilia, Cetatea Albă). Alexandru cel Bun saját pecsétjével erősíti meg egy somkeréki származású magyar kereskedő végrendeletét, ami azt bizonyítja, hogy ez igen nagy tekintélynek örvendett. Igen tekintélyes kereskedő volt a 15. század elején Cámpulungban Gáspár, a fent említett Ioan de Hosszúmező atyja, akit Zsigmond király és császár „szeretett hívünknek”, Sándor vajda pedig „hűséges szolgája urunknak és nekünk” címen említ. (Ior. ibidem, 144).
Különösen a 15. és 16. századból van rengeteg adat, okmányok tősgyökeres magyar nevekkel, melyek azt bizonyítják, hogy a kereskedelem és különböző iparágak terén még mindig a magyar és a német az uralkodó elem a két fejedelemségben és ők vitték át ide a falusi és városi közigazgatást is ide, mert még ebben a korban is soltész és bíró (solluz, birău) vezeti a helységeket. 12 választott polgár (párgar), mint esküdt, vezetésével. A soltész, mely legtöbb helyt a város grófjának nevezi magát, meg az esküdtek, még mindig igen sokszor Fazakas, Székely, Sebestyén, Adorján és más jó hangzású magyar nevek tulajdonosai. Az Erdélybe irányított üzleti levelezés magyarul és németül folyik az észak-munténiai és moldovai városokban. A kereskedelmi okmányok tele vannak Kovács, Miklós, Varga, Jancsó, stb. nevekkel.
Ami a szőlőültetvényeket illeti, egész Moldvában magyarok és németek kezén vannak először és a fejedelem szőlőit is ők, művelik. Bandini értesülése szerint a híres Cutnar-i szőlőt a magyar király által a vajda kérésére kiküldött Guttnar nevű vincellér ültette, és ő honosította meg a többi helyeken is. Róla van elnevezve Cotnari.
PAPP IMRE. Gimn. tanár.
MAGYAROK BUKOVINÁBAN. Ellenzék, 1941. február. 1
A régi okmányokban gyakran találkozunk magyarokkal úgy is, mint a fejedelemség első bojárjaival. A fent említett Gyelevi és Leviti Miklóson kívül még nem ritkák a magyarosan írt Domokos, Korlát, Miklós, Sándor, János, Balázs, stb, nevek a régi okmányok bojár nevei között. (Auner: A rom. magy. tel. 111., Dimitrie Cantemir pedig Descriptio Moldaviae című művében a fejedelemség legrégibb bojárjai között említi a Tamás és Gyenge famíliákat.)
Számuk egy ideig újabb betelepülésekkel állandóan növekszik, habár az időközönként megismétlődő tatár beütések nemcsak román sorstársaik, hanem az ő soraikban is pusztítottak. A 15. században nagyobb huszita magyar beáramlás megy végbe, és sokan áttérnek a régiek közül is. Az első magyar bibliafordítás 1444-ben Taroson tőlük származik. A pápa által ellenük küldött Újlaki Dénes inkvizítor elől egy részük a tatár Besszarábiába menekült és 1480-ban megalapított Csöbörcsök városát és körülötte számos falvat.
Egy jezsuita jelentés szerint 1654-ben kb. 20, túlnyomóan magyar katolikus lakosságú falu volt, melyeknek lakói más nemzetiségekkel szemben privilégiumokat élveztek.
A huszita magyarok alapították Husi városát is. A 16. század derekán visszatérítette őket Tabuk Mihály. A moldovai csángókhoz először 1400 táján vándorolnak ki nagyobb számban a székelyek a Báthory István féle nagy adók miatt, majd a Drágffy vajda hasonló intézkedései nyomán támadt 1494-iki lázadás után még többen.
Az időközönként megismétlődő tatár betörések, majd török és lengyel pusztítások néha felénél is lejjebb apasztották Moldva és Havasalföld lakosságát, így a magyarok száma is időnként megfogyatkozik.
