Barangolás Bukovinában

   Szeretvásár
   A magyar legendák szerint, Szeretvásárt Lackfi András (1310 körül – 1359) erdélyi vajda alapította, az Erdélybe betörő tatárok felett 1345-ben aratott győzelem után.
  Szeretvásáron katolikus püspökség jött létre 1377-ben, méghozzá Jó Sándor moldvai fejedelem felesége, Losonczy Margit jóvoltából. A kolostort is alapító Margit maradványait 1551-ben hozták át Moldvabányára az összeomlott szeretvásári templomból.
Szeretvásár 1408. október 6-án mint moldovai vámhivatal működött.
  A magyarok bukovinai beköltözése előtt, Rumjancev 1772-1773-as népszámlálása Szeretvásárban, minden további részlet nélkül feljegyzi, hogy "84 - a házak teljes száma", azaz 1 kisbojár, 1 adómentes, 1 cigány, 9 szegény nő, 5 pap és 67 adózó.
    1774-ben Szeretvásárnak 67 családja volt, ebből 8 zsidó család, szám szerint 43 fő (a rabbi Menasse Schillinger volt, Szeretvásár első emeletes kőházát építő zsidó).
   Az 1775-ös osztrák bevonuláskor egyike volt Bukovina négy városának. 1784-ben Szeretvásárnak 274 család élt, ebből 18 zsidó család, 61 lélekkel (35 férfi és 26 nő), a zsidók képviselői egy 1783-as petíció szerint Berl Avraam és Wolf Itzig voltak.

    A bukovinai körzet leírásában Splényi a következőket jegyzi fel:
   „Szeretvásár, mint neve is mutatja, valamikor fontos kereskedelmi központ lehetett. Jelenleg csak néhány zsidó és paraszt lakja.” Rövidesen azonban ismét fellendült az élet a városban, főleg miután létrejött a szeretvásári kaszárnya, garnizon. Ezeknek szükségük volt élelmezésre, szállásra, lovak ellátására, és mindezt valahonnan elő kellett teremteni. A város forgalma és kereskedelme megnőtt, felvirágzott, és a magyarok is megjelentek ott, mások mellett.
   A szeretvásári katolikus anyakönyv 1777-től kezdődik, vagyis az osztrák elfoglalás hajnalán. Rövidesen a környéken lakó katolikusok is oda kerülnek bejegyzésre, főleg a St. Onufri és Tereblesti lakói. Találunk ezek között magyarokat is. Érdekes az, hogy ezek a nevek sosem jelentek meg az öt falu anyakönyveiben. De ott voltak.
   A sorrend: apa, anya, gyermek, születési dátum.

Kerekes István – Borbála, János, 1781. feb. 11.
Bátor István – Anna, Johanna Beatrix, 1784. máj. 14.
Borbáth Mihály –Klemens Júlia, Mária, 1787. márc, 18.
Balog József – Balog Anna, Magdolna, 1787. márc. 25.
Bernád András – Teréz, Magdolna, 1787. ápr. 6.
Zsók Adalbert – Anna, György, 1787. máj. 16.
Újvári György - Boros Borbála, János, 1787. jún. 28.
Kocsis János – Herbig Teréz, Mária Erzsébet, 1787. júl. 30.
Lőrinc István – Lovász Mária, Kristóf, 1787. aug. 27.
Péter Márton – Mária, Sarolta Janka, 1788. jan. 8.
Antal György – Beteg Anna, Anna, 1794. júl. 28.
Pék Mihály – Franciska, Fülöp, 1796. aug. 23.
Szőts József – Mária Zoska, Anna, 1800. okt. 1.
Kuruc Mihály – Révai Mária, József, 1807. iun.17.
Gegő András – Schreiner Teréz, András, 1807. okt.26.
Szalai József – Lakatos Teréz, Ádám, 1809. nov. 7.
Kelemen József – Koreczka Zsuzsanna, Mihály, 1811. szept. 13.
Gáspár János – Antal Anna, József, 1814. feb. 20.
Balog György – János Zsófia, Éva, 1816. ápr.14.
Váncsa György – Koblinska Mária, Mária, 1821. dec. 30.
Márton György – Ágnes, Katalin, 1822. nov. 23.
   1888. március 28-ról 29-re virradó éjszaka hatalmas tűz ütött ki Siret központjában, amely "40 épületet pusztított el a főváros tér környékén. 60 család hajléktalan."
   Néhány nappal később megérkezett az elsősegély a szeretvásári áldozatok támogatására, Ferenc József császár, saját költségvetéséből 1000 forintot ajánlott fel a szeretvásári tűzkárosultaknak.
   A második tűzvész 1888. augusztus 5-én ütött ki Szeretvásáron, a Kraft raktáraiban, ahol gabona és liszt volt, 12 000 forint értékben. 1890-ben Szeretvásárnak 7200 lakosa volt, többségében zsidók. A második világháború idején az itteni zsidókat tömegesen vitték el, vagy végezték ki.
Szeretvásár kereskedelmi csomópont volt, és ez a magyaroknak is hasznára, mivel piaca nem feküdt messze a Radóc környéki magyar falvaktól.
Az eljövendő Istensegíts falu gyakorlatilag három falu határára telepedett le. A Csonka torony nevű részen, vagyis a mostani déli bejárattól balra, volt az egykori Cibény, majd feljebb a kihalt Parliseni majd Ivancicauti, az összesen a szolkai kolostor birtokán.

