Bukovinai cigányok 

   Bukovina hozzácsatolásakor az osztrák császársághoz, és a Splényi által elrendelt (1776-ban) összeszámlálásuk után, a tartományban 534 letelepedett- és 242 nomád cigány családot találtak, a tagok száma meghaladta az 5000-et. A cigányoknak az osztrák vezetőség egy vajdát jelölt ki, Ivanovics személyében. Kötelessége lett volna a cigányok morális és anyagi helyzetén javítani, de mivel ez nem járt haszonnal, a vajda halála után a kinevezés megszűnt létezni. (Gazeta Bucovinei”, Anul II, nr. 47, Cernăuţi, Duminică 14/26 Iunie 1892).

   Nem célom feldolgozni azt, hogy honnan érkeztek Európába és a nyelvüket és az azokra befolyásolt perzsa vagy örmény hatást sem. Célom kizárólag az erdélyi és román fejedelemségeket, illetve Bukovinát érinteni.

   Tulajdonképpeni érkezésüket egyelőre nagy homály fedi. Eleinte úgy becsülték, hogy a 9-ik században érkezhettek Ázsiából, ám egy Öreg Mircsa (Mircea cel Batran, 1358-1418) által kiállított dokumentum jelenlétüket jelzi már egy évszázaddal előbb. 
Egy másik történész, Iorga, feltételezi, hogy az 1241-1242-es mongol-tatár betöréskor érkeztek a hordával, majd azok távozásakor Európából a cigányok lemaradtak. Eddig a feltételezések.
   A dokumentumok szerint, Havasalföldön 1385-ben írnak először róluk, amikor az akkori fejedelem, I. Dán a tiszmanai kolostornak adományozott, többek között, 40 cigánytanyát. Moldvában először 1428-ban tűnnek fel írott bizonyítékok róluk. Majdnem az össze kolostornak és a nagyobb bojár családnak voltak cigány rabjai. Dimitrie Cantemir megjegyzi munkájában (Descriptio Moldaviae), hogy „az egész országban elterjedtek” (a cigányok), és „szinte nem létezik olyan bojár család, akinek nem volna több cigány család rabja. (http://mereualaturi.ethnicmarket.ro/…/11/19/istoria-romilor/)
Nos, ha a cigányokat nem látjuk, mert akkor könnyen felismerhetők, akkor a nevük után tájékozódunk. Igaz, hogy idővel majd minden családnevet átvettek (Buta, Majlát, Balog, Sebestyén, László, Nistor, Fodor, Palkó, Balázs-ragadványneve Hegedüs, Gábor, Dani, Ötvös, Csámpai, Pista), azért léteznek tipikus cigánynevek, amelyek leginkább a foglalkozásukból erednek (Kolompár, Reszelő, Ásós, Hegedüs, Faragó, Kovács, Kanalas, Kalányos, Rézműves, Rostás, Fazekas, Bogdán, Bognár, Csurár, Lakatos). 
http://bekesiromak.blogspot.com/…/a-cigany-nevek-eredete.ht…
    Azonban kutatásaim során, és a régi anyakönyveket tanulmányozva (17-18 század), rengetek olyan névvel találkoztam, amely mellé az illető pap vagy tiszteletes beírta: zingarus vagy zingara. Baki, Buni, Czigány, Czimbalmos, Csika, Csopi, Csuruly, Dakó, Druszuly, Fakó, Gané, Geczi, Jánó, Káli, Kéményes, Menyi, Duduj, Peczér, Pinty, Potyó, Posztuj, Sztojka, Szávuly, Tálas, Tódor, Üstös, az összesen cigányokat jelölnek, és a felsorolás folytatódhatna, mivel cigány is volt sok.
    Néhai dr. Rónai Béla egy értékes munkát hagyott ránk: „Az interetnikus kapcsolatok tükröződése a bukovinai székelyek személyneveiben.” Az akkori kutatásoknak megfelelően, ő 3 cigány családot jelölt meg a bukovinai magyarok között, akik Magyarországon székelyek lettek, Erdélyben pedig csángók: 1 család Csámpár, 6 család Csurkán és 4 család Rancz. Azonban az újabb kutatások többet is kimutatnak, mint a Ciganás, Csurár, Faragó, Füstös, Kalányos, Kovács, Lakatos, Tokó, Sorbán, Patopi, Szalonka vagy akár Mákszem. Szerintem ők mint kovácsok kerültek oda, vagy mint zenészek. Egyesek idővel eltűntek, mások valami módon csodálatosan keveredtek a magyarokkal. Azonban kevesen tudják napjainkban, hogy ereikben milyen vér kering. Ha mégis tudják, mélyen hallgatnak róla, mert jobban hangzik székelynek lenni. 
     Ha valaki mégis azzal bizonykodna, hogy az számít, ki-minek érezi magát akkor megjegyezném, hogy felfogása betegségről tanúskodik.