A tatárok 1510-ben 70.000 moldovait hurcoltak el. 1515-ben a pestis 9.000 embert pusztított el. De a 16. század második felében nagy nekilendülés tapasztalható. Quirini pápai vizittor 9000 magyar katolikust talál, ami elég nagy szám, ha tekintetbe vesszük az ország akkori nagyon gyér lakosságát. A másik pápai kiküldött, Bandini 1640-ban már csak 5000-et talál, a többi vagy elhurcoltatott és elpusztult az újabb tatárdúlásokban, vagy elrománosodott.
Kiadva Pesten és Bécsben 1811-ben a Kunst und Industrie Comptoir által; berlini reprodukció - Simon Schrop & Comp.
Mit látott Bandini?
Bandini végigjárja a munténiai és moldovai katolikusokat, több mint 40 várost és falut és a pápának küldött jelentésébe, a legtöbb helység nevét magyarul írja, meg az olyan helységekét is, ahol a magyarok már kiveszőfélben voltak s a lakosság túlnyomó része román volt. Körrendeletét latinul és magyarul fogalmazza. Bandini jelentéséből kiviláglik, hogy sok túlnyomóan román lakosságú várós és falu eredetileg magyar alapítás, továbbá egy-egy valamikor nagyszámú lakosú színmagyar helység teljesen elnéptelenedése, kipusztulás vagy elhagyás útján.
Azonkívül sok helyen talál görögkeleti hitre tért magyarokat, meg olyan falvakat, melyeknek katolikus lakosai elfelejtették a magyar nyelvet. Az összes magyar alapítású helységek a legtermékenyebb helyeken emelkednek. A csángó falvakon kívül 3 olyan várost jelez Bandini ahol magyar lakosság többségben, van. Ezek: Bacău, Husi és Cotnari (Bakó, Husz és Kutnari.)
Körülbelül 10 városról a helyszínen szerzett adatok és tapasztalatok alapján azt állítja, hogy valamikor túlnyomóan magyar lakosai voltak („Olim erat ungarorum habitatio"), míg azon időben már csak kevés számú magyar katolikus lakott bennük. Ezek: Roman, Tecuci, Vaslui, Suceava, Piatra, Trotus, Siret, Hârlău, Paşcani, Giulesti.
Egy-egy helyt a bíró magyar volt, még ha a románok is voltak többségben. Másutt román és magyar felváltva gyakorolta a bírói tisztet.
A múlthoz viszonyítva Bandinus elég szomorú állapotokat talált. Egy megfogyatkozott elhanyagolt, részben idegen nyelvű papoktól vezetett, vagyonában, iskoláiban megfogyatkozott magyarságot. Mindazonáltal azt tapasztalja, hogy a földművelést, szőlőművelést és részben a kereskedelmet, meg némely ipart idegenek űzik, még pedig még mindig a szászok és magyarok, a mind nagyobb számban feltűnő örmények és zsidók mellett. A románok, úgymond, inkább zsákmányolni járnak és hadakozni vágynak (ad rapinam dediti… pro quocumque alio laboré Moldavi Vallachi parum valent). Erről tanúskodnak az egykori okmányok is, bár a román elem lassan átveszi a vezetést.
Suceávából még küldik a magyar és német kereskedelmi leveleket és hivatalos iratokat. Magyarul van szerkesztve egy a város bírája és 12 esküdtje által Besztercére küldött tanúságtétel. Soltész (vagy „gróf") és 12 esküdt vezeti erdélyi mintára a városok nagy részét. Bacauban több magyar soltész nevéről van adat nemkülönben Tatroson, hol Kosa György, Tamás Mátyás, Bene István, Falusi Márton neveken szerepelnek a soltész és polgárok az iratokban. Târgul Ocna községi pecsétje változatlanul a pörgekalapos csángót tartalmazza. Husi városában egyik évben magyar, másik évben román a soltész és számos magyar név szerepel az okmányokban.