                                                                                                       A volt istensegítsi templom, most Szeretvásáron

   A Rumjancev kimutatáskor, 1773-1775-ben, Cibényben már csak 6 ház állott. Az orosz és török csapatátvonulások megtették a magukét. De megvolt a régi templomuk, melyet 1730-ban építettek. A templomalapító Ioan Sbiera (Szbiera). A templomünnep Nagyboldogasszonykor volt (aug.15).
1785-1786-ban átköltöztették Szeretvásár mellé, ahol ma is látható. Templomünnepe Sf. Dimitrie lett, vagyis Szent Demeter (okt 26). (Forrás: Familiea Sbierea, dupa traditiune si istorie. Amintiri din viata autorului, Dr, Ioan G. Sbierea, Tipografia Universitara R. Eckhardt, Cernauti, 1899).

A szeretvásári zsidótemető
Fontos kereskedelmi csomópont lévén, sok zsidó telepedett meg a városban.
1930-ban a városnak 9905 lakosa volt, ebből 43,43% román, 21, 25 % zsidó, 16,72 % német, 10,20 % rutén, stb. Akadt néhány magyar is, és a 19 század elején innen szakad Andrásfalvára az Ollinger család. 1941. június 20-án, közvetlenül Románia második világháborúba lépése előtt, az Ion Antonescu-rezsim hatóságai arra kényszerítették a szereti zsidókat, hogy Hadikfalvára vonuljanak, majd Krajovába és Kalafatba, majd végül Transznisztriába szállították őket. (lásd: A holokauszt Romániában). 1944-ben a szovjet csapatok 460 szireti zsidót szabadítottak fel; Közülük 400-an később Palesztinába távoztak. Azonban voltak olyan, akiket kivégeztek, és ezt a temetőbeli síremlékek bizonyítják.

Botosani:
Áthaladva a Botosani megyébe, egy érdekes templomegyüttes felé megyünk, Hiliseu Criseni-ben. Útba esik Liveni falu, ahol az a ház van, ahol Enescu zeneszerző gyermekkorát töltötte, és megtanult hegedülni.
A főútról látszik a domb aljában a Hiliseu-i templomcsoport. Az egyik fából a másik téglából. A fatemplomot 1802-ben építette Alecu Kurt bojár, tulajdonképpen az egész vidék tulajdonosa akkoriban.

Most következik a történelem, összefűzve a legendával, vagyis a bojár szerelme.
1832-ben a falu ortodox fatemplomát egy pazar katolikus harangláb gazdagította, ugyanilyen textúrájú fallal és 13 barokk szoborral: Jézus, kezében a földgömbbel, és a 12 apostol. Az, aki 1832-ben elrendelte a változtatásokat, Alecu Kurt bojár fia volt. A helyi legenda szerint mindezt egy nő iránti szeretetből tette. Pontosabban fiatal feleségének, Ana Kurtnak. A történet azt mondja, hogy nemrég vette feleségül, és nagyon szerelmes volt a fiatal nőbe.

                                                                                                   Az ortodox templom mellékhelyisége, a szárnyas sárkányokkal

Ana Biernacka, ahogy lányként hívták, katolikus volt, míg az ifjú Alecu ortodox. A templom valójában egy szimbólum. Annak bizonyítására, hogy a szeretet még a vallásokat is egyesíti, Alecu elrendelte a katolikus elemek építését. Felesége azzal az ötlettel állt elő, hogy falakkal és katolikus szimbólumokkal veszi körül az ortodox templomot. A legenda szerint a jelkép valójában ez volt: az ortodox templomot Alecu képviselte, Ana Kurt pedig a falat és a katolikus harangláb. A házastársakat egyébként a templomudvarban temették el. Bár Európában egyedülálló építészeti emlék, a kommunisták romokban hagyták. Újabban kezdik felújítani, templomot és a hozzá vezető utat is.

                                                                                                     A Kurt család sírja