A túlnyomóan magyar lakosú Cotnar porkolábja hol magyar, hol román. De Targovisten a munténiai Campulangon. Márton, Ba¬lázs, Zsigmond nevek már csak az eltűnt magyarságuk emlékei. Különben csakhamar még a vallásukat is elhagyták ezek az elrománosodott magyarok és szászok, mert az egykori katolikus propaganda centrumában ma sokkal hathatósabb eszközökkel ellenkező propaganda folyt: adómentességet ígéretek az áttérő katolikusoknak és pogánynak nevezték, aki hitében megmaradt. (Ior. Ist. Com. 1. 244). A város 1300-ból való pecsétjét egé¬szen 18. századig a katolikus barátok (preoţii baraţi) őrizték).
ELROMÁNOSODÁS
Ebben az időben, amint látjuk, a magyar, német városi lakosság, az egykori alapítók, már többé-kevésbé el vannak románosodva s csak ott maradtak meg nagyobb számban, ahol a környező magyar falvakkal közvetlen kapcsolatban voltak, vagyis a moldvai csángók vidéken. De mialatt az elszigeteltek kivesznek, az egy tömbben élő magyar szigetek, a moldvai csángók, ezután is erősödnek a hozzájuk kijövő új áramlatok által és csakhamar megkezdődik egészen észrevétlenül bukaresti beszűrődés is.
KÉSŐBBI ADATOK.
1762—66 között, a mádéfalvi siculicidum székelyöldöklés és annak előzményei miatt újabb székely kivándorló hullám hagyja el Erdélyt és legnagyobbrészt a moldovai csángókhoz telepszik. Egész csomó új községet alapítanak, azon kívül, hogy a bakói és forrófalvai csángó központok telepeit is felszaporítják székely lakósokkal.
1780. körül II. József alatt Bukovinába vándorol ki nagyszámú székely és megalapítják az ismeretes Andrásfalva, Hadikfalva, Józseffalva, Istensegíts és Fogadjisten nevű községeket, továbbá Bukarestben is kezdenek elszaporodni és számos új község, keletkezik Moldvában is.
A 19. század elején újabb 10 ezer magyar bevándorló érkezett Moldovába, amikor összes számuk az egykori becslések szerint az 50. 000 felé jár (Lippa konzul).
A munténiai bevándorlás gyéren folyik és főképpen Bukarest felé irányul. Kós Ferenc 1858-i adatai szerint Moldovában összesen 40.000 magyar katolikus él kb. 200 helységben. Ezek között 27 helyen él 400 katolikusnál több, ebből ezren felüli lakosú 9, míg Szabófalva kétezren felüli. Auner 1912-ben felszámolja a falusi lakosságot, konstatálva, hogy azok több mint 100 faluban élnek, melyekből 16-nak van ezren felüli lakósa, egyeseknek kettő, sőt háromezer. Összes számuk 80. 000. Tudjuk, hogy ma már 5000 lakossal bíró falvaik is vannak
ÉS MA?
Ma a magyarság legszámottevőbb mennyiségben Bukarestben és a moldvai illetve bukovinai csángóvidéken él. Úgy a bukaresti, mint a moldvai jóval meghaladta számban a százezret a bécsi döntés előtt.
A bukarestiek a társadalom minden rétegéből valók és az összes magyar vallások követői, de főképpen katolikusok és reformátusok. Vannak magyar parókiák, kultúr-egyleteik, lelkes és agilis vezetőik és sokkal inkább kapcsolatban állanak a Kárpátokon inneni véreikkel, mint a moldovaiak. Az első református parókiát és templomot 1850-ben alapítja Sükei Imre tiszteletes úr. Iskoláik is régóta vannak. A magyar ferencesek iskolájában 1855-ben 100 magyar gyermek járt.
A moldovai csángó székelyek falusi földműves nép. Bacău, Román, Neamt és Iasi megyékben laknak, több mint 100 községben, melyeknek mind magyar nevük van, illetve volt. Számuk meghaladja a 100.000. Mind katolikusok. Nagyon józan, dolgos, becsületes és mélyen vallásos emberek. Évszázadokon keresztül mindig kitűntek erényeikkel és jóságukkal román testvéreik közül. Bandini és a többi pápai vizitátorok és más utazók mind a legjobb véleménnyel vannak róluk. A környezet durvább vonásaitól elütő lelkületűkre jellemző, ahogyan a határok megjelölésénél eljártak. Moldovában ugyanis egész a 19. század elejéig telekkönyv helyett úgy gondoskodtak a kijelölt határok észben tartásáról, hogy egy gyermeket hurcoltak magukkal, akit a határvonal minden szakaszán úgy eldöngettek, hogy holta napjáig nem felejtette el a határt. Csángóink, amint Xenopol is megállapítja Bandini nyomán, ezt a praktikus metódust úgy alkalmazták, hogy a gyermekeknek a határmegvonásnál olyan ajándékokkal kedveskedtek, ami szintén felejthetetlen legyen számukra.
Iskoláik már a legrégibb idők óta voltak. Nem véletlen, hogy Despot vajda Cotnari-on állíttatta fel rövid lélegzetű egyetemét, mert itt akkor bizonyára magyar-német kultúrközpont volt. A Ferencesek és Jezsuiták az országban voltak, s nyomukban, jól tudjuk mindig a kultúra járt.
Mavrokordat fejedelem titkára Hauterive gróf jegyzi fel 1787-ben, hogy a moldvai magyarok általában komolyabbak, tanulékonyabbak és az adófizetésben pontosabbak, mint a románok. Nagyon szépen élnek, erkölcsösek, ritka az ágyasság közöttük, nem lopnak — állapítja meg Auner kanonok 1912-ben. Az 1831-i és 1907-i parasztlázadásokban nem vettek részt, ahol mégis megtörtént, papjaik hamar lecsendesítették őket.
NEGYEDMILLIÓ MAGYAR AZ Ó-KIRÁLYSÁGBAN
Sajnos, idők folyamán mind kevesebb magyar papot engedtek hozzájuk az illetékesek, mert beolvasztásukban reménykedtek. Ma már alig akad magyar pap közöttük. Magyar iskolának híre sincs, így írni-olvasni csak románul tudnak. De azért faji tisztaságukat ezer év óta is megőrizték és bizonyos szigeteket kivéve, magyarul beszélnek. Csak saját nemzetük tagjaival lépnek házasságra. Ruházatukat maguk készítik. Gazdaságilag teljes elszigeteltségben élnek. Hagyományaik, énekeik ősi magyarságukban gyökereznek. Így sikerült megmaradniuk ízig-vérig magyarnak, mindazon törekvések és természetes behatások ellenére, melyek magyar etnikai jellegüket szüntelenül fenyegették.
Őseiknek, Gyula vezér bátor törzsének kívül maradt őrsége karddal és íjjal küzdötte ki létjogosultságát Etelköz északi megyéjén tatárossá duzzasztva levágott támadóival a gyepű felől hírt hozó folyót. Az utódok, kard helyett az ekeszarvát markolják, véreikkel összekötő kapocs gyanánt a katolikus vallást ápolják.
Gondoljunk rájuk többet, mint ezelőtt. Derekasan kiérdemelték csodálatunk és becsülésünk legmagasabb fokát. S tartjuk kötelességünknek magyar népközösségünkbe visszaölelni, itthoni kultúránkba belekapcsolni őket. Egyetlenegyet sem szabad elveszni hagyni közülük. Sőt az elrománosodottakat is vissza kell magyarosítani. Negyedmillió ó-romániai magyar vérünk drága vér, jó vér, amelynek gyarapítania kell nemzeti erőnket.
PAPP IMRE. Gimn. tanár.